„A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.”
Theodore M. Hesburgh
Tizenkettedik fejezet
Cissy bejelentés nélkül lépett a szalonba. Kerubina és Narcissa egyre több időt töltöttek el egymás társaságában, és a lány szinte szabadon járt-kelt a villában. Narcissa gyakran meglátogatta, és felvidította vőlegénye édesanyját, sétáltak a hatalmas parkban, teáztak vagy éppen Kerubina elrejtett, mugli írók tollaiból származó könyveit olvasgatták. (ez már vomit-szerűen idillikus…lol…B)
Közeledett a karácsony, és közeledett Narcissa és Lucius esküvője, bár a lány jobban ismerte anyósát, mint vőlegényét, s ez elszomorította. Alig találkoztak az eljegyzés óta, tudta, hogy Lucius-nak sok a munkája a Minisztériumban, de egyre nehezebben viselte, hogy a Malfoy Manorban tett látogatásai során állandóan elkerülte a fiút. (mer kupiba jár az ebadta :D :D-Zs) (Hova máshova? Ki kell használni a legényéletet :D-L)
A szalon azonban most üresen kongott, csak a kandallóban pattogó tűz hangját lehetett hallani. Narcissa épp kiáltani akart Kerubina után, mikor halk sikoly ütötte meg a fülét, majd közvetlenül utána egy férfi szitkozódó üvöltése. A boszorkány azonnal felismerte a hangokat, és a legrosszabbtól tartva sietett irányukba. Kopogás nélkül feltépte az ebédlő csukott tölgyfaajtaját, és berontott. Arca azonnal lángba borult, ahogy meglátta Abraxas Malfoy-t, aki éppen a piszkavassal vágott végig felesége egyik karján. Arca eltorzult a dühtől, már szinte lila volt.
- Te ócska vén rongy!! – üvöltötte. – Miattad ilyen, mint egy majom!!! ( én is szeretlek papa :D-L)
Kerubina zokogott és a kandalló előtt feküdt, látszólag teljesen tehetetlenül.
-Merlinre, mi történik itt? – süvöltötte Cissy, és Abraxas elé rohant.
Abraxas megfordult és már lendítette a piszkavasat, amikor felfogta, hogy csodás kis leendő menye áll a szoba közepén. Szeme megvillant és megnyalta az ajkait.
- Te csak ne törődj ezzel, kis sellőm. – lihegte. – Veled most nincs dolgom…- Abraxas elvigyorodott. Végiglegeltette szemét a tökéletes alakon és a csinos pofikán, majd elhatározta, ha végzett az asszonnyal, akit talán most végre halálra alázhat, elkapja egy körre ezt a kis szépséget… felé lépett és megmarkolta a lány vékony karját.
- Mi...mi az, hogy ne is törődjek vele? – hüledezett Narcissa, és lerázta magáról az öregember kezeit. – Hogy merészel ilyet tenni? – szeme villámokat szórt, kezében megvillant a pálcája.- Azonnal takarodjon a közelemből, ha lehet, akkor a házból is, különben úgy megátkozom, hogy nyomorékon éli le hátralévő éveit.
Abraxas meglepődött.
- Na! Már hangod is van, kis istennő?! A lábaid közé dugom fel ezt a vasat, ha nem fogod be a szopós kis szájacskádat!! – üvöltött fel.
Narcissa nem törődött apósa ocsmány szavaival, Kerubinához rohant, és felsegítette az asszonyt, aki erőtlenül kapaszkodott a lányba. Könnyei vérrel vegyültek az arcán.
- Lányom… menj… menj innen… nehogy bajod essék… - nyögte rekedten a megtört asszony.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. – suttogta a lány, de szavaiban nem sok meggyőződés volt. Leültette Kerubinát egy székre, s varázsolt egy kis jeget duzzadt arcára. Abraxas közben, alig hitte el, hogy Narcissa mit merészel.
- Te kis kurva!! Én vagyok ebben a családban a családfő!! Én mondom meg, ki mit tesz!! Az én asszonyom, én verem szét az ájtatos fejét, ha akarom!!!
Cissy villámgyorsan megpördült, és egyenesen Abraxas zavaros szemébe nézett.
- Maga a családfő? – sziszegte, és minden izma megfeszült. – Maga a család szégyene! – Narcissa nem ismerte Kerubina múltját, de sejtette, hogy az asszony sok mindent eltitkol, amit a mai napig rettenetesen szégyell. A fiatal boszorkány érezte, hogy olykor-olykor, mikor Kerubinát különösen elgyötörtnek látta, s az élet kietlenségéről panaszkodott neki, akkor saját életének képkockái vetültek elé. Most arra gondolt, talán a jelenlegihez hasonló események hatására. Egyre dühösebben kapkodta a levegőt, ránézni alig tudott az idősebb Malfoy-ra.
Abraxas elvigyorodott.
- Ha kell, Téged is szétverlek, angyalom!!! Oda lesz a szép arcocskád! A fiamnak nem fogsz kelleni!! Velem Te nem beszélhetsz így! Megértetted!? – rázta meg a piszkavasat. – Tudod Te ki vagyok én?! Az én jogom a saját házamban ítélkezni! Nem egy jöttment kis lyuknak, mint Te, aki másra nem jó, csak a kefélésre!!!
Narcissa visszakézből úgy vágta szájon a vén mágust, hogy az megtántorodott, és az ebédlőasztalnak esett.
- Jól figyeljen Mr. Malfoy, - a lány hangja vészjóslóan csengett. – Tisztában vagyok a rangjával és a jogaival...maga azonban a legkevésbé sem! Tanácsolnám, hogy gondolkodjon is néha, de nyilvánvalóan ez felesleges kérés lenne, hiszen... – Narcissa nem tudta folytatni, az arca elé kapta a kezét, mert a férfi a piszkavassal egyenesen Narcissa arca felé lendült. A lány karját érte az ütés, Abraxas rávetette magát a törékeny fiatal nőre és már gyűrte volna maga alá…
Lucius komoran lépett be az ebédlőbe, mert már a díszes bejárati ajtóban hallotta apja mocskos, borgőzös hangú kiáltozását. Csizmája talpa hangosan kopogott, és teljes erővel belökte a kétszárnyú ajtót. Nem volt örömére a látvány, ami bent fogadta. Előbb édesanyja feldagadt arcát látta, majd jegyese lázasan csillogó szemét, amint apjával birkózik.
- Mi a fészkes fene folyik itt? – kérdezte vészjósló, halk, vontatott hangon.
- Az apád megütötte édesanyádat! – felelte Narcissa feldúltan. – Aztán engem is célba vett, amiért kifogásolni merészeltem a viselkedését. – vicsorogta Abraxas-ra villantva haragtól örvénylő szemeit.
Abraxas megtörölte a homlokát és ellökte Narcissát, majd Luciusra nézett.
- Nocsak! Hát nekem kell megtanítanom a kis menyasszonyodat, mi is az a tisztelet?!!!! – ordította. – Egy puhapöcs vagy! Az anyád nevelése! Semmit nem értek! – köpte a szavakat fia felé.
Lucius a lehúzott bőrkesztyűjét apja lábához hajította, és pár lépéssel mellette termett, egész közel lépett hozzá, szinte súrolta az arcuk egymást. Már nem félt, hiszen a háta mögött érezte a Sötét Nagyúr akaratát, tudta alig van hátra pár hét, és megteheti azt a vénemberrel, amit már tizenhárom éves kora óta tervezett szobájának magányában.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. – suttogta halkan a szavakat Abraxasnak, akit életében először tegezett – A Te időd lejárt: Azt, hogy még életben vagy egyedül nekem köszönheted. Talán hallottál róla, hogy a Nagyúr haragszik Rád, nagyon – nagyon haragszik.
Abraxas kissé meghökkent fia bátor szavain.
- Mit zagyválsz, Te szégyentelen… - morogta rekedten. – Miért mondod ezt?! – hörögte. Teste megrándult Voldemort neve hallatán. Nehézkesen zihált.
- Miért? Ne legyél már nevetséges, tudod Te azt nagyon jól! – vetette oda cinikusan az ifjú mágus.
Abraxas vicsorgott egyet.
- Mit merészelsz!!! Nem tudsz Te semmit!!!– üvöltött fel ismét és saját fiára akart ezúttal támadni. Lucius elkapta a felé lendülő kart, és tiszta erővel leszorította azt az idős varázsló oldalához.
Kerubina felzokogott.
- Fiam! Menjél el… vidd el a menyasszonyodat, menjetek messze… - suttogta rekedten. – Hagyj itt engem, csak Te vagy fontos… csak Te… és Narcissa…
- Hallgasson, anyám. Elég baj, hogy eddig nem tettem semmit az ellen, ahogy az apám Önnel bánt. – fordult Lucius halott sápadt arccal anyja felé.
Kerubina zokogása görcsös sírásba ment át. Szinte fulladozott már, erősen szorította a szék karfáját.
- Narcissa kérlek, kísérd fel anyámat a szobájába. – nézett arájára ellentmondást nem tűrően Malfoy, mire Narcissa helyeslően bólintott, átkarolta az asszonyt, és lassan elindultak, ki az ebédlőből. Közben a lány nyugtató szavakat suttogott Kerubinának.
Kerubina szinte kapaszkodott a fiatal nőbe, minden lépésnél hátra-hátrapillantott fiára, majd amikor elhagyták az ebédlőt, Narcissa nyakába borult.
Lucius megvárta, míg az ajtó bezárul a két boszorkány mögött, és visszafordult az apjához, aki kihasználva a pillanatnyi szünetet, ököllel egyenesen a feléje forduló fia arcába vágott erősen.
- Te kurafi! Te fattyú!! Nem is az én vérem vagy! Kitagadlak!! – ordította liluló fejjel.
Lucius megtántorodott az őt ért ütés erejétől, nem ez volt az első eset, hogy Abraxas ököllel esett neki, de kamaszkora óta nem fordult ez már elő, hiszen a fiatal mágus megtanulta az alakoskodás szabályzat legfontosabb pontjait. Előrántotta a pálcáját, s gyűlölettel eltorzult arccal sziszegte:
- Crucio!
