Az Uránusz

Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, a gázóriások közül a harmadik legnagyobb átméroju, de a legkisebb tömegu. A bolygó nem illeszkedik a Jupiter és a Szaturnusz kezdte sorba, összetétele és szerkezete is eltér a két legnagyobb bolygótól és inkább a Neptunusszal alkot párt. A kicsit több mint 14 földtömegu óriás is rendelkezik egy kicsi, nagyjából 0,5 földtömegu szilárd, sziklás maggal. A bolygómagot egy vastag, különbözo anyagokból kifagyott jégbol álló köpeny burkolja be, ez a réteg képviseli a legnagyobb tömegrészt, 9,3–13,5 földtömegnyit. Míg a Jupiternél és a Szaturnusznál a légkör alkotja a tömeg túlnyomó részét, az Uránusz légköre szinte jelentéktelen a 0,5–3,7 földtömeg közé eso tömeggel. Eltérést jelent még az Uránusz összetétele, foként a légköré. A fémes és folyékony hidrogén helyett ennél a bolygónál vízjég, metánjég és ammóniajég alkotja a köpenyt és a légkörben a hidrogén és a hélium mellett jelentos mennyiségu (több mint 2%-nyi) metán is jelen van, ez okozza az Uránusz kék színét.

A nagybolygók közül ez volt az elso olyan, amelyet nem ismertek az ókor megfigyeloi, hanem csak a csillagászat modern érájában, a távcsöves megfigyelések korszakában fedezték fel. Bár több csillagász is megfigyelte 1690 és 1769 között a bolygót – csillagként azonosítva –, felfedezését Sir William Herschelnek tulajdonítjuk, aki távcsövével 1781. március 13-án pillantotta meg eloször az Uránuszt, igaz eloször o is üstökösként azonosította, csak a több napon át tartó folyamatos megfigyelés és az objektumnak a csillagos háttér elott való elmozdulása után jött rá, hogy bolygót fedezett fel. Ennél a bolygónál a névadás is érdekes procedúra volt, hisz nem volt az osidokbol eredo neve: a felfedezo csillagász kapott jogot az elnevezésre és o a Georgius Sidus (György csillaga) nevet adta neki pártfogója, az akkori angol király után. Az Anglián kívüli világ azonban ezt nem fogadta el és más neveket keresett. Felmerült a Herschel név a felfedezo után, végül azonban a római mitológiát választották vezérfonalnak és abból a gondolatmenetbol, hogy Jupiter apja Szaturnusz volt, Szaturnuszé pedig Uránusz, így a bolygók sorrendje is egyezzen meg az isteni családfa vonalával, az Uránusz név került ki gyoztesen a vitából.

Az Uránusz átlagos naptávolsága 3 milliárd kilométer (20 CsE) és egy Nap körüli keringést 84 év alatt teljesít. A bolygó forgástengelye 97,77°-ot zár be az ekliptika síkjával, azaz az égitest gyakorlatilag „az oldalán fekszik”. Nagy valószínuséggel egy korábbi nagyobb ütközés változtatta meg ennyire a bolygó tengelyferdeségét. Emiatt a furcsa helyzet miatt a sarkokat több napsugárzás éri, mint az egyenlítoi régiókat (igaz a Napból hozzávetoleg 1/400 annyi fény éri el a felhozet tetejét, mint amennyit a Földön érzékelhetünk), így mindkét féltekén 42 földi évig van nappal, majd 42 évig éjszaka. Érdekes módon azonban a napsugárzás ilyen szokatlan eloszlása ellenére az egyenlítoi régió melegebb, mint a nappali oldalon levo sarki.

A bolygóóriás körül jó néhány hold kering – szám szerint 27 –, köztük azonban csak öt tekintheto valódi holdnak, a többi befogott aszteroida. A Miranda, az Ariel, az Umbriel, az Uránusz-holdak közül legnagyobb Titánia és az Oberon mind jégbol és szilikátokból felépülo, alacsony suruségu objektum. Érdekes módon a holdak neveit nem a megszokott mitológiai nomenklatúra szerint választották ki, hanem William Shakespeare és Alexander Pope képzeletbeli drámai hosei közül jelölték ki.[47] 1977-ben amerikai csillagászok véletlenszeruen fedezték fel a gázóriás gyururendszerét, amelyet késobb a Voyager-2 fényképezett le. Az Uránusz gyururendszere bonyolultságát, felépítését tekintve a Szaturnuszéhoz hasonló, a fo különbség annyi, hogy az Uránusz gyurui nagyon vékonyak, mindössze pár kilométer szélesek.

Az Uránusz rendszerénél eddig mindössze egyetlen kutatóeszköz, a Voyager–2 járt. A szonda 81 500 kilométerrel – a legbelso hold, a Miranda pályáján jóval belül – repült el a bolygó mellett,[48] és elsosorban a légkör összetételét mérte. Tíz új hold megtalálása mellett a bolygó kiterjedt gyururendszere létének igazolása is a szonda teljesítménye volt, de a mágneses mezo elso felmérése, a sugárzási övek észlelése is a sikeres kutatási program része volt.