"Meglehetősen sokat kell tudni ahhoz, hogy felmérjük, valójában milyen keveset tudunk."
Thomas Sowell
Nyolcadik fejezet
Lily hétfő reggel korán ébredt. A csomagja már összekészítve állt az ágya lábánál, egyenruhája kivasalva, szépen összetűrve… még csak hat óra körül lehetett, Lily kinyújtózott és a karjaiba gyűrte a monogrammos párnát, majd lehunyt szemmel gondolkozni kezdett. A hatodév… milyen lesz vajon… és Potter meg mi a nyavalyáért akart vele menni a vasútállomásra… tiszta hülye. Csak, mert akkora kviddics-sztár! Kit érdekel… Perselus-t akarja csak szivatni még azzal is, hogy Lilyvel mutatkozik…
A lány felült és álmosan megdörzsölte a szemeit.
- Abból nem eszel, Potter. – morogta maga elé, majd felkelt s elkészítette a reggelit a családnak.
A vasútállomásra időben kiértek. Már nyüzsgött a diáksereg, a sok bagoly huhogása betöltötte a 9 és ¾-ik vágányt. Lily egy csinos, fehér, bőszárú nadrágban s egy fekete felsőben volt, kis kabátkában, mert szeptember elseje hűvös széllel köszöntött rájuk. Lily boldogan integetett Mary-nek és Aliciának, akinek még két számmal nagyobb mellei lettek a nyáron… Lily épp azon töprengett magában, hogy lehet valakinek ekkora melle és lopva a sajátjára sandított, amikor megpillantotta Pitont a peronon.
Piton éppen egy volt Mardekárossal beszélgetett. Avery kezébe csúsztatott egy kis fiolát, benne kékszínű folyadékkal.
- Ennyi az egész? - fitymálta Avery, mielőtt a zsebébe süllyesztette a bedgaszolt üvegcsét.
- Ötvenszeres koncentrátum. Legyél vele nagyon óvatos - figyelmeztette Piton. Avery bólintott, majd ő is átadott egy kis dobozt Pitonnak.
- Ötven darab minta. Ahogy megbeszéltük. - Meg sem várta Piton válaszát, a következő pillanatban dehoppanált.
Piton Lilyt kereste a tekintetével, de nagy volt a forgalom, nem vette észre. Pedig úgy beszélték meg, hogy itt találkoznak. Egy ideig ácsorgott még a peron végén, aztán úgy gondolta, a vonaton úgyis megtalálják egymást. Feldobta a csomagjait, majd ő is felszállt.
Lily elég messze állt tőle, oda sem intett, csak kissé kinyújtotta a nyakát és elmosolyodott, aztán visszafordult a szüleihez. Szerencsére Túni nem tisztelte meg jelenlétével a becses bolond társaságot. Lily aztán elbúcsúzott a szüleitől gyorsan, mert már majdnem mindenki felszállt. Apja feladta neki a csomagot, kis integetés… és mehetett a saját útjára. Nem látta pontosan, Piton hová szállt fel, vagy a barátnői, ezért elindult a vonat vége felé.
James idén egyedül jött ki a vasútállomáshoz, apja egyébként is szolgálatban volt ma éjjel az auror parancsnokságon, Kupor sokszor túlhajtott munkatársait, az idősebb Potter szombat reggel óta terepen volt, James annyit hallgatott ki édesanyja tegnap esti kandallófonólása közben, hogy Wales - ben a halálfalók kivégeztek egy nyolctagú varázslócsaládot. Az aranyvérű boszorkánynak egy nagy bűne volt, hogy egy mugli férfiba szeretett bele. Ágas azonnal kiszúrta a pályaudvarra szinte az utolsó pillanatba befutó Lily, aki nagyon nézett a peron vége felé, James arra pillantott, és elsápadva látta, hogy Piton áll ott. Potter dühödten belerúgott egyet a ládába, ami pár métert előre csúszott az aszfalton.
Sirius nem is engedte volna, hogy bárki kikísérje, és elsők közt volt, akik a pályaudvarra értek. Alig várta már, hogy kiszabaduljon szülei karmai közül. Kedélyesen sétálgatott a peronon, amikor összetalálkozott évfolyamtársával Alicia-val, aki igen nagyot nőtt a nyáron, főleg a mellbősége volt feltűnő, Sirius tekintetét fogva tartotta az egész beszélgetés alatt, miközben kitárgyalták a nyári élményeket. Alicia-nak minden bizonnyal olyan kalandjai is voltak, melyekről most nem beszélt, mert viselkedése annyira kacérrá változott, hogy még Sirius is belepirult. A lány leplezetlen szerelemmel nézte a fiút, majd melleit Sirius mellkasának nyomva átölelte őt búcsú gyanánt, s elviharzott a barátnői felé. Sirius vigyorogva ült le a ládájára, fütyörészni kezdett, és várta, hogy befusson a többi Tekergő.
Lupin nem messze tőlük búcsúzott el nagyon magas, és vékony édesapjától, halk szavú anyja szorosan átölelte Remust, aki fellebegtette a ládáját a vonatra, majd felszállt utána és egyenesen a vagon közepét vette célba, hiszen évek óta a tizenhármas számú kupé volt a törzshelyük a Tekergőkkel.
Peter a mosdóban próbálgatta vadonatúj parókáit, amik között volt lila, pink és neonzöld. Ez volt a kedvence. Vigyorogva húzta elő Eileen selyembugyogóját, amit különös ereklyeként tartott számon, s ráhúzta az egyik karjára, majd pipiskedve forogni kezdett a tükör előtt a neonzöld parókával a fején.
Piton több vagonon is keresztülhaladt, benézett minden fülkébe. A legutolsó teljesen üres volt, és miután a talpig feketébe öltözött fiú helyet foglalt, más nem is akart beülni mellé. Piton vigyorogva figyelte, hogy a felszállók a zsúfoltabb részek felé igyekeznek.
Lily már lihegve húzta maga után a nagy utazóládát, mert mindenhová beakadt, de lebegtetni képtelenség volt a szűk folyosón. Végre meglátta Mary-t, de azt is látta, hogy egy zsúfolt kupéba megy be. Így neki ott nem maradt hely. Csak odaintett barátnőjének, hogy nem számít, s ment tovább. A legutolsó kocsiban talált rá Pitonra. Kivágta a kupéajtót és lerogyott az ülésre.
- Hogy Neked a legutolsó helyre kellett… ülnöd… - lihegte és beljebb rugdosta az utazóládáját. – Amúgy helló. – vigyorodott el és arrébb csúszott, az ablak mellé, szembe a fiúval, s előrehajolt, majd lágy csókot lehet az arcára, s a szemébe nézett. – Jó újra a Roxfortba menni. Csak ez a rohadt nehéz láda… - nyomkodta a karját.
- Érdemes az utolsó kocsiba szállni ilyenkor. Egyébként is, ez közelebb volt a peron végéhez, ahol találkozni akartunk.
- Világos… minden nézőpont kérdése. Ha itt szállok fel… de a vonat másik végében tettem azt. Éppen kikapcsoltam a röntgenszememet, hogy lássam, merre vagy. - Lily mosolyogva levetette a kis kabátkát, mert kimelegedett a cipekedésben, majd magához húzta a kézitáskáját és elővett egy könyvet belőle.
Piton a nagy utazóládára nézett, ami a fél fülkét elfoglalta.
- Felteszem a csomagtartóra, ha nem gond.
- Köszi… felteheted. – bólintott Lily, majd végignézett a fiún, ahogy az a ládájával foglalatoskodott. Pitont nagyon csinosnak találta ebben az öltözékben. A fiú elegáns fekete utazóköpenyt viselt, alatta méretre készült öltönyt. Miután a láda a helyére került, ledobta a köpönyegét és maga mellé tette. Az öltönyéhez tartozó mellény volt rajta, alatta bő ujjú fekete ing. Utána Piton leült, szemben a lánnyal, és újra megcsodálta gyönyörű szemeit.
Eddig fel sem tűnt neki talán, hogy a fiú ízlésesen öltözik… vagy csak nem figyelt? A nyáron valami megváltozott Pitonban… s nem csak benne. Mosolyogva nézett a szemébe, amikor újra leült szemben vele.
- Na, mi újság azóta, hogy utoljára találkoztunk? Cirka egy napja? – harapott bele Lily egy almába, amit a táskájából vett elő, s elvigyorodott. – Regulus megkérte már a szerelme kezét? – aztán előhúzott még egy almát s átnyújtotta Pitonnak.