Abraxas szemei fennakadtak és elvágódott az elegáns szőnyegen. Feje csak centiméterekre kerülte el a kandalló sarkát. (a francba :D –L ) Teste rázkódott, ahogy az átok végigcsapott rajta. Sikítása szinte nem is emberi volt. Mint egy kölyökkutya, akit nyúznak…
Ujjai görcsbe rándultak, s maga alá vizelt. Hörgött és habzott a szája. Alig volt már magánál… fia felé nyújtotta a kezét, könyörületért esedezve, de megszólalni már képtelen volt…
A fiatal varázsló részvétlen, hideg tekintettel figyelte apja vergődését, ajkai pengevékonyságúra húzódott, és élvezte, ahogy Abraxas Malfoy, a családfő vonaglik a kíntól az ékesen feldíszített ebédlő padlózatán. Mikor látta, hogy a férfi nem bírja tovább, megszakította az átkot, és apja mellé lépett:
- Takarodj!
Lassú léptekkel hagyta el a helyiséget, és az ajtó halkan zárult be utána.
Miután Abraxas elviharzott a házból, Narcissa nagy nehezen rávette a zaklatott Kerubinát, hogy lepihenjen a szobájában, majd fáradtan roskadt le a szalon egyik foteljába, és arcát a kezeibe temette.
- Lucius, hogy engedheted, ami ebben a házban folyik? – kérdezte suttogva.
Malfoy éppen a második adag dupla konyakot öntötte le a torkán, feszült volt, és ideges, de ugyanakkor fantasztikusan érezte magát attól, hogy apját a kínok átkával sújtotta. Tudta, ha nem lenne szüksége még élve az öregére, már halott lenne.
- Ne üsd bele mindenbe az orrodat! – vetette oda élesen Narcissának. – Éppen most tettem pontot arra, amibe nem kellett volna beavatkoznod.
Cissy felpattant a fotelből, és vöröslő arccal ordított a fiú felé.
- Méghogy semmi közöm hozzá? – felkapott egy díszpárnát, amit Lucius felé akart hajítani, de csak ingerülten szorongatta maga előtt. – Hamarosan itt az esküvőnk, utána én is itt fogok élni, ebben a családban! Különben pedig édesanyádhoz több közöm van, mint Hozzád! – váltott át gúnyos hangvételre. – Annyira elfoglalt vagy, hogy észre sem vetted, milyen közel kerültünk egymáshoz Kerubinával. Megbízik bennem! És én meg fogom védeni! – kiáltotta Cissy
Lucius haragja újból feltámadt, ahogy a vele kiabáló boszorkányt nézte.
- Hogy merészeled... – sziszegte, majd a kandalló párkányra csapta le a poharát, amin egy halvány repedés futott végig. – Nagyon szépen megkérlek, hogy foglalj helyet Narcissa Black, és ne emeld fel velem szemben a hangod. Apám ügye folyamatban van, az esküvőnk után soha többé nem fogja anyámat fenyegetni a jelenlétével.
A lány ledobta a párnát, és visszaült a fotelbe. Fürkészve nézte jegyese csinos arcát.
- Hogy mi van az apáddal? Hogy érted ezt? – kérdezte egészen lehalkítva a hangját.
- Tudom most megint dühös leszel, – húzódott halvány mosolyra Lucius szája – de ez is az én dolgom. Minden jó úton halad.
Narcissa mély levegőt vett, felállt, és hátratett kézzel sétálgatni kezdett a fiatal mágus körül. Lucius-nak ezt az oldalát már ismerte, de bár eddig nem igazán törődött vele, a mai délután túlzottan felbőszítette a lelkét és az érzéseit.
- Értem...igen...hát persze hogy ehhez sincs közöm...te majd intézkedsz...- bólogatott megvetően. – Csakhogy itt nem kizárólag a Te életed a fontos- torpant meg a lány, és egyik mutatóujját Lucius mellkasához bökte.
A férfi elkapta a boszorka kezét, és a nő bökdöső ujját a szájába vette, majd finoman megszívta. Aztán magához rántotta Narcissát, tenyere szorosan a kerek csípőre tapadt és erősen megcsókolta. Nyelve erőszakosan tört utat, végigsimogatta a lány fogait, majd vadtáncot lejtett a nyelvük.
- Merlinre Lucius – lihegte Cissy elalélva – Tudod Te egyáltalán, hogy mit akarsz?
- Persze, hogy tudom. – suttogta a nő szájába, miközben hosszú ujjai bekúsztak a finom anyagú blúz alá, és Narcissa csupasz hátát simogatták. – Elsősorban a nászéjszakámat akarom, amikor végre pőrén láthatlak. Készülj, hogy a hálószobánk minden éjjel díszkivilágításban fog pompázni, és úgy fogok minden éjjel szeretkezni veled, hogy lássam a legelrejtettebb titkodat, vágyadat. Az elmédbe is behatolok majd, nemcsak a testedbe. Tudni fogok mindent, még azt is, amiről neked fogalmad sincs.
Lucius váratlanul engedte el a jegyesét, és egy kézcsókkal köszönt el tőle.
- Aludj jól, és álmodj velem! – búcsúzott a szőke boszorkánytól.
- Még csak egy pillanatra, Lucius. – szólt Narcissa vőlegénye után. – Hogy mi fog történni a nászéjszakánkon, az rajtam is múlik kedvesem. Én készülök...de készülj Te is! – mosolygott, és egyik szemöldökét felrántotta nyomatéknak. Fogalma sem volt róla, honnan jönnek ezek a merész szavak. Illetve volt. Csak még magának sem vallotta be, hogy a kényszerházasságával kapcsolatos, higgadt tervei kezdtek szertefoszlani.
Narcissa vigyorogva hagyta el a Malfoy házat, csak akkor borult el kissé a tekintete, amikor Kerubina elsötétített ablakára pillantott.
Véget ért az utolsó óra is. Piton vágyakozva nézett Lily után, akit most kisajátítottak a barátnői. Lement a szertárba. Regulus Blacket már ott találta. A fiú éppen kartondobozokat rendezgetett.
- Megszerezted a mintákat? - fordult hozzá Piton.
- Igen, Sipor és még néhány másik manó mind a négy ház hálótermeiből összeszedte a hajszálakat. De a bentlakó tanároktól is sikerült szerezni.
Piton megvizsgálta az apró üvegcséket, majd a homlokát ráncolta, nem látszott elégedettnek.
- Regulus, ezek nincsenek felcímkézve! Honnan tudjam, hogy melyik kié?
- Hát... öh... fontos az?
- Persze, hogy fontos. A százfűlé-főzetet és a hangminta-torzítót egyszerre kell meginni. Ha nem tudod, kié a hajszál, nem változik át a hangod.
- Akkor most mi legyen? Dobjam ki az egészet és szerezzek új mintákat? - húzta el a száját Regulus.
- Nem... Inkább azonosítsd be őket. Egymás után.
- Állandóan változzak át?
- Csak naponta negyedórára. Nem nagy ügy.
Regulus nem volt elragadtatva az ötlettől, de engedelmeskedett.
- Hát jó. A Griffendéles fiúkkal kezdem...
Piton intett neki, hogy akár máris kezdheti. Ő maga átment a kis szobába, amit Slughorntól kaptak a felkészüléshez - és Lilyt várta.
Regulus találomra kihúzott az egyik üvegcséből egy fekete hajszálat. Összevágta és beleszórta a kiadagolt százfűlé-főzetbe. A tükör elé állt, figyelte az átváltozását. Vállai kiszélesedtek, határozottan magasabbá vált. Gyorsan megvizsgálta, mit visel a lábai között. Az a pénisz bizony alig egy centivel lehetett csak hosszabb a sajátjával. Pedig nyilvánvalóan idősebb fiúhoz tartozott. Ahogy visszanézett a tükörbe, majdnem felkiáltott: Sirius, a bátyja arca nézett vissza rá. Regulus felnyerített, és elhatározta, hogy megtréfálja a bátyját. Villámgyorsan ledobta magáról a Mardekáros egyenruhát, farmert és pólót húzott. Bár a nadrág szára kicsit rövid volt, nem zavartatta magát. Kirohant a tópartra, sejtette, hogy ebben az órában Sirius ott szédíti a lányokat. De talán még nem ért oda... Szerencséje volt. Meglátta Aliciát, aki a fűben üldögélt egymagában, de meglátva Sirius-t, felpattant és integetni kezdett felé.
- Hello, Alicia! - lépett a lányhoz és merészen átölelte. - Emlékszel, mit ígértél tegnap? - kacsintott a lányra.
- Tegnap? – nézett rá a lány meglepve. – Hiszen nem is találkoztunk tegnap. – mosolygott, és átkarolta a fiút.
- Ha nem tegnap, akkor... valamikor máskor - vigyorgott tovább Regulus, és a bal tenyerét merészen becsúsztatta Alicia ruhájának mély dekoltázsába.
Alicia felsóhajtott, aztán ajkaival lecsapott Sirius-Regulus szájára, vadul megcsókolta, majd kissé elhúzódott.
- Szóval mit ígértem állítólag? – kacarászott. – Nem emlékszem semmilyen ígéretre. – súgta, és ettől kissé elszomorodott. Főleg ő volt, aki mindent megígért a fiúnak, szerelmet remélve.
- Akkor majd én emlékeztetlek! - Regulus egészen közel hajolt a lányhoz, akinek hatalmas mellei most az ő mellkasához nyomódtak. - Tudok egy helyet, ami azzá változik, amivé akarom. Ez az én titkom! - Regulus néhány héttel ezelőtt hallgatta ki a bátyját és Pottert, amint a Szükség Szobájáról fecsegnek. (Nem lehetne a Room of Requirement-et valahogy másképp fordítani? Ez nagyon idétlen. -S) (Mintha valami klotyó lenne :DD Jössz és mész szobának is hívják –Zs) Ezt az információt azonnal továbbadta Pitonnak, aki úgy döntött, a tiltott kísérleteket ott fogják végrehajtani a lányokon. Piton legalább egy tucat illegális varázslatot fejlesztett ki az elmúlt hónapok során. A kísérletre vállalkozó kedvű lányokat általában Regulus hozta, és a két méregkeverő nem mindennapi illúziókkal árasztotta el a "háremhölgyek" tudatát. Mindegyik képzeletben szeretkezhetett álmai hercegével, és az illúzió annyira valóságosnak hatott, hogy nem is hitték volna el, hogy mindez csak a képzeletükben történt meg. Piton valójában azt kutatta Voldemort utasítására, hogyan uralhatná az elméjüket anélkül, hogy az Imperius hatása később Veritaserummal kimutatható lenne. Regulusnak kedve lett volna eljátszadozni a lányokkal, de ezt csak akkor tehette, ha Pitonnak valamiért el kellett mennie kísérlet közben. Ez nem túl gyakran fordult elő...
