Fiú utónevek

ABA
- török-magyar eredetû; jelentése: apa.

ABÁD
- az Aba -d kicsinyítõképzõs származéka.

ABBÁS
- latin eredetû; jelentése: apa, apát.

ABBOT
- héber eredetû; jelentése: apa.

ABDIÁS
- héber-görög eredetû; jelentése: Isten szolgája.

ÁBEL
- héber eredetû; jelentése: lehelet, mulandóság.

ABELÁRD
- francia eredetû; jelentése: méhész.

ABOD
- az Aba képzõs származéka.

ABONY
- az Aba -ny kicsinyítõképzõs származéka.

ABOS
- az Aba -s kicsinyítõképzõs származéka.

ÁBRAHÁM
- héber eredetû; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.

ÁBRIS
- az Ábrahám becézett, kicsinyítõképzõs alakjából.

ABSA
- héber eredetû; jelentése: apa.

ABSOLON
- héber eredetû; jelentése: a béke atyja.

ACHILLES
- görög-latin eredetû; jelentése: a kígyó fia.

ACSÁD
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ADALBERT
- germán eredetû; jelentése: nemes fény; fénylõ nemesség.

ÁDÁM
- sumér-héber eredetû; jelentése: atyám.

ADELMÁR
- germán eredetû; jelentése: nemes nemzetségbõl való, híres.

ADEODÁT
- latin eredetû; jelentése: Istentõl adott.

ADOLÁR
- germán eredetû; jelentése: nemes nemzetségbõl való férfi.

ADOLF
- germán eredetû; jelentése: nemes + farkas.

ADONISZ
- görög eredetû; jelentése: csinos, jóképû, gavallér.

ADONY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ADORJÁN
- latin eredetû; jelentése: Hadria városából való férfi.

ADRIÁN
- az Adorján eredetibb változata.

AGÁD
- török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

AGAPION
- görög eredetû; jelentése: szeretett.

AGATON
- görög eredetû; jelentése: jó, nemes.

AGENOR
- görög eredetû; jelentése: bátor.

AGGEUS
- héber eredetû; jelentése: ünnepi, vidám.

AGMÁND
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ÁGOST
- latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁGOSTON
- latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁHIM
- héber eredetû; jelentése: Jahve felkelt.

AHMED
- arab eredetû; jelentése: dicséretre méltó.

AJÁD
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

AJTONY
- török-magyar eredetû; jelentése: arany.

AKÁCS
- görög-latin-magyar eredetû; jelentése: ártatlan.

ÁKOS
- török-magyar eredetû; jelentése: fehér sólyom.

ALADÁR
1. - török eredetû; jelentése: testõrhadnagy;
2. - germán eredetû; jelentése: mindenben hatalmas;
3. - iráni eredetû; jelentése: elöljáró.

ALADIN
- germán eredetû; jelentése: kis öreg.

ALAJOS
- germán-latin eredetû; jelentése: egész + bölcs.

ALÁN
- breton-angol eredetû; jelentése: (bizonytalan).

ALÁRD
- germán eredetû; jelentése: nemes, kemény.

ALBERT
- német eredetû; jelentése: nemes, fényes.

ALBIN
1. - latin eredetû; jelentése: fehér;
2. - germán eredetû; jelentése: nemes barát.

ALDÁN
- angol-német eredetû; jelentése: egyik ágon dán származású.

ALDÓ
- az Ald- kezdetû germán nevek közös becézõjébõl önállósult.

ÁLDOR
- germán eredetû; jelentése: nemes uralkodó.

ALEX
- görög-latin eredetû; jelentése: harcra kész férfi.

ALFONZ
- germán eredetû; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.

ALFRÉD
- germán eredetû; jelentése: tündér, tanács.

ALGERNON
- angol költõi névadás.

ALI
- arab eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.

ALMÁR
- germán eredetû; jelentése: nemessége által híres.

ÁLMOS
1. - magyar eredetû; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. - török eredetû; jelentése: vétel;
3. - bolgár eredetû; jelentése: magasztos.

ALPÁR
- török-magyar eredetû; jelentése: hõs férfi.

ALVIÁN
- orosz eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ALVIN
- germán eredetû; jelentése: nemes barát.

AMADÉ
- latin eredetû; jelentése: szeresd az Istent!

AMAND
- latin eredetû; jelentése: szeretetreméltó.

AMBOS
- az Ambrus régi -s kicsinyítõképzõs formája.

AMBRUS
- görög eredetû; jelentése: halhatatlan.

ÁMON
- héber eredetû; jelentése: igazmondó; mûvész.

ÁMOS
- héber eredetû; jelentése: terhet vivõ, megrakott.

ANASZTÁZ
- görög eredetû; jelentése: a feltámadott.

ANATOL
- görög eredetû; jelentése: napkeleti országból való.

ANDOR
- görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.

ANDOS
- az András régi becézõ formájából önállósult.

ANDRÁS
- görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.

ANDRÉ
- görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.

ANGELUS
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten követe, angyal.

ANGUSZ
- kelta eredetû; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedõ.

ANTAL
- latin eredetû; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTIGON
- görög eredetû; jelentése: nemessége által kiemelkedõ.

ANTOS
- az Antal régi -s kicsinyítõképzõs formája.

ANZELM
- germán eredetû; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

ÁNYOS
- görög-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

APOLLINÁR
- latin eredetû; jelentése: Apollóhoz hasonló.

APOR
- magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).

APOSTOL
- görög eredetû; jelentése: követ, küldött, apostol.

APRÓD
- magyar eredetû; jelentése: apród, fegyverhordozó.

ARCHIBALD
- germán eredetû; jelentése: igazi, merész, hõs férfi.

ARÉTÁSZ
- görög eredetû; jelentése: keresztény királyok neveibõl.

ARIÁN
- latin eredetû; jelentése: hadriai.

ARIEL
- héber eredetû; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tûzhelye.

ARION
- görög eredetû; jelentése: a gyors, az erõs.

ARISZTID
- görög-latin eredetû; jelentése: nemes származású.

ARKÁD
- görög-latin eredetû; jelentése: Árkádiából való férfi.

ÁRKOS
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ARLEN
- ír-gall eredetû; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.

ARMAND
- Herman francia megfelelõje.

ÁRMIN
- latin eredetû; jelentése: hadi férfi.

ARNOLD
- germán eredetû; jelentése: sas, uralkodó.

ARNÓT
- germán eredetû; jelentése: sas, uralkodó.

ÁRON
- héber eredetû; jelentése: ihletett, tisztánlátó.

ÁRPÁD
- magyar eredetû; jelentése: árpa.

ARSZLÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: oroszlán.

ARTEMON
- görög eredetû; jelentése: ép, egészséges.

ARTÚR
- kelta-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ARVID
- svéd eredetû; jelentése: sas a viharban.

ARZÉN
- görög-latin eredetû; jelentése: erõteljes, férfias.

ASZTER
- görög eredetû; jelentése: csillag.

ATÁD
- török-magyar eredetû; jelentése: apa.

ATANÁZ
- görög eredetû; jelentése: halhatatlan.

ATILLA
- gót eredetû; jelentése: szeretett atyánk.

ATLASZ
- görög-arab eredetû; jelentése: szövetfajta; sima

ATOS
- magyar eredetû; jelentése: apa.

ATTILA
- gót eredetû; jelentése: szeretett apánk.

AURÉL
- latin eredetû; jelentése: aranyos.

AURÉLIÁN
- latin eredetû; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.

AVENÁR
- héber eredetû; jelentése: apa, szövétnek.

AXEL
- héber-dán-svéd eredetû; jelentése: a béke atyja.

AZÁR
- héber-görög eredetû; jelentése: akit Jehova segít.

BÁCS
- török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

BAGAMÉR
- szláv eredetû; jelentése: isten, béke.

BAJÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: gazdag.

BAJNOK
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

BALABÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: karvaly.

BALAMBÉR
- vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BALÁR
- magyar eredetû; jelentése: bolgár.

BALÁZS
- latin-magyar eredetû; jelentése: királyi.

BALDÓ
- német eredetû; jelentése: merész.

BALDVIN
- német-angol eredetû; jelentése: bátor barát.

BÁLINT
- latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.

BALTAZÁR
- asszír-babilóniai-német eredetû; jelentése: Baal isten óvja életét.

BÁN
- magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

BANDÓ
- az András önállósult becézõje.

BÁNK
- a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítõképzõs származéka.

BÁNOS
- a Bán kicsinyítõképzõs származéka.

BARABÁS
- görög-szláv eredetû; jelentése: Abbasz fia.

BARDÓ
- germán eredetû; jelentése: csatabárd, farkas.

BARNA
- a Barnabás önállósult magyar rövidülése.

BARNABÁS
- arámi-héber eredetû; jelentése: a vigasztalás fia.

BARÓT
- török-magyar eredetû; jelentése: menyét, nyest.

BARS
- magyar eredetû; jelentése: bors.

BARTAL
- arámeus-görög-latin eredetû; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BARTOLÓMEÓ
- héber eredetû; jelentése: szántóvetõ, földmûves.

BARTOS
- a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.

BATÓ
- magyar eredetû; jelentése: buzogány.

BÁTONY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BÁTOR
- török-magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

BAZIL
- görög-latin eredetû; jelentése: királyi.

BAZSÓ
- a Bazil régi magyar formájából.

BECSE
- török-magyar eredetû; jelentése: kánya.

BEDÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BEKÉNY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BEKÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BÉLA
1. - magyar eredetû; jelentése: bél, belsõ rész;
2. - török eredetû; jelentése: elõkelõ;
3. - héber eredetû; jelentése: világot elnyelõ.

BELIÁN
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BELIZÁR
- germán eredetû; jelentése: egy bizánci hadvezér nevébõl.

BENCE
- latin eredetû; jelentése: gyõztes.

BENDE
- a Benedek becézõ rövidülésébõl.

BENDEGÚZ
- hun-magyar eredetû; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevébõl.

BENE
- a Benedek régi magyar becézõjébõl.

BENEDEK
- latin eredetû; jelentése: áldott.

BÉNI
- a Benjámin régi magyar formájának rövidülésébõl.

BENIGNUSZ
- latin eredetû; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJÁMIN
- héber eredetû; jelentése: a szerencse fia.

BENKE
- a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.

BENKÕ
- a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.

BENÕ
- a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.

BERCEL
- bolgár-kabar-magyar eredetû; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.

BERENGÁR
- germán eredetû; jelentése: medve, lándzsa.

BERÉNY
- magyar eredetû; jelentése: régi magyar törzsnévbõl.

BERGER
- francia eredetû; jelentése: pásztor, juhász.

BERISZLÓ
- szláv-magyar eredetû; jelentése: Pribina dicsõsége.

BERNÁT
- germán eredetû; jelentése: erõs, mint a medve.

BERTALAN
- arámeus-görög-latin eredetû; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BERTOLD
- germán eredetû; jelentése: pompával uralkodó.

BERTRAM
- germán eredetû; jelentése: ragyogó, holló.

BESE
- török-magyar eredetû; jelentése: kánya.

BOÁZ
- héber eredetû; jelentése: erõs.

BOCSÁRD
- német-magyar eredetû; jelentése: erõs védelmezõ.

BOD
- török-magyar eredetû; jelentése: ág, oldalág.

BÓDOG
- magyar eredetû; jelentése: boldog, gazdag.

BODOMÉR
- török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BODONY
- magyar eredetû; jelentése: ág, oldalág.

BODOR
- magyar eredetû; jelentése: göndör.

BOGÁT
- szláv-magyar eredetû; jelentése: gazdag.

BOGDÁN
- szláv eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

BOLDIZSÁR
- asszír-babilóniai-német-magyar eredetû; jelentése: Baal isten óvja életét.

BONIFÁC
- latin eredetû; jelentése: a jó sors embere; jótevõ.

BÓNIS
- a Bonifác régi magyar becézõjébõl.

BORBÁS
- a Barabás alakváltozata.

BORISZ
- orosz- bolgár eredetû; jelentése: harc, harcos.

BORS
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

BOTÁR
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

BOTOND
- magyar eredetû; jelentése: buzogányos harcos.

BOTTYÁN
- Bothianus hitvalló nevébõl.

BOZSIDÁR
- szláv eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

BÖKÉNY
- török-magyar eredetû; jelentése: erdõs, erdõs domb, dombhát.

BRÚNÓ
- ófelnémet eredetû; jelentése: barna, barnamedve.

BRÚTUSZ
- latin eredetû; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyû.

BUDA
- magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).

BULCSÚ
- török-magyar eredetû; jelentése: vért keverõ, vért kibocsátó.

BUZÁD
- magyar eredetû; jelentése: búza.

CECIL
- a Cecilián becézõ rövidülésébõl önállósult.

CECILIÁN
- latin-francia eredetû; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.

CELESZTIN
- latin eredetû; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.

CÉZÁR
- etruszk-latin eredetû; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.

CICERÓ
- latin eredetû; jelentése: borsó.

CIPRIÁN
- latin eredetû; jelentése: Ciprus szigetérõl származó férfi.

CIRILL
- görög-latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.

CIRJÉK
- görög eredetû; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.

CÍRUS
- perzsa-görög-latin eredetû; jelentése: uralkodó, Nap.

CSABA
- török-magyar eredetû; jelentése: pásztor, kóborló.

CSÁK
- török-magyar eredetû; jelentése: ütõ.

CSANÁD
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

CSÁT
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

CSATÁD
- magyar eredetû; jelentése: csata.

CSATÁR
1. - magyar eredetû; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. - szláv eredetû; jelentése: pajzskészítõ.

CSATÓ
- magyar eredetû; jelentése: csat.

CSEGÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

CSEKE
- török-magyar eredetû; jelentése: húzó, vivõ.

CSENGER
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

CSÉPÁN
- az István szláv eredetû, régi magyar alakváltozata.

CSEPEL
- magyar eredetû; jelentése: sarjadékerdõ.

