Szerepjáték és valóság összeolvadása a szexualitásban

avagy a BDSM antropológiai vizsgálata

Írta: Bodnár Rita

Tartalom

1. Bevezetés
1. 1 A kezdet
1. 2 Miértek és hogyanok
1. 3 A lepel lerántása

2. Hangsúly a szerepen
2. 1 A szerepjátékban részt vevõ- és a valós én
2. 2 Az én szerepem

3. A terepmunka elõtt, alatt és után
3. 1 Pszichológia, antropológia, pszichológiai antropológia
3. 2 Férfi és nõ

4. Rítusok a nyilvánosság elõtt és a hálószobák mélyén
4. 1 "Kanonizált BDSM"
4. 2 A közösségi életrõl

5. Nyelvhasználat

6. És ami kimaradt

Bibliogárfia

1. Bevezetés

A bõ fél éven át tartó, elsõ antropológiai kutatásom ismertetését azzal fogom kezdeni, hogy bemutatom a közösségemet, annak sajátosságaival együtt; majd a kérdéseket és problematikát, amiket felvetett bennem; végül pedig a módszereket, amiket alkalmaztam a terepmunka során.
Az alapok felvázolása után a válaszok keresésérõl, az újabb és újabb kérdések felmerülésének élményekben gazdag idõszakáról, a kutatott terület mélyebb megismerésének folyamatáról, a közben átalakuló saját magamról, a már (majdnem) antropológusként való gondolkozásról, valami újszerû gondolat keresésérõl fogok írni. Vagyis egyféle rövidített terepmunka-napló következik, benne: a kutatásomhoz passzoló antropológiai módszerek, irányzatok megtalálása; a kiemelt problematika körüljárása és értelmezése; sajátos nyelv- és szimbólumrendszer megértése.
Zárásul pedig megpróbálom összeszedni mindazt, ami kimarad a mostani tanulmányból, a kérdéseket, amikre még nem találtam választ, és a jövõbeni terveimet a tereppel kapcsolatban.

1.1 A kezdet

A terepválasztás idõszaka számomra kicsit elhúzódott, de nem azért, mert nem volt meg az ötlet és a nyitottság, hanem mert nem tudtam, hogy a szexualitást hogyan kell (vagy lehet-e) kutatni antropológusként, illetve, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen irányú kutatásra az antropológiában.
A szexualitásnak egy olyan ágát választottam, amit az érintettek - de a külsõ szemlélõk is - a BDSM¹ betûszóval jelölnek, mely egy, az átlagtól eltérõ szexuális magatartást fejez ki. Korábbi tanulmányaim során találkoztam az alá- fölérendelt párkapcsolatok vizsgálatával, illetve az internetes fórumok között is, mondhatni keresés nélkül, könnyen rábukkantam az ilyen témájúakra. Innen egyenes út vezetett a kutatáshoz, mert érdekesnek találtam, hogy a szexualitás egy válfaja vagy irányzata olyan sajátos és intenzív, hogy bár a szexkultúra mindenki számára intim dolog, a BDSM mégis embereket mozgat meg és hoz össze, sõt, közösséget is teremt talán (merthogy ekkor még nem tudhattam, mi van a fórum mögött, a valóságban). A szexuális beállítottság az én része minden esetben, ha valami eltérõre vágyunk, annak felismerése, beismerése és megélése hosszú folyamat lehet, ezzel függ össze az identitással kapcsolatban felvetett problematika. A harmadik dolog pedig, ami elindított ezen a vonalon, hogy több fórumot, rengeteg honlapot találtam ilyen témában, melyeknek nincs semmi köze a pornográfiához; rengeteg pszichológiai, filozófiai, szociológiai tanulmány foglalkozik ezzel a témával; de még több irodalmi mû, színdarab, festmény és mûvészi fotó született, amiben kifejezõdik a BDSM lényege. Tehát arra gondoltam, érdemes szubkultúraként gondolni rá és foglalkozni vele.

1 BDSM (angol betûszó) jelentése: Bondage (ki- és megkötözés); Discipline (fegyelem és fegyelmezés); Domination (uralkodás, irányítás); Subordination (alárendelõdés, alárendeltség); Sadism (szadizmus); Mazochism (mazochizmus)

1.2 Miértek és hogyanok

A legnehezebb, mint általában mindent, elkezdeni volt a kutatást. Hiába volt némi felszínes ismeretem, és hiába volt ismerõsöm is érintett a dologban, a fórumot nem tudtam "bevenni". Számomra ugyanis túlságosan kötetlen és anonim módja a beszélgetésnek, még akkor is, ha azóta már tudom, hogy az ott rendszeresen véleményt cserélõ, élményeket és tapasztalatokat megosztó, tanácsot kérõ és adó emberek a való világban is tartják a kapcsolatot egymással. Az elején ezt nem láthattam, így kerestem valami számomra interaktívabbnak, közvetlenebbnek tûnõ csatornát, amire egy cset oldal² BDSM érdekeltségu embereket vonzó szobájában leltem. Itt vetettem fel elõször a kutatásomat, kíváncsi voltam elõzetesen, mit gondolnak, fontosnak tartják-e esetleg. Az általános reakció ezzel kapcsolatban az volt, hogy: "jó lenne, de…". Mégpedig azért, mert úgy vélik, hogy akik nem érintettek, nemhogy nem tudják, mi a BDSM lényege, de egyenesen torz és a valóságot meg sem közelítõ képet alkotnak róla. Tehát, "aki itt van, annak nem kell megmutatni, aki nincs itt, az pedig úgysem értené" alapon inkább le-, mint rábeszéltek volna.
Hogy aztán nem hagytam magam, az azért alakult így, mert rövid idõn belül rájöttem, hogy igenis vannak problémás, tisztázatlan dolgok, kérdések, igenis folynak a viták, egymás között is, igenis betérnek a cset szobába olyanok, akik nem mûvelik, csak kíváncsiskodnak, és a BDSM valamiért élénken jelen van napjainkban.

De hogy ez miért lehet így? Nem az antropológia kérdésköreibe tartozik az okok felkutatása, és nem is kívánok hosszan értekezni errõl. A kutatás során végigolvasott fórumok és interjúk alapján általánosan mondhatom, hogy a BDSM -hez az abban önmagukat megtaláló személyeket valamiféle hiányérzet vezette el, melyet a nemi szerepek, a párkapcsolatok, házasságok módosulása, felülíródása okoz³. Elég, ha nagyszüleink kapcsolatára gondolunk, amiben mindketten tudták, mi a dolguk, a szerepük meg volt határozva. Mára ez felbomlott, aminek egyik következménye, hogy azok, akik elvesztek az egyenjogúságban, keresik azt a módot, párt, helyzetet, ahol az én egy konkrét, önmaga által választott szerep mögé bújhat, melyben létezése értelmet és célt kap, mert bizonytalanságban senki nem tud élni. A másik vonal pedig a rohanó életmód, amit folytatunk, hiszen nincs idõnk reagálni arra a rengeteg dologra, ami a mindennapok során ingerel minket, ez pedig elõbb-utóbb óhatatlanul is túlzásokra késztet. Hogy mindez a BDSM -ben hogyan jelenik meg, arról majd késõbb szólok⁴.

