*Zaken körbetekintett a tájon miközben a lány beszédét hallgatta. Kicsit elmosolyodott azon ahogy éppen kijavítják mi mást tehetett volna.
-Ahogy mondod egy másik világ. S itt annyi minden más mint ott...-Vett egy mélyebb levegőt majd folytatta- Hallgatlak mond el mit tudni érdemes.
*Zaken csendesen hallgatta a lányt s közben menetet indított lovának. Addig se álljanak ott tétlenűl hisz időben nem állnak a legjobban. Szorítja őket s spórolni kell vele. Zaken csendesen hallgatta míg a városokhoz nem ért majd kis mosoly jelent meg arcán. Majd ahogy a lány befejezte mondandóját megszólalt.
-Tamarea... A vizek istennője volt hozzá már szerencsém régebben.-Majd jelent meg mellette egy kard.- Ő a tanúm rá igaz Karmazsin?
*Mosolyodott el majd a kard helyet foglalt magának Zaken oldalán.
-Oly rég volt az már mikor véremmel pecsételtem neki eskümet...
*Majd a lányra figyelt ki a gázlóhoz ígérte neki az okítást. Csak bólintott egyet. Az éjjel gyorsan elszállt s már pirkadni látszott. A nap ragyogón jött fel vörössé festve az eget. Szép látvány tárúlt Zaken elé. S bár nem mondta de kissé örűlt annak hogy az eddig csacsogó lány is visszaköltözött a kőbe. S ismét magányában maradhatott. Majd egy ősi dalt kezdett dúdolni. Majd halk énekbe váltott át.
-Ki kalóz az rabol s foszt. Semmitől se félve... Zúg a tenger alatta s semmi jót nem remélve...
*Majd ez így ment órákon keresztűl míg a ló nem kezd fáradni. Léptei lassabbak hangosan fujtat levegőért. Lám eljön a szilaj paripa ideje is mikor meg kell állni s pihenni egy darabon. Bár ez nem is oly meglepő hisz már szinte este van. Zaken leszáll engedelmes társáról majd végig húzza kezét az oldalán. Épp megérintve azt hajol közelebb a lóhoz majd súgja oda neki.
-Megszolgáltad a pihenést hát tegyük azt.
*A ló hálásan rázta fejét majd lefeküdt azon a szent helyen ahol volt. Zaken mellette foglal helyet majd Karmazsint húzza ki oldalán lógó tartóból.
- Eredj Drágám hozz valami ennivalót.
*A kard e szavakat hallva szinte őnálló életre kelt s az éjj sötétjébe veszett. Zaken valamicske fa után nézett miből tüzet lehetett csihólni. S perceken belűl már lángok terítették be a fát. S nem sok idő volt míg kardja is hazatért egy madárral. Mit keresztűl döfve hozott gazdájának. Zaken nem sokat tétovázott megfosztotta majd sütésnek engedte.
-Elurys- Szólt eddig néma társához- Hány nap vár még rám szerinted? Mit bátyád szolgálatában kell letöltenem?
*Majd a madár is elkészülget félig nyers de Zakent ez nem érdekli örül hogy egy napi út után ehet valamit. Még a lány válaszát várta meg mire csak egyet biccentett. Majd mentek a napok mindegyik sórban ehhez hasonlóan majd a hatodik nap után végre odaértek. A folyó oly hosszúnak tűnt azt hitte már sose ér végére.
-Elurys megérkeztünk... Ahogy beesteledik megtanítod a Szellemtájolást! Addig körbeérdeklődök merre kelhetünk át.
*Majd Zaken leszállt a lóról könnyítve annak terhét e hosszú út után. S gyalog vezetve azt ment a tömeg közepe felé.