- Nem kizárt, ha elment a maradék esze is. Teljesen beszámíthatatlan a kölyök, ha az unokanővéréről van szó. Nem láttam a pályaudvaron, lehet, hogy külön utaznak.
Lily nevetve hallgatta barátját. Keresztbe tette lábát az egyiken, aprókat lóbált rajta, közben össze-összeért a térdük. Aztán megszólalt.
- Azért nem kellene adnod alá a lovat, Pers. Ez nem normális dolog, hogy Regulus szerelmes a rokonába! – nézett kissé szemrehányóan Piton szemébe Lily.
- Ebbe nincs beleszólásom. Ha akarnám, se tudnám lebeszélni Regulust, és egyébként sem vagyok felelős érte.
- Persze, nem lehet irányítani, kibe leszel szerelmes… - bólintott és csodás szeme aprót villant. – De ez akkor is nonszensz. Meg… az a nő… vajon hány férfivel feküdt le már?! – Lily-t láthatóan foglalkoztatta Bella személyisége. Valójában borzongott tőle, de mégis sokat gondolt arra, hogyan válik valaki ilyenné… intellektuális kihívást jelentett neki. Lily a varázspszichológia tantárgyat nagyon szerette és bújta az ilyen könyveket is. – Kiváló kutatási téma ez a nő. – tette hozzá gúnyosan. – Olyan szuper esszét tudnék írni róla, hogy a professzor megnyalná mind a tíz körmét. Persze ne aggódj. Nem fogok… - húzta fel a szemöldökét.
- Bellatrix eléggé öntörvényű... Nem tűri senkitől, hogy beleszóljon az életébe - morogta maga elé Piton, és titokban örült, hogy a démoni nő nem őrá vetette ki a hálóját.
Lily megvonta a vállát.
- Valójában tényleg azt tesz, amit akar. Fura egy család az. És… szerinted igaz ez az ajzószer-történet, amit Potter előadott nekem? Potter is olyan irritálóan fura egy srác…
- Sokféle ajzószer van. Nem kizárt, hogy Potter összekotyvasztott valamit... - gondolkodott el a fiatal mágus. - Engem is irritál, ha közeledni próbál hozzád.
Lily nyelt egyet.
- Miből gondolod, hogy közeledett hozzám? – kérdezte kissé megváltozott hangon, és rágcsálni kezdte az almát.
- Láttam, hogyan nézett rád egész évben. Sőt, az első naptól, ahogy találkoztatok. Mint aki nagyon akar valamit Tőled, de túl mafla ahhoz, hogy megfogalmazza, mit is szeretne valójában. Persze, így is eléggé nyilvánvaló... - húzta gúnyos mosolyra a száját Piton.
James teli szájjal röhögött Sirius tréfáján, ahogy ő az öcsét utánozta, de mielőtt belépett volna a fülkébe, egy vörös hajú, kimondottan szép arcú kisfiú tört utat közöttük a szűk folyósón (BILL! :DD –Zs).
- Hé kölyök, lassabban. – szólt oda a távolodó kölyöknek, aki cinkosan rákacsintott, majd eltűnt a következő kupéba, ahonnan hangos zeneszó hallatszott ki.
- Nézz oda, a leendő elsősök. – bökött állával arrafelé, és vigyorogva belépett a fülkéjükbe- rosszabbak, mint mi voltunk. Szevasz Holdsáp!
- Nocsak Remus, már azt hittem lekésted a vonatot. – rikoltott Sirius, ládáját szusszanva felhajította a poggyásztartóra.
Lupin mosolyogva pillantott fel a könyvéből, majd összecsukta és elrakta a tarisznyájába. Felállt, és egyenként megölelte a barátait.
- Hogy telt nélkülem a nyaratok srácok? – nézett végig rajtuk, mikor leültek vele szembe, és háromfelé törte az édesanyjától kapott Mézesfalás csokoládét.
Lily közben kissé elpirult, mert nem tudta, elmondja-e Pitonnak, hogy Potter mit kérdezett tőle… aztán úgy döntött, az őszinteségből nem lehet baj.
- Nos… az igazság az, hogy megkérdezte, nem jövök-e vele a vasútállomásra. Persze rögtön elküldtem a fenébe. Csak szívatni akar a hülye haverjaival. – nézett Lily Piton szemébe. – Azt hiszi, elájul tőle mindenki. Főleg az ő társaságára vágyom. Egyáltalán, azt nem értem, honnan vette az idióta ötletet, hogy eljöjjön hozzám!
- Nagyon nyomul... Szerintem fülig szerelmes beléd.
- Ugyan, Pers! Dehogy nyomul rám! Sőt, kimondottan utál engem, csak miattad ilyen! Nem bírja elviselni, hogy valaki nem őt isteníti! Hanem… más társaságot részesít előnyben. – mondta hivataloskodva a kis boszorkány.
Piton elmosolyodott. Nagyon jólesett neki, hogy Lily éppen az ő társaságát részesíti előnyben. Barátságuk évek óta köztudott volt, ám arról, hogy megváltozott a kapcsolatuk, a fiú jobbnak látta, ha senkinek sem beszélnek.
- Potter tudja, hogy... együtt járunk? - kérdezte halkan Piton.
- Nem. Nem tudja, hogy járunk. Legalábbis én nem árultam el neki. Bár legszívesebben… világgá kürtölném. – fogta meg a fiú kezét egy pillanatra, majd elengedte. – De Potternek semmi köze hozzá! Meg senkinek az idióta nagyképű bagázsából! Csak azt tudja, hogy barátok vagyunk. Meg azt, hogy én igenis kiállok melletted, ha kell. Egy sárvérű már csak ilyen. – nyomta meg a szavakat és felhúzta a szemöldökét.
Piton elfordult, kinézett az ablakon. A vonat indulását egy erőteljes döccenés jelezte.
- Mi a gond, Holdsáp? Nem nézel ki valami jól, már megbocsáss. – Potter érdeklődve figyelte barátját, aki kimondottan pocsékul festett, sokkal rosszabbul, mint amikor pár hete elutazott Szibériába.
Sirius is komolyan vizsgálta barátját, jelentőségteljes pillantásokat váltva Ágassal.
- Milyen volt a szibériai utazás? – kérdezte nyíltan. – Sikerült ellenszert szerezni? – Tapmancs elnézve Holdsáp arcát nem nagyon hitt a sikerben, elgondolkodva dörzsölte meg a homlokát.
Lupin lenyelte az utolsó falatot, majd nagyot sóhajtott.
- Még egy ilyenre nem vesznek rá a szüleim. Én már elfogadtam azt, ami vagyok, ideje, hogy ők is túl tegyék magukat ezen, mert akkor mindannyiunknak jobb lesz. A tajgán élő banya rajtam kísérletezett valami löttyel, amitől ugyanúgy átváltozom, de szelíd maradok. Egyszer ittam csak belőle, anyám miatt – nézett le mereven a cipőjére -, de amit azon az éjszakán átéltem azt senkinek nem kívánom.
Lupin várt pár másodpercig, majd folytatta:
- Félig változtam csak át attól a vacaktól, hosszú farkam nőtt, az egyik fülem hegyes lett, karom helyett szőrös mancs lógott ki a vállamból, az arcom totál eldeformálódott, azt hittem így maradok most már végleg. Hála Merlinnek azonban reggelre újra Remus Lupin lettem, de a banyát végigkergettem fél Szibérián. – fejezte be a történetét Holdsáp, és pillanatokra beálló néma csend után már nagyokat röhögve mulatott a barátaival, a most már valóban viccesnek tűnő sztorin.
Lily és Piton aztán csendesen olvasgattak, az út mérhetetlenül hosszú volt a Roxfortig, ezért mindenre jutott idő. Lily úgy másfél óra múlva kinyújtózott.
- Úgy látom, a büfés banya nem jön… - kelt fel, s kinézett a kupéból. – Én viszont nagyon éhes vagyok. Elmegyek, megnézem, mi a helyzet… hátha valamelyik srác elcsábította… - nézett vigyorral Pitonra. – Te kérsz valamit? – lépett mellé, majd lehajolt s megcsókolta az ajkát. Először ezen a napon. Nyelve óvatosan simogatta Perselus ajkait… majd a nyelvét… - Ezt minden nap meg kell tennünk, remélem, tudod… - suttogta és tovább csókolta barátját.
