Azon az estén Hermione – nak alig volt étvágya. Furcsa baglyot kapott valakitől, egy sejtelmes levelet, melyben azt írták, legyen éjfélkor a   hetedik emeleti használaton kívüli folyosón. Ami nyilvánvalóan lehetetlen, hisz oda tilos felmenni!
A kézírás női volt. Semmi kétség.
De ki írhatta?! Ahogy a tanári asztal felé pislantott, Piton pillantását kapta el. Ettől még jobban felgyorsult a szívverése, mert Piton még soha nem nézett rá, csak ha muszáj volt…

Innocentet kérem a folytatásra
Innocent távollétében Piton folytatja…
 

- Granger – szólalt meg a tanár Hermione háta mögött, miután a diákok elhagyták a nagytermet. A lány tétován torpant meg. Ron és Harry az elsők között tűntek el, teljesen lekötötte őket a kviddics-csapat szervezése. Csak az új lány, Alinea toporgott tétován a sarokban. Tekintetét le sem vette házvezető tanáráról és hatodéves évfolyamtársáról, a sárvérű Hermione Grangerről, akiről már oly sokat meséltek a Mardekáros lányok. Ekkora távolságból nem is sejthette, hogy róla esik szó.
- Megbízom egy különfeladattal – kezdte Piton. – Itt van ez az új lány, Montclair. Érthetetlen számomra, Dumbledore miért egyezett bele, hogy bájitaltanból RAVASZ-t tegyen. Nekem se időm, se kedvem, se türelmem, hogy vesződjek valakivel, aki még Longbottomnál is tehetségtelenebb. Maga fogja korrepetálni! Elvárom, hogy decemberre érje utol a csoport átlagát!
Hermione szeme elkerekedett. Piton még sohasem beszélt vele így! Felidézte magában, hányszor büntette Piton – igazságtalanul – pontlevonással, amiért segíteni merészelt Neville-nek. Most meg, hogy más tárgyat tanít, egyenesen arra utasítja, hogy segítsen valakinek? A tanár váratlanul előhúzott talárja belső zsebéből egy hatalmas kulcsot.
– A szertárba szabad bejárást engedélyezek maguknak, akkor is, amikor nem vagyok ott. Ha jót akar magának, kizárólag a távollétemben menjenek be. Valamennyi összetevőt felhasználhatják, de pótoljanak mindent, hiány nem lehet. Megértette?

Carry On… Bé-S!

 

   – Tökéletesen. – bólintott Hermione, s maga is meglepődött, hogy mennyire nem remeg a   hangja, amikor kimondta ezt a szót. – És miért pont… - kezdte volna a kérdést, de Pitonnak   már csak a hátát és a lógó talárját csodálhatta meg, amint hatalmas léptekkel távozott az   objektumból…
   – Szuper. – fújta ki aztán a lány a levegőt. Szemével keresni kezdte azt a bizonyos új lányt, de  ő már rég eltűnt a látómezejéből. Hermi kissé ökölbe szorította a kezét, és zsebre gyűrte a  rejtélyes levelet, majd a nagy kulcsot kezdte nézegetni.
   ’Piton odaadta a szertár kulcsát! Nekem! NEKEM! Vagy nagyon nincs magánál vagy…’   Hermione megrázta a fejét arra a képtelen gondolatra, ami eszébe jutott. Közben észre sem  vette Draco Malfoy – t, aki kihallgatta Pitont és őt. Most elégedett vigyor terült szét sápadt  képén…
  Apjára gondolt, aki mondott neki valamit múlt hétvégén…

Luciana. Tiéd a terep!;))) Mr. Malfoy – színpadra! 

    ... erről a sárvérű Grangerről. Szinte maga előtt látta az apját.
    Lucius keresztbe vetett lábakkal üldögélt az íróasztala mögött, ráérősen lötyögtette a   borostyánszínű folyadékot a poharában, majd egy hajtásra lehúzta a maradék italt is.
   - Nos akkor, fiam – dőlt előre a székben – lenne egy feladatom a számodra. Nem lesz  megerőltető, ne aggódj! – húzta el a száját, miközben sápadt, vékonycsontú Dracora nézett.
   „Tiszta anyja!” – gondolta megvetően.
  - Természetesen apám. – motyogta a fiú.
   Malfoy felpattant.
  - HANGOSABBAN, MERT NEM HALLOM! FÉRFI VAGY MÁR LASSAN! – kiáltott rá a  gyerekre, aki majdnem elbőgte magát, de végül elszántan nézett apja jéghideg szemébe.
  - Helyes! – mosolyodott el fanyarul Lucius, majd folytatta – Ez a Ms Granger nagyon közeli  barátja annak a Potter kölyöknek. Férkőzz a bizalmába! Csábítsd el, ha kell! – majd mikor  meglátta a felgyúló piros foltokat Draco arcán, felröhögött – Elég, ha Imperius alá vonod, és a  szolgáddá teszed! Hasznos információkkal láthat el minket, azaz a Nagyurat. Menj, és küldj  baglyot, ha sikerrel jártál!
   Draco szinte kimenekült apja dolgozószobájából.
 

Piton profot várják!

 

   Piton a házi feladatokat javította. Akkora gyakorlata volt már a figyelme megosztásában,  hogy miközben aláhúzgálta a hibákat, képes volt egészen másra összpontosítani. Rendszerint.  De most – nem. Gondolatai összefüggéstelenül kavarogtak. Tudta előre, hogy ami történik, az  elkerülhetetlen. Számított rá, hogy bekövetkezik. És most, hogy az eseményláncolat immár  visszafordíthatatlanná vált, belátta, hogy egyedül semmire sem megy. Nehezen barátkozott  meg a gondolattal, hogy szövetségeseket kell szereznie. Magányos volt, mindig, mióta az eszét  tudta. Idegen mindenütt. A közösséghez tartozás hátborzongató élményét egyetlen egyszer, az  ifjú halálfalók között ízlelte meg… Nem kívánta felidézni azokat az emlékeket. Sem most,  sem  máskor. És másnak sem kívánta, hogy hasonló tapasztalatai legyenek. Abban már biztos  volt, hogy az utálatos Potter kölyköt ettől a veszélytől már megmentette…
   Amikor Narcissa megjelent nála, és elmondta, mekkora veszélyben van Draco, rájött, hogy n  nem maradhat tétlen. Bármennyire irtózott a lehetőségtől, hogy aktív cselekvőjévé váljon az  eseményeknek. Az asszony kisírt szemét, őszinte fájdalmát látva, életében másodszor volt  gyenge. Gyengeségének pedig rendszerint végzetes következményei voltak...
  Bal karján felizzott a jel. Tom Denem jele. Dumbledore javaslatára gondolatban mindig így  nevezte Voldemortot. Most, hogy szövetségesei jelenlétében Tom „legmegbízhatóbb  tanácsadójának” nevezte, ideig-óráig biztonságban érezhette magát közöttük. De soha, egyetlen  percig sem gondolta, hogy Tom valóban megbízik benne. Aljas és ostoba húzás volt  tőle, hogy a nyáron beköltöztette hozzá Féregfarkat. Még szerencse, hogy megkezdődött a  tanév, és az a rohadt patkány ide, a Roxfortba legalább nem követhette… Ám nem kételkedett  benne, hogy most is van valaki a közelében, aki minden lépését figyeli. Lehet, anélkül, hogy  tudatában lenne, mit tesz. Vajon ki lehet? Hogyan tudhatná meg? Valahányszor maga elé  idézte  új növendéke ábrándos tekintetét, különös gyanúja támadt...
    A jobb csuklóját egy másik jel égette. A Megtörhetetlen Eskü, amit Narcissának tett. A  fogadalom, amivel vállalta, hogy az élete árán is megvédi Lucius Malfoy fiát. Vajon számíthat  Draco-ra? Beavathatja a legnagyobb titokba, amit a kéjsóvár apja sohasem értene meg?

 

Kockadobással eldöntve, hogy innen most… ismét Bé-S következik!

 

Hermione nem sokat törődött azzal az ostoba levéllel tovább. Fogta és…elégette.
Engem senki ne csődítsen sehová! – nézte dühösen a lángok martalékává vált kis pergament. – És még ez is! Piton nem normális! – kelt ki magából, habár hízelgett neki, hogy Piton, PONT Piton PONT neki adta azt a feladatot, hogy egy Mardekárost beavasson a tanulás rejtelmeibe… - Vajon miért nem ő tanítgatja azt a lányt? Jó kifogás, hogy sem kedve, sem ideje!
Így fortyogott a lány, nem is annyira magában. Árnyéka, Draco Malfoy minden lépését követte. Egyelőre azonban nem fedte fel magát…
Hermione éppen kijött a lánymosdóból, amikor megtorpant, mert észrevett egy árnyékot a sarkon.
– Ki ez a hülye, aki így leskelődik?! – suttogta maga elé. Elindult. Az ellenkező irányba. Léptek nem hallatszottak mögötte, s nem is akart hátranézni…
Ment hát rendületlenül előre. Voltaképp épp Hagridhoz indult, mert Ronék már ott várták. Kiért a kastélyból. Jól összefogta talárját, mert jéghideg szél süvített. Aztán, hogy megtudja, követik – e még, vagy egyáltalán ŐT követte – e valaki, elővette kis tükrét, mintha megigazítaná a haját, s belepillantott.
– Malfoy! – sziszegte. – Mi a fenét keres ez itt?! – Tisztán látta, ahogy a fiú meglapulva ugyan, de kitartóan követte.
Hát akkor játszunk, Draco! – és belépett Hagridhoz, ahol azonban egyáltalán nem azt találta, akit várt… habár Ronék ott voltak…

Luciana kérlek! =)

Hermionét okos kis agya cserben hagyta, amikor megpillantotta a látványosan unatkozó Lucius Malfoyt, amint éppen a két ájultan fekvő griffendéles testén pihentette fekete csizmába bújtatott lábait.
- Óh, Ms Granger! – emelte tekintetét lustán a lányra – Ccccc! – csóválta meg a fejét, mikor Hermione meggondolatlanul ki akart rohani a kunyhóból.
- Jöjjön csak közelebb! – intett a megszeppent lány felé a pálcájával Lucius.
Granger maga sem értette, de szó nélkül teljesítette a szőke férfi kívánságát.
- Egészen kikupálódott a legutolsó találkozásunk óta. Hogy vannak a kedves szülei? A muglik? Nem aggódik értük ezekben a veszélyes időkben? – hajolt egészen közel a kócos hajú griffis lányhoz.
Hermione nagyot nyelt, mikor megérezte Malfoy kellemes, szinte izgató illatát.
- Mi van velük? – kérdezte végül suttogva, és a barátai felé pislogott.
- Miért nem magát félti? – hajolt még közelebb Lucius a zsenge húsú kamaszlányhoz.

ÖÖÖ Professzor.... bár félek ez Luciusnak fájni fog ;-)

A tömlöc ajtaja kivágódott. A tanár felkapta a fejét. Kezében a kémcsőből sűrű, fehér, fanyar illatú füstgomolyag szállt fel. A küszöbön a kivörösödött arcú Draco Malfoy lihegett.
– Hogy mersz éjnek évadján rám törni? – rivallt a fiúra Piton.
Draco arcán jeges rémület tükröződött.
– Az apám… - nyögte riadtan a fiú. – Eljött…
– És? – Lucius Malfoy azon kevés szülők közé tartozott, aki bármikor, előzetes bejelentkezés nélkül megjelenhetett. Igaz, ez még arra az időre vonatkozott, mielőtt Voldemort testet öltött. Csakhogy Dumbledore megfeledkezett a látogatási engedélyek felülvizsgálatáról… is.
– Hagrid kunyhójában van! Követtem Grangert… és Harry… és Ron…
– Értelmesen beszélj! – kiabált Piton.
A kémcsövet komótosan visszaillesztette a tartóba. Mivel azonban Draco továbbra sem volt képes összefüggően beszélni, csak hadonászott és makogott, odalépett a reszkető fiúhoz, két ujja közé fogta az állát és mereven a szemébe nézett.
Azonnal megértette, mi történt, és tudta, nem késlekedhet. Draco nem volt abban az állapotban, hogy bármiben a hasznára lehessen. Előrántotta a pálcáját, a fiúra szegezte:
– Memoria perdendus!
Az egyik legmagasabbrendű, egyben legveszélyesebb átok volt, ami hirtelen az eszébe jutott. Ha valaki rossz hangsúllyal ejtette, nemcsak a kitörölni szánt emlékeket semmisíthette meg, hanem a teljes személyiséget. Pitonnak nem volt ideje meggyőződni arról, nem okozott-e maradandó agykárosodást. Talár nélkül rohant ki a szokatlanul hideg októberi éjszakába.
A kapuban összefutott Montclairrel, aki szomorúan slattyogott lefelé az emeletről. Látta, hogy a kislány szeme felcsillan, amint meglátja a bő fehér ingben.
– Értesítse Madam Pomfreyt és vigyék azonnal Malfoyt a gyengélkedőre! – utasította a lányt. Ám mivel nem mozdult elég gyorsan, durván félrelökte. – Az irodámban fekszik, eszméletlen!
Lélekszakadva rohant. De nem ő ért oda elsőnek...
– Te vadbarom! Te részeges pojáca! Rohadék! Tetves szatír!
Hagrid hangja volt. A félóriás tért vissza a Tiltott Rengetegből. Ahogy benyitott a kunyhóba, majdnem keresztülesett az eszméletlen testeken. Bár a félóriások nem éppen az éles eszükről híresek, azonnal kitalálta, mi történt. Megragadta Malfoy kabátjának gallérját, aki éppen azon igyekezett, hogy a falhoz szorítsa a kapálódzó Grangert. Hagrid öklével a férfi arcába sújtott, majd úgy penderítette ki hívatlan látogatóját, hogy Lucius hat métert repült, mielőtt a földhöz csapódott. Egyenesen Piton lába elé. Piton megvető pillantással lépett át az eszméletlen testen. Hermione Granger különös arckifejezéssel, szakadt blúzát igazgatva szaladt ki a kunyhóból.