CSOBÁD
- a Csaba kicsinyítõképzõs származéka.

CSOBÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: pásztor.

CSOMBOR
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

CSONGOR
- török-magyar eredetû; jelentése: vadászmadár.

CSÖRSZ
- szláv eredetû; jelentése: ördög.

DAGOBERT
- germán eredetû; jelentése: ragyogó, mint a nap.

DAGOMÉR
- germán eredetû; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.

DALIBOR
- cseh eredetû; jelentése: (ismeretlen).

DALTON
- óangol eredetû; jelentése: völgybõl való.

DAMÁZ
- görög eredetû; jelentése: szelídítõ, legyõzõ.

DAMJÁN
- görög-latin eredetû; jelentése: a népbõl származó; legyõzõ.

DAMOS
- a Damján rövidített, kicsinyítõképzõs alakváltozata.

DÁNIEL
- héber eredetû; jelentése: Isten a bírám.

DANILÓ
- a Dániel szláv megfelelõje.

DÁNOS
- a Dániel régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.

DANTE
- latin eredetû; jelentése: kitartó, állhatatos.

DÁRIUS
- latin-perzsa-görög eredetû; jelentése: hatalmas.

DÁVID
- héber eredetû; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítõ.

DELI
- magyar eredetû; jelentése: dalia, vitéz.

DEMÉNY
- a Demjén régi magyar alakváltozata.

DEMETER
- görög-szláv eredetû; jelentése: Démétérnek, a föld istennõjének ajánlott.

DEMJÉN
- a Damján önállósult alakváltozata.

DÉNES
- görög eredetû; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szõlõ istenének ajánlott.

DEODÁT
- az Adeodát rövidülésébõl önállósult.

DETRE
- germán eredetû; jelentése: nép + hatalmas.

DÉVALD
- germán eredetû; jelentése: nép + merész.

DEZSÉR
- a Dezsõ régi magyar alakja.

DEZSÕ
- latin-magyar eredetû; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.

DIOMÉD
- görög eredetû; jelentése: Istentõl elhatározott, Isten akarata szerint való.

DITMÁR
- germán eredetû; jelentése: nép + híres.

DOMÁN
- kun-magyar eredetû; jelentése: köd.

DOMICIÁN
- latin eredetû; jelentése: legyõzõ, meghódító.

DOMINIK
- latin-szláv eredetû; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.

DOMOKOS
- a Domonkos önállósult alakváltozata.

DOMONKOS
- latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.

DOMOS
- a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.

DONALD
- skót-kelta eredetû; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.

DONÁT
- latin eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott.

DORIÁN
- angol eredetû; jelentése: dór férfi.

DORMÁN
- besenyõ eredetû; jelentése: (ismeretlen).

DÖME
- a Dömötör rövidült formájának kicsinyítõképzõs származéka.

DÖMÖTÖR
- a Demeter magyar alakváltozata.

DUKÁSZ
- görög eredetû; jelentése: vezér, vezetõ.

DUSÁN
- délszláv eredetû; jelentése: lélek.

EDE
- az Edvárd német rövidülésébõl önállósult.

EDGÁR
- ószász-angol eredetû; jelentése: vagyon + dárda.

EDIZON
- angolszász eredetû; jelentése: Ádám leszármazottja.

EDMOND
- germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.

EDÖMÉR
- kun eredetû; jelentése: (ismeretlen).

EDVÁRD
- germán eredetû; jelentése: a birtokát megõrzõ.

EDVIN
- germán eredetû; jelentése: az örökös barátja.

EFRAIM
- héber eredetû; jelentése: kettõs termés, kettõs örökség.

EGBERT
- germán eredetû; jelentése: kard + híres, fényes.

EGMONT
- germán eredetû; jelentése: fegyver + védõ.

EGON
- az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézõjébõl önállósult.

EGYED
- görög-magyar eredetû; jelentése: pajzshordozó.

ELEK
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ELEMÉR
- vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ÉLIÁS
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELIHU
- héber eredetû; jelentése: Isten az Úr.

ELÍGIUSZ
- latin eredetû; jelentése: kiválasztott.

ELIZEUS
- héber eredetû; jelentése: Isten a szabadulás.

ELLÁK
- hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ELMÁR
- germán eredetû; jelentése: mindenütt híres.

ELMÓ
- az Elmár becézõjébõl önállósult.

ELÕD
- magyar eredetû; jelentése: elsõszülött, õs.

ELTON
- angol eredetû; jelentése: öreg faluból való.

EMÁNUEL
- héber eredetû; jelentése: velünk az Isten.

EMIL
- latin eredetû; jelentése: versengõ, vetélkedõ.

EMILIÁN
- latin eredetû; jelentése: az Aemilius nemzetségbõl származó férfi.

EMÕD
- magyar eredetû; jelentése: anyácska.

ENDRE
- német-szláv-magyar eredetû; jelentése: férfi, férfias.

ÉNEÁS
- görög-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs nevébõl.

ENGELBERT
- germán eredetû; jelentése: híres az angolok között.

ENGELHARD
- germán eredetû; jelentése: vakmerõ az angolok között.

ÉNOK
- héber eredetû; jelentése: a felszentelt.

ERAZMUS
- görög-latin-holland eredetû; jelentése: óhajt, kíván.

ERHARD
- germán eredetû; jelentése: becsület + erõs.

ERIK
- alnémet-északi germán eredetû; jelentése: nagyrabecsült.

ERNÁK
- hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ERNÕ
- ófelnémet eredetû; jelentése: komoly, határozott.

ERNYE
- török-magyar eredetû; jelentése: férfi.

ERVIN
- germán eredetû; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejû jó barát.

ETE
- magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).

ETELE
- hun-magyar eredetû; jelentése: szeretett apánk.

EUGÉN
- görög-német eredetû; jelentése: elõkelõ, nemes nemzetségbõl való.

EUSZTÁK
- görög-latin eredetû; jelentése: dús kalászú, termékeny.

EUTIM
- görög eredetû; jelentése: nemes + tisztelet.

ÉVALD
- germán eredetû; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

EVARISZT
- görög eredetû; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

EZÉKIEL
- héber eredetû; jelentése: az Isten erõs, hatalmas.

ÉZSAIÁS
- héber eredetû; jelentése: Isten az üdvösség.

ÉZSAU
- héber eredetû; jelentése: szõrös, bozontos, nyers, durva.

FÁBIÁN
- latin eredetû; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

FÁBIUSZ
- latin eredetû; jelentése: babtermelõ; Fabia városából való.

FABÓ
- a Fábián régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.

FARKAS
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

FAUSZTUSZ
- latin eredetû; jelentése: szerencsés.

FEDOR
- a Teodor orosz megfelelõjébõl.

FELICIÁN
- latin eredetû; jelentése: boldog.

FÉLIX
- latin eredetû; jelentése: boldog.

FERDINÁND
- germán eredetû; jelentése: béke + merész.

FERENC
- francia-latin eredetû; jelentése: francia.

FIDÉL
- latin eredetû; jelentése: hûséges.

FILEMON
- görög eredetû; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmû.

FILIBERT
- germán eredetû; jelentése: messze földön híres.

FILOMÉN
- görög eredetû; jelentése: szeretett.

FIRMIN
- latin eredetû; jelentése: szilárd jellemû.

FLORENTIN
- latin eredetû; jelentése: virágzó, tekintélyes.

FLÓRIÁN
- latin eredetû; jelentése: virágos, virágzó.

FLÓRIS
- a Flórián -s kicsinyítõképzõs származéka.

FODOR
- magyar eredetû; jelentése: göndör hajú.

FOLKUS
1. - német-magyar eredetû; jelentése: nép + híres;
2. - latin-francia eredetû; jelentése: vízityúk, szárcsa.

FÓRIS
- a Flóris régi magyar változata.

FORTUNÁT
- latin eredetû; jelentése: boldog.

FREDERIK
- német eredetû; jelentése: békés, nyugodt.

FRIDOLIN
- germán eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

FRIGYES
- német-magyar eredetû; jelentése: béke + hatalom.

FÜLÖP
- görög eredetû; jelentése: lókedvelõ.

GÁBOR
- héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁBRIEL
- héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁL
- kelta-ír eredetû; jelentése: kakas.

GÁLOS
- a Gál régi teljesebb magyar alakja.

GARA
- török eredetû; jelentése: héja.

GÁSPÁR
- perzsa eredetû; jelentése: kincset megõrzõ.

GASZTON
- germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).

GAZSÓ
- a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítõképzõs alakjából.

GEDEON
- héber eredetû; jelentése: harcos, vágó, romboló.

GEDÕ
- a Gedeon régi magyar -õ kicsinyítõképzõs származéka.

GELLÉN
- a Kilián régi magyar változata.

GELLÉRT
- német eredetû; jelentése: gerely + kemény.

GEMINIÁN
- latin eredetû; jelentése: iker.

GERASZIM
- görög eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.

GERÉB
- szász-magyar eredetû; jelentése: községi bíró.

GERGELY
- görög eredetû; jelentése: éberen õrködõ.

GERGÕ
- a Gergely magyar alakváltozata.

GERJÉN
- görög-német-magyar eredetû; jelentése: legidõsebb fiútestvér; legidõsebb elöljáró.

GERMÁN
- német eredetû; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

GEROLD
- germán eredetû; jelentése: dárda + hatalom.

GERÕ
- a Gergely és a Gerhard rövidült, -õ kicsinyítõképzõs származéka.

GERZSON
- héber eredetû; jelentése: az idegen, a számûzött.

GÉZA
- török-német-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

GIBÁRT
- német-magyar eredetû; jelentése: adakozó kedvû + erõs.

GIDA
- a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.

GILBERT
- német eredetû; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

GILGAMES
- mezopotámiai eredetû; jelentése: (ismeretlen).

GOBERT
- germán eredetû; jelentése: Isten segítsége révén híres.

GODVIN
- angol-holland eredetû; jelentése: Isten barátja.

GORDON
- skót-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen).

GORGIÁS
- latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

GOTFRID
- német eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

GOTHÁRD
- német eredetû; jelentése: Isten segítségével erõs.

GOTLÍB
- germán eredetû; jelentése: Isten gyermeke.

GRACIÁN
- latin eredetû; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

GREGORI
- görög eredetû; jelentése: éber, szemfüles.

GUJDÓ
- német eredetû; jelentése: erdõbõl származó.

GUSZTÁV
- skandináv-német eredetû; jelentése: a gótok támasza.

GÜNTER
- német eredetû; jelentése: a harcosok seregének vezére.

GYÁRFÁS
- görög-latin eredetû; jelentése: idõs férfi.

GYENES
- a Dénes régi magyar alakváltozata.

GYÖRE
- a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.

GYÖRGY
- görög-latin eredetû; jelentése: földmûves, gazdálkodó.

GYÖRK
- a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.

GYÕZÕ
- a Viktor magyarító lefordítása.

GYULA
- bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: magyar méltóságnév.

HAMILKÁR
- föníciai eredetû; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.

HANNIBÁL
- föníciai eredetû; jelentése: Baal isten kegyelme.

HANNÓ
- ófelnémet eredetû; jelentése: védelem.

HARALD
- germán eredetû; jelentése: hadsereg + merész.

HARKÁNY
- magyar eredetû; jelentése: harkály.

HARLÁM
- orosz eredetû; jelentése: örömtõl ragyogó.

HARRI
- a Henrik angol becézõjébõl alakult.

HARTVIG
- germán eredetû; jelentése: merész a harcban.

HASSZÁN
- arab eredetû; jelentése: szép.

HEKTOR
- görög eredetû; jelentése: uralkodó.

HELIODOR
- görög eredetû; jelentése: a napisten ajándéka.

HÉLIOSZ
- görög eredetû; jelentése: nap, napisten.

HENRIK
- germán eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HERBERT
- germán eredetû; jelentése: hadsereg + fény.

HERMAN
- germán eredetû; jelentése: hadi férfi.

HERMÉSZ
- görög eredetû; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

HEROLD
- a Harald német változata.

HETÉNY
- magyar eredetû; jelentése: a hetedik gyermek.

HIADOR
- a Heliodor régi magyar változata.

HILÁRIUSZ
- latin eredetû; jelentése: derûs, vidám, jókedvû.

HILMÁR
- német eredetû; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

HIPPOLIT
- görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

HÓDOS
- magyar eredetû; jelentése: hódvadász.

HOLLÓ
- magyar eredetû; jelentése: hollófekete haj.

HONORÁTUSZ
- latin eredetû; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

HONÓRIUSZ
- latin eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.

HONT
- német eredetû; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

HORÁC
- görög-latin-német eredetû; jelentése: ifjú, virágzó.

HUBA
- magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT
- német eredetû; jelentése: szelleme által kiváló.

HUGÓ
- germán eredetû; jelentése: értelmes, intelligens.

HUMBERT
- német eredetû; jelentése: ereje által ragyogó.

HUNOR
- török-magyar eredetû; jelentése: onogur (népnév).

HÜMÉR
- latin-magyar eredetû; jelentése: hûséges.

IBRÁNY
- az Ábrahám alakváltozata.

IGNÁC
- latin eredetû; jelentése: tûz.

IGOR
- német-orosz eredetû; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

ILÁRION
- a Hiláriusz görögös formája.

ILDEFONZ
- germán-nyugati gót eredetû; jelentése: harcra kész.

ILIÁN
- görög-orosz eredetû; jelentése: nap.

ILLÉS
- az Éliás önállósult változata.

ILMÁR
1. - a Hilmár alakváltozata.
2. - a finn Ilmár mondai hõs nevébõl.

IMBERT
- fríz eredetû; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

IMMÁNUEL
- héber eredetû; jelentése: Isten velünk van.

IMRE
- germán eredetû; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

INCE
- latin eredetû; jelentése: senkinek sem ártó.

IPOLY
- görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó.

IRÉNEUSZ
- görög-latin eredetû; jelentése: békés.

ISTVÁN
- görög-német-magyar eredetû; jelentése: virágkoszorú.