- Megtesszük... ebben biztos lehetsz - suttogta a fiatal varázsló, amikor véget ért a hosszú csók. - Ha találkozol a büfés boszorkánnyal, hozz nekem sajtos pogácsát, légyszíves. Lily mosolyogva bólintott, majd kisietett a kupéból. Piton a lány után nézett, majd belemerült az új átváltoztatás tankönyvnek egyik fejezetébe, ami a humántranszformáció mellékhatásaival foglalkozott. ( előbb nem tudott volna? Szegény Remusom :D – L)
James meglepődve nézte a fülkéjükbe benyomuló Alicia-t, akinek a melle pár perccel előbb érkezett, mint a lány maga. Siriusra sandított, aki szintén elhomályosult tekintettel bámult a jelenésre, és nagyot nyelt, majd udvariasan beinvitálta a lányt.
- Alicia, a legjobb fülkébe hozott a sorsod. – vigyorgott ünnepélyesen és maga felé húzta a boszorkát. – Gyere, ülj le ide közénk. – Alicia lehuppant az ülésre, pontosan James és Sirius közé passzírozta be magát, felváltva mosolygott a két fiúra.
- Igazán kedves tőled Sirius. – mondta édeskedve. – A többi fülke tele van. – panaszkodott, combjai súrolták a két fiú combját. Sirius James-re kacsintott.
- Tudod, hogy egészen kivirultál a nyáron? – kérdezte Tapmancs, és egészen közel hajolt Alicia arcához. – Egyszerűen gyönyörű vagy. – duruzsolta neki. – Ugye megengeded, hogy megsimogassam az arcocskádat? – Sirius megcirógatta a lányt, még egy óvatos puszit is nyomott Alicia ajkaira, aki felszabadultan kacarászott.
Lupin egészen az ablakhoz húzódott, és zavartan nézett kifelé.
Peter kisurrant a mosdóból, előzőleg a farzsebébe rejtette Lucius Malfoy csodaszép fotóját. Az új Szerelme minden gondolatát lefoglalta Peternek. Oda meg visszavolt a jóképű mágusért. Már tudta is, mivel hívhatná fel magára a figyelmet… annyira elbambult, hogy beleütközött Lilybe.
- Szevasz Evans. – mondta vigyorogva. – Jöttél Potterhez? – épp Siriusék kupéja előtt találkoztak. Lily kissé a falhoz lapult, hogy Peter beférjen mellette az ajtón.
- Potterhez? Hülye vagy? – mondta jó hangosan. – Még elkapom tőle a hígagy-betegséget, súlyos cikeszfüggőséggel együtt. Jaj a cikesz! Höh! Merre van! – kapkodott kancsalítva Lily maga előtt, utánozva a kviddics-játékosokat, majd gúnyos fintorral nézett Peter-re, aki felhörrent és James-re nézett, be a fülkébe.
James döbbenten pillantott ki Lilyre, nem értette, miért beszél róla gúnyolódva, hiszen pár napja még kellemes beszélgetés után váltak el egymástól. A boszorka persze nem tudta, hogy Ágas később visszament, és látta meghitt kettősét Pitonnal. Potter egész hétvégén a szobájában kuksolt, és azon törte a fejét, hogy mi történhetett Evans-szal, hogy Pipogyusszal jár. Barátaival mindenképpen meg akarta beszélni a dolgot, de nem itt a vonaton, de most a lány szavaitól olyan düh fogta el, hogy majdnem felrobbant ültő helyében.
- Evans – szólt oda a lánynak. –, szalmonellás volt a nyári fagylalt, hogy ennyire savanyú a képed?
Sirius, aki saját szemével látta Lily-t Pitonnal az eljegyzési party-n, tisztában volt vele, hogy James mennyire pocsékul érezheti magát emiatt, bár arról még fogalma sem volt, hogy Ágas mi mindent tudott meg a nyár végén.
- Vagy egész nyáron kizárólag savanyú pofákat látott maga körül, és átragadt a csinos pofikájára. – mormogta Sirius, de lélekben nem tudott igazán jelen lenni, teljesen elmerült Alicia kebleinek hullámzásában.
- Mi lenne, ha egyszer az életben a Ti veszekedésetek nélkül kezdődne el egy tanév? – nézett szemrehányóan rájuk Lupin.
Peter nyaffantott egyet, majd levágódott az ülésre.
Lily egyenesen James Potter szemébe pillantott. Felmérte a helyzetet. Ekkor Sirius is elengedte egy időre Alicia combját, és Lily-re nézett. Megcsóválta a fejét, aztán szólni akart, de James gyorsabb volt.
- Elvesztettél valamit Evans? Mesélték, hogy a lányok feszültek azokon a nehéz napokon, hogy de ennyire begőzöljenek?! – vetette oda hanyagul a boszorkának James, miközben átkarolta Alicia-t és egyik keze teljesen eltűnt a szűk ingecske alatt. – Tépj egy számot, és pár óra múlva téged is az a megtiszteltetés érhet, hogy köreinkbe bebocsátást nyerhetsz.
Remus behunyta a szemét, és teljesen kizárta a fejéből Evans és Potter szócsatáját.
Lily szeme összeszűkült, arcizma megrándult a bunkó beszólás miatt.
- Mi van Potter? A büszkeséged nagyobb, mint ami a gatyádban van? Látom… - gúnyolódott Lily, majd Aliciára villant a szeme és az ajtóhoz lépett. – Te meg átmentél szajhába? Négy pasival csinálod? Vigyázz, mert James Potter a végén fellógat és levarázsolja a bugyidat. Nála sosem lehet tudni… meg azt sem, mikor jelenik meg a lábtörlődön. – mondta Lily gúnyosan. Valamiért belebújt a kisördög, pedig nem kellett volna belekötnie a fiúba…
- Csinálom? Mit is? Ejnye, Evans, mindenki magából indul ki. – sziszegte a lány, és gyűlölködve nézett Lily-re, aki a nyár elején még a barátnője volt. – Akármit is csinálok, én legalább a saját csapatomban játszok! – gúnyolódott, aztán rámosolygott James-re.
James nagyot nevetett Alicia durva beszólásán, ujjai már a boszorka mellét simogatták
- Igaza van Alicianak, kész csoda, hogy a griffendélbe osztott be Téged a Teszlek Süveg, Téged, aki jobban szeret a halálfalókat kitermelő mardekárosok között forgolódni, aki disznók közé keveredik... Tudod mit Evans, menj a nagyranőtt denevéredhez, és játszatok le egy pettinget, talán attól lenyugszol. – köpte elkomorodva, gyűlölettel Potter a szavakat Lily felé, mert újra látta maga előtt, mikor Pitonnal ölelkezik. – Nézz körül a saját életedben, és utána szólj egy szót egy tisztességes griffendéles lányra.
Lily először a pálcája után kapott, de aztán a mozdulat félbemaradt. Súlyos pillantást vetett James-re, majd Siriusra és Lupinra is. Petert pillantásra sem méltatta.
- Hogy Ti mennyire idióták vagytok… rég ki kellett volna csapni Titeket a Roxfortból! – sziszegte és úgy vágta be a kupé ajtaját, hogy megrepedt az üveg. Már el is felejtette, miért indult, visszaszáguldott a saját kocsijukba, a folyosón belerohant pár diáktársába, szétrepedt a felsője ujja, ahogy beleakadt egy kilincsbe, majd zihálva berobbant a fülkébe.
Piton pogácsát eszegetett. A büfés boszorkány néhány perccel ezelőtt járt itt. Ezen a napon szokatlanul későn kezdte a körútját. A fiú letette az ásványvizes palackot Lily ülése mellé, vett neki egy csomag mindenízű drazsét is. Pogácsával kínálta, ám Lily csak intett, hogy most hagyja békén, és hátradőlve az ülésen, lehunyta a szemét. Olyan düh lobbant fel benne James Potter iránt, mint amikor Pitont szívatták a tóparton.
- Összefutottál Potterrel - állapította meg Piton. Még legilimencia sem kellett hozzá, hogy kitalálja, Lilyt valamivel felbosszantotta a griffendéles fiú.
Lily kinyitotta a szemét.
- Hát persze, hogy Potter! – csattant fel. – Úgy felhúzott, hogy majdnem leátkoztam a tökeit!! Ez egy idióta! Gyűlölöm! – villámlott csodaszép szeme. Mint a háborgó óceán, olyan volt… - Ha még egyszer hozzám szól, meghal. – mondta Lily kegyetlenül jeges hangon.