Beus! Ha párbeszédet szeretnél, Piton prof. ma 15:00 körül lesz gépközelben. Vagy visszamenekülhetsz a  Griffendél-toronyba. Esetleg cseveghetsz Innocenttel. Vagy tovább passzolhatod Lucianának. Vagy – azt csinálsz, amit akarsz.  Te döntesz! 

A lány csak rohant, mert egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy Malfoy…
– Édes Merlin! De hisz Harry és Ron ott vannak még! – azonnal megtorpant. Griffendéles arany szíve nem hagyta, hogy csak úgy ott hagyja a két fiút…
Kelletlenül visszasomfordált hát.
Hagrid ajtaja tárva – nyitva volt, a bent lévőket ez nem is zavarta. Malfoy még mindig ájultan feküdt, –ezen Hermione gonoszul elvigyorodott – Piton pedig Hagridot oktatta ki. A lány tisztán hallotta minden szavát. Tekintete barátaira vándorolt, s nagyot fújtatott. Azt már észre sem vette, hogy a blúza eleje teljesen szétnyílt, hála a betegagyú Malfoy vadulásának. Habár nagyon hideg volt, nem törődött vele. Úgy akarta kihozni onnan a két fiút, hogy Pitonnal ne is kelljen beszélnie!
Valami megmagyarázhatatlan érzés kelt életre benne, ahogy a most már SVK- tanárra pillantott… főleg, miután Ő olyan mélyen viszonozta ezt a pillantást, hogy Hermione leesett a hordóról, amin állt, hogy belásson az ablakon…
Az ajtóba mégsem állhatott be!
Fájdalmasan felnyögött, de egy kéz már el is kapta a csuklóját ( bázz, majdnem mást írtam…).
– Piton professzor! Mi van Harry – vel és Ron – nal?! – csattant Hermione hangja.

Piton prof, hát tessék válaszolni! =))

Sárkány! Innocent most egy hétig Rómában van- így vele nem nagyon tud Hermi csevegni! J Amint hazaért, azonnal bevonjuk! Csak úgy, mint mélyen tisztelt Nárcisz nacsasszonyt!

– Mi van magával? – kérdezte villámló szemmel Piton. – Ész nélkül szaladgál, mint egy ivartalan szuka… Engem majdnem feldöntött az előbb, most meg visszasomfordál és leskelődik! Úgy viselkedik, mint egy tizenhat éves kis… - Piton az ajkába harapott. Akárhogy is, Hermione egy kis tizenhat éves boszorkánynövendék. Nem több és nem más, még akkor sem, ha a legjobb bájitalkeverő, akit valaha tanított. Zavartan elengedte a csuklóját.
– De hiszen halálra rémült szegény… - próbálta mentegetni Hagrid kis kedvencét.
Piton szeme megvillant, ahogy a két fiú nyöszörögni kezdett.
– Vidd őket a gyengélkedőre! – utasította Hagridot Piton. Az óriás szó nélkül engedelmeskedett. Átdobta hatalmas vállain az alélt Harryt és Ront. Félúton ugyan eszébe jutott, vajon okos dolog volt-e magára hagyni a zilált külsejű Hermione-t a láthatóan ingerült professzorral – de ösztönei nem jeleztek veszélyt.
– Mi történt a fiúkkal? – kérdezte ismét Hermione.
– Látja, nem? Hatodévesek és képtelenek hárítani a Cruciatus-t. Ami azt illeti, a maga teljesítménye is elég szánalmas. Félig még mindig Malfoy Imperius-a hatása alatt van!
Jelentőségteljesen Hermione szétnyílt blúzára nézett, majd szélesen elvigyorodott.
– Húsz pont a Griffendéltől.
Hermione mély levegőt vett:
– Professzor úr. Csalódtam magában. Azt hittem, felismeri, hogy KI MIKOR van Imperius alatt! Mert ez esetben – ingatta a fejét, - sajnálom, de téved. Élvezte a lány, ahogy Piton kissé összehúzott szemekkel néz rá.
– Látja ezt? – és Hermione előhúzott egy kis üvegcsét. – Én magam fejlesztettem ki. Tökéletesen működik az Imperius ellen! Magamon legalábbis!
A következő pillanatban Piton levette az átkot tanítványáról.
– Legközelebb majd tegyen bele két cseppel több calbarium-esszenciát, attól lesz tökéletes. És ne aggódjon, a fiúknak nem lesz semmi baja! Remélem, Draco-nak sem…
Letérdelt Malfoy mellé, megvizsgálta. Hermione zavartan téblábolt mellette.
– Ez ijesztette halálra? – fordult a lány felé a tanár.
A lány kihúzta magát:
– Attól, hogy maga már hatalmas élettapasztalattal rendelkezik, én nem biztos, hogy igen! Ilyen arrogáns, szánalmas alakkal még nem találkoztam! Ráadásul kiskorút akart meggyalázni! – villámlott a lány szeme.
– Akkor nézze meg jobban – mondta gúnyosan Piton. Pálcájával a lába előtt fekvő testre suhintott. Az a valami fokozatosan kezdte elveszíteni emberi külsejét. A férfiparfüm illata, amit Hermione nem is olyan régen még elbűvölőnek tartott, felerősödött, kesernyéssé vált, majd egy oszladozó tetem bűze kezdett terjengeni. – Hogyan képzelhette, hogy ez valóban Malfoy, a saját testi valójában? Életfogytig tartó büntetését tölti az Azkabanban! Úgy tűnik, megvan a képessége, hogy távolról a hatalmába kerítsen egy-egy élőhalottat, aki ideig-óráig fel tudja ölteni az alakját… - Elgondolkodva meredt a tetemre.
– Evapores!
A tetem eltűnt. A szag ott maradt. Piton ismét a lány szemébe nézett.
– Nos, Miss Granger, ugye emlékszik még, mit olvasott össze az Inferikről?
A lány még mindig nem hitte el, amit látott.
– Merlinre… ez nem lehet… egy inferi?! Itt?! Miért?! Hogyan? Az inferik képtelenek sokáig önállóan cselekedni! És mi lett volna, ha… - de Hermione nem mondta, ki, amit akart, mert eltérítette Piton pillantása, aki még mindig a blúzát nézte.
– Ha ennyire tetszik magának, kölcsönadom! – szólt szárazon Hermione, de mielőtt Piton bármit is mondhatott volna, egy szőke alak rúgott bele a küszöbbe, és szitkozódni kezdett….

Luci- te jössz!

Piton és Hermione pár másodpercnyi döbbenettel figyelte a Hagrid kunyhójából kisántikáló Lucius Malfoyt.
Ms Granger enyhén elvörösödött miközben a szőke mágus kifogyhatatlannak tűnő szókészletét hallgatta.
Lucius egy láthatatlan porszemet még eltüntetett egy utolsó pöccintéssel nadrágja éléről, és a rámeredő két alakra emelte varázsvilág szerte ismert pillantását.
– Na mi van Piton, nem láttál még elégszer?
Perselus nem válaszolt, csak még jobban összevonta szemöldökét.
– Ja vagy úgy, értem! – húzta fanyar mosolyra ajkát Malfoy – Tudod, - hajolt hozzá közelebb – pénzzel oly sok mindent el lehet érni. Bár tudom neked ismeretlen e fogalom.
Hermione összezavarodva nézett a gyorsan távozó Lucius után.
Oly sok könyvet befogadó agyacskája e percben üresen kattogott csinos kis fejecskéjében.
 

Prof!!! Ismét maga gyün;-)

– Doppelganger – vágta rá Piton. – Ne is törődjön vele! Nem gondoltam volna, hogy képes rá. Ez egy akadémiai szintű varázslat, Lucius ilyesmiben sohasem jeleskedett. De abban igaza van, hogy pénzzel sok mindent el lehet érni.
Elgondolkodva nézett maga elé. Ha egykori barátja képes erre, veszélyesebb, mint valaha. Pedig egészen biztos, hogy a minisztériumi kudarc után Tom nem fogadta újra a kegyeibe... Arról biztosan tudna. Látta, hogy Hagrid közeledik. Amikor meggyőződött róla, hogy Hermione biztonságban van, ismét a lány szemébe nézett:
– Gombolja össze végre a blúzát, aztán tűnjön el! És ne felejtse el meglátogatni a barátait a gyengélkedőn – tette hozzá gonoszul. – Nekem ma éjjel még van egy feladatom…
Pálcáját 42 és fél fokos szögben az egyik távoli csillagra szegezte és… világot váltott. Eltűnt, mielőtt a kislány megnyikkanhatott volna.

Beus -Hermione… please!

Hermione azonban sokkal kevésbé lepődött meg ezen a doppelganger- Lucius- on és Pitonon, amint eltűnt a szeme elől.
– Ha azt hiszik, olyan okosan, nem számoltak velem! – ismét elővette kis tükrét, és elmormolt egy varázsigét, miközben csillogó, barna szemeit nézte.
– Ideje kicsit körülnézni a Malfoy – kúriában! – aztán felrohant a Griffendél – toronyba, de mielőtt eltűnt volna az iskolából, bekukkantott a gyengélkedőre. Harry és Ron aludtak, és a javasasszony nem engedte meg, hogy felkeltse őket. Így a lány csak 1 –1 levelet hagyott barátai ágya mellett, majd lesettenkedett a parkba.
Minden csendes volt és nyugodt. Kis idő elteltével Hermione túl volt élete első hoppanálásán, és a hatalmas Malfoy – kastély parkjában szívta magába a friss levegőt.
– Akkor ideje váltanom! – és ismét elővette kis tükrét. Olyan hirtelen változáson ment át a kislány, hogy még a szülei sem ismerték volna fel. A lobonchajú kis szörnyikéből egy felnőtt hölgy lett.
A lány bekopogott az ajtón. Egy manó nyitotta ki.
– Kisasszonyka! – cincogott a manó.
– Narcissa Malfoy-t keresem. – vetette fel fejét Hermione.
A nő már a lépcső tetején állva fixírozta a jövevényt.

Trilox- Narcissa, kérem, folytassa.

Narcissa teljes szívből utálta a váratlan látogatókat, akik minden alkalommal a férjét keresték.
A meglepetés szerűen felbukkanó nőkről pedig Narcissának mégrosszabb emlékei voltak. Most is feltételezte, hogy Lucius valamelyik barátnője érkezett, hogy hisztérikusan követelje a jussát vagy... csuda tudja, mit akarnak ezek az ostobák. Egy találkozás nem elég nekik, hogy kiismerjék Lucius Malfoyt? Ez az elvetemült kis szuka vele akar beszélni? Ugyan miről? Ha módjában állna, nekiadná Luciust. Vagy bárkinek. De nem teheti. Lucius Malfoy sohasem fogja elengedni a gyönyörű tulajdonát, ebből a ragyogó aranyketrecből.
Az asszony jéghideg hangon vetette oda a manónak úgy, hogy a lány jól hallja.
– Nem ismerem. Dobd ki!

Beee! Beus....(kűzdj ha akarsz, de szétszedlek:)))))

– Rendben, asszonyom. Akkor Draco-nak szólok, hogy ne is jöjjön haza többé… - vetette oda Hermione a házimanónak, de úgy, hogy az asszony is jól hallhassa. Majd sarkon fordult, de mosolyra húzta meggypiros ajkait, amikor léptek hallatszottak a háta mögött. És nem egy manóé, annyi szent.
Hermione azonban nem állt meg addig, amíg utána nem szólt Mrs. Malfoy. Egyelőre ez nem is történt meg.
A lány kivárt. Közben félhangosan dünnyögött.
– Draco, megmondtam, hogy édesanyád nem tud semmiről. Hiába küldtél ide. És biztosan nem is örülne neki, ha megtudná…
Ekkor tört meg a csend.

Nyanya Narcissa! Szeggyé széjje!

– Várjon! – szólt utána a nő – Maga a fiam barátnője?
Narcissa szinte semmit nem tudott imádott fia iskolai életéről. A Roxfortba csak a férjének volt korlátlan belépése. Narcissának másféle kapcsolatai voltak. Talán nem mindig tiszták de mindig hatásosak. Most sem akarta elengedni ezt a lányt, akiből bizonyára kiszedhet valami információt a fiáról. Megállt az ajtóban és megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. Az álmatlanul töltött éjszaka után ez vajmi kevéssé sikerült. De mindenképpen tudni akarta, hogy bekövetkezett-e amitől retteg. Magában azon fohászkodott, hogy ne az legyen, amitől fél. Legyen inkább terhes ez a lány, vagy kérjen pénzt a hallgatásáért. Mindegy miért jött, csak Draco-nak ne legyen baja. Narcissa halvány mosolya mögött feneketlen gyűlölet és rettegés lapult.

