várak

Chartularium, Charta - latin eredetû szavak. A chartularium vagy Chartaceum a templomokban és kolostorokban a szekrény, melyben az okiratokat õrzik. A Chartophylax vagy chartularius bizáncban a templomi kincsek és okiratok õre.
A charta pedig az anyagot jelenti, melyre írni lehet, tehát bármilyen lapot és könyvbe összefoglalható papirusz, pergamen- és papírlapokat, jelenti továbbá az írott lapot, könyvet, okiratot.

Despota - görög eredetû szó, (despotés) a bizánci császárságban a császár fiainak, testvéreinek címe; a XIII. századtól a despotatus uralkodója; most azt jelenti: zsarnok. Despotatus, Bizáncban a szekundo-genitura utján elõállt, egy despotától kormányzott tartomány. Ilyen despota volt Epirusz, Morea. (Despotismus = zsarnokság)

Donjon - francia eredetû szó, ejtsd: donzson. Magyar elnevezései: öreg torony, õrtorony. A középkori várak hatalmas, erõs, magas - eleinte négyszögû, késõbb gömbölyû - tornya, mely a vár összes védõmûvei fölé emelkedik és a bástyáktól szükség esetében egészen elkülöníthetõ; gyakran a körfalakon kívül a szabadba vezetõ földalatti titkos kijárata van. A vár külsõ erõdítményeinek elveszte esetén az õrségnek utolsó menedékhelyéül szolgált, melyben a vastag falaktól óva és emeletrõl-emeletre fölfelé szorítva az utolsó emberig védhette magát, vagy belõle kedvezõ esetben a földalatti úton elmenekülhetett. A középkori várakban a donjon azt a szerepet játszotta, melyet a megerõsített városokban a fellegvár: ha a város elveszett, a védelmezõk a fellegvárba vonultak, s ha az ellenség azt is bevette, behúzódtak a donjonba. De azon megbízhatatlan zsoldos katonasággal harcoló idõkben a vár urának nemcsak az ellenség ellen, hanem gyakran saját emberei ellen is védekezésrõl kellett gondoskodnia és erre kitûnõen alkalmas volt a donjon, melyben a vár ura - de csak kritikus idõkben - lakott, az õrséget minden pillanatban ellenõrizhette és magát attól teljesen el is különíthette. E célból volt sokszor magában a donjonban, vagy legalább annak közvetetlen közelében a vár kútja vagy viztartója is. A donjonnak több emeletsora közül (volt sokszor 4-5 is) az alsók éléskamrákul, raktárakul szolgáltak, a felsõkben volt a várúr lakása, a tetõ alatt pedig a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér, csorbázatos körítõfalakkal, lövõrésekkel stb., melyeken át ugy a donjon alját, mint a közelébe esõ bástyákat lõvegekkel végig lehetett seperni. Az emeletsorok eleinte erõs fafödémmel, késõbb boltozattal voltak egymástól elválasztva; a hadi szereket, élelmet stb. a torony közepén csigával huzták fel, és egy, rendesen a toronyfal vastagságában elhelyezett kisebb csigalépcsõben jártak fel s alá. Börtönhelyiségek a sok ráfogás dacára a donjonokokban nem voltak, amint hogy észszerûen nem is lehettek. A donjonnak ajtaja ritkán nyilt a várudvarra s akkor rendszerint csak lépcsõzetes feljárón (mely könnyen lerontható volt) volt megközelíthetõ; az ajtó vagy ajtók rendesen a bástyafalakra nyiltak s azoktól felvonó hidak segítségével elkülöníthetõk voltak. A falazatban alul szûk szellõzõ lyukak voltak és csak az esetleg lakásul használható felsõbb emeletsoroknak voltak szélesebb ablakaik. A donjonokat a francia XI-XIII. sz.-beli hadi építészet képezte ki a legtökéletesebben; a Chateau Gaillard-i, Coucy-i, Pierrefonds-i stb. várak donjonai a legzseniálisabb remekei a védelmi mûveknek. E két utolsó várban p. a donjon nem a vár legbelsõbb részében van, hanem közvetetlenül a bejárat mellett, hatalmas tömegével azt teljesen uralván. A német várak donjonai (Bergfried) elhelyezésüknél fogva már nem voltak úgy a védelemre használhatók, mint a francia várakéi, hanem inkább csak végsõ menedékül szolgáltak.

Fiskus - latin eredetû szó. "A rómaiaknál eredetileg a fiskus fonott edény, pénzkosár. A császárok idejében a császári pénztár ellentétben az állampénztárral (patrimonium populi publicum), az államvagyonnal (aerarum publicum) és a császár magánvagyonával (privatum patrimonium, res privata principii). Késõbben az államvagyon ellentétben a császár magánvagyonával. Napjainkban a fiskus az állam mint vagyonjogoknak alanya. Hazai jogunkban a királyi fiskus jogi személy, ki a szent koronát, a királyt és az országot magánjogilag képviseli. Magánjogi jogköréhez tartoznak s részben tartoztak jelesül: a) a koronai, fiskális és kamarai jószágoknak, s a kir. felügyelet alatt álló alapítványoknak kezelése, igazgatása, s az azokra vonatkozó pereknek vitele; b) a háramlási esetek (devolutiones ad Sacrum Coronam); c) a kaducitások ; d) a privilégiumok érvénye közjogi szempontból; e) a jus albinagii (l. o.); f) a kincslelet (inventio thesauri); g) az u. n. jus detractus, amelynél fogva azoktól, akik a hazából kiköltözködtek, a F. vagyonuknak 10 %-át követelte; h) a hazában található uratlan vagyon; i) a különbözõ hazárdjátékok büntetése (100 db arany); k) az uzsoráskodás, amennyiben ennek büntetéseül az uzsoráskodó hitelezõ a kölcsönzött tõkét a fiskus javára elvesztette, ami az uzsoratörvény folytán változást szenvedett. A királyi fiskus személyét a királyi ügyek igazgatója és Szent Korona ügyvédje (Causarum Regalium Director et Sacrae Regni Coronae Fiscalis) viszi a szükséges személyzettel. Az országos törvények a fiskusra is irányadók és kötelezõk, amennyiben a törvény reá nézve kivételt nem tesz. Ilyen kivételek voltak például, hogy a királyi fiskus fõbenjáró ítéletben (jószág-, fejvesztés, fejváltság) el nem marasztalható; a fejedelem helyett õ esküdött a perben; háramlási perekben okmányokat felmutatni nem tartozott; világos magszakadás v. vagyonüresedés esetében a jószágot önhatalmúlag elfoglalhatta…" (Pallas Nagylexikona)