IVÁN
1. - a régi magyar Ivános rövidülése;
2. - orosz eredetû; jelentése: Isten kegyelmes.

IVÓ
1. - germán eredetû; jelentése: tiszafa;
2. - az Iván szláv becézõje.

IVOR
1. - ír-skót-velszi eredetû; jelentése: úr, uralkodó;
2. - az Igor ukrán és belorusz változata;
3. - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

IZAIÁS
- az Ézsaiás alakváltozata.

IZIDOR
- görög-latin eredetû; jelentése: Ízisz egyiptomi istennõ ajándéka.

IZMAEL
- héber eredetû; jelentése: Isten meghallgat.

IZOR
- az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

IZRAEL
- héber eredetû; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

IZSÁK
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: nevetés.

IZSÓ
1. - az Ézsau alakváltozata;
2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. - az Izsák becézõje.

JÁCINT
- görög-latin eredetû; jelentése: a virág neve.

JAGELLÓ
- lengyel-litván eredetû; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevébõl.

JAKAB
- héber eredetû; jelentése: (bizonytalan).

JÁKÓ
- a Jákob önállósult becézõjébõl.

JÁKOB
- a Jakab eredeti alakváltozata.

JAKUS
- a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítõképzõs származéka.

JÁNOS
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JANUÁR
- latin eredetû; jelentése: Janus istennek szentelt.

JÁRFÁS
- a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

JÁZON
- görög-német-magyar eredetû; jelentése: gyógyulást hozó.

JENÕ
- magyar eredetû; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

JEREMIÁS
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten felemel.

JEROMOS
- görög eredetû; jelentése: szent nevû.

JOAKIM
- héber eredetû; jelentése: Jahve felkelt.

JÓB
- héber eredetû; jelentése: tûrõ, üldözött.

JOEL
- héber eredetû; jelentése: Jahve az Isten.

JOHANN
- héber eredetû; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

JÓNÁS
- héber eredetû; jelentése: galamb.

JONATÁN
- héber eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

JORDÁN
- héber eredetû; jelentése: lefelé folyó.

JOZAFÁT
- héber eredetû; jelentése: Jahve ítél.

JÓZSEF
- héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSIÁS
- héber eredetû; jelentése: Isten a védelmezõm.

JÓZSUA
- héber eredetû; jelentése: akinek a segítsége Istentõl való.

JUKUNDUSZ
- latin eredetû; jelentése: kellemes (ember).

JULIUSZ
- a Juliánusz alakváltozata.

JULIÁNUSZ
- latin eredetû; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

JUSZTIN
- a Jusztusz továbbképzett alakja.

JUSZTUSZ
- latin eredetû; jelentése: igazságos, igazságszeretõ ember.

JUTAS
- török-magyar eredetû; jelentése: faló, nyelõ.

KABOS
- a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelõjének rövidülése.

KADA
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KADOSA
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KAJETÁN
- latin eredetû; jelentése: Gaeta városából való férfi.

KÁL
- török-magyar eredetû; jelentése: marad.

KÁLEB
- héber eredetû; jelentése: merész, bátor, indulatos.

KÁLMÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: maradék.

KALVIN
- latin eredetû; jelentése: kopasz.

KAMILL
- latin eredetû; jelentése: nemesi születésû fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.

KAMILLÓ
- a Kamill olasz megfelelõje.

KÁIN
- héber eredetû; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

KÁN
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KANDID
- latin eredetû; jelentése: fehér, fénylõ, ragyogó.

KANUT
- skandináv eredetû; jelentése: elõkelõ származású férfi.

KAPLONY
- török-magyar eredetû; jelentése: tigris.

KAPOLCS
- török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KARÁCSON
- magyar eredetû; jelentése: karácsony.

KARÁD
- török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KARDOS
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

KARION
- görög eredetû; jelentése: Karia tartományból való férfi.

KÁRMÁN
- német-magyar eredetû; jelentése: derék ember.

KÁROLY
1. - magyar eredetû; jelentése: karvaly, turul;
2. - germán-latin eredetû; jelentése: legény, fiú.

KARSA
- török-magyar eredetû; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

KARTAL
- török-magyar eredetû; jelentése: kánya, sas.

KÁSZON
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KASSZIÁN
- latin eredetû; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

KASZTOR
- görög eredetû; jelentése: önmagát kitüntetõ.

KATAPÁN
- görög-magyar eredetû; jelentése: feljebbvaló.

KAZIMÍR
- lengyel eredetû; jelentése: békealapító; békebontó.

KÁZMÉR
- a Kazimír magyarosabb alakja.

KELED
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KELEMEN
- latin eredetû; jelentése: jámbor, szelíd.

KELEN
- a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

KEMENES
- magyar eredetû; jelentése: kemencés.

KENDE
- kazár magyar eredetû; jelentése: régi kazár méltóságnévbõl.

KENESE
- szláv-magyar eredetû; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

KENÉZ
- gót-szláv-magyar eredetû; jelentése: herceg.

KERECSEN
- magyar eredetû; jelentése: kerecsensólyom.

KERÉNY
- latin eredetû; jelentése: lándzsás.

KERESZTÉLY
- latin-magyar eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KESZÕ
- török-magyar eredetû; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

KEVE
- magyar eredetû; jelentése: kövecske.

KEVIN
- kelta eredetû; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

KILÉNY
- a Kilián régi magyar alakváltozata.

KILIÁN
- kelta eredetû; jelentése: szerzetes.

KIRILL
- a Cirill görögös változata.

KLEOFÁS
- görög eredetû; jelentése: az apa dicsõsége, hírneve.

KLEON
- görög eredetû; jelentése: dicsõség.

KLÉTUS
- görög-latin eredetû; jelentése: jó segítõ.

KOCSÁRD
- a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

KOLOS
- német-latin-magyar eredetû; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló

KOLUMBÁN
- latin eredetû; jelentése: galamb.

KOLUMBUSZ
- latin eredetû; jelentése: hímgalamb.

KONRÁD
- német eredetû; jelentése: merész + tanács.

KONSTANTIN
- latin eredetû; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.

KONT
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

KOPPÁNY
- török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

KORIDON
- latin eredetû; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

KORIOLÁN
- latin eredetû; jelentése: Corioliból való férfi.

KORNÉL
- latin eredetû; jelentése: somfa; szarv.

KORVIN
- latin eredetû; jelentése: holló.

KÓSA
- magyar eredetû; jelentése: kos.

KOZMA
- latin eredetû; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

KÖTÖNY
- török-magyar eredetû; jelentése: élõlény hátsó része.

KRISTÓF
- görög eredetû; jelentése: Krisztust hordozó.

KRISZTIÁN
- latin eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KUND
- magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

KUNÓ
- a Konrád német becézõjébõl.

KURSZÁN
- török eredetû; jelentése: keselyû.

KÜRT
- török-magyar eredetû; jelentése: vihar.

LABORC
- bolgár-szláv-török eredetû; jelentése: hõs párduc.

LADOMÉR
- a Vladimir régi magyar formája.

LAJOS
- germán-francia eredetû; jelentése: hírnév + háború.

LAMBERT
- német eredetû; jelentése: országszerte híres.

LANTOS
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

LARION
- az Ilárion önállósult szláv becézõje.

LÁSZLÓ
- szláv eredetû; jelentése: hatalom + dicsõség.

LÁZÁR
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten a segítõm.

LÁZÓ
- a Lázár becézõjébõl önállósult.

LEANDER
- görög-latin eredetû; jelentése: a nép fia.

LEHEL
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

LÉL
- finnugor-magyar eredetû; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

LÉNÁRD
- germán eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.

LEÓ
- görög eredetû; jelentése: oroszlán.

LEON
- a Leó görög változatából.

LEONÁRD
- német-francia eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.

LEONIDÁSZ
- görög eredetû; jelentése: Leon nevû apától származó fiúgyermek.

LEOPOLD
- germán eredetû; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LEVENTE
- magyar eredetû; jelentése: levõ, létezõ.

LÉVI
- héber eredetû; jelentése: szövetség.

LIBERÁTUSZ
- latin eredetû; jelentése: felszabadított.

LIBÉRIUSZ
- latin eredetû; jelentése: szabad.

LIONEL
- francia-angol eredetû; jelentése: oroszlán.

LIPÓT
- a Leopold bajor változatából.

LÍVIUSZ
- latin eredetû; jelentése: ólomszínû, kékes.

LIZANDER
- spártai-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

LORÁND
- a Lóránt régies változata.

LÓRÁNT
- germán eredetû; jelentése: dicsõség + merész.

LOTÁR
- ófrank-német eredetû; jelentése: hírneves harcos.

LÕRINC
- latin eredetû; jelentése: Laurentum vidékérõl származó férfi; babérkoszorúval díszített.

LUCIÁN
- latin eredetû; jelentése: Lucius családjából származó.

LÚCIUSZ
- latin eredetû; jelentése: virradatkor született.

LUKÁCS
- latin eredetû; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

MAGNUSZ
- latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas termetû.

MAJLÁT
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

MAKABEUS
- héber eredetû; jelentése: kalapácsoló.

MAKÁR
- görög eredetû; jelentése: boldog.

MALAKIÁS
- héber eredetû; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

MANASSÉ
- héber eredetû; jelentése: az elfelejtett ember.

MANDEL
- germán eredetû; jelentése: mandula.

MANFRÉD
- német eredetû; jelentése: erõs, férfias, védelmezõ.

MANÓ
- a Mánuel kicsinyítõképzõs származékából önállósult.

MÁNUEL
- az Emánuel több nyelvben meglévõ rövidülése.

MARCELL
- latin eredetû; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

MARCIÁN
- latin eredetû; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

MARIÁN
- latin eredetû; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

MÁRIÓ
- a Máriusz olasz változatából.

MÁRIUSZ
- latin eredetû; jelentése: férfi.

MÁRK
- a Márkus rövidülésébõl.

MARKÓ
- a Márkus -ó kicsinyítõképzõs származékából.

MÁRKUS
- latin eredetû; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

MARÓT
- szláv-magyar eredetû; jelentése: Morava menti, morva.

MÁRTON
- latin eredetû; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MARTOS
- a Márton rövidült, kicsinyítõképzõs régi magyar származékából.

MÁRTON
- héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTYÁS
- héber-latin eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTÉ
- héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.

MAXIM
- latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.

MAXIMILIÁN
- latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.

MEDÁRD
- német eredetû; jelentése: hatalmas + erõs.

MEGYER
- magyar eredetû; jelentése: magyar.

MELITON
- görög eredetû; jelentése: mézzel teletöltõ.

MENDEL
- az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

MÉNRÓT
- ismeretlen eredetû; jelentése: a magyarság mondai õsapjának nevébõl.

MENYHÉRT
- héber eredetû; jelentése: királyi fény.

METÓD
- görög-latin eredetû; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

MIHÁLY
- héber eredetû; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKE
- a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézõjébõl.

MIKEÁS
- héber-latin eredetû; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

MIKES
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.

MIKLÓS
- görög-szláv eredetû; jelentése: gyõzelem + nép.

MIKÓ
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.

MIKSA
- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.

MILÁN
- szláv eredetû; jelentése: kedves.

MILOS
- a Milo- kezdetû szláv nevek kicsinyítõképzõs szláv becézõjébõl.

MIRKÓ
- szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).

MIRON
- görög eredetû; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

MODESZTUSZ
- latin eredetû; jelentése: egyszerû, szerény.

MÓR
- a Móric rövidülésébõl.

MORGAN
- velszi eredetû; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.

MÓRIC
- latin eredetû; jelentése: mór, szerecsen.

MÓZES
- héber eredetû; jelentése: vízbõl kihúzott.

NÁNDOR
- vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).

NAPÓLEON
- olasz eredetû; jelentése: Nápoly városából való férfi.

NÁTÁN
- héber eredetû; jelentése: Isten adta.

NÁTÁNIEL
- héber eredetû; jelentése: Isten adta.

NEMERE
- szláv-magyar eredetû; jelentése: nyughatatlan.

NESZTOR
- görög eredetû; jelentése: mindig hazatérõ.

NIKANDER
- görög-latin eredetû; jelentése: gyõztes férfi.

NIKÉTÁS
- görög eredetû; jelentése: gyõztes, diadalmaskodó.

NIKODÉMUSZ
- görög-latin eredetû; jelentése: a hadinép legyõzõje.

NOÉ
- héber eredetû; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

NOEL
- latin eredetû; jelentése: karácsonykor született.

NÓNUSZ
- latin eredetû; jelentése: kilencedik gyermek.

NORBERT
- német eredetû; jelentése: északi fény.

NORMAN
- angol eredetû; jelentése: normann férfi, északi ember.

NYÉK
- magyar eredetû; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

OBERON
- francia eredetû; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

ODILÓ
- az Ottó önállósult felnémet becézõjébõl.

ODISSZEUSZ
- görög-latin-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs neve.

ODÓ
- az Ottó önállósult alnémet becézõjébõl.

OGUZ
- török-magyar eredetû; jelentése: nyíl.

OKTÁVIÁN
- latin eredetû; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLAF
- skandináv eredetû; jelentése: az õsök ivadéka.

OLIVÉR
- latin eredetû; jelentése: olajfaültetõ.

OMÁR
- héber-arab eredetû; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földmûves, gazdálkodó, hosszú életû.

OMPOLY
- latin-magyar eredetû; jelentése: Ampelum városból való.

OND
- magyar eredetû; jelentése: tizedik szülött gyermek.

ORBÁN
- latin eredetû; jelentése: városi, finom, mûvelt, udvarias ember.

ORBÓ
1. - az Orbán kicsinyítõképzõs származéka.
2. - szláv eredetû; jelentése: fûz.

ORESZTÉSZ
- görög eredetû; jelentése: hegyi lakó.

ORFEUSZ
- görög eredetû; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

ORION
- görög eredetû; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevébõl.

ORMOS
- magyar eredetû; jelentése: orom.