*Zaken a lányra néz kicsit elhúzza a száját ahogy a lány gondterhelt arccal néz rá. Nyugodtan végig hallgatja a lányt. Merre is indúljon. Talán a kikötő lenne a legcélszerübb de lehet hogy a fickó jobbnak vélte a karaván utat hisz az se velyételen de legalább biztosra megy ha ki is rabolják őket el nem fognak süllyedni annyi szent. Ha kalózok lövik ripityomra őket viszont megvan a veszélye annak hogy belehal. Zakennek a legértelemszerűbb a karaván lenne.
-Én a karavánra tenném le a voksom. Lehet hogy hosszabb az út de sokkal biztosabb, kevesebb az esély arra hogy meghalsz... Egy esetleges támadás esetén. És igen rohadt nagy...
*Zaken kezével végig simította az arcát majd szemeit az égre meresztette.
-Istenem csak találjam meg...
*Majd ismét a lány beszélt hozzá s kockázatos dolgokról beszélt egy ember számára. Zaken csak megmosolyogta a kockázat részét bár hamar komoran festett az arca ahogy a névről esett szó. Nem igazán preferálta ezt az ötletet hogy egy nevet kapjon egy szellemtől amit mindenki ismerni fog. Nem akarta hogy ismerjék mert az ismerettségnek ára van.
-Mágiával sehogy se állok... Csak idézni tudok de ezt se tudom miképpen csináálom de gyorsan tanulok... És a névvel kapcsolatban felejtsed el... Nem elég egy ember kutyája lenni még híres legyek hogy többen ugráltassanak... Amúgy is van nevem. Aden Von Zaken a kardok mestere. Ha nem is tőlem függ az ismertség akkor legalább a nevem maradjon meg... És most taníts meg arra a lélektájolás dologra mi kell hozzá mit tegyek? Hogyan csináljam?
*Zaken nem akart sokat pepecselni ezzel a problémával, hisz az idő sűrgette s szeretett volna már az út végén járni hisz hónapokról volt szó nem órákról. S felvetette az ötletet benne vajon Aravat mi a fenéért nem idéz neki egy teleportáló gömböt hogy oda vigye őket. Bár ez így túl egyszerű lenne nem de bár?

*Zaken furcsa érzésekkel kűzdött érezte hogy olyan dolog volt készülőben mit emberöltő óta nem érzett. Lehet mégis csak jég szíve képes lenne barátságot kötni akárkivel. Rázza meg fejét majd veti el ezt a gondolatot hisz az eskü s a barátság nem egy és ugyanaz. Megpróbálta úgy felfogni mint egy védelmezőt ki segít neki ha bajba kerül s egy felette álló személyt kinek teljesíti parancsait. A lány szavaira nem válaszolt. Hisz tudta hogy ki is ő. Egy ember ki lelkiismeret nélkül éli le életét, egy elátkozott teremtmény ki soha nem találhatja helyét. Csak mosolyra húzódott szája s talán szolni is akart de nem tudott volna mit. Szemeit a lányra vitte jobban mondva mögé nézett. Lassan egy kék ovális kör alak formázódott ki a lány háta mögött.
-Túléltük ez tény. De vajon én továbbra is túl fogom?
*Majd a kör beteljesedett s egy csukjás alak lépett ki belőle. Kék ruhája takarta minden testrészét arcával egyetemben. Alig lépett ki a körből már hajolt is meg az istenségnek tiszteletét mutatva.
-Üdvözletem Tamarea istennő.
*Bár a lány nem ismerhette az idegent ő pontosan tudta ki is ő. E világban mindenről tud mit érdemes tudni.
-A második mágus vagyok...-Majd felemelkedett s Zakenra vitte a tekintetét.
-Csak nem így próbálunk kibújni a szolgálat alól Záken uram?
*Kérdezte gúnnyal a hangjában. Zaken ismerte őt hisz ő úgy ébredt e világban hogy Aravat mellett még 6 mágus állt s minden bizonnyal Aravat volt a legerősebb közöttük s eme ember nála gyengébb de nem tudni mennyivel.
-Nem bújok én ki semmi alól. Teszem amit tennem kell parancsotokra akármikor, de a szövetségesek sose ártanak.
*Pont óly gúnyos volt a válasz mint amilyen a kérdés.
-Értem...-Feleli a mágus- Most pedig kérem a követ....
*Zaken elsétált az elötte álló lány mellett annak vállán húzva végig kezét. Majd nyomta bele a másodiknak a kezébe a követ.
-Köszönöm ismét csak jó szolgálatot tettél. Hamarosan ismét indúlnod kell az úton mi rád vár. S bevallom oda kellenek is a szövetségesek. Hisz nem lesz egy egyszerű kaland.
*Majd a mágus még várt hátha Tamrea még kíván felé intézni szavakat, ha nem akkor egyszerűen csak belép a kapun s elhagyja a vidéket.
*Zaken szemei Reára vezetődnek. S egy kis mosolyt ereszt el felé.
-S lám te is látod kiknek vagyok kutyája.
*Hangjában nem volt keserűség vagy bánat csupán egy kicsin csalódottság hogy ismét el kell majd indúlni azon az úton amit megszabnak neki.