Alicia lelkesen bólogatott, arra számított, hogy rendkívül romantikus helyre igyekeznek, ahol kicsit összebújhatnak. Ha szerelmet nem is várhat, legalább jól szórakozik. Megvonta a vállát, majd kacéran Regulus-ra nevetett.
- James-t nem kellene magunkkal vinni? – a nyilvánosság előtt gyakran mutatkozott Potter társaságában, aki ezzel akarta Lily Evans-t idegesíteni.
- Minek hívnánk oda Pottert? Nehogy azt mondd, hogy még mindig vele jársz! Mindenki tudja, hogy ő az Evans-lányra hajt. Micsoda hülye, nem veszi észre, hogy olyan szekér után szalad, ami nem akarja felvenni!
- Mi van? – kérdezte Alicia döbbenten. – Furcsa vagy ma Sirius.... – a lány gyanakodva pislogott rá. – Hiszen pontosan a Te ötleted, hogy valahogy összehozzuk őket. De ha megváltozott a véleményed, akkor ne James háta mögött panaszkodj! – mondta vádlón a fiúnak.
- Nemcsak a háta mögött mondom - rázta a fejét Regulus. - Mondom én a szemébe is, ne félj! Na gyere! - Regulus megragadta Alicia kezét, magával húzta. Gyorsan felszaladtak a hetedik emeletre. A fiú közben erősen koncentrált. Szükségem van egy szobára, ahol megkettyinthetem a bátyám csaját... Vagy Potter-csaját... Szükségem van egy szobára... - Regulusnak szerencséje volt. Az egyik festmény félrecsúszott, és egy rózsaszínű szoba tárult fel mögötte.
Alicia ámulva figyelte a változást, szenvedélye nyomban fellángolt.
- Pont olyan, mint a portrélyuk a Kövér Dámával, a Griffendél toronyban, amin keresztül a klubhelyiségbe lehet bejutni - fitogtatta a jólértesültségét Regulus, megfeledkezve arról, hogy egy igazi griffendéles aligha részletezné egy másik felsőbb éves griffendélesnek, hogyan lehet bejutni a saját háza klubhelyiségébe. Ám Alicia-t ez már nem érdekelte, egyszerűen kigombolta a blúzát, és behúzta a fiút a szobába.
Regulus tudta, hogy kevés az ideje, gyorsan vetkőzni kezdett. A bíborszínű franciaágy közepén egy rózsaszínű szív-minta emelkedett és süllyedt. A plafonon tükör volt.
Alicia végigfeküdt az ágyon, és kinyújtózott, majd vihogva nézett Regulus-ra.
- Biztos, hogy James-t nem akarjuk bevonni? – a hely hangulata, és ez az egészen fura szituáció teljesen magával ragadta a lányt, Sirius iránti vágya átcsapott valami őrült, fülledt lüktetésbe, ám kérdésével bosszantani is akarta a fiatal varázslót, hátha kicsikar belőle egy kis féltékenységet.
- Nem kell ide Potter... Igaz, hogy majdnem mindent együtt csinálunk és a legjobb haverom, de azért nem kell mindenről tudnia. Vagy szerinted kellene?
- Tudod, hogy imádlak Sirius. – kacagott a lány, és lehámozott magáról minden ruhát. – És tudod, hogy valójában nem akarom James-t, csak Téged...most...
Regulus nem foglalkozott azzal, Alicia mit és hogyan szeretne. Egy villámgyors csókkal fogta be a száját, majd leült az ágyra és magához ölelte a lányt. Fölé térdelt, készen állt rá, hogy lezavarjon egy gyorsmenetet a bátyja helyett, amikor Alicia hirtelen felsikoltott.
- Te..te..n-ne-nem Sirius vagy! – visította, arca krétafehérré változott. – Mi ez az undorító trükk? – próbálta magára kapkodni a ruháit.
- Dehogynem én vagyok! Ugyan már, honnan veszed, hogy...
Alicia hatalmas pofont kevert le Regulus-nak, akit most lassan felismert, és rúgkapálni kezdett alatta.
- Azonnal engedj el, Te perverz kis görcs! - süvöltötte
Regulus az arcához kapott, ahol Alicia megütötte. Megpróbálta lefogni a lányt, ám ahogy a visszaalakulása megkezdődött, mintha kiszállt volna belőle minden erő. Nem számított rá, hogy ilyen hamar elmúlik a főzet hatása. Az az átkozott Piton! Komolyan gondolta, hogy egy óra helyett negyedóráig ható mintalöttyöket kotyvaszt! Regulus ebben a pillanatban úgy érezte, képes lenne egy nagy kupac döglött csótánnyá átkozni a legjobb barátját.
- Regulus Black, ne hidd, hogy ezt megúszod szárazon! – a lány villámgyorsan magára kapta a ruháit, cipőjével még rácsapott az ágyon fetrengő Regulus-ra, majd kiviharzott a szobából.
(Itt beléphet Sirius vagy James, szétszedhetik kicsit a kis hülyét. :)) -S)
(Sirius megteszi :)))))-Zs)
- Virágszálam, mi ez a nagy sietség? – nyögte a valódi Sirius, mert Alicia egyenesen nekirohant, amikor kijutott a Szükség Szobájából. Felpillantott a fiúra, majd zokogva a karjaiba omlott.
- Mi történt Alicia? – ölelte át a lányt Sirius meglepve, mert Alicia nem az a bőgőmasina típus. A szőke boszorka vöröslő arccal hebegett.
- Regulus...meg...akart...erőszakolni. – motyogta a sírástól zihálva. Nem mert Sirius szemébe nézni. – Sirius...a te képedben jött...olyan volt, mint Te! Aztán visszaváltozott.
- Hogy mit mondasz? – Sirius erőteljesen eltolta magától Alicia-t, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Alicia bólintott.
- Így volt Sirius, esküszöm. – suttogta. – Egy szobába vitt, ami úgy nézett ki, mint a griffendéles portrélyuk. – Sirius agyát elöntötte a méreg, kézenfogta Alicia-t, és elindult abba az irányba, ahonnan a lány menekült az imént.
- Mutasd, hol az a szoba. – Alicia még mindig hüppögött, de magyarázatára nem volt már szükség, ugyanis a folyosón megpillantották Regulus-t, aki gyorsan magára kapkodta a ruháit és Alicia után futott. Amint kiugrott a lyukon, a folyosó faláról eltűnt a megbűvölt kép, s a szoba is láthatatlanná vált.
- Levicorpus! – Sirius villámgyorsan kapta ki pálcáját a zsebéből, Alicia-t maga mögé tolta.
Regulus fel sem fogta, mi történik vele, máris a mennyezet alatt lebegett.
- Mi az, Sirius? - vigyorgott idétlenül a bátyjára. - Átokkal köszöntesz?
- Most szépen mindent elmondasz, - sziszegte Sirius öccse felé. - de vigyázz, mert ha megpróbálsz hazudni..- Regulus a szavába vágott.
- Bármit elmondok, ha szépen kéred! - Regulus kezdte élvezni a lebegést. Úgy tett, mintha a semmin feküdne, tenyerét az álla alá tette. Hóborcot kezdte utánozni, nem is csinálta rosszul: - Nos, mit akarsz tudni, kicsi fiú?
- Ne hadoválj nekem! – ordította az idősebb Black. – Alicia mindent elmondott, és ne hidd, hogy nem vagyok tisztában a százfűlé-főzet tulajdonságaival. Bármiben lefogadom, hogy Pipogyusz keze van a dologban, folyton együtt lógtok. – Sirius feje szinte lila volt már a haragtól.
- Pipogyusz? Az meg ki? - idétlenkedett Regulus. Minél idegesebbnek látta a bátyját, ő annál higgadtabb lett. - Igazán nem értelek, bátyókám! A százfűlé-főzet hatodikos tananyag, te biztosan jobban ismered a hatását, mint én. És ki az az Alicia? Csak nem az egyik kis szajhád?
- Obstructo! (bénító átok, utánanéztem :)-Zs) – harsogta Sirius, majd odalépett a földön fekvő Regulus-hoz. – Nem merd szajhának nevezni, Te undorító, kis pöcs! – fröcsögte. – Erről a kis akciódról a szüleink is tudni fognak, meglátjuk mit szólnak majd hozzá. – mosolygott Sirius gúnyosan, aztán hátrébb lépett és levette a bűbájt öccséről.
Regulust váratlanul érte az átok. Alaposan beütötte a könyökét és a fenekét, amikor a padlóra zuhant. Gyorsan felpattant, előkapta a pálcáját, tett egy fenyegető lépést Sirius felé.
- Tőlem fogják megtudni a szüleink, hogy sárvérűeket kefélsz! Nem lennél ilyen vagány, ha tudnád, kik állnak mögöttem - vetette oda, és megpróbált egy Petrificus totalus-t küldeni a bátyjára, ám Sirius kivédte a támadást, és lefegyverezte Regulus-t, akinek pálcája nagyot koppanva ért földet.
- Ne fenyegess engem öcsike! – köpte a szavakat Regulus felé. – Teszek rá, hogy milyen kapcsolataid vannak! – undor tükröződött az arcán. – Most pedig takarodj innen, és ne felejtsd, ennek még lesznek következményei!
- Úgyis elkapom a kis szukát - vicsorított Aliciára Regulus. - Minden nap elkapok egy ilyet! Ha tudnád, kik járnak hozzánk és miket szoktunk csinálni velük... - fecsegett meggondolatlanul. Mintha érdeklődést látott volna megcsillanni Alicia szemében. Aztán újra Siriusra pislogott: - Egyébként meg... kicsi a farkad! - Regulus búcsúképpen rákacsintott Aliciára, Siriusnak pedig beintett, hogy bekaphatja, majd sarkon fordult és eliszkolt.
Sirius még meglendítette a pálcáját öccse felé, de végül leengedte, és átkarolta a mögötte remegő Alicia-t.
- Ne sírj már. – simogatta meg az arcát. – keményebb kis boszorkának hittelek. – Alicia szívott egyet az orrán, és letörölte a könnyeit.
- Nem is az... – suttogta. – De hogy pont az öcséd...és az az átváltozás... – Sirius bólintott, ám agya már azon járt, hogy az első adandó alkalommal James-szel együtt bosszút forraljon.
