[NÉV]

NÉV: Shion
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Vadak ura
BECENEVEK: (szabadon választott)
FAJ: Sachreira
TITULUS: Természet Sachreira / a Vadállatok istensége

JELLEM: erő, megtörhetetlen akarat tulajdonosa, páratlanul éles elmével megáldva és tökélyre fejlesztett ösztönökkel. A többség csak ezt látja benne, egy acsarogva cselekvő vadat, pedig nagyon is megtervezi minden lépést. Szívében még sincs hely másoknak, csak is az állatoknak, de legyen az ragadozó, vagy növényevő, de jelentéktelen bogár, számára kincs, míg minden emberszerűt megvet és undorát irányukba nem is titkolja.
MINDIG: szőrös, tollas, páncélos, nyálkás lények; szabadság; őszinteség.
SOHA: ember, értelmet mészárlás(állatoké), Itzrien hívei.
TITOK: beleszeretett egy emberbe, de hogy megvédje szarvassá változtatta.
FÉLELEM: (szabadon választott)


FELVETT ALAK: Férfi. A leghétköznapibb az istenségek sorában, magas ugyan, de nem kirívóan, látványa minden női szem számára vonzóvá teszi, markáns arca és az azokon tündöklő éles zöld tekintet, ahogy hullámosan aláomló ében tincsei is. Még sem ezekről ismerhető meg a legkönnyebben…
ISMERTETŐJEGY: ha látsz egy vándor, fehér vászonköpönyegben, arcába húzva kámzsáját és azon a tollas kígyó tolla fityeg, na az ő lesz.

TERMÉSZETFELETTI:
istenként: elméjében duruzsol minden állat hangját és saját torkából azok hangját képes előcsalni, uralma is van felettük, mert mind teszi, amit mond, kérdés és ellenkezés nélkül.
sachreiraként: nem csak a vadak és házi jószágok felett foghat hatalmat, hanem minden növény is hozzábújik, hogy megóvják és szavára kelnek akár életre is. teremt, újat, vagy kihalt régit, hiszen mindezek belőle fakadnak.

ELŐTÖRTÉNET:  (szabadon választott)

HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ HITEK, VALLÁSOK:
Az erdőelfek köszöntik elő tavasz ünnepükön őt, csokrokba kötött virágokkal, télen óvott és nevelt fehér galambokkal, amiket ekkor eresztenek szabadon. (sosem jelent meg még ezen az ünnepélyen)
Az állatok természetes bizodalommal fordulnak hozzá és egyes állati démonok, szellemek veszik még nevét szájukra és utóbiak olykor nem is hiába.

EGYÉB:
- Engedélyező neve.
- A leírtakon a kérvényező a név és a képesség(átfogalmazható) kivételével minden mást megváltoztathat.

Ha a mai napon három ballábbal lépett volna a fizikai világra, ahogy általában azt hangulata mutatja, talán már tényleg mind a két lény halott lenne. Még is inkább csak fárasztja ez a kettő, mert igen is a halandók mind fárasztóak, el vannak telve kicsinyes gondolataikkal, önzőek, mert csak azokra hajlandóak gondolni, akik közel állnak hozzájuk. Azonos sorsú lelkek, szeretteik és ellenségeik, de más? Nagy valószínűséggel ők azok, akik boldoguljanak, ahogy csak tudnak. Elfintorodik, tényleg elege van, de büntetlenül nem hagyja a dolgokat. Van néhány talán, de sérti létét, hogy így semmibe veszik, nem feltétlen tiszteletet kíván meg, legalább is nem ilyen alantas lényektől, de az udvariasságot messzemenőkig megköveteli. Ezt viszont nem kapta meg.

- Élet vagy halál? Meg sem lepődön, hogy ti csak ebben a kettőben vagytok képesek gondolkodni. De jól van.

