“Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.”
Kilencedik fejezet
A Tekergők unottan, és bánatosan üldögéltek a griffendéles hálókörletben. A többiek Roxmorts-ba indultak ezen a szombaton, ám a négy barátot eltiltották a kirándulástól, köszönhetően Peternek, aki addig randalírozott két hollóhátas lánnyal, amíg letépte róluk a szoknyát és az egyikről a melltartót is. Peternek senki nem hitte el, hogy nem akart erőszakoskodni velük… McGalagony jeges tekintettel mondta ki az ítéletet: mind a négyük büntetésben marad a hétvégén, mert biztos volt benne, hogy a Tekergők állnak a dolog mögött, nem csak Peter.
Sirius elviselhetetlen volt, amikor valamiben megakadályozták, pláne, ha még unatkozott is mellette. Dühödt arckifejezéssel rugdalta az ágya lábát, egyre hangosabban, és folyamatosan káromkodott.
Remus egy ideig tűrte a monoton, bár erősödő zajt, de végképp elege lett attól, hogy Sirius mindezt mocskos beszéddel társította.
- Befejeznéd végre!? – csapta le a Varázslástan középfokon hatodikosoknak könyvet az egyetlen tanulóasztalra, amit csak ő vett igénybe ezen a szombat délelőtt – ha már így alakult, akkor találj értelmet a napnak.
- Bocsásson meg, nagytiszteletű uram, amiért zavarom az elmélyülésben. – vetette oda Tapmancs Holdsápnak.
- Tudtommal eléggé hadilábon állsz a kobold nevekkel, elővehetnéd a mágiatörténelem könyvedet. – élesedett fel Lupin hangja is.
- Hé, hééé, srácok! – szólt oda az ágyról Potter, ahol elmélyülten lapozgatta Tapmancstól kölcsönkapott mugli Playboy magazint, amiben bár nem mozogtak a meztelen nők, de megállapította, hogy ritka jó melle van az újság közepén terpeszkedő bigének, aki jól láthatóan született vörös volt.
Peter az ágya alól előhalászta az egyik parókát és azon röhögött.
- Nézzétek. – heherészett. – Ezt magánál Lucius Malfoy-nál találták. Jó áron vettem. Szerintem ha becsempésszük Pitonhoz és lefotózzuk, és ezt a képet dugod Evans orra alá, James, akkor tutira otthagyja a denevért! Már ha kefél vele. – hahotázott Peter. – Na! Hé!!! – kiáltott fel. – Csináljuk már meg!! Unatkozom rohadtul!
- Maradj már Féregfark. – kiáltott rá másik barátjára is Sirius feszülten. – Miattad nem mehetünk ki, ha nem emlékeznél.
Peter bedobta a parókát az ágya alá és morogva nézett a többiekre. Ilyen egy hülye bagázst. A halálfalók között sokkal izgalmasabb lesz minden… muszáj bekerülnie közéjük…
Remus haragosan dobolt az ujjával az asztallapon, és már azon törte a fejét, hogy inkább lemegy tanulni a klubhelyiségbe, hiszen az már kiürülhetett, mert akik mehettek Roxmortsba, már régen lent gyülekeztek, akik meg nem, azok a tó környékén kóvályogtak, kihasználták a kora őszi, bágyadt napsütést. De mivel Sirius elcsendesedett, újra a tanulásba merült.
Sirius nagyot sóhajtott, és ledobta magát az ágyára. Szinte kisfiúsan duzzogott. Gyönyörű őszi nap volt, és ő ki volt éhezve a Mézesfalás édességeire, no meg Alicia hatalmas melleire. Elhatározta, hogy elbújnak valahová a lánnyal egy kis enyelgésre Roxmorts-ban, ám minden terve dugába dőlt. A gondolatra most is felhorkantott.
James letette az újságot, mert már kellemetlenül szűknek bizonyult a gatyája, és elgondolkodva figyelte durcás barátját. Hiába voltak négyen az elválaszthatatlannak tűnő barátok, Potterhez legközelebb Black állt. Sok mindenben egyformák voltak, szerették a tréfát, a kviddicset, a lányokat, és utáltak tanulni. Remus volt az ő jobbik felük, aki mindig az eszével próbálta visszafogni őket, Peter pedig. Fogalma se volt róla hirtelen, hogy miért is lett a négyes fogat tagja az esetlen mozgású, gyengefelfogású Pettigrew fiú. Talán, mert olyan sokan csúfolták kiálló fogai miatt, ami valóban röhejes volt, de az ittlétűk első hetében megszánták a sarokba kucorgó Peter-t, és befogadták maguk közé. Féregfark egyetlen egyben mutatott tehetséget, és ez az animágia volt, bár az elsajátítással félévet csúszott.
James nagyot pislogott, mert a szemébe tűzött egy kósza napsugár. Megdörgölte, és eszébe jutott a nemrég lezajlott beszélgetés négyük között, mikor elmesélte nekik, hogy a levél nem hazudott, hiszen a saját szemével látta Lily Evans-t Pipogyusszal enyelegni a kertjükben, sőt még vacsorára is meghívták a lány szülei, szóval régi ügy lehetett ez. Zavarta a barátai szemében támadt szánalom, ezért megjátszotta a kemény macsót, hogy neki nincs szüksége egy ilyen halálfalók ribancára, de tudta, hogy Tapmancs egy szavát sem hiszi.
- Talán kviddicsezhetnénk, bár több száz ponttal vezetünk a második Mardekár előtt, vagy csavarogjunk a parkba. Menjünk ki Hagridhoz. – sorolta az ötleteket.
Sirius megrázta a fejét.
- Jaj Ágas, semmi kedvem itt a parkban lófrálni...itt nincs semmi érdekes. Egyéb ötlet? – nézett aztán a többiekre reménykedve.
- Már mondtam, tanulj! – pillantott fel pár percre Remus a könyvéből.
Peter annyira elmerült a halálfaló-terveiben, hogy oda sem figyelt semmit nem érő barátaira. Kivételesen Sirius-t sem tartotta olyan elbűvölőnek.
Tapmancs csak a vállát vonogatta. Hirtelen zaj csapta meg a fülét, ami a klub-helyiségből jött. A lányok is készülődtek a kirándulásra, természetesen dupla annyi időre volt szükségük, mint a fiúknak, így hátra maradtak. Amikor Sirius észrevette James komor ábrázatát, odament hozzá, és átkarolta a vállát.
- Ugye arra gondolsz, hogy Lily most biztosan Pipogyival tölti a délutánt?
- Teszek rá, tőlem halálra nyalhatják egymást. – vonta meg a vállát James, de a tekintete mást sugallt. (véres tetemük azóta is ott oszladozik a Vadkan padlásán…:D-B)
Remus is odafordult Potter ágya felé, hiszen tudta, hogy a barátja majd megpusztul az Evans lányért, aki valami érthetetlen okból Pitonnal járt. Lupinba felmerült a gyanú, hogy esetleg a mardekáros társuk szerelmi bájitallal itatta meg Lilyt.
Peter a pletykára felkapta a fejét.
- Na! Akkor mégis kefélnek?! Én mondtam!!! Persze semmi közöm a levélhez! – tette hozzá gyorsan.
Sirius lehajtott fejjel gondolkodott, majd arca felderült, és széles mosolyt villantott James-re.
- Ágas, van egy ötletem, de gyorsan kell cselekednünk. – vigyorgott. – Mit szólsz, ha megakadályozom, hogy Lily lejusson Roxmorts-ba?
James szeme felcsillant, de el is komorodott rögtön:
- Nincs az, ami megakadályozná, hogy a görbeorrúval töltse a napot. – vette le a szemüvegét Potter, és törölgetni kezdte az üvegét a talárja szélével. – Mire gondoltál azért?
- Olyan ötlet barátom, amivel elérhetjük, hogy a lányok lekéssék az indulást. Nem fogják megengedni nekik, hogy utánuk menjenek, tudod, hogy McGalagony együtt hozza és viszi az egész társaságot. – Sirius James fülébe suttogta a konkrét tervet, és izgatottan várta Ágas reakcióját.
James először elsápadt, majd elvörösödött Sirius képtelen ötletétől, és hitetlenkedve nézett barátja nevető, fekete szemébe.
- Te nem vagy normális, Tapmancs! Naná, hogy veled tartok! – és felugrott az ágyról.