- Mit mondott a gatyabegyűjtő haverod? - kérdezte érdeklődve Piton. Már csak vigyorgott a tóparti incidensen, aminek a végén Potter éppen úgy átérezhette a megszégyenülést, akárcsak ő.
- Nem akarom elmondani, mit mondott. De hidd el, nem azt, hogy szép a hajam. – sziszegte Lily és mélyeket lélegzett. – És ennek a szemétnek van egy láthatatlanné tévő köpenye! Szerintem lopta. – jelentette ki Lily. – Dobjuk fel Dumbledore-nál! Rúgassuk ki! – heveskedett a lány.
- A láthatatlanná tévő köpeny ritka holmi, de nincs betiltva - emlékeztette a lányt Piton.
- Persze, nem illegális, de akkor is! Te meg folyton olyan higgadt vagy, mint egy zombi! – dühöngött Lily. Bár igazságtalanul Pitonon vezette le a mérgét, nem tudta abbahagyni. – Nagyképű, fennhéjazó dög ez a Potter! Cikeszfejű! Én… én most visszamegyek és kinyomom a szemét!! – pattant fel Lily, ám Piton is felugrott, megfogta a lány kezét és maga mellé ültette.
- Nyugalom... - Megcsókolta a homlokát, átölelte Lily vállát. A lány zihálva hagyta, hogy a fiú maga mellé húzza. Hozzásimult kissé és próbált megnyugodni.
- A harag rossz tanácsadó. Potter nem ér annyit, hogy felhúzd magad miatta. Talán, ha lehiggadnál és elmondanád, mi történt...
Lily hallgatta a fiú szavait és nagyokat nyelt. Végül bólintott.
- Igazad van. – sóhajtotta. – Bocs, hogy… Veled üvöltöztem helyette… - nézett a fiúra. Arca kipirult a dühtől. Csodaszép volt ebben a pillanatban. – Hogy tudsz állandóan higgadt maradni? Vagy… legtöbbször… Perselus, én nem akarom még látni sem ezt a hülye bandát. Szerinted Slughorn átvenne a Mardekárba? – vigyorodott el. – Emlékszel, mit mondtál a legelső vonatúton? – Lily már nyugodtabb volt. Felkelt, elfeküdt a szemben lévő ülésen, feje alá tette a táskáját és úgy hallgatta a fiút. Kezével néha hozzáért Piton térdéhez. – És… szerinted az az ajzószer… mogyoróvessző, koriander és mák-keverék lehetett? Bár… valami plusznak kellett benne lennie, mert egy sima ajzószertől ezek a halálfalók nem álltak volna a fejükre- igaz, alkoholban… mire tippelsz? Miféle ajszószer lehetett az? Ezért is kicsapnák a Roxfortból! És az animágia… - villant meg Lily szeme. – Potter húzza meg magát, azt ajánlom neki. Egyetlen jelentésbe kerülne, s repülne! Még bizonyítékokat is tudnánk szerezni könnyedén…
- Slughorn biztosan átvenne a Mardekárba, hiszen a kedvence vagy. Csakhogy a vén McGalagony nem adna! - Piton eltöprengett Lily szavain. - Jamesszel ne is foglalkozz! Lehet, hogy nem is ő készítette azt a löttyöt, sosem volt különösebben jó bájitaltanból. Talán elcsente az auror-szüleitől. De amilyen idióta, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy elfelejtette magát bejegyeztetni, mint animágust, és akkor repül. A legkevésbé sem való a Roxfortba...
A diákok zsibongtak a Nagyteremben. Éppen most ért véget a beosztási ceremónia. Az elsősök kissé megszeppenve foglalták el helyeiket Házaik asztalánál, miközben a prefektusok bátorítóan mosolyogtak rájuk. A felsőbbévesek érdeklődve figyelték Dumbledore szavait. Néhányan pedig már azt tervezgették, hogyan teszik majd élvezetessé és szórakoztatóvá a tanórán kívüli életüket a Roxfort falai között - vagy a falakon kívül.
Lupin nem vágyott másra, csak arra, hogy mielőbb az ágyba kerülhessen, nagyon kimerült volt az ideúttól, hiszen még a szibériai megpróbáltatásokat sem sikerült maradéktalanul kihevernie. Utálta a havi átalakulásokat, de inkább vállalta a kegyetlen vérfarkas szerepét, mintsem magára vegye annak a kockázatát, hogy egész életében gnómként élje le a napjait. A mellette ülő vörös hajú, szeplős képű, frissen beosztott elsősre nézett, aki ámuló tekintettel nézte a felettük komorló felhőket:
- Elvarázsolt a mennyezet. – hajolt közel hozzá Remus. – Maga Dumbledore hozta be ezt a szokást, hogy mindig olyan felettünk a Nagyterem födéme, mint a kinti időjárás.
- Csúúúcs! – vigyorgott Bill Weasley, majd türelmetlenül nézte az üres tányérját, miközben a gyomra nagyot korgott. – Mikor eszünk? (Bill! Édesem! :D-B)
Sirius épp Alicia-val váltott forró pillantásokat, de a kérdés hallatán felnevetett.
- Mintha magamat látnám elsős koromban. – ránevetett Billre. – Nyugi fiam, nemsokára. – neki is korgott a gyomra, türelmetlenül pislogott Dumbledore felé.
Pettigrew a fiúk mellett ült, már alig várta, hogy ehessen. Saját számítása szerint a sok paróka, -és flitteresruha izgalomban nagyon sokat fogyott a nyáron, ezért most úgy érezte, megérdemel jópár sütit és husit és krumplit és csokit… nem is figyelt a fiúkra, legfeljebb néha végignézett James-en, meg Siriuson elködösült tekintettel, a szíve felett pedig ott tartotta Lucius Malfoy képét… megnyalta a szája szélét és szuszogva várakozott.
Jamesnek ismerős volt a Weasley név. (ha tudnád, hogy a leendő fiad lesz a fogadott fiuk Weasleyéknek…-B)
- Apád nem a Minisztériumba dolgozik? – kérdezte meg a kiskölyköt, akit boldogan tündökölt a hatodévesek között.
- De, a muglitrágyákkal, akarom mondani tárgyakkal... – de Bill hangját elnyomta a felharsanó röhögés. Potter a könnyeit törölgette, ahogy elképzelte a kis srác öregét, amint a szerves minták felé görnyed, Lupin is mosolygott a bakin, de mikor látta Bill elszontyolodó arcát, bátorítóan megsimogatta a vörös üstököt.
Lily nevetgélve ült a barátnői között, igaz, Alicia látványosan a Tekergők között feszített. Keblei duplára duzzadtak a büszkeségtől, így félig belelógtak a tányérba…
Lily csak egy gúnyos pillantást vetett feléjük, aztán visszafordult Mary-hez, aki a nyáron felszedett új pasija fotóját mutogatta neki.
- Na és Te? Összejöttél valakivel, Lily? – kérdezte Mary. Lily megrázta a fejét. – Öh nem. Dehogy. Nem nagyon voltam sehol a nyáron… semmi érdemleges nem történt… - mondta higgadtan, majd kicsit kihúzta magát, s átnézett a Mardekár asztala felé. Meg is pillantotta a fekete üstököt… a sápadt arcot… elmosolyodott és ficeregni kezdett a széken.
Dumbledore folytatta ünnepi beszédét:
- A közéletben zajló sajnálatos eseményekkel kapcsolatban felhívom minden tanuló figyelmét, hogy tartózkodjon a véleménynyilvánítástól. Iskolánkban nincs helye a politikának. A leghatározottabban megtiltom mindenfajta ideológiai jelkép használatát, legyen az sötét maszk, bal alkaron viselt tetoválás vagy bármi, ami az iskolán kívüli hatalmi harcokkal kapcsolatos. Kérem a prefektusokat, hogy haladéktalanul jelentsék, ha egyes tanulóknál észlelnek efféle tiltott jelképeket. A tanulókat is kérem, jelezzék, ha iskolán kívül azt tapasztalják, hogy ismeretlenek befolyásolni próbálják a döntésüket, netán fenyegetik vagy kényszerítik őket valamire, amit önszántukból nem tennének. Jelentsék, ha úgy tapasztalják, otthonukat, a szüleiket vagy a saját biztonságukat bármi veszélyeztetné. A Roxfort biztonságos, itt mindenki menedéket talál a nehéz időkben.
