A dinamó

Jedlik munkásságának legnagyobb részét az elektromosság területén végzett felfedezései jelentik. Az elektromágneses folytonos forgások elve 1829-tõl kezdve foglalkoztatja. Kezdetleges, de mûködõ elektromos motorokat épít. Ezen elve felfedezése egész sor más kutatási téma elkezdésére serkenti. 1840- ben olyan kocsit tervez, amelyet villamosmotorral hoz mûködésbe. Súlyos probléma azonban a megfelelõ áramforrás biztosítása. Jedlik évtizedeken keresztül kitartó, szívós munkával, kísérletek százainak elvégzésével tökéletesíti a galvánelemeket. 1867-ben az akkumulátorkutatásban eljut ólomakkumulátorok tervezésének a problémáihoz. Kisebb módosításokkal a mai napig használjuk ezeket az energiaforrásokat. Jedlik elõtt azonban egyetlen cél lebeg: tartós, nagy teljesítményû áramforrás létrehozása. Faraday indukciós kísérleteit tanulmányozva már 1856-ban eljut az öngerjesztés és önerõsítés elvét egybefoglaló "dinamó-villamos" elvhez. A német Siemens ugyan 1854- ben szerkeszt egy lüktetõ egyenáramot fejlesztõ gépet, de a dinamó elvét csak 1866-ban fedezi fel. A nyugati államokban még most is Siemensnek tulajdonítják ezen jelentõs elv felfedezését. A magyarázat egyszerû, Jedlik nem tartotta elég tökéletesnek a találmányát ahhoz, hogy publikálja. A kitûzött célt azonban elérte, hisz mechanikai munkával tudott villamosenergiát fejleszteni. Az unipoláris dinamó elvénél ma sincs korszerûbb, csak technikailag jobb kivitelezés létezik.