Serena Almanea D’Monsern azaz, Ren Clown/NJK-K

[Ren]

KÉRELMEZHETŐ

NÉV: Serena Almanea D’Monsern
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Ren Clown (felvett álnév), régen „Kisasszony”, most „Hé,kölyök!”
BECENEVEK: próbált valaki három betűből becenevet kitalálni? amúgy, Alma.
NEM: Nő
KOR: 20, de bátran letagadhatok négy, esetleg öt évet is.
FAJ: Mágus.

JELLEM: Őszintének, de udvariasnak neveltek, ezért kompromisszumot kötöttem, szép szavakkal sértem meg azt, aki rászolgál. Persze nem vagyok egy „Mindent az igazságért és az egyenlőségért!” jelmondatot szajkózó némber, ezért tetteimet korlátozom azokra, akik velem szemben nem adták meg a kölcsönös tiszteletet. Amúgy egy türelmes birka vagyok, sokáig képes vagyok magam türtőztetni, ha gúnyolnak vagy egyéb módon okoznak fájdalmat, de ha robbanok, akkor zúdítok minden elfojtott dolgot. Szeretem befejezni azt, amibe belekezdtem és kényesen ügyelek arra is, hogy mindig hozzam az elvártat, vagy kicsit többet. Nem vagyok túlzottan bőbeszédű, de olykor engem is elragad a gépszalag és néha nem csak a beszéddel vagyok így.
MINDIG: tavasz(illatok és látvány), könyvek (minél régebbi annál jobb), lovaglás, Asphotes ^.-
SOHA: viszály, arrogancia, unalom és minden, amiben van szőlő.
TITOK: mondjuk, hogy lány vagyok inkognitóban.
FÉLELEM: hogy nem találom meg azt, aki tönkre tette az éltemet és borzasztóan félek a vízben. A térdmagasság még elmegy, de a mélyebb. Gondolom nem meglepő, hogy úszni sem tudok.

KÜLLEM: Koromhoz mérten megfelelő a magasságom és arányosan nőiesnek is mondanám magam, de mellben nem mondhatnám, hogy domborítok. Persze jelen helyzetemben, ez inkább szerencse. Végtagjaim vékonyabbak, nyakam is hosszabb, arcom némileg hosszúkás. Ajkaim vékonyak, orrom pisze, a szemeim világoszöldek és ívesek. Hajam fekete és örömömet leltem növesztésében, de jelenleg éppen hogy a vállamig ér és koromfekete, no meg, le sem tagadhatom, hogy a fodrászom barbár módon vágta le (én voltam, egy csorba késsel).
Még normális lány koromban természetesen női ruhákat hordtam, ma is, ha a helyzetem úgy kívánja. Azonban öltözékem most, egy apródé. Fekte vászonnadrág, fehér őzbőr mellény, ami rövid ujjú alatta fehér ing található, legfelül pedig egy összegombolható bőrzeke, ami a combom közepéig ér. Ebből két darabbal is rendelkezem. A ruhatáram azonban kibővült egy mellénnyel, amint mindezek alatt hordok, nem más miatt, mint eltűntetni a nem kívánt domborulatokat. Mindehhez sötét bakancsot viselek és a szákom oldalán fityeg egy saru is, a változatosság kedvéért.
ISMERTETŐJEGY: átlagos a megjelenésem, viszont nyakam bal oldalán és a hátam nagy részén sebhelyek éktelenkednek.

TERMÉSZETFELETTI: Az olvasás megtanulása után rögtön elkezdtem tanulni a bűbájmágiát és később vezettek be szüleim az idéző mágia rejtelmeibe. Édesapám és Édesanyám voltak a mestereim, ahogy ez a legtöbb idéző családban lenni szokott. Főként könyvek segítségével idézem meg a bestiákat, élő démont vagy szellemlelkűt még nem próbáltam meg idézni.
A bátyám halála előtt szövetségre lépett egy bestiával, ő Asphotes, egy szellemló féle bestia. Akinek feladatául az én szolgálatomat szabta, ő a hordott gyűrűmben lakik.
KASZT: idéző – démonszülő.
SZINT: haladó

ELŐTÖRTÉNET:
A tükör előtt állok, odakint az utcán ünneplők hangja szűrődik be és a szomszéd szobából is áthallatszik a könnyed beszélgetésben felcsapó kacagások neszezése. Mintha minden jó volna! Mintha a hónapokkal ez előtti szörnyűség meg sem esett volna. Saját tekintetemből olvasom ki a fájdalmat, hogy elvesztettem szeretteim és a vágyódást, hogy én is a nevetők között legyek. Megemelem a kést tartó kezem, még vetek egy pillantást a szobámba behajló, már virágba borult fa ágára.

