NÉV: Snyder Danvers
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Kapitány
BECENEVEK: Sny
NEM: Férfi
KOR: 68
FAJ: Alakváltó
JELLEM: Tipikus kalóz. Magasról tesz a szabályokra, csak a saját haszna érdekli, lényegében egy alattomos, mint egy kígyó és elég kreatív is tud lenni. A legénységével szemben tisztességes, a zsákmányból mindenki egyenlő részt kap, aki pedig lop a másiktól azt odadobja egy cápának, vagy netán barrakudának.
MINDIG: Rum, kalapja, alkudozás
SOHA: Hosszú távon börtönben lenni, cserbenhagyni a legénységét, leszokni a rumról.
TITOK: Titkolja mások előtt, hogy alakváltó, a legénységből is csak az első tiszt tud róla.
FÉLELEM: Börtönbe vetik, és kivégzik.
KÜLLEM: Nehéz személyleírást adni róla, ugyanis négy alakot képes felvenni. A leggyakrabban használt az
emberi formája, bárki láthatja rajta, hogy tengerre született, az avatott szem azt is kiszúrja, hogy kalóz. A higiénia nem játszik kulcsszerepet az életében, soha nem látni őt tisztán, de egy kalóz amúgy se arról híres. Második, igencsak hasznos formája egy kígyó, konkrétan egy fekete mamba. Ezt követi egy kerecsensólyom, s végül a negyedik, ami egy barrakuda.
ISMERTETŐJEGY: Mindig hordja az apjától örökölt kopott tricorn kalapját, valamint pár aranyfoga is sok emberben meg tud maradni. Ezen kívül mindig, de tényleg mindig van nála rum.(Ha még sincs, akkor pedig feltalálja magát.)
TERMÉSZETFELETTI: Az alakváltás képessége, és a levegő feletti bizonyos mértékű uralom.
KASZT: Levegő
SZINT: Kezdő
ELŐTÖRTÉNET: Szokatlanul kezdődött az élete, hisz egy hajón jött a világra, mint potyautas. Ez annyira még nem is lett volna furcsa, de mint megtudta egy kalózhajón született. Nem volt jó jel, sem neki, sem az anyjának, ugyanis a nők balszerencsét jelentenek egy hajón, főleg a babonás kalózoknak, kik nem akarták magukra haragítani Tamreát azzal, hogy más nővel foglalkoznak a tengeren, így börtönbe vetették a fiával együtt. Nehezen élték túl, de sikerült, hála egy matróznak, aki mindig csempészett nekik ételt, s vizet. Mint utólag megtudta, ő volt az apja. Hetekig senyvedtek, egyszer kaptak társaságot is, mikor megszánták az elfogott ellenfelüket és inkább rabszolgának szánták őket valahova, akárcsak őt és anyját. De a szerencse rájuk mosolygott, egyszer napnyugtakor kikötöttek egy városnál, mikor apja kivételesen nem ételt, vagy vizet hozott, hanem néhány férfiruhát, hogy vegye fel, a fiút meg rejtse el addig a táskába, és kövesse. Hosszú haja túl feltűnő volt, s mivel fejfedőt elfelejtett magával hozni, a saját tricornját adta neki oda, hogy elrejthesse. Szökésük sikeres volt, de nem maradhattak együtt, mert ha megtalálják őket, első dolguk az lenne, hogy kardélre hányják. Így inkább apja visszament a hajóra mielőtt felfedezik, hogy eltűnt a foglyokkal együtt, de elkésett. Mikor visszaért néhány társa fogadta. Nincs mit szépíteni alaposan megkínozták az árulásáért, míg végül a hajó orrához kötözve halt meg, noha erről ő maga semmit sem tudott meg.