- Engem hagyatok ki ebből. – csóválta a fejét Remus, és meg sem próbálta visszatartani a barátait, tudta, hogy felesleges.
- Márpedig nem maradhatsz ki, velünk jössz! – kezdte felrángatni vihogva Tapmancs Remus-t a székről. – Te is Peter!
Remus-ra is átragadt a srácok jókedve, és mosolyogva csukta be a könyvet.
Peter izgatottá vált, hogy Sirius őt is bevonja az ötletébe. Kuncogva bólogatott és a fiúk után rohant.
Sirius a többiekkel együtt lelopakodott a hálót és a klub-helyiséget összekötő lépcsőn, és benyitott. A lányok ott csiviteltek mind, egy csoportban, Lily-vel együtt, aki különösen csinos volt ma, hiszen Pitonnal megbeszélték, hogy találkoznak a Vadkanban és az egész napot együtt töltik. Éppen Mary-vel csevegett, aki azt taglalta, hogy a nyáron felszedett fiúja vele akar karácsonyozni, amikor Alicia észrevette a fiúkat, és sikongatva kezdett integetni Sirius-nak
- A francba, észrevettek – morogta a fiú. Kénytelen volt előlépni az ajtó takarásából.- Hölgyeim, ragyogóan festenek ma! – bókolt Sirius, és meghajolt.
James elkapta a közelében álló Mary –t és nevetve megforgatta az elpiruló lányt.
- Nagyon jól áll, ahogy most feltűzted a hajad. – tette a szépet neki, és még véletlenül sem nézett Evans-ra.
Remus zavartan a korlátnak dőlt, és a mellkasa előtt összefont kézzel nézte Marlene McKinnon-t, a barna, göndör hajú hetedikes boszorkát, aki megérezve Lupin pillantását rákacsintott, mire Holdsáp zavartan a cipőjét kezdte el bámulni.
Peter úgy érezte, ennyi gyönyörű kis szoknyát és blúzt még sosem látott együtt… csorgatta a nyálát, de ez mindenkinek úgy tűnhetett, hogy a lányokra gerjedt be, nem a ruháikra. Izgatottan pillantott Siriusra, hogy mire készül. Már arra gondolt, mindenkit végig akar dugni a szépfiú? És ők meg utána? Peter gondolatai nem terjedtek tovább egy bizonyos határnál…
- Orchidessis! – kiáltotta Sirius, mire a lányokat beborították a lehulló, csodálatos virágszirmok. Kacagva kapkodtak utánuk, s ha akarták se láthatták volna Tapmancs következő pálcamozdulatát, amely egy csapásra levarázsolta a boszorkák teljes ruházatát, a fehérneműt kivéve. Sirius megnyalta a száját, és elégedetten legeltette a szemét a látványon.
Lily már akkor gyanakodva és merev tekintettel nézte a fiúkat, amikor feltűntek. Pálcáját készenlétben tartotta. Őt nem érdekelték a lehulló virágszirmok. Próbált átvergődni a lányokon, hogy kisiessen a klubhelyiségből, mert még lekésik McGalagony indulását, amikor hirtelen eltűnt róla minden ruha, csak a rendkívül izgató, új fehérneműje maradt rajta, ami fehér volt, apró fűzőt formált a mellrészén, fekete szegéllyel, az alsója pedig egész egyszerűen vadítóan mutatott rajta. Lily légzése felgyorsult és szemét azonnal James Potterre villantotta. A többiek sikítozni kezdtek, volt, aki a szemérmességtől, volt, aki az izgalomtól. Lily állt egyedül dühösen remegő kézzel.
- Te idióta perverz szemét… - sziszegte Potter felé és kezét maga elé húzta gyorsan.
James először tátott szájjal bámulta az elé táruló, mesebeli képet, és bár nem akarta nem bírta levenni tekintetét Lily karcsú derekáról, hibátlan bőréről, és dühösen nézett Siriusra, - Hogy a troll üljön rád! – állt szorosan mellé, és suttogta a fülébe, miközben a visító boszorkákat nézte – Ennyi erővel leszedhetted volna róluk a melltartót, és a bugyit is.
Remus felkiáltott az eléterülő pompás látványtól, de nem bírta nem bámulni a gömbölyű, telt idomokat, és tátott szájjal fogadta be a fel – leugráló mellek táncát
Peter olyan hangosan visított a gyönyörtől, hogy az egyik lány lelökte a lépcsőn, mert csaknem megsüketült az éles hangtól. Peter a padlón gurulva is rángatózott és a szoknyák halmán fetrengett, amik oda hulltak.
A többi lány is észbe kapott, a virág-eső abbamaradt, sikoltozva próbálták takargatni magukat a fotelek mögé bújva, egyedül Alicia nézett Sirius-ra kihívó mosollyal. Sirius rákacsintott, de Lily félrelökte Aliciát, már nem érdekelte, hogy ki mit lát a testéből (vazz milyen mondat ez-:D-B), egyenesen James Potterre szegezte a pálcáját és megcélozta az ágyékát.
- Tapogasd magad ezek után!!! Penis plastica!! – kiáltott fel Lily, és villant a kis lila fény… aztán a szeme, szinte nagyobbat, mint a pálcája. Élvezettel nézte, ahogy James a lépcsőre zuhant, Evans aljasul bevitt rontásától, és fájdalmas fintorral tapogatta az ágyékát.
- Ha ezzel akartál bevágódni nálam, igencsak fordított a gondolkodásod, Potter! – mondta Lily dühösen. – Neked tovább nem terjednek a gondolataid, csak odáig, hogy másról minél hamarabb leszedd a ruhákat?! Szánalmas hülye!
- Nyugodj le Evans! – kiáltott a lányra Sirius. – Ez nem James idióta tréfája volt, hanem az enyém! – közelebb lépett Lily-hez, és komolyan nézett a szemébe. – És nem biztos, hogy James a legundorítóbb alak az iskolában. – elvigyorodott. – Talán én vagyok az!
Lily elhúzta a száját.
- Kaphatsz Te is valami szépet, Black. – morogta, majd megfogta a közelében álló gyertyatartót és Sirius felé hajította.
Sirius épp, hogy el tudott hajolni a felé repülő gyertyatartó elől. Több lány felbátorodva kiugrott a fotelek mögül, és ordítozva kezdték el a fiúk felé dobálni a kisebb berendezési tárgyakat.
- Futás, fiúk! – rikoltotta, maga előtt terelve Remus-t és Peter-t.
Remus még mindig Marlene feszes hasát nézte, amikor egy kisebb párna fejbe kólintotta, de ettől magához tért, és Tapmancs után rohant fel a lépcsőn.
Peter a ruhákban fetrengett, de amikor látta, hogy barátai rohanni kezdenek, megpróbált feltápászkodni, de elbotlott a sok kis szoknyácskában. Így négykézláb tepert barátai után. Esze ágában sem volt itt maradni, egy csapat felbőszült, félig meztelen lány társaságában…
- Hölgyeim, a ruházatukat megtalálják a hálótermükben. – süvöltötte még Sirius hátra sem nézve.
James felállt, leporolta a nadrágját, és Lily – re nézett.
- Talán nehéz elhinned, de nem Te vagy mindig a középpontban. Nálad sokkal szebb lányok járnak ide a griffendélbe, és akik a bájuk mellett még hűségesek is a házukhoz. – Ágas jól hangosan mondta, hogy minden boszorkány hallja – A Te testedre voltam a legkevésbé kíváncsi, főleg, hogy egy halálfaló használja.
Potter megfordult, és lassú léptekkel felment a hálójukba.
A hálóba visszaérve Sirius lihegve lesett ki az ablakon, és elégedetten konstatálta, hogy a diákok Lily-ék nélkül indultak el Roxmorts-ba.
- Sikerült! – nézett rá Ágasra diadalmasan. – Na milyen volt?
James az ágyra dobta magát, és vigyorogva mutatta felfelé a hüvelykujját, de belül majd széthasadt a szíve, attól, ahogy Lily nekiesett, és ami után ő is vérig sértette a boszorkányt.
Remus visszaült tanulni, de nem volt képes összpontosítani, mert folyamatosan Marlene barna pillantását látta, ahogy rámosolyog Sirius csínye után is, és kacéran felnézve elvette a kezét almaformájú melle elől.
Peter az ágyon röhögött.
