Altair

[Altair]

NÉV: Altair
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Hé te!
BECENEVEK: Nem becézték még, gúnyneve volt csak: Patkány
NEM: Férfi
KOR: 121 év
FAJ: Ember

JELLEM: Jéghideg és kizökkenthetetlen. Nevelésének köszönhetően, olyan akár egy érzéketlen tuskó, akit csak annyi hajt, hogy saját magának mi a jó. Ami általában azzal egyenlő, hogy megteszi azt, mit mondanak neki, bizonyos összegért cserébe. Persze, ha tetszik neki az ajánlat.

MINDIG:
- Aki útban van, vagy veszélyt jelent, annak halnia kell!
- Hűnek maradni neveléséhez.
- Tamrea...

SOHA:
- Börtön, vagy más egyéb fogságba esni.
- Valaki mellett huzamosabb ideig szolgaként maradni.

TITOK:
- Talán mégis tud szeretni...
- Saját életkora.

FÉLELEM:
- Hogy egy börtönben kell leélni hátralevő életét.
- Hogy saját magának kell véget vetni életének.

KÜLLEM:
Körülbelül 165 cm „magas” csúnyán mondva, hiszen ilyen termettel inkább alacsonynak mondható. Szálkás felépítésének köszönhetően, vékonynak is mondható, ezeknek köszönhetően kis helyeken is ól tud rejtőzködni. Jelenleg hosszú barna haja van, mit egy vörös madzaggal összekötve hord. Sima arca, és mélybarna szemei pedig még gyermekiesebbé teszik külsejét, körülbelül 19-20 évesnek ha tűnhet. Bár alacsonyságából fakadóan, talán még faraghatunk ezekből a számokból.

ISMERTETŐJEGY: Egy vágás a száján és a bal kezéről hiányzó gyűrűs ujja.

KASZT: alkalmi orvgyilkos; kalandor (ha nem jót írtam ide, akkor kérem szóljatok :])