Újra szembe fordul a jómadarakkal, arcáról eltűnt a mosoly, még írmagját sem lehet felfedezni. Minden eddig érzelmekre utaló vonása kisimult, szinte mint a vihar előtti csend. Vetett egy gyors pillantást a megelevenedő viharra, aztán elsőként az elfre pillantott. Intett, mire a férfi fegyverei a kezében teremtek, elé állt és felé nyújtotta.

- Vedd vissza fegyveredet! Te, Shadhon, a sötét rengeteg népének gyermeke, míg nem érdemled ki kegyem, sikertelen leszel a vadászatokon és egy jószág sem tűr meg majd uraként. S akárhányszor étked hús, annyiszor omlik az hamuvá szádban.

Nem pazarol több időt a sötét elfre, de még egy mosolyt se, vagy grimaszt, amivel kigúnyolná. Hiszen az sietni akart, ezért is kapta elsőként meg a büntetését, melynek meglétéről később a vadászatai alatt szerezhet majd tanúbizonyságot. Sem hang, sem fény nem kísérte az eseményt, de még látható nyoma sem maradt. A lányhoz lépett, közvetlen a háta mögé, különösebben nem zavarta, hogy nem néznek a szemére, nem feltétele, hogy a kiérdemelt átkot kiszabja. Újból int, de ez úttal nem csak a leány fegyverei teremnek kezében, egy különös mélyvörös anyag is.

- Fegyvereid újra a tieid! Te, Radoszka, a félszerzetek népének leánya, vadászataid alkalmával minduntalan elvéted majd a vadakat és téged sem tűr meg úrnőjeként egyetlen állat sem. Az étkek úgyszintén hamuvá omlanak majd szádban, ha az hús. És mivel könyörületről beszéltél, fogd ezt! A Jádemadár tojása, csak rajtad múlik, hogy a kikelő fióka jó szándékú lesz, vagy népek pusztítója. ha becsülettel felneveled, átkom alól megszabadulsz.

Ezzel átnyújtotta a vörös bársonyba burkolt tojást is, mi mélyvörös, de mintha kopna róla a szín, tetején egész érdes és ízléstelen zöld színt mutat. Tudja, hogy a tojás az utolsó szemeszterbe lépett s amint az egész héj ilyené válik, hamarosan megreped majd és egy igen csúnya kis fióka bukkan majd elő belőle, de micsoda bestiává válhat. Ritkaság számba megy, hogy bestiatojást halandó kelthet ki, de kíváncsi. Mire azonban megláthatja a fiókát, még egy jó hónap fog eltelni.
Ahogy újra a viharra pillantana, már célzottan keres mást. Megérezte a farkas jelenlétét és szíve, mely sokak szerint jégből és kőből áll össze egésszé, megesik. Nem kedveli a démonokat, ám a szellemeket, igen csak közel érzi magához, így a farkast is. Még is, nem dolga köszönteni. Inkább elindul, hogy magára hagyja a párost és végre menedékbe vezesse a vadakat, de még megtorpan.

- Gondom lesz állataitokra és midőn kiérdemlitek, vissza is térnek hozzátok.

Ezzel tovább lépett és néhány lépés után, hacsak valamilyen okból kifolyólag nem marasztalják eltűnik és pillanatok után az állatok fekete, várakozó tömege is eltűnik. Csak az egyre közeledő vihar marad meg, egyre sűrűbb feketeségben gomolyogva, egyre vadabbul vágva a homokszemeket az útjába akadó fáknak, testeknek.

//Jádemadár: Földet(bolygó) szimbolizáló bestia, Shion, Lamyare istenségeket szolgálja, illetve annak is mindvégig a segítségére lesz, aki felnevelte. Ez a madár nevelésétől függően vagy jó, vagy pedig gonosz lesz. Előbbi esetben kivirágzást, bőséget hoz, utóbbi esetben pedig pusztulást és önmaga által gyilkosságokat. Nevelőjén kívül mindenkivel végez és végül annak lelkét is bekebelezi.
Akiktől ezeket meg lehet tudni, Niboras bölcsei, Miranwa vénei és az istenek.//

Csendben hallgatja a sötét elf anekdotáit, s ha kis érdekeltsége is lenne hozzá fűzendőleg, bizony elismerné őt gondolatai nyomán. De emberszabásúnak született, s így esélye sincs arra, hogy kegyeit élvezhesse. Ám gondolatai bőséggel megfordulnak a lehetséges büntetések között, mikben feltűnik az eshetőség is, hogy jószágaikat s a világ minden állatát szolgálniuk kell, vagy … Még ide kell megfelelő szankciót kitalálnia, mert a halál csak a gyengék jutalma.

