Sytar fennsík

[Daren Shadhon]

-Szíves örömest mondanám, de munkatársnak nem szokásom hazudni.-
Préselte ki a szavakat, egyesével, két lélegzetvétel között. Nem volt könnyű, ugyanis rég kellett ekkora tempóval futnia, ráadásul ennyi ideig, de ha homokvihar van az elf háta mögött, akkor már csak azért is rohan mint az őrült, majdhogynem olyan gyorsan, mint kedvelt hátasa, persze nem a legnagyobb vágta közben. Szerencséjükre másfél-két fertályóra alatt sikerült kikerülniük a fenti vihar útjából, így végre pihenhetett, és csökkenthetett batyuján is, amit nem túl elegánsan hajtott végre. Egyszerűen megragadta a lányt a ruhájánál fogva a nyaka környékén és leemelte.
-Uruhan sokkal jobban megérdemli a tiszteletet. Nem csak pillanatnyi kedve szerint hoz ítéletet feletted, hanem a körülményeket is nézi. Valószínűleg csak ezért lehetek még itt, mint hallottad árulásom ellenére is. Ha Ő döntene úgy, hogy bűnhődnöm kell, önként vállalnám a halált, mert az már jogos is volna!-
Oktatta ki apró társát. Nem szerette, ha a rossz példa alapján általánosítanak, főleg nem ha egy általa igencsak tisztelt személyt bélyegeznek meg ezáltal.
-Ami meg a madaradat illeti van néhány barátom aki járatos az ilyen körökben, ezt majd munka után lerendezzük, addig meg fogadd meg Shion tanácsát, ha jót akarsz.-
Neki sem tetszett nagyon az átok, bár csak hangzásra volt szörnyű, valójában elviselhető volt, ugyanis az utóbbi időben egyre kevesebb húst evett. Nem publikált célja volt az is, hogy húsmentes étrendre térjen át, ugyanis az sokkal időigényesebb, és nehezebb, mint beazonosítani egy gyümölcsöt, vagy gombát, hogy ehető-e. Ezzel lényegében segítette őt célja elérésben, s ezért hálás lehet, de ilyen drasztikusan nem lesz egyszerű, vélhetően szenvedni fog vele egy-két hónapig legalább. Időközben letépett egy kisebb darabot a köpenye széléből, ami már így is eléggé megtépázódott az évek során, majd egy fiola kíséretében a lány kezébe nyomta.
-Nesze tisztítsd ki a sebed aztán induljunk tovább. Sürget az idő, nem érünk rá.-
Közölte vele türelmetlenül. Tény, hogy nem akart sokat időzni, főleg hátas nélkül, ami igencsak megrövidítette a tempójukat, főleg hogy így a félszerzet tempójához kellett igazodnia, ami nem éppen elegendő. A következő pillanatban meg az jutott eszébe, hogy teljesen kiment a fejéből a nyom pontos iránya, utolsó reményként már csak a lányban bízhatott, hogy megjegyezte, s nem felejtette el, mert ha mégis, akkor mehetnek Shiratába, remélve, hogy nem nagyon került magas körökbe.

Kaland:Az alkimista tekercs nyomában ->Sytar puszta