- Sirius, ez isteni volt!! Az a sok ruha… olyan szépek voltak… öh izé a csajok!! De most tuti megint büntetésben leszünk! – titokban megtapogatta talárja belső zsebét, ahová begyűjtött egy kis szoknyácskát. Elvigyorodott, ahogy arra gondolt, este felpróbálja…
- Csak semmi pánik! – nyugtatta barátait Tapmancs. – Én viszem el a balhét, egyedül. Nem lesz gond. – jelentette ki magabiztosan, aztán röhögve visszafeküdt az ágyára, és sokáig elemezgette az imént látottakat.
Lucius Malfoy ráérősen sétált a Mágiaügyi Minisztériumban, Rookwood-dal volt találkája, és hogy ez a beszélgetés az ő szája íze szerint is végződjön, kezében volt egy palack, amiben Negédes kenettel ízesített vajsör volt. A szer tökéletes volt, arra, hogy elhitesse azzal, aki megissza, hogy akitől az italt kapta, az ő legeslegjobb barátja. Malfoynak elege volt az őt folyamatosan piszkáló Umbridge – ből, és minél előbb a legtávolabb akart lenni a varangypofától, aki néha már szexuálisan is zaklatta a fiatal mágust.
Dolores Umbridge-nek természetesen fogalma sem volt róla, hogy a nyakkendőjére vagy elegáns öltönyére vonatkozó dicsérő megjegyzéseit szexuális zaklatásnak veszi az érzékeny lelkületű aranyvérű. Ennek ellenére nem lopta be magát Umbridge szívébe a puhány szépfiú. Umbridge nyitott egy dossziét, amibe szorgalmasan feljegyezte azokat a panaszokat, amelyek más osztályokról érkeztek Lucius Malfoyjal kapcsolatban. Fufika esete óta a dosszié egyre vastagabb lett. Umbridge azonban már nem egy "csintalan csikót" tört be, ahogyan magában nevezte a feltörekvő ifjoncokat.
- Jó, hogy jön, Lucius - lebegtetett egy nagy kupac törvénymódosító javaslatot Malfoy kis asztala felé Umbridge -, előkészítettem a mai feladatát.
- Dolgom van! – lökte oda Malfoy a boszorkánynak, de az aktakupac mégiscsak Malfoy asztalán landolt, igaz, kissé szétcsúszva. Umbridge szeme megvillant. Láthatóan nagyobb gyakorlata volt a hivatali bűbájok alkalmazásában, mint a beosztottjának
- Feszültnek látszik, Lucius. - Umbridge közelebb lépett, Lucius vállára tette puha és illatos kezét. - Igyon egy teát!
- Ha leveszi rólam a mancsát, akkor nem vádolom be a munkaügyi felügyelő-bizottságnál, hogy többször is mocskos ajánlatot tett nekem, és folyamatosan fenyeget, hogy ha nem teljesítem, akkor alantas munra oszt be. Nekem, pedig lassan kikészülnek az idegeim, hogy a folyamatos zaklatása alatt kell dolgoznom, már a hajam is hullik. – mondta panaszos hangon Lucius.
- Határozottan feszült, fiatalember - csicseregte Umbridge. - Baj van talán a nemi életével? A maga korában? Nekem, mint felettesének, kellemetlen kötelességem tájékozódni az intim természetű gondjairól is - tárta szét a karjait Umbridge. - Ha kívánja, kérek a maga számára egy időpontot a Szent Mungóban, ahol biztosan gyógyítani tudják a problémáját. - Umbridge visszaült az íróasztalához, előhúzott egy bolyhos végű tollat és írkálni kezdett. Széles mosolya nem hervadt le az arcáról. Csak akkor nézett fel, amikor elkészült a jelentésével. - Ugye, maga sem gondolja komolyan, hogy árthat nekem?
- Nehogy azt higgye – mosolygott vissza fanyarul Lucius -, volt már rá példa, hogy lefokoztak egy hivatali vezetőt, aki zaklatta a beosztottját. Tudja ki volt az a szerencsétlen, akit molesztáltak anno? – támaszkodott a falnak Malfoy – A mostani Mágiaügyi Miniszterünk, aki a maga főnöke is.
Umbridge szaporán bólogatott.
- Értesültem az esetről, természetesen. Maga akkor még kisdiák volt, így nem tudhatja, hogy én voltam a sértett fél képviselője azon a bizonyos tárgyaláson. Azóta én lettem a munkaügyi felügyelő-bizottság elnöke - simított végig a miniszter portréján Umbridge. Újra Malfoyra mosolygott, még szélesebben. - Mivel ennyire gyenge az állóképessége - hangsúlyozta Umbridge -, holnaptól nem kell éjjel tizenegyig túlóráznia. Elég, ha este kilencig bent marad. Azt sem várom el magától, hogy a mai munkaidejét kitöltse, hiszen láthatóan képtelen a minőségi munkavégzésre. Csomagoljon szépen össze és tűnjön el, fiatalember! - mosolygott továbbra is kedélyesen Umbridge.
- Nos, én is így gondoltam. Örömmel tölt el, hogy egyszer egyetértünk, és köszönöm a szabadnapot, és a rövidített munkaidőt. – vigyorogta el magát Lucius. – Higgye el, a miniszter nagyon érzékeny az ilyesféle ügyekre, és kemény retorzióra számíthat az, aki visszaél a hatalmával. Most megyek, mert éppen a Nagyúrnak teljesítem a parancsát, és az fontosabb, mint a maga macskaszaros aktáinak a tologatása. – Malfoy biccentett a boszorkány felé, majd elégedetten mosolygó arccal lépett be a liftbe, ami egyenesen a Misztériumügyi Osztályra vitte.
Dolores Umbridge-et a legkevésbé sem érdekelte, hogy kinek a parancsát teljesíti Malfoy, sem az, hogy miféle kapcsolatot ápol más területek vezetőivel. Hívott egy baglyot, közben lepecsételte a havi jelentését Lucius Malfoy viselt dolgairól. A pergament a Sötét Nagyúrnak címezte.
Lily a dühtől ködös tekintettel ücsörgött ezen a szombaton a Roxfort egyik eldugott részén. Mivel Black és Potter olyan remekül megszervezték a szombatját, hogy nem mehetett le Roxmortsba, ahol Pitonnal találkozott volna, Lily mérge alig akart elszállni. Olvasgatott, de nem igazán tudott figyelni. Potter és Black egyre jobban irritálta, már ott tartott, szól McGalagonynak, hogy tegyék át a Mardekárba, vagy otthagyja az iskolát. Persze csak kamaszos lázadás volt ez, egy percre talán komolyan is átfutott a fején, de aztán elmúlt…
Várta, hogy visszatérjenek a többiek, főleg Perselus. Lily el tudta képzelni, hogy a fiú ott állt egy ideig a Vadkan előtt, aztán fázósan bement a kocsmába, a barátaival, de Lily nélkül.
- Szemét Potterék. – morogta a lány.
Piton valóban csalódottan álldogált majdnem két percig a Szárnyas Vadkan bejáratánál. Ám a Marderkár kviddics-csapatának gólkirálynője, Holly Hipworth nem hagyta, hogy sokáig szomorkodjon. Holly örült, hogy Perselus egyedül van. Intett barátnőjének, a hollóhátas Donna Tugwoodnak, és amint odasietett, két oldalról belekaroltak Pitonba, átvonultak vele a Három Seprűbe.
- Regulus mesélte, hogy miben utazol mostanában - kezdte lényegretörően Donna, aki híres dédnagyanyjához hasonlóan szépítőszerek feltalálásával kísérletezett. - Szívesen beszállnék...
- Pontosan mire gondolsz? - nézett rá kissé csodálkozva Piton.
- Tudod jól - bökte oldalba Holly, majd sokatmondóan hozzátette: - Hetedik emelet.
Piton elvigyorodott, előhúzta belső zsebéből a noteszét, végighúzta ujját a dátumokon.
- Szerdán este kilenckor várlak, Donna. Holly, Te fél tízre gyere!
Ittak egy-egy üveg vajsört, majd átmentek a Mézesflásba, ahol Piton vett Lilynek egy csomag mentás mézeskalácsot, majd visszatértek a kastélyba. A lányok vihogva csatlakoztak a barátnőikhez, Piton a tópart felé indult.