A kezdeti nehézségek némiképp feloldódtak a személyes találkozás után. Az internetes közösség rendszeres találkozókat szervez, amikre engem is szeretettel vártak, én pedig kíváncsian mentem. Nem tudtam, hogyan vessek be antropológiai "trükköket", így általában figyeltem, beszélgettem, részt vettem. Helyben sosem jegyzeteltem, a csoportos találkozókon inkább megfigyelõ próbáltam maradni, bár eleinte, mint új embert, sokan próbáltak megismerni, késõbbiekben pedig már a tanulmányról érdeklõdtek széles körben, és tanácsokkal, tapasztalatokkal láttak el. Interjúzás során diktafonnal dolgoztam, persze csak elõzetes engedélykérés után. Továbbra is, és visszamenõleg átolvastam a fórumoldalakat, de cseten folyó vitákat is generáltam. És egyik legérdekesebb élményem volt, amikor három sub és/ vagy mazo nõvel ültünk le egy spontán kialakult "kerekasztal beszélgetésre", ahol én csupán a moderátor szerepét töltöttem be. Felmerülhet a gondolat, hogy ez nem egy mesterségesen megrendezett esemény volt-e, és az elhangzottak ezáltal hiteles vallomások lehetnek- e. Nos, azt gondolom, hogy igen, hiszen szabad kezet kaptak a tekintetben, hogy mirõl mennyit mondanak el nekem. Nyitottságukért, õszinteségükért és magáért az élményért nagyon hálás vagyok nekik. Ezután a beszélgetés után éreztem elõször, hogy én kapok is a terepemtõl, mint antropológus.
Mindezt összefoglalva úgy gondolom, minden lehetséges "fronton támadtam", hogy megértsek egy "virágzó" szubkultúrát, ami bár intenzíven jelen van napjainkban, mégis tabu, mégis rengeteg negatív sztereotípia és hamis kép terjeng róla.

2 "A cset oldal biztosítja a színterét az internet felhasználóinak, hogy közülük azok, akik egy idõben vannak a hálón, a különbözõ csetszobákba belépve, valós idejû beszélgetésbe kezdhessenek másokkal." (Wallace 2002:19)

3 Például Pierre Bourdieu írja a Férfiuralom címû tanulmányában (Hadas 2001), hogy a megváltozott férfiszerepeken túl, a férfi életciklusai és életszférái is módosultak, gondolhatunk itt az anya helyett a kisbabával otthonmaradó apára, a transzszexualitásra vagy akár a férfiprostitúcióra is

4 a 4.1-es részben: a BDSM a hétköznapi dolgokat tölti meg sajátos jelentésekkel és teszi õket a maga szimbólumává

1.3 A lepel lerántása

Számba vettem azokat a dolgokat, melyeket én problémásnak látok, kérdéseket, melyekre nem tudom a választ, és hipotéziseket, melyeket az elejétõl fogva bizonyítani, vagy cáfolni szerettem volna. Ezeket három nagyobb csoportba szedtem, az egyéni szinten, a párkapcsolati szinten és a közösség szintjén felmerülõ problematika alapján. Végül úgy döntöttem, az egyénbõl, az általa betöltött szerep és az én viszonyából fogok kiindulni, ezen keresztül mutatom be, milyen az én-keresés folyamata, a bevallás, az elfogadás és elfogadtatás.
A közösség hogyan fogadja az új embereket, mivel jár a bekerülés, van-e valamilyen különleges beavatási rítus (egyáltalán rítus alapú közösségrõl, kultúráról van-e szó), melyen át kell esni, egyáltalán minek kell történnie, hogy az ember eljusson idáig. Ez nem velünk született dolog, rengeteg tanulásra van szükség hozzá (az elsõ tanár a saját kultúra), ki segít, és hogyan, egy kezdõ kihez fordulhat…stb. Hogyan változik meg az élet egy új párkapcsolatban (ha csak egyrõl van szó, sokan ugyanis kettõs életet élnek, párhuzamos kapcsolatokban, ennek mûködése, okai is érdekesek), mennyiben más, csak a szexualitás terén tér el a hétköznapi értelemben vett kapcsolattól és felvállalható-e ez a barátok, családtagok elõtt, a közösség tagjai között milyen a kommunikáció (tapasztalat- és ötletcsere, élmények megosztása…stb.) illetve fontos-e, hogy azonos érdeklodésû baráti kört teremtsen magának az ember. Hogyan folyik a párválasztás, az élõben történõ csoportos találkozások (ezeket ki szervezi, mik az idõpont és a helyválasztás szempontjai, kik mennek el…stb.). Hogy magukra közösségként gondolnak-e egyáltalán, mert hát egyetlen közös pontjuk van csak, ami viszont nagyon meghatározó. Fontos a sajátos szóhasználat is, hiszen a BDSM-nek megvannak a maga kifejezései (mit takarnak ezek és egyértelmûek-e).

2. Hangsúly a szerepen

2.1 A szerepjátékban résztvevõ- és a valós én

Ahhoz, hogy beszélhessünk a BDSM lényegérõl, meg kell ismernünk, hogy milyen viszonyokat valósít meg és milyen szerepeket kínál fel. Én magam is ezzel kezdtem a kutakodást. Ebben a gyakran már-már teátrális, szimbólumokban bõvelkedõ és intenzív érzelmi világot valamint kreatív fantáziát igénylõ világban mondhatni szükségszerû, hogy a partnerek azáltal is fokozzák mindezt, hogy ellentétes pólusokon mûködõ szerepeket öltenek magukra párkapcsolaton belül. Az egyes viszonyok és típusok jelölésére leginkább angol kifejezéseket használnak az érintettek, ami alapjaiban véve nem okozna konfliktust, nem az elnevezésekkel van a baj, hanem, hogy azok a határok, melyeket az adott szerepkör kijelöl, gyakran elmosódnak. Ez problémát inkább akkor jelent, amikor valakitõl elvárják, hogy sorolja be magát konkrétan valahová. Közösségi szinten, amikor a különbözõ típusokról folyik a vita - merthogy a állandó jelleggel folyik-, öt személyiség- és kétféle kapcsolattípust különböztetnek meg nagyjából azonos jellemzõk alapján.