Hmm nem lenne rossz De mindenesetre idő függő és mivel én sem utazgathatok pestre minden nap mert azért nekem is egy kemény 15 ezer és diákként nehéz
de jóvő hó 10. én fizu ^^kb lesz pénzem felmenni meg hazajönni ^^ de 25. e után isten áldása ^^ szal jövő hó 25 től tutira tudnék menni 10. után talán tudnék menni.
Majd egyeztetek a főnökkel ^^azt megtudom mennyi a fizum is xP

Meg télleg egy jó megbeszélés nem ártana Hol mikor merrá hova jo rosssz idő etc etc ^^

*Zaken csak fogadta a lovat majd köszönetet mondott érte s nem tétovázott ahogy elmentek az őrök. Sokkal jobban érezte magát a szorító fájdalom is elmúlt mit addig érzett. Ahogy az őrség eltűnt nem is habozva ült frissen szerzett lovára majd indította azt útnak.
-Na tünjünk el innen minél gyorsabban.
*Majd indította meg a lovát kifelé a városból. S meglepődve talán de kellemesen vette hogy az őrség nem állta útját s ahogy bejött oly gyorsasággal távozhat a városból. Kényelmes galoppot vezényelt a lónak ki oly engedelmesen tette ezt hogy Zaken arcára egy kis mosoly költözött.
-Na végre abba maradt a gyalogtúra... Bár még el se kezdődött.
*Majd megindúlt egyenesen a vad földek felé. Majd a szellemre nézett ki talán a kőben volt.
-Köszönöm a segítséget. Amit a városban adtál. De most kellene még egy kis segítség most merre tovább?
*S a lovon űlve haladt előre a lány útbaigazítását várva.

*Zaken csak megmosolyogva nézi a lányt ki láthatóan elég mérges s szentűl ragaszkodik igazához. Belátja hogy itt nehéz közös nevezőre jutni, két külön világ s mint minden világnak megvannak a maga szabályai. S ezt a lánynak is látnia kéne, s hiába mondja Zakennek ő is ragaszkodik hagyományaikhoz s nem tudja csak eldobni őket mint egy rongyos ruhát. Zaken csak mosolyog s nem fél hiába a lány itt az úr s ezredévek óta él itt. Ő már megjárta a halált tudja mi jöhet szembe vele, szemeiben nincs félelem. Csak vár s hallgat némán. Majd ahogy a lány befejezi végre szóhoz juthat.
-Én mondom hogyan kéne legyen... Hisz egy isten is lehet kicsit megértőbb akár egy ember... Mindkettőnknek megvan a maga szabálya s a maga világa. Tudom ezt így nehéz összeilleszteni hisz te is máshogy és én is.
*Majd a lány ismét haragos szavakat hint Zaken felé ki ismét csak azt a mosolyt veszi fel mi eddig is rajta volt. S talán már nem is csak úgy mosolyog mint eddig, mintha tetszene neki ahogy a lány idegeskedik. Furcsa ő s nem is tagadta soha hogy ne lenne az.
-Rea... Ők nem kértek tőlem semmit miért mennék hozzájuk. S ha jól emlékszem te se kértél csak mondtad hogy Tamareában nem szeretnél vérontást... S én kínáltam egy lehetőséget, mi mindkettőnk számára jó. Nem fordulok én istenekhez... Se most sem máskor. Neked is csak azért adnám vérem mert valamilyen szinten megkedveltelek.
*Majd kalapját leveszi s kardja hűségesen mellé vetődik hogy lerakja rá azt. Majd ismét csak mosolyog nem tudja mire számítson de azt tudja nehéz lesz az mit most épp akar csinálni. Egy olyan istent meggyőzni ki ráadásúl női lélek. Látszik rajta hogy makacs. De nincs mit tenni ilyen. Majd a lány széttáró karjait figyeli mintha várná hogy azt tegye mit ő akar. Zaken csak mosolyog hiába mit tehetne mást. Csak így nem fog nevet adni neki. Hisz teljes ellentétben van azzal mi az ő világában van.
-Legyen hát nevemet adom- Térdel le a kard mellé majd húzza végig rajta a kezét- Nevem, szavam s vérem adom neked-majd felállt a lány elött s vérző kezét az övébe helyezte- Szolgálni foglak most s mindenkór. Míg e világhoz tartozok...
*Csak egy mosoly mit engedett magának. S várta  a lány mit szól ehhez. Hisz átlépte mind a két határt, vére is hullott az isten kezébe s szavát s nevét is megadja neki.Majd a mosoly eltűnik s teljesen komor arc fogadja a lányt mire visszevetné fejét felé.
-A nevem Aden Von Zaken s szavamat adom s ezt véremmel pecsételem meg... Hozzád tartozom s követlek s a te utasításaidnak cselekszem. Míg a halál utól nem ér.
*Majd várt a lány mit szól ehhez. Fogadja e még az esküt s ha fogadja mi lesz ezután.