Lily már messziről kiszúrta a fiút, de nem futott eléje, bevárta a padnál. Közben odaköszönt Regulusnak is, aki Piton mögött lépdelt, bár nem voltak együtt. Regulus Aliciát kereste a tekintetével. Piton leült Lily mellé, átadta a csomagot.
Lily arca most derült fel először ezen a napon.
- Nekem hoztad? Köszi! – nézett barátja szemébe, de nem ölelte át. Túl sokan voltak itt… csak szemeiben volt az a csillogás, ami felért egy szenvedélyes csókkal. Ujjaik óvatosan összeértek, de ez volt minden fizikai kontaktus. – Ez a kedvencem… - mosolygott. Nem lehetett tudni, mire is mondja valójában, mert az édességről a fiúra pillantott.
- Kár, hogy nem tudtál jönni - jegyezte meg Piton. - Lekésted a csoportot? Vagy McGalagonynak ma fiús napja volt? Egyetlen Griffendéles lányt sem láttam...
Lily lassan eszegetni kezdte a finom édességet, Pitont is kínálva, majd idegesen ropogtatni kezdte az ujjait.
- Nem, nem késtem le a csoportot. Vagyis nem önszántamból. – sötétült el a tekintete. – Potter és Black tehet róla, hogy az egész Griffendél lánycsapat nem mehetett Roxmortsba! Sokáig vártál? – kérdezte Lily szomorúan.
- Nos... alig vártam, hogy visszajöhessek. - Piton nem akart hazudni Lilynek, de most nem volt megfelelő az időpont, hogy beszámoljon a Szükség Szobájában végzett kísérleteiről. Jobban érdekelte, miért nem találkozhattak a megbeszélt helyen. Lily elmesélte a történetet, hogyan varázsolták le róluk a ruhát a fiúk.
- Ezek teljesen ütődöttek. Talán agyzsugorító főzetet ittak előtte? Máskor is voltak már ilyen éretlen ötleteik?
A lány megrázta a fejét.
- Nem… eddig semmi ilyesmit nem tettek. De most ott virult a fejük. Persze Alicia… - dugta ki a nyelvét undorodva Lily – tette az agyát és a százhúszas melleit a kis Siriusának! Vagy nem is tudom, melyikkel szexel! Hülye szajha! Nem is érdekelte, hogy nem mehetünk a faluba… persze, neki ott volt a fiúja! – dühöngött Lily. – Potter meg megkapta a magáét. Ha szerencséje van, nem fog szaporodni. (eh-nos. :D-B)– villant Lily szeme.
Piton felszisszent.
- Mit tettél vele? Csak nem... ?
- Mit… mit… kapott egy tökörúgást a pálcámból. – mondta Lily vállvonogatva, de már félig nevetve. Piton is elmosolyodott. Gonoszkodva jegyezte meg:
- Senkinek sem fog hiányozni még egy Potter. - Fázósan összedörzsölte a kezeit. - Kezd hideg lenni... Menjünk a könyvtárba! - Piton a kezét nyújtotta a lánynak. Lily hagyta, hogy a fiú maga után húzza. Kezei már jócskán átfagytak, észre sem vette. Bent, a könyvtárban, a titkos helyükön jó meleg volt. Egymással szemben ültek a keskeny asztalnál. Lily szeme csillogott, örvénylett.
- Kezd elegem lenni belőlük.
- Nekem is. Van valami terved? - Úgy néztek egymásra, mint két összeesküvő.
- Iiigen. – bólintott Lily ravaszul. – Naná, hogy van tervem. Semmi komoly. Amilyen az adjon Merlin, olyan lesz a fogadj Merlin. Szerencsére pont a testrész-bájitalt keverem Slughorn-nak… apropó, Slugi. Képzeld. Minap nyíltan ajánlatott tett nekem.
- Megkérte a kezed? - vigyorodott el Piton, bár kissé meghökkent. Lily elnevette magát.
- Hát olyasmit… azt mondta, ha kijárom a Roxfortot, igazán hozzáköltözhetnék és kitakaríthatnám a házát. – kacagott a lány, de elhalkult, mert a könyvtár visszhangot vetett. – Merthogy mindig olyan rendet tartok a szertárban… persze amilyen Slugi, összefolyatná a fekete gyöngyhínár levét a kancatej kivonattal és akkor megnézhetné magát. A fiúk sem mutatnak túl nagy hajlandóságot a szertár összepakolására, így rám marad. De én szeretem csinálni. Tudod… miért… - nézett barátja szemébe. Lily Evans mindig talált valami titkos kis üvegcsét, amiket Slughorn dugott el, ki tudja mikor, de már rég megfeledkezett róla… Lily már öt titokzatos fiolát talált. Ezeket mind átadta Pitonnak, aki levitte őket a laborjukba, hogy megvizsgálják majd őket. – Tegnapelőtt is találtam egyet. – húzta elő Lily a kis világoskék löttyel teli üvegcsét. – Tessék. Borsmenta szag terjengett körülötte, szóval csak óvatosan bánj vele.
Piton elsüllyesztette az üvegcsét a belső zsebében, majd a lány keze után nyúlt. Lily Evans ujjai rácsúsztak Pitonéra óvatosan.
- Ha a Roxfort után elköltözöm otthonról, az egészen biztosan nem Horace háza lesz… - suttogta, majd felkelt. – Most mennem kell. Ideje a tervemet megvalósítani. Csak annyi dolgod van, hogy a következő összevont bájitaltanórán erősen figyeld Black-et és Pottert. – mondta Lily ravasz mosollyal és lehajolt a fiúhoz. – Pers… szeretlek… - suttogta Lily. Csodás szemei olyanok voltak, mint az esőerdő zöldje: vad és buja. Piton egy hosszú búcsúcsókolt adott a lánynak. Amikor végetért, pillantásuk újra összekapcsolódott.
- Én is szeretlek.
- Szervusz Lilian Prince! – köszönt Narcissa az ismerős lányra. A Black család évente többször juttatott támogatást a Roxfort számára, s ezt mindig Narcissa intézte. Szeretett visszajárni ide, sok boldog emléket felidézett. Hűvös őszi délután volt, a boszorkány fázósan húzta össze magán kisbundáját, és mosolyogva nézte a főtéri padon üldögélő Lily-t, aki éppen a bódító bájitalok összetételéről olvasott elmélyülten, téli talárjába burkolózva. Szokatlanul hűvös volt az idő. Először fel sem figyelt arra, hogy valaki szólította, hiszen nem a saját nevén szólt hozzá. De aztán észlelte, hogy valaki áll előtte, ezért felpillantott. Rögtön megismerte a csodaszép Narcissa Black-et.
- Öh… Miss Black… hogy… van? – Lily először nem tudta eldönteni, tegezze-e vagy magázza a nőt, hiszen olyan fiatal volt… alig idősebb nála, de úgy találta, udvariasabb, ha magázza.
- Köszönöm remekül, épp Dumbledore professzornál jártam hivatalos ügyben. – Cissy Lily mellé telepedett a padra, és elgondolkodva pillantott a lány vörös-arany színű sáljára. – Milyen furcsa, azt hittem mardekáros vagy, hiszen az estélyen Perselus Pitonnal voltál.
Lily nyelt egyet. Ez a lány azt hiszi, hogy ő Piton unokatestvére…
- Nem… néha… családon belül is eltérhet a beosztás. Az a Süveg egyébként is olyan… korlátolt. Én is jobban örültem volna, ha a Mardekárba kerülök. – nézett Narcissa hihetetlenül kék szemeibe Lily.
Narcissa bólintott, majd csilingelő hangon felnevetett.
- Emlékszem, engem majdnem a Hollóhátba osztott a Süveg. Könyörögnöm kellett neki, hogy mégis a Mardekárba tegyen, anyám különben kitagadott volna. – árnyék suhant át a fiatal nő arcán, de aztán Lily-hez fordult újra. – Így viszont már értem Sirius vonzódását.
Lily becsukta a könyvet és eltűrte haját a homlokából.