Regulus lihegve futott vissza a szertárba. Nagy dörrenéssel csapta be maga mögött az ajtót. Piton éppen visszatért a szertárba, egy mákonybab levének kinyerésével foglalatoskodott. Regulus a tárolószekrényhez lépett, kivette az üvegcsét, amiben Sirius többi hajszála volt, gyorsan ráírta, kitől származik a minta. Csak most fordult Pitonhoz.
- Hülyeséget csináltam.
Piton felvonta a szemöldökét, de nem látszott meglepettnek.
- Most éppen mit?
- Alicia... a bátyám csaja, tudod... Majdnem sikerült elkapni Sirius képében. Gondoltam, beszélek neki a háremről, mivel azt mondtad, hogy ne csak mardekáros lányokat vonjunk be...
- Bizony. Szép példája lenne a házak közötti együttműködésnek, ha más házak növendékei is részt vennének a kísérlteinkben - ahogy Slughorn mondaná. - Piton kémcsőbe töltötte a mákonybab levét, indult vissza a másik szobába. - Látásból ismerem Aliciát, szerintem be lehetne vonni... akárcsak a hollóhátas Donnát.
- Én is arra gondoltam, de... elbaltáztam - vallotta be Regulus, és az ágyékához kapott. - Teljesen megvadított...
Piton szeme villant, egy non-verbális lelohasztó rontást küldött kanos kishaverjára.
- Kérj tőle bocsánatot, mielőtt Jamesék rád szállnak. Vagy énrám, a Te hülyeséged miatt... - morogta maga elé.
- Rendben, amint tudok, beszélek még ezzel az Aliciával. Nagyon jó csaj... - Regulus ettől kezdve azon törte a fejét, miként hódíthatná el Aliciát a kedves bátyjától.
Lily éppen Pitonhoz tartott, már az ajtó elé ért, keze a kilincsen nyugodott s lenyomta, ám a résnyire tárult ajtó mögül hangok ütötték meg a fülét. Lily megállt a mozdulatban, bár nem szokott hallgatózni, most mégsem hívta fel magára a figyelmet. Elengedte a kilincset, de nem húzta be teljesen az ajtót s a falhoz simult.
Hallotta, ahogy Regulus és Perselus Aliciáról beszélnek. Lily összeráncolta a szemöldökét. Mi a fenét terveznek… bár barátjában megbízott, Regulusban annál kevésbé. Egyre kevésbé. Azóta kissé borzongva nézett rá, amióta megtudta, hogy szerelmes a saját unokanővérébe… és valahogy gyanította, hogy ez a szerelem főleg altájékon jelentkezik nála. Mivel a fiúk nem beszéltek tovább, Lily úgy döntött, Perselus még várhat egy kicsit.
Felfutott a pincéből, ki a parkba, mert ott látta az előbb egykori barátnőjét. Ott is volt, de Sirius-szal enyelegtek egy padon. Lily leült a közelükbe, s nézte őket, közben olvasgatott. Azon töprengett, mit tett a kis Black, amiért James-ék rászállnának, vagy Pitonra… Lily körbekémlelt. Szerencsére Sirius nemsokára magára hagyta a nagymellű barátnőjét, így Lily azonnal „lecsapott rá”.
A pad mögé sétált.
- Jól megnőtt a hajad, Alicia. – szólalt meg Lily szórakozottan és a padnak dőlt, háttal. Látszólag a horizontot kémlelte.
Alicia megijedt, mert nem látta a közeledő Lily-t, aztán végigmérte a padnak támaszkodó lányt.
- Kösz. – vetette oda neki, majd tovább igazgatta a szemöldökét egy kis csipesz és egy tükör segítségével.
Lily a lányra pillantott. Tökéletesen igazat adott neki, amiért ilyen közönyös vele. Megköszörülte a torkát és megkerülte a padot.
- Leülhetek?
- Miért ne ülhetnél le? – kérdezte Alicia még mindig közömbösen. – Azt teszel, amit akarsz. – eltette a tükrét, és karjait keresztbefonta maga előtt.
Lily bólintott és leült, a pad szélére, ölébe vette a táskáját. Egyenesen a szőke lány barna (vagy milyen?)(legyen barna ;)) szemeibe nézett. Lily pillantása mindig lehengerlő volt. Lánynak, fiúnak egyaránt. Zavarbaejtően tudott nézni, s zöld szemei kifejezték minden érzését. Nem is pislantott perceken át, csak nézte Aliciát.
Alicia végül felhúzta a szemöldökét, és zavartan nézett Lily-re.
- Most szuggerálni próbálsz? Vagy hipnotizálni? – hangjában nevetés bujkált. – Esetleg meg is szólalsz, ha már itt vagy?
Lily elmosolyodott.
- Ne haragudj. – szólalt meg. – Ne haragudj a vonatos… dolgokért. Bolond voltam. Persze, most is az vagyok, de… - legyintett és hunyorogva a polipos tóra nézett. – Azóta ezerszer megbántam, hogy leszajháztalak.
A szőke lány nagyot sóhajtott, és lehajtotta a fejét.
- Nem értettem, mi volt veled akkor. Nem volt jogos, amit a fejemhez vágtál, még akkor sem, ha nem viselkedtem maximálisan erkölcsösen. És azóta hozzám se szóltál. – Alicia felnézett, s most ő vizslatta Lily arcát. – Hogyhogy most idejöttél hozzám?
Lily ismét a lányra pillantott.
- Tudod, hiányoznak a régi dolgok. Hónapok óta nem beszéltünk, csak látjuk, hogy a másik mit csinál és kivel… ítélkezünk, anélkül, hogy ismernénk a valódi okokat és a valódi érzéseket… a fiúk elválasztottak minket. Ez… pocsék hülye dolog. Az ő viszályuk engem is… megkavart. Ennek nem kellene így lennie. – dőlt hátra a vörös boszorkány.
- Hát egyáltalán nem! – csattant fel Alicia. – Méghogy az agyalágyult fiúk miatt mi rúgjuk össze a port? – felnevetett. – Felül kellene emelkednünk a hülyeségeiken, és kitartani a barátságunk mellett. – folytatta komolyan.
Lily hálásan mosolygott.
- Igen. Pontosan erről van szó. Bár Potter keményen rám szállt év eleje óta. Mindegy, most… nem is róluk akarok, sokkal inkább arról, hogy… Regulus Black valamit tervez.
Alicia ugrott egyet ültében, lopva nézett Lily-re. Félt, hogy az incidenst a Nekem Teremben (nekem is ez tetszik, köszi, Bé –Zs) már többen is tudhatják, ha az az idióta Regulus esetleg szétkürtölte. Bár abban reménykedett, hogy ennél több esze van a fiúnak...nem sokkal, de több.
- Miről beszélsz? – hebegte. – Milyen terv...Regulus? Én....nem....öööö
Lily gyanúsan méregette a lányt.
- Figyelj, ne ijedj meg, ez nem valami… egetrengető, de… mivel Perselus barátja, ezért óhatatlanul meghallok dolgokat. Regulus nagyon őrült. Szerelmes a saját rokonába! (Lilynek ez a vesszőparipája lol…-B)
Alicia fintorgott egyet, és hátravetette a haját.
- Pfff...gusztustalan! – egy pillanatra attól félt elhányja magát, mert eszébe jutott a fiú, ahogy az ágyra szorította. – Ha ilyen őrültnek tartod, akkor miért barátkozol vele? – kérdezte kissé megnyugodva, mert úgy tűnt Lily nem az ő ügyéről akar csevegni.
- Nézd, én nem haverkodom vele túl mélyen. Csak… eltűröm. De Perselus… valamiért bízik benne. Figyelj, Alicia, bármit mondtak Perselusról, a felét se hidd el. Nem rossz. Ő nem… gonosz. – suttogta Lily és nyelt egyet. – És tudom, hogy… voltaképp Potter és Black sem az. Sirius. – helyesbített. – Csak… valahogy felbolydult minden egy pillanat alatt. Potter nem száll le rólam. És ez zavar. Miért fáj neki, hogy én…
- Sosem gondoltál bele, hogy miért? – vágott a szavába Alicia, de nem akart túl sokat elárulni abból, amit ő tudott. Még nem. Sirius biztosan nem örülne. – Talán aggódik. – kedvesen megfogta Lily kezét. – Figyelj Lily, látom, hogy van valami közted és Perselus Piton között, igazam van? De vigyázz vele! James is megmondta, hogy ki tudja milyen sötét terveket forral, akár ellened is!
Lily kissé elpirult a kérdés hallatán. Hiszen elvileg titokban akarták tartani, hogy együtt járnak, ezért nem mindegy, mit felel Alicia kérdésére.
- Perselus nagyon… közeli barátom. A… lelkitársam. Sosem tenne ellenem semmit. – kerülte meg a szerelme-kérdést Lily ügyesen. – Potter csak ne aggódjon miattam! Nem minden mardekáros lesz gyilkológép. Na és Te, meg Sirius? – terelte el a témát magáról Lily.
Alicia arcán földöntúli mosoly terült el Sirius neve hallatán, elpirult, ahogy Lily-re pillantott.
- Együtt vagyunk. Nagyjából. – megrántotta a vállát. – Tudom, hogy nem szerelmes belém...de..hát...talán még időre van szüksége, olyan kis lázadó. Most elég nekem, hogy én szeretem őt. Jól...elvagyunk...érted. – vigyorgott Lily-re.
Lily mosolygott. Rég tudta, hogy Alicia szerelmes Sirius-ba.
- Figyelj, szóval… kérlek, vigyázz Regulus-szal. Rendben? Meg fog keresni, de ne bízz benne, bármit is kínál vagy kér! Úgy érzem, aljas játékot kezd játszani, de majd… odafigyelünk mi is. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen. És izé… - köhintett egyet Lily. – Béke? – tartotta fel a kisujját s vigyorogni kezdett.
A szőke lány felpattant a padról, és kacagva nyújtotta a kisujját.
- Béke! – bólintott boldogan.
Lily megrázta erősen az összefonódott ujjakat s szívből átölelték egymást.
- Péntek este várunk Mary-vel egy kis kártyavetésre. – vigyorgott Lily.
- Az már rám is fér. – kacsintott Lily felé. – Köszönöm, ott leszek! – örült, hogy kibékültek, mert nagyon kedvelte Lily-t, ráadásul így alkalma lesz kicsit többet megtudni róla, és Pitonról. Sirius nem fog csalódni benne. – gondolta és arcát mosolyogva fordította a nap felé.
