II. (Kis) Károly 1385-1386 Az Anjou-ház durazzói ágának leszármazottja, Durazzói Lajos herceg fia. Lajos udvarában nevelkedett, majd a lovagkirály Dalmácia és Horvátország hercegévé tette. 1371-76 között tótországi bán volt. Johanna nápolyi királynő őt szemelte ki örökösének. Johanna és a pápa közt később ellentét alakult ki, ezért VI. Orbán pápa Kis Károlynak ítélte Szicilia trónját. Nagy Lajos is őt támogatta, s ennek fejében megeskette, hogy leányait a magyar trón birtoklásában háborgatni nem fogja. 1381-ben a pápától királyi jogokat nyert, a következő évben megfojtatta Johannát. Ezután ellentéte támadt Rómával, 1385-ben kiközösítették az egyházból. Ekkor a magyar trónra tört, s korábbi fogadkozása ellenére magyar földre utazott. Kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, és 1385-ben királlyá koronáztatta magát. Az anyakirályné azonban nem nyugodott bele 1386 februárjában merényletet szervezett ellene. A gyilkossági kisérlet után életben maradt, de az összeesküvők második próbálkozása már sikerrel járt, a félholt királyt megfojtották. Egyházi szertartással csak halála után négy évvel temették el.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.