Biography Channel  - Harry Potter különkiadás

2002. November

Riporter - Elliott Forrest - EF

Jason Isaacs - JI

EF: Harry Potter világában nem nehéz beazonosítani, kik a rosszfiúk, már a nevük alapján is: Perselus Piton, a Mardekár ház feje, és, ki merem mondani, Voldemort! Megtalálni a Gonosz valódi természetét, kissé humoros formában azonban már nehezebb feladat. Egy másik ördögi karakter: Malfoy. Nem eshet nehezére Jason Isaacs-nek eljátszania Malfoy-t a Hazafi után. Jason a második filmben csatlakozott a kalandhoz, mint Harry Potter ősellenségének, Draco-nak az apja, a rosszfiú Malfoy.

Filmrészlet Hagrid kunyhója

EF: Jason Isaacs ** aki bejön ** Nagy öröm találkozni veled! ** kézrázás**

JI: ** szintén kezet ráz EF-el** : Nekem öröm, hogy itt lehetek. Köszönöm.

EF: Köszönjük, hogy bevezetsz ördögi éned rejtelmeibe.

JI: * vigyorogva * : Igen, ez az, amivel a legtöbb időmet töltöm…

EF: Hogy ismerkedtél meg a Harry Potter-sorozattal?

JI: Nos, eleinte nem igazán volt erre sem időm, sem kedvem, hogy én elolvassam ezeket a könyveket, de a barátaink gyerekei odáig voltak tőlük. Mindig azt gondoltam, hogy kissé gyanús, őszintén, gyanús, ha egy felnőtt odavan a gyerekkönyvekért. Talán a szegényes iskoláztatás jelének vettem… aztán amikor először mentem a meghallgatásra, megvettem az összes addig megjelent könyvet, főleg arra voltam kíváncsi, amiben benne leszek… tudod, vegytiszta önzőség.  Elkezdtem olvasni az elsőt, és azon kaptam magam, hogy 3 nap telt el, és én elolvastam mind a négyet. Nem fürödtem, nem ettem és elhanyagoltam az üzletet is. És elolvastam őket. És megértettem végre, miért forradalmasította a gyermekirodalmat. J. K. Rowling valami nagyszerűt hozott létre, hisz lehetetlen letenni a könyveket.

EF: Azon gondolkozom, mennyire várod a következőket. A lányom már vagy négyszer elolvasta mindegyik részt, de képtelen kivárni tétlenül a következők megjelenését, ezért mindig újrakezdi elölről, és újra elolvassa őket.

JI: Négyszer? Az kiváló. Tényleg. Semmi nem ér fel azzal, amikor egy csapat gyerek jön el a forgatásra.

EF: Tényleg?

JI: Az emberek roppant kíváncsiak a forgatásra, eljönnek, és mindenben hibát találnak. Pedig nincs könnyű dolga a rendezőnek, a forgatókönyvírónak… szerencsére a gyerekek nem ilyenek.

EF: Mesélj a meghallgatásról.

JI: Igazából Lucius-t nagyon könnyű volt olvasni. Szinte kilépett a szövegből. Azt hiszem, ő egy félelmetes, kiválóan megrajzolt karakter, ezért könnyű azonosulni vele. Szóval, megvolt a meghallgatást, aztán nagyon sokáig nem is hallottam a szerep felől semmit. Megcsinálták az első filmet, aztán jöttek az előkészületek a másodikra. Az idő telt, és én teljesen elfeledkeztem Lucius szerepéről. Közben elutaztam, csináltam két filmet, és elvállaltam Hook kapitány/ Mr. Darling szerepét a Pán Péterben. Ezek után megjött a felkérés Malfoy szerepére, és akkor már nem voltam benne biztos, hogy meg tudom majd csinálni. Tudod, teljesen beleéltem magam Hook szerepébe, és ez egy másfajta gyerekkönyv, mégis. Elmeséltem aggodalmamat egy barátomnak, innentől kezdve megállás nélkül csörgött a telefonom… minden keresztgyerekem nyaggatott, hogy vállaljam el Lucius Malfoy szerepét. Szóval, végül belementem, így kaptam meg ezt a munkát.