Elsõként az s/m⁵ kapcsolatot nézzük: ez tulajdonképpen az, amirõl szado-mazochizmusként már mindenki hallott, olvasott. Ez egyenrangú helyzet két ember között, akik közül az egyik, a szadista szeret fájdalmat okozni, (általában az ezzel együtt járó adrenalinmámor miatt), a másik, a mazochista szeret fájdalmat kapni, sõt egyenesen élvezi azt (általában az ezzel járó endorfinmámor miatt, kb. úgy, mint az élsportolók, akikrõl ugye tudjuk, hogy teljesítményük, vagyis kínjaik csúcsán majdnem hogy élvezetes transzba esnek). Itt nincs Úr és nincs szolga, tehát alá- és fölérendelõdés, a fájdalomokozás/szerzés közös megegyezés alapján jön létre, és a célja a felek kölcsönös és azonnali kielégülése, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a fájdalom a mazo számára kellemes módon áramoljon. A szadista a másik kedvében jár, és "racionálisan követ el erõszakot", mindig tisztában van azzal, amit csinál.
Ezzel szemben a D/s⁶ kapcsolat egy dominancián alapuló viszony két olyan ember között, akik közül az egyik, a Dom szeret uralkodni, a másik pedig, a sub, szereti ha uralkodnak fölötte. (Érdekességképp jegyzem meg, hogy, amíg a BDSM nem volt jelen szubkultúraként, ha úgy tetszik, BDSM -ként, a Dom-ot gazdának hívták.) Itt a testi élvezet szellemi kerülõ úton érkezik meg, a szexuális izgalom sokkal inkább a fejben keletkezik, mintsem egy tisztán testi folyamat része lenne. Ha elõfordul fájdalomszerzés, az eszmei dolog, például büntetés, vagy az, ha a sub a Dom kedvéért eltûr valamilyen fájdalmat. A sub nem a fájdalmat élvezi, hanem lévén, hogy szolgálatkészségének bizonyítására kerül sor, a behódolás vele járó érzését, emiatt nem is kell, hogy "kellemes" fájdalom legyen ez. A D/s helyzet közvetlen célja a hatalom-kiszolgáltatottság atmoszférájának a megteremtése, amely sok esetben nem (csak) közvetlenül akkor és ott hat ki a résztvevõk érzelmi és érzéki világára⁷.
Az ötödik szerep típusról csak pár szót szólnék, mert én magam nem tudom hová tenni. Ez pedig a switch, aki nem egyszerre ugyan, de alkalomadtán az összes szerepet betöltheti, és be is tölti, de nem kötõdik egyikhez sem annyira, hogy benne ragadjon bármelyikben is⁸.

Ralph Linton foglalkozott a státus és szerep problematikájával⁹ a társadalmon belül, és bár a BDSM-et nem tekinthetjük annak, de a státus és szerep jelentõsége alapjaiban határozza meg ezt a szubkultúrát. Valamint ebben a kontextusban is igaz, hogy az ember csak a másikhoz viszonyítva, tehát az általa be nem töltött státusokhoz képest játszhat egy szerepet. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy a felsorolt szerepek mindegyike az ember identitásának részévé válik, és ha épp nincs lehetõsége azt "gyakorolni", attól még teljes marad az identitása, nem esik ki a szerepébõl. Amíg Linton a társadalmakról beszél, és a státusok azon belüli nemek szerint történõ megosztásáról - pl. a fizikai teherbíró képesség vagy a szaporodással kapcsoltban betöltött funkció alapján -, addig itt más szempontok dominálnak. A szerepek inkább a lelki karakterekre épülnek. A Dom például egyértelmûen és tipikusan férfikarakter (akkor is, ha gyakran nõ tölti be), hiszen tekintélyt kivívó, határozott, engedelmességet és tiszteletet parancsoló. Egy "BDSM -en belüli státus" betöltése viszont elégedettséggel jár, hiszen az ember önmagára lel benne, meglepõ lehet, de az alárendelt (sub és mazo) szerepek legalább annyira, mint a "magasabb pozíció", ezzel szemben a társadalmakban a hierarchia alján lévõk nem gyakran lelnek örömöt státusukban.
A szerepekbe való belehelyezõdés nem része a közösségi életnek, tehát nem alakult ki egyféle "csoport hierarchia". Az embereket az hozza ugyan össze, hogy mindnyájan a BDSM vonzáskörében mozognak, de egymás közt nem csoportosulnak az alapján, hogy ki milyen beállítottságú a partnerkapcsolatában, erre vonatkozóan semmilyen megnyilvánulással nem találkoztam.
Amirõl még beszélni szeretnék a szerepek kapcsán, az az, hogy ezek betöltése nem feltétlenül, de persze megegyezhet az élet egyéb területein betöltött státussal is. Viszont gyakori például, hogy az alárendelt szerepben mozgók a mindennapok során határozott fellépésûek, dominánsak - az én tapasztalataim szerint-, de fordítva ez nincs így, a domináns fél inkább vezetõ beosztású az élet egyéb területein. Egyébként az általánosan kijelenthetõ, hogy jellemzõen inkább az értelmiségiek találnak rá a BDSM nyújtotta élményekre.

5 gyakorlatilag minden elnevezést vagy megjelölést a BDSM betûszó jelentésébõl tudhatunk, az s/m a sadism- mazochism szópárból ered, a kapcsolat tagjait nemes egyszerûséggel a sadist és a mazochist magyar megfelelõivel, a szadistával, és a mazochistával jelölik

6 Én ezt a fajta viszonyt ismertem meg alaposabban a kutatásom során, így a legtöbb példám is erre vonatkozik a tanulmányban

7 A bemutatás alapjai a www.index.hu "A BDSM fogságában" címû topicból származik

8 a D/s kapcsolat, az elõzõhöz hasonló módon értelmezhetõ, amit hozzáfûznék, hogy a domináns fél Dom, Úr vagy Domina, Úrnõ; az alárendelt pedig szolga vagy szolganõ, hiszen, amirõl késõbb még részletesebben beszélek majd, ezek a szerepek a kultúrából vett sajátosan férfi és nõi szerepek jellemzõivel bírnak, nem korlátozódnak az adott nemre betöltésük szempontjából, sõt, tulajdonképpen arra sem, hogy különbözõ nemûek töltsék be õket egy kapcsolaton belül

9 R. Linton: Státus és szerep, in: Bohannan, Paul- Glazer, Mark (szerk.):Mérföldkövek a kulturális antropológiában, Panem 1997

2.2 Az én szerepem

Én érdeklõdõként bukkantam fel ebben az eldugott világban és kedvesen fogadtak. Türelemmel válaszoltak a kérdéseimre, tulajdonképpen ez meg is lepett, afféle tabu lévén, azt gondoltam sokkal zártabb közösségre találok majd. Amikor már tisztázódott az antropológus státusom és felfedtem céljaimat, kicsit megosztottam a közösséget. Ez érthetõ, hiszen a "hálószoba-titkaikra" és a legintimebb élményeikre voltam kíváncsi, illetve mert egyöntetû véleményük van a rajtuk kívüli világról, és mindnyájan ütköztek már róluk alkotott negatív elõítéletekbe, engem is csak egy sztereotipizáló kutatóként fogott fel a társaság egyik része. A többieknek sokkal fontosabb volt az, hogy a külsõ világ végre kapjon egy valós képet arról, hogy milyenek õk valójában, hogy értsék meg, mit miért tesznek anélkül, hogy elítélnék õket. Ez a vonal bizonyult erõsebbnek, valószínûleg az utóbbi években intenzívvé váló, de a színfalak mögött zajló érzékeny világ már megkívánja a nyilvánosságot és a szabadságot. Mert hát hiába az egyetemes emberi szabadság eszme, ha mégsem valósul meg a teljes egyenjogúság, hiszen mi van, ha valaki éppen úgy rendelkezne szabadságáról, hogy lemond róla¹⁰.