Beus! Mit akarsz?:)

– Narcissa Malfoy, minden bizonnyal. – biccentett a lány. – Hermione Granger vagyok.
Mivel a nő alig reagált erre valamit, Hermione felfogta, hogy – hála Merlinnek, - nem is tudja, ki a franc ő.
És főképp, hogy mit akarhat.
– Hogy a barátnője lennék? Igen. – húzta kéjes vigyorba Hermione a száját. Most először életében jólesett neki a hazugság. Arra most nem akart gondolni, mi lesz, ha mindez Draco fülébe jut. – Azért jöttem mert… nem. Nem vagyok terhes. – villant a szeme Narcissára. – Sőt, pénzt sem akarok. Csak azt szeretném, ha megregulázná Dracot, ne hajkurásszon mindenféle lányt a hátam mögött. Nekem már szerelmet vallot. Remélem, számíthatok egy Malfoy becsületszavára! (Most szakad rám ez a magasságos ég! – gondolta Hermione). Ha a fia továbbra is Imperius alatt kap meg mindenféle más lányt, és közben nekem udvarol, elválnak útjaink! Áh, és, hogy a miért is lenne rossz Draco-nak? Nos, ez egyelőre maradjon az én titkom. De elhiheti, nem jókedvemből szöktem el tanítás alatt! Mellesleg nagyon szép a hajszíne! Kérem, gondolja át a dolgot, és bagoly útján jelezze, ha látni óhajt.
Ezzel Hermione, nehogy bármit is tudjon szólni a nő, faképnél hagyta és dehoppanált Roxmorts- ba.
Szíve a torkában dobogott, mert Draco anyja annyira fenségesen állt ott, csodaszépen és ragyogóan…
Szinte látta maga előtt, ahogy Lucius Malfoy és ő… erre a gondolatra elpirult, s nem is nézett a lába elé.
Pedig kellett volna.

Luciana-kérlek=) Lucius bukkanjon fel Roxmortsban=)

– Nocsak, nocsak! – ragadta meg egy kesztyűbe bújtatott kéz vékonyka felkarját, és egy mozdulattal berántotta a Szárnyas Vadkan melletti sikátorba.
– De...
– Csitt! – morrant a férfi, mint egy éhes tigris – Micsoda változáson ment keresztül Ms Granger! Egészen elbűvölő lett....hmm...sárvérű létére.
Hermione megpróbálta kirántani kaját Lucius fogása alól, de nem járt sikerrel.
Malfoy arca egészen az ő arcához ért.
Granger egészen megremegett, mikor megérezte Malfoy forró leheletét a fülénél, és a derekának nyomódó pálca / nem rosszra gondolni / hegyes végét.
– Ideje lenne Ms Granger...
Hermione felnyögött.
És nem a félelemtől.
Lucius gúnyos mosolyra húzta a száját.
– Egyelőre nem arra gondoltam Ms, de ha szépen megkér, megengedem, hogy térdre ereszkedjen. Amit én most magától akarok az néhány információ lenne kedves barátjáról, Potterről. Imperio! – suttogta lágyan az egyik főbenjáró átkot Malfoy.

Narcissa kedvesem=))

Narcissa ez alatt fel-alá járt a hatalmas házban. Tudta, hogy valami nincs rendben. Ez a lány aki itt járt, szinte biztos, hogy nem mondott igazat. Érezte a hanghordozásán. Fiatal még ahhoz, hogy egy ilyen tapasztalt nőt (aki maga is mester az átejtésben) becsapjon valami csacskasággal. „Téged még bányásztak, amikor engem már csiszoltak” mosolyodott el Narcissa. Draco nem hajkurász lányokat. Draco nem olyan mint az apja. Nem olyan mint Lucius. Narcissa beleborzongott a gondolatba. De tudta, hogy amikor a fia kék szemébe néz, a szeme mélyéről egy másik férfi néz vissza rá. Sohasem lesz biztos benne, de az egyetlen reménye volt Dracoval kapcsolatban. Ha a fiú az ő szőke haját örökölte és nem Luciusét. Ha a szeme szine az ő szeme színe és nem Luciusé... Ha találna bármit, ami bizonyossá teszi, hogy Draco melyik éjszaka fogant. Az asszony menet közben magára kanyarította prémes talárját (mi van most, nyár vagy ősz? alternatíva: magára kanyarította a fürdőruháját:D) és kilépett az ajtón. Kiszellőzteti a fejét és megpróbál beszélni Pitonnal. Ő volt az első, aki eszébe jutott. És aki biztosan tudja, hogy mi van Draco-val. Tudnia kell. És valahogy meg kell keresnie ezt a lányt, aki itt járt. Valamit tud, ami fontos. Narcissa sétált néhány utcányit és egy sötét sikátorban hoppanált a Spinner's End-re, hogy megkeresse Pitont.

(Na tessék! Csak belekényszerülök, hogy elolvassam:))) Védelmi vonalaimat áttörték)
Piton... otthon vagy?Esetleg menekülsz éppen? :))) Ja, az az én novellám... :DDD
 

Féregfark egy vidám dalt dúdolgatott és fütyörészett magában. Mióta megkezdődött a tanév, és Piton visszatért a Roxfortba, egyre jobban érezte magát a lepusztult viskóban. Olykor bizony még a könyvekre is rávetette magát. A jóféle borokat ugyancsak szívesen kortyolgatta. Takarítania sem kellett többé, hiszen a téli szünet előtt Piton aligha tér vissza ide. Így aztán a lakás sokkal inkább emlékeztetett egy bűzös patkánylyukra, mint emberi lakóhelyre. A halk kopogtatásra Féregfark felkapta a fejét. Ajtót nyitott.
– Narcissa, drágám! Gyere beljebb! Milyen kedves meglepetés! – utánozta Piton hangját Voldemort hűséges szolgája.

Narcissa undorodva nézett az alak apró vizenyős szemeibe. Azután erőt vett magán, és belépett a szobába. Az áporodott szagtól felfordult a gyomra és a helyiség valóban riasztóan elhanyagolt volt. Az asszony megpróbált semmihez sem hozzáérni.
– Perselust keresem! Itthon van? – nagyon igyekezett, hogy a hangján ne érződjön a megvetés és az undor.
– Már hogy lenne itt… Az én otthonomban? Hihihi!
Narcissa undorodva tűrte, hogy Féregfark a szobába vezesse.
– Mivel kínálhatlak, drágám?
– Ha kaphatnék egy valóban tiszta pohár vörösbort...
– Jó! Nekem is az a kedvencem. És hogy van a kedves fiad?
– Draco az iskolában van. – válaszolt Narcissa bizonytalanul, és meg is rémült kissé a saját bizonytalanságán. Közben a kezében forgatta a kétes tisztaságú poharat.
– És a kedves férjed? Még mindig olyan kanos? Tudod, mindig is ő volt a példaképem!
Az asszonyban a bizonytalanságot újra az undor és a düh vette át. Micsoda egy ocsmány féreg. És van mersze, méregeti őt a gusztustalan malacszemeivel.
– Egy patkány az ici-pici varázspálcájával, jobb, ha meghúzza magát – sziszegte oda Narcissa és lebiggyesztette a száját, miközben letette a poharát anélkül, hogy belekortyolt volna.
– Goromba vagy, kedvesem! Nem ezt érdemlem tőled.
Az asszony végképp elvesztette a türelmét. Forgott a gyomra a bűztől és semmi mást nem akart csak beszélni végre Pitonnal és megtudni, hogy Draco jól van. Rászegezte a pálcáját Féregfarkra és hideg hangon megkérdezte.
– Perselus nem hagyott valami üzenetet, mielőtt elment?
– Hát miért nem ezzel kezdted? – Féregfark a könyvszekrényhez lépett, lábujjhegyre állt, majd a könyvek tetejéről leemelt egy borítékot. – Igen, hát persze, hogy hagyott üzenetet neked. Felolvassam?
Narcissa kikapta a kezéből a borítékot és kirohant. Volt annyi esze, hogy csak az utca végén nyissa fel a levelet. A londoni temető 42-es parcellájába hoppanált. A kripta ajtaja nyitva volt. Bagoly huhogott a távolban. Az asszony gondolatain átszaladt, hogy milyen ironikus. 42 – az élet értelme :))))))) Narcissa mély levegőt vett és belépett.
A professzor egy nyitott koporsóban feküdt. Szeme csukva. Nem mutatott semmi életjelet.

Október van és szokatlanul hideg. :DDD
Ez magas labda volt. Bocs, Narcissa! (Piton nagyon várja, hogy találkozzon Veled!)

Az asszony rémülten hőkölt hátra. A szíve össze-vissza kalapált. Az nem lehet, hogy Piton meghalt. Akkor Draco... Merlin szakállára! Narcissa dühödten ugrott a fekvő férfihoz és hisztérikusan rángatni kezdte, miközben szeméből csorogtak a könnyek. De Piton nem reagált és Narcissa kimerülten rogyott a koporsó mellé. Megpróbálta összeszedni a gondolatait. Milyen ostoba. Piton nem hallhatott meg, hiszen arról tudna. Azért fekszik itt, mert... Az asszony elborzadva nézett a fekvő férfira. Ha igaza van, akkor ezen a késői órán Perselus hamarosan felébred. Narcissa megmarkolta a varázspálcáját és szemét Pitonra függesztve várakozott. Fejében egymást kergették a gondolatok. Vajon, ha igaz a sejtése, mennyi esély van rá, hogy túlélje ezt a találkozást?

Piton kakaskukorékolásra ébredt. Nagyot ásított, megdörzsölte a szemét. Tekintete találkozott Narcissáéval. Valami halvány vigyorféle suhant át az arcán. Az asszony is felugrott, a homályos sarokig hátrált. Látszott rajta, hogy tehetetlen, kimerült. Legalább annyira a kialvatlanságtól, mint a félelemtől. Pálcáját védekezően szegezte a professzorra.
Jó reggelt! – szólalt meg Piton a világ legtermészetesebb hangján. – Köszönöm, hogy őrizted az álmomat. Bár mitagadás, ezt az éjszakát kellemesebben is eltölthetted volna!

Narcissa! Piton nagyon várja, hogy beszélhessen veled…

 
Narcissa előbb elpirult, azután elsápadt a haragtól. Remegett a pálca a kezében, ahogy továbbra is Pitonra szegezte és szinte sikítva kiabált a férfival.
– Becsaptál! Nem ébredtél fel és én, azt hittem, hogy vámpír vagy!
– Minden rendben van, Narcissa. Hetente egyszer jutok el addig, hogy néhány órát alhassak – De a Roxfortban olyankor nem maradhatok. Ez az egyetlen hely, ahol az égvilágon semmilyen a varázslat nem működik.
Elég volt egyetlen pillantást vetnie Narcissa aggódó tekintetére, máris kijózanodott.
– Tudom, mi hozott ide, Kedvesem.
A kezét nyújtotta az asszonynak.
– Most már ideje visszatérni. Útközben mindent elmondok, amit tudni akarsz. Velem kell jönnöd a Roxfortba, mert Draco olyan állapotba került, ahonnan csak az anyja hozhatja vissza a valóságba. Túlságosan hasonlít hozzád.
Piton gyorsan, tényszerűen elmesélt mindent, ami az előző éjszaka – vagy ki tudja, mikor - történt. Nem titkolta, hogy súlyosan veszélyeztette Draco szellemi épségét. Mégis, bizonyos volt benne, hogy csak ezen az áron akadályozható meg, hogy Draco valaha képes legyen teljesíteni, amit Tom Denem elvárt tőle. Valamiért úgy gondolta, az asszony sem élné túl, ha a fia gyilkossá válna.
Narcissa hallgatta a férfit, de a csak egy mondat érkezett el a tudatáig „súlyosan veszélyeztette Draco szellemi épségét”. Ledobta a használhatatlan pálcát és két kézzel esett neki Pitonnak. Ütötte vágta, ahol érte. Perselus meg sem rezdült a nő nevetséges kitörésére. Egyszerűen megfogta az asszony csapkodó karját és eltolta magától.
– Túl erős varázslatot alkalmaztam, elismerem! Draco pedig sohasem volt olyan edzett és sohasem lesz olyan erős, mint amilyennek Lucius látni szeretné. Hihetetlen megrázkódtatás érte. De nem lesz semmi baja. – A varázsló megdörzsölte a jobb csuklóját. Kesernyésen elmosolyodott. – Azt én sem éltem volna túl.
A főpályaudvarra hoppanáltak.
Piton a zsupszkulcsot kezdte keresgélni. Aztán eszébe jutott, hogy a szertárkulcsot odaadta Hermionénak.
– Vonattal kell mennünk. Hacsak nincs nálad egy tartalék zsupszkulcs.

