A Nap

A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök, stb.. A Földtol körülbelül 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának 99,8%-át, átméroje 109 földátméro. 73,5%-ban hidrogénbol áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világurbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élolény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hoje pedig az elviselheto homérsékletet biztosítja. Élteto ereje miatt a Nap kiemelkedo kulturális és vallási jelentoséggel is bír. Fénye és hoje mellett különbözo tudományágak szempontjából kiemelt jelentoséggel bír, mert bizonyos jelenségeket nem tudunk eloállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.

A Nap egy G2V színképtípusú csillag, a mintegy 10 milliárd évig tartó fosorozatbeli fejlodésének a felénél jár. A futoanyagát jelento hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd a külso rétegeibol planetáris köd képzodik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul.

Mivel anyagát képlékeny plazma alkotja, a különbözo szélességi körön levo területei eltéro sebességgel forognak; az egyenlítoi területek 25, míg a sarkvidékek csak 35 naponként fordulnak körbe. Az eltérés miatt eros mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitörések és – különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkezo felcserélodésének idején megszaporodó – napfoltok kialakulásához vezetnek.