Ez után nem volt nehéz dolgom, ötletekkel, véleményekkel "bombáztak" és kerestek meg olyanok, akikkel én magam nem is beszéltem a terveimrõl, de hallomásból felkeltette az érdeklõdésüket a dolog. A negatív oldalról is értek hatások, sokan a hátam mögött elkönyveltek kérdõívet kitöltetõ szakbarbárnak, ami ténylegesen megrendített egy pillanatra, mert úgy éreztem, az egész kicsúszik a kezembõl, aztán beláttam, hogy ez természetes reakció, és folytattam. Az interjúk során barátokra találtam, és nagyon jól éreztem magam. Ugyanakkor zavarba is jöttem olykor, nem mindig tudtam, hogy mit csináljak vagy hogyan viselkedjek, de legfõképp, hogy mit mondjak vagy hogy meddig mehetek el a kérdezõsködésben. Szerencsére, vagy az õ türelmüknek hála, egyszer sem követtem el "határsértést".

Végül is a közösség egyfajta velük egyenrangú pozícióba helyezett el, szívesen beszélgetnek velem, és ajánlkoznak interjúkészítésre is. A legutóbbi nagyon kedves élményem az volt, amikor egy nõ megkérdezte: van-e kedvem beszélgetni vele és a párjával a BDSM-rõl. Naná, hogy igent mondtam! De azért egy párkapcsolati terápia vezetését egyelõre nem vállalom…

10 http://www.jerom-bdsm.freeweb.hu/ oldalról származó Gondolatok a szabadságról címû esszé gondolatmenete alapján

3. Terepmunka elõtt, alatt és után…

3.1 Pszichológia, antropológia, pszichológiai antropológia

Az antropológiai irányzatok és módszerek "átrágása" tudatosan történt, hiszen a kutatás elejétõl kezdve voltak szempontjaim, melyek alapján meg akartam ragadni a terepemet és olyan vonalat kerestem a szakirodalomban, amivel ezt egyeztetni tudom. A témám elsõdlegesen pszichológiai jellegû, amit nekem mégis, abból a dimenzióból kiemelve, "antropológiává" kellett tennem. A kettõ közti határvonal a mai napig homályosnak tûnik, tehát egyértelmûen nagy az átfedés a két tudomány között. Végül a pszichológiai antropológia irányába indultam el, lévén, hogy egyféle viselkedést, méghozzá egy nem megszokott szexuális viselkedést és az e köré csoportosuló embereket kezdtem vizsgálni. Az pedig magától értetõdõ, hogy a szexuális orientáció mindenképpen lelki attitûdöket is magában hordoz.

A szexualitás részben ösztönös dolog, de minden esetben, mint egyféle viselkedést, tanulási folyamat kíséri. A BDSM-ben a tanulási folyamat soha nem ér véget és különösen fontosnak tartott dolog a mûvelõi körében. Ahogy egy hozzászóló is ekképp sorolja egy, a témába vágó fórumon ennek a fajta szexuális magatartásnak a jellemezõit: "végtelen bizalom a partnerek között, ami egymás tökéletes és hiánytalan megismerésébõl fakad, az emberi test rendkívül kifinomult ismerete - fejlett erotikus érzék, kultúra- és nem utolsósorban, FANTÁZIA."¹¹ Ebbõl egyébként az is kiderül, hogy a tanulás nem csak egyénileg történik, hanem a párkapcsolatokban is, sõt, ez a folyamat közösségi szintre emelkedett, az internetes oldalak terjedésének és az élõ találkozásoknak köszönhetõen. Interaktívan folyik a tapasztalatcsere; ötletek, tanácsok és intelmek cserélnek gazdát nap, mint nap mind az internet keretei között, mind személyesen zajló beszélgetések formájában. Így beláthatjuk, hogy nem csak a tanulás fontos, de a tanítási szándék is megjelenik a közösség - különösen a tapasztaltabb- tagjai részérõl. Az internet jó közvetítõnek bizonyul a még ébredezõ vágyakkal bírók számára, hiszen ott megismerhetik a hasonló utat már végigjártak élményeit. Nem ritka, hogy az internetes közösség egy - vagy akár több- tagja egyfajta mentor szerepébe bújik és segíti a bizonytalanul lépkedõ kezdõ önmagára és/vagy megfelelõ partnerre való találását, ahogy az kiderült a beszélgetések, interjúk során.

Hollós Marida¹² idevágó tanulmányában azt is hangsúlyozza, hogy a kiemelt viselkedést nem elég önmagában tanulmányoznunk, hiszen annak az adott kulturális kontextusban való elhelyezkedése legalább olyan fontos az értelmezési aktus során. A BDSM -mel való kapcsolatba kerülés és ennek elfogadása, mind az én számára, mind a másikkal való kapcsolatban, rögös és sokáig elhúzódó folyamat is lehet. Az adatközlõim többsége azt mondta, hogy vágyai a kezdetektõl fogva benne voltak, bár ezt csak visszatekintve korábbi életükre, látták be igazán. Az ezzel való szembesülés elõször inkább tagadást, mint elfogadást váltott ki belõlük, de a közösség segítõkészsége, türelme a kezdõkkel szemben segíti a BDSM -ben való elmerülést és egy más, eddig keresett szexuális magatartást hoz, ami az én kiteljesedésével jár együtt¹³. Többek szájából hangzott el az a gondolat is, hogy a BDSM egy döntés. Ahogy Jack D. Douglas is így írja tanulmányában: "… eleinte dermeszti õket a megszégyenítéstõl való rettegés, vagy akár annak gondolata, ezért nem teszik; azután tenni kezdik, közben, hol felbukkan, hol meg eltûnik a szégyentõl való félelem- s néha a tényleges szégyenérzet; késõbb-, ha folytatják és megússzák, azaz ha sikerül megszégyenülés nélkül megúszniuk- a szégyen büszkeséggé, önbizalommá alakul át" (Rácz 2001:202). Õ itt a prostitúcióról beszél, amit valaki általában (valamilyen) kényszerbõl kezd csinálni, ezért használja az átalakulás kifejezést a büszkeség kapcsán, a BDSM -ben ez a döntés meghozatalának következménye, amit az imént említettem.

A kutatásom során én ezt a Victor Turner¹⁴ által felvázolt és átmeneti rítusként emlegetett folyamattal állítottam párhuzamba, mégpedig azért, mert részei- az elkülönülés, a liminalitás és az egyesülés-, megegyeznek a BDSM -mel való találkozással, az abba való "beletanulással" és végül már a mûvelésével, megélésével. Ebbõl a liminális szakasz az, amelyikrõl idáig beszéltem, a bizonytalanság, elutasítás; elismerés, vágyakozás, bátortalanság. Hogy miért ez jellemzi ezt a fázist?
A válasz abban rejlik, amit boncolgatni kezdtem már korábban, vagyis, hogy a környezettel való kapcsolat befolyásolja az egyént. A BDSM kapcsolat más, mint a hétköznapi értelemben vett, vagy ahogy a közösség nevezi "vanilla" kapcsolat, például esetlegesen maradhatnak a szexuális együttléteknek nyomai a testen, melyek uszodában, orvosnál nem mindenki szerint vállalhatók, vagy az adott pár fantáziáján múlik, hogy milyen tárgyi eszközöket vonnak be játékaikba, ezeket pedig be kell szerezni, meg kell csináltatni, stb. Mindkét fél részérõl sokkal több odafigyelést, precizitást igényel minden egyes aktus, hiszen a másik vagy saját maguk testi épségérõl is szó van. De az anatómiai ismeret még kevés, például az uralkodó fél a másikat lélekben erõsíti, gazdagítja, amihez az õ belsõ attitûdjeit is ismernie kell, hogy ezáltal feltérképezhesse mindkettõjük határait.
Ezekkel az új dolgokkal mindenkinek számolnia kell, de nem egyedül, hiszen bárkit megtalálhat kérdéseivel, kételyeivel- legalábbis én így vettem észre.