Regulus titokban felhúzta kissé a talárja ujját. Most is viselte a hennával rajzolt Sötét Jegyet és esze ágában sem volt lemosni. Ugyan, mi rossz van abban, ha kiteszi az ágya fölé a Nagyúr poszterét? A szobatársait tavaly sem zavarta... De ha nem szabad, majd Bellatrix képét teszi ki. A srácok odáig lesznek... Végignézett az osztálytársain, és arra gondolt, hogy jó lenne az idén végre bekerülni a Mardekár kviddics csapatába. Leverné a seprűjéről azt a beképzelt, hígagyú Pottert....
James komoran hallgatta az igazgató szavait, és tekintete a mardekárosok asztalára tévedt, nézte a sok aranymániás őrült utódját, akiknek a szüleivel összefutott Malfoy eljegyzésén. Mi lenne, ha felállna, és sorban megnevezné őket? Ha azonnal jelezné Dumbeldore-nak, hogy Perselus Piton Voldemort mellett foglalt helyet. Vajon mi lenne, akkor a sorsa a görbe orrú méregkeverőnek? (James, akkor nem lenne, aki szivatná a fiadat-ne tedd!:D-B)
A hatod- és hetedéves Mardekáros fiúk, akik a szünetben gyakran találkoztak Yaxleyvel és társaival, egymásra kacsintottak. Pillantásukban benne volt, hogy Dumbledore kevés ahhoz, hogy megtiltson nekik bármit. Néhányan Pitonra sandítottak, mintha tőle várnák, hogy az idén vegye át Yaxley helyét, és szervezze meg az iskolán kívüli programjaikat. Mulciber meg is bökte kissé Pitont, aki a jobbján ült. Ám úgy látszott, a fiú gondolatban nagyon messze jár tőlük. Tekintete elrévedt, mintha csak véletlenül szegeződött volna a Griffendél asztalának egy pontjára...
Lily szórakozottan meredt maga elé, néha fel-felpillantott… Dumbledore-nak igaza van, de ő is tudta, hogy Mulciber és a Mardekáros banda röhög rajta. Feléjük pillantott, látta, hogy heherésznek és összekacsintanak. Perselus pedig ott ül a bolyban… Lily elhatározta magában, hogy a lehető legtöbb eszközzel harcolni fog azért, hogy Piton nehogy beálljon a Nagyúrhoz… nem állhat be. Elevenen szétszedik… gonosszá teszik… el fog veszni… Lily nyelt egyet és alig láthatóan megrázta a fejét, hogy elűzze a baljós gondolatokat, aztán Mary-re mosolygott, aki az asztal alatt a fiúja képét nézegette. Lily aztán átnézett óvatosan ismét a Mardekár asztala felé. Neki ott volt fénykép helyett a titkos szerelme. Bármit megadott volna azért, hogy ott ülhessen mellette, és együtt vacsorázzanak. De Lily így sem volt elégedetlen. Izgalmas lesz titokban találkozgatni… mint eddig, csak most még jobb lesz…
Piton végig Lily Evanst figyelte, közben a nyár legszebb pillanatait idézte fel. Dumbledore szavaira alig figyelt. Inkább azon törte a fejét, hol és mikor találkoznak majd titokban. Alig várta, hogy véget érjen a lakoma és titkos találkahelyükre menjenek: a könyvtár zárt részlegébe, ahol gyakran összefutottak tavaly is, tavalyelőtt is. Eleinte nem szándékosan: bosszantó módon mindig egymás orra elől halászták el a könyvritkaságokat. Később azonban itt beszélték meg mindazt, amit a legjobb barátok csak egymással osztanak meg... Pitont nagyon érdekelte, Lily milyen tárgyakat akar felvenni ebben az évben. Elhatározta, hogy a saját órarendjét is a lányéhoz igazítja, hogy minél többet lehessenek együtt. Soha még ilyen jókedvűen nem kezdte a tanévet. Pottert és a haverjait észre sem vette.
Dumbledore most érkezett a Roxforton belüli változások ismertetéséhez.
- Szeretném bemutatni testületünk új tagját, aki az idén a Sötét Varázslatok Kivédése tárgyat tanítja majd. Köszöntsük Frank Longbottomot, aki néhány évig az auror-hivatal munkatársa volt!
Egy sovány, huszonéves férfi emelkedett fel McGalagony jobbján. Elegáns szabású, sötétkék talár viselt, fiatal kora ellenére látszott az arcán, hogy már sok mindent megtapasztalt. Néhány lány önkéntelenül felsikoltott: Longbottom női szemmel rendívül jóképű volt. Lelkesen tapsolták meg az új tanárt valamennyi asztalnál. Longbottom köszöntése után az igazgató ismét magához ragadta a szót:
- Végezetül, szeretném bejelenteni, hogy az idén kerül megrendezésre az iskolák közötti bájitalverseny. Slughorn professzor úr javaslatára a Roxfortot két különösen tehetséges diákunk fogja képviselni. Az egyik Lily Evans, a Griffendél ház kitűnő képességű, hatodik évfolyamos tanulója!
Lily ismét elbambult, ezért váratlanul érte a neve említése. Megrezdült, ahogy Mary megbökte a combját az asztal alatt, és gyorsan felállt, kissé hangos székhátralökés kíséretében. Felfogta a szavak értelmét és elmosolyodott, majd fülig pirult. Dumbledore felé biccentett egy aprót, majd Slughorn felé, akinek ragyogott az arca. Lily aztán a társaira pillantott mosollyal.
Lelkes tapsvihar fogadta a bejelentést.
- Köszi… köszi… - motyogta.
James udvariasan kétszer összeütötte a tenyerét.
Sirius vigyorogva tapsolt, és oldalba bökte James-t.
- Lehetnél lelkesebb, ha valaha is el akarod nyerni a szívét. – sutyorgott. – vagy bármi mást.
Peter, aki hallotta Sirius mondatát, felröhögött lelkesen. Mindent imádott, ami Siriusszal volt kapcsolatos. Lilyt ő is megtapsolta, de gonoszul nézte a vöröshajú, csodaszép lányt.
- Egyszer úgyis lerángatom róla azt a szép kis szoknyáját. Tuti rám is jó lenne. Nekem is olyan vékonya a derekam! – nyomta ki a hasát Peter ültében. Az ingjén elpattant két gomb hastájékon… ettől rosszkedvű lett és elővette Lucius képét, majd óvatosan, hogy senki ne lássa, végignyalt rajta. (senki nem állította, hogy olyan nagy élvezet híresnek és szépnek lenni.:D-B)
Lupin elismerően bólintott griffendéles társa felé.
-Hajrá Lily! – tette hozzá mosolyogva. – Én neked szurkolok.
Dumbledore megvárta, amíg a diákok elcsendesednek.
- A másik jelölt a Mardekár ház ugyancsak kitűnő képességű hatodéves növendéke: Perselus Piton!
Piton is felemelkedett. Az ő jelölését jóval kisebb lelkesedés fogadta, csak a Mardekárosok öröme volt őszinte. És talán még egyvalakié. Piton tekintete találkozott Lilyével, aki már leült, de most szinte felpattant örömében. Sugárzó mosollyal nyújtogatta a nyakát és kereste Piton tekintetét, majd amikor összekapcsolódott a pillantásuk, rákacsintott, de ezt csak ők érzékelhették.
- Gratulálok! – tátogta Lily és lelkesen tapsolni kezdett, meg füttyentgetni két ujjal.
- Hogy az a... – morgott Sirius, amikor meglátta a tapsoló Lily-t, és aggódva nézett James-re. A kettejük közti feszültséget még akkor is érezte, amikor azok ketten egymásra sem pillantottak. Ő maga legszívesebben rákiáltott volna Lily-re, hogy térjen már észhez. Már múlt évben is képtelen volt felfogni, hogy az okos kis Evans lány miért nem látja be végre, hogy Piton barátsága nem vezet sehova.
Lupin észrevette a szemváltást, ami Lily Evans és Perselus Piton között zajlott, már a vonaton történő szóváltáskor felfigyelt Ágas engesztelhetetlen gyűlöletére, ahogy a mardekáros fiúról beszélt. Eddig is utálta Potter Pitont, de valami történhetett a nyáron, amiről ő nem tud és szemmel láthatóan Sirius sem. Ideje lesz beszélni Jamesszel, pillantott barátja felé.
