Mottó: Az élővilágot megtartani, önzetlenül

Újra egymásra találtunk (ha senkit nem sért a megszólítás). Kedves barátaim, most már az igazi kaktuszozásra térünk át. Azonban, hogy mindent értsünk, messzebbről kell indulni.

Sokan és sokszor kérdezik: tulajdonképpen mik is azok a szukulens vagy micsoda furcsaságok meg azok a kaktuszok, amik valahol Amerikában vagy hol is vannak…

Erre a tétova kérdésre nagyon nehéz a válasz, hiszen iskolákban alig (egyetemek sem kivételek), a köznapi, mindennapi ismeretterjesztésekben szintúgy semmi információ nem található. Hát vágjuk bele a megválaszolásba!

Először egészen másról kell beszélnem. E kies sártekén a vízben, a földön, a föld fölött mindenhol évmilliók óta létezik az Élővilág - változatosnál változatosabb életformával, életképességgel. (És ezen van a hangsúly!) Hobbink tárgya a növényvilág egy csaknem negyedét kitevő szelete a szárazságtűrők családja, melyek közül a jobb körülmények között díszlőkről most éppen az Önök kedvéért (hobbink) most bár érdemtelenül, de most lemondok.

A Föld felszínén a megélhetési lehetőségek évmilliókon keresztül változásban voltak és vannak ma is. A szárazulatok még szárazabbá váló területein a növények a lét lehetőségeinek határán is megpróbálnak életben maradni. Közben alakjuk a legfantasztikusabb csodákat produkálja. Ezek a különleges alakváltozások a növényeknek az életben maradás kulcsát jelentik – nekünk, gyűjtőknek – az egyik indok, amiért kedveljük őket.

Tudományos rendszerezéssel sok csoportra oszthatók valóságos jellemzőik hasonlósága vagy mesterségesen kitalált, logikusnak tűnő viselkedésük szerint. Itt inkább egyszerűsítsük a csoportosítást: szárazságtűrők - ezen belül füvek, bokrok, cserjék, fák vagy ezekhez hasonlók (kertünkben, erdőn-mezőn szerte a világban) - és kevés vizet igénylők - a szinte víz nélkül élők.

Ennyi nekünk éppen elég, a tudósok tömjék a fejüket a latinnal, a klímával, a génekkel, a fejlődéstörténet ciklusaival. Többet, jobbat, szebbet legközelebb.

2000.10.31.