Gin Hangan

[Gin Hangan]

NÉV: Gin Hangan
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Kozai
BECENEVEK: 0
NEM: férfi/hím
KOR: 1000 körül
FAJ: Démonlelkű
ALFAJ: telivér kodaeva
FOGLALKOZÁS: vándor, diplomata, falkavezér

JELLEM:
Hajlíthatatlan, könyörtelen, megtörhetetlen. Ő az őserők gyermeke, az Alfa- magában hordozza a magabiztosságot, a tudást, a természet nyersségét és őszinte, kertelés nélküli szókimondását. Azonban edzett fém, nem nyers érc- évei meghozták neki a bölcsességet, a ravaszságot, a számítást. Nem táplál érzelmeket, nem kötődik és nem habozik- nem engedheti meg magának. Egyetlen szava törvény, egyetlen pillantása eldönti, élet vagy halál-e jussa valakinek. Az emberek vesztét akarja, hogy olyan férgekké legyenek, amilyenek valójában.

MINDIG:
játszadozás emberekkel és egyéb lényekkel, kihívások és rejtvények

SOHA:
érzések, elhamarkodottság, tévedés

TITOK:
két lánya, klánjának hercegnői
valódi neve

FÉLELEM: még nem ismerte meg

KÜLLEM:
Ő a havat megszégyenítő fehérségű farkas, az ősi bestia, a rémálmok követe. Óriási, majdnem két méteres marmagasságot ért el hosszú élete alatt, szemei zöldesszürkék, mint a kodaeváké, emberi alakban opálos fényű íriszekkel. Férfiként alig mutatkozik, ám ha mégis, 190 centi magas, arányos felépítésű, roppant erejű és kitartású. Haja fehér, az arca meghatározhatatlan korú, hideg vonásokba rendezi. Bőre barna, egészséges színű, árulkodik életmódjáról. A kisugárzása büszke, határozott, emelt fővel jár és bár szava alig hallik, ha kiereszti hangját, az a vadoné- erős, éles, átütő.

ISMERTETŐJEGY:
hatalmas termete, hófehér haja és jellegzetes szemei

TERMÉSZETFELETTI:
akarata, egyébként a legtöbb kodaevához hasonlóan nem bír mágiával. Beszéli az állatok nyelvét és megérti a füveket-fákat is.

ELŐTÖRTÉNET: 
Kozai- mert egyszerű néven látta meg a Holdat- egy kihalófélben lévő nép utolsó gyermekeinek egyike volt. Nem véletlen, hanem hosszas keresés eredménye, hogy továbbvigye a vérvonalat. Nem születtek testvérei, ami furcsának tűnt, s anyja méha örökre bezárult, miután őt világra hozta- ha igazak a mondák, akkor még odabenn felfalta gyengébb fivéreit és minden erőt magába szívott, amit megkaparinthatott. Gyorsan nőtt és gyorsabban tanult, tejfogait valódi agyarakra cserélte, s nyolc szemfoga volt, amit jelnek tekintettek. Nyughatatlan volt és lázadó, egy láng lobbant fel vele, hogy reményé vagy pusztulásé-e, nem lehetett eldönteni. Azonban ő volt az, aki önként hagyta el az erdők rejtekét, s ment az emberek közé, akiknek neve összefonódott lelkében a gyilkolással, akik népét irtották és tönkretettek maguk körül mindent. Tőlük tanult, gyermeki arc mögött hordva sajátját, mosolyogva leste lelkük és gondolataik. Lassan felnőtt, mindig falvat, várost váltott, ha már gyanús volt, hogy nem öregszik olyan gyorsan, mint kellene. És az emberek lassan iszonyodni kezdtek tőle, megérezték benne saját romlottságukat, elűzték volna, de késő volt- szavai lefegyvereztek minden gyanút, tetteiben nem talált kifogást a legfigyelmesebb szem, egyetlen nyom sem utalt rá, senki sem látta ölni vagy lopni... Mégis, érezték rajta és megrettentek tőle. És ez hatalmat adott a kezébe, mellyel nem félt élni, mellyel nem félt gyilkolni, habár még titokban tette. Aztán lehámlott róla. Gondolatai letisztogatták az összegyűjtött tudást, lecsiszoltál és lénye elnyerte végső formáját, amikor már nem félt mutatkozni és nyíltan cselekedni. Gin Hangan...az ezüst bíra. Az elnyomottak, lemészároltak, megnyomorítottak igazával vágott vissza és ítélkezett. Gin megtanulta, hogy népének agya lomhább, s azt is, hogya keverje az ősi vért, hogy ne híguljon, hanem gazdagodjon. Félvéreket nemzett és maga köré gyűjtötte fiait, gondosan megválogatva erőiket. Tenyésztett, de sokkal inkább tűnt teremtésnek. Elavult ösztönlényekből kifinomult szörnyetegeket, melyek szépségben is felülmúlták a régi mintákat. Szemed nem leli meg őket a tömegben. Füled nem különbözteti meg léptüket a többiekétől. Szaguk éppolyan illat, mint bárki másé. Mégis, ha lehull a lepel, éppoly görcsös, fojtogató félelemmel töltik el az embert, mint amikor hajdanán először találkozott a tudatlan kétlábú a hatalmas vadakkal.

FELSZERELÉS:
Szinte semmi,  csak egy átlagos utazó, első ránézésre. Általában fehérben jár, s fegyvert csak alkalmanként látni nála- annál sokkal manipulatívabb, ügyesebb és büszkébb, hogy nyers testi  erőszakkal intézze ügyeit.

EGYÉB MEGJEGYZÉS:
Hosszú élete alatt szinte minden nyelvet megtanult és sokoldalúságával nehéz felvenni a versenyt. Időnként szívesen elegyedik beszédbe, bár hajlamos partnerét filozofikus és kétértelmű gondolatokkal az őrületbe kergetni, ha épp úgy tartja kedve.