Hmmm szombat talán ideálisabb lenne de még meglátjuk

*Zaken csak nézte a lányt s végighallgatta, majd szemeit összehunyorította. S kicsit száját is elhúzta s már tudta hogy nem tudja meggyőzni a lányt a felől hogy a szokások s hagyományok nem megváltoztathatóak. Ez nem úgy megy mintha zsemlét vagy kiflit sütnék ki. Ezek a törvények egyszerűen vannak. S ezeknek így kell lennie. Bár a lány szerződés után azt tesz mit szeretne. Ha szabadjára engedi akkor is a vér kötelezi. S akkor is ugyan azt kell tennie amit elmesélt neki. Arcán végighúzta a kezét majd kicsit elgondólkodott.
-Rea ez nem olyan dolog amiben vitatkozhatnánk... Ez így van megírva... Ha szövetségre akarsz lépni vagy én akarnék veled... Vérem kell venned... S megízlelned azt... S így leszek én a te úgymond hívőd... Ezen nem lehet válatoztatni, ez nálunk a törvény. Akár elhiszed akár nem...
*Majd Zaken megint csak hallgat, s a lány azt hisze több istent is szolgálna. Csak ingatja fejét e elveteműlt gondolatra, az embernek csak egy szíve van hát azt csak egy istennek tudja felajánlani. S az az egy isten ki irányíthatja sorsát s tetteit. Ha más isten kerül útjába se engedelmességgel se hittel nem viseltet iránta.
-Rea kedves... Mi nem hiszünk több istenben nekünk csak egy van ahogy egy szívünk is... Egy szív csak egy istent imádhat. S ismétlem magam ha a szövetséget meg kívánod kötni Tamarea védve van minden tőlem származó támadástól most s míg élek míg gyermekeim élnek ha lesznek. De a szertartás egy s ugyanaz... Sajnálom de ezeket légy isten vagy ember nem tudod megváltoztatni.
*Nézett a lányra kinek fel se tűnt milyen odaadó Zaken. Persze mi más lehetett volna mert náluk akivel isteni létforma szövetséget akart kötni kénytelen volt vagy belehalt elutasító válaszába. Ez az Adeniakra nem vonatkozott. Hisz talán az elsők között voltak kik esküdtek s köteléket alkodtak.
-Én elmondtam mit nekem kellett s a kulcs nálam van már csak a te szavadra várok...
*Mosolygott Reára s nézte kéklő szemeit.

*A rohanás már a végéhez közeledett minden zsigere ezt súgta Zakennek, s a lány elesik de Zaken csak megy tovább hisz úgyis halott már s szellem is mi baja történhetne. Hátra se veti pillantását. Csak rohan ahogy a lába bírja, hallja a csendes sírást mit kardjai adnak ki magukból, rohadnak s bármíly hihetetlen ők Zakenből egy kis darabka, s hihetetlen de érzik a halált ahányszór csak felemészti őket a démon.
 Két kanyar s máris érzi az égető fájdalmat, mellkasa mintha összeszorúlna, kezével kap oda majd sűrű levegővétel kezdődik. Lovasok állnak vele szembe majd még a lány is neki beszél de mindhiába nem ért semmit a lovak elnyomják a hangokat. A lovasok megállnak s leugranak lovaikról. Zaken csak megemeli fejét nem szól a lányhoz, hosszú táv van mögötte lehet nem is tudna beszélni, s e égető fájdalom mit a kövek okoznak kegyetlen kínok közepedte próbál talpon maradni. Majd lép közelebb a lovagokhoz. A lovag odalép hozzá s háláját nyilvánítja. Kínálkozó lehetőségek sora csak a fájdalom ne lenne, keze még mindíg nem távolodott el mellkasáról.
-Nincs mit köszönni, de a hálával kapcsolatban... egy lovat ételt vizet s szabad utat ki a városból. Ebben  a sorrendben tökéletes lenne...
*Bármi bántó szándék nélkül mondta mind ezt bár szeme hunyorgott s a fájdalom éppen csak látszott arcán.
-De minél elöbb kéne ha nem haragszik meg nagyuram...
*A lány csak elment mellette s tanács nélkül se figyelt volna rá, hisz cseppet se érdekelte hogy hova vetik vagy egyszerűen megölik kínok között ő is okozott eleget hát vesszen is általa.

