I. (Nagy) Lajos 1342-1382 Károly Róbert fia. Uralkodását a hódító hadjáratok szakadatlan sora jellemzi. 1344-ben Erdélybe és Havasalföldre vezet sereget, beleavatkozik a cseh-lengyel konfliktusba, elfoglalja Nápolyt. 1351-52-ben a pogány litvánok ellen harcol, újra és újra megküzd Dalmácia birtoklásáért. Kikényszeríti Bulgária és Moldva hűbéresküjét, a magyar királyok között elsőnek ő ütközik meg a törökkel. Külpolitikájában kezdettől a lengyel vonal játsza a főszerepet. 1370-ben Kázmér halála után elfoglalja a lengyel trónt, létrejön a perszonálunió. A Károly által felemelt "újbárók" függetlenedi kezdenek  a hatalomtól, a köznemesség Lajostól vár segítséget a bárók ellen. A király a törvényi rendezés eszközéhez nyúl, 1351-ben felújítja az Aranybullát. Ez kimondja a nemesi birtokok sérthetetlenségét (ősiség), a földesúri kilenced kötelező behajtását, az egységes nemesi szabadságot. Sokat tesz a kultúráért, az egyház támogatása mellett iskolák sorát alapítja (pécsi egyetem, 1367). Királysága a lovagkort jelenti Magyarországon. A Magyar Királyság európai nagyhatalommá válik.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.