OSZKÁR
1. - északi germán eredetû; jelentése: jó dárda;
2. - ír-kelta eredetû; jelentése: szarvast kedvelõ.

OSZLÁR
- kun eredetû; jelentése: jászok, jász férfiak.

OSSZIÁN
- kelta-skót eredetû; jelentése: (ismeretlen).

OSZVALD
- német eredetû; jelentése: istenség + hatalom.

OTMÁR
- német eredetû; jelentése: vagyon + híres.

OTTÓ
- germán eredetû; jelentése: vagyon + híres.

OTTOKÁR
- német eredetû; jelentése: birtokot megõrzõ.

OVÍDIUSZ
- latin eredetû; jelentése: juh.

OZOR
- török-magyar eredetû; jelentése: úz férfi.

OZSVÁT
- az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

ÖDÖN
- germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.

ÖRKÉNY
- török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs; félelmet keltõ.

ÖRS
- török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs.

ÖZSÉB
- görög-latin eredetû; jelentése: istenfélõ, jámbor.

PÁL
- latin eredetû; jelentése: kicsi, kis termetû férfi.

PALMER
- latin eredetû; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

PAMFIL
- görög eredetû; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

PANTALEON
- görög eredetû; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

PÁRIS
- görög eredetû; jelentése: Parisz trójai hõs nevébõl.

PASZKÁL
- görög-héber-latin eredetû; jelentése: húsvét.

PATONY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

PATRÍCIUS
- latin eredetû; jelentése: rómainak született nemes.

PATRIK
- a Patrícius ír rövidülése.

PÁZMÁN
- német-magyar eredetû; jelentése: jobb + férfi.

PEDRÓ
- görög-spanyol eredetû; jelentése: kõ, kõszikla.

PELÁGIUSZ
- görög eredetû; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PELBÁRT
- a Filibert alakváltozata.

PELLEGRIN
- latin-magyar eredetû; jelentése: jövevény, zarándok.

PENTELE
- görög-magyar eredetû; jelentése: könyörületes; oroszlán.

PERIKLÉSZ
- görög eredetû; jelentése: nagyon híres.

PÉTER
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: kõszikla.

PETÕ
- a Péter rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.

PETRÓNIUSZ
- etruszk-latin eredetû; jelentése: edzett férfi; ürü.

PETÚR
- a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

PIUSZ
- latin eredetû; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketûrõ.

PLACID
- latin eredetû; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

POLIDOR
- görög eredetû; jelentése: adakozó, bõkezû.

POLIKÁRP
- görög-latin eredetû; jelentése: bõ gyümölcsöt termõ.

PONGOR
- a Pongrác régi magyar becézõjébõl.

PONGRÁC
- latin eredetû; jelentése: minden + erõ, hatalom.

PORFIR
- görög eredetû; jelentése: bíborba öltözött.

PRÍMUSZ
- latin eredetû; jelentése: elsõszülött fiú.

RABÁN
- ófelnémet eredetû; jelentése: holló.

RADAMESZ
- egyiptomi eredetû; jelentése: (ismeretlen).

RADISZLÓ
- szláv eredetû; jelentése: vidám dicsõség.

RADOMÉR
- szláv eredetû; jelentése: vidám + béke.

RAFAEL
- héber eredetû; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁFIS
- a Rafael rövidített, kicsinyítõképzõs származékából.

RAJMUND
- német eredetû; jelentése: okos védõ.

RAJNALD
- német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RALF
- angol eredetû; jelentése: oltalmazott, védett.

RAMÓN
- germán-spanyol eredetû; jelentése: okos védelmezõ.

RÁPOLT
- német eredetû; jelentése: merész tanácsadó.

RÁTOLD
- német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RAUL
- germán-francia eredetû; jelentése: dicsõ farkas.

RAZMUS
- az Erazmus rövidülése.

REGINALD
- német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

REGÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

REMIG
- latin eredetû; jelentése: hajós, evezõs.

RÉMUSZ
- latin eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.

RENÁTÓ
- latin eredetû; jelentése: újjászületett.

REZSÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

RICHÁRD
- német eredetû; jelentése: erõs fejedelem.

RÓBERT
- német eredetû; jelentése: fényes hírnév.

ROBIN
- a Róbert önállósult francia és angol becézõjébõl

RODION
- görög eredetû; jelentése: rózsa.

RODRIGÓ
- germán-spanyol eredetû; jelentése: híres uralkodó.

RÓKUS
- germán-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ROLAND
- német eredetû; jelentése: vakmerõ hõs.

ROLF
- a Rudolf önállósult német becézõje.

ROMÁN
- latin eredetû; jelentése: római, latin.

RÓMEÓ
- olasz eredetû; jelentése: Rómába zarándokló.

ROMULUSZ
- latin eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.

RONALD
- német eredetû; jelentése: erõs uralkodó.

RUBEN
- héber eredetû; jelentése: nézzétek, egy fiú!

RUDOLF
- német eredetû; jelentése: dicsõ farkas.

RÚFUSZ
- latin eredetû; jelentése: vörös.

RUPERT
- a Róbert német alakváltozata.

RUSZLÁM
- orosz eredetû; jelentése: oroszlán.

RUSZTEM
- perzsa eredetû; jelentése: vidéki.

SALAMON
- héber eredetû; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON
- héber eredetû; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU
- a Sámuel rövidülésébõl.

SÁMUEL
- héber eredetû; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR
1. - görög-olasz-német eredetû; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó
2. - török eredetû; jelentése: akarat.

SAUL
- héber eredetû; jelentése: kért.

SEBES
1. - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
2. - a Sebestyén régi becézõ rövidülése.

SEBESTYÉN
- görög-latin eredetû; jelentése: magasztos, felséges.

SEBÕ
- vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).

SELTON
- óangol eredetû; jelentése: városszéli.

SEMJÉN
- a Simeon régi magyar változata.

SIMEON
- héber eredetû; jelentése: meghallgattatás.

SIMON
- a Simeon rövidülésébõl.

SION
- héber eredetû; jelentése: erõsség, vár, hegy.

SOLT
- a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

SOMA
- magyar eredetû; jelentése: som.

STEFÁN
- görög eredetû; jelentése: korona.

SURÁNY
- török-magyar eredetû; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN
- latin eredetû; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK
- török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR
- latin eredetû; jelentése: megváltó, üdvözítõ.

SZALVIUSZ
- latin eredetû; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ
- szláv eredetû; jelentése: állandó dicsõség.

SZEBASZTIAN
- görög eredetû; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM
- héber-arab eredetû; jelentése: szelíd.

SZEMERE
1. - magyar eredetû; jelentése: kis termetû.
2. - török eredetû; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF
- héber-német eredetû; jelentése: tündöklõ, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ
- latin eredetû; jelentése: derûs, vidám.

SZERGIUSZ
- latin eredetû; jelentése: megõrzõ, gondozó, felügyelõ, felvigyázó.

SZERVÁC
- latin eredetû; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR
1. - latin eredetû; jelentése: komoly, szigorú.
2. - török eredetû; jelentése: mormota.

SZEVERÉD
- a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIGFRID
- germán eredetû; jelentése: gyõzelem + béke.

SZILÁRD
- a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ
- latin eredetû; jelentése: erdõ.

SZILVESZTER
- latin eredetû; jelentése: erdõ, erdõ mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ
- latin eredetû; jelentése: erdõ.

SZÍRIUSZ
- latin eredetû; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIXTUSZ
- görög-latin eredetû; jelentése: sima, finom.

SZOFRON
- görög eredetû; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ
- görög eredetû; jelentése: szerencse, erõ.

SZÓLÁT
- a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN
- görög eredetû; jelentése: ógörög államférfi nevébõl.

SZÓRÁD
- szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).

SZOVÁT
- szláv magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY
- a Szeverin származéka.

TACITUSZ
- latin eredetû; jelentése: csendes, hallgatag.

TADDEUS
- héber-latin eredetû; jelentése: bátor szívû, elszánt, merész.

TÁDÉ
- a Taddeus német becézõje.

TAKSONY
- török-magyar eredetû; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.

TALBOT
- angol eredetû; jelentése: véreb.

TAMÁS
- arameus-görög eredetû; jelentése: iker; csodálatos.

TANKRÉD
- germán-normann eredetû; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

TARÁZ
- görög eredetû; jelentése: zavarba ejtõ, nyugtalanító.

TARCAL
- kun-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

TARDOS
- magyar eredetû; jelentése: tar, kopasz.

TARJÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.

TÁRKÁNY
- kabar eredetû; jelentése: kovács.

TARZÍCIUSZ
- görög-latin eredetû; jelentése: bátor.

TAS
- török-magyar eredetû; jelentése: kõ; jóllakott, megtelt.

TASZILÓ
- olasz eredetû; jelentése: (ismeretlen).

TEÓ
- a Teodor német rövidülése.

TEOBALD
- német eredetû; jelentése: nép + merész.

TEODOR
- görög-német-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFIL
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelõ.

TERESTYÉN
- kelta-latin-magyar eredetû; jelentése: szomorú.

TÉTÉNY
- török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.

TÉZEUSZ
- görög-német-magyar eredetû; jelentése: alapító, törvényhozó.

TIBÁD
- német eredetû; jelentése: nép + merész.

TIBOR
- a Tiborc rövidülése.

TIBORC
- latin eredetû; jelentése: Tibur városából való férfi.

TIHAMÉR
- szláv-magyar eredetû; jelentése: csendet kedvelõ.

TIMON
1. - görög eredetû; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. - fríz eredetû; jelentése: nép + ember

TIMÓT
- görög eredetû; jelentése: Isten becsülõje.

TIMUR
- török eredetû; jelentése: vas.

TIRZUSZ
- görög-latin eredetû; jelentése: növényszár, kocsány, bot.

TITÁN
- görög eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.

TITUSZ
- latin eredetû; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.

TIVADAR
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

TÓBIÁS
- héber-latin eredetû; jelentése: Jahve jó.

TÓDOR
- a Teodor rövidülésébõl.

TOMAJ
- magyar eredetû; jelentése: vitás.

TOMOR
- török-magyar eredetû; jelentése: vas.

TONUZÓBA
- besenyõ-kun eredetû; jelentése: vadkan-apa

TÖHÖTÖM
- török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.

TÖMÖR
- török-magyar eredetû; jelentése: vas.

TÖRTEL
- török-magyar eredetû; jelentése: a négy vidék ura.

TRISZTÁN
- francia-magyar eredetû; jelentése: szomorú.

TUDOR
- velszi eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

UBUL
- görög-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

UGOD
- szlovák-magyar eredetû; jelentése: magyar.

UGOR
- szlovák-magyar eredetû; jelentése: magyar

UGRON
- szláv-magyar eredetû; jelentése: magyar.

ULÁSZLÓ
- latin-szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ULRIK
- német eredetû; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

UPOR
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

URBÁN
- az Orbán régebbi alakváltozata.

URIÁS
- héber eredetû; jelentése: Jahve az én világosságom.

URIEL
- héber eredetû; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.

UROS
- magyar eredetû; jelentése: úr.

UZOR
- török-magyar eredetû; jelentése: úz férfi.

VAJK
- török-magyar eredetû; jelentése: gazdag.

VALDEMÁR
- germán eredetû; jelentése: uralom + hírnév.

VALENTIN
- latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.

VALÉR
- latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.

VALTER
- német eredetû; jelentése: uralkodó sereg.

VÁRKONY
- török-avar-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

VARSÁNY
- alán-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

VÁSZOLY
- görög-szláv eredetû; jelentése: királyi.

VAZUL
- görög-szláv-magyar eredetû; jelentése: királyi.

VÁZSONY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

VENCEL
- német-szláv eredetû; jelentése: koszorú + dicsõség.

VENDEL
- német eredetû; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERNER
- német eredetû; jelentése: megõrzés + sereg.

VERSÉNY
- magyar eredetû; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.

VIÁTOR
- latin eredetû; jelentése: utazó, utas.

VID
- a Gujdó délszláv megfelelõje.

VIDA
- a Vid kicsinyítõképzõs származéka.

VIDOR
- magyar eredetû; jelentése: vidám.

VIDOS
- a Vid kicsinyítõképzõs származéka.

VIKTOR
- latin eredetû; jelentése: gyõzõ, gyõztes.

VILIBALD
- német eredetû; jelentése: akaraterõs + merész.

VILMOS
- latin-germán eredetû; jelentése: erõs akaratú védelmezõ.

VINCE
- latin eredetû; jelentése: gyõztes.

VIRGIL
- latin eredetû; jelentése: szûz.

VITÁLIS
- latin eredetû; jelentése: életerõs, eleven.

VITÉZ
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

VITOLD
- német eredetû; jelentése: az erdõben uralkodó.

VITUS
- latin-magyar eredetû; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.

VLADIMÍR
- szláv eredetû; jelentése: hatalom + béke.

VOLFRAM
- német eredetû; jelentése: farkas + holló.

XAVÉR
- spanyol eredetû; jelentése: Xavér községbõl való.

ZÁDOR
- szláv-magyar eredetû; jelentése: erõszakos.

ZÁGON
- szláv-magyar eredetû; jelentése: dûlõ mögötti terület.

ZAJZON
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZAKARIÁS
- héber-latin eredetû; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAKEUS
- héber eredetû; jelentése: igazságos, ártatlan.

ZALÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: dobó, ütõ.

ZÁMOR
- magyar eredetû; jelentése: szántó.

ZARÁND
- magyar eredetû; jelentése: arany.

ZDENKÓ
- latin-szláv eredetû; jelentése: Sidon városából való férfi.

ZEBULON
- héber eredetû; jelentése: zebulon törzsbõl származó férfi.

ZEKÕ
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZÉNÓ
- görög-latin eredetû; jelentése: Zeusztól származó.

ZERIND
- magyar eredetû; jelentése: szerb.

ZÉTÉNY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZOÁRD
- türk-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZOBOR
- szláv-magyar eredetû; jelentése: gyülekezés.

ZOLTÁN
- török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.