*Zaken állát vakarja majd ismét körbe néz, semmi sehol semmi. Csak a fák s a levelek, a lovak távolodnak s már nyerítésüket se hallani. Már csak nyomaikat látja s kissé elgondolkodik, Rea hiába mond most akármit gondolatai pont azon az úton járnak amerre a lovak szaladtak, a szabadság nyomában. Jaj de szép is volt az az idő mikor még azt tette amit akart. Oly rég volt már mikor kiélvezhette azt amit szeretett nőket étket sört és mi egyéb dolgot mit szeretett. Csak kis biccentést vet fejével köszönet képpen Rea őszinteségéért. Majd zsebére teszi a kezét a kérdés hallatán. Mit feleljen hazudni fölösleges hisz tudja hogy a lány látta s úgyse hagyna békét neki ha azt is mondaná hogy semmi érdemlegeset. Mély levegőt vesz hát majd a lányra pillant.
-Valamit mi Avaratnak kell, tudom mert már megsúgta nekem hogy részben ezt kerestem... De csak részben.
*Majd egy újabb mély lélegzettel felel konkrétan a kérdésre.
-Nem biztos hogy lopott a dolog... de nagy rá a valószínűség... mert ha ezek bérgyilkosok nagyon amatőrök....
*Majd nyúlt be zsebébe hogy kivegye a követ mit a rablónál talált. A kő fényesen kezdett világítani ahogy a lány közelébe ért. Mintha megérezte volna erejét s sírt volna azért hogy ellophassa azt. Zaken csak nézte hisz nála ilyeneket nem csinált, sőt egy egyszerű kőnek mutatkozott...
-Fogalmam sincs hogy mit loptak el de ahogy látom szeret téged...-Majd zárja össze kezeit s rakja vissza zsebébe- De fájdalom enélkűl kudarcot vallok s nem adhatom oda neked. Tudom visszavinnéd jogos tulajdonosának de gondolj csak bele... Én elmennék érte s kénytelen lennék ismét ölni... Hisz sikertelenűl nem maradhatok... sajnálom
*Vékonyodott el hangja Majd a lány másik kérdésére koncentrált inkább. Megint egy istenhez kötni a lelket... Épp hogy felszabadúlt s csipán ezért csak meg kellett halnia... S e tettel örök hűséggel lenne Rea iránt. Hisz kötné a vér amit szavai mellé adott. Behunnya szemeit majd lassan nyitja ki remélve hogy ez csak egy rémálom, megint egy istentől függni s ha olyant tesz mi neki nem tetszik megbűnhődni érte. S szó nélkül tűrni minden parancsát s minden kérésének eleget tenni. Akármekkora is Avarat ereje a vérét nem bírálhatja felül. Hisz köti a szava ha meg is kell halnia érte.
-Réges régen volt egy dolog amolyan szertartás. Mit őseim kötöttek... Az első Adeni a családból... Nem hiába ez a nevünk...
*Nem is tudta hogy mondja el a dolgot hisz maga is csak nehezen hitte el.
-Nos az első Adeni azért kapta e nevet mert egyezséget kötött egy istennel. Egész nemzedéke minden szülött, szolgálni fogja őt... S egy egyszerre volt átok s áldás. Leány gyermek sose születhetett a családban, tudom ez kevésbé hangzik átoknak... De mégis az, ezért cserébe az édenbe csöppent a családunk... Ezért Aden. De ennek is volt árnyoldala csak halál után nem köt a szavunk az istenhez s nem csak szavunk de vérünk is... S ki ezt teszi örök hűséggel tartozik annak az istennek. Mindíg kényére kedvére kell tennie akármekkora is az a kérés...-Majd nagy levegőt vett s felkészült az érem másik oldalára- De! Az isten ki kötötte vele a szerződést pont ugyan olyan felelőséggel tartozik érte. S csak az ő keze által halhat meg az illető... Akivel ezt kötötte... Ezért lettünk az éden kegyeltjei az ősöm egy csatába se szerzett sérülést... se sebet, de viszont ahogy látod ez a nezedékek alatt megtörik s már a vér keveredésével is megtörik e dolog... Legalább is a halandóra nézve, az istent pont ugyan úgy imádnia kell a leszármazottaknak s pont ugyan úgy hat rájuk az átok is mint elődjére... Egyszóval engem utána már csak te ölhetsz meg. Saját két kezeddel de azt akármikor, hisz ezzel elfogadtam a feltételeket s semmi büntetés nélkűl kionthatod vérem...
*Majd zaken egy kicsit abbahagyja hisz ennyi mese után már neki is kell egy kis szusszanás.
-Egy a lényeg. Én a kezedbe adom mindenem életem... Mivel csak ez van már nekem... Te ha úgy ítéled megölhetsz akárhol is járok akármit is teszek s minden szavadnak eleget kell tennem ha persze tudok... De félő hogy megidézőm szavának is tartozok... Egyszóval az győz kettőtök közűl aki erősebb... S nem vita te volnál az. Csak annyi a külömbség tőle szabadúlhatok de a vérem kötelez hozzád akármit is mondasz. Elmehetek szabad vagyok vagy akármi. Utána én a te hívőd s szolgád maradok...
*Zaken nem akart ebbe ennyire belebonyolódni de szavai nem vitték egyszerűségre úgy gondólta szükséges tudnia a lánynak mit tehet, s mivel jár a dolog. Persze azt nem mondta el hogy az átkot maga a lány szabja meg. Mégse akart nüntetésűl csak lány leszármazottakat netán ha ez lenne kívánsága. Látszott is arcán hogy még mindíg magában tartja a dolgot. S magától nem is fogja ezt elmondani.
-Nos mi a kérésed? Megkössük hát az alkut?
*Nézett rá semmit mondó szemekkel, hisz egyszerre örült is volna az alkunák másszór viszont nem hisz így megint csak az lesz mi a másik világban volt. Istenek alá fog tartozni s imádnia kell őket. Ez esetben is csak egyet a sok közűl de a lényegen nem változtat semmit.