- Sirius vonzódását? Mármint mihez? A Süveghez? – kérdezte értetlenkedve Lily. Tényleg nem értett semmit…
- Nem tűnt fel? – kérdezte Cissy a lánytól meglepve. – Nos, én nem sokat tudok, - kacsintott rá cinkosan. – de az eljegyzésen azt mondta nekem, hogy nagyon tetszel neki. Féltékeny volt még az unokatestvéredre, Perselus-ra is. - mélyen Lily szemeibe nézett. – Először furcsálltam, hiszen Sirius híres arról, hogy gyűlöli a fekete mágiát és a Mardekárt, de Te nagyon szép vagy, arra gondoltam, talán nem számít neki. – folytatta a boszorkány közvetlenül, majd tekintete újból a sálra vándorolt. – Te is vonzódsz hozzá? – kérdezte kedvesen, de nyílt érdeklődéssel a hangjában.
Lily először azt hitte, rosszul hall, majd gyanakodva körbekémlelt. Biztos volt benne, hogy ez is Potterék műve… Aztán mély levegőt vett és összepréselte az ajkát.
- Nem tudom, ki küldte ide és minek, és miért cikiz engem azzal az idióta Sirius-szal! – emelte fel a hangját Lily. – Elképesztő még a gondolat is, hogy vonzódom hozzá! Nekem van barátom! És nem Sirius az!
Narcissa döbbenten nézett a feldúltan kiabáló lányra.
- Jól van, kedvesem, nem kell így felháborodni. – szólt rá erélyesen. – Valószínűleg hiba volt, hogy elmondtam. – mondta aztán elkomorodva. – Nem akartam semmi rosszat.
Lily gúnyosan felnevetett.
- Semmi rosszat? Akkor nem kellene emlegetni Sirius Black-et, aki semmi mást nem tud, csak ártani s bántani másokat! Beleértve engem is! – villant meg Lily zöld szeme.
- Sirius bántott Téged? – kérdezte hitetlenkedve Cissy. – Nem ilyennek ismertem!
Lily bólintott és elhúzta a száját.
- Nézzük csak… a barátom gatyáját fellógatták a Nagyterem mennyezetére, és ocsmány dalt bűvöltek rá. Állandóan beszólnak mindenkinek a cikeszfejű Potterrel és legutóbb a kedves, drága Sirius levarázsolta a lányokról az összes ruhát! – mondta dühösen Lily. – Ezek után roppant logikus lenne, ha még vonzódnék is hozzá! Az, hogy jóképű, még messze nem elég egy szerelemhez!
Narcissa a fejét csóválva állt fel a padról, és lesimította hosszú, fekete szoknyáját.
- El tudom képzelni ezeket az ostoba csínytevéseket. De hidd el, Sirius nem rossz ember valójában...ahogy gondolom ez a Potter gyerek sem. – bizonygatta Cissy, és közben Lily vállára tette a kezét. – Csak buta kamaszok...
Lily már megbánta, hogy így kikelt magából Narcissa előtt. Ránézett és mormogott valami bocsánatkérés-félét, aztán felkelt a padról ő is.
- Elnézést, most mennem… kell. – mondta rekedten.
- Jó tanulást Lilian, remélem, még találkozunk. – mosolygott Narcissa, kezét nyújtva búcsúzóul, ám sokáig kísérte tekintetével az elsiető lányt. Sirius, nem vagy normális, ha valóban úgy bánsz ezzel a lánnyal, ahogy állítja.- gondolta, s egy hirtelen ötlettől vezérelve egyenesen a nagyterembe ment, ahol a diákok többsége a leckéjét írta. Intett egyet McGalagony felé, majd a griffendélesek asztalához sietett. Csalódottan nézett körül, mert sehol nem látta Sirius-t, pedig elhatározta, hogy meglátogatja, és beszél a fejével, annak ellenére, hogy szinte semmilyen kapcsolat nem volt közöttük. Megpillantott egy kócos, szemüveges fiút, és megkopogtatta a vállát.
James titokban éppen a Hajtó az ég császára című könyvet olvasta, és ijedten ejtette az ölébe, mikor megérezte egy kéz súlyát a testén.
- Bocsánat, McGalagony professzor, én csak... – fordult hátra, hogy kimagyarázza a megmagyarázhatatlant, de meglepődve látta, hogy egy dögös szőke boszorka áll a háta mögött.
- Narcissa Black vagyok, az unokaöcsémet, Sirius-t keresem, esetleg tudod, merre járhat? – kérdezte, és végigmérte a szemtelen arcvonásokkal felruházott fiút.
James azonnal felismerte a nőt, hiszen az ő eljegyzésén öntött ajzószert a Setét Majompofa poharába.
- Sirius... – hebegte, mert hirtelen nem tudta, hogy megmondja – e az igazat Ms Black- nek, hiszen Tapmancs a gyengélkedőn volt fent, és az ágytálakat súrolta a ruhalevarázslás miatt. – hát...izé..szóval...volt egy kis meggondolatlan varázslata, és ...
- Csak nem büntetőmunkán van? – csattant fel Cissy, de inkább aggódva, mint mérgesen. – A barátja vagy? – szegezte aztán a kérdést Potternek.
- James Potter. – állt fel, és nyújtotta a kezét Narcissa felé Ágas, - Büszkén állíthatom, hogy a legjobb barátomnak nevezhetem Siriust.
Narcissa szépívű szemöldökei felszaladtak homlokán, szája alig észrevehetően megrándult.
- Szóval James Potter....értem, nagyon örülök. – mosolyodott el végül. – Kérlek, mondd meg Sirius-nak, hogy kerestem, ha időm engedi, újra eljövök, hátha szerencsével járok legközelebb. – odabiccentett az asztalnál ülő társaságra, aztán kisuhant a nagyteremből.
Sirius nem hogy nem volt büntetőmunkán, de nagyon is csodásan érezte magát a jóslástan-terem egyik eldugott sarkában árválkodó régi szertárban, amit ő fedezett fel nemrég. Izzadtan, és nyögve borult Alicia duzzadó kebleire, miközben a lány zihálva túrt bele fekete tincseibe. Egyre gyakrabban töltöttek kéjes perceket ezen az eldugott helyen. Alicia tisztában volt vele, hogy Sirius nem szerelmes, de nem adta fel a reményt, és ezért bármit megtett a fiúnak. Sirius sokáig hagyta, hogy a lány a haját simogassa, majd legördült róla, és felkönyökölt.
- Még mindig rosszban vagytok Lily Evans-szel? - kérdezte könnyedén. Alicia felpillantott, ajkát lebiggyesztette.
- Nem beszéltünk a vonaton történtek óta. – felelte, és idegesen rágta a száját. – Miért érdekel? – kérdezte féltékenyen Sirius-t, aki felnevetett.
- Nem akarok semmit Evans-től...de James...Ha ezt bárkinek elmondod, akkor egy álló évig térdig érő, vörös szakállal fogsz járkálni. – közölte a lánnyal vigyorogva, majd folytatta. – Szóval James-nek lehetnek tervei vele. Csakhogy az a nyavalyás Pipogyi beleköpött a levesébe. – fintorgott a jóképű fiú. – Lily összeállt ezzel a varjúval, nekem pedig nem esik jól, hogy a legjobb barátom szenved. – Alicia megrántotta a vállát.
- A legjobb barátod nem sokat tett érte, hogy Lily másképp tekintsen rá. – mondta komolyan, és felült. – Elég szemét módon viselkedett vele, mindig, akárhányszor csak láttam. – a lány felkapta a szoknyáját, de Sirius nem engedte, hogy a blúzát is felvegye, újra cirógatni kezdte a buja melleket, Alicia pedig visszahanyatlott az ócska matracra.
- Ez a viszály kölcsönös. – mormogta a fiú, - Arra már senki nem emlékszik hogyan kezdődött. – elengedte a lányt, és nagyot nyújtózott. – Sosem volt kifogásom semmilyen csíny ellen, de ez most más. – Sirius összeráncolt homlokkal bámult maga elé. Látszólag nem is Alicia-hoz beszélt. – Ha hiszed, ha nem, nekem van egy olyan érzésem, hogy Lily és James tökéletes párost alkotnának, ha végre elvonulna szemük elől a vörös köd. – Alicia nagyot ásított.
- És? – Sirius mosolyogva pillantott rá, majd elnyúlt mellette a matracon.
-És? – kérdezett vissza. – Talán segíthetnénk nekik. – kezével végigsimított a lány combján, és benyúlt a szoknyája alá. – Segítenél, Alicia? – a szőke boszorka megvonaglott.
-P-p-persze...igen...- suttogta. – De hogyan? – kapott aztán észbe. A fiú rávigyorgott, de nem vette ki a kezét a szoknya alól.