(Narcissa… folytasd és mehet a körbagoly, Te döntsd el, ki írja tovább.)

Narcissát legyűrte a fáradtság és a rettegés. Szinte magatehetetlenül követte a férfit, amíg felszálltak a vonatra és elhelyezkedtek egy üres fülkében. Biztonságban érezte magát a férfi mellett és észre sem vette, hogy a keze Piton kezébe kapaszkodik. Nézte az elsuhanó tájat és néhány pillanat múlva elaludt. Piton megvárta, míg Narcissa egyenletes lélegzése elárulta, hogy mélyen alszik, és óvatosan kihúzta a kezét az asszony kezéből.
(Narcissa álmát még szívesen megírnám később. Ha van rá mód, térjünk vissza egy rövid időre. majd. :)))

Kiváncsi lennék, hogy Hermike leszopja-e Luciust... :-P
(van erre más kifejezés?)Úgyhogy Beus! Vissza Roxmortsba! :DDD

Lucius Malfoy bölcs varázsló volt, de csak annyira, amennyire kellett. Hermione viszont messze túlszárnyalta őt IQ-tekintetében.
Előrelátóan már felkészült az Imperio-ra, ha netán Narcissa beveti, de lám… a Sors iróniája, hogy habár egy Malfoy, de nem egy nő készült uralma alá vonni.
Ám a diáklány belement a játékba. Most ő irányított, holott Lucius biztos volt benne, hogy nyert ügye van. Egymás után tette fel a kérdéseket Hermionénak, ő pedig jól félrevezetett Malfoy-t.
Amikor a varázsló végzett az agyával, a testét kezdte el birizgálni. Hermione arca vérvörös volt, mert a saját csapdájába esett… ugyanis itt már nem ő irányított. Hanem a férfi, aki igencsak vonzó volt…
Amikor aztán Lucius Malfoy bevonszolta egy fogadóba, a lány teljesen kétségbeesett. ’ Nem érhet hozzám! Nem!
Agya szélsebesen kattogott, ám egyelőre nem találta a megoldást.
Malfoy közben kifizette a szobát, és felvezette Hermionét. Amint beléptek a szobába, Lucius támadást indított.
 

Lucius, lássuk, mit kezdesz Hermivel-de csak óvatosanJ

A csók durva és kemény volt, majd ellökte magától a diáklányt, és Malfoy a kényelmes karosszékbe dobta le magát.
– Tölts bort! – utasította Hermionét, aki kissé összezavarodva nézett körül a szobában, de éles eszének köszönhetően hamar felfedezte a kerek asztalkán ácsorgó vörösbort, két öblös pohár kíséretében.
Mikor visszafordult, kezében a teli poharakkal, amiket majd eldobott ijedtében, mert Lucius nem vesztegetve az időt, már kigombolt gatyával várta őt.
Hermione tágra nyílt szemekkel figyelte a békésen szundikáló kígyót, és be kellett vallani magának, hogy lényegesen nagyobb volt, mint amiket a titokban nézegetett Playwitch újságban.
– Nagyon remélem, hogy csináltál már ilyet Ms Granger, mert semmi kedvem a tanárt játszani. – pillantott fel lustán a férfi a vérvörös arcú lányra – bár, ahogy a tekintetét elnézem nemigen.
Hermione élete talán legnagyobb kihívása előtt állt,
Vágyott is arra, amit a férfi kért tőle.
mit kért parancsolt!
De hát ez a varázsló Lucius Malfoy, - Draco apja – aki már többször is az életükre tört.
– Húzd már ide a csontos seggedet! – dörrent rá a férfi, mire Hermione sértetten rezzent össze.
„Nem is csontos!” – gondolta felháborodva.
Bátortalanul lépett közelebb, de ekkor a szőke varázsló váratlanul felugrott.
Hanyag mozdulattal visszaterelte a vadat a gatyájába, majd magára terítette a talárt, és kiviharzott a helyiségből.
Granger megzavarodva bámult utána.

Na miss Granger,
mit gondol? =)))

Luci,te nem vagy
százas=))) itt vinnyogok…
aszongya: visszaterelte
a vadat
:DDDDDDDD

– Tuti az új parfümöm hatott így rá… - mélázott Hermione. – De ezt megúsztam. Fúj, mit várt el tőlem ez az undorító alak! – közben felfedezett egy nagy tükröt a szoba egyik homályos sarkában. Le volt terítve egy fekete lepellel. Hermione megborzongott. Csak a halottas házaknál volt szokás ez a leterített tükör… és nagyszülei meséltek neki arról, hogy vannak olyan mugli vidékek, ahol pénzérmét helyeznek a halott szemére…
A lány azért óvatosan közelített a tükörhöz. ( Trilox-megihletté! :))
Nem volt túl szép ez a tükör. Legalábbis az alja, ami kilátszott a lepel alól… aztán Granger egy határozott mozdulattal lerántotta azt.
Nem látott benne semmi különöset, csak saját magát. Kissé torzítva. Arca sápadtan világított, haja – a megszokott borzos hajzuhatag helyett – egyenesen hullott vállára.
– Már értem, mitől gőzölt be az a vadállat! – suttogta, s csinos szoknyáját kezdte bámulni. Ő soha nem hordott ilyet, habár megtehette volna. Alakja olyan tökéletes volt, amilyet csak rajzolni lehet. Lassan megfordult, s fenekét fixírozta.
– Tényleg csontos lenne?! – tette fel a kérdést, amire egy mély, bársonyos hang felelt…

Piton prof! Most aztán válaszoljon, de ízibe!

– Ms Granger – hallatszott Piton professzor jól ismert hangja a kandalló tüzéből. – Ma este különös vendég érkezik a Roxfortba. Mrs. Malfoy. Vacsora után lesz Önhöz néhány kérdése, miután beszélt Draco-val. Ajánlom, hogy legyen vele nagyon udvarias!
Hermione érzékelte, hogy a láthatatlan szempár tovább fixírozza.
– Elbűvölő. Ha még egy kicsit gyakorol, Flitwick professzor bizonyára jutalmazni fogja, milyen hatékonyan alkalmazza a tükörkép-torzító bűbájt. Kifejezetten hasznos szatírok, inferik, ghostok, doppelgangerek és egyéb, ideiglenesen önállóan cselekvő, animált kreatúrák elriasztására. Ahogy az előbb láttam, szüksége is lesz rá. Ezek a rosszindulatú teremtmények mintegy meghívásként érzékelik, ha gondolnak rájuk. Ezért Mr. Malfoy megjelenésére bármikor számíthat a jövőben is. Ha el akarja kerülni a látogatásait, forduljon Madam Pomfrey-hez, aki kitűnő főzetet tud adni Önnek a hormontúltengése kezelésére.
 

Luciana – Lucius készen áll, hogy találkozzék Pitonnal és Narcissával, amint leszállnak a vonatról?

Lucius maga sem értette, hogy miért szállta meg az az érzés, hogy most azonnal hagyja ott azt a helyiséget, ahol pedig kellemes percek vártak rá.
De a hosszú évek alatt, egyet jól az eszébe vésett.
Mindig hallgasson a megérzéseire, törjön rá bárhol, bármikor.
Most is ezt követte, és nem is bánta meg.
A pillanatnyilag kihalt Roxmorts vonatállomáson sétálgatott fel s alá, mikor az élesen felhangzó vonatfütty a Roxfort Express begördülését jelezte.
Malfoy egy fa mögé húzódott, és várt.
Fogalma se volt, hogy kire vagy mire.
Néhány pillanat múlva azonban már összeszűkült tekintettel figyelte a vonatról leszálló feleségét, aki Perselus Piton karjába kapaszkodva haladt el búvóhelye mellett.

Narcissa kérlek=)

Narcissa úgy érezte, hogy valaki figyeli de nem volt biztos benne. A rövid pihenő a vonaton, és az álma, ami Piton, Draco és Lucius körül zajlottak... még mindig kába volt és az érzékei tompák. De a gondolatai egyre inkább Lucius körül forogtak. Luciussal járt utoljára Roxmorts-ban, és Luciusnak itt is van egy bérelt háza és Lucius, Lucius... Narcissa elengedte Piton karját és egyetlen pillanat alatt újra a gyönyörű és megközelíthetetlen Mrs. Malfoy lett.
Érezte Piton rezdülésén a meglepődést, de nem akart törődni vele. Felszegte a fejét, és hagyta, hogy zavaros álmait elfújja a Roxmorts-on átrohanó szél.

Na? Egy kis „Elfújta a szél” feeling?:DDD) Professzor... valami Pitonosat... Narcissát igazán nem kell félteni :D

Piton mélyen beszívta Roxmorts levegőjét. Otthon volt. Ez az ő világa - és börtöne. Narcissáról szinte azonnal megfeledkezett.
Tudata éber volt: nemcsak azt érzékelte, hogy minden lépését figyelik, hanem azt is, ki leskelődik utána. Azon nem lepődött meg különösebben, hogy az örökké gyanakvó, utálatos Harry Potter és rajongótábora várva várják visszatérését. Egy pillanatra Hermione tüzes szempárja is megvillant az állomásépület melletti rózsabokorban. Ott pusmogtak és a professzor nem kételkedett benne, hogy ismét készülnek valamire. Ahogy elhaladt mellettük, lazán odavetette:
– Ötven pont a Griffendéltől! Ebben az órában egészen biztos, hogy a büntetőfeladatukkal kellene foglalkozni.
Ám a szomszédos rózsabokor mögül is gyanús neszek szűrődtek ki. Pálcájával odavillantott. Két mardekáros diák – Draco Malfoy és Alinea – ugrott elő. Piton hallatlan megkönnyebbülést érzett, amiért Draco-nak láthatóan semmi baja sem volt. Szó nélkül eltette a pálcáját.
– Tőlük miért nem vont le pontot? – dühöngött Ron.
Narcissa ebben a pillanatban megtorpant...

„Here we come gathering!” Narcissa, kérlek, folytasd!”Hermike... jövetke! Rakjál bele egy kis Innocentet légyszi, meg egy kis Grangert is ha gondolod... :-P

 
...és szikrázó mosollyal nézett a vöröshajú kölyökre, akinek az arca ettől szinte pirosabb lett mint a haja.
– Te Weasley fia vagy ugye? – és Ron nem értette, hogy hogyan lehet egy nevet ennyi megvetéssel ejteni.
Narcissa Pitonhoz fordult és csúfondáros hangon kijelentette.
– Igaza van a fiúnak Perselus. Draco is büntetést érdemel. Mi lenne, ha mondjuk... ma nem kapna vacsorát? – és gonoszkodva felnevetett. Egyetlen intéssel magához hívta Draco-t és Alinea-t majd elindultak a kastély felé.
Narcissa figyelmét nem kerülte el, hogy a lány addig forgolódott, míg Piton mellé került. Narcissa összeharapta a száját, hogy ne nevessen fel hangosan. Úgy látszik, foglalkoznia kell a csitrivel. Bár a vidámságának az is része volt, hogy nem tudta volna megmondani, melyiket mentse meg melyiktől. De önmagát Lucius haragjától biztosan, mert ha a lány belekeveredik bármibe is, az rajta fog csattanni.Alinea kissé elpirult, ahogy ruhája szélét érintette Piton talárja, amint az hátat fordított neki. Piton szeme Draco –n nyugodott, de egyelőre nem szólt semmit.
– Uram! – kezdte aztán Alinea. Piton olyan megvetően nézett rá, hogy azt hitte, menten elsüllyed szégyenében. – Azt szeretném tudni, mikor…
– Ali… Alinea! – hangzott ekkor egy kiáltás. Hermione futott feléjük. – Hát itt vagy! Mindenütt kerestelek!
– Igen. Hol lennék máshol? – fonta össze karjait a lány.
Hermione csak ekkor vette észre, hogy micsoda díszes kompánia kellős közepébe rohant. Draco érdeklődve, míg Narcissa diadalittasan nézett rá. Piton meg legfőképpen sehogyan. Ám mégis ő volt az, aki szólt Hermihez:
 

Felhívás keringőre, Mr. Piton

– Lám, lám, milyen szép példája ez a házak közötti együttműködésnek! – jegyezte meg Piton. Tekintetét Hermione-ra emelte. A lány ugyan a szokásosnál is jobban feldühítette, mivel cserfeskedése (van ilyen szó???) az utóbbi időben már nemcsak a tananyaggal kapcsolatos kritikai megjegyzéseire korlátozódott. Olyan kérdésekre is tőle akart választ kapni, amelyeket a kamaszlányok rendszerint egymás között vitatnak meg. Ron és Harry egymásra bámult, láthatóan nem tudták eldönteni, hogy hallótávolságon belül kullogjanak-e a többiek után a további információk reményében, vagy fussanak el, mielőtt tovább bőszítik a professzort. Ám a férfi megtorpant.
– Ms. Granger a minap vagy egy tucat illegális varázslatot mutatott be. Most, mindenki előtt, odaadná a kis zsebtükrét? – nyújtotta a tenyerét Piton.
A lány fülig pirult, elhúzta a száját, majd átadta a zsebtükrét.
Piton az arca elé emelte, belenézett, majd hanyag mozdulattal a háta mögé hajította.
– A másikat, ha lesz szíves!
A professzor szeme vészjóslóan cikázott. Csak ő vette észre, hogy egy fa mögött ismét felbukkant a szőke varázsló…

Vajon, odaadod? Tőled függ! Hermione, okosan tessék dönteni!

