NÉV: Tamrea
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Tamrea istennő, Vizek úrnője
BECENEVEK: Rea
FAJ: Isteni Entitás
JELLEM: Olyan, akár a tenger. Olykor nyugodt, csendes, és szinte olyannak tűnik, mint egy barátságos hívogató fürdő a nyári melegben. De tud olyan lenni, akár a legszeszélyesebb tenger, tele zátonyokkal, hegyes sziklákkal, örvényekkel, pusztító viharokkal. Nehezen lehet feldühíteni, de akkor kevesek tudják csak lecsillapítani.
MINDIG: a tenger mellett található meg. Imádja az ott élőket, és ő az, aki a rég kihaltnak vélt lényeket rejtegeti birodalmában.
SOHA: nem akar csalódni az emberekben. És nem akarja elveszteni a hozzá közelállókat, legyen az ember vagy isten.
TITOK: Egy hatalmas tengeri démont rejteget többszáz éve a víz alatt; egy emberhez fűződő gyengéd érzelmek; hogy hol volt az utbbi 100 évben
FÉLELEM: Hogy elpusztul a tenger, hogy elfelejtik, és újra névtelen lesz
FELVETT ALAK: női alak
ISMERTETŐJEGY: Csak a tengernél található meg, nagyon ritkán megy a szárazföldön belülre.
TERMÉSZETFELETTI: A tengerek és a tengeri szelek istennője.
ELŐTÖRTÉNET:
Megszülettem. Igazából nem emlékszem semmire azokból az időkből, csak arra, hogy amikor már a víz alatt nekem nem volt elég, kiléptem a partra. Eifeiel ott várt rám, talán tudta hogy jövök, talán csak véletlenül volt ott, de segített, és vele együtt lettem azzá, aki vagyok. Segített tájékozódni a világban, és amíg én tanultam, a világ nagyon sokat változott. Számos háború és viszály lezajlott, ezernyi élet hunyt ki- számomra pillanatok alatt. Sosem gyötört a magány, mindig úgy véltem, hogy én így tökéletes életet élek, teljeset. Sokezer év után azonban valami olyannyira felkavarta a tengert, hogy el akart szabadulni, a szárazföldet meghódítani, és nem hagyhattam. Világéletemben szerettem az embereket, még akkor is ha csak múló, törékeny virágnak tűnt mindegyik. Megmentettem őket, és így az addig névtelen, kicsi, poros városka felemelkedett. Akkor lettem isten. Addig csak valaki voltam, egy lény a sok közül, aki a vízben élt, és néha elfecsegett valakikkel, akiknek még a sokadik ükrokonát is ismerte. Istennek tituláltak, rendeket alapítottak, várost neveztek el rólam, fesztiválokat... Tamrea, ezt a nevet kaptam tőlük. Addig Mariso neven emlegettek, de ez már egy olyan régi, ősi nyelvű névnek számít, hogy senki sem ismeri. Én is csak ritka évszázadokban gondolok rá. Megszerettem azokat, akik hozzámfordultak, és szerettek, a maguk módján. Ha hívtak, mindig a segítségükre siettem, és mégis... Amikor az Első megfertőződött, amikor láttam elpusztulni testvérünk keze által... Nem tettem semmit. Az elszunnyadót elrejtettem a világ elől, hiszen nagyon sokan, főleg az Éjföldén élők háborogni kezdtek. Úgy tettem, mint aki elfelejtette, pedig nem. A
Leviatán vigyázott rá. Teltek az évek, és az egyre elemberiesedő Tamreába kezdtem járni, hogy segítsek azoknak, akik rászorulnak. Akkor találkoztam Vele. Olyan volt, akár egy sebzett vad, morgott, fogsorát csattogtatta, és morogva harapott ha úgy vélte, veszélyben van. Lassan szokott hozzá, hogy vele vagyok, én meg valamiért úgy éreztem, kár lenne ha Ő is elveszne. Ha csak egy elfelejtetté válna. Testvéreimmel szövetkeztem, minden erőm latba vetettem, hogy a halandóból olyat csinálhassak, ami halhatatlan, ugyanakkor nem sebezhetetlen. És bár erősnek tűntem, egyre inkább úgy éreztem magam, akár egy csonkig égett gyertya... Aztán sokan úgy fordultak felém, hogy mert eldugtam a Legifjabbat, hogy az ne tudjon feltámadni. Hogy féltem az erejétől, és ezért mély álomba süllyesztettem. Így az Új Világ születését nem nézhettem végig. Eltűntem minden és mindenki szeme elől, egyvalakihez fordulva, könyörögve, és amíg ő elrejtett engem hosszú évekre, amíg elcsitul minden és én is megpihenek, a világ újra sokat változott. De most itt vagyok. És nem hagyom, hogy az, amit teremtettem, amit szeretek, vesszen. Erősebben tértem vissza, és bár nem változtam szinte szemernyit sem, ilyen kis idő alatt képtelenség, mégis érzem, hogy mivel ennyi ideig nem használtam erőmet, valahogy többnek érzem magam. És más szemmel igyekszem nézni a dolgokat.
HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ HITEK, VALLÁSOK: Sok évszázaddal ezelőtt ő mentette meg Tamrea városát, az ő tiszteletére nevezték el a várost róla. Saját kultusza van, Tamreánusoknak hatalmas egyházi felépítésük, és híres ünnepeik vannak, hiszen az istennő egykori vendége a nagy ünnepeknek.
EGYÉB:
- a tengeri élőlényeket is valamilyen szinten tudja befolyásolni.
- akiket a ,,tanoncaivá" tesz, kicsit uralják valamelyik elemet, és egy kis jelet hagy rajtuk, ami csak vízben látható
Szerző