- Kibékülhetnél Evans-szel...figyelhetnéd kicsit, hogy mit csinál. – duruzsolta Sirius. – Nem tudom James-nek milyen tervei vannak, akár kulcsszereplő is lehetsz két ember sorsának az alakulásában. – Sirius visszahúzta a kezét, és a lány fölé lendült. – Mit mondasz? - kérdezte, haja az arcába hullott. Alicia huncutul rámosolygott.
- Számíthatsz rám. Nem venném a lelkemre, ha Lily pont miattam nem találna a nagy Ő-re. – hirtelen elhallgatott, mert Sirius lassan beléhatolt. – Imádnivaló boszorkány vagy, ugye tudod? – suttogta a fiú a fülébe. Alicia a szemét forgatta.
-Az. Persze. Tudom. – sóhajtotta, és magához vonta Sirius fejét. – Mutasd csak meg, mennyire. – nevetett, majd felnyögött, ahogy a fiú mozogni kezdett, és csókokkal lepték be egymás arcát.
A következő bájitaltanóra ugyanúgy kezdődött, mint mindig. Ám Lily Evans még előtte belopakodott az öreg Horace irodájába, s a Sirius Black-nek és James Potternek szánt hozzávalókba belehintett némi ezüst port s kisurrant. Elégedett mosollyal ült be a helyére, Mary mellé. Pitonra pillantott. Biztos volt benne, hogy a fiú is tartogat még valami bosszút Potteréknek. Bár Lily egyáltalán nem várta el, hogy barátja bosszút álljon érte, a lány a saját lábán is megállt ezügyben is, de a fiú tekintete mást sugallt…
Piton még aznap éjjel kifundált egy ártalmatlan bűbájt. Ebben Sipor is a segítségére volt, aki pontosan tudta, mi történik a szennyesbe adott fehérneműkkel. Piton és Lily tekintete gyakran találkozott az óra kezdetétől, mintha valami jelzésre vártak volna. Végül Lily rákacsintott. Alig észrevehetően, de édesen és sejtelmesen, mintegy ’kezdődjön a buli’-nézéssel.
James belemélyedt a bájitaltan könyvébe, és próbálta memorizálni a Veritaserum összetevőit, fontos volt számára, hogy beleverje a fejébe ezt a tudományt is, hiszen az aurori pályához, amire készült, ez elengedhetetlen volt. Sóhajtva lapozott egyet, majd a Felix Felicis bájitalt kezdte tanulmányozni.
Sirius nagyot ásítva könyökölt az asztalon. Halálosan unta a bájitaltan órákat, bár igyekezett jól teljesíteni a jövője érdekében.
Az óra elkezdődött. Slughorn álmosítóan magyarázott, édesgető szavaitól mindenki kissé feszengeni kezdett. Lily-t és Perselus-t dicsérte, magasztalta, ám Lily Evans alig figyelt az öreg professzor szavaira. Izgatottan várta, hogy a móka elkezdődjön. Amikor Slughorn kiosztotta a hozzávalókat, mindenkinek névreszólóan, Lily Evans Potterre pillantott. Egymás szemébe néztek.
James rájött, jóban jár, ha lezárja a hallójáratait, mert már lassan hányingert kapott Slughorn mézédes, ömlengő szavaitól, ahogy a két kis kedvencét ajnározta. Ágas Lily felé nézett, és meglepően látta, hogy a lány is ugyanezt tette. Zavarba jött, és ettől az üstje majdnem leborult az asztalról, az utolsó pillanatban kapott csak utána.
Piton szeme élénken járt Lily, James és Sirius között. Készen állt, hogy közbelépjen, ha valami esetleg nem Lily tervei szerint alakul. Ám úgy tűnt, senki sem gyanakszik semmire. Lily elvigyorodott, és várta a hatást, mert James és Sirius elkezdték összeönteni a főzeteket. Lily tudta, hogy egyetlen közvetlen szippantás, s a fiúknál máris hatni fog a szer. Közömbösítő bűbájt is tett a porra, így csak James-re és Siriusra hatott a dolog. Tíz perce folyt már a munka, Lily rutinból megcsinálta a főzetet, ezt ő már vagy két éve is össze tudta állítani. Pitonra nézett, aki ugyanabban a pillanatban fejezte be a munkát, mint ő. Piton arra gondolt, ha ezt majd a bájitalverseny döntőjén is megismétlik, holtversenyben nyerhetnek. De most, hogy semmi teendője nem akadt, megkerülte az üstjét, így a lány padja mellé került. Lily vigyorogva csóválta a fejét, hogy barátja is ugyanúgy unatkozik, ezért halkan beszélgetni kezdtek.
- Mindjárt… hat a szer… majd meglátod… - suttogta Lily a nem messze ülő Pitonnak.
Piton szeme összeszűkölt, erősen figyelt. Először nem is vette észre a változást. Aztán úgy tűnt, mintha Jamesnek és Siriusnak is egyre feszesebb lenne a mellénye. Már-már úgy domborodtak a melleik, mint a lányoknak. És a folyamatnak még nem volt vége...
James főzetet kavargató keze megállt, mikor megérezte a furcsa feszítő érzést, ami a mellkasából indult ki, hirtelen az futott át az agyán, hogy a szívével van valami gond, de miután lepillantott, megrökönyödve szemezett újszerű testrészével.
Sirius hitetlenkedve bámulta újdonsült melleit, fogalma sem volt róla, hogy mit ronthattak így el.
- James, azért Te sem panaszkodhatsz! – mutatott barátja mellkasára Sirius, és majdnem felröhögött.
Lily érzékelte a két fiú zavarodottságát, s azt, hogy magukat kezdik tapogatni. Vigyorogni kezdett.
- Na mi van, Evans? – nézett a lányra gúnyosan Sirius. – Csak nem irigykedsz? – A fiúnak kezdett határozottan jókedve lenni. Biztos volt benne, hogy a gyengélkedőn pillanatok alatt helyrehozzák, csak az nem hagyta nyugodni, hogy kinek a keze lehet a dologban, mert az a bájital, amit Slughorn akart elkészíttetni velük, nem járhatott ilyen mellékhatással. Gyanakodva figyelte Lily-t.
Lily meglepett képet vágott Siriusra, majd alig láthatóan a mellkasa felé biccentett.
- Szép mellek, Black! Kölcsönadom a melltartómat, jó? Mert ezt tartani kell! Vagy szereted, ha lógnak? Ja, persze… a lógást már megszoktad… bár ezek nagyobbak, mint amit lógónak szoktál meg magadon… úgy tűnik…
Sirius vigyorogva húzta ki magát.
- Szerintem a Te melltartód édeskevés lenne nekem, kiscica. – vetette oda a lánynak hanyagul. Kissé kényelmetlenül feszültek új testrészei, de a világért sem mutatta volna.
James zavartan vigyorgott barátja és Lily szócsatáján, majd felkapta a tankönyvet és lázasan lapozgatni kezdte, hogy vajon mi a francot tettek bele véletlenül a főzetbe. Ekkor az inge felső gombja nem bírta tovább, és leröppent a helyéről. Bele egyenesen az üstjükbe.
Piton ekkor pöccintett a pálcájával, mire a saját varázslata is működésbe lépett. Egy-egy melltartó röppent Sirius és James orra elé. Piton Lilyre mosolygott.
- Tudod, hogy ez egy sötét varázslat? - kérdezte, de a hangjában nem volt szemrehányás, inkább elégedettség. Lily szeme elégedetten csillogott és a fiúra vigyorgott.
- Testrész-transzformáció. Női alapelemek. 345. oldal, ötödik bekezdés. Némi mellékhatás, hogy csak három nap múlva lohad le… - vigyorgott Lily egyre szélesebben, mire Piton kihajolt a padból és egy gyors csókot lehelt az ajkára. Ha valaki látta is, úgy tűnhetett, mintha csak belelesne Lily üstjébe a lány válla felett.
A lány meglepődött a fiú villámcsókján.
- Őrült! Bárki megláthat! – ám ez Lilytől elég fura kijelentés volt, mert senki nem figyelt rájuk. Mindenki, beleértve Slughorn professzort is, a két fiú köré sereglett, akik…
- Remélem nem marad így örökre, különben nem fogunk tudni egymáshoz bújni többé. – suttogta Sirius a mellette vihorászó Alicia fülébe, és végigcirógatta a nyakát. – James. – fordult aztán barátjához a fiú. – Van ötleted, ki lehetett ennyire jó hozzánk? – halkan beszélt, hogy mások ne hallhassák.