– Nem tudom, miről beszél. – mondta Hermione. Szerencsére AZT a tükröt jól elzárta, miután visszajött Narcissától. És miután volt olyan szerencséje, hogy Malfoy nem próbálta fel a lányt magára…
Piton nem szólt. Rájött, hogy az a kis ócska trükkös tükör tényleg nincs a lánynál. Sebaj, majd máskor elveszi tőle. Mondjuk egy kellemes büntetőmunka alkalmával…
Viszont Malfoy itt settenkedik mögöttük. Jelentőségteljesen Draco –ra nézett, majd elindult előre.
Lucius követte minden lépésüket, és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy felbukkanjon.

Lucius, leszel szíves előbújni!!J

 
Lucius megunta a társaság utáni loholást, nem volt ez méltó egy aranyvérű mágushoz. Ezért dehoppanált a helyszínről, hogy Roxfort kapujától nem messze várja be a jeles társaságot.
Volt ideje gondolkodni, amíg ott várakozott, és felötlött előtte Alinea pillantása, amit Pitonra vetett.
– Na ne! – mondta ki félhangosan a gyanúját.
Csaknem történt valami a pincelakó és a fia arája között?!
Elhatározta, hogy ezentúl szemmel tartja családja női tagjait, Narcissa félrelépésének a lehetősége addig nem izgatta, amíg csak gyanúja volt az ügyben, de ha bizonyságot szerez arról, hogy a neje másnak szétrakja a lábait, míg neki úgy kell betörnie a hálószobájába, akkor hamarosan új feleség után néz.
Vajon milyen lehet az özvegyek élete?
Nem sokáig álmodozhatott, mert ismerős arcok bukkantak fel az út végén.
– Csak nem kirándulni volt a jeles társaság? – nézett mereven Lucius Pitonra, aki azonban szó nélkül lépett be a kapun, majd el is tűnt a szemük elől.
Malfoy megragadta felesége vékony karját, és magához rántotta.
– Ha megtudom, hogy ez a halálmadár a bugyid közelébe járt... – fenyegette meg élete megszomorítóját a férfi, de befejezni már nem tudta, mert elkapott egy szófoszlányt, amit Alinea súgott a fiának.
– Ismét le akarok feküdni Pitonnal. Segítesz nekem Draco?
A Malfoy fiú már éppen rábólintott volna, amikor tekintete találkozott apja fagyos pillantásával.
 

Narcissa színpadra

 Narcissa ereiben is megfagyott a vér. A mondat, ami megütötte a fülét halálra rémítette. És még Ő gondolta, hogy bármit is kell tanítania ennek a kis szukának? És Piton... kár volt minden gondolatért, amit rá pazarolt. De mindegyikért száz halált fog halni, erre megesküszik! Kirántotta a karját Lucius kezéből és belesziszegett a férje arcába.
– Ha tudnám, hogy egy kicsit is fájna neked, az ördöggel is lefeküdnék, de Piton rosszabb az ördögnél is!
Maga előtt lökdösve Draco-t és Alinea-t elindult befelé, és még a hátábol is sugárzott a tomboló düh. Elhatározásra jutott. Roxmortsban marad, és szemmel tartja a társaságot.
Beszélni fog Dumbledore-ral, hogy szabad bejárása legyen a kastélyba. A fia érdekében természetesen. És Alinea-t ki kell kérdeznie valahogy. És ott van még az a lány, a fia állítólagos barátnője. És nem szabad elfelejtkeznie Luciusról aki mindig a nyomában lesz.
Most azonban menjenek vacsorázni, és később kitalálja, hogy mit is tehetne.
 

Piton professzor... vacsora idő!

Vacsora előtt Piton bekopogott Narcissa szobájába és gondolatban nagyon hálás volt McGalagony professzornak, aki elintézte, hogy Narcissa az Északi Toronyban kapjon szállást, míg Luciusnak már csak az egyik dohos alagsori vendégszoba jutott. Az asszony hűvösen fogadta. A professzor sejtette, hogy férje (vagy férjutánzata) felbukkanása teljesen összezavarta. Felidézte magában a vonaton eltöltött órák emlékét. Legszívesebben ott folytatta volna, ahol kényszerűségből abbahagyták… De most nem ezért jött.
– Narcissa, most hogy Draco láthatóan jól van, semmi okod rá, hogy tovább maradj – szólalt meg. Narcissa elvörösödött, mint egy kislány. Piton csúfondárosan elvigyorodott. Mielőtt az asszony megszólalhatott volna, közelebb lépett és megragadta a csuklóját. Mélyen az asszony csodakék szemébe nézett. – Neked, ugye van diplomád pszichovarázslattanból? Említettem Dumbledore-nak, hogy van néhány nagyon tehetséges tanítványom, akik érdeklődnek ilyesmi iránt és szívesen felvennék ezt a tárgyat. Azt felelte, semmi akadálya, ha találok egy alkalmas tanárt. Maradhatnál tanítani.
A varázsló nagyot nyelt. Felkészült a visszautasításra.

Akkor most… kirúgsz? Narcissa?

 
Az asszony egyetlen pillanat alatt felizzott a férfi érintésétől, de ugyanolyan gyorsan elfojtotta magában az érzéseket. Száz halált fogadott, de egyelőre egy is elég lesz. És ha itt maradna a Roxfortban akkor nem csak szemmel tarthatná, hanem taníthatná is Alinea-t. És átmenetileg kikerülne Lucius látóköréből, ami nagyon megnyugtató lenne. Még közelebb lépett a férfihoz és azon a valóban elbűvölő hangon válaszolt neki, amit kifejezetten Lucius undorító vendégeinek tartott fent.
– Szívesen maradok tanítani, ha Dumbledore beleegyezik. De ugye tudod, hogy a Roxfortban nem csak a diákok de a tanárok között is tilos a testi kapcsolat?
Azzal hosszan megcsókolta Pitont, majd könnyed léptekkel elindult vacsorázni, maga mögött hagyva a meglepett professzort.

Hm? Perselus...

Piton nem értette, miért hallgatnak el a diákok ámulva, amikor Narcissa Malfoy oldalán bevonult a Nagyterembe. Csak egy pillantással jelezte Dumbledore-nak, hogy az asszony beleegyezett: marad.
Az igazgató megkocogtatta a serleg oldalát egy süteményes villával, majd a tőle megszokott, ünnepélyes szavakkal köszöntötte az új pszichovarázslattan professzort. A diákok összesúgtak. Piton figyelmét nem kerülte el, hogy saját háza asztalánál Monstro és C… (ki a másik?) arca vegyes érzéseket tükröz. Még nagyobb volt azonban a Griffendélesek meglepetése. Harry, Ron és Hermione sutyorogva vitatták meg egymás között az új fejleményeket. Hermione-nak hirtelen valami sürgős elintéznivalója támadt, mert néhány perc múlva felugrott az asztaltól és elhagyta a termet. A tanári kar barátságos pillantásokat vetett az új kolléganőre. Piton azonnal tudta: Mrs. Malfoyt-t befogadták. Végül Lucius tekintetét kereste. A szőke mágus vagy a másolata – ezt Piton Hermione varázstükre nélkül nehezen tudta volna eldönteni – azonban még nem érkezett meg. Nem látta Draco-t és nem volt ott Alinea Montclair sem, bár az ő hiánya valahogy egyáltalán nem tűnt fel.

Hermione… quo vadis? Ha bajba keveredsz, a te bajod!

Hermione, mikor meglátta a nőt az asztalnál, azonnal Pitonra pillantott. A professzor kissé gondterhelten ült ott. Nem árult el kitörő örömöt amiatt a tény miatt, hogy Draco kikent – kifent anyja itt fog dolgozni…
– Milyen tudása lehet egy ilyen muffnak?! – dohogott magában Hermione, és azonnal a könyvtárba sietett, hogy megnézze az esetre vonatkozó varázslótörvényeket. Taníthat ez a nő egyáltalán itt? Nem etikátlan?!
– Azért Dumbledore – nak is lehetne több józan esze! – mormogott még a lány, amikor beszélgetés zaja ütötte meg a fülét.
– Draco, nem tudod elképzelni, mennyire zseniális szerető! Ez… teljesen… vad, de odaadó. Úgy csókol, mint senki más! Újra a karjaiba akarok kerülni! Segítened kell, Draco, különben a te házasságod is elúszik! Piton egy ISTEN! EGY SZEXISTEN! De jaj, miket beszélek. Teljesen vörös vagyok, ugye?
– Ez Alinea!! – háborodott fel Hermione. – Mi?! Ez és Piton?! Nem értem… de…
És Granger nem várta meg, hogy elhúzzanak a közeléből. Alinea és Draco elé lépett:
– Mit nem hallok?! Valaki itt ébren rémálmodik?!
– Granger! – ugrott fel Draco. – Mi a szent szart keresel itt?!
– Azt ne akard tudni, de a jóanyád épp most vonult be, Piton karján, a tanári karba! Ez etikátlan! – kelt ki magából a lány. – Te pedig… - fordult Alineához, aki fülig vörös volt. – Ne hangoztasd, hogy Piton egy szexisten. Elég nehezen elhihető!
– Hermione! Semmi közöd ahhoz, én mit hangoztatok. De Piton lesz a férjem, és kész. – vetette fel a fejét a lány.
– Hát, ha ilyen önpusztító vagy… tőlem… – vonta meg a vállát Hermione, és megfordult, de valakibe beleütközött. Draco és Alinea is felugrottak, amikor meglátták Lucius Malfoy- t. A szőke varázsló úgy állt ott, mint aki valami nagy titok tudója. Kéjes vigyorától Herminek égnek állt az összes haja szála. Főleg, mikor a férfi durván megpaskolta a fenekét.

Lucius- ki más következhetne?=))

– No lám, Miss Granger, el sem hiszem, hogy egyetértünk valamiben. – mondta szinte jókedvűen Lucius, de Dracot nem tévesztette meg az apja hangjából áradó jó hangulat, hisz a szemek nem hazudnak.
És Malfoy szürke tekintete merev volt, akárcsak az előítélete.
– Na – ütött rá még egyet Granger hátsójára a varázsló, de most volt benne egy jó adagnyi taszajtás is – menjen innen. Hangoztassa valahol máshol Piton iránti rajongását.
Hermione paprikapiros fejjel távozott.
– Draco – dörrent rá a fiára, aki pillanatok alatt több centit vesztett testmagasságából – takarodj a szobádba csomagolni, mert velem jössz. Egy percig sem hagylak ennek a vén bolondnak és a fekete lebernyegébe varrt pedofilnak a kezén.
Az ifjabb Malfoy úgy suhant ki a könyvtárból, hogy még az ajtó takarásában álldogáló Hermionet sem vette észre.
– Te kis szuka! – lépett Alinea mellé Lucius, aki sietősen hátrált, de a hátába nyomódó könyves polc megállásra kényszerítette – Akkor meséld el nekem, mi ez a rózsaszín lányregény közted és Piton közt?
A hosszú ujjak, melyek számolatlanul osztottak gyönyört és halált, Alinea kerek álla alá nyúltak, és erővel felemelték a lány fejét.
Alinea tekintete Lucius szemébe fúródott, elméje feltárult, s Malfoy látott mindent, amit látni akart.

Hermione, előjössz az ajtó mögül? Vagy elfutsz? =))

Hermionénak esze ágában sem volt megijednie ettől a nimfomán szőkeségtől, de ha az látja rajta a félszet, máris lenyugszik. Egyelőre Malfoy volt előnyben, de nem sokáig.
– Azt hiszem, Piton professzornak is hallania kellene ezt! – és elviharzott a nagyterem felé, remélve, hogy Piton már befejezte a kajálást. A professzor épp kilépett a nagy ajtók takarásából, amikor a lány egyenesen beléfutott. ( klasszikus…)
– Professzor úr! Tudom, hogy minimum 50 pont a Griffendéltől, amiért rohantam, és még ki tudja, miért, de kérem, velem kell jönnie, MOST! – hadarta el Hermione izgatottan a szavakat.
Piton talányosan nézett rá.
– Kérem! – türelmetlenkedett a lány, s minduntalan a háta mögé nézegetett. – Professzor úr…- nézett aztán könyörgően.
Piton mély levegőt vett, s így szólt:

Nos, Perselus, mész –e Hermivel hallgatózni, vagy elküldöd a halál f.szára?:D

– Granger kisasszony, akkor is magával megyek, ha nem tépi le rólam a talárt! És ne is próbálkozzon Imperius alá vonni!
Hermione észbekapott. Valóban, a professzor talárja szélét rángatta, olyan hévvel próbálta maga után vonszolni. A „MOST”-ot pedig rendkívüli szuggesztíven mondta, pontosan úgy, ahogyan a tanár az SVK-órán szerette volna hallani. Hermione már szinte rohant és Piton megadóan követte.
– Menet közben azért beavathatna, miről van szó - és hová is megyünk?
– Alinea és… egy férfi. – nyelt nagyot a lány.
A professzor megállt a lépcsőfordulóban. Szigorúan nézett a lányra:
– És miért nem a Griffendéles pajtásait nyaggatja ezzel a hülyeséggel?
– Mert azt hiszem, bajban van az a lány!! Vagyis…
– Ez esetben miért nem a házvezető tanárának szólt?
– Mert az ön, professzor úr…- fojtotta vissza a röhögését a lány, mert nem hitte el, hogy Piton ennyire… nos, de mindegy… a lényeg, hogy jön… - Lucius Malfoy erőszakoskodik Alineával. Aki magáról beszél. És meglehetősen furcsákat mond. Valami ágyról, meg éjszakáról, és… - de Hermione nem bírta folytatni, annyira szürreális volt ez a párbeszéd… Piton és a szex?!
– ÉS EZT CSAK MOST MONDJA?
Piton megiramodott, most már ő rohant elöl. Közben előhúzta a pálcáját és csak abban reménykedhetett, hogy talán mégsem kell használnia.

