Mi a dominálás?

Lehet bilincs, kötél, vesszõ, tûk, gyertya, a kellék izgalmas, de nem a lényeg. A dominálás számomra az, hogy uralmam ala hajtom a másik lelkét, es megteszek vele olyanokat, amire másképp sem hajlandó, sem képes nem volna, és egyszerûen nem tud ellenállni az akaratomnak, mert amit én mondok, parancsolok, vagy egyszerûen csak szituációt teremtek (ld. pillangó), annak NEM TUD ellenszegülni, sõt, újra és újra rájön, hogy ÉLVEZI ami történik vele, nem utolsó sorban épp ezt az ellenszegülésre való képtelenséget. Természetes, hogy közben mindezt testileg is demonstrálom, de nagyon jól tudtam dominálni akkor is, amikor sem hely, sem eszköz nem állt rendelkezésre.

A dominalas attól lesz DOMINÁLÁS, hogy a sub TELJES MÉRTÉKBEN ALÁVETI MAGÁT, és ha ez megvalósul, már nem is érdekes, hogy csak térdel-e, vagy kap ezeregy vesszõcsapást és milliónyi tût, pontosabban fogalmazva ugyanolyan izgalmas az elõbbi is. Mert számomra a legnagyobb élvezet, amikor úgy tartom a lelkét a tenyeremen, mint egy rebegõ kismadarat. Na meg persze az ehhez elvezetõ milliónyi út :)

Így aztán nem zavar, ha alkudozik velem a chaten, partnerlistat tölt ki (amit az ismerkedéskor el is várok), sarkalatos kijelenteseket tesz, hogy ezt igen..., azt soha...., mert ha egyszer a rabnõm lesz, onnét kezdve már csak egy szabály van: ÉN, semmi és senki mással nem kell törõdjön, és pont ebben fogja lelni õ is a legnagyobb örömét, ha ezt meg tudom valósítani vele. Elvégre egy szolgalélek erre vágyik. Mert ez KÜLÖNBÖZTETI meg a dominálást a kikötözõs szextõl, a seggrepacsitól, és a többi 'pusztán' sm játéktól.

És meg egyszer, nincsenek szabályok. Csak a DOM van, az ÚR, aki annál jobb, minél kiszámíthatatlanabb, még akkoris, ha pár nagyon fontos dologra tényleg állandó szabályt alkot, de a rabnõnek semmi más dolga, mint az engedelmesség. Mért nem lesz ez durva erõszak? Mért nem lesz ez a rabnõ határainak be nem tartása, mért nem lesz ebbõl KÍNZÁS?

Mert a varázsszó a BIZALOM!! NEM állok le addig ilyet csinálni senkivel, mig tökéletesen meg nem bizik bennem, még akkor sem, ha tudom, hogy a jelentkezõk legnagyobb részét ha 3 nap alatt nem hozok össze velük találkozót, elveszítem, mégis CSAK AKKOR kerülhet sor ilyenre köztünk, ha már hajlandó mindent feladni értem, tökéletesen átadni magát. Különben nem rabnõm, csak bdsm szex, alkalmi szeánsz, nem vetek követ arra, aki erre vágyik, de ne nevezze dominánsnak magát, se rabnõnek, es nekem sem ez, nem õ kell. Mindez persze nem azt jelenti, hogy mindent meg is akarok csinalni vele, de azt igen, hogy megtehetném, ha akarnám!

Ha jól csinálom, akkor saját maga kéri, hogy ne legyen menekülõszava, és közli, hogy mindegy, mit csinalok vele, mert MINDEN JÓ, MI TÕLEM VALÓ. Elértem már. Arra törekszem, hogy újra és újra elérjem :)

Végül még egy gondolat: népszerû nézet, hogy a dom valójában szolgájának szolgája, kinek létezése célja, hogy a sub kedvére tegyen. Nos, ez amilyen nyilvánvaló, olyan hamis. A nebulóiért magát feloldozó pedagógus tanítványai tanítványa lesz-e? Az önfeláldozó anya gyermekének gyermeke-e lesz-e? A beosztottjával törõdõ fõnök beosztottja beosztottjává válik-e? A dologból annyi természetesen igaz, hogy Dom és rabnõ kölcsönösen egymás kedvére tesznek. Megadják a másiknak amire vágyik. De ez a következõ:

A DOM törõdik, irányít, figyel. Korrigál, nevel. Védelmez, segít, vezet. Büntet. A Dom DOMINÁL.
A sub elfogad, megad, felad. Engedelmeskedik, tanul. Kedvben jár, igyekszik. Bûnhõdik. A sub SZOLGÁL.

-Jeromos Mester

(megjelent az index BDSM fogságában fórumában, 2004. május 18-19.)