Aurelius Flint, a Mardekár kviddicscsapatának kapitánya körbehordozta tekintetét a társaságon. Regulus szemében leplezetlen boldogság csillant, amiért végre magára húzhatta a fogó mezét. Piton azonban mogorván meredt maga elé, látszott rajta, hogy legszívesebben egészen máshol lenne.
- Valami gond van, Perselus? - fordult hozzá Flint.
- Csak annyi, hogy azt mondtad, ha hozok egy játékost magam helyett, többé nem kell játszanom.
Minden szempár Barty Kuporra szegeződött, aki kéjesen markolászta a Lángfarkúját. Ez volt a legújabb versenyseprű-modell, egy vagyonba került. Az apja teljes havi fizetése ráment, amikor Barty nagy boldogan megírta neki, hogy teljesült az álma, és végre bevették a csapatba.
- Igaz, csakhogy a harmadik hajtónk, Sorella Fancourt nem tud játszani szombaton. Pont most vannak nehéz napjai - húzta el a száját Flint. - Komolyan mondom, el kellene tiltani a nőket a kviddicstől!
- Hé! - rúgta bokán Holly Flintet. - Nekem köszönheted a tavalyi kupát is!
Piton a plafonra emelte a tekintetét.
- Rendben. De részemről ez az utolsó meccs.
- Ne feledjétek, a legfontosabb most az, hogy lefaragjuk a ponthátrányunkat. Ha emellett még el is páholjuk a Griffendélt, dupla öröm lesz.
- Tehát szép hosszú meccsre számíthatunk - jegyezte meg Rabastan, az egyik terelő.
- És az sem baj, ha meccs közben kissé megfogyatkozik Potterék csapata - lendítette meg az ütőjét a nagydarab Mulciber. Ezen jót röhögtek.
- Működni fog... amit terveztünk? - nézett Piton szemébe Flint.
- Természetesen. A tavalyi világkupa-döntőn ugyanezt a trükköt dobták be a szudániak. Ha a szemfüles kínai bíró nem vette észre, Madam Hooch sem fogja.
Sirius csak azért kviddicsezett, hogy legyen még több izgalom a roxfortos hónapok alatt, no és persze azért, mert bevonzotta a lányokat. A fiú borzasztóan nagyképű tudott lenni, ami nem is volt csoda, hiszen a családja évek óta elnyomta őt. Most is komótosan öltözködött, aztán a lelátóról lehallatszó visongást figyelte.
James jókedvűen öltötte magára a piros – sárga öltözéket, amikor egy kviddics meccsre készült minden gondját, baját elfelejtette. Nem érdekelte még Lily Evans sem, egyedül csak az, hogy győzelemre vigyék a Griffendél házat, és övék legyen a házkupa. Megragadta a Nimbusz 1700-asát, és feltartott ujjal mutatta Sirius felé a győzelem jelét.
Lily Evans szerette a sportokat, a kviddicset is, bár amikor be akarták válogatni a csapatba, nemet mondott. Tudta, hogy a tudományos érdeklődése mindig erősebb lesz, mint a kviddics iránti buzgalma, így megmondta a srácoknak, csak akkor száll be, ha nem gond, ha kihagy pár edzést. A kviddics-őrült csapattagok ezt szinte szentségtörésnek vették, így Lily Evans nem került be a Griffendél kviddicscsapatába…
De a lány soha egy meccset nem hagyott volna ki- bár szurkolásban nagyjából állandóan kétfelé szakadt. Lojális volt a házához, és drukkolt Pitonnak. Persze, csak neki. A Mardekárnak nem nagyon… (hát ezt tök jól át tudom érezni- Kimi és a Ferrari esete… elég hülye érzés..:D-B)
Bár Potter az utóbbi időben annyira idegesítette, hogy a meccseket inkább grimaszolással töltötte, nem szurkolással.
Elérkezett a szombat. A Mardekár és a Griffendél összecsapása az év mérkőzésének ígérkezett.
Lily a barátnőivel ült be a legjobb helyre: a lelátó közepére, McGalagony mögé. Ez volt az ő helyük, mindenki tudta. Lily, amikor a Griffendél a Mardekárral csapott össze, mindig vett magára valami zöldet is, de olyan helyre, ahol nem látta senki. Ma zöld bugyit húzott jobb híján, aztán felvette a Griffendéles sálját és lerohantak a pályára a többiekkel. (öh, azért bugyin és sálon kívül még volt rajta más is… asszem… -B)
- Szerinted nyerünk? – kérdezte Mary, egy hatalmas arany-vörös zászlót szorongatva. – Jó lenne, mert kikészülnek az idegeim…
Lily felnevetett.
- Hát… ki tudja. Eléggé vezetünk a tabellán… de Potter mostanában a cikesz helyett mintha másra figyelne.
Mary elvigyorodott és sokat mondóan Lilyre pillantott.
- Mi van?! – csapott a karjára a vörös boszorkány. – Te csak ne kacsingass így. Potter jobb, ha nem bámul folyton, mert lecsapom. - morogta, majd a pályára pillantott, mert kiözönlöttek a játékosok. Lily azonnal meglátta Perselust. Elmosolyodott és kihúzta magát, végigkísérte szemével, amíg a helyére száll. A fiú fekete haja kavargott a szélben. Lily szíve, pedig hevesen dobogott. Legszívesebben tombolt volna, és rekedtre szurkolja magát Pitonért, de bölcsen csendben maradt, csak fütyült egyet hangosan.
A játékosok seprűikre pattantak, körberepülték a pályát, majd elfoglalták a startpozícióikat. Piton, Regulus Black és Holly Hipworth alkotta a csatársort ( hajtó, ez nem foci :D - L). Barty Kupor magasan fölöttük lebegett, mintha ő lett volna a fogó. Mulciber és Rabastan az ütőjüket pörgették. Mindketten hatalmas termetű legények voltak, az ellenfél játékosaira úgy tekintettek, mint eltaposni való férgekre.
Aurelius Flint és Benji Fenwick bemutatott egy csontropogtató késszorítást, aminek következtében, a testsúlykülönbségből adódón, minden bizonnyal a Griffendél kezdhette hátrányosabb helyzetből a mérkőzést.
Griffendélnél a kis termetű, mokány hatodéves Fabian Prewett volt a fogó, bátyja a hetedéves Gideon az egyik terelő, míg a másik Sirius Black volt. Már fent keringtek a pálya felett, mikor Edgar Bones, az őrző és a három hajtó, Benji Fenwick, Marlene McKinnon és James Potter csatlakozott hozzájuk. Játékosan utánozták az esetlen mozgású mardekárosokat, főleg Pitont ócsárolták, és hangosan kiabáltak oda neki, hogy jobban tenné, ha az üstjeivel foglalkozna.
- Hamarosan kezdődik a mérkőzés! – ordította Matthew Odle, aki előszeretettel kommentálta a meccseket. – Hadd lássam mindkét oldalon a szurkolók lelkesedését! – süvöltötte, mire a griffendéles és a mardekáros drukkerek kántálásba kezdtek, és a hatalmas zászlókat lengették.
Lily összekulcsolta az ujjait és a térdére tette a könyökét, úgy figyelte az eseményeket. Potter repült be egy pillanatra a látóterébe, a lány csak eltűrte a haját, aztán Mary-re nézett.
- Hé! Most ne a pasid képét vizslasd! Kezdődik a meccs! – vigyorgott Lily, mert Mary a talárja alatt titokban a mugli barátja képét nézegette. Mary felocsúdott és zavartan pislogott, majd felugrott és meglengette a nagy zászlót.
- Hajrá Griffendél! Az oroszlán legyen veletek! Ti vagytok a legjobbaaaaak! – üvöltötte Mary, mire McGalagony kissé hátrapillantott.
- Kisasszony, lesz szíves nem a fülembe süvölteni a következő ilyen rohama esetén… - de a professzorasszony szája sarkában apró mosoly tűnt fel és ő is meglengette a kis Griffendéles zászlóját, majd odabiccentett a játékosainak.
Felrepült a kvaff. Holly azonnal megszerezte, és nem törődve vele, milyen messze vannak a karikák, rögtön célba is hajította. A Mardekár megszerezte az első villámgólját.
- Holly! Micsoda gól, fiúk-lányok! – harsogta Matt – A Mardekár ezzel megszerezte az első 10 pontját. – A lelátó egyik fele dühöngött, a másik tombolt örömében. Valaki bedobott a pályára egy durrancsot, mire Madame Hooch azonnal célba vette az illetőt, hogy jól leteremtse.
Mary vérbeli szurkolóként ugrálni kezdett, és fújjolni. Bill Weasley is rázta a kis öklét, Lily jól látta a kisfiút. Nevetni kezdett rajta, aztán két ujját a szájába téve fütyült egy hatalmasat. Bár nem örült a Mardekár góljának, Piton felé villant a mosolya. Nem tudta, barátja látta-e, nem is volt fontos. Lily tovább figyelte az eseményeket.
Griffendél csapata nem hagyta sokáig örülni a mardekáros bandát, és támadásba lendültek. Mellettük szólt, hogy évek óta játszottak együtt, szinte egy szemvillanásból is értették, hogy mikor mit akar a csapattársuk. Potter, Fenwick, és McKinnon játszva passzolgatták a kvaffot, mikor rájuk rontott valamelyik mardekáros, James kitört a gyűrűből, és bedobta az első gólt Mardekár kapujába. Ezt kétszer ismételte meg McKinnon, egyszer Fenwick,
Miután visszaszerezték a labdát, Piton intett Kupornak, hogy álljon be eredeti pozíciójára, a hajtók közé. Mivel ettől kezdve négyen passzolgatták egymásnak a kvaff-ot, úgy tűnt, mintha végig emberelőnyben lennének a Griffendélesekhez képest.
Odle elismerően bólogatott
- Úgy tűnik a Mardekár nagyon összeszedett csapatot alkot ma, nézzétek ezt az összjátékot! A Griffendélnek nehéz dolga lesz, de hol van még a vége? – vigyorgott, mire a griffendéles szurkolók ordítva helyeseltek.
Lily füttyentett egyet mindig, amikor Pitonhoz került a labda. Mary néha rosszallóan pillantott barátnőjére, és hangosabban tombolt.
- Hajrá Potteeeeeer! Gyerüüüünk! Suhanj, mint a szél! Told le őket a pályáróóól! Célozd Piton orrát! Elég nagy úgyis!!
