Eithain
Vendég
|
 |
« Dátum: 2011. szeptember 19. - 19:17:43 » |
|
NÉV: Eithain de Blacksen
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Fiatal úr!
BECENEVEK: Ien, de nem igen becézik.
NEM: Férfi
KOR: 16 éves
FAJ: Ember
JELLEM: Gyermeki, mert még gyermek, ezért hát akaratos kicsit, makacsan küzd saját igazáért birokra kellve a felnőttekkel is. Felnőt, mert kénytelen volt idejekorán egy s másba belenyugodnia, képes tárgyilagosan szemlélni és felelős döntést hozni. S mind ezek mellett, melegszívű, olyan, aki bárki vérző sebét beköti, kérdés és tekintet nélkül arra, ki is az, mit is követett el. Nagyon tud szeretni, de gyűlölni is. Olykor füllenteni sem rest, de a lelkiismeret hangja mindig megtalálja.
MINDIG:
mezők, rétek, virágok
tea
izgalmas történetek, kalandos regények
SOHA:
értelmetlen gyűlölet
TITOK: a képessége, hogy látja az itt marad szellemeket és érzi a démonokat.
FÉLELEM: hogy sosem lesznek igazi barátai.
KÜLLEM: Nem túl magas törékeny kis szerzet, igaz arca már kezdi a férfias vonásokat mutatni, ha hosszabbra engedné a haját, talán még lehetne kislánynak nézni. Bőre sápadt, mintha nem túl sok napfényhez jutna, szeme kellemes mogyoróbarna színt őriz, még haja nem volt képes ledönteni szőke e vagy barna, így e kettő fakó keveréke lett.
Ruhatára igen bő, hiszen nemesi család sarja, de rajta legtöbbször kényelmes és meleg holmikat lehet látni.
ISMERTETŐJEGY: sápadt arca.
KASZT: nemes – alkimista tanonc
ELŐTÖRTÉNET:
… Blacksen család története több évszázadot ölel fel, de ami mindvégig jellemezte őket, hogy leányai és fia kitűnően megállják helyüket kardforgatóként s nyelvük sem akad el, ha országok vitájáról van szó és hűségben is mindig élen jártak. Egy család Brand szigetének szülötte, de a kötelesség tudat messzire csábította őket, s nem csak Arwat’Awanor földjein széledtek szét, hanem messzebb vidékekre is elhajóztak. …
Egy hónapja élek a nagyszüleimnél, kellemes kis kúria, bár kettejüknek biztosan nagy is, akkor is ha vannak rajtuk kívül még. Most azonban, nem csak én vagyok itt a két fiatalabb bátyám és a húgaink is. Ő tanulni, én pedig gyógyulni jöttem, meglátjuk hogyan fog sikerülni.
Egészen új ez a hely, életemben először láttam mágusokat, oh igen, brandon születtem és ott az ilyesmi nem megszokott és lehetetlen is. Nagyiék kicsit szigorúak ebben a tekintetben, pedig az ő szolgálatukban is áll két mágus, meg talán több is. valahogy kétlem, hogy nagypapa csak úgy lemondott a harci életről, végtére is egész életében másokat szolgált. Most már viszont fáj a háta és egy-egy lovaglás után bizony a derekát is kötözni kell. Olykor elhívni is féle. Noha, azt nem tudom, hogy nagyi ki miatt aggódik jobban, értem vagy érte.
Említettem, hogy vannak testvéreim, össze-vissza tízen hordjuk a nagy múltú család nevét, a két legidősebb bátyám nyugatra hajózott, a másik három meg a palotába teljesít szolgálatot, ketten velem jöttek, hogy nagyapa legyen a tanáruk utána pedig Tamrea őrségének tagjai lehessenek. Én meg megleszek valahogy, ha más nem könyvet írok, vagy feltalálok valamit. Időm lesz, mert számomra megterhelő a kard forgatsa, maga a lovaglás is, de hiába, imádom. De majd megfeledkeztem a húgaimról, szertelenek és nehezen hajlanak a íhmésre, tű helyett inkább kardot forgatnának, főleg a kisebbik. Jó elnézni a délutáni szócsatáikat a nevelőnővel.
Igaz is, van még megemlíteni valóm, olyan, ami meglepőbb volt a mágiánál is. Reine, ő az első nem emberi lény, akivel találkoztam. A kívánság kedvéért egy borús, esős és hideg napon, amikor is fogalmam sincs hogyan keveredtem a farakáshoz. Megijedtem, amikor megláttam, de ős is és el is bújt a rönkök alá, de azt hiszem parányi termetéve kivívta a bizalmamat. Mennyi könyörögtem neki, hogy bújjon elő. Nem bújt, legalább is hiába vártam rák hosszát, ha nem kezdenek el keresni talán még most is ott várom, hogy előmerészkedjen. Természetesen megfáztam, de ez sosem tartott vissza, ha valamit elterveztem. Zsebkendőt és meleg tejet vittem neki, de akkor sem bút elő, a macska viszont mindent megoldott. Fura harc volt és végül is a belső zsebemben kötött ki, aztán meg a szobámban. Az első váltott szavak nehezen jöttek, ám azóta már jó barátok lettünk. Habár igen nehéz volt meggyőzni a nagyszüleimet, engedjék meg, hogy megtartsam a kutyává vedlett szellemet.
Azóta felfedeztem a közeli erdő egy szeletét, magamra haragítottam a szintén közeli falú egy ifjúját és persze sokat olvastam, míg az ágyhoz voltam kötve. Most pedig naplószemezgetés helyett levelet kéne írnom, írok is, azt hiszem.
FELSZERELÉS: Mindene megvan, ami egy ifjú úrnak szüksége lehet: hozzá igazított kard, íj és tegeznyi nyíl, egy díszes tőr. Ettől sokkal kedvesebb számára, sárga színű kanca, Tűzeső és mindig a közelében bóklászó, magát kutyának álcázó szellem, Reine.
EGYÉB MEGJEGYZÉS:
Reine, leginkább egy szarvasra emlékeztető félvér(eredeti alakjában), nyugodt természetű, növénybűvölő lény, aki nagy örömét leli az alakváltoztatásban. Általában pöttöm kis lényként mutatkozik, mások előtt viszont egy hétköznapi keverék kutya képével vértezi fel magát.
|
Szerző