ZOMBOR
- szláv-magyar eredetû; jelentése: bölény.

ZORÁN
- délszláv eredetû; jelentése: hajnal.

ZOTMUND
- német-magyar eredetû; jelentése: erõs, gyors, merész; védõ, védelmezõ, pártfogó.

ZSADÁNY
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND
- germán eredetû; jelentése: gyõzelmes védõ.

ZSOLT
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR
- bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: bölény.

Lány utónevek

ABÉLIA
- latin eredetû; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.

ABIGÉL
- héber eredetû; jelentése: az apa öröme.

ADA
- héber eredetû; jelentése: felékesített, szép.

ADALBERTA
- germán eredetû; jelentése: nemes fény.

ADÉL
- német-francia eredetû; jelentése: nemes.

ADELAIDA
- német-francia-angol eredetû; jelentése: nemes.

ADELINA
- német-latin eredetû; jelentése: nemes

ADELINDA
- német-latin eredetû; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.

ADINA
- az Ada német továbbképzése.

ADRIÁNA
- latin eredetû; jelentése: hadriai.

ADRIENN
- latin-francia eredetû; jelentése: hadriai.

AGÁTA
- görög eredetû; jelentése: a jó.

AGNELLA
- latin eredetû; jelentése: bárányka.

ÁGNES
- görög eredetû; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen, szûzies, tartózkodó.

AGNÉTA
- az Ágnes kicsinyített formájából.

ÁGOSTA
- az Auguszta régi magyar formája.

ÁGOTA
- az Agáta régi magyar formája.

AIDA
- Verdi Aida címû operája nyomán.

AJÁNDÉK
- magyar eredetû; jelentése: Isten örömet szerzõ ajándéka.

AJNA
- finn eredetû; jelentése: szépség, báj, kedvesség.

AJNÁCSKA
- magyar eredetû; jelentése: Ajnácskõ (régebben Hajnácskõ) nevû Gömör megyei vár.

ALBERTA
- német eredetû; jelentése: nemes, fényes.

ALBERTINA
- német eredetû; jelentése: ragyogó, fényes.

ALDA
- germán-olasz eredetû; jelentése: nemes.

ÁLDÁSKA
- magyar eredetû; jelentése: áldás.

ALÉNA
- a Magdaléna önállósult rövidítése.

ALETTA
- német-olasz eredetû; jelentése: nemes.

ALEXA
- az Alexandra név rövidítése

ALEXANDRA
- görög-latin eredetû; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.

ALEXIA
- görög-latin eredetû; jelentése: férfias lelkû segítõtárs, védõ.

ALFONZA
- germán eredetû; jelentése: nemes, készséges.

ALFONZINA
- germán eredetû; jelentése: nemes, készséges.

ALFRÉDA
- germán eredetû; jelentése: tündér, tanács.

ALICIA
- francia-spanyol eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ALIDA
- német eredetû; jelentése: nemes.

ALINA
- az Adelina összevont alakváltozata.

ALINDA
- az Adelinda összevont alakváltozata.

ALINKA
- az Alina önállósult becézõje.

ALIZ
- héber-germán-francia-angol eredetû; jelentése: nemes, harcos, bölcs.

ALMA
1. - germán eredetû; jelentése: erõfeszítés a harcban + védelem;
2. - latin eredetû; jelentése: tápláló, felfrissítõ;
3. - angol eredetû; jelentése: az almai csata nyomán.

ALOJZIA
- német eredetû; jelentése: egész + bölcs.

ALVINA
- germán eredetû; jelentése: nemes barát.

AMÁBEL
- latin-angol eredetû; jelentése: szeretetreméltó.

AMADEA
- latin eredetû; jelentése: szeresd az Istent!

AMADIL
- spanyol eredetû; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁLIA
- germán eredetû; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.

AMANDA
- latin eredetû; jelentése: szeretetreméltó.

AMARANTA
- görög eredetû; jelentése: hervadhatatlan.

AMARILLA
- görög-latin eredetû; jelentése: fényes.

AMARILLISZ
- görög eredetû; jelentése: fényes.

AMÁTA
- latin eredetû; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁZIA
- latin eredetû; jelentése: kedves.

AMBRÓZIA
- görög eredetû; jelentése: halhatatlan

AMÉLIA
- az Amália névbõl.

AMELITA
- az Amélia kicsinyítõképzõs származéka.

AMETISZT
- görög-latin eredetû; jelentése: nem részeg, a részegséget megakadályozó szer.

AMINA
- német-olasz eredetû; jelentése: védelem.

ANASZTÁZIA
- görög eredetû; jelentése: a feltámadott.

ANDREA
- görög-latin eredetû; jelentése: férfi, férfias.

ANETT
- az Anna önállósult francia becézõje.

ANETTA
- az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.

ANGÉLA
- görög-latin eredetû; jelentése: angyal, követ, hírnök.

ANGELIKA
- latin eredetû; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.

ANGELINA
- az Angéla kicsinyítõ továbbképzése.

ANGYALKA
- az Angéla, Angelika régi magyaros formája.

ANIKÓ
- héber-székely eredetû; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.

ANITA
- az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézõjébõl.

ANNA
- héber eredetû; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.

ANNABELLA
1. - az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. - az Amábel skót módosulata.

ANNAMÁRIA
- az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.

ANTIGONÉ
- görög eredetû; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedõ.

ANTONELLA
- latin-olasz eredetû; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTÓNIA
- latin eredetû; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTONIETTA
- az Antónia olasz kicsinyítõképzõs származéka.

ANZELMA
- latin eredetû; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

APOLLÓNIA
- görög-latin eredetû; jelentése: Apollónak szentelt.

ARABELLA
1. - spanyol eredetû; jelentése: kis arab nõ;
2. - skót eredetû; jelentése: szeretetreméltó.

ARANKA
- magyar eredetû; jelentése: az arany szó kicsinyítõképzõs származéka.

ARANY
- magyar eredetû; jelentése: aranyos, aranymûves.

ARIADNÉ
- görög eredetû; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.

ARIANNA
- az Ariadné olasz formája.

ARIELLA
- héber-latin-olasz eredetû; jelentése: Isten oroszlánja, Isten tûzhelye.

ARIKA
- a török eredetû Réka alakváltozata.

ARMANDA
- latin-germán-francia eredetû; jelentése: hadba menõ.

ARMANDINA
- az Armanda -ina képzõs származéka.

ARNOLDA
- latin eredetû; jelentése: sas, uralkodó.

ARTEMISZ
- görög eredetû; jelentése: friss, egészséges.

ÁRVÁCSKA
- magyar eredetû; jelentése: a virág neve.

ASZPÁZIA
- görög eredetû; jelentése: kedvelt.

ASZTRID
- ósvéd eredetû; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.

ATALA
- az Atália név alakváltozata.

ATALANTA
- görög eredetû; jelentése: mondabeli vadásznõ nevébõl.

ATÁLIA
- héber eredetû; jelentése: Isten fenséges.

ATANÁZIA
- görög-latin eredetû; jelentése: halhatatlan.

AUGUSZTA
- latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.

AUGUSZTINA
- latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.

AURA
- latin-angol eredetû; jelentése: aranyos.

AURÉLIA
- latin eredetû; jelentése: aranyos.

AURÓRA
- görög eredetû; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.

AVARKA
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

AZÁLEA
- latin-magyar eredetû; jelentése: a virág neve.

BABETT
- héber-görög-német-francia eredetû; jelentése: idegen, külföldi.

BARBARA
- görög eredetû; jelentése: idegen, külföldi nõ.

BÁRSONYKA
- magyar eredetû; jelentése: bársony

BEA
- a Beáta és a Beatrix nevek rövidülésébõl.

BEÁTA
- latin eredetû; jelentése: boldog.

BEATRIX
- latin eredetû; jelentése: boldogságot hozó

BEGÓNIA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

BÉKE
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

BELINDA
- germán eredetû; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).

BELLA
- olasz-spanyol eredetû; jelentése: szép.

BENÁTA
- a Benedikta név becézõjébõl.

BENEDETTA
- a Benedikta olasz eredetû változata.

BENEDIKTA
- latin eredetû; jelentése: áldott.

BENIGNA
- latin eredetû; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJAMINA
- héber eredetû; jelentése: a szerencse fia.

BERENIKÉ
- görög-makedón eredetû; jelentése: gyõzelmet, diadalt hozó.

BERILL
- óind-angol eredetû; jelentése: tengerzöld színû indiai drágakõ.

BERNADETT
- germán-francia eredetû; jelentése: erõs, mint a medve.

BERNARDA
- germán-latin eredetû; jelentése: erõs, mint a medve.

BERTA
- német eredetû; jelentése: Perchta istennõ nevébõl.

BERTOLDA
- germán eredetû; jelentése: pompával uralkodó.

BETTA
- a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézõjébõl alakult.

BETTINA
- a Betta név nõiesítõ képzõvel való továbbképzése.

BIANKA
- a Blanka név olasz formájából.

BIBIÁNA
- a Viviána név alakváltozata.

BÍBORKA
- magyar eredetû; jelentése: bíbor

BLANDINA
- latin eredetû; jelentése: hízelgõ, kedves, barátságos, szíves, nyájas.

BLANKA
- középlatin-spanyol eredetû; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.

BOGÁRKA
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

BOGÁTA
- szláv-magyar-latin eredetû; jelentése: gazdag

BOGLÁRKA
- magyar eredetû; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény.

BOLDA
- magyar eredetû; jelentése: boldog.

BONAVENTÚRA
- latin eredetû; jelentése: jó jövendõ.

BORBÁLA
- a Barbara magyaros módosulata.

BORISKA
- a Borbála régi magyar becézõjébõl önállósult.

BORÓKA
- a Borbála régi magyar becézõjébõl önállósult.

BORSIKA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

BRIGITTA
- óír eredetû; jelentése: erõs, erényes.

CECÍLIA
- latin eredetû; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.

CELERINA
- latin eredetû; jelentése: gyors, sebes, serény.

CELESZTA
- a Celesztina név alakváltozata.

CELESZTINA
- latin eredetû; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.

CÉLIA
- a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai becézõjébõl.

CELINA
- a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.

CEZARINA
- latin eredetû; jelentése: hosszú, dús hajú.

CICELLE
- a Cecília régi magyaros alakváltozata.

CIKLÁMEN
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

CINNIA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga (rézvirág).

CINTIA
- görög eredetû; jelentése: Artemisz istennõ mellékneve.

CIPRIÁNA
- latin eredetû; jelentése: ciprusi.

CSENDIKE
- magyar eredetû; jelentése: csendes

CSENGE
- magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

CSEPERKE
- magyar eredetû; jelentése: csiperke.

CSILLA
- Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása; gyékénybél.

CSILLAG
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

CSINSZKA
- Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);

DÁLIA
- Andreas Dahl svéd botanikus nevébõl; jelentése: a virág maga.

DALIDA
- Dalida olasz származású, francia énekesnõ mûvésznevébõl.

DALMA
- Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.

DANIELLA
- héber eredetû; jelentése: Isten a bírám.

DARINKA
- szláv-magyar eredetû; jelentése: ajándékocska.

DEA
- latin eredetû; jelentése: Istentõl adott, istennõ.

DEBÓRA
- héber eredetû; jelentése: méh.

DÉLIA
- görög eredetû; jelentése: Artemis istennõ mellékneve, aki Délosz szigetén született.

DÉLIBÁB
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

DELILA
- héber eredetû; jelentése: epedõ, sóvárgó, finom, érzékeny.

DELINKE
- magyar eredetû; jelentése: szép termetû, deli, nimfa.

DEMETRIA
- görög-szláv eredetû; jelentése: Démétérnek, a föld istennõjének ajánlott.

DEZDEMÓNA
- Verdi Otelló címû operája nyomán (Otelló feleségének neve).

DÉZI
- angol eredetû; jelentése: százszorszép.

DEZIDERÁTA
- görög-latin eredetû; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).

DIÁNA
- római eredetû; jelentése: ragyogó.

DINA
- héber eredetû; jelentése: ítélet.

DITTA
- az Edit és Judit önállósult becézõje.

DOLLI
- angol eredetû; a Dorottya, Dóra önállósult becézõje.

DOMINIKA
- latin eredetû; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap született.

DOMITILLA
- latin-olasz eredetû; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó; legyõzõ, meghódító.

DONÁTA
- latin eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott.

DONATELLA
- latin-olasz eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott.

DÓRA
- a Dorottya önállósult becézõje.

DORINA
- a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítõképzõs formája.

DORISZ
1. - a Dorottya, Dóra önállósult angol becézõje.
2. - görög eredetû; jelentése: lándzsa.

DOROTTYA
- görög eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

DÖNÍZ
- görög-francia eredetû; jelentése: Dionûszosz Istennek ajánlott.

DULCINEA
- Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán. jelentése: édes.

ÉDA
- germán eredetû; jelentése: nemesi származású; birtok, javak, szerencse, boldogság.

EDDA
- az Éda név alakváltozata.

EDINA
1. - germán eredetû; jelentése: Hedin városából való;
2. - germán eredetû; jelentése: állatbõr, bunda;
3. - az Éda név továbbképzése;
4. - az Edna név módosulata.

EDIT
- germán eredetû; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon + harc; gazdag + harc.

EDNA
- ószövetségi eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ÉDUA
- kun eredetû; jelentése: a hold fölkel.

EDVARDA
- germán-latin eredetû; jelentése: a birtokát megõrzõ.

EDVINA
- germán-latin eredetû; jelentése: az örökös barátja.

EGBERTA
- germán-latin eredetû; jelentése: kard + híres, fényes.

ELEKTRA
- görög eredetû; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkõ.

ELEONÓRA
- arab eredetû; jelentése: Isten az én világosságom.

ÉLETKE
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

ELIÁNA
- francia-latin eredetû; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELINA
- a Heléna spanyol-olasz formájából.