Peter sunyin vigyorgott. Evans meg Piton, a farokmarok! Hehe, James-t meg fogja enni a rosseb! Nem baj, annál könnyebb lesz neki, Peternek! Folyton együtt fog lógni ez a két hülye, Evans meg Pipogyusz, majd könnyedén rajta kapja őket! Biztos állandóan kefélnek majd gyakorlás címszó alatt! Peter elégedetten dörzsölte össze a kezeit az asztal alatt. (hát… ja- kissé beszűkült a lelkem…-B)
James úgy tett, mintha ledugta volna az ujját a torkán, és látványosan öklendezett.
- Mindjárt hányok. – jegyezte meg epésen, mert felvillant előtte egy olyan kép, ahol Pipogyusz és Evans egymás tekintetébe merülve kevergetik a bűzös löttyeiket, de elvigyorodott a végén, mikor továbbszőve a gondolatot, már fekete füst borította be a köhögörohamot kapott párt.
- A versenyre jövő év áprilisában kerül sor. A Roxfort fiatal bájitalmesterei a felkészülést együtt folytatják, ám a versenyen éppen úgy vetélytársai lesznek egymásnak, mint a Beauxbatons és a Durmstrang növendékei. A verseny szabályzatát Slughorn professzor ismerteti meg veletek. Vacsora után keressétek fel a professzor urat a dolgozószobájában! Sok sikert kívánok a magam és a tantestület nevében mindkettőtöknek. Most pedig kezdődjék a vacsora!
(Bárki, bármit...) (Oké :D )
Mikor az utolsó süteménymorzsák is eltűntek a tányérokból, és a tanárok többsége is kivonult a Nagyteremből, James Siriusra kacsintott, hogy ideje elkezdeniük a megbeszélt mókát.
Sirius lenéző fintort küldött Piton felé, majd felordított:
- Figyelem mindenki! – harsogta vigyorogva. – Mutatvány következik...Íme az igazság szája!
Ágas előrántotta Pipogyusz megszürkült alsógatyáját, amit az előző hétvégén bűvölt meg, miután tanúja lehetett Evans csókcsatájának a denevérrel. Bár James nem jeleskedett a bájital kotyvasztás terén, de átváltoztatástanból, és sötét varázslatok kivédése tárgyból évfolyamelső volt negyedikes kora óta. Rávigyorgott az őt figyelő Bill-re, majd ráirányította a pálcáját az alsóneműre.
- Vingardium leviosa!
A bő szárú alsó felrepült az asztalok felé, hangos csattanással vigyázzba vágta magát, majd az egyik szárával szalutált az őt figyelő diákoknak. Sirius felugrott a padra, és elmotyogott egy varázsigét, aminek a hatására a gatya sliccénél egy rés szakadt fel, és mint egy száj énekelni kezdte Sirius költötte dalt.
„Piton farka csupa ragya, csak távhúgyozni képes már,
Az a fránya bővér-bűbáj ím, ilyen hatásokkal jár.
Titkon apró pénisze hamis méretet mutat,
Én, a gatyája meg keresek egy méltóbb urat.” (:DD ez mekkora övön aluli- zseniális!:D-bocs Pitonom:D-B)
A Nagyteremben elemi erővel tört ki a nevetés, és mindenki a mardekárosok asztala felé nézett, Dumbledore baljós beszéde után, jólesett a diákoknak gúnyosan kiröhögni azokat, akik megfélemlítették őket, a szüleiket az ostoba eszméik miatt.
Lily, amikor meghallotta James hangját, már fintorogva indult volna, de a történések gyorsasága meglepte. Megvillant a gatya, majd a dal… a lány szeme összeszűkült. Mary is röhögött mellette. Lily azonban valahogy nem találta olyan viccesnek. Piton felé nézett azonnal. Aztán szó nélkül elhagyta az asztalt. Az ajtóban még megállt, hátha Piton is kijön, de nem ez történt. Lily dühösen villantotta a szemeit James-ék felé. Ocsmány bagázs. Ökölbe szorult a keze. Rá sem nézett a gatyára. Ott folytatódik minden, ahol abbamaradt ötödév végén…
- Rohadt jó. – morogta Lily.
Peter olyan hangosan vinnyogott, mint akinek valamiféle rohama van. Majdnem összepisilte magát a gyönyörtől, hogy Pipogyusz megszívta! Ujjal mutogatott felé és a hasát fogta. Persze csak magas társai háta mögött, nehogy meglássák a gonosz mardekáros nagyfiúk…
Piton egy szót sem szólt, csak megsemmisítő pillantást vetett a Griffendélesek asztala felé. Méltóságán alulinak tartotta, hogy figyelmet fordítson Potter szánalmas produkciójára. Csak akkor nézett fel a tányérjából, amikor a nagydarab Mulciber vigyorogva megbökte az oldalát.
- Perselus... ez tényleg a Te gatyád?
- Gondolom... - vigyorodott el Piton. Elmormolt egy Sonorus-bűbájt, mire a suttogásuk betöltötte az egész Nagytermet.
- James Potter egész nyáron őrizgette a gatyádat? - érdeklődött Piton balján egy kis szőke lány.
- Úgy tűnik. Potter, az Alsógatyák Ura - zengte be a termet Piton halk szava.
- Jó párszor felpróbálhatta - tette hozzá Mulciber.
- Nyilvánvalóan ennyire futotta képességeiből, hogy ezt a versikét meg a gatyaröptető bűbájt összehozza. De még erre sem lett volna képes a hűséges kutyája segítsége nélkül. Gondolom, egész nyáron ezt gyakorolták Sirius Black-kel. Roppant megerőltető lehetett, szellemileg. - Piton vállat volt, jéghideg nyugalommal a villájára szúrt egy szelet süteményt. A halk beszélgetést mindenki jól hallhatta. Erre a Mardekárosok asztalánál is felharsant a röhögés. (elegáns return… Lilynek bejövős…lol –B)
Lily az ajtóban ácsorgott és Pitont nézte, de látta, hogy nem lesz semmiféle botrány… kissé elmosolyodott, s büszke volt a fiúra, amiért elegánsan viselte a megaláztatásnak induló ocsmány tréfát. Ettől függetlenül nem volt túl jókedvében. De meg kellett várnia Perselus-t, hiszen Slughorn-hoz kellett menniük a verseny részletei miatt… pedig a lány már elég álmos volt. Nekidőlt az ajtófélfának és aprót ásítva figyelte az eseményeket.
Dumbledore az ajtóból fordult vissza a hangzavarra, miközben a szája sarka megrándult a dal hallatán, sejtette, hogy a négy griffendéles jómadárnak a keze van a dologban, néhány hosszú pillanatig hagyta, amint a széles jókedve elborítja a helyiséget, de aztán biccentett McGalagony felé, aki már alig várta, hogy a keze közé kapja James Pottert, és Sirius Blacket, akiknek elégedett arckifejezésük többet mondott minden beismerő vallomásnál.
Mielőtt a Griffendél – ház vezetője levarázsolta volna a sebesen pörgő, harsogó nadrágot belibbent a Nagyterembe Hóborc, akit odacsalt a féktelen nevetés, ordibálás, és elcsaklizta a begyűjtő bűbáj elől az alsót, és kirepült onnan a zsákmányával.
Az első napok óráit többször megzavarta az alsógatyával berepülő Hóborc, és duettet énekelt vele együtt. A hétvége felé Véres Báró elunta a kopogó szellem csínyét, és elorozta az alsónadrágot tőle, ami dicstelen véget ért Frics felmosóvödrében.
Piton, amikor észrevette, hogy Lily várja a Nagyterem bejáratánál, azonnal hozzá sietett. Lementek a pincébe, Slughorn professzor irodájába. A Mardekáros házvezető barátságosan a kezét nyújtotta Lilynek.
Lily mosolyogva rázta meg a tanár kezét. Büszkén húzta ki magát. Igaz, ötödévben már volt szó arról, hogy lesz ez a bájitalverseny, de a nyár kalandjai közepette el is felejtette, hogy ő ambíciózusan részt szeretett volna venni ezen a kihíváson. Most meglepődött, de határozottan elégedett volt.
- Professzor, köszönöm a bizalmat. – szólalt meg Lily. – Igyekezni fogok.
- Egy kicsit olyan lesz, mintha mégiscsak az én házamhoz tartoznál - mosolygott a lányra, majd Pitonhoz fordult, szúrós szemmel végigmérte a fiút. - Perselus, ugye Te nem osztozol bizonyos... előítéletekben a diáktársaid származásával kapcsolatban, amelyek a házunkra sajnálatosan jellemzőek?
