** Pihenöszoba
**
Tüzoltó Versek
Móra Ferenc: Tüzoltó gyerekek imája
Édes
jó Istenünk, éjszakád leszálott
Szárnya alá fogta az egész világot.
Alszik a napocska, alszik a szelecske,
Az eresz alatt ficserélö fecske.
Alszik
a sarokban a nádparipa is,
Lehunyta szemeit a bodor baba is.
Alszik meseország, alszik falu város;
Szerteszét az álom pillangója szálldos.
Falunak,
városnak pihentetö álmán
Csak apukánk virraszt csendes örszobáján.
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.
Jaj,
de, hogy riad fel, ha harang kondul,
Hogyha tüz-muskátlit látni a toronybul!
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.
A halál szérüjén áldott harcra kelni.
Édes
jó Istenünk, világ virrasztója!
A mi apukánknak légy oltalmazója!
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,
Hogy a tüz muskátlit ne nyisson....
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!
Életednek
hosszú útján, Karádi György:
Hívjátok a Tüzoltókat! (105!)
A tüz kísért végig mindenütt,
Ti harcoltatok, ö alulmaradt,
S izzó nyelve így elkerült.
Ünnepelj vígan,
Felejtsd a gondot,
Felejts sok csapást,
Mit a sors reád kimért,
Felejtsd a múltat és nézz a jövöbe,
Ne kérdezd ki bántott, s ne kérdezd miért.
Legyen hát élted hosszú, békés;
Szeressen családod,
És sok jó barát,
A tüz a szívedben lobogjon sokáig,
Ne aludjon ki soha a parázs.
Mikor recsegve-ropogva ég a
ház,
Mikor robbanni készül palackban a gáz,
Mikor szét kell vágni a roncs autókat,
Hívjátok a Tüzoltókat!
Ha beázik a pince és a padlás,
Ha villámként jön felülröl az
áldás,
Ha menteni kell rosszakat és jókat,
Hívjátok a Tüzoltókat!
Mikor viharban leszakad az ág,
Mikor az örült újra a turulra hág,
Mikor nem tudtok már a bajban jobbat,
Hívjátok a Tüzoltókat!
De, ha együtt vagyunk és zene szól végre
És a történeteknek soha sincs vége,
Borral telt pohárral koccinthatunk jókat,
Hívjátok a Tüzoltókat!
