Sőregtok



( Acipenser stellatus )

A fajnév a latin csillag szóból ered. A teste karcsú, megnyúlt, orsó alakú. Az ormány
feltűnően hosszú, kissé felfelé hajló, lapított. Ez a faji bélyeg jól elkülöníti a többi tok-
félétől. A vértsorok között kicsiny csillag alakú csontlemezek vannak, egyik népies ne-
ve - a csillagos tok - is erre utal. A test színe a hátán egészen sötét, barnásfekete, az ol-
dalán valamivel világosabb. Hasa fehér. Az ivari dimorfizmus sokkal kifejezettebb, mint
a többi tokfélénél, az ikrások jelentősen nagyobbak, mint a hasonló korú tejesek. 13-14
éves korukban a nőstények 143-145 cm hosszúak, tömegük 11-12 kg, az azonos korosz-
tályú hímek testméretei kisebbek, 134-136 cm és 7-8 kg. A folyószabályozások jelentő-
sen csökkentették a faj ívóhelyének kiterjedését. A fiatal sőregtokok első táplálékát rá-
kok, rovarlárvák, árvaszúnyogok alkotják. Az idősebb példányok, a puhatestűek mel-
let apró gébféléket is fogyasztanak. Maximálisan elérhető kor 35-40 év. A szakirodalom
szerint 220 cm-es testhosszt és 68 kg-os tömeget érhet el. Növekedése az első négy évben
elég gyors, később lelassul. A folyamszabályozások előtt a Dunában Pozsonyig, a Tiszá-
ban Tokajig fordult elő. Utolsó ismert hazai példányát, amelynek testhosszúsága 100 cm
volt, 1965-ben Mohácsnál fogták. Valószínüleg vizeinkből végleg kipusztult halfajnak te-
kinthető. Védett!

Vissza a békés halakhoz

Vissza a főmenühöz

Vissza a lap tetejére