A Turner- féle egyesülés szakaszhoz a BDSM -ben nem kötõdik különösebb rítus. Én az internetes közösséget vettem a kutatásom alapjául, és úgy látom, akkor történik meg a liminalitásból való átlépés, amikor valaki már meg tudja fogalmazni saját vágyait, illetve tesz is azok megvalósulása érdekében. A cset szoba elsõsorban a társkeresõ funkcióknak megfelelõen mûködik, és amint valaki eljutott egy önazonos állapothoz, általában kilép ebbõl a fajta a virtualitásból. Félreértés ne essék, a kialakuló közösség, ismeretségek nem bomlanak föl, a fórumok továbbra is látogatottak a legtöbbek által, mert ott több lehetõség van a konkrétan a BDSM-et érintõ dolgokat megvitatni, és ha valaki az internetet használta fel akár párkeresésre, akár a BDSM megközelítésére, az a továbbiakban is igényelni fogja, hogy legyen egy szûk, de hasonló beállítottságú baráti köre. Ezért is alakul gyakran úgy, hogy például sokan nem kívánnak részt venni az internetes beszélgetésekben, vitákban, a szervezett találkozókon mégis részt vesznek. És a közösségbõl megismert, megkedvelt emberekkel a valóságban is kiépítenek valamiféle kapcsolatot. Aminek fontossága érthetõ, hiszen mindenkinek fontos, hogy olyan emberekkel vegye körül magát, akik elõtt önmaga lehet, valamint, a BDSM kapcsolat típusainak sajátos problémáira használható tanácsot csak egy "sorstárs" adhat.

Például van egy sajátos eset, amit ugyan egyesek elítélnek, viszont sokan belekényszerülnek, és épp ezért, a legtöbben türelemmel tolerálják is. Vannak olyan tagjai a közösségnek, akik már elindultak egy úton, családot alapítottak és házasok, mikor szembesülnek saját vágyaikkal. Közülük sokan nem akarják ezt feladni, és a "kettõs életet" választják. Vagyis két párhuzamos kapcsolatot folytatnak, mely kettõ- úgy tûnik- tulajdonképpen inkább erõsíti egymást, mint tönkreteszi. Ugyanakkor ezeknek az embereknek nehezebb dolguk van, több problémával, kompromisszummal jár, amikor "új életüket" próbálják kialakítani. De miután sikerült, kialakul egy újfajta, teljes harmónia a mindennapjaikban, részükrõl is megtörténik az egyesülés.

11 www.index.hu oldal, Alárendeltség és/vagy dominancia elnevezésû fórum- topic

12 Hollós Marida: Pszichológiai antropológia, MTA Politikai Tudományok Intézete (Budapest, 1997)

13 Személyes megjegyzésem, hogy a kutatás során megismert személyek mind kiegyensúlyozottak lelkileg, és boldog, építõ és értékes párkapcsolatban élnek, vagy éppen ilyenre várnak, ez nem valamiféle lelki betegség, ahogy azt sokan gondolják, hanem ténylegesen önmegvalósító és -kifejezõ életforma

14 Victor Turner: Liminalitás és communitas, In: A rituális folyamat, Osiris (Budapest, 2002)

3. 2 Férfi és nõ

Minden kultúrára egyaránt jellemzõ, hogy a nemi szerepek eltérõen alakultak ki, ugyanakkor az is, hogy ez a férfi és nõi sajátosság kultúránként másképp mutatkozik meg. E téren a BDSM, mint szubkultúra azért említésre méltó, mert az egész egyféle szerepjátékra épül, mégpedig egy kultúránkra jellemzõ "férfi típusú" dominancia és "nõi típusú" alárendeltség nyomán kialakított szerepjátékra. Hangsúlyoznom kell, hogy a tipikusan férfi és nõi szerepek betöltése ma már nem kötõdik az adott nemhez és az sem feltétel, hogy egymástól különbözõ nemûek bújjanak mögéjük. A BDSM -ben betöltött szerep tehát a kultúránkból, a történelembõl vett nõi vagy férfi szerepek túlhangsúlyozása. Azon belül viszont nem a biológiai nem szerint alakul ki az egyének tipikusan nõi vagy férfi státusa, hanem identitásuknak, attitûdjüknek megfelelõen. A BDSM- hez tartozó közösség tagjai tehát nem egy önmaguktól idegen szerepbe bújnak, hanem inkább az idõk során beidegzõdött ösztöneiknek engednek.

4. Rítusok a nyilvánosság elõtt és a hálószobák mélyén

4.1 "Kanonizált BDSM"¹⁵

Kezdjük azzal, hogy mit is értek "kanonikus BDSM" alatt! Szinte minden beszélgetés és fórumhozzászólás során elhangzik, hogy a BDSM -hez kreativitás és fantázia szükségeltetik. Rengeteg a sajátos szimbólum, melyeknek többségét a mûvelõi a hétköznapi életbõl merítik és megtöltik egy sajátos többlet tartalommal. Ennek "klasszikus" módját értem a fejezetcím alatt, ami magában foglalja az olyan szimbólumokat, melyek "kötelezõk" egy-egy együttlét, vagy szeánsz¹⁶ alkalmával. A szimbolikus antropológia egyik jeles képviselõje, Clifford Geertz¹⁷ szerint azáltal ismerhetünk, érthetünk meg egy kultúrát, hogyha annak szimbólumait, közös cselekvéseit vesszük nagyító alá, mert azok a jelentésnek, illetve magának a kultúrának a közvetítõ eszközei, és az emberek azok által tudnak gondolkodni a saját világukról. A saját kutatásom esetében olyan dolgokat említenék a BDSM szimbolikus hálójából, mint például az alárendelt fél részérõl elvárt kézcsók, a szem lesütése, a térdelés hátratett kézzel, az Uram/Úrnõm megszólítás… stb. A közösség tagjai között nincs egyetértés abban, hogy ezektõl mennyire szabad eltekinteni, illetve szigorúan be kell-e tartatni. Amit e kapcsán én mondhatok a beszélgetések alapján, hogy sokan - vegyesen alárendelt és domináns felek- úgy vélik, egy kezdõ szubmisszív számára a legmegfelelõbb egy olyan partner, aki mindezeket elvárja. (Mindezek alatt azt értem, amit én a BDSM sajátos rítusai gyûjtõnévvel jelölnék, de ezek a visszatérõ és tipikus motívumok, bár a közösség minden tagjára jellemzõek, mégsem közösségi szinten, hanem egy intim szituációban - de nemcsak szexuális együttlétekkor-, jelennek meg.) Ezt azért gondolják így, mert könnyebb feloldódni az elején, ha szó szerint "nevelésben" részesül az ember. A "beletanulást" követõen viszont ugyanez teherré is válhat a felek számára, hiszen a közösségi fórumokon is sok újdonságról olvashatnak, és maguk is szabadabban mernek gondolkozni, egyre több tárgyi eszközt mernek bevetni, fantáziájuknak sem szab semmi határt.