*Zaken a lányt érintve érezte ahogy ő megrezzent. S nem is értette a dolgot hisz tudta hogy mögötte áll. De jobb ha nem is tudta miért volt oly rideg a lány az érintéstől. Lehet csak rossz emlék vagy egyszerűen nem számított rá de mindegy is. A lány szemei lecsukódtak s ő úgy döntött nem nézi a mészárlást. Pedig míly csodálatos volt a pengék csak úgy suhantak s szemernyi esély se volt ellenük. Pörögtek a levegőben s egymást segítve végeztek mindenkivel egytől egyig. Zakeb arcán még mindíg ott volt az az ábrázat. Az arc mi mutatja valóját mi volt hajdanán s még most is mi szeretne lenni. Ha tehetné sose hagyta volna abba. De a sors közbeszól s neki a jobbik utat kell választania. Majd a lány szavai csendűltek a füleiben majd letörőlte azt az ábrázatot magáról. S a lányra nézett.
-Ezt nem tudom megígérni... Ha oda küld csak úgy tudsz megállítani ha megölsz... S ezalól talán csak egy kibúvom van...
*Szakította meg a mondatot. Majd halk reccsenés s a földön fekvőnek elkezdett kialudni a fény a szemében. Lám az istenek itt is pont ugyan úgy ölnek mint az ő hazájában csak itt vannak olyanok kik nem mindennapos dologként teszik. Majd a lány odébb lépdelt a lovakhoz. Zaken nem is figyelt teljesen a mondatára hisz meglátott valamit a bandita fölsőlyének belső zsebébe. Lassan legugól mellé s benyúl a rejtekhelyhez. Lassan húzza ki onnan a követ, s vet rá egy pillantást.
~Furcsa zafírkék szín de mégse zafír...
~Ez azzz...-Szolt egy hang némán a fejében.
-jajj de útálom ezt...-Jegyezte meg nagyon halkan.
*Majd a ló prüszkölésére figyelt fel. S a lányra vetette pillantását. Nem válaszolt kérdésére sőt nem is hallotta azt. De ahogy a lányt nézte sejtette mi volt az. Keze lassan indúlt meg felsőjének mellzsebéhez majd csúsztatta be a követ.
-Bérgyilkosok... Nem nem hinném inkább tolvajok s olyant loptak el mi kell Avaratnak...-Majd körbetekintett s keze legyintett egyet. S kardjai oly precizitással hámozták ki a lovakat rabigájukból hogy nem hogy nem sebezték meg őket de még csak szőrszálat se vágtak le róluk.- De még valamit meg kell tennem mert az átjáró nincs itt...
*Zakennek eszébe jutott az elöbb félbehagyott mondat. A kibúvóról kapcsolatban, sose akart itt szerződést kötni istennel mint ősei hisz hozzá kötné a szava. Hiába ez a lány ki a kalózok istene e földön akkor se szeretne egy isten alá sem tartozni. Sok a gond vele, bár ha a lány felhozza ezt ellenkezés nélkül teszi meg.