Lily Mary-re nézett és fejcsóválva vigyorgott, majd felállt és ő is állva tombolt tovább. Kurjongatott és lihegve mozogtak Mary-vel, szinte már táncoltak. A többi Griffendéles lány is tombolt. McGalagony csak hátranézett és fejcsóválva mosolygott. Valójában ő is legszívesebben buzdító táncba kezdett volna, mint ezek a fiatal lányok. Lily feltartott kézzel tapsolt, és figyelte tovább Pitont, aki sebesen suhant Marlene mellett, előrenyújtotta a kezét. Pálcája nem látszott, így könnyedén megbűvölhette a labdát. Hiába szerezte meg ellenfele a labdát, hiába passzolta volna saját társának, az bizony a negyedik átadást követően a Griffendél karikájában kötött ki. McKinnon először értetlenkedve bambult maga elé, de hamar rájött, hogy valaki megbűvölte a kvaffot. Dühösen lóbálta az öklét a csalók felé.
A Mardekár csalására eleinte senki sem gyanakodhatott, hiszen Holly még egy trükköt bedobott: egyenesen szembe repült az ellenfél játékosaival, és amikor a közelükbe ért, felrántotta a pólóját. Formás melleivel elkápráztatta a fiúkat, ezután a mögötte suhanó Piton vagy Kupor könnyedén szerelhette bármelyiküket.
- Újabb gólt szerzett a Mardekár! – javította a kijelzőt Matt. – De mintha láttam volna valami huncutságot Holly részéről, vagy káprázott a szemem? – Erre a kijelentésre a Mardekár drukkerei nyerítve felröhögtek, néhány hetedéves lány Holly-t utánozva lopva felhúzta a felsőjét. (micsoda ribik :D-Zs)
Lily szeme megvillant, ahogy Holly egyszerűen felhúzta a felsőjét.
- Hé!! Csalóóóó! – kiáltott fel, több tucat társával egyetemben, s erősen kifütyülték Holly-t. Mary még meg is akarta dobni valamivel, de Lily röhögve fogta le a kezét, majd tovább figyelt. Holly göndör fekete haja valamiért hirtelen az arcába hullott… nem látott semmit… Lily pálcája csak éppen annyira villant meg, amennyire szükséges volt. Bár elhatározta magában, hogy semmiképp nem avatkozik bele, nem bírta megállni, hogy ez a Holly ne kapja meg kicsit a magáét.
Négy passz - egy csel - gól. A csel abban állt, hogy teljesen mindegy volt, kinél van a kvaff és merre hajították, mert Piton bűvölésének következtében mindenképpen a Griffendél karikáján keresztül esett át. A műveletet még huszonkétszer megismételték.
- Ledolgoztuk a ponthátrányunkat - vigyorgott Flint, amikor Piton a közelébe ért.
- Helyes, akkor kezdődhet a második felvonás!
- Elképesztően küzdenek a zöld-ezüst mezes fiúk és lányok! – ordította Odle. – Ha jól gondolom, ezzel az utolsó góllal behozták eddigi hátrányukat!
A Griffendélesek felzúgtak és üvöltöztek, az öklüket rázták a Mardekárosok felé. A két lelátó egymás mellett helyezkedett el. A szélső szurkolók már szinte egymásnak is estek, amikor McGalagony erélyesen fellépett és energiafalat varázsolt közéjük.
- Mit merészelnek! Ez egy barátságos mérkőzés! Még egy atrocitás és mennek a kastélyba! – fenyítette meg a dühös Griffendéleseket a tanárnő és a bóbiskoló Slughorn felé nézett dühösen.
Lily sem volt túl boldog attól, hogy a Mardekár szinte lemossa őket a pályáról, de csak felsóhajtott. Legyintett egyet.
- Mary, mi a fene van a srácokkal?! Ennyire még Potter sem lehet béna… - jegyezte meg Lily.
- Szerintem aljas átkokkal hátráltatnak minket! – mondta dühösen Mary és ismét felpattant, majd Flint felé hajított egy almacsutkát, ami fejbe is találta a keselyű módjára, kaján vigyorral köröző Mardekáros csapatkapitányt. Mary gyorsan leült és röhögni kezdett. Minerva McGalagony kalapja megmoccant. Lily le merte volna fogadni, hogy a tanárnő nevet…
A kis Bill Weasley omniszkoppal követett minden megmozdulást a pályán, és mikor egy visszajátszás során látta, hogy Piton keze a kviddicstalárja alá tévedt, majd szinte rögtön Fenwick kezéből a Griffendél karikába esett a kvaff. A kis szerkezet vörös, lángoló betűkkel írta ki, hogy szabálytalan rontást alkalmaztak a pályán. Bill mérgesen harapta be az ajkát, de nem szólt még, elszántan vette fel továbbra is a meccset, hogy majd a végén megmutathassa bizonyítékát arra, hogy a Mardekárosok csak csalással képesek nyerőpozícióba hozni magukat a Griffendél ellen.
A cikeszre mind ez ideig nem volt gondjuk. Mulciber és Rabastan ugyanis végig az ellenfél fogóját bombázták a gurkókkal, menekülésre kényszerítve a játékost, függetlenül attól, hogy a Griffendéles fogó látja-e a cikeszt vagy sem.
- Valami most éppen fejbekólintotta a mardekáros csapatkapitányt – vihogott Matt is. – Ám az eredmény változatlan! Vajon melyik csapat fogója kapja el a cikeszt? – morfondírozott a kommentátor, mire az egész lelátón hangos zúgolódás, és bíztatás hangzott fel.
- Most már akkora előnyünk van, hogy az sem számít, ha megszerzik a cikeszt! - jegyezte meg Barty Kupor, amikor Piton közelébe ért. - De azért játszadozom velük egy kicsit... - Azzal előre döntötte a Lángfarkúját és becsapódott Potter mellé.
James az első negyedóra után átlátta, hogy a mardekárosok rontásokkal és bűbájokkal hozzák előnybe magukat, amíg ők tisztességesen játszottak, addig a halálfalók gyöngyei megmutatták valódi énjüket a sportterén is. Marlene felé indult, hogy segítségére legyen a lánynak, mert látta, hogy a nagydarab Mulciber vette üldözőbe őt, de ekkor megérezte, hogy valaki mögé repült.
Kupor úgy helyezkedett, hogy seprűje vége érintkezzen Potter seprűjének végével. A súrlódás következtében Potter 1700-as seprűje lángra lobbant, míg Kuporét egy különleges bűbáj védte. Holly ráadásul szembe száguldott Potterrel, amikor a közelébe ért, kivillantotta formás melleit és rávigyorgott a fiúra, hogy ezzel is elterelje a figyelmét lángoló seprűjéről.
James azonban nagyívben tett Hollyra, akinek olyan arca volt, mintha fűrésszel simogatták volna. Hatalmasat fékezett, kissé kifarolt és meglátta Barty-t, akit váratlanul ért Potter reakciója. Ágas hátra pillantott a seprűjére, és látta, hogy ég a vége. A pálcája után kapott, és egy egyszerű tűzoltó bűbájjal elhárította a veszélyt. James agyára lila köd szállt, a mellé érkező Benji Fenwickkel üldözőbe vették Pitont.
- Ennek a mocskos pincebogárnak a keze van a dologban. – morogta James, miközben a mardekáros fiú felé suhantak.
- És mi a terved? – kérdezte Benji dühösen - Meg vagy őrülve?
James nem foglalkozott Fenwick kiáltásával, ennek a meccsnek úgyis lőttek, hiszen semmi esélyük nem volt már a nyerésre, halkan morogta rá a zagyváló átkot Piton seprűjére, majd egy elegáns bukással száguldozott lefelé, hogy elkerülje a felé küldött gurkót.
Pitont váratlanul érte a támadás. Kishíján lebukott a seprűjéről, ami vad táncba kezdett alatta. A zabolátlan seprű teljesen irányíthatatlanná vált, a fiú már csak egy kézzel kapaszkodva lógott rajta. Szerencsére ekkor ért alá Mulciber. Piton elengedte saját megvadult seprűjét, és ráugrott Mulciberére, a fiú mögé. Így ketten lovagoltak meg egy seprűt, ami nem volt éppen elegáns, viszont a nagydarab fiú ereje és Piton esze mégiscsak legyőzhetetlen párossá tette őket.
Matt Odle csak úgy kapkodta a fejét az események sorozatán, a szurkolók is felhördültek, mikor látták a veszélyes jelenetet.
- Nohát, Mulciber és Piton egy seprűn! – kiáltotta a tömegnek. – Valami baj történhetett Pitonéval, de a megoldás időben érkezett. Lássuk mi a következő lépés!
Lily éppen kifütyülte az egyik Mardekárost, amikor Piton majdnem leesett a seprűjéről. A szája elé kapta a kezét és elsápadt. Leült a helyére és szívdobogva nézte a jelenetet.
- Pers… vigyázz magadra a rohadt életbe… - motyogta maga elé és nagyot nyelt, majd kis híján felsikított, amikor Piton elengedte a seprűjét, de a szájára tapasztotta a tenyerét.
Piton a megvadult, gazdátlan seprűjére szegezte pálcáját a köpönyege alatt, sikerült leszednie róla a rontást. Arra azonban nem volt már ideje, hogy visszaszerezze a seprűt, mert Sirius vigyorogva újabb átkot küldött a seprűre, ami a griffendél szurkolótábora felé repült, majd idióta táncot járt a levegőben.
Piton elégedetten nyugtázta, hogy a Griffendél játékosai is sajátosan értelmezik a szabályokat. Ezért a trükkért egy komoly bajnokságon kizárták volna a Griffendél csapatát. A vigyor azonban lehervadt az arcáról, amikor Sirius elszánt ábrázattal újra megsuhintotta a pálcáját, amitől Mulciber feje hatalmasra dagadt, lábai pedig begörcsöltek, ettől Mulciber lefordult a seprűről. Piton, aki mögötte ült, semmit sem tehetett a barátjáért, legfeljebb abban bízhatott, hogy nem töri ki a nyakát. Az utolsó pillanatban viszont sikerült elkapnia a terelő ütőt, és nagyot sújtott vele Benji Fenwick seprűjére, ami ketté repedt, a játékos pedig Mulciber után zuhant a mélybe. Így mindkét csapatnak volt már embervesztesége.