James azonban látta, hogy mi történt Lily üstje felett, látta cinkos mosolyukat, és csókjukat. Érezte, hogy lángba borul az arca.
- Na vajon ki olyan bátor ebben a teremben, hogy egy lány szoknyája mellől játssza a nagymenőt? – sziszegte Potter, és idegesen magára rántotta a talárját, hogy senki ne lássa a komoly problémát okozó melleket.
Remus éppen elkészült a bájitallal, mikor a hangzavar, a kuncogás felerősödött.
- Már megint mit találtak ki? – motyogta az orra alatt.
Peter olyan izgatottan ugrált, hogy rálépett Slughorn lábára, mire az öreg tanár felüvöltött és elhagyta a káosztermet, hogy kezelésbe vegye tyúkszemes lábujját. Peter Siriushoz ugrott.
- Hadd fogjam meg! Hadd fogjam meeeg! Micsoda mellek, Sirius!! – rikkantotta, mire Sirius meglepett arccal, de elég nagy erővel odébb taszajtotta barátját.
James is döbbenten pislogott Féregfarkra, aki elég furán reagálta le a velük történteket.
Remus szája is vigyorba rohant, mikor meglátta Ágas és Tapmancs kellemes domborulatait, bár neki túl nagy volt ez a méret.
Lily rázkódott a nevetéstől. Bosszúja édes volt. Odaszólt Potteréknek.
- Na mi az, fiúk? Nem vetkőztök? Ezt mindenkinek látni kell! Ne csak Ti lássátok a lányokat ruha nélkül! Potter! Te még nőnek is szörnyű ronda lennél!
James rápillantott:
- Pedig azt hittem a rusnya nőkre buksz. – intett a hosszú hajú Piton felé. – Azt hittem te lenézed ezt a fajta szórakozást, és gyermetegnek ítéled azokat, akik elkövetik. Te sem vagy most különb Evans.
Lily szeme megvillant.
- Csak nem azt vártad, hogy annyiban hagyom?!! – sziszegte. – Potter, nagyon gondold meg ezentúl, kinek teszel keresztbe! Különben nem tudom, miről beszélsz. Én a közelében sem voltam a főzetednek… - mondta Lily vállvonogatva. – Szerintem Te rontottad el végzetesen… béna. – biggyesztette le az ajkát.
- Látom, hatott már Rád a díszes társaság, amiben mostanában forogsz. – vágott vissza James – Már jól megy mások fenyegetése. Bravó – ütötte össze a tenyerét - mikor fogod először kipróbálni valamelyik főbenjáró átkot?
- Késő Lily-ke...már elárultad magad. – heherészett Sirius – Elég volt csak rápillantani a dühödt pofikádra. – blöffölt, egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy Lily a csíny kitervelője, ám nagyon is el tudta képzelni, főleg Pipogyi Bájitalmesterrel a háttérben.
Piton is elérkezettnek látta az időt, hogy életbe léptesse a bűbáj többi részét. Halk robaj hallatszott, mintha hordókat görgettek volna a terem fölötti folyosón.
Lily a fiúra nézett.
- Neked is van meglepetésed? Talán leesik a… - vigyorgott Lily, bár kissé szívdobogva várta Piton meglepetését. – Pers, ugye azért nem nyírod ki őket? – susogta Lily. Az üvöltés és a röhögés egyre fokozódott körülöttük.
Egy pillanatra úgy tűnt, kettéreped a plafon. Ám nem vakolat kezdett hullani, hanem bugyik, csipkés melltartók, kombinék és míderek. Egyenesen Potterre és Blackre, akárhogyan próbáltak kitérni előlük.
- A Mardekáros lányok ajándéka a Gatyák Urának és hűséges segédjének - szalutált Piton a fehérneműhalmok közepén parádézó griffendéleseknek.
Ekkor véget ért az óra. Slughorn visszatért, de megtorpant a küszöbön. A szeme kigúvadt, ahogy a szétszórt fehérneműkre meredt az ajtóból.
- Potter, Black! Maguk mit csináltak már megint? És miért növesztettek melleket? Helytelen, fiatalurak, nagyon helytelen - sápítozott. - Igazán sajnálom, de kénytelen leszek büntetőmunkát kiszabni! Három héten keresztül minden nap maguk válogatják szét a szennyest! Merlin szakállára! Csak elmegy a kedvük végül az ilyen ostoba tréfáktól!
James aznap délután, már női mellek nélkül üldögélt klubhelyiségük egyik foteljában, a mellette lévőben Sirius foglalt helyet, és éppen McGalagony kioktatását hallgatták.
- Mikor lesz már vége, annak, hogy a maguk négyes fogatának az ügyével kelljen foglakozni a fél tanári karnak. Kivételes szerencséjük volt ezekkel a ... – bökött a fiúk mellkasa felé.
Ágas Siriusra vigyorgott, és hálát érzett Albus Dumbledore iránt, aki pár perc alatt megsemmisítette a kellemetlen dudorokat. Sirius a szájára tapasztotta a kezét, és némán, de nagyon röhögött.
- Látom, jókedve van Mr Potter, majd akkor is így vigyorogjon, - csattant fel McGalagony – ha a szennyeseket válogatja már holnap a házimanókkal. Sirius halkan felnyögött, és a szemét forgatta. A szennyesek válogatása még gondolatban is undorral töltötte el, egy csapásra lelohadt a jó kedve.
- De higgye el professzorasszony, nem mi voltunk. – nézett a boszorkány szemébe James.
- Akkor ki volt Mr Potter? – kérdezte McGalagony.
James azonban lehajtotta a fejét, és nem válaszolt. Gyűlölte Pitont, de nem lesz egy árulkodós kis senkiházi, majd a saját kezébe veszi a dolgokat e téren. Tapmancs sejtette, hogy James nem fogja elárulni McGalagonynak a gyanúját. Ahhoz túl büszke volt...meg szerelmes. Arcába hulló haja mögül fürkészte Ágas arcát.
- Úgy, hallgatnak! – emelte fel a hangját a boszorka, de valójában büszke is volt a mihasznákra, hiszen egy valódi griffendéles nem panaszkodik. – Egyébként tisztában vagyok vele, hogy nem maguk követték el, hiszen ehhez egyikük bájitaltan tudása sem elegendő. Hacsak nem vettek külön leckéket a nyáron, de ez elég valószerűtlen.
McGalagony szavait, a felcsapódó festmény zavarta meg, és belépett Lily Evans. Rengeteg leckéje volt, és Slughorn sokáig bent tartotta, az egyik főzetével kapcsolatban. Most kimerülten és fáradtan csak arra vágyott, hogy végre letusolhasson. Éppen ezért McGalagony látványa nem töltötte el széles boldogsággal.
- Öh, jó napot, tanárnő… - mondta halkan.
- Na éppen végszóra érkezett Miss Evans. – nézett szigorúan a lányra a professzorasszony – Talán tudna mesélni nekem a mai bájitaltan óra eseményeiről?
Lily rögtön Potterre, majd Siriusra pillantott, aztán a tanárnőre újra.
- Hát… nem tudom, igazából mi történt. Nyilván csak félreértés. Vagy elnézték a főzetet. Ezért igazán nem kellene engem vádolni egyeseknek! – nézett szúrós szemmel James-re.
- Nagyon rosszul ítéli meg háza társait! – keményedett meg Minerva tekintete – Potterék egy szóval sem vádolták meg magát, de miért is tették volna? Megmagyarázná?!
Lily nyelt egyet.
- Volt egy kellemetlen összetűzésünk. Professzor. A fiúk ostoba tréfája miatt nem tudtunk lemenni Roxmorts-ba múltkor. Aminek állítólag Sirius Black volt az ötletgazdája. – válaszolt Lily kissé mérgesen. – Talán azt gondolják, bosszúból én növesztettem nekik plusz testrészt. – Lily magabiztosan beszélt, de valójában zavarban volt, nagyon is. Hiszen a szemébe hazudott a saját házvezetőjének…
- Ezért meg is kapta Mr Black a büntetését, két hétig segédkezett fent Madam Pomfrey – nek a gyengélkedőn. Nézze Miss Evans, szinte biztos vagyok benne, hogy a maga és Perselus Piton keze van a dologban, hiszen önök igen jó kapcsolatot ápolnak. És azt is jól tudjuk, hogy mennyire rosszat Mr Potterékkel. A maga büntetése ugyanaz lesz, mint a két fiúé Miss Evans. Beállhat segíteni a szennyes válogatásba.