*Zaken nem tétovázik hisz tudja az életébe kerűlhet. Szemeit a csápokra veti majd a dühödt szörnyre ki csak idegesebb lett a ráeső fénytől. Zaken emeli kezét majd a kardok ismét mögötte lebegnek pont azok mik elöbb sorvadtak el s ismét csak a szörnyetegnek repűltek. Nem volt jobb ötlete hisz legjobb védekezés a támadás.
-Az ördög vigye el azt a fattyút hogy nem tudott még valamivel megátkozni...
*Majd a lányra figyel, ki kétségbeesésében futásra bíztatja ez sose jelentett jót hát most se fog. A fénytől fél ezzel nem mondott újat hisz ezt már maga is megtapasztalta. S most a bíztató mosoly sem segít ha csak a szörnyre nem hat aki szinte máris harcképes. Zaken kicsit kétségbe esve fogadja a tanácsot, szégyen a futás de túl kell élni valahogy a napot.
-Örülök hogy nekik van de nem lesz ebből galiba... Hisz én sem vagyok hétköznapi... S ezek szerint ellenem is van elég fegyverük ha már ezzel a döggel nem bírok...
*Majd a szörnyre koncentrálva gondolkozik el mi tévő legyen. Paták hangjai csendűlnek halkak még de közeledőben vannak. S érzi hogy lassú ez a közeledés s ha ő maga nem megy elébük akkor itt hal meg. Majd a szörny szólal s Zaken csak vigyorog.
-Hiába a cselekedet ha ezután is éhes maradsz barátom...
*Majd lábai futásnak eredtek az őr nyomában. Kardjai minden erejükkel azon voltak hogy a szörny csápjait megállítsák van melyik átfúrva azt próbálta odaszögezni valahova. Van melyik megpróbálta rávetni a megmaradt fákják fényét. Zaken mellett már csak karmazsin maradt ki védte volna őt ha esetleg még egy nem várt dolog is bekövetkezne.
-A franc essen bele... Hogy tud ilyen távolra elérni...
*A kardok ahogy pusztúltak úgy teremtődtek. S ismét csak dolgukat végezték. Zaken lassú pillantást vet az egyik fákjára minek tüze kialudt. S gyorsabb tempót váltott mit tudott maga mögé lökte hogy azzal is lassítsa a sszörnyet. Majd egy hordót pillantott meg miben erős alkoholt szoktak tartani...
-Gyerünk karmazsin eljött az időd...
*Zaken tovább rohant ahogy a lába bírta, hátra nem nézve hisz tudta ki üldözőjét keresi maga mögött általában szembe találkozik vele. A kard tette a dolgát s átfúródott a hordón. Beborította magát s a mellette lévő földet az átható alkohollal. S nem telt bele sok idő hogy lángra kapjon egy másik karddal való érintkezéskór. S gyújtotta meg a láthatóan tényleg erős alkohólt a hordóval együtt. Mi nagy durranással fröcsölte szét égő tartalmát.

*Zaken szemeivel követi a gáz útját. S látja ez valamilyen gyomorsav lehet amit gőzzé alakít magában. Zaken gondolatai cikáztak s kardjai egyre gyorsabban pörögtek körülötte hogy megpróbálják kinntartani a gázt.  A karodok közűül hamar visszarepűltek hozzá hisz ki lettek védve. Majd egy célba ért. S belefúródott hasába. Nem hiába a hercegnő még sose hagyta cserben. Bár valami fúrcsa volt ebben. S valahogy érezte ez itt még a kezdet. S még a vég messze van. Ekkor a szellem lány is kibújt kalitkájából...
-Ne kotnyeleskedj én is érzem hogy még közel se voltam hozzá... De nem tudom mit tudnék csinálni nemismerem e lényt... S azt sem hogy mi a célja Avarat talán tudná de ki tudja hogy akar e egyáltalán vagy inkább jobb kérdés tudna e egyáltalán segíteni.
*Majd cikázó szemeit a lényre meresztette, ki éppen nagy hangon adta tanubizonyságát hogy nem a kardja hiába értek célt nem okoztak sérülést. Majd vigyorra húzódott a szája.
-Nagy a felvágás de kevés a cselekedet...
*Majd elhamarkodott volt e dolog hisz a szörny máris támadásba lendúlt pont oda irányította kezeit ahol a lány tartólya volt. Zaken csöppet se tétovázott kardjai a lény kezét átszúrva a föld felé tartottak s megpróbálták ha nem is odaszögelni de legalább megakadjájozni a támadást s esélyt adni Zakennek a távolabbkerüléshez. S Zaken nem is tétovázott sokat ahogy a kardok mozdúltak ő már ugrott is el a támadás elől.
-Nos kislány mi a terv mit tegyek ezellen a szörny ellen? Valami tanács?
*Majd tisztes távolból nézte a szörnyet aki várhatóan nem sokáig marad majd harcképtelen. Vagy akár csak egy percig is megtorpanva.
-Gyorsan kéne az a segítség....