Hermione, adj valami értelmet ennek a párbeszédnek és döntsd el, ki folytassa!

Folytassa Narcissa, aki meglepődött, hogy Piton csak úgy a kis rüfkével tartott.:D

Narcissa teljesen meghökkent (mondta neki a rendező, hogy „hökkenj meg”), hogy Piton láthatólag sietve távozott a kislánnyal, akiről azt is megtudta azóta, hogy Hermióne Granger-nek hívják. Nem kerülték el a figyelmét a kisasszony vadnak szánt pillantásai még a vacsora elején. Mosolyogni való egy ilyen csitritől, amikor megpróbál lenéző lenni. A folyosón még megpillantotta őket, ahogy elindultak lefelé a lépcsőn. Hirtelen elhatározással utánuk indult de Dumbledore megállította.
– Narcissa, kedves! Ha gond van jobb, ha a házvezető tanárra bízza. Perselus nagyon jól érti a dolgát. Lehet, hogy kicsit hirtelenharagú, de felelősségteljes tanár. Jöjjön velem, és az irodámban megbeszéljük az óráit. Valahogy bele kell zsúfolni a tanmenetbe...
Narcissa kelletlenül követte Dumbledore-t miközben határozottan érezte, hogy fontos lenne, hogy tudja, mi az a dolog, ami rohanásra késztette Pitont.

Miccsináljak? A vén szarkeverő belepofázott :D Biztos tud valamit...
Hermióne, Piton! Érjetek oda!
 

Hermione nem hazudott. A könyvtár felől dulakodás zaja hallatszott. Egy súlyos lexikon repült kifelé. Piton félreugrott előle, így a vaskos kötet Hermione fejének csapódott. Alinea sikítva szaladt ki. Talárja cafatokban, blúza szétnyílva… Piton megvetően végigmérte, majd egy pálcasuhintással visszacsomagolta Alineát az öltözetébe.
– Ms Granger, kísérje ezt a lányt a gyengélkedőre!
– Nem kell! Nincs… nincs semmi bajom – szipogta Alinea. Rá sem mert nézni Pitonra. Sem Hermione-ra.
– Mi történt magával?
– Lucius… Mr. Malfoy… Draco apja…az én nevelőapám… - sorolta rémülten Alinea.
– Tudom, kicsoda Mr. Malfoy! Azt is, hogy itt járt és erőszakoskodott magával. Odabenn van még?
– Tökön rúgtam… - nyögte halálsápadtan a lány. – Akkor elengedett.
– Majd én megkeresem! – mondta halálmegvető bátorsággal Hermione. Előhúzta a pálcáját és már indult volna befelé. Piton visszarántotta. Mindkettőjük talárját szorosan megmarkolta a nyakuknál, és elkezdte visszafelé terelni a csitriket. Tudta, feleslegesen keresné odabenn Luciust (vagy a másolatát). Ha inferi, akkor már minden bizonnyal eltűnt, ha pedig testi valójában van jelen, akkor most úgyis megvan a maga baja! Szája gúnyos mosolyra húzódott, de megőrizte szigorúságát.
– Velem jönnek – határozott. – Mindketten! Mozgás!
Úgy döntött, hogy felviszi mindkét lányt Narcissához, azaz Malfoy professzorhoz. Furcsa volt így gondolni… Draco anyjára. Igen, a lányok valós és virtuális tudattartalmának szétválasztása a pszichovarázslattan tanárnő feladata!
 

Lucius - mi van veled?:)

Jobban is tették, hogy nem várták meg Lucius Malfoyt, mert a szőke varázsló oly mértékben volt dühös, hogy darabokra átkozott volna bárkit, aki elsőként az útjába kerül.
A fájdalomtól égő, sajgó legdrágább testrészére már ráküldte a gyorsan enyhítő gyógybűbájt.
Kitörölte a kínkönnyeit a szeme sarkából.

Értetlenül állt Alinea viselkedése előtt.
Mikor a lány mindent bevallott a közte és a bájitaltan tanár közötti viszonyról, fogta magát, és sikoltozni kezdett, majd megszaggatta saját ruháját, és sírva, visítva kirohant a folyósora.
Lucius pillanatnyi döbbent zavarral nézett fia arája után, és egyre jobban kezdett kételkedni, hogy a boszorkány megfelelő lenne egy újabb Mrs Malfoynak.
Pár lépéssel beérte a kiáltozó lányt, de a hatalmas könyvtári ajtó előtt megtorpant, és egyre nagyobb haraggal hallgatta Alinea hazugságait.
Lucius mélyen fel volt háborodva.
Még, hogy Ő és ez a csitri?
Na persze igazából nem a korral volt itt a probléma, hiszen Malfoy sosem vetette meg a friss pipihúst sem, sőt ...
De egy tabu létezett számárra.
Rokonnal soha.
Abból csak zűr támadhat, volt pár keserű tapasztalata ez ügyben, és hűen tartotta magát a fogadalmához.
– Azt hiszem, tudom, hogy mitől fog észhez térni a kisasszony! – húzta vérszomjas vigyorra a száját, majd az időközben kiürült folyósora lépett, és elindult Dumbledore szobája felé.

Hermione plíz=)

Hermione és Alinea Piton mögött kullogtak, és nem is sejtették, hogy Malfoy követi őket. Piton meg volt róla győződve, hogy Alinea nem mond igazat. Persze Malfoy egy vadállat volt. De most valahogy nem állt össze a kép…
Hermione pedig nem is tudta, mit gondoljon.
- Alinea…- pisszegett neki.
- Mi van?!
- Tényleg igaz? Szóval te és a nevelőapád?! Azért ez tök durva…
- Nem muszáj hinned nekem!- vonta meg Alinea a vállát.
- Na,és… - Hermione itt csak Piton felé bökött. – Vele?! –kerekedett el a szeme.
- Mindenkinek ki kellene próbálnia… - tört fel egy elég hangos sóhaj Alineából, mire Piton villámló tekintettel hátrafordult.
Nem szólt a lányokra, de ha egy pillantással gyilkolni lehetne…Hermione védekezően a szája elé kapta a kezét, és nemet intett a fejével.
- Professzor úr. Beszélgetni csak szabad! – szólt szárazon Alinea. Piton nem szólt még mindig. Csak grimaszt vágott és megfordult. Rosszul tette… mert Malfoy lecsapott a két lányra.
Befogta mindegyikük száját és az első sarkon behúzta őket. Piton addigra már messze járt…igaz, hogy Lucius Dumbledore – hoz igyekezett eredetileg, de amikor meglátta nevelt lányát és a kis másik majmot, sokkal jobb ötlete támadt…

Lucius, szvíthárt! Akkor most verd le őket!=)Vagy akármi:D

Hamar rátalált egy üres tanteremre, mivel már vacsoraidő is rég elmúlt, esély sem volt arra, hogy valakik rájuk törhetnek.
Belökte e két lányt a helyiségbe.
Néhány suhintás a pálcájával, és a csapda lezárult.
- Szépségeim – rándult meg a szája sarka a férfinak – Lehet kiabálni, sikoltozni, de csak saját magatoknak ártotok ezzel. Innen hang se ki, se be.
Pöccintés.
Lucius a nagy durranással érkezett, kényelmes szürke bársonnyal bevont karosszékbe veti magát.
- Nos, – koppantja földre a híres kígyós sétapálcát – veled kezdem Alinea.
Az igencsak megszeppent boszorkánytanonc már nyitni akarta a száját, de nevelőapja szemvillanása azonnal megadásra kényszerítette.
Soha nem látta még ilyen dühösnek.
Tisztában volt vele, hogy most messzire merészkedett.
- Most én beszélek – szótagolta lassan a szavakat a holdhajú démon – Hálátlan kis dög vagy Ms Montclair. Befogadtalak, állom a kiadásaidat, amik tetemesek. A fiam révén egy megbecsült családba kerülhetnél, de nem. És nem elég, hogy összeállsz azzal a.... – Lucius hosszan kereste a legsértőbb szavakat, de nem talált olyanra, mely méltón kifejezné heves gyűlöletét a pincelakó felé – a szerencsétlen halálmadárral, még arra is vetemedsz, hogy bemocskold a jó hírem.
Hermione gúnykacajt hallatott.
- Van valami észrevétele Ms Granger? – pillantott a kócos hajú lány felé metsző tekintettel, mire Hermione jobbnak látta, ha hallgat.
- Nos, Alinea, az első, amit teszel az az, hogy töredelmesen bevallod a házvezető tanárodnak, hogy hazudtál velem kapcsolatban. És ha nem így teszel, akkor a St Mungo zárt osztályára duglak egy életre, és hidd el megtehetem, a gyámod vagyok!
Lucius Malfoy felállt a székből, majd Hermione felé sétált.
Az állához szorította a varázspálcáját, és kényszerítette a boszorkányt, hogy a szemébe nézzen.
- Hm, mennyivel másképpen néz most ki, mint pár órával ezelőtt mikor összefutottunk Roxmorts utcáján. Talán nem ártana, ha mindig alkalmazná azt a bűbájt, mert ez a mostani külseje nagyon szánalmas. Messziről bűzlik a származása.
Malfoy elfordul a pipacsvörös arcúvá változó lánytól, és az ajtó felé sétál.
Feloldja a varázslat alól, majd mielőtt kilépne, hátranéz.
- Alinea, akkor indulj! – majd biccent és eltűnik a két felháborodott csitri elől.

ÖÖÖÖ ki is legyen....Narcissa my wife =)Mi a jó francot akart már Dumbi??? =)

Dumbledore kedélyesen hellyel kínálta Narcissát, majd felé nyújtotta a cukorkatartót, tele illatozó málnacukorkával.
– Vagy, inkább epereset kér? – nézett érdeklődve a szemüvege felett az igazgató, mire a cukortartó felében epressé változtak a cukorkák.
– Köszönöm, a kávés a kedvencem. – válaszolta Narcissa és kivett egy újonnan megjelent capuccinós cukorkát a tartóból. Az édességtől hirtelen könnyű lett a szíve és felrémlett benne, hogy utoljára akkor járt ebben a szobában, amikor még maga is a Roxfortban tanult. Hallotta, hogy a portrék összesúgnak a háta mögött, és Narcissa vidáman rájuk villantotta összehúzott szemét. Az igazgató közben magyarázott valamit betartandó szabályokról és tiltásokról amiket nem szerencsés megszegni. De Narcissa pontosan ugyanúgy nem figyelt rá, ahogy nem figyelt annak idején sem. Az egészet úgy is megkapja leírva. Sőt, a pergamen valószínűleg már ott lesz az asztalán, mire visszaér a szobájába.
– Mivel a pszichovarázslat nagyon kimerítő és néha veszélyes tevékenység, ahogy azt Ön is tudja, szüksége lesz valakire – egy monitorra – aki vigyáz magára, hogy nehogy baj érje. Aggályoskodott Dumbledore. – Ön szerint ki lenne megfelelő? Én szívem szerint Piton professzort ajánlanám. Ő kellőképpen hidegfejű ahhoz, hogy tudja, mit tegyen, ha valami rosszul sikerül. Valójában, nem is tudom, hogy ebben a témában találkoztam-e már női tanárral. Minél nagyobb valakiben az empátia, annál kevésbé tudja megvédeni magát. A férfiak jobb esélyekkel indulnak. – mosolygott Dumbledore.
– Piton? Igen, talán. Bár... – és vidáman ránevetett az igazgatóra. – engem nem kell féltenie.
Csak akkor használtunk segítséget amikor pszichocsalókkal dolgoztunk. Az én védelmem tökéletes. És ezek csak gyerekek! Nem hiszem, hogy bármi történhetne.
Narcissa elszopogatott még egy cukorkát, meghallgatott néhány anekdotát az igazgató repertoárjából és végre elindulhatott vissza a szobájába.

Lucius

Malfoy már épp elhagyni készült az iskola épületét, amikor megpillantotta felesége meglibbenő talárját a következő fordulóban.
Az egész jelenség egy másodpercig tartott csupán, de talán ezek az ezeréves falak vagy a belőlük áradó mágia tüzelték fel a varázslóban a vágyat, hogy a felesége után menjen, és ott ahol rátalál a magáévá tegye.
Nem is habozott s nem gondolkodott.
Az utóbbi főleg képtelenség lett volna az altestébe toluló véráradat miatt.

