Kalandozás a Tátrában Szűk negyedórás döcögés után meg
is érkeztünk Tarpatakra. A hat darab 840-es sorozatú „Delfin”
dízelmotorovonat 2003-ban állt forgalomba, jelenleg a poprádi
fűtőházhoz vannak állomásítva. A Stadler, Bombardier és a Ruttkai
Járműjavító közös terméke, gyakorlatilag a TEZ-en közlekedő villamosok
normálnyomtávú, dízelüzemű változata, kicsit újabb dizájnnal. Megérkezett a csatlakozás Ólubló
(Stará Lubovna). A közigazgatásilag Poprádhoz tartozó
Mateócon (Matejovce) kereszt volt, ezért gyorsan leugrottunk két fotóra. Poprádról visszavillamosoztunk
Ótátrafüredre. A vonatok óránként járnak Poprád-Ótátrafüred-Csorbató között
(plusz délelőtt és délután van egy-két sűrítőjárat, olyankor
félóránként), amihez Tátrafüreden csatlakozik a Tátralomnic felé, szintén
óránként ingázó szerelvény. A csorbatóiak is itt kereszteznek, így itt minden
egész órában hármas vonattalálkozás van, ennek megfelelően hatalmas
utasforgalommal. Tátraszéplak (Tatranská Polianka).
Félórás követés esetén itt is van kereszt. Ezután visszatértünk a lomnici
vonalra, Tátraerdőfalva (Tatranská Lesná) hangulatos megállóhelyén
szálltunk le. A cél az aznap utoljára itt
közlekedő nosztalgia szerelvény nyílt vonalon való megörökítése volt. Ez
sikerült is egy cseh vasútbarát társaságában. Füreden sikerült megelőzni a
nosztalgiát, és így a Poprádra hazatérő szerelvényt Nagyszalók
(Vel’ky Slavkov) határában is lekaphattuk. Még némi napsütés is akadt
hozzá. Ha már itt voltunk, megvártuk az
ellenkező irányú, menetrendszerinti vonatot is. Harmadik nap Csorbatón kezdtük a
fotózást, az idő csak rosszabb lett. Közös peronos átszállás a villamos és
a fogaskerekű között. Régen a végállomás a tóparton volt, az új
létesítményt 1970. február 20-án adták át. A háttérben lévő hegyek miatt jó lett
volna, ha süt a nap. A fogas óránként közlekedik egy
szerelvénnyel, de csúcsidőben egy másik szerelvény is ingázik. Vonali kitérő
hiányában nem félórásra sűrít, hanem másodrész jelleggel jár. Így ilyenkor a végállomáson két
szerelvényt is el lehet kapni az összesen meglévő háromból. Egy Stadler kocsi nem messze a végállomástól. Lefogasoztunk Csorbára, ahol a
telephely is található. A képen azonban a végállomás látszik. A felfelé induló szerelvény a
nagyvasúttal párhuzamosan halad, de erősen emelkedik, majd elfordul a
hegy felé. Ezt próbáltuk megörökíteni, kár, hogy az időjárás miatt alig
látszottak a hegyek. Közben lent a 350 008-as mozdony
által vontatott gyorsvonat haladt el, de kb. ugyanekkor szállt fel a Wizz Air
Poprád-London járata is, úgyhogy akadt látnivaló. Ezután visszavonatoztunk Poprádra,
majd átszállás után folytattuk utunkat Kassára. Kassán sikerült elcsípni a
kihalófélben lévő 460-as motorvonatok két példányát is, melyek leginkább
már csak Eperjes-Lipany felé járnak. És végül az állomási tolató. Ezután
már csak a Rákóczi EC-vel való hazautazás volt hátra. |