Tamrea
Víz Sachreira | a Tenger és Szelek istensége
Sachreira

Nem elérhető
Hozzászólások: 35

Tengerek úrnője
|
 |
« Dátum: 2011. szeptember 17. - 13:25:25 » |
|
Kíváncsi vagy, mi az a Leviizé? Láttad már? Szeretnél hozzá közelebb kerülni, beszélni vele, kívánni tőle, vagy csak szimplán elfogni és megsütni a lagzira? Most először és utoljára kerül kiírásra ez a kaland. Lehetőségetek nyílhat általam arra, hogy megtudd, merre van, és hogy találd meg, de ez nem olyan egyszerű feladat, mint hiszed. Feltételek: -légy merész -légy kreatív -ne hátrálj meg akkor se ha a Sors az ellenfeled
Indul: Tamrea-> Fehér Torony-> Nyugati torony - Taverza ,,Az emberek suttogni kezdtek. Az istennő hosszú időre eltűnt, szinte fakulni látszott az emléke is, a Nyugati Toronyba is csak azok jártak, akik megbetegedtek. Sok év telt el, és megváltozott minden, egyedül az ő szentélye, székhelye maradt ugyan olyan, csak már nem az emberek gondozták, hanem a szerzetesek. Aztán végigsöpört a szentélyen a szél, holott ablakok kicsik voltak csupán szellőzésre, a nagyok mind mozaikkal kirakva hogy fényük ragyogjon, így oda ekkora szél nem juthatott. Aztán felsóhajtott a tenger is, ahogy az emberek, zsiványok, tolvajok és egyebek ajka is, hogy valahol a tengeren az istennő újra felébredt, hogy eljöjjön, én büntesse azokat, akik elárulták, vagy jutalmazza azokat, akik szolgálták. de leginkább az a furcsa lény állt a központban, ami vigyázott rá ennyi évig. Azt susogták, hogy a lény majd száz méter hosszú, fényes, olyan akár egy nyújtott hal. Hol ijesztő, hol meg angyalian barátságos, bár egyetlen uszonya akkora, akár négy hajó vitorlája, és a foga akár a vártorony... De ha megszeret, akkor állítólag egy kívánságod teljesíti. És bár senki sem látta érkezését, senki sem tudta, mikor, egyszer csak ott állt bent Tamrea a Nyugai Toronyban, és kijelentette, hogy aki akarja, megpróbálhatja a szerencséjét. Azt mondta, hogy aki méltónak érzi magát a találkozásra, az hozza el neki a Jégfésűt, a Szélkristályt, és a Tűzrózsát. Aki ezekről bővebben akar hallani, az jöjjön el hozzá, keresse meg, és ő segít. Majd maga mögött hagyta a pletykát, és a pergament, amire ráírta a három tárgy nevét, kiragasztatta a terem ajtajára. Azóta számos bátor idegen széledt szét, összefogva vagy épp egymás ellen fordulva, hogy megkeressék ezt a három nagyon furcsa dolgot, melyről talán senki nem is hallott. "Eddigi résztvevők:
|
|
|
|
|
Naplózva
|
Gyönyörű vagy és szomorú – mondta végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember... Mindig bocsáss meg, de sohase felejts, Tanulj a hibákból, de sose bánj meg semmit, Az emberek változnak, a dolgok elromlanak, Csak emlékezz arra: az élet megy tovább...
|
|
|