Jahcse Hajmë /KÉRELMEZHETŐ

[Jahcse]

NÉV: Jahcse Hajmë ( ejtése: Jáhcs’cse Háijmé)
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: -
BECENEVEK: Han.
NEM: férfi.
KOR: 3049, de látszatra csak 17-20 évesnek tűnik.
FAJ: félvér.
ALFAJ: démontigris és szellemtigris.

JELLEM: hűvös, magányt kedvelő lélek. Ennek következtében olykor igen nyers, a tiszteletet leginkább csak klánja tagjainak adja meg. Másokat előszeretettel tekinti alárendeltnek, nem veszi zokon, ha ez alól valaki ki akar törni, de ha nem sikerül, az illető kemény megtorlás elé néz. Nem szokása semmit félbehagyni, igen makacs is a tetejében, ezért nehéz eltántorítani attól, amit a fejébe vett. Legyen az egy kockázatos vadászat, vagy egy eszme. Mindezek mellett, furán hathat, hogy konfliktus kerülő, bár nem túl nagy kihívás kihozni belőle a vadállatot.
MINDIG: csillagos ég, hideg, hóvihar, jó vadászat, vörös holmik (főként egy bizonyos virág).
SOHA: tömeg, tiszteletlenség, madárhús, kánikula, idétlen halandók.
TITOK: félelme a szűk helyektől, de van egy ennél nagyobb titka is. El akarta tenni apját láb alól és ennek végrehajtása közben megölte ikerbátyát. S hogy lelke fel egy búra alatt leledzik.
FÉLELEM: irtózik a szűk helyektől és gyakorta pánikszerű félelem lesz úrrá rajta, esztelen módon próbál szabadulni és nem érdekli milyen módon.

KÜLLEM: ahhoz mérten, hogy valódi alakjában nem nevezhető apróságnak, a megalkotott emberi alakjában nem túl magas. Teste gyermeknek hat és törékenynek, vékony végtagok, hosszú ujjak, amiknek végén hófehér karmok kaptak helyet. Bőre igen világos árnyalatú, de többnyire szabadon hordott hajának hófehér és ezüstszürke tincsei jól kivehetőek. Arca kellemes látványt nyújt és elbizonytalanít, a hűvös, vagy játékos mimika. Szeme játékos és titokzatos, mélyvörös színe ellenére is. Könnyed, kimonó féle ruhákba bújik, szereti a ledér és könnyen levethető darabokat. A színe nem képezi töprengés tárgyát, de előnyben részesíti a fehéret és a vöröset.
Valódi alakja egy méretes tigris, bundája hasa alján és lábai belső felén, mellkasán hófehér, míg hátán és fején ezüstös árnyalatú, a fekete csíkok teste egészén tökéletesen láthatóak.
ISMERTETŐJEGY: Frizurája és átható vörös, mandulavágású szemei. E mellett az a néhány tetoválás, ami a hátán, mellkasán, karjain és lábain megtalálhatóak.

TERMÉSZETFELETTI: szülei képességei nála is feltűnnek, bár egyeseknek különösnek hathat, a tűz formába öltött jég és szél kombinációja. Természetre olyan, mint a tűz, lángra kap és felkúszik mindenhová, de nincs szüksége oxigénre és nyomában nem szenes gerendák, vagy hamu marad. Hanem finom jéglepeltől a vastag jégtakaróig, amit képes szabályozni. Alakját is képes ezzel a jelenséggel felvértezni. A szél terén még nem túl gyakorlott, de a legpraktikusabb részét már elsajátította. Így könnyedén elillanhat az olyan helyekről, ahol a szél is jár.