Bólint a szavak hallatán, de figyelme ekkor már a kicsiny hobbitra terelődik, gondolatit szándékait épp úgy érzi, mint a sötétbőrűét. És mélységesen csalódott, el is fordítja a fejét, tudván, hogy az előtte álló két személy teljesen érdemtelen, még arra is, hogy szavait, vagy akárcsak idejét pocsékolja rájuk. Végigsimít még egyszer utoljára elesett barátján, hogy teste elporladva egyé válhasson a sivatag homokjával, ne lakmározzanak belőle testvérei. Aztán mit sem törődve a lány szónoklatával megoldja fémláncokkal összefűzött köpenyét,melyet a sérültekre borít, így azok is eltűnnek a ruhadarabbal együtt.

- A sötét rengeteg gyermeke jól beszélt, isten vagyok, Shion a Vadállatok védelmezője.

Megadta nevét is, hogy majdan ez is csatlakozhasson az elbeszélésekhez, noha nem vágyik hírnévre, de nem tartja elhanyagolhatónak, hogy így kevesebb lesz azaz álnok, ki élvezetből pusztítja vadjait. S ezt nem érti a leány, ő nem tartozik felelősséggel sem az emberek, sem az elfek, sem pedig a hobbitok, de még az orkok felett sem őrködni. Nemes egyszerűséggel fordít hátat a párosnak, háta mögött összekulcsolva kezét, majd félig fordulva csak vissza pillant az elfre, majd a félszerzetre, akin meg is állapodik pillantása egy időre. Utána a kavargó égre emeli tekintetét.

- Sérelmeidet tárod elém, s győzelmet kiáltasz magadnak. De felelj egy kérdésre, mivé válna a világ, ha az istenek a legapróbb problémától kezdve a legnagyobbakig mindent megoldanának? Mh? Béke? Nyugalom? Harmónia? Mindent eluraló szeretet? Ha ezekre gondolsz ostobább vagy, mint gondoltam. Ha ti halandók nem szenvednétek, ha nem lenne szabad döntésetek, akkor azért háborognátok s érdektelenné válnátok mindenre.

Újból teljesen hátat fordít, majd kinyújtja karját, amelyre néhány perc múlva egy érdekes vörös színű sas telepszik meg, csőrével megcsipkedve az isten haját. Mintha beszélgetnének, percek telnek el és ez idő alatt Shion érdektelen a páros tetteire. Végül a sas tovaszáll, egyenesen az állatsereglet felé és az isten pedig visszafordul a halandókhoz.

- Imáid sikertelenségét ród fel Amionnak, Lamyarenak, vagy Hiseinennek, ők azok, kik babusgatnak benneteket halandókat. Vagy panaszold el bánatod a Holdnak, Selion biztos megérti dühöd, vagy kérj buzgón elégtételt Sabalrtól, de ne nyafogj, ha mérlegének nyelve nem javadra dönt.

Nem viselték meg a hallottak, s ha küzdelemről is volt szó, nem érdekli a kimenetele. Végül is most megmutatkozik mennyire más egy élő és egy halhatatlan, egy olyan, aki érzésekkel él egész életében és egy olyan között a különbséget, aki elnyomja és végig "féli" létezését attól. Mert ahogy többször is hangsúlyozta, szóval és arcának rezdüléseivel, neki nincs dolga vadjain kívül mással, csak ha híveit ok nélkül öldösik ezért nem is táplál érzést mások irányába. Így a biztosabb és könnyebb.