- Mindkét csapat elvesztett egy-egy embert! – süvöltött Matt. – Reméljük, hogy túlélik, ám a mérkőzés egyre durvább. Hatalmas akarat tombol mindkét csapatban, bíztassuk őket! – ordított lelkesen, s a közönség még jobban ugrált a zászlókat lobogtatva.
Lily Evans kapkodta a fejét, ide –oda.
- Tanárnő! Tanárnő! – hajolt előre. – Nem kellene Madam Hooch-nak közbeavatkoznia?!
McGalagony hátrafordult.
- Ugyan, Evans! Semmi ok az aggodalomra! Bár meg kell hagyni, igencsak eldurvult a játék… de nem kérdőjelezem meg egy kollégám döntéseit.
Lily nagyot sóhajtva újra a pályára nézett. Mary viszont visítva tombolt, szinte magán kívül, amikor Mulciber aláhullott.
- Az a troll! Végre azt kapta, ami jár neki! Bár Pipogyusz is hullana utána!! Varjú Pipogyusz! Ess már le Te issss!! – üvöltötte Mary, mire Lily lerántotta maga mellé a lányt. Szeme villámokat szórt.
- Hagyd abba, Mary! Senki ne essen le! Nem horrorfilmet forgatnak éppen!
Holly Hipworth és Barty Kupor közben újabb gólokat szereztek, így a Mardekár tovább növelte az előnyét. Piton átdobta a terelő ütőt Flintnek, aki ezzel még eredményesebben védte a Mardekár karikáit.
Madam Hooch azonban dühösen fújt a sípjába, és dühösen száguldozott oda Flint – hez. Kikapta az ütőt a kezéből, és mérgében majdnem fejbe vágta vele a nagydarab, bambán vigyorgó diákot. A mardekár sorozatos szabálytalankodásai miatt két bűntető dobását ítélte meg a Griffendélnek, amit Marlene McKinnon egymás után értékesített is.
Piton ekkor észrevette a cikeszt. Ott repkedett idegesítően a feje körül, simán elkaphatta volna - de nem tehette, mert ez az igazi fogó feladata volt. Regulus azonban éppen azzal volt elfoglalva, hogy Siriust lelökje a seprűjéről.
Sirius vicsorogva próbálta kivédeni hülye öccse támadásait, s ő is azon igyekezett, hogy lehetetlenné tegye Regulus megmozdulásait az egész meccs alatt.
- Te pondró, vigyázz, még a végén bajod esik. – hörögte Regulus felé.
- Úgy látom a jótestvéri viszony ellenpéldáját láthatjuk most. – elemezgetett Odle, miközben a griffendélesek Sirius, a mardekárosok pedig Regulus nevét kántálták.
McGalagony is észrevette a dulakodást és összepréselte ajkát.
- Ez a két ostoba Black-gyerek… - ingatta a fejét. Lily is álla alá tett kézzel figyelt. Már egyáltalán nem élvezte ezt a meccset. Arra gondolt, kész szerencse, hogy Potter és Piton nem találtak egymásra… így is hevesen dobogott a szíve, hogy ki sérül meg a következő pillanatban.
Piton zuhanórepülésbe kezdett, bevágódott Regulus és Sirius közé, közben ráordított a fiatalabb fiúra:
- Kapd már el azt az átkozott cikeszt!
Regulus is észrevette az aranylabdát, de láthatta azt is, hogy a Griffendél fogója, Fabian Prewett elszáguldozott a cikesz után.
Matt izgatottan ordibált.
- Megindult a küzdelem a cikeszért!
Bár már nem volt tétje a dolognak, hiszen a Mardekár akkor is győzött volna, ha a cikeszt most az ellenfél szerzi meg, Piton észrevette, amint Potter a fogójuk segítségére siet.
Piton gyorsan ott hagyta Siriust, megfordította a seprűjét és Potter felé száguldott, közben egy konfúziós átkot mormolt. Az átok minden bizonnyal célba talált, mert Potter nagyot ugrott rajta, de aztán levette az átkot róla, és vicsorogva nézett az őt üldöző Piton szemébe. Piton és Potter a pálya fölött körözve üldözték egymást, egyre feljebb kergetve a másikat. Sokkal közelebb voltak már a felhőkhöz, mint a talajhoz.
- Mi van pincebogár? – kiabált hátra James – Eltévedtél, vagy csak imponálni akarsz Evans előtt, mert rájöttél, hogy az okoskodásod egy idő után fárasztó?
- Lily sohasem választana Téged, cikeszagyú! Fogd már fel, hogy nem kellesz neki! - vágott vissza Piton. - Akármit teszel ellenem vagy vele, ő hozzám tartozik!
James dühösen fordult szembe vele:
- Nekem nem kell sokat tennem, hogy Lily rájöjjön mekkora hibát vétett, hogy téged a barátjának gondolt, egy szarházi halálfalót, aki a Nagyuruk seggét nyaldossa. – csúfolódott Ágas – Tényleg mi a te pozíciód a brancsba? Te főzöd a tarkopasz szerelmi bájitalát, hogy felálljon neki? Vagy te magad térdelsz le elé?
Piton most már nem törődött a lovagiasság szabályaival. Egy tucat rontást lőtt Potterre, közben pajzsbűbájjal hárította ellenfele átkait.
James nevetve védte ki Pipogyusz átkait, és gyors seprűjének köszönhetően, s mert taktikusabb, tapasztaltabb seprűlovas volt ellenfelénél egy rontás sem találta el.
Amikor karnyújtásnyi távolságra kerültek egymástól, Piton egyszerűen állon vágta Jamest, aki, hatalmas ökölcsapással beverte a gyűlölt görbe orrot.
- Újabb durva párbajt láthatunk most James Potter és Perselus Piton között. – jelentette a helyzetet Odle. – Mutassátok meg nekik, hogy tudtok szurkolni! – A lelátón újra felhangzott a két csapatot üdvözítő ordítás. Madame Hooch feladta a küzdelmet, hogy a bedobált bugyik, toalettpapír, és egyéb szemetek gazdáit keresse.
Lily már megbánta, hogy egyáltalán gondolt arra, hogy Piton és Potter… ahogy a két fiú látványosan egymást kezdte üldözni, Lily az arcát a tenyerébe temette. Csak akkor nézett fel, amikor a tömeg felhördült. Épp látta, ahogy Perselus állon vágja James-t… Lily felszisszent. Azt is érzékelte, hogy már nem is a játékra figyelnek, hanem egyre feljebb szállnak… tehetetlenül ült s nézte őket, közben lába idegesen dobolt a deszkákon.
- Lily! Ezek mindjárt párbajozni fognak!! – kiáltott fel Mary izgatottan. – Ezek őrültek! Fogadjunk, hogy miattad!!
Lily felmordult, és nyelt egyet. McGalagony is idegesen fészkelődött.
- Potter… gyere le onnan! Azonnal! – nyögte elhalóan McGalagony.
Ekkor tört ki a vihar. A felhők összeütköztek, villám hasított keresztül az égen. A dörrenéstől Piton kishíján megsüketült. Találkozott a tekintete Potterével, aki beintett neki, és egy éles kanyarral kikerülve az ellenségét, elszáguldozott a föld felé.
A következő villám közvetlenül Piton mellett csapódott be, megpörkölte a mardekáros fiú talárja szegélyét. Piton zuhanórepülésbe kezdett, nem törődve Potterrel, aki többször sikeresen elkanyarodott a villám elől, de az állára mért ütéstől erős szédülés fogta el. Tudta hamarosan menthetetlenül lezuhanhat, ezért amennyire tőle telt a pálya füves része felé vette az irányt. Egy méterre lehetett csak a földtől, amikor a seprűjére ájult, majd onnan a talajra puffant.
Sohasem derült ki, hogy pontosan mi történt ezután. Piton utolsó emléke az volt, hogy a gömbvillám üldözőbe veszi Pottert, ő röhög ezen, aztán teste mintha atomjaira hullana. Valószínűleg őt is utolérte egy másik gömbvillám, ami lelökte a seprűről, de ezt nem érzékelte, csak azt, hogy zuhan... zuhan... és minden elsötétedik körülötte...
- Merlinre! Most valóban nagy baj történt! – üvöltötte Matt, és nem is tudta folytatni, mert nem látta mi történt igazán. A lelátón is csend lett pár pillanatra.
Lily hatalmasat sikoltott. Az eső végigcsorgott az arcán, a haja csurom vizes volt, a ruhája is, de nem törődött vele. Csak azt látta, hogy valakik zuhannak lefelé… a fekete haj… a lány remegő végtagokkal rohant le a lelátóról. Közben párszor elbotlott és térdre esett a deszkákban, feldöntötte az útjába kerülőket, végül kiverekedte magát a tömegből. Lerohant a pálya szélére. Akkor látta meg Perselust. Lily zihálva, könnyezve toporgott, pálcájával a kezében, készen arra, hogy tesz valamit.
Piton önkéntelenül nyújtotta előre a kezét, maga sem tudta, hogyan sikerült megkapaszkodnia a Griffendél egyik karikájában. Eszméletlen volt már, amikor lefelé kezdett csúszni a síkos fémoszlopon... Végül egy tompa puffanással, már eszméletlenül zuhant a talajra.
- Perselus Piton alighanem megsérült. – aggódott Matt. – Milyen dráma fog még bekövetkezni ezen a meccsen?
Lily szíve majd’ kiugrott a mellkasából, de látta, hogy Piton kissé mozog, így túl nagy baja csak nem esett… nem rohant oda, mert már útban volt a segítség. Ettől kissé megnyugodott. Körbenézett, látta, hogy többen a földön fekszenek és nyögnek. Talán Potter is… Lily nyelt egyet. A vonatút óta most először érzett valamit Potter iránt. Nem akarta, hogy baja essék, neki sem.
Regulus látta Piton zuhanását, de nem tehette meg, hogy barátja segítségére siessen. Kinyújtotta a kezét a cikesz után. Ám ekkor Fabian megelőzve őt elragadta az orra elől a cikeszt, és ennek örömére belerúgott Regulus combjába.
Odle a szemét törölgette, semmit nem látott az esőtől
- Hölgyeim és uram, a meccset szinte követni sem lehet már, köszönhetően a viharnak. – a lelátókon a diákok is menekülni kezdtek.
McGalagony azonnal szólt Madam Hooch-nak, hogy fújja le a drámai meccset, majd intett a Griffendéleseknek, hogy indulás a kastélyba, mert az eső özönvízszerűen kezdett ömleni.