ELIZ
- az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELIZA
- az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELLA
1. - az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna nõi nevek önállósult becézõje;
2. - az -ella végû magyar nõi nevek önállósult becézõje.

ELLINA
- szláv eredetû; jelentése: hellén, görög.

ELMA
- az Alma név alakváltozata.

ELMIRA
- spanyol eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnõ.

ELVIRA
1. - nyugati gót eredetû; jelentése: akit az ereklye megvéd;
2. - az Elmira alakváltozata.

ELZA
- az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.

EMANUÉLA
- héber-latin eredetû; jelentése: velünk az Isten.

EMERENCIA
- latin eredetû; jelentése: érdemekben gazdag.

EMERITA
- latin eredetû; jelentése: érdemes.

EMESE
- magyar eredetû; jelentése: anyácska.

EMÍLIA
- latin eredetû; jelentése: versengõ, vetélkedõ.

EMILIÁNA
- latin eredetû; jelentése: az Aemelius nemzetségbõl való.

EMMA
- a germán Erm-, Irm- kezdetû nõi nevek önállósult becézõje.

EMÕKE
- magyar eredetû; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.

ENCIÁNA
- latin német-magyar eredetû; jelentése: tárnics virág.

ENID
- kelta-walesi-angol eredetû; jelentése: élet, lélek.

ENIKÕ
- Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünõ, szarvastehén.

ENNA
- fríz eredetû; jelentése: kard.

EPERKE
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

ERIKA
- germán-latin eredetû; jelentése: nagyrabecsült.

ERINA
- az Irén szláv alakváltozata.

ERMELINDA
- germán eredetû; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa, hársfából készült pajzs.

ERNA
- ófelnémet eredetû; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban.

ERNELLA
- az Erna olasz kicsinyítõképzõs származéka.

ERNESZTA
- német-latin eredetû; jelentése: komoly, határozott.

ERNESZTINA
- német eredetû; jelentése: komoly, határozott.

ERVINA
- germán-latin eredetû; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejû jó barát.

ERZSÉBET
- héber eredetû; jelentése: Isten az én esküvésem.

ESTILLA
- Vörösmarty Mihály névalkotása.

ESZMERALDA
- szemita-görög-spanyol eredetû; jelentése: ragyogó, csillogó, smaragd.

ESZTELLA
- a Stella spanyol változata.

ESZTER
1. - héber eredetû; jelentése: mirtusz;
2. - perzsa eredetû; jelentése: csillag, bájos fiatal lány

ETA
- az Etelka rövidített és -a kicsinyítõ képzõvel ellátott származéka.

ETEL
1. - az Etelka önállósult becézõje;
2. - angol eredetû; jelentése: nemesi származású.

ETELKA
- Dugonics András alkotta az Etele férfinévbõl.

EUDOXIA
- görög eredetû; jelentése: jó hírnévnek örvendõ, tisztelt, megbecsült.

EUFÉMIA
- görög eredetû; jelentése: a jót emlegetõ, szerencsét kívánó, jó hírnévnek örvendõ.

EUFROZINA
- görög-latin eredetû; jelentése: vidám.

EUGÉNIA
- görög-latin-német eredetû; jelentése: elõkelõ, jeles nemzetségbõl való.

EULÁLIA
- görög-latin eredetû; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélõ.

ÉVA
- héber eredetû; jelentése: élet, életet adó.

EVELIN
1. - az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése;
2. - kelta-skót eredetû; jelentése: kellemes, kedves, tetszetõs, jókedvû.

EVELINA
- az Éva továbbképzett származéka.

EVETKE
- magyar eredetû; jelentése: mókus.

FABIÁNA
- latin eredetû; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.

FANNI
1. - a Franciska (Frances) becézõje;
2. - a Stefánia (Stephanie) becézõje.

FATIMA
1. - arab eredetû; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb leányának neve;
2. - portugál eredetû; jelentése: egy portugál község neve.

FATIME
- a Fatima alakváltozata.

FAUSZTINA
- latin eredetû; jelentése: szerencsés.

FEDÓRA
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

FÉDRA
- latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

FEHÉRKE
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

FELÍCIA
- latin eredetû; jelentése: boldog

FELICIÁNA
- latin eredetû; jelentése: boldog.

FERNANDA
- germán-spanyol-latin eredetû; jelentése: béke + merész.

FIAMETTA
- olasz eredetû; jelentése: lángocska.

FIDÉLIA
- latin eredetû; jelentése: hûséges.

FILIPPA
- görög-latin eredetû; jelentése: lókedvelõ.

FILOMÉLA
- görög eredetû; jelentése: az éneklést kedvelõ, dalos kedvû.

FILOMÉNA
- a Filoméla olasz változata.

FILOTEA
- görög eredetû; jelentése: az Istent szeretõ nõ.

FIORELLA
- olasz eredetû; jelentése: virágocska.

FLÁVIA
- latin eredetû; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.

FLÓRA
- latin eredetû; jelentése: virág.

FLORENCIA
- latin eredetû; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitûnõ.

FLORENTINA
- latin eredetû; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitûnõ.

FLORINA
- latin eredetû; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.

FORTUNA
- olasz eredetû; jelentése: a szerencse istennõje.

FRANCISKA
- latin eredetû; jelentése: francia.

FRIDA
- német eredetû; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.

FRIDERIKA
- német eredetû; jelentése: béke + hatalom.

FRUZSINA
- görög-magyar eredetû; jelentése: vidám.

FULVIA
- latin eredetû; jelentése: sárga, sötétszõke.

FÜRTIKE
- magyar eredetû; jelentése: fürtvirág.

FÜZIKE
- magyar eredetû; jelentése: növénynév.

GABRIELLA
- héber-latin eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GAJÁNA
- orosz eredetû; jelentése: föld.

GALAMB
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

GALATEA
- görög eredetû; jelentése: tejfehér bõrû nõ.

GALINA
- görög-orosz eredetû; jelentése: nyugalom, csend, béke.

GARDÉNIA
- latin eredetû; jelentése: a növény maga.

GEMELLA
- latin eredetû; jelentése: leánygyermek az ikrek között.

GEMMA
- latin eredetû; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakõ, gyöngy, pávaszem.

GÉNIA
- görög-latin-német eredetû; jelentése: elõkelõ, nemes nemzetségbõl való.

GENOVÉVA
- germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).

GEORGINA
- görög-latin eredetû; jelentése: földmûves, gazdálkodó; dália, györgyike.

GERDA
1. - germán eredetû; jelentése: ág, vesszõ;
2. - germán eredetû; jelentése: dárda + bekerített hely; vesszõ, varázsvesszõ.

GERLE
- magyar eredetû; jelentése: galamb.

GERTRÚD
- germán eredetû; jelentése: a dárdák varázslónõje.

GILBERTA
- német eredetû; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai között.

GILDA
- görög-latin eredetû; jelentése: pajzshordozó;

GINA
1. - a Georgina becézõ rövidülése;
2. - a Regina becézõ rövidülése.

GITTA
- óír-német eredetû; jelentése: erõs, erélyes.

GIZELLA
1. - germán eredetû; jelentése: nõi túsz, nõi kezes.
2. - a Gisel-, Geisel- kezdetû germán nõi nevek önállósult rövidülése.

GLÓRIA
- latin eredetû; jelentése: dicsõség.

GRÁCIA
- latin eredetû; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.

GRÉTA
- a Margaréta, Margit önállósult becézõje.

GRIZELDA
- germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).

GRIZELDISZ
- a Grizelda alakváltozata.

GUNDA
- a Kunigunda német rövidülésébõl.

GYOPÁRKA
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

GYÖNGYI
- a Gyöngyvér becézett formája.

GYÖNGYVÉR
- Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.

GYÖNGYVIRÁG
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

GYÖRGYI
- a Georgina nõi név magyarosítása.

HÁGÁR
- héber eredetû; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.

HAJNA
- Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.

HAJNALKA
- a Hajna kicsinyítõképzõs formája.

HANGA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

HANNA
1. - a Johanna rövidült formája;
2. - az Anna eredeti formájának felújítása.

HARMATKA
- magyar eredetû; jelentése: harmat.

HAVASKA
- magyar eredetû; jelentése: tavaszi virág.

HEDDA
- a Hedvig germán rövidítése.

HEDVIG
- német eredetû; jelentése: harc.

HÉLA
- a Heléna név rövidülésébõl.

HELÉN
- a Heléna angol és francia formájából.

HELÉNA
- görög eredetû; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)

HELGA
- germán eredetû; jelentése: egészséges, boldog.

HELKA
- magyar eredetû; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.

HELLA
- a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.

HENRIETT
- francia eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HENRIETTA
- francia eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HÉRA
- görög eredetû; jelentése: megõrzõ, megóvó, védelmezõ.

HERMINA
- német eredetû; jelentése: hadi nõ.

HERTA
1. - Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. - a Her- és -Hert- kezdetû német nevek becézõjébõl önállósult. jelentése: merész, bátor.

HILÁRIA
- latin eredetû; jelentése: derûs, vidám, jókedvû.

HILDA
- német eredetû; jelentése: harc, harcosnõ.

HÓFEHÉRKE
- magyar eredetû; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.

HOLDA
- német eredetû; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.

HONÓRIA
- latin eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.

HORÁCIA
- latin eredetû; jelentése: ifjú, virágzó.

HORTENZIA
- latin eredetû; jelentése: kerti virág.

HÓVIRÁG
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

HUBERTA
- német-latin eredetû; jelentése: szelleme által kiváló.

IBOLYA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

IDA
- germán eredetû; jelentése: tevékeny, serény.

IDUNA
- germán eredetû; jelentése: az örök ifjúság istennõjének nevébõl.

IFIGÉNIA
- görög eredetû; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevébõl.

IGNÁCIA
- latin eredetû; jelentése: tûz.

ILA
- az Ilona rövidített, -a kicsinyítõképzõs formája.

ILDIKÓ
- germán eredetû; jelentése: harcos.

ILKA
- az Ilona rövidített, -ka kicsinyítõképzõs formája.

ILMA
- Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekbõl.

ILONA
- a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.

IMELDA
- vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).

IMOLA
- ismeretlen eredetû; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.

INDIRA
- indiai eredetû; jelentése: Indira Ghandi nevébõl.

INEZ
- az Ágnes spanyol formája.

INGE
- germán eredetû; jelentése: Ingwio istenség + védelem.

INGRID
- germán eredetû; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnõ.

IRÉN
- görög eredetû; jelentése: béke.

IRINA
- az Irén szláv alakváltozata.

IRINGÓ
- magyar eredetû; jelentése: a növény maga.

ÍRISZ
- görög eredetû; jelentése: szivárvány, nõszirom.

IRMA
- az Irm- kezdetû germán nõi nevek önállósult becézõje.

ITALA
- olasz eredetû; jelentése: Itália tartományból való nõ.

IVÁNA
- az Iván férfinév nõiesítése.

IVETT
- francia eredetû; jelentése: júdeai.

IVETTA
- az Ivett latinos formája.

IVONN
- az Ivó férfinév francia nõi párja.

IZA
- az Izabella, Izolda önállósult német becézõje.

IZABELLA
- az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.

IZIDÓRA
- görög eredetû; jelentése: Ízisz egyiptomi istennõ ajándéka.

IZMÉNE
- görög eredetû; jelentése: vágyakozást ébresztõ, bájos, kecses, vonzó nõ.

IZOLDA
- kelta-német eredetû; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.

JÁCINTA
- görög eredetû; jelentése: a virág maga.

JAKOBINA
- héber eredetû; jelentése: (bizonytalan).

JANINA
- a János férfinév német Jan formájának latinos nõiesítése.

JANKA
- a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt használatos).

JARMILA
- cseh eredetû; jelentése: tavasz + kedves.

JÁZMIN
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

JELLA
- a Gabriella önállósult német becézõje.

JERNE
- az Irén régebbi magyar változata.

JETTA
- a Henriett önállósult német becézõje.

JOHANNA
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JOLÁN
- Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola virága (görög).

JOZEFA
- héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JOZEFINA
- héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSA
- a János és a József becézõje a Jozefa és Jozefina nevek magyarítására.

JUDIT
- héber eredetû; jelentése: Judeából származó nõ.

JÚLIA
- latin eredetû; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.

JULIANNA
- latin eredetû; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

JULIETTA
- a Júlia önállósult francia becézõje.

JUSZTINA
- latin eredetû; jelentése: igazságos.

JUTTA
- a Judit német és dán alakváltozata.

KALLIOPÉ
- görög eredetû; jelentése: szép szavú.

KALLISZTA
- görög eredetû; jelentése: a legszebb.

KÁMEA
- olasz-magyar eredetû; jelentése: domborúan vésett kõ.

KAMÉLIA
- olasz-újlatin-magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

KAMILLA
- latin eredetû; jelentése: nemesi születésû.

KANDIDA
- latin eredetû; jelentése: fehér, fénylõ, ragyogó.

KARINA
1. - olasz eredetû; jelentése: csinos nõ.
2. - a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. - a Katalin dán formájából.

KARMÉLA
- a Kármen olasz változatából.

KARMELINA
- a Karméla továbbképzése.

KÁRMEN
- héber-spanyol eredetû; jelentése: kert.

KAROLA
- latin-germán eredetû; jelentése: legény, fiú.

KAROLINA
- a Karola továbbképzése.

KATA
- a Katalin magyar rövidülésébõl önállósult.

KATALIN
- egyiptomi-görög-német-magyar eredetû; jelentése: korona; mindig tiszta.

KATINKA
- a Katalin magyar becézõjébõl önállósult.

KATÓ
- a Katalin rövidült, kicsinyítõképzõs formája.

KERUBINA
- héber-latin-magyar eredetû; jelentése: angyalok.

KILIÁNA
- kelta eredetû; jelentése: szerzetes.

KINCSÕ
- Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra õ a kincs.

KINGA
- a Kunigunda régi magyar becézõjébõl önállósult.

KÍRA
- görög-szláv eredetû; jelentése: úr, uralkodó.