A következő emléke már Tamrea városához köti, azon belül is a kikötőhöz. Amióta az eszét tudja itt élt, legalábbis fiatalkorában. Szegények voltak, így fiatalon is munkára, no meg lopásra is kényszerült, noha utóbbit önkéntesen végezte, mivel anyja nem akarta, hogy az apja világába kerüljön. De már megfertőződött a „rosszasággal”. Mindig a kikötőben volt, hol vagy a hajókra, avagy róluk pakolta az árut, vagy pedig a kapitányok, s matrózok történetét hallgatta a kocsma ablakából, ugyanis túl fiatal volt és mindig kihajították onnan, noha néha sikerül meggyőznie egy-egy hajóst, hogy tanítsa őt, így megtanult bánni a tájolóval, elég jól navigál, és a vitorlákhoz is értett úgy ahogy. Aztán néhány év múlva, mikor már elég idős volt ahhoz, hogy felfogadják valahova, el is ment az első hajóval, amire felvették. Egyszerű kereskedőhajó volt, ami többnyire a part menti városokba szállított mindenféle árut. Csak néhány évig volt azon a hajón, mert az egyik útjuk során, ami Miranwába vezetett megtámadták őket a kalózok, és néhány matrózt, köztük ők is foglyul ejtettek, hogy később az unalmas napokon egyesével lökjék a cápák elé őket, vagy egyéb módon végezzenek velük. Mikor rákerült a sor, nem volt kedve meghalni, így mikor a kapitány mellé ért, megszólította.
-Tiszteletem Kapitány úr. Örömmel levenném a kalapomat is, de mint látja meg van kötve a kezem, így eltekintenék tőle, ha nem okoz gondot.- Mondja szinte már túl nyájasan. –Nézze szeretnék egy alkut ajánlani önnek. Még a vak is látja, hogy az a patkány ott csapnivaló ott. Nézze milyen esetlenül… - Folytatná még, de a kapitány ráförmedt. –Nyögje már ki mit akar vagy megy úszni! – Taszított rajta egyet a hajó pereme felé. ~Nem minta sokat érnél vele, túlélem én azt.~ Elvigyorodott. –Na tehát felajánlanám szolgálataimat, mert még én is jobban bánok a karddal, meg a vitorlával, mint Ő, és már amúgy is kezdtem unni az eddigi munkám, kell valami újdonság. - Mutat a korábban említett „úriemberre”, miközben egy lépést hátrál a fedélzet felé. Az egyik ember odahajol a kapitányhoz. –Hé kapitány. Nem beszél hülyeséget. Múltkor is le kellett cserélni miatta a kötélzetet.- Mondja félhangon, ennek ellenére mindenki hallotta. A kalóz gondolkodott, vagy legalábbis úgy tett mintha gondolkodna, aztán végül kifakadt. –A fenébe is jól beszél ez a marha. Dobjátok ki azt a kétbalkezes Svent, aztán oldozzátok ki.- Mondja majd újra felé fordult. –De egy rossz mozdulat és én magam eszlek meg a cápák helyett- Fenyegeti meg. Sny-t, aki némileg megijed, de megnyugszik. –Áll az alku kapitány.- Válaszol, majd elkezd matatni a ruhájában, s végül kiszed egy fél literes flaskát. –Erre inni kell uram. Had kínáljam meg egy jó kis Tamreai rummal.- Mondta, majd jól meghúzta az üveget. –Hehh… Máris tetszik nekem a kölyök.- Fűzte hozzá a kapitány, majd szétvágta a kezén lévő kötelet. Ezzel kezdődött el a karrierje a kalózok útján. Egy év múlva már teljesen bíztak benne a többiek, s így szép lassan a támadások során elhullott bajtársainak köszönhetően jutott szép lassan feljebb a ranglistán. Persze nem csak az ellenség okozta az előtte lévők halálát, hanem az is, hogy véletlenül rossz emberbe döfte bele a kardját.
