Ottó 1305-1307 IV. Béla unokája, Henrik bajor herceg és Árpádházi Erzsébet fia. Már 1301-től követelte a magyar trónt. Vencel 1305-ben lemondott a javára és a Szent Koronát is átadta. Ottó ezután Ausztrián keresztül kiséretével Magarországra indul. A Szent Koronát egy lónyereghez kötözött hordóban hozta magával. Siettek, éjszaka is utaztak, reggel észrevették, hogy a hordót tartó zsineg elszakadt és a korona elveszett. Gyorsan visszanyargaltak és csodával határos módon megtalálták. Magyarországra érve hivei Fehérvárra vitték, ahol a veszprémi és a csanádi püspök koronázta meg. Ottó a szertartás után Budára ment, de a köznemesség és a bárók többsége nem fogadta el uralkodónak. Már csak Kán László erdélyi vajda támogatását remélhette, aki eddig várakozó álláspontra helyezkedett a trónért vívott küzdelemben. Most azonban feleségül ajánlotta lányát Ottónak. A király reményekkel telve utazott a vajdához, de az időközben meggondolta magát, és Ottót a menyasszony helyett börtön várta. A Szent Korona pedig a vajda kezébe került. Ottónak csak az év végére sikerült kiszabadulnia és nagy nehezen visszavergődni Bajorországba. A magyar királyi címet élete végéig (1312) viselte.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.