KISANNA
- az Anna erdélyi becézõjébõl önállósult

KITTI
- a Katalin angol becézõjébõl önállósult.

KLÁRA
- latin eredetû; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitûnõ, jeles.

KLARISSZA
- a Klára latinos továbbképzése.

KLAUDETTA
- a Klaudia olasz becézõjébõl önállósult.

KLAUDIA
- latin eredetû; jelentése: a Claudius nemzetség nõtagja.

KLEMENTINA
- latin eredetû; jelentése: jámbor, szelíd.

KLEOPÁTRA
- görög eredetû; jelentése: az apa dicsõsége.

KLIÓ
- görög eredetû; jelentése: hírnök.

KLOTILD
- germán eredetû; jelentése: a dicsõségért harcoló nõ.

KOLETTA
- a Nikoletta rövidülésébõl önállósult.

KOLOMBINA
- latin-olasz eredetû; jelentése: hímgalamb.

KONKORDIA
- latin eredetû; jelentése: egyetértés.

KONSTANCIA
- latin eredetû; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KONSTANTINA
- latin eredetû; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KORDÉLIA
- latin-angol eredetû; jelentése: szívecském.

KORINNA
- latin-angol-német eredetû; jelentése: szívecském.

KORNÉLIA
- latin eredetû; jelentése: somfa; szarv.

KOZIMA
- görög-olasz-német eredetû; jelentése: szabályszerû, rendes.

KRISZTA
- a Krisztina önállósult becézõjébõl.

KRISZTINA
- latin eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KRIZANTA
- görög-latin eredetû; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.

KUNIGUNDA
- német-latin-magyar eredetû; jelentése: nemzetség + harc.

LADISZLA
- szláv-latin eredetû; jelentése: hatalom + dicsõség.

LAMBERTA
- német eredetû; jelentése: országszerte híres.

LARINA
- szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).

LAURA
- latin eredetû; jelentése: babérfa, babérkoszorú.

LAVÍNIA
- latin eredetû; jelentése: Lavinium városából való nõ.

LEA
- héber eredetû; jelentése: vadtehén, antilop.

LÉDA
- görög eredetû; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának felesége.

LEJLA
- perzsa-angol eredetû; jelentése: sötét hajú.

LELLE
- finnugor-magyar eredetû; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös, kürtfúvó.

LÉNA
- a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.

LENKE
- a Lenchen (Helene és Magdalene német becézõje) magyarító fordítása.

LEONA
- görög-latin eredetû; jelentése: oroszlán.

LEONARDA
- germán eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.

LEONÓRA
- az Elenonóra önállósult becézõje.

LEONTINA
- latin eredetû; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.

LEOPOLDINA
- germán eredetû; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LETÍCIA
- latin eredetû; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.

LEVENDULA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

LIA
1. - a Lea alakváltozata;
2. - a Kornélia, Júlia önállósult becézõje.

LIÁNA
- a Julianna önállósult becézõje.

LÍCIA
- a Felícia önállósult becézõje.

LÍDIA
- görög eredetû; jelentése: az ókori Lídiából való nõ.

LILI
- a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézõjébõl önállósult.

LILIÁNA
- angol eredetû; jelentése: liliom.

LILLA
- a Lídia és Lívia régi magyar becézõjébõl önállósult.

LINA
- a Karolina becézõjébõl önállósult.

LINDA
- német eredetû; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.

LÍVIA
- latin eredetû; jelentése: ólomszínû, kékes.

LIZA
- az Elisabeth becézõjébõl önállósult.

LIZANDRA
- spártai eredetû; jelentése: híres spártai hadvezér nevébõl.

LOLA
- spanyol eredetû; jelentése: erõs asszony.

LOLITA
- a Lola spanyol becézõjébõl.

LORETTA
- a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.

LUCA
- a Lúcia régi magyar formája.

LÚCIA
- latin eredetû; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.

LUDMILLA
- szláv eredetû; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt, népszerû.

LUDOVIKA
- germán-ófrancia-latin eredetû; jelentése: hírnév + háború.

LUJZA
- a francia Louise magyarosított formája.

LUKRÉCIA
- latin eredetû; jelentése: megnyerõ, vonzó.

MABELLA
- latin-angol-germán eredetû; jelentése: szeretetreméltó.

MADLÉNA
- a Magdolna latinosított formája.

MAGDA
- a Magdaléna önállósult becézõje.

MAGDALÉNA
- arámi-héber eredetû; jelentése: torony, bástya; Magdala városából származó nõ.

MAGDOLNA
- a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.

MAHÁLIA
- héber eredetû; jelentése: gyengédség, szelídség.

MAJA
1. - a római Maja istennõ nevébõl;
2. - a Mária és Marianna német becézõjébõl.

MALVIN
- germán eredetû; jelentése: a jog barátja.

MÁLYVA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

MANDA
- a Magdolna szláv (Mandalena) becézõjébõl önállósult.

MANFRÉDA
- német eredetû; jelentése: erélyes, férfias, védelmezõ.

MANNA
1. - a Mária magyar becézõjébõl önállósult;
2. - a Hermanna fríz becézõje.

MANON
- a Mária francia becézõjébõl önállósult.

MANUÉLA
- az Emanuéla rövidülése.

MARA
- a Mária rövidített, kicsinyítõképzõs formája.

MARCELLA
- latin eredetû; jelentése: határerdõ, a határvidék védõje.

MARCELLINA
- latin eredetû; jelentése: határerdõ, a határvidék védõje.

MARGARÉTA
- görög eredetû; jelentése: gyöngy.

MARGIT
- a Margaréta régi magyaros formája.

MARGITA
- a Margit régebbi magyar változata.

MARGÓ
- a Margit rövidített, kicsinyítõképzõs formája.

MÁRIA
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).

MARIANN
- latin eredetû; jelentése: Marius családjához tartozó; Szûz Máriához tartozó.

MARIANNA
- latin eredetû; jelentése: Marius családjához tartozó; Szûz Máriához tartozó.

MARICA
-a Mária rövidített, kicsinyítõképzõs formája.

MARIETTA
- a Mária olasz továbbképzése.

MARINA
1. - a Mária továbbképzése;
2. - latin eredetû; jelentése: tengeri, tengerbõl jövõ, tengerhez tartozó, tengerész.

MARINELLA
- a Marina olasz továbbképzése.

MARINETTA
- a Marina olasz továbbképzése.

MARION
- a Mária francia alakváltozata.

MARIÓRA
- a Mária román kicsinyítõképzõs formája.

MARITA
- a Mária olasz becézõ alakja.

MARLÉNE
1. - a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névbõl;
2. - a Maria és Helene nevek összevont alakja.

MÁRTA
- héber eredetû; jelentése: úrnõ.

MARTINA
- latin eredetû; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MASA
- a Mária orosz becézõjébõl.

MATILD
- német eredetû; jelentése: hatalom + harc.

MÁTKA
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga (jegyes).

MAURA
- latin eredetû; jelentése: mór, szerecsen.

MAURÍCIA
- latin eredetû; jelentése: mór, szerecsen.

MAXIMILLA
- latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.

MEDÁRDA
- latin-német eredetû; jelentése: hatalmas + erõs.

MÉDEA
- görög eredetû; jelentése: bölcs asszony.

MELÁNIA
- görög eredetû; jelentése: fekete, sötét.

MELINA
- germán-latin eredetû; jelentése: erõfeszítés, védelem.

MELINDA
- D'Ussieux francia író névalkotása.

MELIÓRA
- latin-angol eredetû; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.

MELITTA
- görög eredetû; jelentése: méh, szorgalmas.

MERCÉDESZ
- spanyol eredetû; jelentése: fogolykiváltó.

METELLA
-a Metta olasz továbbképzése.

METTA
- a Matild holland formája.

MIA
- a Mária több nyelvû rövidülése.

MIETTA
- a Mária olasz becézõjébõl önállósult.

MIHAÉLA
- héber-germán eredetû; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKOLT
- Kézai Simon névalkotása.

MILDA
1. - német eredetû; jelentése: szelíd, elnézõ, jóakaratú;
2. - a Mild- kezdetû német nõi nevek önállósult becézõje.

MILÉNA
- a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.

MILETTA
- a Miléna önállósult becézõje.

MILICA
- a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézõjébõl önállósult.

MILLA
- a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.

MIMÓZA
- magyar eredetû; jelentése: a növény maga.

MINNA
- a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézõje.

MÍRA
1. - latin eredetû; jelentése: csodálatos;
2. - a Mirabella becézõjének önállósulása.

MIRABELLA
- latin eredetû; jelentése: csodálatos

MIRANDA
- latin eredetû; jelentése: csodálatos.

MIRANDELLA
- a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLA
- a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLÍNA
- a Mirandola olasz továbbképzése.

MIRELLA
- a Míra olasz becézõ továbbképzése.

MIRJAM
- a Mária eredeti héber formája.

MIRTILL
- görög-francia eredetû; jelentése: mirtuszfa, áfonya.

MODESZTA
- latin eredetû; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes, tisztességes.

MÓNIKA
1. - görög eredetû; jelentése: magányos, egyedül élõ;
2. - latin eredetû; jelentése: intõ, figyelmeztetõ, tanító;
3. - karthágói-pun eredetû; jelentése: istennõ.

MORELLA
- latin eredetû; jelentése: eper, szeder.

MURIEL
- kelta-angol-normandiai eredetû; jelentése: ragyogó, mint a tenger.

NADIN
- orosz eredetû; jelentése: remény, reménység.

NADINKA
- a Nadin magyar és szláv kicsinyítõképzõs formája.

NÁDJA
- orosz eredetû; jelentése: remény, reménység.

NANDA
- a Fernanda önállósult rövidülése.

NANETT
- az Anna önállósult francia becézõje.

NAÓMI
- héber eredetû; jelentése: gyönyörûségem.

NAPSUGÁR
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

NÁRCISZ
- görög eredetû; jelentése: a virág maga.

NATÁLIA
- latin eredetû; jelentése: Jézus születésnapja.

NATASA
- a Natália orosz becézõjébõl önállósult.

NAUZIKA
- görög eredetû; jelentése: híres hajós.

NEDDA
- olasz eredetû; jelentése: tisztázatlan.

NEFELEJCS
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

NELLI
- az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézõjébõl önállósult.

NERINA
- görög eredetû; jelentése: nedves, vizes.

NESZTA
- az Anasztázia magyar becézõjébõl önállósult.

NETTA
- a -netta, -nette és -neta végû nõi nevek önállósult becézõje.

NIKÉ
- görög eredetû; jelentése: gyõzelem.

NIKODÉMIA
- görög-latin eredetû; jelentése: a hadinép legyõzõje.

NIKOLA
- görög-német eredetû; jelentése: gyõzelem + nép.

NIKOLETTA
- a Nikola olasz kicsinyítõ továbbképzése.

NIKOLETT
- a Nikola olasz kicsinyítõ továbbképzése.

NILLA
- a -nilla végû nõi nevek olasz becézõje.

NINA
- több nõi név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becézõ formája.

NINETTA
- a Nina olasz kicsinyítõ továbbképzése.

NOÉMI
- héber eredetû; jelentése: gyönyörûségem.

NÓRA
- az Eleonóra és a Honóra rövidülése.

NORBERTA
- német eredetû; jelentése: északi fény.

NORINA
- a Nóra olasz becézõ továbbképzése.

NORMA
- latin-angol eredetû; jelentése: zsinórmérték, irányvonal, vezérfonal.

NYESTE
- magyar eredetû; jelentése: nyest.

ODETT
- a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítõképzõs formája.

ODÍLIA
- német-latin eredetû; jelentése: gazdag.

OFÉLIA
- görög eredetû; jelentése: segítség, segély, nyereség.

OKTÁVIA
- latin eredetû; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLGA
- a Helga orosz formájából.

OLIMPIA
- görög eredetû; jelentése: égi, mennyei, isteni.

OLINDA
- német eredetû; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvesszõ.

OLÍVIA
- latin eredetû; jelentése: olajfa.

ORÁLIA
- latin-olasz-spanyol eredetû; jelentése: partvidéki.

ORCHIDEA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

ORGONA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

ORIÁNA
- latin eredetû; jelentése: Uria városából való.

ORSIKA
- az Orsolya rövidített és kicsinyítõképzõs származéka.

ORSOLYA
1. - latin eredetû; jelentése: kis medve;
2. ófelnémet-latin eredetû; jelentése: ló, paripa.

OSZVALDA
- német eredetû; jelentése: istenség + hatalom.

OTÍLIA
- német eredetû; jelentése: öröklött vagyon.

OXÁNA
- a Xénia orosz formájából.

ÖRSI
- magyar eredetû; jelentése: hõs.

ÕSZIKE
- magyar eredetû; jelentése: õszi kikirics.

ÕZIKE
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

PÁLMA
- magyar eredetû; jelentése: a növény maga.

PALÓMA
- spanyol eredetû; jelentése: galamb.

PAMÉLA
- görög eredetû; jelentése: mézzel tele.

PAMÍNA
- Varázsfuvola (Mozart) nõi fõszereplõjének neve.

PANNA
- az Anna becézõjébõl önállósult.

PASZTORELLA
- újlatin eredetû; jelentése: pásztorlányka.

PATRÍCIA
- latin eredetû; jelentése: rómainak született nemes.

PAULA
- latin eredetû; jelentése: kicsi, kis termetû.

PAULINA
- a Paula továbbképzése.

PELÁGIA
- görög-latin eredetû; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PÉNELOPÉ
- görög eredetû; jelentése: szövetet felfejtõ.

PEÓNIA
- latin-magyar eredetû; jelentése: bazsarózsa.

PERPÉTUA
- latin eredetû; jelentése: állhatatos.

PETRA
1. - héber-görög-latin eredetû; jelentése: kõszikla.
2. - a Petronella önállósult becézõje.

PETRONELLA
- latin eredetû; jelentése: Petronius nemzetségébõl származó nõ; kõ, szikla.