Borostyán Liget, így hívták a kúriát és a földeket, ahová hetedik és egyben, az első leánygyermekként születtem. Békés hely volt, noha olykor voltak súrlódások, de kérem, hol nincsenek? Édesapám és Édesanyám tiszta elveket követtek és igazságosan cselekedtek, mind a birtokon szolgálókkal szemben, mind pedig a gyermeknevelésben. Én legalább is így látom. Noha édesanyámnak velem szemben voltak túlkapásai, de igazán nem róhatom fel számára. Hat fiú után igazi öröm lehettem számára, így lelkesen vezetett be kicsiként a mesék rejtelmes világába, amit később a kezembe adott ecset váltott fel. S gyakorta vezetett kerti sétáink vége a hangszerekkel és könyvekkel megpakolt szobába, ahol gyarapíthattam tudásom, a könyvek segítségével és fejlődhetett zenei képességem. A mesés ruhákról nem is beszélve.
Igazi úri kisasszony voltam így szinte magából adódik, no meg abból, hogy hat fiú mellet én sem lehettem mindig áldott jó gyerek. Szívesen szöktem apródruhába öltözve a vadászatokra és csak néhányszor kaptam érte szobafogságot. Aztán már édesapám, vagy az idősebb testvéreim, inkább elvittek. Noha, messze nem voltam kiemelkedő vadász, de inkább az izgalom és a lovaglás vonzott az egészben. Így sajátítottam el az íjászat alapjait, a lovaglást folytattam, így abban nincsenek gondjaim. És. Sikerült, hosszas nyaggatás után rávennem édesapámat, hogy vívni is megtanítson. Voltak feltételei, de azokat teljesítettem. Bebifláztam a varázslatokat és megtanultam elvégezni is őket és kéréséhez híven a megidézett bestiákat is próbáltam barát helyett, szövetségesként tekinteni.
Ekkor mit sem sejtettem arról, hogy a szüleim s az idősebb fivéreim milyen ügyekben járatosak. A mágusok elítélt kasztja a miénk, de a családom a D’Monsern család, azóta a szörnyű nap óta, rengeteget tett, hogy más megítélés alá essék az idézők világa.
Valakinek ez még sem tetszet, hogy végre elfogadtak minket is és Mágus-fok befogadta a hozzánk hasonlóakat. Két bátyámnak is bekötötték ez idő alatt a fejét és a harmadiknak is, csupán az ő jelöltje nem egy hölgy volt, a negyedik messzi földre utazott, kalandozni. Az ikrek pedig, nos ők, ők voltak, akik széppé tették mindennapjaimat, akikkel tovább folytathattam gondtalan és kalandozó életem. Megismerkedtem a szerelemmel is, noha csak néhány csókot ajándékoztunk egymásnak, a szívünkkel. ez a sok jó, talán már követelte az elkövetkezendőket.
Két temetés követte egymást és a gyászban az apró jó idején megtörtént az, ami kifordította az életemet.
Pontosan emlékszem az izgalommal vegyes készülődést a szobámban, legkedvesebb barátném oldalán. Amikor a kellemes zeneszót a sikoltások és kiáltások kaotikus orkánja váltotta fel. Későn értem az ajtóhoz és hiába volt meg minden felkészültségem, az ütés a földre sújtott, s követte a hideg penge, mi megmártózott hátamban. Csak a sikolyát hallottam Aliennek, lábdobogásokat, hogy valaki megemel és levisz az égő lépcsőn. Minden egyes szőnyegbe, brokátba kapaszkodó mélyvörös lángra emlékszem és a bestiákra, amik felbődültek és még egy éles sújtásra.
Szürke falak között tértem magamhoz,s lábadoztam hónapokig, hogy végre megadjam a végtisztességet szeretteimnek. Ketten maradtunk, Serenius és én, néhány megperzselt könyv, s törött ékszer. A rémálmokkal telt éjszakák, azonban még adtak három arcot, három olyan emberét, akik ok nélkül vettek el tőlem minden fontosat. S ennek lassan fél éve.

Sercenő hang tölti meg szobám csendjét, s aztán csend. A lehulló tincsek némán, szétszórva állapodnak meg köröttem és a tükörből egy megváltozott arc néz vissza rám. Szemeimben látom az elhatározást és az elszántságot. Serena most egy időre megszűnik létezni, átadja helyét egy eddig nem ismert mágusnak, aki élvezi bátyám áldását és oly sok segítséget kaptam, habár ép ugyan annyi intelemmel is elláttak.
Nem búcsúzom, a megírt pergamen megteszi helyettem. Hogy ne tántoríthassanak el, a féltő és szomorú tekintetek. Felöltöm kabátom, vállamra veszem a zsákom és csendben hagyom el a szobámat, hogy odalent a virágzó fához kötött ló kantárszárát magamhoz vegyem. Nem végső búcsú ez. Ezért mosolyogva nézek fel, a világító ablakokba és ugyan így tekintek az előttem álló útra.
A szorosból még visszatekintek a mágusok városára, új otthonomra. Elrejtem mélyre ezt az emléket, hogy később erőt adjon. S a nyeregben ülve elvész alakom a sötétben.

FELSZERELÉS: egy hosszabb útra felszeret hátizsák: kovakő, takaró, váltás ruha, tányér, szárított ételek. Kés, a csizma szárában. Rövidkart, többnyire az övembe tűzve, amin még egy vadásztáska is van. Íj, vállon átvetve, tegezzel, amiben csak néhány nyíl található.

EGYÉB MEGJEGYZÉS: -