Merkúr

A Merkúr a Naprendszernek a Naphoz legközelebb keringo, és a Plútó törpebolygóvá minosítése óta legkisebb bolygója. Átméroje a Földének 40%-át sem éri el, így néhány, az óriásbolygók körül keringo hold is nagyobb nála, tömege a Föld tömegének 5,5%-át teszi ki. Elliptikus pályájának perihéliuma (napközelpontja) 46 millió km, aphéliuma közel 70 millió km, ezzel a legexcentrikusabb pályát tudhatja magáénak az összes bolygó között. Átlagos naptávolsága 0,39 CsE, egy Nap körüli fordulatot 88 földi nap alatt tesz meg, sebessége a bolygók közül a leggyorsabb, majdnem 50 km/s. A Merkúr pályája nem pontosan a Nap egyenlítoi síkjába esik, attól 7°-kal elhajlik, ezért a bolygó áthaladása a napkorong elott ritka természeti jelenség, évszázadonként csak 13 alkalommal figyelheto meg. Korábban feltételezték, hogy a bolygónak mindig ugyanaz az oldala néz a Nap felé, de 1965-ben kimutatták, hogy minden két keringés alatt háromszor megfordul a tengelye körül.

A legkisebb bolygó belso szerkezete mélységi differenciálódást mutat, az egyes belso rétegek aránya azonban teljesen más a többi kozetbolygóhoz képest. Legfobb különlegesség az aránytalanul nagy vasmag, amely a bolygó átmérojének közel 75%-át teszi ki és amely miatt viszonylag gyenge, de állandó mágneses mezo veszi körül a Merkúrt. A bolygó felszíne leginkább a Holdhoz hasonlatos, kráter lyuggatta száraz, poros, erosen tagolt domborzatú területek alkotják. A felszíni átlagos homérséklet 169,5 °C, amely azonban nagyon tág határok között változik: a nappali oldalon elérheti a 430 °C-t, ám mivel légkör híján nem képes megtartani a hot, éjszakára akár -170 °C-ra is zuhanhat a homérséklet a sarki vidékek hosszú ideig megvilágítatlan krátereinek mélyén.

A bolygónak állandó légköre nincsen, csupán exoszférája,[44] mely a napszél és a becsapódó meteoroidok hatására a felszínbol kilökött atomokból áll. A légkör hiánya miatt nincsen szél okozta erózió, és a meteoroidok sem égnek el, mielott a felszínbe csapódnak.

A Merkúrnak nincsen ismert holdja.

A Naphoz való közelsége miatt a Földrol való vizuális megfigyelése nehéz, csak alkonyat vagy pirkadat idején lehetséges, mégis már az ókorban ismerték, ennek megfeleloen a kor szokásainak megfeleloen a római istenek egyikének Mercuriusnak – a görög Hermész megfelelojének – nevét kapta.

Urszondákkal való felfedezésének története igen rövid, eddig mindössze két eszköz látogatta meg. Az elso Merkúrszonda a Mariner–10 volt, amely a Vénusz gravitációját felhasználva – mellesleg igazolva a gravitációs hintamanover muködoképességét – 1974. március 29-én repült el a bolygó mellett, méréseket végezve, fényképeket készítve. Összesen három alkalommal közelítette meg a szonda a bolygót, amelynek során a felszín 45%-át lefedo fényképmozaik készült, és bizonyítékot kaptunk a Merkúr mágneses mezejérol. A bolygó felfedezése hosszú szünet után folytatódott a MESSENGER szonda feljuttatásával, amely bonyolult, hintamanoverekkel tarkított pályán közelíti meg a Merkúrt, hogy végül keringési pályára álljon körülötte. A pályára állás 2011 áprilisára várható, addig is azonban több ízben repült már el a szonda a bolygó mellett, további fényképeket készítve a felszín korábban sötétben levo részeirol.