PETRÓNIA
- latin eredetû; jelentése: Petronius nemzetségébõl származó nõ; kõ, szikla.

PETÚNIA
- indián-magyar eredetû; jelentése: dohány; tölcsérke.

PINTYÕKE
- magyar eredetû; jelentése: az énekesmadár.

PIROSKA
- latin-magyar eredetû; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.

POLETT
- a Paula francia becézõ továbbképzése.

PÓLIKA
- a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézõje.

POLIXÉNIA
- görög eredetû; jelentése: vendégszeretõ.

POLLI
- az Apollónia és az Apollinária önállósult becézõje.

PRISZCILLA
- latin eredetû; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.

RAFAELLA
- héber eredetû; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁHEL
- héber eredetû; jelentése: bárány.

RAJMUNDA
- germán eredetû; jelentése: okos védõ.

RAMÓNA
- germán-spanyol eredetû; jelentése: okos védelmezõ.

REBEKA
- héber eredetû; jelentése: megkötözõ, megigézõ, megbabonázó; vagy: jól táplált.

REGINA
1. - latin eredetû; jelentése: királynõ;
2. - a Rein- kezdetû német nevek önállósult becézõje.

RÉKA
- török-hun-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).

RELINDA
- német eredetû; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.

RELLA
- az Aurélia önállósul magyar becézõje.

REMÉNYKE
- orosz-magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

RENÁTA
- latin eredetû; jelentése: újjászületett.

RÉTA
- a Margaréta utótagjának önállósulása.

REZEDA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

RIA
- a Mária önállósult becézõje.

RIKARDA
- német-spanyol eredetû; jelentése: erõs fejedelem.

RITA
- a Margaréta (Margherita) olasz becézõjébõl.

RIZA
- a Terézia magyar becézõjébõl.

ROBERTA
- német eredetû; jelentése: fényes hírnév.

ROBERTINA
- német eredetû; jelentése: fényes hírnév.

RODELINDA
- német eredetû; jelentése: dicsõség + hársfából készült pajzs.

ROMÁNA
- latin eredetû; jelentése: római.

ROXÁNA
- perzsa-görög eredetû; jelentése: (ismeretlen).

RÓZA
- latin eredetû; jelentése: rózsa.

ROZÁLIA
- a Róza olaszos továbbképzése.

ROZALINDA
- német eredetû; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.

ROZAMUNDA
- német eredetû; jelentése: paripa + védelem, oltalom.

ROZANNA
- a Rosa és az Anna olasz összevonása.

ROZINA
- a Róza -ina képzõs származéka.

ROZITA
- a Rosa spanyol becézõjébõl önállósult.

ROZMARIN
- magyar eredetû; jelentése: rozmaring.

ROZVITA
- német eredetû; jelentése: erejérõl híres.

RÓZSA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

RUBINA
- latin eredetû; jelentése: a drágakõ maga.

RUDOLFINA
- német eredetû; jelentése: dicsõ farkas.

RUFINA
- latin eredetû; jelentése: vörös.

RUSZALKA
- a Rozália szláv becézõjébõl önállósult.

RUSZLÁNA
- török-tatár-orosz eredetû; jelentése: oroszlán.

SÁBA
- héber eredetû; jelentése: megtérített.

SAMUELLA
- héber-latin eredetû; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁRA
- héber eredetû; jelentése: hercegnõ, uralkodónõ.

SAROLT
- török-magyar eredetû; jelentése: fehér menyét.

SAROLTA
1. - török-magyar eredetû; jelentése: fehér menyét;
2. - a Charlotte név magyarosítása.

SEHEREZÁDÉ
- az Ezeregyéjszaka meséi címû arab mesegyûjtemény fõhõsnõjének nevébõl.

SEJLA
- a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézõje.

SKOLASZTIKA
- latin eredetû; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.

STEFÁNIA
- latin eredetû; jelentése: virágkoszorú.

STELLA
- latin eredetû; jelentése: csillag.

SUDÁRKA
- magyar eredetû; jelentése: sudár.

SUGÁRKA
- magyar eredetû; jelentése: sugár.

SZABINA
- latin eredetû; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.

SZALÓME
- héber eredetû; jelentése: Sion békéje.

SZALVIA
- latin eredetû; jelentése: sértetlen, ép.

SZAMANTA
- héber eredetû; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.

SZANDRA
- az Alexandra olasz becézõjébõl.

SZAVÉTA
- az Erzsébet román becézõjébõl.

SZEDERKE
- magyar eredetû; jelentése: szeder.

SZELLÕKE
- magyar eredetû; jelentése: szellõ.

SZEMIRÁMISZ
- arab-görög eredetû; jelentése: Asszíria királynõjének nevébõl.

SZEMÕKE
- magyar eredetû; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemû, szép szemû.

SZENDIKE
- magyar eredetû; jelentése: szende.

SZENDILE
- magyar eredetû; jelentése: szende.

SZÉNIA
- a Xénia alakváltozata.

SZERAFINA
- héber-német eredetû; jelentése: tündöklõ, nemes.

SZERÉNA
- latin eredetû; jelentése: derûs, vidám.

SZIBILLA
- Apollón isten papnõinek nevébõl.

SZIDÓNIA
- föníciai eredetû; jelentése: Szidón városából való nõ.

SZILÁRDA
- latin eredetû; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

SZILVÁNA
- latin eredetû; jelentése: erdõ.

SZILVIA
- latin eredetû; jelentése: erdõ.

SZIMÓNA
- héber eredetû; jelentése: meghallgattatás.

SZIMONETTA
- a Simon olasz kicsinyítõképzõs nõi párja.

SZIRÉN
- görög eredetû; jelentése: halfarkú nõi alak.

SZIRONKA
- magyar eredetû; jelentése: szirom.

SZÓFIA
- görög eredetû; jelentése: ügyesség.

SZOFRÓNIA
- görög eredetû; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZONJA
- a Zsófia orosz becézõjének németes formája.

SZONÓRA
- latin eredetû; jelentése: csengõ hangú.

SZORINA
- francia-román eredetû; jelentése: vörös hajú.

SZÖRÉNKE
- a Szörény férfinév nõi párja.

SZTELLA
- latin eredetû; jelentése: csillag.

SZULAMIT
- héber eredetû; jelentése: az Énekek énekének nõalakjának nevébõl.

SZULTÁNA
- török eredetû; jelentése: fejedelem.

SZVETLÁNA
- orosz eredetû; jelentése: virág.

TÁBITA
- arameus eredetû; jelentése: õz, gazella.

TÁLIA
- görög eredetû; jelentése: a színjátszás istennõjének nevébõl.

TAMARA
- héber eredetû; jelentése: datolyapálma.

TANÁZIA
- az Atanázia önállósult becézõje.

TÁNYA
- orosz eredetû; jelentése: bálkirálynõ.

TARZÍCIA
- görög-latin eredetû; jelentése: bátor.

TATJÁNA
- latin-orosz-német-magyar eredetû; jelentése: Tatius családjához tartozó.

TAVASZKA
- magyar eredetû; jelentése: tavasz.

TEA
- a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézõje.

TEKLA
- görög eredetû; jelentése: Isten dicsõsége.

TELMA
- angol eredetû; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.

TÉMISZ
- görög eredetû; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.

TÉNIA
- az Antónia rövidült változata.

TEODOLINDA
- német eredetû; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe); hársfából készült pajzs.

TEODÓRA
- görög-német eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

TEODÓZIA
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFÁNIA
- görög eredetû; jelentése: Isten megmutatkozott.

TEOFILA
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelõ.

TEÓNIA
- görög eredetû; jelentése: Istenhez tartozó.

TERCIA
- latin eredetû; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.

TERÉZ
- görög eredetû; jelentése: hõség, forróság, nyár, aratás, szüret; vadászni.

TERÉZIA
- a Teréz latinos továbbképzése.

TESSZA
- az angol Theresa önállósult becézõje.

TÉTISZ
- görög eredetû; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevébõl.

TICIÁNA
- latin eredetû; jelentése: Titus családjához tartozó.

TILDA
- a Matild és a Klotild német becézõje.

TILLA
- a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.

TÍMEA
- görög-magyar eredetû; jelentése: jó + tisztelet.

TIMÓTEA
- görög-latin eredetû; jelentése: Isten becsülõje.

TINA
- a -tina, -tine végû nõi nevek önállósult német becézõje.

TÍRIA
- görög eredetû; jelentése: Thyros szigetérõl való nõ.

TITÁNIA
- görög eredetû; jelentése: hitregebeli név.

TITANILLA
- a Titánia latin kicsinyítõképzõs származéka.

TÓBIA
- héber eredetû; jelentése: Jahve jó.

TOSZKA
- olasz eredetû; jelentése: toszkánai nõ.

TULIPÁN
- perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetû; jelentése: a virág neve.

TÜNDE
- Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.

ULJÁNA
- a Julianna orosz formájából.

ULLA
- a német Ulrike és az Ursula önállósult becézõje.

ULRIKA
- német eredetû; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

URÁNIA
- görög eredetû; jelentése: égi.

URBÁNA
- latin eredetû; jelentése: városi, finom, mûvelt, udvarias.

URZULINA
- az Ursula (Orsolya) latin képzõs származéka.

ÜDVÖSKE
- magyar eredetû; jelentése: üdvös.

VALENTINA
- latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.

VALÉRIA
- latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.

VANDA
1. - lengyel eredetû; jelentése: vend nõ;
2. - a Wendel- kezdetû német nõi nevek önállósult becézõje

VANESSZA
- Jonathan Swift névalkotása.

VASZÍLIA
- görög-szláv eredetû; jelentése: királyi.

VELMIRA
- szláv eredetû; jelentése: nagy, hatalmas + béke.

VENDELINA
- német eredetû; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERA
1. - a Veronika becézõjébõl önállósult;
2. - a német Verena önállósult becézõje;
3. - szláv eredetû; jelentése: hit;
4. - latin eredetû; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédû.

VERBÉNA
- latin eredetû; jelentése: szentelt helyen szedett fû vagy ág.

VERÉNA
1. - német eredetû; jelentése: tartózkodó, félénk;
2. - a Veronika német becézõjébõl.

VERITA
- a Ver- kezdetû nõi nevek spanyolos rövidített, becézett formája.

VERON
- a Veronika önállósult magyar becézõ rövidülése

VERONIKA
1. - görög-latin eredetû; jelentése: gyõzelmet hozó;
2. - latin-görög eredetû; jelentése: igaz + ikon.

VÉTA
- héber-szláv eredetû; jelentése: Isten az én esküvésem.

VETÚRIA
- latin eredetû; jelentése: idõs, koros.

VIKTÓRIA
- latin eredetû; jelentése: gyõzelem.

VIKTORINA
- a Viktor férfinév latin továbbképzése.

VILHELMINA
- latin-német eredetû; jelentése: erõs akaratú védelmezõ.

VILJA
- finn eredetû; jelentése: gazdagság, jóság.

VILMA
- latin-német eredetû; jelentése: erõs akaratú védelmezõ.

VINCENCIA
- latin eredetû; jelentése: gyõztes.

VIOLA
- magyar eredetû; jelentése: a virág maga.

VIOLETTA
- a Viola olasz kicsinyítõképzõs származéka.

VIRÁG
- magyar eredetû; jelentése: a szó maga.

VIRGÍLIA
- latin eredetû; jelentése: vékony zöld ág.

VIRGÍNIA
- latin eredetû; jelentése: lány, hajadon.

VÍTA
- latin-magyar eredetû; jelentése: életem, életkém.

VITÁLIA
- latin eredetû; jelentése: életerõs, eleven.

VITOLDA
- német-latin eredetû; jelentése: az erdõben uralkodó.

VIVIÁNA
- latin eredetû; jelentése: eleven, élõ.

VIVIEN
- a Viviána angol változata.

VULFIA
- német-latin eredetû; jelentése: farkasként harcoló nõ.

XAVÉRIA
- latin eredetû; jelentése: Xavér községbõl való.

XÉNIA
- görög eredetû; jelentése: vendég.

ZAKÁRIA
- héber-latin eredetû; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAMFIRA
- román eredetû; jelentése: zafír.

ZDENKA
- a Szidónia szláv megfelelõjébõl.

ZELLA
- német eredetû; jelentése: a terem védõnõje.

ZELMA
- héber-latin eredetû; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nõ.

ZELMIRA
- nõi név Rossini és Gluck operáiból.

ZIA
- a -zia végû nõi nevek végének becézõ önállósulása.

ZÍLIA
- a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.

ZINA
- latin eredetû; jelentése: rózsa.

ZINAJDA
- görög-orosz eredetû; jelentése: Zeuszhoz tartozó.

ZITA
1. - a Felicitás német rövidülésébõl;
2. - latin-német eredetû; jelentése: sebes, gyors.

ZOÉ
- görög eredetû; jelentése: élet.

ZÓJA
- szláv eredetû; jelentése: élet.

ZOLNA
- Vörösmarty Mihály névalkotása.

ZOLTÁNA
- török-latin eredetû; jelentése: fejedelem.

ZOMILLA
- tisztázatlan eredetû; jelentése: (ismeretlen).

ZÓRA
- szláv eredetû; jelentése: hajnal.

ZÖLDIKE
- magyar eredetû; jelentése: a növény neve.

ZULEJKA
- arab eredetû; jelentése: hercegnõ.

ZSAKLIN
- francia eredetû; jelentése: csaló.

ZSANETT
- a Johanna francia alakváltozata.

ZSANNA
- a Johanna orosz alakváltozata.

ZSENI
- francia eredetû; jelentése: elõkelõ, jeles nemzetségbõl való.

ZSERALDINA
- francia eredetû; jelentése: dárda, hatalom.

ZSÓFIA
- görög eredetû; jelentése: bölcsesség.

ZSÓKA
- az Erzsébet nõi név Erzsóka becézõjének további rövidülése.

ZSUZSA
- a Zsuzsanna magyar rövidülése.

ZSUZSANNA
- héber-görög-latin eredetû; jelentése: liliom.