Másfél évtizeddel később a legénység legjava már lecserélődött, s a kapitány is elhunyt, így hát újat kellett választani, amit sikeresen meg is nyert, így ő lett a Fekete Mamba kapitánya. Csak kicsit volt ironikus, bár főleg az első tiszt nevetett rajta, mert tisztában volt a különleges adottságával. Bevezetett néhány új dolgot, például az eddig fehér vitorlavásznat feketére cserélte, és csináltatott egy zászlót is, mert hát milyen a hajó zászló nélkül? Végül egy fekete alapon nyugvó koponya lett a zászlón kiegészítve két, egymást keresztező karddal. Már csak egyvalami hiányzott, a rendes fegyverzet, és itt nem a kardokról, meg számszeríjról volt szó. A hajóra kellettek jobb fegyverek, mert nem egyszer kellett azért menekülniük, mert a másik hajó túl erős szerkezetű volt. Épp egy, a hamvaserdő közelében lévő öbölben elhelyezkedő kalózkikötőben horgonyoztak, mikor a kocsmában összefutott egy alkoholista alkimista törppel, aki érdekes dolgot mondott neki. Egy olyan porról beszélt, amit ha meggyújtanak nagyot robban, és ki is talált hozzá egy elmés szerkezetet, amivel nehéz fémgolyókat képesek kilőni egy csőből. Leo-nak hívták, és azért zavarták el, mert a város egy részét sikerült felrobbantania. Valószínűleg ennek volt betudható, hogy semmilyen arcszőrzete nem volt, ami a törpéknél nagyon ritka. Még ott akkor megbízta, hogy csináljon neki néhány ilyen ágyúnak elnevezett szerkezetet, és hozzá ilyen port. Azóta is visszajár hozzá utánpótlásért, legalábbis ami a lőport illeti, mivel ezekkel az ágyúkkal szinte legyőzhetetlen a vizeken.
Legutóbbi fosztogatásuk nagy sikerrel járt, egy olyan hajót fogtak el, amin nem kevés gazdag emberke utazott, így szépen ki is fosztották őket, az egyetlen problémát egy hatalmas farkas okozta, amit nem lehetett sehogy megnyugtatni, míg nem jött egy félszerzet nő, kinek sikerült lecsitítania. Nem nagyon szerette, ha nő van a hajóján, de ekkora összegért elviselte, őt, feltéve hogy nem látja, míg partot nem érnek, ami meg is történt, de egy sajnálatos dolog is. Az a böhöm farkas sikeresen lefeszítette a raktár rácsát, és megette az élelmiszerkészlet nagy részét, sőt, még a rumos hordókat is kiürítette. Mikor Danvers kapitány lesétált, hogy egyen egy keveset, és meglátta, hogy mi történt, hogy az összes étel odalett rögtön elrohant a félszerzetért, hogy lássa mit művelt az állata, és hogy kárpótolja érte.
-Látja ezt?! Azonnal fizesse ki a kárt, vagy bedobom a tengerbe a farkasával együtt, és nem érdekel hogy mekkora. Látja majdnem az összes ételt felfalta. És még… - Ekkor vette észre, hogy a rumoshordók szanaszét hevernek összetörve, és üresen. Térdre esett és könyörgő hangon ordított a levegőbe. –De a rumot miért?!- A végét jól kinyújtotta, szenvedett is a legénysége míg partot nem értek, ahol az első dolguk az volt, hogy beszereztek jó pár liter alkoholt, és az első hordót szárazra is itták. Ebből is látszik, hogy a nők balszerencsét hoznak a hajóra, de szerencséjére kifizette a kárt, bár a pénz javarésze a matrózoktól nyerte el, de hát ez van, majd legközelebb nem állnak le kártyázni mindenféle jöttmenttel. Jelen pillanatban még Tamriel dokkjában horgonyoznak, noha nem sokáig, a dagállyal együtt kihajóznak, egyenesen a nyílt vizeknek.
FELSZERELÉS: Nem tart sok mindent magánál, általában csak
kardja, egy tájoló, némi pénz, és persze a rummal töltött flaskája van nála. Ezeken kívül még a tulajdonában van egy
hajó is teljes legénységgel és felszereléssel.
EGYÉB MEGJEGYZÉS:
Ezt a képet szeretném kérni.
Szerző