EF: Mi Lucius Malfoy mozgatórugója?

JI: Mi a mozgatórugója… valójában ez az egész nagyon érdekes volt számomra, mert először is, a tengernél voltam, amikor elkezdtem gondolkozni Malfoy figuráján, és úgy gondoltam, itt aztán nincs semmi olyan, amiből ihletet meríthetek… hisz az én életemben nincsenek is varázslók! Minden más szerepnél meríthettem az őrült bácsikák életéből, vagy egyszerűen ránéztem a mellettem ülőre egy étteremben, hogyan viselkedik, de ebben az esetben… kiből merítsek? Megtudtam, hogy Malfoy aranyvérű. Lenéz mindenkit, aki nem az. Felsőbbrendű fajnak képzeli magát… a muglik érdektelenek számára. Aztán jött a felismerés: nem is kell olyan messzire menni az időben ehhez…

EF: A történelem…

JI: Igen. A történelemben…

EF: Bizonyosfajta náci felfogás.

JI: Nos, minden karakternek megvan a helye. És a másik dolog: Lucius Malfoy az egyik legősibb, leghatalmasabb varázslócsalád sarja. Arroganciája abból fakad, hogy tudja: régi, nemesi vagyona és hatalma van, eredendően. Ez nincs máshogy a való életben sem. Vannak ősrégi famíliák, akik mindent eldöntenek zárt ajtók mögött, és családjuk régóta vezető szerepet tölt be a világban. Malfoy-nak hatalmas öntudata és büszkesége van. Ő a legönteltebb figura, akit valaha is játszottam. Szóval mindezeket kombinálva jött ki a karakter, és, tudod, egy angol mindig megtalálja a megfelelő hangot. A drámaiskolában volt egy pontosan ilyen fickó, mint Lucius, ezt nevezhetjük az én bosszúmnak is, irányába, annyira ellenszenves volt, hogy róla mintáztam Lucius-t.

EF: Vannak olyan helyzetek, amikor egy már eljátszott karakterből meríthet valaki. De Lucius annyira gonosz!

JI: Nos, nem annyira gonosz, inkább a középpontban van. Egyik gonosz sem ugyanolyan. Hozzá kell tenned valami eredetit neked is. A színjátszás az eredetiségről szól.

EF: Szereted, ha beöltözöl? Paróka, talár, minden egyéb?

JI: Igazánból imádom. **megfogja a kígyós botot, ami az asztalon hever, mellette** Azt mondtam: egy hatalmas kígyófejes bottal szeretnék sétálgatni! És lőn. Chris ( Columbus ) nagyon nyitott volt. Megvolt a saját elképzelése Lucius-ról, mielőtt én megérkeztem volna. Például rövid hajat akart nekem.

EF: Igazán?

JI: Igen. Valami őszes hajat választott, mivel sötét hajam van. Erre én mondtam neki, hogy Lucius- hoz nem illene valami ócska mugli kinézet. Aztán előrukkoltam ezzel a szőke, hosszú haj ötlettel, amiben rosszabb napjaimon úgy nézek ki, mint Iggy Pop, jobb pillanataimban pedig valódi Lucius vagyok.

** baki jelenet, amikor Jason Isaacs botja beleakad Daniel Radcliffe talárjába, akkor ő megveregeti Daniel fejét, és azt mondja "Sajnálom kedvesem" , majd ezt követi a Czikornyai és Patza jelenete.**

"Sorry love"

EF: Liverpool-ban születtél és jogot hallgattál, igaz?

JI: Igen, mindig is nagyon racionális ember voltam, a bátyám pedig jogon tanult, ezért helyesnek tűnt, hogy én is elkezdjem.

EF: Színészkedtél a háttérben?