Nem kell messzire mennie egy BDSM kedvelõnek, ha valamilyen kellékre van szüksége, ahogy azt több honlapon és csevegõ szobában kiderül, a szexshop-ok kínálata széles körben tartalmaz olyan tárgyi eszközöket, melyek leggyakrabban megjelennek a BDSM- ben (például ostorok és pálcák). Korábban, alig tíz éve ez még nem volt ilyen természetes. 1999-ben, amikor a www.index.hu címû oldal fórumai közt elindult az elsõ BDSM témájú topic, a hozzászóloók legtöbbször az ügyben kérték a többiek tanácsát, hogy hol szerezhetõek be a különbözõ kiegészítõk. A kreativitásuk már akkor sem ismert határokat: a hipermarketek háziállat- részlegében vettek nyakörvet vagy pórázokat, kertészetben eredetileg a virágok karózásához való nádpálcákat, illetve az akciós kerti szerszámok között található 100százméteres spárgagombolyag is nagyon népszerû volt.

De bármennyire is fontosak adott esetben a különbözõ tárgyak, a BDSM szubkultúrája mégis a szexualitásból nõtte ki magát, így elsõdleges eszköz a kifejezésére nem más, mint maga a test. Marcel Mauss írja egyik tanulmányában¹⁸ , a test minden esetben az legelsõ és legtermészetesebb szerszám az ember számára. Azokat a módokat ahogyan vagy amire a testünket használjuk, õ test- technikáknak nevezi. A BDSM kapcsán ez megint csak nagyon kifejezõ. A számos testtartás, pózok, mozdulatok, melyek mindkét "szerepet" jellemzik vagy kifejezik az adott pillanatban, a szubkultúra egészét is bemutatják. Arról nem is beszélve, hogy a test a BDSM -ben tényleg elsõdleges eszköz. Nem csak azért, mert a szexualitás egy válfajáról van szó, hanem mert motívumai megkövetelik, hogy legyen egy test, ami által értelmet, jelentést nyerhetnek. A kifejezõ alkotás a testtel kezdõdik. Ezerféle ki- és megkötözési technika, pózok tömkelege, a fájdalomokozás milliónyi lehetõsége terjeng a gyakorlók között, melyek mind a test adottságaihoz képest, a test által valósulnak meg. És itt még nincs vége a dolognak, a BDSM -et sokan mûvészetnek tekintik, így fontosnak tartják, hogy megörökítsék saját "mûalkotásaikat", valamint, hogy azok minél különlegesebbre sikerüljenek. A koncepció pedig test a tökéletes birtoklás és kiszolgáltatottság szemszögébõl. Nem meglepõ, hogy a fórum topic-ok között rögtön olyanokra bukkantam, hogy Igényes BDSM képek vagy Saját fotók BDSM témában; hogy sok amatõr, de profizmusra törekvõ fotóssal volt alkalmam beszélgetni; hogy világhírû mûvészek internetes galériáiban található mûremekre hívták fel a figyelmem és találkoztam azzal büszkélkedõ férfival is, aki saját ilyen témájú festményeibõl is adott már el. Az alkotás nem csak a vizuális mûvészeti vonalakon népszerû a közösségben. Szívesen olvasnak különbözõ novellákat, történeteket egymás "tollából", nagyra tartják azokat, akik kivételesen jól írnak és mûveiket szeretik viszontlátni a fórumokon vagy a közösség valamely tagjának honlapján.

A saját alkotások jelentõségét nem kell magyarázni: felfogható egymás közti kommunikáció egy formájaként, de van egy olyan funkciójuk is, hogy a "külvilág" kíváncsiskodóinak ezeken keresztül nyújtanak egy képet saját szubkultúrájukról.
Éppen aktuális történés a közösségben, hogy egy irodalmi- és politikai folyóirat¹⁹ hasábjain is megjelent egy BDSM melléklet, amit kifejezetten a külvilág számára állítottak össze. A megjelenés nem kapott egyöntetû támogatást, nem mindenki érzi úgy ugyanis a közösségben, hogy szükség van erre, az okok hasonlóak, mint a korábban említettek az én tanulmányom kapcsán.

De a nagyvilágban sem kell túlságosan mélyre ásnunk, hogy BDSM témájú, azt bemutató mûvészi megnyilvánulásokkal találkozzunk, értem ezt mind az irodalom, a zene, a színház vagy a filmek terén is. Ki ne látta volna például a megjelenésekor nagy vihart kavaró "9 és 1/2 hét" c. filmet, ki ne találkozott volna irodalom óráin például Szabó Lõrinc verseivel, illetve biztos mindenki hallott már a híres- hírhedt Sade márkiról.

15 az elnevezés egy fórumhozzászólótól származik

16 sokan szeánszként emlegetik szexuális együttléteiket, amit kifejezõ szóhasználatnak tartanak, mert ezeket az alkalmakat rengeteg felkészülés, tárgyi kellékek beszerzése, nagyfokú teatralitás jellemzi, mely órákon át elhúzódik

17 Clifford Geertz: Az értelmezés hatalma c. kötete alapján (Osiris, Bp. 2001)

18 Marcel Mauss: A test technikái, In: Mauss: Szociológia és antropológia, Osiris 2004

19 A hét c. folyóirat 2006.04.13.-i száma

4.2 A közösségi életrõl

Rítusait tekintve nincs könnyû dolga az embernek, ha a BDSM -rõl ír, már csak az interneten alakuló, meglévõ közösségi élet miatt is. A háló nagyfokú anonimitást és szabadságot enged meg ugyan, de lehetõvé teszi vidéki, külföldön élõ vagy tartózkodó magyarok bekapcsolódását a hazai "BDSM élet" mindennapjaiba. Az élõ találkozásokra, az emberi közelségre viszont szükség van, ez tarthatja össze a közösséget, ahogy én látom. A már korábban említett elsõ BDSM témájú fórum elindulása 1999-ben annyira újszerû volt, hogy éveknek kellett eltelnie, mire egy közös találkozót meg tudtak, meg mertek szervezni. Mostanra ezek a találkozások rendszeressé váltak, ami azt jelenti, hogy kb. kéthavonta kerül rá sor.

Ezeket az összejöveteleket hosszú tervezés elõzi meg. Már kialakult, hogy kik alkotják azt a szervezõ réteget, akik minden fórumon és cset oldalon megfelelõ módon hirdetni kezdik a várva-várt eseményt és általában egy honlapot is létrehoznak, amin keresztül mindenki elõre jelezheti részvételi szándékát, természetesen a saját nicknevével²⁰. Azt, hogy a késõbbiekben az adott személy már a saját nevén mutatkozik be, illetve vállalja-e magát azzal is, õ maga döntheti el. A találkozón úgyis a becenevek által tudják azonosítani egymást. Az elõzetes feliratkozás több szempontból fontos: elõször is, a szervezõket segíti olyan szempontból, hogy tudják, hány emberre kell körül-belül számítaniuk. Másrészt, fõleg az "újoncok", akik korábban nem vettek részt ilyen találkozón, tudják, hogy kik lesznek majd ott beszélgetõpartnereik közül.
Az összejöveteleknek egyszerû kávézók, pub-ok adnak otthont, a társaság nem igényli - vagy ha mégis, nem adnak hangot ilyetén igényeiknek-, hogy kibéreljenek egy helyet kizárólagosan a maguk számára. Ebbõl következik, hogy a találkozások elsõdleges célja ténylegesen a közösségépítés, a személyes kontaktus kialakítása, nem pedig a BDSM közös mûvelése lehetõségének megteremtése.
Az idõpont kiválasztása már sokkal problémásabb terület. Fontos, hogy este legyen, hiszen a többség napközben dolgozik; fontos, hogy ne túl késõn kezdõdjön, mert így a családos emberek is legalábbis "be tudnak kukkantani", illetve a vidékieknek is könnyebb hazajutniuk egy nem túl késõi órán. Általában péntek estére teszik a találkozót, a többségnek ez felel meg.