Lily végig ott ázott a pálya szélén, addig, amíg Pitont el nem vitték. Szerencsére hangfoszlányok eljutottak a füléhez, s abból tudta, hogy nem történt nagyobb baj, de a fiúnak pihennie kell. A lány fázósan, dideregve, sárosan mászott vissza a kastélyba. Letusolt forró vízzel, de még így is érezte, hogy alaposan megfázott, mert a torka bedagadt és tüsszögött.
Piton érzékelte, hogy nincs egyedül. Ágyon feküdt, minden tagja sajgott. A fején kötés, alig látott ki alóla. A falakon fények táncoltak - késő este lehetett. Aztán meghallotta azt a hangot, amitől émelygés fogta el.
- Nincsen semmi bajom! – kiabált Madam Pomfrey-jel James. – McGalagonnyal kell beszélnem. Ezek a rohadék maredekárosok... - hangja elfulladt a kiabáló griffendélesek közt, akik vehemensen szidták a csalókat, és igazságos döntést követeltek.
Közben mások is érkeztek a gyengélkedőn fekvőkhöz. Egy erős kéz rázta meg Piton vállát.
- Minden rendben, Perselus? - Aurelius Flint vigyorgott rá, közvetlen közelről. Piton felnyitotta a szemét.
- Túléltem. Hallom, Potter is.
- Sajnos.
- A többiek?
- Senki sem halt meg. A lényeg, hogy győztünk. Holtversenyban állunk az élen a Griffendéllel.
- Az jó... - Piton feje visszahanyatlott a párnára. - De most hagyjatok aludni...
Piton legközelebb késő éjjel ébredt fel. Egy kéz simogatását érezte a homlokán. Egészen biztos, hogy ez nem Madam Pomfrey fertőtlenítő szagú tenyere volt.
- Lily... - suttogta a fiú, majd kinyitotta a szemét.
- Örülj neki, hogy nem más! – suttogta Lily kissé dühösen és végigsimított a fiú sápadt arcán. Annyira rossz volt így látnia egyetlen kedvesét…
Lily nem ment el a gyengélkedőre a többiekkel, hivatkozhatott legalább a vörös orrára és a megfázására – alaposan rá is játszott erre, hogy ne higgyék azt: ő nem akarja meglátogatni Pottert. Késő éjjel azonban felkelt, felvette a köntösét és a papucsát, majd kisurrant. A Kövér Dáma méltatlankodva nézett utána, hová megy ilyenkor ez a lány, aztán Violet-tel folytatták a kártyázást.
Lily a falhoz lapulva settenkedett a gyengélkedőig. Szerencsére Madam Pomfrey épp elszundított. A lány besuhant a terembe. Végignézett az ágyakon. Mindegyik előtt megállt kicsit. Amikor Potter elé ért, végignézett a fiún. Sok apró seb volt rajta és állán egy hatalmas lila púp. Lily önkéntelenül felszisszent, s még egy egész percig nézte a szuszogó James-t, majd Piton ágyához lépett.
Most ott ültek egymással szemezve, Lily nem tudta, mint mondjon. Szó nélkül arrébb taszigálta Pitont és befeküdt mellé. Magukra húzták a takarót nyakig. Lily szorosan hozzábújt a fiúhoz.
- Te teljesen hülye vagy!! – pisszegte neki. – Máskor szelidítsd meg a vihart, jó?! Minek kell ezt csinálni velem… majdnem meghaltam, annyira féltem! – csípett bele Piton karjába.
- Szerintem a vihar is trükk volt... Villámlás november végén? Nem jellemző. Eh, nem érdekes. A cikeszagyú Potter miatt történt az egész... Megjegyzéseket tett Rád!
- Mi a fenének hagyod, hogy Potter provokáljon?! Még ha velem is! Potter így megismerte a gyenge pontodat!
- Nem tartom gyengeségnek... ami köztünk van... erőt ad... - Piton Lily fölé hajolt, nem törődve azzal, hol is vannak éppen. Megcsókolta az arcát, az ajka felé tapogatózott a szájával.
- Pers… meg vagyok fázva… nem akarom, hogy elkapd… - motyogta Lily, de a csóknak nem bírt ellenállni. Ujjaival a fiú füle mögé tűrte a haját, ajkaik lágyan simogatták a másikét, aztán már nem is olyan lágyan… nyelvük mélyen kergette a másikét. Ujjaik már egymás ruháját fejtették le, amikor Lily észbekapott. – Ne… várj… - zihálta. Keze már Piton pizsamaalsójában volt… gyorsan kihúzta. (Mit is? :D -S)
Piton érezte, hogy megmerevedik. Ekkor észbe kapott, hol is vannak éppen. A sebesültek hortyogása és szuszogása is abbamaradt. Gyanús volt a csönd... Piton lefogta Lily kezét.
- Hamarosan megtesszük... - suttogta Lily fülébe, hogy csak ő hallhassa.
Lily elpirult és rövid csók után kimászott az ágyból.
- Remélem, hamar meggyógyulsz. Itt hagyom a nyakláncomat. – vette le a nyakából a kis ezüst ékszert, egy szép medál volt rajta. – Hogy gyorsabban gyógyulj… - suttogta. – Nagyon féltelek, Pers, kérlek, ne felejtsd el! És ha lehet, majd a verseny után halálozz el, de addig meg-til-tom! – nyomta meg a szótagokat Lily. – Ha egyedül mersz hagyni Slugival, utánad megyek a másvilágra és visszarángatlak! De a farkadnál fogva! – vigyorodott el.
Piton felszisszent, mert nagyon előtte volt a jelenet.
- Tudom, hogy képes lennél rá. Holnapra teljesen jól leszek, ígérem. És soha többé nem kviddicsezem. Ez a kevésbé eszesek sportja... - vetett egy gúnyos pillantást Potter ágya felé.
Lily homlokon csókolta szerelmét és mosolyogva kisietett a gyengélkedőről. James Potterre most egy pillantást sem vetett.
Másnap reggel, mikor James felébredt Perselus Piton ágya már üres volt, aminek Ágas kimondottan örült. Álmosan nyúlt a szekrényen fekvő szemüvege felé, majd ásítva pislogott körbe a gyengélkedőn. Hirtelen villant az eszébe, hogy mit is akart tenni, mikor ide felhozták, de a gyógyító boszorkány nem engedte. Elszántan dobta le magáról a takarót, hogy egyenesen McGalagony keresésére induljon, de ekkor kivágódott az ajtó, és a vörös hajú Weasley fiú és Sirius Black lépett be, széles vigyorral a képükön.
- Mi ez a jó hangulat? – morogta, és visszafeküdt a párnára – Tudtommal vesztettünk.
- Nem mindegy? – vihogott a fiú. – A kis Bill pompás bizonyítékokat szerzett a csalásokkal kapcsolatban. – vidáman huppant le barátja ágyára.
- Micsoda? – ült fel Ágas újra, és hitetlenkedve nézett a fiúkra.
Sirius széles, és büszke mosollyal nézett barátjára.
- Bill Weasley omniszkoppal rögzítette az eseményeket. – oldalba lökte Billt. – Gyerünk, mondd csak el! – bíztatta.
Weasley fülig vörösödött a dicsérettől, majd megköszörülte a torkát, és belekezdett a történetbe.
- Mikor véget ért a meccs azonnal McGalagony professzorasszonyhoz mentem, és megmutattam neki az omniszkop által rögzített eseményeket, akit soha nem láttam olyan dühösnek, mint akkor. Egyenesen Dumbledore irodájába viharzott.
Sirius eszelősen röhögött, ha tehette volna, örömtáncot járt volna a gyengélkedőn.
- A három ház vezetője egyöntetűen követelték, hogy semmisítsék meg a tegnapi meccs eredményét. Sőt miután bevizsgálták a pálcákat, amik lejátszották a velük végrehajtott rontásokat, átkokat a Mardekár ház csapatát nem engedik pályára ebben az idényben.
- Merlinre, alig hiszem el! – Sirius tekintetét az égre emelte, még a kezeit is imára kulcsolta. – Ez most komoly?
- Igen, - bólintott Bill lelkesen – ez lett Flitwick, Bimba és McGalagony kollektív döntése, amire Albus Dumbledore rábólintott.
- És Slughorn ezt hagyta? – nézett megrökönyödve James rájuk.
- Ellenkezett, de a bizonyítékok ellen semmit nem tehetett.
- Akkor most, hogy állunk? – kérdezte széles vigyorral James, és nem értette, hogy Sirius mitől komorult el egy kissé.
- Hát az a helyzet, hogy a mi pálcánkat is bevizsgálták, és kiderült, hogy azokat is használták a meccsen, pedig azt tilos. – hajtotta le a fejét szomorkásan Bill.
- De mi csak védekeztünk!!! – háborgott Ágas.
Sirius bólogatott.
- És ebből mi következik? – morogta. – Hogy ez a meccs semmit nem ért tulajdonképpen. Érvénytelen. – megdörzsölte a könyökét. – Pedig le is sérültem kissé. – nyavalygott.
- Na nem baj. Mivel visszakaptuk a pontokat, őket, pedig kizárták. – hanyatlott vissza a párnára James – Már csak a Hollóhát és Hugrabug mérkőzések vannak hátra, tavasszal. A Griffendél annyi ponttal vezet, hogy akármelyik is nyer, miénk a Kviddics Kupa.
Bill Weasley örömében nagyot bokszolt a levegőbe.
- Jövőre én is indulok valamelyik posztért a csapatba.
Sirius vidáman nézett a vörös fiúra.
- Na majd meglátjuk, melyik poszton remekelsz, fiatal barátom! – mondta fennhangon és tenyerét nyújtotta.
- Mindegy. Csak kviddicsezhessek. – csapott bele Tapmancs kezébe Bill nevetve.
- Esik a hó! – ordított fel James, és felugrott az ágyra.
- Három hét múlva megyünk haza karácsonyra – csatlakozott hozzá Bill.
- Hurrá, alig várom. – motyogta Sirius fintorogva. Semmi kedve nem volt unalmas családja kötelező programjaihoz. Talán James vagy Remus befogad. – gondolta, és összeráncolta a homlokát. Ám sokáig nem filozofálhatott.
Madam Pomfrey kiabálva ráncigálta le őket az ágyról, és büntetőmunkával fenyegetve zavarta ki őket a gyengélkedőről, ahonnan hamarosan James is kikönyörögte magát.
