"itt van a bérc, s omladék fölötte
mely a hõst és hírét eltemette
bús feledség hamván, s néma hant
völgyben ül a gyáva kor, s határa
szûk körébõl õse saslakára
szédeleg ha néha felpillant"

(Kölcsey)

Várak

Ezen az oldalon felsorolt történelmi magyar várak Erdély területén helyezkednek el, ismert és szívesen látogatott látványosságok közül valók. Vannak azonban még ma is katonai objektumként szolgáló egykori erõdítmények, ezek nem látogathatók, nem fényképezhetõk, a közönség elõl el vannak határolva. A várakban, erõdítményekben maradandó károk keletkeztek, javarészt még hõskorukban. Ami viszont a legsajnálatosabb, hogy sokukat a végelpuztulás veszélye fenyeget, ugyanis az állagmegóvásra soha, vagy csak nagyon csekély mértékben került sor.

 
 
térkép
képtár
 
hivatkozások:
Vajdahunyad vára  

Szerencsés véletlen õrizte meg s egy kiváló tehetségû mûépítész támasztotta fel számunkra a magyar várak legszebbikét, Vajdahunyad várát. Valamikor réges-régen Magyarországon számtalan szebbnél-szebb vár volt fellelhetõ, e tekintetben talán csak Normandia vehette fel a versenyt vele. Ám ennek a véráztatta földnek a tragikus sorsa hozta magával, hogy legnagyobb részük helyrehozhatatlanul elveszett. ................................................................................................... tovább


Világos vára  

Kopár, rideg, helyenként törpe bokrokkal tarkázott sziklacsúcson áll a komor rom, amelybõl alig lehet az egykori vár alakját képzeletben visszaállítani. Terjedelmes erõdítmény volt, középen hatalmas donjonnal, tágas palotával, a hegycsúcsot körülvevõ külsõ fallal, egykori fénykorában jelentõs várnép befogadására alkalmas. A tüzifegyvereket megelõzõ korszakban nem is volt nagydolog megvédeni. ................................................................................................................ tovább


Solymos vára   Solymos vára

Radnáról a Maros jobb partján, az erdõs hegyek közé szorult völgyben keletnek menvén, az igen közellevõ Solymos faluba érünk, ennek templomát elhagyván, éjszak-nak a hegy oldalára fordulunk, melyen egy gyalogösvény kígyódzik föl. Ha e kirándulást reggel tesszük, mikor a völgyben köd borong, igen érdekes látványt élvezhetünk. ............................................................................... tovább


Déva vára  

Déva a nevet - az egyik rege szerint - Decebal dák király, a vár építtetõje szépséges nõvérérõl, Díva Faustináról kapta, aki a mai Déva helyén állt dák erõdítmény ostromakor öngyilkos lett.
Más hagyomány úgy tartja, törpék emelték, akik várukat hétévente látogatták meg. Távollétükben sárkány lopakodott be a várba, azonban elpusztította a hatalmas erejû vitéz, Jován Jorgován. Más legenda szerint három gyönyörû aranyhajú tündér, egy óriás három lánya vetélkedésének tárgya Déva felépítése. A három lány egyszerre fogott neki az építkezésnek. .................................... tovább


Törcsvára  

Törcsvára

A Déli-Kárpátok egyik legfontosabb szorosát védelmezte a kiugró szirten álló Törcsvára legkisebb - s egyúttal leglátványosabb - hegyi várak egyike, amely csodálatos épségben maradt meg napjainkig. Törcsvár neve a nyelvészek szerint szláv személynévi eredetû, a helynév magyar névadással keletkezett. Az Olt és a havasok között elterülõ medencébe, a Barcaságra két hágón keresztül vezetett az út a Kárpátokon keresztül. A terület a XIII. század elejéig jórészt lakatlan gyepûelve maradt, amit a magyarsághoz csatlakozott török etnikumú határvédõ népek védelmeztek. 1211-ben II. Endre király a Barcaságot a német keresztes lovagoknak adományozta. ............................. tovább


A körösszegi öreg torony  

Kõrösszeg vára

A Sebes Körös partján, a mai Bihar megye területén épült, melyen egykoron az õsmagyar Barsa nemzetség elsõfoglalású birtokai terültek el. Eredete a tatárjárást követõ idõkig nyúlik vissza, melynek utána az ország rohamos várépítésekbe kezdett. Elõször 1289-ben említik, mint a Barsa nembeli Beke birtokát. Feltehetõen a Barsák építtették a 13. század második felében, építésének engedélyét IV. Béla király adta ki, s annak megépülését követõen hosszú idõn keresztül jelentõs erõdítményként szolgált.
1289-ben IV. László király innen szólította fegyverbe Szatmár, Szabolcs és Bereg vármegye nemeseit. Ekkor a vár ura, Barsa nembeli Lóránt erdélyi vajda fellázadt IV. László ellen. A király ezek után a vár ostromát helyezte kilátásba, ennek erõszakos fõurát akarta megfosztani uradalmától gaztette miatt. De az ostrom nem sikerült, mert rokonai egy éjszaka legyilkolták a királyt, saját táborában. ................................................. tovább


Az aradi vár  

Az aradi vár

Arad neve pusztán személynév, magyar névadással keletkezett, eredeti alakja "Urodi" amely az "úr" fõnév származéka. A XI. század elsõ évtizedeiben Ajtony uralma alatt állt a terület, Arad vára - akkoriban minden bizonnyal földvár - nemzetségfõi központ lehetett. Amikor 1028-ban Szent István király vezére Csanád Ajtony leverte, a nemzetségi várba a király egy Arad nevû ispánt ültetett, s tõle kapta nevét mind a vár, mind pedig a Maros folyó két partja mentén K-Ny irányban húzódó vármegye. A vár egyben egyházi központ is, az aradi prépostág székhelye. .............. tovább


Nagyvárad vára  

Nagyvárad vára

A Sebes Körös partján fekvõ õsi város eredetét homály fedi. A kõ- és bronzkorszakból való leletek bizonysága szerint környékét már ekkor lakta az õsember. A római uralom alatt Ulpianum nevû város a mai Várad határában lehetett, a népvándorlás korában pedig egyik pihenõ helye az erre jövõ hadaknak. Mindezek alapján az elsõ település i.e. 350 és i.sz. 275 között keletkezhetett.
A magyarok 896-ban foglalták el az akkor még jelentéktelen települést.A hagyomány szerint Szent László király Bihar vármegyében a Körös folyó mentén vadászat közben talált egy helyet..... tovább


A szalontai Csonkatorony  

A szalontai Csonkatorony

A szalontai Csonkatoronyhoz egész sor monda fûzõdik: befalazott kincsekrõl, kõkecskérõl, félrõfös körmû törpérõl. Azt is mondogatják az öregek, hogy Szalonta valaha Nagyfalunak nevezték, s a Csonkatorony a Toldi család õrtornya volt. Toldi a gyûrûjét állítólag az épülõ torony alapjába helyezte. Amikor a hajdúk ideköltöztek, boszorkányok meg szellemek lakták. Éjszaka nem mertek benne maradni az õrök. Végül aztán akadt egy bátor fiú, aki két napot és két éjszakát töltött a töltött a toronyban, s csodák csodájára épségben jött ki. Ettõl kezdve aztán senki sem félt ott õrködni. A törökök közeledtére a hagyomány szerint mindenki elmenekült Szalontáról, hét férfi és egy hétéves gyermek kivételével. .................................................................................................................. tovább


várak