A turmalin gyenge elektomosságának
felfedezése:
A
tudósokat régóta foglalkoztatta a
turmalin elektromos és mágneses
tulajdonsága. Benjamin Franklin a
villámhárító
feltalálója is rendelkezett turmalin kővel
és azt mondják használta is a
kísérleteiben. 1880-ban a Nobel-díjas
Pierre Curie testvérével felfedezte, hogy a
turmalin egy gyenge elektromos töltést hordoz,ha
melegítik, vagy ha nyomást gyakorolnak a
felületére. Később Japán
kutatások megerősítették, hogy a
turmalin hordoz egy gyenge, de állandó elektromos
töltést, 0,06 mA-t, ezért is ismerik
sokan „villamos kő”-ként,
különösen Ázsiában. A
kutatók azt is
megállapították,hogy akár
milyen kicsi is a turmalin képes kibocsájtani ezt
az elektromosságot.
A korlátlan napenergia a turmalin ereje.
A turmalinon keresztül áramló elektronok
forrása a nap, mely kimeríthetetlen
energiaforrás. A turmalinon keresztül
haladó negatív töltésű
elektronok a turmalin pozitív töltésű
oldalán lépnek be és a
negatív töltésű oldalon
távoznak.
Ez a folyamat játszódik le
minden alkalommal, a turmalin élettartama
korlátlan sohasem merül ki. A turmalin lehet
fekete, átlátszó vagy
áttetsző, piros,
rózsaszín, lila,
sárga, zöld, kék, barna vagy
borostyán és ezen színek
bármely kombinációja.
A turmalin, mint
drágakő közkedvelt volt az uralkodók
körében is, mint például Nagy
Katalin orosz cárnő, és özvegy Tz'u
hszi, az utolsó kínai
császárné. Az első turmalint 1703-ban
találták Sri Lankán, amely
átlátszó volt.
Érdekességek: Habár a légúti megbetegedések okai meghatározhatatlanok bányászok esetében, kiderült, hogy brazil turmalin bányászok között kevesebb az ilyen jellegű megbetegedés.