Kalandozás a Tátrában Egy megállóval feljebb, a
Poprádi-tónál (Popradské Pleso)
vagyunk. Amint az előző szerelvény
felért Csorbatóra, azonnal indult vissza egy másik, amit szintén sikerült a
nyílt vonalon megörökíteni, hegyekkel a háttérben. Gyalog visszaindultunk Felsőhági felé, mert útközben láttuk ezt a jónak
tűnő fotóhelyet. 2004. november 19-én viharos
erejű szél tarolta le a Tátra déli oldalát, sok helyen kopárrá
változtatva az addig erdős hegyoldalt. A természeti katasztrófa a
vasutat sem kímélte, a forgalom hat nappal később indult újra egy rövid
szakaszon (Poprád-Nagyszalók), a teljes vonalon
azonban csak fél év múlva, 2005. június 6-án közlekedhettek újra vonatok. Az előző helyről már
egyszerűbb volt Felsőhágira visszagyalogolni,
ahol felszálltunk egy Csorbató felé tartó vonatra. Csorbatón rögtön át is szálltunk a
fogaskerekűre, amivel Csorbára utaztunk, ahol a nagyvasúti állomással
közös alsó végállomás található. Hálózatilag és üzemeltetésileg
a TEZ-hez tartozik a közel 5 km hosszú, Csorba és
Csorbató között ingázó fogaskerekű is. A vonal 1896. július 30-án nyílt
meg (jóval a villamos előtt) gőzvontatással, később azonban a
párhuzamos buszjáratok beindulása miatt veszített népszerűségéből
és 1934 augusztus 14-én megszűnt. Az 1970-ben Csorbatón megrendezett sívilágbajnokság
apropójából újjáépítették, a forgalom az immár villamosított
fogaskerekűn 1969. február 12-én indult meg. Ekkor érkezett a vasútra a
három, ma is üzemelő svájci gyártmányú szerelvény. A nagyvasúti részen is szétnéztünk,
ezt a felsővezeték karbantartásra átépített „Bz-t”
találtuk. Innen nagyvasúton is visszamehettünk volna a poprádi szállásunkra,
mi azonban visszafogasoztunk és Csorbatóról leelektricskáztunk,
közben ránk is sötétedett, így hangulatosabb volt. Másnap reggel Alsótátrafüreden
(Dolny Smokovec)
kezdtünk. A vonatok vegyesen járnak szólóban és csatoltan, ilyenkor nyáron
elég nagy kihasználtsággal, a szólóra általában alig lehet felférni. Úgy
tűnik kevés az új motorvonat, jó lenne, ha tényleg felújításra kerülne
egy régi CKD szerelvény, és ilyenkor akár napi szinten közlekedhetne normál
menetrend szerint, normál tarifával. Elkélne a plusz férőhely és
élménynek sem lenne utolsó. Ótátrafüreden volt a
kereszt, így hamarosan csorgott lefelé az ellenkező irányú szerelvény.
Az egymással szomszédos Alsótátrafüred és Ótátrafüred között 100 méter a szintkülönbség, amit
szerpentin segítségével küzdenek le a vonatok. Ótátrafüred (Stary Smokovec), a hálózat
legnagyobb közbelső állomása a Csorbató felé közlekedő magányos
motorkocsival. Az első vágányon azonban egy
érdekesebb jármű bújik meg: nyáron, kéthetente vasárnap közlekedik Füred
és Lomnic között (illetve reggel és délután
Poprádról/ra) a TEZ nosztalgiaszerelvénye, a
nagyszámú utas örömére. A szerelvény élén az 1913-as, Ganz
gyártású, 22-es pályaszámú postamotorkocsi áll. Az
’50-es évekig szállított utasokat, majd üzemi járműként
használták, 1987-ben került felújításra. Beceneve: kométa
(üstökös). Mögötte az 1908-as évjáratú 12-es nyitott pót, leghátul pedig a
16-os pályaszámú, 1911-es zárt pótkocsi látható, ezek szintén Ganz
gyártmányok. Mi a nyitott kocsival utaztunk Tátralomnicra, de indulás előtt még volt egy kis
idő szétnézni Füreden. Egyrészt az állomás Poprád felőli
végén tárolt pályafenntartási járműveket, másrészt lőttünk egy
képet Újtátrafüreden (Novy Smokovec)
is. A nyitott kocsiban élvezetes volt az
út, de a tátralomnici végállomáson leszakadt az ég.
Így viszont tudtunk fotózni a motorkocsi körüljárása előtt és után is. Hamarosan befutott a menetrendszerinti
vonat is. Mivel a csatolt szerelvény rálóg a váltóra, előbb annak
kellett vissza indulnia. A Ganz szerelvény pedig csak utána
vághatott neki a Füredig tartó 6 km-nek. Tátralomnicra nemcsak
villamossal, hanem nagyvasúton is el lehet jutni. A 9 km hosszú mellékvonal a
Poprád-Plavec vonal Tarpatak (Studeny
Potok) állomásától indul ki, egy-két óránként ingázik rajta egy motorkocsi,
Tarpataknál csatlakozást biztosítva Poprád felé. |