Narcissa csak annyit érzékelt, hogy gyorsabban lépett be a szobájába, mint hogy azt tervezte volna.
Derekán már férje mohó ujjai kalandoztak, a férfi gyorsan mag felé fordította asszonyát, és lecsapott a tűzpiros, kissé elnyíló ajkakra.
A nő először el akarta lökni a férjét magától, de a nosztalgia, amely az igazgató irodájában elérte, nem hagyta ezt.
Visszacsókolt, amitől Lucius is meglepődött, de azonnal a tettek mezejére lépett.
Megfogta pillekönnyű nejét, és felpakolta a könyvektől zsúfolt íróasztalra.
Hamar kiszabadult *Bé kedvvért=))* a kígyó, ami kemény volt, mint a márványtámaszték a könyvek oldalán.
Szakadt a méregdrága francia selyembugyi, és Lucius már be is furakodott.
A férfit elsősorban a saját kielégülése hajtotta, hiszen Narcissa azért van, hogy éppen akkor ott legyen, amikor neki szüksége van rá.
Néhány erőteljes lökés után a férfi nagyot nyögve élvezett el, majd pár percnyi pihenő után ellépett nejétől, rendbe hozta magát, és köszönés nélkül távozott.
Kilépett az ajtón, majd idejében észbekapott, és a kihalt folyóson pillanatok alatt összegombolta a nadrágját.
Ajkán elégedet mosoly játszott, nem is vette észre, a háta mögött feltűnő Perselus Pitont, aki Narcissa szobája felé tartott éppen.
A bájitalok mestere furán bámult a sietve távozó Malfoy után, majd kezét felemelve megkopogtatta Narcissa ajtaját.

Ki más, mint Piton. Kérem .... =))

Kopogtatására nem érkezett válasz. Pitonnak semmiféle varázslatra nem volt szüksége, hogy kitalálja, mi történhetett az imént odabenn… Lucius sietős távozása, önelégült vigyora mindent elárult. Kizárt az elméjéből minden érzést és gondolatot, ami Narcissával volt kapcsolatos. De ha a szőke varázsló tudná azt, amit Tom Denemtől megtudott…

…Abban a pillanatban, amikor a diákokat Lucius (vagy a másolata) elragadta előle, felizzott a karján a jegy. Gyorsan kellett döntenie. Megértette, hogy a lányokért semmit sem tehet, de ha már egyszer elbántak Luciusszal, talán meg tudják oldani nélküle is. Legfeljebb végleg nemzőképtelenné teszik. Sürgősen felment hát a hetedik emeletre – az egyetlen helyre – ahol Roxfortból a tiltó varázslatokat áttörve hoppanálni lehetett.
- Tudtad, hogy Lucius Malfoy elhagyta az Azkabant? – mennydörögte Tom Denem.
- Tudtam, hogy képes rá – felelte megfontoltan Piton. – Valóban megtette?
Tom Denem összehúzott szemöldökkel nézett rá. Sohasem tudta, hogy Piton mikor mond igazat. Hűséges tanácsadójának ez volt a fegyvere.
- Vajon mire készül? – kérdezte a Sötét Nagyúr.
Hangjából csak Piton volt képes megállapítani, hogy Tom Denem tart Lucius Malfoytól. De meg kellett tudnia, hogy volt-e része a kiszabadításában.
- A Rend tagjaitól tudom, hogy Lucius képes inferik megalkotására – felelte kétértelműen Piton.
- Valóban? – villant meg az égővörös szempár.
- Csakúgy, mint Te, Nagyúr – emlékeztette a professzor. Egy gúnyos mosoly is megvillant a szája sarkában, amivel a bukására emlékeztette Voldemortot.
- Tudj meg mindent róla! – hördült fel Tom Denem.
- Úgy lesz!
Miközben távozott, érzékelte, hogy Bellatrix, aki gonoszul vigyorgott Tom Denem mellett, legszívesebben egy Crucio-t küldene utána. Könnyedén hárította, mielőtt elhangzott volna a főbenjáró átok. (Hibázott.)

Mire visszatért, mindent alaposan végiggondolt. Bár léptei automatikusan Malfoy professzor szobája felé vitték, ahogy meglátta a távozó Luciust, megértette, hogy egyetlen személy van a Roxfortban, akit beavathat a terveibe…
 

Hermione…

- Alinea. Mi volt ez?! – kérdezte Hermione, amikor Lucius eltűnt a szemük elől.
- Minek látszott?! Letolt a gyámom. – vett mély levegőt a lány.
- Én ÉN ehhez miért …
- Jajj, Hermione! Mert ott voltál! Vagy mit tudom én, miért cipelt ide téged is! Biztos tetszel neki.
- Te nem vagy magadnál! Nos, jó. Akkor ezek után tedd félre az ábrándjaidat, - léptek ki a teremből, - és koncentrálj arra, hogy a te drága Piton professzorod megbízott engem a tanításoddal. Szóval tanulnunk kell. Együtt.
- Remek. – morogta Alinea.
- És már azt is értem, miért nem ő tanít… - jegyezte meg Hermione kissé szárazon.
- Te nem hiszed, el ugye? – torpant meg a kis Malfoy – gyámleány.
- Mit?
- Amit meséltem. Vagyis amit hallottál… szóval…
- Hogy Piton és te? – nevetett fel a Griffendéles zseni. - Szerinted ép eszű ember ezt elhiszi?! Ne áltasd magad. – legyintett aztán, és elindult előre.
- Alinea. Gyere már! Le kell feküd… - de Hermionéba belefagyott a szó, mert ISMÉT Pitonba botlott. – nünk… - fejezte be aztán a lány nagyot nyelve.
- Hermione! – kiáltott fel Alinea. Ő még nem tudatosult Piton jelenlétével. – Piton igenis úgy csókolt engem, mint senki más! És igenis meg akarom ismételni vele azt az éjszakát! Hermione! – és Alinea is megtorpant. Ez már mindenek felett álló lebőgés volt…
Piton ott állt, Hermione - val szemben, s kis fény égett pálcája végén. Döbbenten nézte Alineát, aki csak ekkor ért a sarokra…
- Mindent csak kitaláltál, Alinea, tudom én azt… - heherészett kényszeredetten Hermione, mert hirtelen más nem jutott az eszébe, amikor Piton félbeszakította.

Perselus Piton!

- Montclair kisasszony, magát Malfoy professzor várja az Északi Toronyban – nézett nagyon szigorúan a tanár Lucius nevelt lányára. – Hermione, maga velem jön!
Alinea fancsali képet vágott, de a házvezető tanárának nem mert visszabeszélni. Hermione megigézve követte tanárát a pincébe. Minden idegszálával érzékelte, mennyire valószínűtlen ez a helyzet.
’Mit akar tőlem?! Talán azt hiszi, én is arra vágyom, amire ez a hülye Alinea?! Vagy csak nem fog trollt adni a legutóbbi házidolgozatomra?! Csak NEM RÚGAT KI?!’
- Iszik egy teát? – kérdezte Piton, amint behúzta maga mögött az ajtót.
Hermione bizonytalanul bólintott, bár azonnal felmerült benne a gyanú, hogy a professzor esetleg bele akar keverni valamit az italába. Piton dühösen az asztalhoz csapta a szamovárt. Szakmai ártalom volt, hogy akkor is alkalmazta a legilimenciát, amikor semmi szükség nem volt rá. Nem volt kíváncsi Hermione ábrándozására.
- Gyerünk, főzze meg!
- Nem nagyon szeretem a teát. De… megfőzöm. – adta meg magát a lány.
Piton maga is tudta, mennyire nem helyénvaló, amit tesz. Bevonni egy csitrit a Mágusok Háborújába… Nem tette volna, ha nem tudja, mennyire tájékozott a kislány a Főnix Rendjével kapcsolatban.
- Leüljek, vagy mehetek?
Helyet foglaltak, szemben egymással.
- Hol a tükör? – kérdezte lényegretörően Piton.
-Nincs nálam. – bökte ki gyorsan a lány.
- Több esze is lehetne! Nem arra való, hogy nimfomán libának álcázza magát! Mindig legyen magánál!
- Nem vagyok olyan, mint Alinea!- kelt ki magából Hermione. Teljesen jogosnak érezte, hogy itt most ő kiabál. – Ha azt hiszi, hogy engem is olyan gondolatok foglalkoztatnak, mint őt…
- Nem azért hívtam ide, hogy ezt megvitassuk!
- Akkor miért?! – vert gyorsabban még mindig a lány szíve.
- Ami Montclairt illeti… Megosztottam a gyanúmat Malfoy professzorral. Tudnia kell, hogy azok az ostoba emlékek velem kapcsolatban nem valódiak. Arra vagyok kíváncsi, ki erősítette fel olyan intenzíven, hogy valóságnak higgye őket.
- Talán saját maga tette. Vagy Draco – val együtt… - felelte bizonytalanul a lány. El sem hitte, hogy Piton most vele tárgyal…mint egy felnőttel… - De fogalmam sincs, miért…
- Én is őrá gyanakszom. Luciusnak nem érdeke.
A tanárnak nagyon nehezére esett kimondani a következő szavakat.
- Tudom, hogy illegális, amit teszek, Granger kisasszony. Csak arra kérem, hogy ezen túl a szertárban korrepetálja azt a lányt. Mindig legyen magánál a kulcs, amit adtam. Tudni fogja, mikor kell használni egyéb célra. Az élete függ tőle!
Piton megvárta, amíg Hermione az utolsó cseppig felhörpinti a forró italt. Legszívesebben azonnal kizavarta volna, amikor észrevette, hogy mennyire lassan kortyolgat.
- Az életem?! Piton professzor! Ez… - és hirtelen elhallgatott, amikor Piton levette a talárját. Kezdett komolyan kétségbe esni… kissé összébb húzta a kardigánját, mert most nem viselte a talárját. Szemében azonban furcsa tűz lobbant, ami Pitont sem hagyta hidegen. De ez felidegesítette a varázslót.
Tűnjön már el! – ordított durván a lányra. Amikor Hermione szemében meglátta a kibuggyanó könnycseppet, egy fokkal udvariasabban hozzátette: - Jó éjszakát!
És nagy dörrenéssel bevágta a kislány után az ajtót.

Hermione, most cseveghetünk! Utána Narcissát akarom!

Piton prof nagyon próbálkozik, pedig hát… a sorsát senki nem kerülheti el!!
:-DDD

Narcissa már megfürdött (immár harmadszor az elmúlt félórában) és rendbe szedte magát, csak a gondolatait nem rendezték az ismételt fürdők. Nem hitte el, hogy megtörtént vele, újra, hogy Lucius letámadta. És azt még kevésbé tudta feldolgozni, hogy a teste elárulta őt. Elveszettnek és magányosnak érezte magát. Az után eszébe jutott, hogy végül is nem véletlenül alkalmazta őt Dumbledore tanárként. Pszichovarázslattan alapfok. Vannak problémák, amik értelmi munkát követelnek – itt az emberek nagy része értelem híján elbukik. A következő szinten érzelmi munkát kell belefektetni, akik ide eljutnak többnyire elmenekülnek. És vannak problémák, amik a személyiség átalakítását igénylik. Na, ez az, amihez már segítség kell. De valójában ez már nem alapfok morfondírozott Narcissa. Talán kezdhetné az alapfokkal. Lucius Malfoy egy vadbarom. Nem volt joga hozzá, hogy letámadja. De ha már megtette, neki Narcissának joga volt hozzá, hogy úgy érezzen, ahogy érez. Joga volt hozzá, de nem bocsátja meg magának. El kell érnie, hogy az erkölcsi ítéletet elválassza az emlékektől. De nem tudta. És Narcissa tombolni kezdett. A körülötte levő holmik perceken belül törötten hevertek szanaszét és az asszony kieresztette a hangját. Kristálypoharak pattantak szét, ahogy sikítani kezdett. Nem is hallotta a kopogást az ajtaján.