- Tiszteleted Uruhane, bölcs döntés, hiszen fél szemmel figyel téged árulásod véget. De valószínűleg míg szívedben hű maradsz hozzá ítélete nem zúdul a fejedre. Azt mondtad, önvédelemből öltél, az utat fel sem fedezted, mit felém nyitottak vadjaim? Látod félszerzet, ez egy döntési lehetőség volt s ti döntöttetek, a következményt viszont nem viselnétek?

Szavait a sötételfnek szánta, tudván, hogy ezzel kivívja bátya haragját, de igazán sosem tartott tőle, amióta az Első átkát fejükre vonták, azóta nem látott okot, hogy bármely testvérétől tartson. Ám a mondat végét, még ha a lányt is szólította meg, mindkettőjüknek címezte.

Airie és Shadhon

Elsőként a kicsiny félszerezethez lép és oly játszva csavarja ki kezéből fegyvereit, mintha csak egy gyerektől venné el a cukorkáját. A sötét elfnek sem kell soká várnia, a különös szerezett, a fehér kámzsába rejtett arc ugyanis előtte elevenedik meg, felébe tornyosulva. Arcát nem, de ragadozóhoz hasonló mosolyát lehet látni és szinte egy azon pillanatban az elf is fegyvertelen lesz. Az idegen hátralép, egészen a tetemig hátrál s leszegi fejét. A megmaradt egy, akárcsak egy közönséges házimacska dörgölődzik hozzá.

- Csak ölni és ölni!

Szólal meg csendesen lehajolva, megcirógatva az elesett pofáját. A fegyverekre több gondot nem fordít, hagyta őket a porba hullni, de hogy bármelyikük is felvegye, azt nem fogja engedni. Felegyenesedik és egy határozott rántással lehúzza csuklyáját, göndörödő éj fekete mintha csak erre vártak volna, vállára és az elé hullnak. Vesébe látó zöld szemeit finoman jártatja a két gyilkos között. Hidegen hagyja, hogy milyen fajba tartoznak, milyen körülmények között cseperedtek s azt is, hogy most milyen foglalkozást űznek. Az invitálást nem értették meg és ezzel vérig sértették, hol ott hatalmas megtiszteltetés lett volna körében, békében lenni. Mert a Vadállatok istene gyűlöl mindent és mindenkit, aki szeretett jószágait kihasználja.

- Mesélt a ló és a farkas, de szavukat elvakította uraik iránti tiszteletük. Érdemtelenek vagytok, hogy egy állat is szolgáljon benneteket!

Állát érinti jobbjával, nem is gondolt hirtelen arra, hogy megátkozza ezt a két szerzetet. De most, hogy így kimondta, nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Újfent elmosolyodik, érezni benne a bosszú szikráját és látni, hogy nagyon bölcs szavakra lesz szükség, hogy megbékítsék. Már ha nem egy közönséges mágusnak tartják, ki érti az állatok nyelvét. Ez mulattatja is. Játék! Ha játék lenne talán megúszhatnák, de ez a valóság és Shion nem a könyörületes fajta. S csak egy valami árulkodik magasztos kilétéről, szemei, amikben nem csillan sem a táj, sem az előttük álló tükörképe, sem a homok, sem a Nap fénye. Hiszen, mint minden isten szeme, az övé is csak testvéreit tükrözi vissza, minden mást elnyel.

- Átok? Mhm, kedvem szerint állataitok marcangolnának míg csak van bennetek lehelet, de velük szemben nem követnék el ekkora gyalázatot. Mindazonáltal, nem elég a leány vére és tiéd sem férfi. De átkom tökéletes lesz.

Arca megmarad a kiismerhetetlenség álcája mögött, ám most szavainak hatására kíváncsi. Még több bizonyosságot akar szerezni, hogy ez a kettő méltán rászolgál a büntetésre, amit valószínűleg akkor is le fognak szenvedni, ha méltónak mutatkoznak a kegyelemre.