A "szervezõgárda" nyitott és segítõkész, igyekszik figyelembe venni mindenki igényeit, de nincs könnyû dolguk. Hiába érkezik panasz a választott helyszín belsõ kialakítását tekintve, alternatíva hiányában nem tudnak segíteni rajta. Az is gondot jelentett, hogy azok, akik egyáltalán nem tudnak elszabadulni ebben az idõben, mert vonathoz, családhoz… stb. vannak kötve, és mégis szívesen találkoznának a többiekkel, azok hogyan tehetik ezt meg. A legutóbbi összejövetel elõtt viszont megszületett a megoldás: az estin kívül, a kora délutáni órákban egy másik idõpontot is meghirdettek, kifejezetten azzal a céllal, hogy akik máskor nem tudnak megjelenni, legalább a közösség egy részével találkozhassanak. Minden elégedettség és elégedetlenség ellenére, a közösség véleményét mindig megkérdezik a szervezõk, utólag is, hogy mi volt jó számukra, mi nem, és egyáltalán hogy érezték magukat. Fontosnak tûnik, hogy egy olyan közeget teremtsenek ilyenkor, ahol mindenki felszabadultan mozoghasson azok között, akiket így vagy úgy, de valamennyire már ismer. Beszélgetéseimbõl kiderült, hogy azért sokan hiányolják a konkrét BDSM megnyilvánulásokat ilyenkor, nem konkrétan a szexuális aktusokat, de például a fénykép formájában megörökített, a fórumokon másokkal is megosztott kötözési- technikák élõben bemutatását. Hogy ez miért nem történik meg, azt nem firtattam²¹. De akkor nézzük, hogyan zajlik a BDSM uralta közösségi élet!

Egy- egy ilyen alkalommal elég sokan összegyûlnek, akár harminc-negyven ember, akik közül a többség már korábban is részt vett hasonló találkozón. Az újak vannak kisebbségben, ami semmilyen hátrányt nem jelent számukra, hiszen a közösség örömmel fogadja az "érkezõket". Nekem háromszor volt alkalmam részt venni ilyenen, és a "forgatókönyv" minden esetben hasonló volt. A sorban érkezõ emberek mind körbeköszönnek, bemutatkoznak, majd helyet foglalnak valahol. Ez az est harsány része, amikor lezajlanak a rácsodálkozások és a rég nem látott ismerõsök által kiváltott örömteli nevetgélések. Ezt egy csendesebb periódus követi, ami azzal telik, hogy mindenki megtalálja a maga társaságát, majd beszélgetésbe mélyüljön velük. Ezután a korán hazamenõk vagy sietõk szép lassan elkezdenek szivárogni, mígnem kialakul egy nagyobb társaság, akik nincsenek túl sokan egy afféle kerekasztal jellegû beszélgetéshez sem.

A beszélgetések nem feltétlenül érintik közvetlenül a BDSM témakört, de az mégis egész este jelen van ilyenkor (is). Hogy csak egy- két példát mondjak, az én tanulmányomról is mindenki mindent tudni akart a legutóbbi alkalommal, illetve a már korábban említett, folyóiratban megjelenõ BDSM melléklet kapcsán is élénk beszélgetés alakult ki. De eddig minden találkozón elõkerült valamilyen tárgyi eszköz is: egy lovaglópálca, egy ostor, sõt egyik alkalommal egy pár domináns tagja pórázon vezette be a másikat. Viszont abban a közegben ezek a kellékek inkább viccelõdés tárgyait jelképezik, kézrõl-kézre járnak, jelenlétük természetes és nem a szexualitást jutatja eszébe az embernek, nekem legalábbis. Mindezt összevetve, tehát azt hiszem, el kell ismernünk, hogy a BDSM ténylegesen közösségteremtõ erõvel bír.

20 A nicknév az a becenév, amivel az interneten folyó kommunikációban részt vesznek az emberek

21 A kutatás probléma körébõl kimaradt ez a terület, ami idõhiányból fakadt, terveim között szerepel egy nagyobb hangvételû tanulmány megírása a témában, amit megelõzõen terveim szerint több területet tudok majd "feltárni"

5. Nyelvhasználat

A legtöbb szubkultúrának megvan a saját szótára, mellyel önmagát tudja kifejezni, így van ez a BDSM -mel is. A tanulmány során már volt szó a specifikus szóhasználatról, például a különbözõ szerepek bemutatása kapcsán, ami által egyben arra is rámutattam, hogy a közösségben elterjedt megnevezések egytõl-egyig jövevényszavak, melyeket magyar megfelelõ híján kezdtek használni. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen nagyjából mindenki ugyanabban az értelemben használja például a szadista elnevezést. Amit én problémásnak látok e kapcsán, az abból ered, hogy a megfelelõ, konkrét, pontos szó helyett egy átvett szóval jelölnek dolgokat, melyek alatt, mint mondtam, mindenki csak megközelítõleg érti pontosan ugyanazt, ez pedig vitákat szül. Például arról, hogy az egyes szerepek milyen jogokkal és kötelességekkel járnak együtt: adott esetben egy szadistának/Domnak van-e joga aláíratni egy szerzõdést a párjával/partnerével, melyben az arról nyilatkozik, hogy a testén nyomot hagyó sérülések az õ beleegyezése mellett és legfõképp az õ örömszerzése közben kerültek oda.
A másik dolog, ami e kapcsán felmerült bennem a beszélgetéseink során, hogy a nagyjából értelmezés egyféle belsõ sztereotipizálást szül (melyen tulajdonképpen az említett viták is alapulnak). Ez alatt azt értem, hogy mindenkinek van egy elképzelése az adott szerepekrõl, a sajátjáról és a másikéról is, akihez képest a sajátját betölti. Egy subnak például az esetek többségében van egy "fantom domja²²" , aki nemcsak egy eszményképnek felel meg, hanem egy sztereotipizált alaknak, akihez a párkeresésen túl, a viták során is ragaszkodni fog.

A BDSM, mint olyan, maga is egy átvett betûszó, melynek használatakor sem teljesen egyértelmû, szerintem, mindenki számára, hogy tulajdonképpen mirõl beszél. Hogy ez így alakult, annak okai elõttem nem tisztázottak, valószínûleg az internetes és/ vagy külföldi tapasztalatokat így "importálták" a hazai érdeklõdök, erre viszont szükség volt ahhoz, hogy a közösség szervezõdni tudjon egyáltalán.

22 egy interjú során hangzott el a kifejezés, melyet nagyon találónak találtam

6. Minden, ami kimaradt

Nem maradt más hátra, mint összeszedni azokat a dolgokat, amiket sikerült és amiket nem sikerült kutatásom során megértenem, megismernem; azokat a kérdéseket, amikre még nem találtam választ; illetve hogy miért lehet és kinek lehet fontos az én kutatásom és érdemesnek tartom-e a folytatását.