ELŐTÖRTÉNET:  
Hogy hol született, és kik voltak szülei azt teljes homály fedi. Egy Dejtár nevű, középkorú, jó tartású férfinél élt a KödErdőben, Éj-szigetén. Sokáig abban a tudatban élt, hogy az erős középkorú fickó maga vetett véget a szülei életének, és akkor vette magához az apró fiúcskát.
 Dejtár nevelte, és képezte ki a Altairt a legalattomosabb, és legérzéketlenebb Bérgyilkossá aki csak taposhatja ezt a földet. Kemények és néha talán embertelenek voltak a feladatok, miket el kellett viselnie. Napokig nem kapott enni, valamikor pedig csak úgy ok nélkül félholttá lett verve. Végül oly kegyetlenre nevelte mestere, hogy még csak 6 esztendős volt, mikor már puszta kézzel, mindenféle érzelem kimutatása nélkül képes volt megfojtani bármilyen állati lényt, legyen az kölyök vagy kifejlett példány. Ahogy idősödött Altair egyre agyafúrtabb, ügyesebb és vérengzőbb lett. A kegyelem szó kimaradt a szótárából, ahogy az érzés, és a szeretet is.
 Ezzel egyúttal, többi embertársára sem volt képes másképpen nézni, csupán úgy, hogy az célpont vagy sem. Még saját, gúnyosan apjának nevezett mesterére is, ki az évek folytán bizony célponttá vált az ifjú szemében. Szolgának érezte magát Dejtárnál, ki parancsokat osztott neki, miket mindig szó nélkül teljesítenie kellet, úgy, hogy még jutalmat sem várhatott érte, pusztán büntetést, ha nem tette meg.
 16 éves korában végül alkalma nyílt rá, hogy véget vessen mestere életének, aki úgymond eladta őt, egy nagyvárosban, egy fejesnek, mint személyes bérenc. Újabb szolgaságba lett taszítva, mi megtorlást kívánt a fiú fejében. S persze, ha már eladták, biztos jó pénzt kaphatott érte mestere, vagy legalábbis valamennyit biztosan, miből, ha egy időre is, de eltűnhetett volna.
 Órákig tartó kínzás, végelláthatatlan szenvedés, ám nevelőjéből csak nem tudta kihúzni, hogy hol is lehet az a tetemes összeg, amiért őt megvásárolták, így kénytelen volt fejet hajtani, és a később érte érkezőkkel, Tamreába távozni, maga mögött hagyva a halálra kínzott Dejtár maradványait.
 Évek teltek el, a maga módján hosszú ideig volt a fejes személyes halálosztója és informátora. Mindazokat kik feketelistán voltak Altair ölte meg, mindenféle nyom nélkül, a legcsekélyebb jeleket se hagyván, hogy netán ki lehetett az. S ha a fejes bármit is meg akart tudni, Altairt küldte ismét, hogy lopjon el tekercseket, vagy hallgasson ki egy-egy nagy üléseket.
 Nincs mit tagadni, az első években, mint fiatal fiú, élvezte a változást és az új munkáját. Ám, ahogy egyre idősebb lett, újra felötlött benne, a szabadság utáni vágy, a nyomasztó érzés, hogy újra csak szolga, hogy parancsolnak neki, hogy nem lehet saját akarata. Így hát egyik este úgy döntött, lépnie kell.
 Egy eves üldözés következett életében, hogy mindazokat, kik összeesküdtek ellene és tudták még nevét is, mind egy szálig felszámolja erről a földről. Hosszúnak bizonyult az egy év mi alatt megismerkedett, egy életét teljesen felbolygató személlyel. Egy istennővel, kivel különös és mély kapcsolatra tett szert. Bár ő maga még felismerni sem szeretné, hogy ugyan milyen szálak is fűzhetik, mind a mai napig Tamrea istennőhöz.
 Egy év alatt, Tamrea hatalmas segítségére volt a férfivá érett fiúnak, s rengeteg dolgot megtanult tőle. Milyen dolog is érezni, milyen az ha valamiért vagy valakiért felelősséget kell vállalnia. Ám mindezek ellenére, a jéghideg bélyeget végleg nem tudta magáról leszedni. Így mindenki más felé, megmaradt a maga módján bunkó és önző alak.
 Tervét végül sikerült végig vinnie, bár vannak cselekedetei, mit bizony visszacsinálna. Mint kiderült, a Tamreai fejes kinél dolgozott, saját édesapja volt, s saját édesanyja torkát metszette el, azon a végzetes hajnalon... Úgy, ahogy saját ikertestvérével kényszerült, egy vérre menő hacra is...
 Sebek, melyeket senki nem lát, és mik talán még évekkel később sem nyertek igazán illő és helytálló magyarázatot fejében. Egy biztos, a szíve mélyén mindig is családra, és nyugalomra vágyó férfi, immáron végleg letért erről az útról, hogy ezt valaha is megvalósítsa.
 Ahogy tervei végéhez ért, egy bélyeggel a vállán távozott erről a földről. Bujdosni kényszerült, hiszen körülbelül 10 nagyravágyó nagyszavú nagyember halálát tudhatta kezében, kiket, még ha lehet nem is szeretett senki, életük vége, bizony megtorlást követelt volna. Így jobbnak látta, ha egy időre elbújdosik Awat’ Awanor szeme elől.
 Évek teltek el... Évtizedek... Mígnem a férfi újra visszatért. 121. életévét taposva, mint aki mit sem változott, sőt, mintha csak fiatalabbá vált volna. Visszatért, hogy mit magamögött hagyott, újra felbolygassa és magyarázatokat leljen. Visszatért, hogy kit itthagyott újra felkeresse, hogyha csak néhány percre is, de hagy láthassa. De vajon működik még a jel? Élete megmaradt, az ígért örök fiatalsága, mit kegyelemből kapott, de vajon kitől kapta, ő is ezt a földet tapossa még?
 S vajon mennyit változott Awat’ Awanor még ő távoli helyeken bújdosott?
  

FELSZERELÉS:
Hétköznapi viselete: Egy fehér ing és azon egy zöld kis mellény még, egy szürke nadrággal. Oldalán mindig pihen egy kard, combjához erősített övén pedig 3-4 dobókése van. Bal alkarján, pedig ott pihen rejtett pengéje, ami nélkül még aludni sem hajlandó. És egy nagyobb hátizsák, mit lován tart, abban pihen „munkaruhája” és többi felszerelése.

Munkaruha: Egy nagy hófehér csuklyás köpeny, mi akár arca felét is képes eltakarni a kíváncsiskodók elől. További dobókései vannak még, és egy nagyobb tőr, mit hátán szokott hordani.

EGYÉB MEGJEGYZÉS:
Tamrea Istennőnek köszönhetően a vizet bizonyos mértékben tudja irányítani. Mivel saját maga nem hisz a mágiában, még mindig csak szemfényvesztésnek tartja, ezért képességei nem fejlődtek ki, csak nagy erőfeszítések árán képes irányítani, vagy pedig tudatlanul, akkor is minimálisan.