ELŐTÖRTÉNET: Azt mondják a hegyekben még nem tombolt akkora hóvihar, mint amilyen akkor volt, amikor a testvérem és én a világra jöttünk. Sokszor telepedtek a vének a barlangtó partjára és mesélték, hogyan sikoltott a szél, minden rohamában, hogy kavarta fel az alig megnyugvó pelyheket. Jég csillogott mindenhol, s az alácsüngő dárdák különös zenével töltötték meg a barlang járatait. Édesanyám egy rejtélyes szerzet, meghódította, azt, akit születésekor már Jégszívnek kereszteltek. Két nép egyesült bennem és bátyámban, akinek elsőszülöttként királyi jogok adatottak meg, mint az első falat a hazahozott zsákmányból, az első korty a forrás vizéből. A másodszülöttnek, minden csak később adatott meg.
Ritka látványt nyújtottunk, ő a tökéletes fehértigris, a szikrázóan kék szemeivel és én a rubintjaimmal. Féltek tőlem, tartottak attól, hogy egy náluk is gonoszabb akarat lakozott bennem. De hiába volt minden könyörgésük, ész érvük, apám nem tett eleget a temérdek kérésnek és ezt anyámnak köszönhettem, akinek tetszettek vérszín szemeim. Első tanítom volt, aki biztos kézzel vezetett az alázat és a kétszínűség rögös útján.
A kölyök kor megbántottságai tovaillantak és a serdülők hevével keltem birokra fivéremmel, amikor csak alkalmat adott rá. Sosem voltunk jó testvérek, ő tudta mi jár neki és ha nem kapta meg, fúria mód viselkedett, nem habozva apánkat uszítani a tiszteletlenre. Évek cselszövésein át a Hajmë klán vérszerinti és csatlósként szolgáló tagjai megrendültek bizalmukban bátyám irányában. Kivívtam a tiszteletet körükben, erőssé váltam, hogy édesanyám kedvében járhassak és megadjam neki a bosszút, amit apámon akart állni. Egy ideig érdekelt ennek oka, de ahogy a nagy vezér ellenszenve irányomban nőt, úgy halványult el eme kíváncsiság, míg teljesen érdektelenné nem vált.
Megelőzve bátyámat hagytam el a klánt, hogy tapasztaljam azt a világot, ami körül vette havas és jéggel erezett világunkat. Megismertem az erdők népét, az embert, akinél ostobábbat úgy véltem nem találhatok, de tévedtem, mert a mágusok sorát látva rájöttem, hogy ők az igazi bolondok. Játszanak olyan hatalmakkal, amit többnyire fel sem fognak. Nekem kapóra jöttek. Nem voltak és nem is lesznek varázsszavaim, csak hűvös, csontig hatoló hideget, fagyot hozó lángjaim. Amik a nyár derekán is küldtek a fagyhalálba oktalan, könnyelmű kis piszkokat.
Visszatértem, de mintha az néhány száz esztendő el se telt volna, csak apám választott új feleséget és így anyám kitaszítottá vált. Okát nem kötötték az orromra, de hírt miszerint testvérem születik cselekvésre késztetett. A bátyám nem volt gyenge, de ismertem mozdulatait, mik cseppet sem változtak s inkább legyen ő a fejedelem, mint az új jövevény, mely letaszítana a piedesztálról. El akartam venni apám életét és az akkori fenyegetettség kapóra is jött, de hiába volt meg a remek terv, a fivérem még is kiszimatolta és gátat vetett elé. Ő halott, egyetlen áldozata árulásomnak és apám mellkasán viseli törött kardom nyomát, de az sem fájt annyira, mint új hitvese cselszövése. Persze, hogy ártatlan volt, de minden kézzelfogható bizonyíték ő rá mutatott.
Az élet változott, megkaptam az apámat és bepótoltam mindent, amit nem kaptam meg irányából. Még sem voltam képes megszeretni, de immáron tisztelem és ezzel vállalom, hogy édesanyám haragját magamon viseljem, nyugtassam.
Az elmúlt egyszáz évhez viszonyítva, az előtte eltelő évek nyugalomban, majdhogynem unalmasan teltek. Az, az éjszaka azonban rengeteg változást hozott, hogy élek, csupán hajszálon múlott és annak a férfinak a kitartásán, akit valaha meg akartam ölni. Élek, sámánok bűvöletének köszönhetően, ami egyszerre tett sebezhetővé és sebezhetetlenné. Démoni és szellemi vérem, különös lélekkel áldott meg, melynek felét kellet árként fizetnem. S az most ott lobog rejtekem mélyén, védve, de ha összetörik, újra szembe kell néznem a halállal. Ezért is nem pocsékolom az időt, mert az bármikor elfogyhat számomra.

FELSZERELÉS: egy szál pokolvirág mindig megbújik nála, ha visel fegyvert az a csizmaszára dugott két egyenesebb karomra emlékeztető tőr. Amikor konkrét szándékkal indul útnak, akkor annak megfelelően készül fel, de komoly utazótáskát sosem hord, inkább övre akasztható erszényeket csatol fel.

EGYÉB MEGJEGYZÉS: Édesanyja, Hibin egy szélelementál, akinek családja egykoron hadban állt a Hajmë klánnal, akik néhány tagot kivéve mindenkit lemészároltak. Hibin saját testét felhasználva próbált bosszút állni, ami eddig nem sikerült, de még nem adta fel. Jelenleg Arthas erdeiben él.