*Zaken csak elgondolkozik majd szóra nyílik a szája.
- Te azt látod hogy emberéletet ont... Én azt hogy megvéd. S megmenti az életet... Milyen kéz forgatja csak az a döntő.
*Majd várta válaszát a lánynak az idegenek felől. Kicsit meghökkent hogy nem tudja kik közelednek hisz gondlta ha már a szél a pártfogoltja akkor biztos suttog neki némi információt. De nem is volt oly érdekes hisz akik eddig közeledtek már szinte oda is értek. Zaken csak a háttérből nézte a dolgokat s nem is gondolta hogy a lánynak szüksége lenne segítségre. Majd mikor az első lovasok leestek s Rea közeledett az egyik felé majd a mellkasára lépett gondolkozott azon hogy most már tényleg közbe kell avatkoznia hisz ez az ő feladata itt. S mégsem hagyhatja hogy egy leány ki végtére is isten bemocskolja saját kezeit. Lassan lépdel a lány mögé majd keze a lány vállára ér. Kardja tűnnek elő a lányt körbevéve. S most nem úgy mint legutóbb hegyes részükkel épp ellenkezőleg markolatuk fordúlt felé. Bár a haramiék vezére csak beszél de esélytelen a közeledés. A kardot pörögtek körülöttük.
-Kérlek Rea...-Majd keze már a lány kezére csúszott s emelte fel szeme elé-Ne mocskold be kezedet. Nem való ez neked, hisz te egy hölgy vagy végtére is.
*Még mindíg a lány mögött állt, s mindezt úgy tette, majd másik keze is a lányhoz ért s közelebb lépett hozzá.
-Had lássuk hogy táncol a hercegnő táncát nem igaz?
*Majd a következő másodpercekben már senki se élt a hordából csak az kire Rea lépett s ha még le nem szállt róla még mindíg rajta áll, ha viszont igen a hercegnő épp kellemetlen részeken szorongatja, s nagy veszélyben van nem csak élete de férfiassága  is. Zaken csak egy elégedett mosolyt vág a lány háta mögött, pont olyant mint régen mikor még saját kedvéért gyílkolt. Nem akarta bevallani de valahól legbelűl élvezte, s nehéz a saját démonainkkal kűzdeni s van pillanat mikor azok nyertek. Szemei a lentire néztek de nem szólt semmit. Várta hogy Rea mit lép tettére.

*Zeken csak áll némán s érzi hamarosan valami történni fog. Minden zsigere fellángólt s a nemrégi nyugalom helyébe egy izgalmas érzés lépett. Kardja halkan csendűlt meg. S örömének adja hangját.
-Ahogy érzem karmazsin köszönetét jelezte a névért s elismerésedért... Hát ez a kardok lelke, mit te lehet nem értesz mert ezeket csak harcos ember értheti...
*De továbbra is maradt az a fúrcsa érzés mi keringett eddig is a levegőben. Zaken nagy levegőt vesz orrán keresztűl s szinte érzi hamarosan itt van amiért ideküldték. Ha gyalog fojtatta volna tovább útját estére érik be őt.Ekkor a lány odalépett s ruhája teljesen megszáradt. Majd csak egy mosoly köszönet képpen. Majd visszatért eredeti gondolatához. De így hogy eltelt a napja s az istennő kegyeit élvezte még világosban utól fogja érni saját prédája. Majd a lány szól s közli vele mit már érzett. Kérdő tekintet jelenik meg a szemébe s akármilyen fájdalmas is lesz ezt meg kell kérdeznie a lánytól. S bármi is lesz a válasz az út már elötte van s mindenképpen rá kell lépnie vagy az a szabadság mit elé raktak nem fog elérkezni hozzá.
-Te hozzád tartoznak? Ezt most fontos tudnom... Hisz valószínű ő a préda kiért küldtek s ha egy istennő segít neki sokkal nehezebb lesz a dolgom mint Avarath gondolta. S én se gondolom hogy a te védelmed alatt akármit is tehetek ellenük... De meg kell tennem...
*Zaken szemei komoran nézik a lányt s látszik rajta hogy teljes mértékben komolyan gondolja mit mondott.