JI: Nem. Soha. Nem is emlékszem, hogy voltam-e színházban régebben. Egy pantomim-előadás rémlik, ami merőben más Angliában, mint Amerikában, inkább amolyan gyerek-show. Peter Pan bőven elég volt. De aztán egyetemre mentem, és mindenbe bele akartam kicsit kóstolni. Ejtőernyőzni akartam, focizni, és minden olyasmit kipróbálni, amit tanulóként lehetett. Elmenni inni és hülyeségeket csinálni… ilyesmiket. Aztán valahogy elkeveredtem egy meghallgatásra, egy darabhoz, és ott végem volt. Egy teljesen lenyűgöző világba kerültem, ahol mindegy, hogy milyen béna az akcentusod, hogy mennyi pénzed van, vagy honnan jöttél…és itt már nem volt helye az észérveknek és a racionalitásnak. Ez a világ abszolút az érzésekre és az emberségre épül. Aztán találkoztam lányokkal is…** nevet** Ez egy régi klisé, de igaz, először mindig az öltözőket kerestük meg, hogy meglessük őket meztelenül. ** szarkasztikusan** De csak azért, mert olyan gyakorlatias emberek voltunk.

EF: ** vigyorogva** Igen, ez a munkátok része, nyilván.

JI: És addig nem is volt egy hosszú kapcsolatom sem. Túl gyáva voltam, hogy felszedjek egyet is. Viszont mindegyik barátnőmet a színészetnek köszönhetem.

EF: A darabok maguk drámasorozatok voltak?

JI: Játszottam én mindenben. Sőt, volt, amikor egy darabban kettő szerepem is volt. Szerepeltünk az Edinburgh Fesztiválon is, nyáron, aztán karácsonykor sok helyen. Aztán eljött az idő, amikor elhagytam az egyetemet, hogy ügyvéd legyek. Nálam ez a drámajáték, és a többi mind fiatalkori hobby volt, de a drámatagozaton voltak őrült emberek. Olyan ötletek is felmerültek, hogy mivel egyszer focistát játszottam, írjak a Manchester United-nek, hogy próbáljanak ki egy edzésen… eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezem egy színiiskolába, és talán sikerülne, és akkor megmutathatnám az unokáimnak, hogy én ide is jártam…

EF: Ekkoriban volt a diplomázásod, nem?

JI: Igen, februárban volt a színészmeghallgatás, júniusban pedig a záróvizsgám. Kínos, de igaz, szóval, azt hittem magamról, hogy máris színész vagyok, csak, mert angolnak születtem, és nagyon kedves vagyok. Pedig nem is kaptam levelet, hogy felvettek. Egy hölgy, bizonyos Jane Carroll, aki sajnos már meghalt, de ő volt az egyik legnagyobb tekintély a Central-ban, az iskolában, ahová végül mentem. Kijött, és ezt mondta: szeretnénk önnek egy helyet felajánlani szeptembertől nálunk. Erre én: Óh… Ő: Nálunk akar tanulni, nem?
Én: Uh… persze… igen… Ő: Tudja, ez a hely nagyon sokak álma, szóval ne játszadozzon velünk. Ha akarja a helyet, mondja meg most. Én: Nem… azaz igen! Nagyon szeretnék önöknél tanulni….


EF: Benne leszel a következő Potter-filmekben?

JI: A négyesben igen, ami vagy 700 oldal, szóval vagy megkurtítják, vagy két film lesz belőle. Bármi lesz, már aláírtam a szerződést, és remélem, tényleg benne lehetek. Amikor elutaztam Ausztráliába a Peter Pán forgatására, úgy búcsúztam el a Potter-stábtól, hogy sok szerencsét, és ha elrontják a hármas filmet, leégetem mindenki házát. ** nevet** Mert számítok a négyes film sikerére, és ettől függ a még meg nem született gyermekeim iskoláztatása!

Forrás: JasonIsaacsphotoalbumsonline - Charuwan

Fordítás: Blooming