- Nem, tanár úr - felelte őszintén Piton. - Ismerem Lily Evans szüleit. Tudom, hogy varázstalanok, ettől függetlenül tisztelem őket. És Lily Evanst is... nagyon kedvelem.
Lily Pitonra sandított. Szívét valami melegség öntötte el… a fiú szavai őszintének tűntek. Lily annak is érezte. Perselus kedveli a szüleit és őt… az az ostoba sárvérűzés csak… baleset volt; döntötte el végleg magában Lily Evans, aztán Pitonról Slughorn-ra emelte csodás pillantását.
- Jól van - biccentett megkönnyebbülve Slughorn. - Ez nagyon fontos a sikeres együttműködésetekhez. Kaptok egy szobát a pincében, a szertár mellett, amit már tavaly berendeztél, Perselus. Ott nyugodtan készülhettek a versenyre. Majd rendezzétek be úgy, hogy alkalomadtán felváltva pihenni is tudjatok, mert előfordulhat, hogy napi tizenkét órában megállás nélkül keverni kell az üstöt... - Ezután előkotort az asztalfiókból két vaskos, sötétzöld mappát. Átnyújtotta őket a Roxfort két bajnokjelöltjének. - Ebben minden le van írva a versenyről. Röviden: minden hónapban el kell készítenetek valamilyen főzetet, amit a bizottság folyamatosan értékel. Ez alapján pontszámokat gyűjtetek. Azonos pontszámmal utaztok a döntőre, ott azonban már önállóan fogtok dolgozni. Háromféle főzetet kell elkészítenetek. A szabadon választható főzet olyan legyen, ami nem szerepel a tananyagban, igazi különlegesség. A második feladvány egy közismert varázsital továbbfejlesztése lesz. Ehhez máris kezdjétek meg az összetevők begyűjtését, mert mindenki hozott anyagból dolgozik. A harmadik feladat, pedig egy gyorsasági verseny: egy óra áll majd rendelkezésetekre, hogy a vizsgabizottság által elétek rakott alapanyagokból összehozzatok valamit. Értékelni fogják a találékonyságot és az intuíciót.
Piton Lilyre mosolygott. Nyolc csodálatos hónap áll előttük, amikor együtt dolgozhatnak. A versenyen ugyan ellenfelek lesznek, de ez nem volt fontos.
- Még ma megnézzük azt a szobát a szertár mellett, tanár úr - nyúlt a kulcs után Piton.
Lily is bólintott, majd a mappákba lapozott. Rengeteg dolguk lesz… de örült ennek. Sosem szeretett tétlenül kottogni (= lézengeni :D-B) az iskolában. Sem.
- Igen, professzor úr. Minden rendben lesz, és köszönjük! – szólalt meg Lily is gyorsan, mert látta, hogy a Mardekár házvezetője kis híján elalszik.
- Rendben van. Elmehettek - nyomott el egy ásítást Slughorn, majd hirtelen eszébe jutott még valami. - Evans kisasszony! Szeretnék felújítani egy régi hagyományt. Házvezetőként minden héten tartok klubfoglalkozást a Mardekárosoknak. Emellett jövő hónaptól havonta rendezek egy kis összejövetelt mindazoknak, akik... megérdemlik. Terveim szerint azokon a partykon valamennyi ház legtehetségesebb növendékei részt vesznek majd… Feltétlenül számítok a megjelenésére!
Lily meglepve nézett fel a mappákból.
- Öh… megtisztel, uram. – mosolyodott el. – Természetesen, ha a házvezetőm elenged, örömmel részt veszek ezeken az… összejöveteleken! – Lily aztán Pitonra nézett. Slughorn már szórakozottan rakosgatta a pergamenjeit és látszólag nem kívánt többet foglalkozni ma este már a két diákkal.
Piton kézen fogta Lilyt és magával húzta a pincébe. A szertár melletti kis szoba olyan volt, akár egy vezeklő szerzetes cellája: egy keskeny ágy, egy íróasztal és két szék. Egy apró, használaton kívüli fürdőszoba nyílott a szemközti falból. A helyiség nagyjából akkora lehetett, mint Lily hálószobája Evansék házában.
- Hát... nem egy luxuslakosztály - állapította meg Piton. - De ha az ágyat kicseréljük...
Lily körbepillantott. Bár a hely barátságtalan volt, ő mégis a legszebb szobának tartotta, amiben valaha járt. Pitonra emelte szemeit és sokatmondóan elmosolyodott.
- Luxuslakosztályt majd akkor, ha híres feltaláló-mágusok leszünk és utazgatunk a világban… minket akar majd mindenki! – vigyorgott. – De… miért van olyan érzésem, hogy készülsz valamire, Perselus Piton? – vonta fel egyik szépen ívelt szemöldökét a lány és az ágyra pislantott. Tényleg ki kell cserélni… egy nagyobbra… egy sokkal nagyobbra… itt elbújhatunk a világ szeme elől… - futott át Lily agyán a cseppet sem ártatlan gondolat és lelki szemei előtt látta, ahogy egymás karjaiban fekszenek, meztelenül… nyelt egyet és Pitonra nézett. Szeme örvénylett.
Piton magához ölelte a lányt és óvatosan megcsókolta. Legnagyobb megkönnyebbülésére nem kapcsolt be semmiféle riasztó.
Lily visszacsókolt, de Perselus arckifejezése nevetésre késztette.
- Mire gondolsz most? Hogy titokban figyel minket a fél iskola…? De legalábbis a házvezetőink? –Lily agyán is átfutott a gondolat, hogy Slughorn talán megbűvölte a kis szobát, hogy a rendeltetésének megfelelően lehessen csak használni. – Gondolod, Slughorn gyanakszik ránk? – kérdezte Lily suttogva, bár maga sem tudta, miért suttog. Piton nyakát ölelte, úgy álltak a komor kis pince-cellában.
- Az az érzésem, hogy az öreg Slughorn határozottan kedvel Téged, Lily - suttogta Piton.
Lily felnevetett és bólintott, majd két keze közé fogta Perselus arcát és hosszú csókot adott az ajkára.
- Határozottan jól teszi… - lehelte a fiú fülébe s tovább csókolták egymást. Lily ujjai lágyan simogatták Piton haját, majd amikor szétváltak, a kis boszorkány megvillantotta mosolyát, majd a pálcáját a plafonra szegezte. Lendített egyet és elmormolt valamit. A következő pillanatban két izzó betű jelent meg felettük. Egy L és egy P.
Lily a fiúra kacsintott.
- Már a miénk a hely… visszavonhatatlanul… - valamiért úgy érezte, ez a pince a jövőben sokat fog jelenteni nekik. De főleg Perselus Pitonnak.
Peter igyekezett minél kevesebb feltűnést kelteni a vacsoránál. Örült neki, hogy a vonatúton Lily Evans idióta hülye módjára visítozott Potterrel, így a levél-ügy nem került szóba. A vacsora után szinte elsőként loholt fel a Griffendél-toronyba, s megpróbált észrevétlen maradni, de a háló közös volt a barátaival, így aligha kerülhette el a számonkérést… sokáig pepecselt a fürdőben, ám amikor kilépett, James Potter kék (? Kék a szeme annak a nyominak?-B) ( az, és nem nyomi :D – L )szemeivel találta szembe magát.
- Öh. Kéred a… tusfürdőmet? – nyaffantotta Peter zavartan, majd az ágyához lépett.
- Azt a pacsuli szagút, Merlin ments! Szerintem Te is véletlenül a női illatszerek polcáról vetted le a tiedét. – fintorgott egyet James, majd a vállára hajított törülközővel éppen belépni készült a gőzt ontó fürdőbe, amikor visszalépett – Tényleg, Féregfark, miért kellett önmegsemmisítő rontást tenned a nekem küldött leveledre?
Sirius egy törölközővel a derekán támasztotta a fürdő és a háló közti falat, szájából kilógott a fogkeféje. Ő kíváncsi volt a fiú reakciójára a levéllel kapcsolatban, és sejtette, hogy James hamarosan szóba hozza a témát. Továbbra sem hitt az egész históriában, de azért bizalmatlanul fürkészte Féregfark arcát.
Peter elhúzta a száját. Főleg, mert Sirius is olyan vádlóan bámult rá… egyedül Remusban bízott, hogy ő nem vonja felelősségre. Persze, Remus most inkább hasonlított egy megnyúzott vámpírhoz…
Holdsáp szeme lecsukódott, félig ülő helyzetben gubbasztott az ágyán, de most, Ágas számonkérő hangjára élénkebb lett, és Peter-re nézett.