Hermione felbandukolt oda, ahová Piton küldte. De a férfi szeme villanását nem bírta elfelejteni. Azért is bőgte el magát… félt… félt, mert még nem tapasztalta meg, milyen egy férfi ölelése. És egyéb…
Cirádás ajtó elé ért.
- Jellemző. Neki ilyen jár. – motyogta a diáklány, majd bekopogott. De egyszer csak hangos sikítást hallott bentről, ami minden más hangot elnyomott. A lány azonnal berontott. Meglátta az új „professzort”, aki épp szétzúzta a berendezést…
- Asszonyom! – ordított rá Hermi.
Narcissa hirtelen abbahagyta a kiáltozást, majd meredten nézte a kis csitrit.
- Jól van, Mrs. Malfoy?! – kérdezte kissé remegő hangon a lány. Narcissa fitymálóan ( ehh) leült, és csak bámulta ezt a kis békát. Habár el kellett ismernie, nem olyan rossz alapanyag. Kifújta magát, és intett, hogy minden rendben.
- Piton professzor felküldött magához. – kezdte Hermione.
Narcissa meglepetten túrt bele csodaszép hajába., s így válaszolt:

Miért küldött ide? Nem mondta, hogy mit szeretne? – Közben néhány pálcamozdulattal helyreállította a berendezést és elégedetten elővarázsolt egy teáskészletet.
Hermione zavarodottan rázta a fejét, és ámulva nézte, ahogy a sárkányalakú () teáskannából a csészéjébe csorgott az illatos tea.
– Igyál teát. – kínálta Narcissa.
– Piton professzornál már ittam. – morogta Hermione.
– Valóban? Nos, az igazán kellemes lehetett – nevetett fel vidáman az asszony, és ettől Hermióne meglátta saját magát, ahogy ül a professzor szobájában, és rémülten kapaszkodik a csészéjébe, miközben azon gondolkodik, hogy eljön-e a pillanat valaha is, amikor Piton végre észreveszi benne a nőt, és megcsókolja. És Hermióne nem találta viccesnek a dolgot. Sőt, jobban gyűlölte ezt a gyönyörű asszonyt, mint eddig bármikor. Narcissa nevetése még a fülébe csengett, amikor újra kopogtak, és néhány várakozó pillanat után belépett Alinea majd idegesen téblábolva megállt az ajtóban. Narcissa mosolyogva ültette le a másik lányt is a bőrkanapéra. Tulajdonképpen örült, hogy így összejött a kis társaság. Pont a két lány, akivel beszélni akart.
– Találjuk ki, hogy miért jöttetek. Rendben?
Megvárta, amíg a lányok megnyugszanak kissé, és figyelmesen ránéznek. Persze sokkal könnyebb dolga lett volna, ha az ifjú hölgyek segítőkészek, de ebben a pillanatban inkább gyorsan, mint alaposan szerette volna megoldani a problémát. Ha már tudja, hogy mivel áll szemben, akkor még mindig módjában áll újabb pszichovarázslatot alkalmazni.
Leült Alinea-val szemben és lecsendesítette az elméjét. Nem tartotta a lányt olyan sokra, hogy különleges védekezést alkalmazott volna ellene. Néhány pillanat alatt felépítette a kristályfalat és kitakarított előle mindent. Csak egyetlen kérdést hagyott. „ Mi az, ami foglalkoztat téged?”
Azután előbb a saját, majd a lány homlokához érintette a varázspálcát és a kérdés utat tört magának a lány elméjében kavargó érzetek, képek és képzelgések zűrzavarában. Olyan egyszerű kérdés volt, hogy csak azt fogta meg ami valóban válasz volt, minden más lepergett róla. És Narcissa Black előbb szembe találta magát a saját férjével amint lihegve szorítja falhoz a lányt, de a képek buborékként pattantak szét. A valótlanság nem jut át a védelmen. Majd meglátta Pitont. Ha nem lett volna a kristályfal, Narcissa valószínűleg újra sikított volna. De a falon nem jött át se hang, sem érzés. Csak tények. Perselus Piton és Alinea közös éjszakájának valamennyi emléke.
Narcissa megszakította a kapcsolatot, és várt egy kicsit, amíg a lány kipiheni az elmesokkot, azután Hermionéhoz fordult. A lány dacos és okos pillantásából tudta, hogy vigyáznia kell, és most nem biztos, hogy tud. Most saját magának is szüksége lenne a segítségre, úgyhogy jobb, ha elengedi a lányokat és átgondolja, hogy vajon akarja-e, hogy Piton elmesélje neki, hogy hogyan történhetett meg mindez. Végül úgy döntött, hogy a saját érdekében, sokkal jobb lesz, ha megkeresi Pitont és felteszi neki a kérdést: (Hogy a faszba lehettél ilyen kéjsóvár bunkó állat, hogy megdugtál egy diáklányt??? na, jó! valami szelídebbet=)) )
Miért nem árultad el, hogy ennyire közelről ismered a tanítványodat? Fel volt készülve rá, hogy Piton kétségbe vonja majd a szakértelmét, de Narcissa tudta, hogy mit látott. Ő maga is ott volt azon az estélyen. A fejében megvolt az a pillanat, amikor Perselus elindult a lány szobája felé, de eddig nem tudta, hogy odaért-e.
Azt még maga sem vette észre, hogy milyen könnyedén átlépett a téveszméken, hogy a férje megpróbálta megerőszakolni Alinea-t. Lehetséges, hogyha több figyelmet fordít ezekre a képekre, akkor észrevette volna a másik emléksor furcsaságait. De Narcissát figyelmetlenné és felületessé tették az őt elsodró érzelmek.

Ronda egy varázslat ez... a kétséget hagyjuk meg (egyelőre). Lássuk mit csinál Hermike miután elhagyja Narcissa szobáját.
Válaszolj!!

Na most akkor mi van?!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hermione csúnya pillantásokat lövellt Aliean felé, és elindult, hogy végre aludjon egy jót, mert alaposan felzaklatták a furcsaságok.
- Alinea. Menj aludni te is.
- Mióta mondod meg te nekem, mit tegyek?! – csattant fel a lány.
- Alinea. Nem ilyennek ismertelek meg… - hűlt el Hermione.
- Te nem ismersz engem! – sziszegte a lány, amolyan Pitonosan, és ellibbent a Griffis okostojás elől.
- Hát, nem is akarlak túlzottan megismerni. Hé! Alinea! Holnap ötkor gyakorolnunk kell a szertárban! – kiáltott még utána, de nem volt benne biztos, hogy hallotta is, ezért utánament.
Ám Alinea nem volt már egyedül.
- Szóval? – hallotta Hermi Draco nyegle kérdését. Meghúzódott bölcsen egy sarokban, s úgy döntött, még nem megy aludni…
- Mi szóval?
- Minek kellett azt mondani, hogy apám meg akart húzni?! Alinea! Erről nem volt szó!
- Draco! Hagyj! Más hirtelen nem… nem jutott eszembe… - csengett Alinea gyors válasza.
- Te nem vagy magadnál! Azt hitted, ettől majd Piton megsajnál, és …
- Igen! Képzeld! Szerintem a bájital hatása elmúlt.
- Az nem lehet. – jelentette ki Draco.
- Mindegy. Még egyszer kell Pitonnak adnunk belőle.
’Mit akarnak ezek?!’ – rémült meg Hermione.
- Még egyszer?!
- Draco! Segítesz vagy sem?!
- Rendben. Mikor? Hogyan?!
- Holnap. Minél előbb, annál jobb.
- De…
- Figyelj. Te bemész hozzá, és valahogy belecsempészed a teájába.
- Alinea! Miért én?!
- Mert engem látni sem bír!!! – kiáltott fel a lány.
- Ne ordíts már! – pisszegte le a Malfoy – ivadék. – És ha nem kínál meg teával?!
- Meg fog. Majd… valahogy… Draco, találj ki valamit! Most megyek aludni!
Ezzel a lány leviharzott, s nem sokkal később Draco is. Hermione dermedten állt a folyosón, habár már rég nem szabadott volna itt lennie.
Ekkor nyávogás ütötte meg a fülét…
- Mi ez?! Hé! Te! – hallott egy undok hangot. – TE! Nem szabad ilyenkor itt lenned! Azonnal velem jössz!
- Frics úr! Én… - de Hermione alig ocsúdott fel, máris Piton ajtaja előtt találta magát, a gondnok társaságában…
- Piton professzor! Elfogtam egy mászkáló diákot!
Piton ajtót nyitott, és kéjes, gonosz vigyor terült szét sápadt képén…

Piton!

…majd el is tűnt rögtön és inkább a bosszúság váltotta fel, amint meglátta Hermione-t.
- Granger! Mit művelt már megint? Fel tud hozni valamit a mentségére?
- Alineával voltam… és…éppen jöttük ki attól a …szóval Malfoy professzorasszonytól…
- Frics, magára itt már semmi szükség! – Piton csak a szemével intett és a gondnok elslattyogott. Piton keresztbe fonta a melle előtt a karjait, és azt a jól ismert pillantását vetette Hermione-ra, amitől a lány mindig reszketni kezdett.
- Folytassa! – bátorította Piton a lányt.
- Megmondtam neki, hogy tanulnom kell vele. Mármint Alineának. Nem volt túl boldog, majd elrohant, és Draco- val kezdett el beszélgetni. Véletlenül.. izé… meghallottam… és váltig azt állítja Alinea, hogy… elnézést uram, de, azt állítja, hogy önnel volt… - a lány iszonyúan zavarba jött. ’Hogy miért kell nekem folyton ilyen helyzetbe kerülnöm?!’ - Én az ön helyében nagyon vigyáznék, mit iszom. – fejezte aztán be talányosan.
Amikor befejezte, Piton fel-alá kezdett járkálni a szobában.
- Semmi sem igaz abból, amit Alinea elmondott. Ha úgy történt volna, nem lenne rá okom, hogy letagadjam. Nyáron még nem volt Roxfortos diák! – Visszafordult Hermione-hoz. - Nem is bánom, hogy ismét itt van. Ma éjszaka, úgy tűnik, egyikünk sem fog aludni…
- Talán ismét egy adag teát kell főznöm?! – lépett előrébb a lány, s megfogott egy üstöt.
Piton hátrált egy lépést.
- Nem! Ezt meg ne próbálja még egyszer! Üljön le, és kezdje el javítani a másodévesek házidolgozatait. Azonnal!
Azzal Piton elhagyta a tömlöcöt, jól bevágta maga mögött az ajtót…
- Szuper. – morogta Hermione. – Mint egy gályarab! Éjszaka dolgoztat. Mosott szar leszek holnap! – ásított nagyot, majd körülnézett a szobában. Az futott át az agyán, hogy Pitonnak vajon hány terme lehet? És hol alszik? Beletúrt a másodévesek dolgozatába, és találomra kiemelt egyet.
- Jaj, de unalmas… ezt nem hiszem el…- kókadozott a lány. Aztán elkezdte olvasni a következő pergament, de az koránt sem a bájitalokról szólt…
- Ez Lucius Malfoy levele Pitonnak! – akadt meg a levegő a lányban, s hezitált, most elovassa – e vagy sem?! Végül persze, hogy a kíváncsiság győzött benne…

Hermione! A kiegészítés után add tovább, akinek akarod…

Lucius!! Mit írtál Pitonnak?=))
Addig is, amíg Lucius megírja a levelét és ki tudja, mi történik...
A prof. mégsem kóvályoghat egész éjjel a folyosókon!

Jóval elmúlt már éjfél, mire Piton visszatért a Főnix Rendjének főhadiszállásáról, ahol jelentette mindazt, amit a Sötét Nagyúrtól megtudott. A tömlöcéből világosság szűrődött ki. Benyitott. Hermione Granger az asztalra borulva aludt. A férfi a fejét csóválta, majd anélkül, hogy felébresztette volna a lányt, távozott.
Kimerítő volt ez a hosszú nap. Kis tétovázás után az Északi Torony felé indult. Kopogtatott Narcissa Malfoy ajtaján. Az asszony néhány perc múlva ajtót nyitott, de nem látszott rajta, hogy örülne hívatlan látogatójának. Igaz, arckifejezéséből Piton nem sokat tudott kiolvasni, hiszen az asszony az éjszakai sminkjét viselte.
- Narcissa, használhatnám a fürdőszobát? – kérdezte. Anélkül, hogy a nő engedélye valóban érdekelte volna, máris arrafelé irányította lépteit.
(Na, erre mondj valamit, Szép Asszony!)
Narcissa lemondóan sóhajtott és úgy döntött, hogy egy katasztrófákkal teljes nap végére már igazán semmi más nem hiányzott mint egy kimerült és arrogáns Piton. És bár az asszonynak más esetben valószínűleg más dolgok jutottak volna eszébe a férfi betoppanásáról, most csak azt látta maga előtt ahogy Piton a falnak dönti Alineát.
- Kigyulladt a sajátod a heves vérmérsékletedtől? – érdeklődött gúnyosan.
- Hermione Granger olthatatlan vágyat érzett, hogy a másodévesek dolgozatait javíthassa, ezért kisajátította a cellámat. – Piton hangjából leplezetlen gúny érződött. – Ugye, Te sem tartanád helyénvalónak, ha vele tölteném az éjszakát?
A fürdőszobát áthatotta Narcissa Malfoy szépítőszereinek illata. Piton forró vizet varázsolt a kádba, ledobált magáról minden ruhadarabot, majd elmerült a vízben. Hagyta, hogy a forróság átmossa a pórusait. Annyira jólesett, hogy néhány perc múlva mély álomba zuhant. Árboca sokat mondóan meredezett…
- Édesem! Ha olyan hülye vagy, hogy inkább hagyod, hogy rádhűljön a víz... akkor megérdemelsz az álmaidért egy alapos náthát!
Piton, anélkül, hogy tudatosította volna, hogy Narcissa hangját hallja, ismét elmormolta a hőfejlesztő bűbájt.

Piton!

Miután tudomásomra jutott, hogy megrontottad fiam menyasszonyát, ezt legnagyobb sajnálatomra jelentenem kellett az iskola felügyelőbizottságának.
Mint régi jó barát, figyelmeztetlek rá, hogy felkészülhess, és időben elkészülj a csomagolással.

Üdvözlettel: Lucius Malfoy



Folyt. köv. ;-)))

 

2.csomag