Lily felhördült. Volt így is elég különórája és különfeladata… ha még a szennyest is neki kell válogatnia, végképp nem marad ideje arra, hogy találkozzon Perselus-szal minden nap egy keveset…
- De tanárnő! Ez cseppet sem… igazságos. – motyogta az utolsó szót és mélyen elvörösödött.
- Nem igazságos, Miss Evans? – nézett McGalagony Lily szemébe, majd látván, hogy Lily lesüti a szemét s nem ellenkezik, folytatta.
- Én is úgy gondoltam, hogy igazam van. A professzorasszony magára hagyta a díszes társaságot, de mielőtt kilépett volna még visszafordult – Személyenként 15 pontot vonok le a Griffendéltől, talán ettől észhez térnek.
Lily, ahogy McGalagony kilépett, leroskadt egy fotelbe és a mélyére csúszott. Szinte már feküdt benne.
- Hát ezt nem hiszem el. – morogta. – Hogy ti állandóan betesztek az embernek! – emelte fel a hangját a fotel mélyéről, majd kihajolt s Siriusra meredt. – Te meg egy áruló vagy. Nem érdekel, mit mondtatok McGalagonynak, vagy mit nem! Elég egy nézés, amiből rájön!
- Lily most tényleg nincs igazad. – szólt rá Sirius halkan. – Csak azért, mert hajlamos vagyok véletlenül ruhákat levarázsolni, attól még nem vagyok áruló. – vigyorogta.
- Higgadj már le Evans! Nem köptünk be, az öreglány nem hülye. Őt nem lehet átverni, mint azt az ömlengő Slughornt, aki el van telve önönmagától, és a díszes társaságtól, akivel körülvette magát. Persze csak azért, hogy ezekből az emberekből hasznot húzzon. – állt fel James a fotelből.
Sirius utánakapott, de nem érte el James karját, pedig nem akart újabb veszekedést. Visszazuhant a fotelba, és az orra alatt motyogott.
- Hát Slughorn hülye klubestjei nekem is az agyamra mennek. – Lily-re pillantott, aztán James-re. Remélte, hogy lehiggadnak a kedélyek, de Lily felpattant.
- Mit vagytok úgy oda? Elepedtek azért, hogy Slughorn titeket is meghívjon! De annál több esze van. Csírákkal nem törődik. Nektek meg minden rossz, amit mások tesznek, ne adj Merlin, ellenetek, mert ti vagytok a tökéletes páros, a zsenik, a mindentudók! Hát bizonyítsátok, hogy én voltam az, aki rátok bűvölte a melleket! Vagy Piton! Persze, amihez Piton hozzáér, az mindjárt elromlik. Mi? Az mindjárt rossz és sötét. – füstölgött Lily.
- Én azt hittem Te egy okos boszorkány vagy Evans. – legyintett csalódottan James – Amit Piton Siriusra és rám küldött, az feketemágia volt, tanultuk. Te már tényleg nem tartozol ide. – Potter szomorúan megcsóválta a fejét, és felment a hálóba.
Sirius is felállt, majd megállt Lily előtt, és belebámult a gyönyörű zöld szemekbe.
- Lily Evans, nem látod a fától az erdőt. – mondta, és James valódi érzéseire gondolt. Megrántotta a vállát. – Sok szemétséget csináltunk, legtöbbször vissza is kaptuk, és már előre bocsánatot kérek a jövőbeni szemétségekért, ki tudja hová vezetnek az események. – mosolygott Lily-re egy csepp gúnnyal a hangjában. – De amit James az imént mondott, abban sajnos van valami. És ha hiszed, ha nem...nagyon sajnálom, ha nem tartozol már ide. – mondta Sirius sóhajtva, majd egy utolsó pillantást vetett a lányra, és ő is elindult a háló felé.
Lily összefonta mellei előtt a karjait. Zúgott a feje. Elege volt ebből az állandó feszültségből.
- Csak mert ti eldöntöttétek, hogy nem tartozom ide? Mintha belőletek állna a Griffendél! – szólt Sirius után.
Sirius visszafordult. Talán eljött a lehetőség, hogy komolyabban elbeszélgessen Evans-szel.
- Nem mi döntöttünk így Lily. – visszaült az egyik fotelba, majd a lányra pillantott, és a másik fotelre mutatott. – Ülj már le egy kicsit. Szóval nekem úgy tűnik, Te magad határoztad el, hogy nem akarsz idetartozni többé.
Lily fáradt sóhajjal leült és masszírozni kezdte a halántékát.
- Sirius… nem értem, miről beszélsz. De ha ennyire zavar titeket, hogy itt vagyok, akkor jelentsétek Dumbledore-nak. Talán engedélyezi, hogy átkerüljek egy másik házba.
- Egyáltalán nem zavar minket, sőt. – Sirius Lily-re mosolygott. – Úgy tudom, különben sem lehetséges a házcsere a Roxfortban.
Lily felnézett.
- Sok minden lehetséges ebben a kastélyban. Csak az nem, hogy békén hagyjatok engem. Sirius… miért bántotok? – kérdezte Lily halkan. Csepp harag sem volt a hangjában. – Miért vagytok ilyenek… velem…
Sirius hirtelen nagyon sajnálta, ahogy a lánnyal bántak, de ha eszébe furakodott a csínyek oka, akkor ha tudott volna sem változtatott volna a történteken.
- Lily, emlékszel a múlt évre? – kérdezte a lányt halkan. – Nem voltunk túl jóban, ám nem is piszkáltunk. Egészen addig, amíg el nem kezdtél komolyabban Pipogyival lógni, aki mint tudod nem ártatlan bárányka – nagyon komoly és őszinte volt a hangja.
- De miért fáj az nektek, hogy Pitonnal lógok?! Ha békén hagynátok engem, ő sem piszkálna… senkit, meg én sem.
- Nos, ez már nem lógás, igaz Lily? – somolygott Sirius, és le nem vette szemét Lily arcáról. – Együtt jártok...vagy rosszul hiszem?
Lily nyelt egyet. Hát megint ez a sarkallatos kérdés. Jár-e Pitonnal…
- Ezt sem értem, miért érdekel Téged. Vagy Pottert.
Sirius szinte könyörögve pillantott a vörös boszorkára.
- Hát fogalmad sincs, hogyan érez James? – végre szóba hozhatta a témát, ugyan nem tudta, James hogyan fog reagálni, ha ezt a beszélgetést megtudja.
Lily elvörösödött.
- Nem, nem tudom, mit érez James Potter. Azaz, tudod mit? De. – nézett Sirius szép szemeibe Lily. – Gyűlöli Pitont, és amiért én bátorkodom vele barátkozni, gyűlöl engem is!! De miért?! Miért, Sirius?! Mondd meg nekem! Te vagy a barátja! Kérlek szépen, hagyjatok békén minket… kérlek!
- Lily....egy valamit szeretnék most kérni Tőled. Ha van egy kis időd, gondolkodj el James viselkedésén, akkor esetleg másképp látod majd a szándékait. – egyik kezével kinyúlt, és megpaskolta Lily kézfejét.
Lily Sirius-t sosem utálta, sőt, kimondottan jó fejnek tartotta. Meghökkenve nézett rá most.
- Hiába gondolkozom el a dolgon, attól még nem tudom, mi van Potter fejében. Figyelj, nem szerzel neki valami csajt? Talán akkor lefoglalja magát. – morogta Lily. – Ne haragudj, de hullafáradt vagyok. Nehogy azt higgyétek, olyan nagy öröm Slughorn kis kedvencének lenni. Kizsigerel. – mondta Lily sápadt, nyúzott arccal s felment a lányhálóba, maga után húzva nehéz, könyvekkel teli táskáját.
Sirius mosolyogva nyújtózott egyet a fotelben.
- Épp azon fáradozom kedves Lily. – mondta csak úgy magában. – Hogy szerezzek neki egy csajt.