- Hm, valóban, mi is igaz abból a levélből, végre pontot tehetnénk ennek az ügynek a végére.
Peter megtörölte az orrát a kézfejében és az ágyára zuttyant.
- Levél? Miféle levél? Én nem írtam Neked James, nyáron! Sok… dolgom volt! Meg Ti se jöttetek el hozzám! – ment át támadásba.
- Mert sehol nem találtunk. – morogta James felé. – Én többször kerestelek, de sosem voltál otthon.
- Szerintem hagyjuk az egészet. – legyintett Sirius, és felvette a pizsamáját.- Sosem fog kiderülni az igazság, mivel a bizonyíték hamuvá lett. – nézett James-re. – Különben sincs jelentősége...vagy igen?
Peter elégedetten nyugtázta, hogy James kissé tanácstalan. Ezért gyorsan témát váltott.
- Na és mi történt veletek a nyáron? Képzeljétek! Öt centit nőtt a farkam! – újságolta és Sirius felé sandított. Érdekelte volna, az övé mekkora…
Remus felnyögött, és a párnára ejtette a fejét, ezt a témát ő egyébként is túlságosan intimnek érezte, de most ehhez pluszban hullafáradt is volt.
- Jaj srácok, nőjünk már fel.
James vigyorogva pillantott Siriusra, és arra gondolt, hogyha Peter miniubija hiába nőtt öt centit a nyáron, még akkor is az átlagos kisgyermekkori méretnél tarthat a fejlődésben.
- Remek, akkor lassan megközelíted az én méretemet. – röhögött Tapmancs és hanyatt feküdt az ágyán. – Bár Pitonét sosem fogjuk túlszárnyalni. – morogta aztán. – Nem mintha számítana. Piton valószínűleg annyira ért a nőkhöz, mint Mulciber a virágkötéshez.
Peter vicsorgott egyet, ahogy meghallotta Piton nevét.
- Az a barom! Állandóan nőket fogadott! Láttam! Tiszta bordélyházzá avatta az anyja lepattant kéróját!
James ismét visszalépett a fürdőből, mikor meghallotta Féregfark utolsó mondatát.
- Miről beszélsz Te? – ráncolta a szemöldökét. – Lányok jártak hozzá? És kik, azt nem láttad, ha olyan jól értesült vagy.
Peter látta, hogy Potter szeme érdeklődést tükröz. Magában elvigyorodott, aztán megszólalt.
- Izé nem tudom, kik jártak oda hozzá. De megtudtam, hogy valami kupiba fogja őket vinni az a halálfaló Malfoy! Az a szőke csodaszép… izé… annak a csodaszép nőnek a vőlegénye. – korrigált Peter zavartan és feljebb rántotta a pizsamaalsóját.
Sirius felpattant, és tágranyitott szemekkel bámulta Petert.
- Honnan a fenéből tudsz Te ilyeneket? – kérdezte idegesen. – Várj csak! Mi az hogy Őket? Kiket? Kivel megy kupiba Malfoy és Piton? – Sirius-nak már a gondolattól is megfájdult a feje.
- Hát azzal a csökött Regulus öcséddel! Egyszer elkaptak és bevonszoltak a pincébe! – visított fel Peter. – Mindenféle perverz dolgokat akartak velem tenni! Akkor hallgattam ki őket! Szerintem menjünk el, kövessük őket a kupiba és ott levarázsolhatjuk a tökeiket!! – bólogatott lelkesen. Nyelvét is kidugta izgalmában. Levarázsolom Piton nagy farkát és az enyém helyére teszem! – gondolta Peter és böfögött egyet izgalmában. (van ilyen undorító lény a Földön?! :D-B)
Remus Siriusra pillantott, és azonnal megsajnálta a barátját, jól tudta mennyi álmatlan éjszakát, lelkigyötrődést okozott a kis szaros Black fiú Tapmancsnak, aki bár mindenki előtt játszotta a macsót, nem volt olyan flegma, mint aminek mutatta magát.
- Fejezd már be, Peter! – morgott oda Féregfarknak. – Aludjunk, holnap nehéz nap vár ránk. Főleg rátok James, és Sirius, hiszen McGalagony az alsó szint folyosói takarítására osztott be Titeket.
- Regulus, az a majom. – motyogta maga elé Sirius. Nagyon elege volt már az öccséből, de még mindig bántotta, hogy ilyen rossz útra tért.
- Ugyan már Holdsáp. Te, mint prefektus, majd szemet hunysz, hogyha varázslattal pár pillanat alatt elvégezzük a munkát. És egyébként is, megérte a gatyadal. - vigyorgott Remusra James, majd Peter felé nézett – Mi ez az egész kupleráj történet? Mikor van ez?
- Azt nem tudom, mikor mennek. De kiderítem! Valahogy! Vagy szedd ki az öcsédből, Sirius!
Sirius felmordult, és ellenségesen nézett Peterre.
- Te csak ne küldözgess engem az öcsémhez! Ha legközelebb véletlenül összefutok vele, nem állok jót magamért.
- Jóvan. Csak gondoltam, a Te rokonod. – morogta Peter. Nem szerette, ha pont Sirius szól be neki.
James látta, ma már nem jut be tusolni, ezért másnap reggelre halasztotta a tisztálkodást, az ágyához lépett, és a végére dobta a törülközőjét.
- Ha már olyan jól kutakodtál eddig is, derítsd ki Te magad! – szólt be Féregfarknak, majd az ágytakaróra dobta magát.
- Hé! Én szállítom a híreket! Mindent én csináljak?! – nyaffantotta Peter és sértődötten elfordult.
- Eddig sem kért rá senki, hogy ezt tedd. – emelte fel a hangját Potter – Te tüsténkedsz itt percek óta.
Sirius unottan könyökölt ki az ablakon, egyáltalán nem érdekelte ez a kupis ügy, elszámítva, hogy Regulus újabb jelét adta az őrületnek.
- Szerintem hanyagoljuk a témát, teszek rá, hogy Malfoy és Piton hol töltik unalmas éjszakáikat – sziszegte.
- Szívemből szóltál Tapmancs. – mosolygott Remus Sirius felé.
Peter aztán már biztonságosabbnak érezvén a talajt, visszatért a sarkallatos kérdéshez. Tudni akarta, ez a gőgös James szenved-e Lily miatt.
- Na és James! Igaz az a mocskolódó levél? Piton tényleg Evans-szet keféli? – kérdezte gonoszkodva. – Ha lány lennék, én még bottal se nyúlnék Pitonhoz! Fúj!! – alakoskodott Peter.
James csak morgott egyet, és az álláig húzta fel a takarót, nem és nem tudott beszélni a többieknek arról, amit pár napja látott Evansék háza előtt. Ki kell valamit találnia, hogy teljesen tisztán lásson, vajon a lány bűbáj alatt állt, hogy el kezdett járni a mardekáros fiúval.
Sirius sokáig nézte aggódva James arcát, és majdnem megfojtotta Petert. Elhatározta, hogy ha James-nek valóban szüksége van rá, akkor megpróbálja kibogozni a kétes szálakat ebben az ügyben. Ha kell, akár Lily-vel is beszél, hiszen egyre világosabb volt számára, hogy Ágas és Evans megállás nélkül félreértik egymás szándékait. Sirius elmosolyodott a sötétben.
- Peter, Merlinre mondom, ha nem hallgatsz el, beosztalak Téged is holnap folyosótakarításra. – vált szigorúvá Lupin hangja. A francnak kell Féregnek tovább húznia Pottert, akin látszik, hogy már így is cafatokban lógnak az idegei a Piton Evans ügy kapcsán.
Peter sértődött volt, amiért a kupis ötlete nem villanyozta fel a fiúkat. Ezért megrántotta a vállát és szuszogva bebújt a takaró alá. Magában fohászkodott, hogy James igenis lássa meg Pitont és Evans-t. Szenvedjen. Ne csak szuper dolgokból álljon az élete!
Majd Ő. Peter elmegy Pitonékkal és kész! Főleg, hogy Malfoy is ott lesz… a kis Peter izgatottan ficeregni kezdett a takaró alatt.
Másnap azonnal küldött egy levelet Pitonnak, hogy menni akar a kuplerájba, akármikor mennek. Izgatottan várta a választ…