Mint azt jeleztem is korábban, elsõ sorban a dominancián alapuló, szerepjáték jellegû D/s kapcsolatokkal foglalkoztam, bár ezeket is inkább az egyén és a közösség szempontjából. Ha felmerülne a további kutatás lehetõsége, akkor e kapcsán a párkapcsolatok mélypontjait, lehetõségeit, feltételeit venném nagyító alá. Ez alatt azt értem, hogy mik a sajátos BDSM párkapcsolati nehézségek, amikor a közösség fontossá válhat vagy közbeléphet, hiszen ezek a problémák sajátosan az õ kultúrájukra jellemzõ. Jó példa erre a gyerekvállalás kérdése, hiszen akkor módosulnak a szerepek, az alárendelt nõbõl, a gyerekét elõtérbe helyezõ "anyatigris", míg a domináns nõbõl a gyengéd anyáskodó én tör elõ és hogy mindez hogyan hat a kapcsolatra, illetve a többiek, a tapasztaltak hogyan tudnak segíteni ebben.

A kezdetben én csak kétféle BDSM viszony mutattam be, pedig valójában van egy harmadik típus, ami minimálisan tér el a másik kettõtõl, ezért sincs jelen a közösség szintjén, de vannak, akiknek fontos ez a fajta megkülönböztetés, így érdemes lenne feltárni alaposabban. Ez pedig a top/bottom²³ kapcsolat, mely eltér a D/s-tõl annyiban, hogy ez esetben is a fájdalomokozás/ szerzés nyújtotta élvezet áll a középpontban, viszont mint a név is mutatja, megjelenik a dominancia is, kilépve az egyenrangú s/m kapcsolatból.
Ennek pontosabb megértéséhez és kutatásához, mindenképpen szükséges elõbb a szadista-mazochista kapcsolatot megnéznem, mert ez az kapcsolat, amit a legtöbb sztereotípia elhomályosít. Hiszen, hányan gondolnánk, hogy egy szadista egy végtelenül önzetlen ember, akinek öröme abban rejlik, hogy a másikat boldoggá teszi, míg a mazochistára sokkal inkább jellemzõbb, hogy követelõzõ és a saját vágyait helyezi elõtérbe. De a kutatás során csak érintõlegesen pillantottam bele az s/m alapú kapcsolatokba, így ennek a részletes és pontos bemutatása még várat magára.

Szintén érdekesnek tartanám tovább követni a közösség életének alakulását, hogyan változik, ha változik a találkozók jellege a késõbbiekben, akkor is, ha egyelõre úgy látszik, a komolyabb változáshoz még mindig éveknek kell eltelnie. Ugyanakkor egyre több embernek van lehetõsége a külföldi BDSM életbe is belekóstolni, részt venni különbözõ összejöveteleken, melyek teljes egészében a (öltözékben, programban…stb.) BDSM szellemében szervezõdnek. Az elsõ folyóiratban megjelent írások után az esetlegesen beinduló nyilvános BDSM élet kezdeti lépései is érdekesek lehetnek: milyen csatornákon indulnak el, milyen eszközökkel fordulnak a "nagyközönség" felé…stb.

A terep tehát számos területe érintetlen maradt a kutatás során, így hát terveim között szerepel, hogy a jövõben is folyni kívánom az utat, melyen elindultam. Ahhoz, hogy megszerettem a terepemet, bizonyára az én hozzáállásomra is szükség volt. Ami nekem segített, hogy egy olyan közösségbe kerülhettem általa, melynek tagjainak nyitottsága és segítõkészsége sok helyzetben megkönnyítette a munkám. Én pedig végig törekedtem arra a tanulmány megírása közben, hogy elsõdlegesen a tõlük hallott, általuk írt gondolatokra építsem minden következtetésemet, de ne akarjak megdönthetetlen igazságokat kijelenteni. Az elsõdleges szempont végig a reális, valósághû bemutatása egy a kívülállók számára ismeretlen, de ennek ellenére tévesen megítélt szubkultúrának, a BDSM-nek. A mûvelõinek õszinteségéért, kitartásáért és türelméért a nagyvilággal szemben, annyi jár, hogy megpróbáltam egy teljes képet adni arról, hogy õk csak másképp, nem pedig egy elítélendõ módon élik meg érzelmeiket, szexualitásukat és önmagukat.

23 nehéz magyarul kifejezõ szót találni erre

Bibliográfia

Aronson, Elliot
2001 A társas lény. Budapest: Közgazdasági és Jogi kiadó

Benedict, Ruth
1997 A kultúra integrációja. In: Bohannan, Paul- Glazer, Mark(szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest: Panem

Benjamin, Jessica
1980 Bonds of Love: Rational Violence ad Erotic Domination. In: Feminist Studies

Bíró Judit (szerk.)
1996 Deviációk. Budapest: Új Mandátum

Boglár Lajos, A. Gergely András, Bali János, Hajnal Virág, Papp Richárd
2005 A tükör két oldala. Budapest: Nyitott Könyvmûhely

Bourdieu, Pierre
1994 Férfiuralom. In: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Budapest: Replika

Douglas, Jack D.
2001 Hogyan váljunk büszke kurvává? In: Rácz József (szerk.): Devianciák. Budapest: Új Mandátum

Douglas, Mary
2003 Külsõ határok. In: Biczó Gábor (szerk.): Antropológiai irányzatok a második világháború után. Debrecen: Csokonai

Geertz, Clifford
2001 Az értelmezés hatalma. Budapest: Osiris

Héra Gábor- Ligeti György
2005 Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Budapest: Osiris

Hollós Marida
1997 Pszichológiai antropológia. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete

László János
1999 Társas tudás, elbeszélés, identitás. Budapest: Scientia Humana

Linton, Ralph
1997 Státus és szerep. Kultúra és normalitás. In: Bohannan, Paul- Glazer, Mark(szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest: Panem

Mauss, Marcel
2004 A test technikái. In: Mauss: Szociológia és antropológia. Budapest: Osiris

McLaren, Angus
2002 Szexualitás a 20. Században. Budapest: Osiris

Mead, Margaret
2003 Férfi és nõ. Budapest: Osiris

Ortner, Sharry B.
2003 Nõ és férfi avagy természet és kultúra? In: Biczó Gábor (szerk.): Antropológiai irányzatok a második világháború után. Debrecen: Csokonai

Slocum, Sally
2003 A gyûjtögetõ asszony: férfi egyoldalúság az antropológiában. In: Biczó Gábor (szerk.): Antropológiai irányzatok a második világháború után. Debrecen: Csokonai

Sontag, Susan
1978 Pornográf képzelet. In: Sontag: Pusztulás képei. Budapest: Európa

Turner, Victor
2002 A rituális folyamat. Budapest: Osiris

Wallace, Patricia
2002 Az internet pszichológiája. Budapest: Osiris

www.forum.index.hu

 

Bodnár Rita, kulturális antropológia szakos barátunk megtisztelte azzal a klubot,hogy hozzájárult a netes BDSM közösségrõl készült dolgozata megjelentetéséhez a honlapon.