Ispotály, Ispita - A váron belül betegek fogadására, sérültek elsõsegélynyújtására kialakított és elkülönített épület, helység. Továbbá, az ispotály a halbárkának olyan rekesze, melybe a megbágyadt halakat rakják. Az ispotályhajó olyan hajó, amely betegeknek és sebesülteknek felvételére és szállítására szolgál és belsõ berendezése - eltekintve a hajó jellegétõl - amennyire lehet egy kórházhoz hasonlít. Az ilyen hajón fegyverek nincsenek, miután egyedüli célját kizárólag csak a betegek szállítása képezi, kiket rendszerint a megérkezés után rögtön ismét partra is szállít. Az I. fõ árbocának ormán a vörös kereszt lobogót viseli.

Klastrom - szláv eredetû szó, jelentése kolostor

Mecset - arab eredetû szó (meszdsid), jelentése az imádság (eredetileg a földre borulás) helye, a mohamedánok templomai. A mecsetek közül azokat, melyekben a pénteki istentiszteletet tartják, ahol a khatib ünnepélyes szónoklatot (khutba) mond, dsámi'-nak (szószerint: egybegyûjtõ) nevezik. Ilyen fõmecset egy-egy községben csakis egy szokott lenni, ez külsõleg is díszesebbek a közönséges mecseteknél és a székesegyháznak felelnek meg. Minden mecset Mekka felé (kibla) van irányítva. Mihráb-nak nevezik ezen irányt jelölõ fülkét, mely elõtt foglal állást az imát vezetõ imám. E fülkétõl jobbra van a szószék, azaz a minbar. A mecset belseje, kivéve a födélzetrõl függõ lámpákat, a mindenfelé alkalmazott arabeszkeket és feliratokat, úgymint a mihráb és minbaron érvényesített stílszerûséget, minden díszítmény nélkül szûkölködik; különösen a festõmûvészet és a szobrászat teljesen számûzve vannak a mecsetekbõl. Ülõhelyek sincsenek, a padló rendesen szõnyegekkel vagy gyékényekkel van bélelve, ide guggolnak az ájtatosak, amennyiben az ima rendje más helyzetet nem követel tõlük. A mecsetek mór stílusa tartományonként különbözõ egyéni fejlõdést mutat. Nagy befolyással volt a mecsetek építési stílusára a keresztény egyházi építészet is, amennyiben az iszlám néhány nevezetes mecsete keresztény templomokból alakult át az új kultusz céljaira, úgy mint a sevillai székesegyházból, a konstantinápolyi Hagia-Szófiából vagy Damaszkuszban a Szent János templomból. Kívülrõl a mecsetek ismertetõ jele a mináret nevû karcsú torony, melynek erkélyérõl a mu'ezzin az imaidõket jelzi. Az iszlám mecsetek igen sok esetben egyúttal tanítási céloknak is szolgálnak, amennyiben a sejkhek elõadásaik számára használják. A Bajzaid mecset Isztambulban, az Azhar mecset Kairóban egyúttal híres fõiskolák is.

Mináret - arab eredetû szó, helyesebben manárat, jelentése világítótorony, a mecsetek oldalán emelkedõ karcsú, felsõ részében párkányzattal ellátott torony, mely különösen arra szolgál, hogy a mu'ezzin onnan hívja a hívõket a kánoni imákra. Egyiptomban maadnének (azaz ezán helyének) nevezik a mináretet. Magyarországon a török korból Egerben, Pécsett, Érden és az partiumi Boros-Jenõben (Ineu - Arad megye) maradtak meg a legszebb mináretek.

Porokláb - szláv eredetû szó, jelentése várparancsnok, börtönõr. Szinonimája a német Markgraf-ból (õrgróf) származó szláv közvetítéssel (markráb) lett markaláb, majd pedig morkoláb.

Regesta, Regestrum - latin eredetû szó, jelentése idõrend szerint egybeállított okmányjegyzékek az okmány tartalmának és megõrzési helyének a feljegyzésével.

Regestrum Varadiense - ezt a nevet viselt a váradi káptalannak II. András korából (1205-1235) származó jegyzõkönyve, mely a Váradra Szent László sírjához küldött felek 389 peres ügyének hivatalos ismertetését tartalmazza. A vádlottaknak esküt kellett tenniük vagy pedig kiállniuk a tüzes vas hordozását, a forró vízbe való nyúlást. Elõször Fráter György váradi püspök adta ki "Exemplum seu ritus explorandae veritatis" címmel (Kolozsvár, 1550). Másodszor Bél az Adparatusban (1740) Tomka-Szászky bõ, de gyakran hibás jegyzeteivel. Harmadszor Endlicher, Monum. Arpadiana (1849). Újabb kiadását elõkészítette Bunyitay Vince és Kandra Kabos. Külön füzetben ismertette Vajda Gyula (Budapest, 1880).