Kuroho’Shin Cielo // FÉLKÉSZ

[Kuro]

NÉV:  Kuroho’Shin Cielo
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Holló
BECENEVEK: Ro, Szikra
NEM: férfi
KOR:  egyezer éves (húsznál nem mondanál többnek)
FAJ: félvér (démonlelkű)
ALFAJ: aiorywdra és egy éjszikra gyermeke.

JELLEM:  ne bíz meg bennem, mert csak önmagamhoz vagyok hű. Barátként tekintesz rám és a ként mosolygom vissza, de számomra a családom szava a szent. Megbánthatsz, mikor kétségbe vonod vérem értékét és könnyen szörnyé tehetsz, amely nem ismeri a megbocsájtást, csak az örök tartózkodást, ha áltatsz, kelepcébe csalsz, eladsz puszta halott érmékért.
Szelíd vagyok és meghajlok, mint a temérdek fűszál a mezőn és a te léptedhez igazodom, csendesen órákat átszövő gondolatkergetésbe merülve, vagy csacsogva, mint a rohanó patak. Szépek szavaim, finomak tetteim, mint egy illatos rózsa, de minél bódítóbb és szebb, annál nagyobb veszedelmet rejtenek a levelek rejtekében nyugvó tüskékéim.
Szúrok, édesen mosolygok, de valójában sokszor nem tudom ki is vagyok igazán. Nem találom az ént a lelkemben. Változni akarok, igazivá válni, valakiért … akár egy ostoba eszméért.
MINDIG:
holdfény (az a szűrt ezüst kelme, amibe oly szívesen öltözöm),
virágok (megnyugtat minden illanó illat, lágyságuk megbabonáz),
törődés (érted nyúlók, mert el akarom törölni a könnyeket),
álmok/vágyak (hiszem, nem csak képek, elérhetem mindet, amennyi csak van),
csillagok (otthon vagyok, mikor körbeölelnek).
SOHA:
bosszú (csak követ és követ, átkozott körforgás, nem kell!),
sebek/fájdalom (nehéz állni, járni, léteznem velük),
haszontalannak lenni (cél nélkül mit is érhetnék?),
kényszer (elnyomsz, elveszed a lélegzetem parányi cseppjét, nem akarok megfulladni).
TITOK: félek érinteni, bárkit is megismerni igazán, mert megismerheti az erőt és elveheti szabadságom.
FÉLELEM: hogy nem kellek majd senkinek, hogy lesz valaki, aki miatt képes leszek mindent feláldozni.

KÜLLEM: könnyen megtalálsz, mint fiatal ezüstfa tűnök ki a tömegben, alig leheletnyivel magasodva a sok fej fölé. Arcom megfoghat, mintha fehér márványból faragták volna, finoman kanyarítva ki állam kellemes ívű vonalát, adva hangsúlyt szürke ajkaimnak, emelve ki pisze orrom, húzva markáns ívet szemem fölé és finoman domborodó homlokot. Fehérből őszbe hajló tincseim ölelik körbe arcomat, elnyúlva nyakamon, helyet foglalva keskeny vállaimon is. Éjsötét, lila, tinta kék, ezekkel találod szembe, mikor rád nézek csillagporos szememmel. Könnyeden mozgok, hosszúak és ruganyosak tagjaim, meg sem hallod léptem, pehely a súlyom.
Nincs erő bennem hegyeket mozgatni puszta kézzel, sem egy embert odébb hajítani, de okozhatok még meglepetést. Ott lüktet benne a démonvér, felfestve mellkasomra a semmibe vesző pille alakját, új hatalmat adva, pótolva hiányosságaimat.
ISMERTETŐJEGY:  ha egyszer már láttál, soha többé nem tévesztesz össze mással.
 
TERMÉSZETFELETTI: megformálom, mi még nem létezik, megadva illatát, tapintásának anyagát, formáját, hogy egész legyen, hogy legyen. Pillantok műve csupán, képzeletemből táplálkozik, de kevés élethű. Inkább fakók, mint a papírra felfestett fekete kontúrok. De fájnak, ha marnak és karmolnak semmiből feltámadó lényeim. Amint kicsinek fogok neki, tökéletes darab, kész illúzió kerül ki kezeim közül.
Fényjáték vagyok, aki az árnyakkal szövetkezik, nehéz fekete felleg, fojtogató és meg is bénít, ha úgy akarom. Neked ellenség, nekem jó barát, megvéd és elrejt a mindent látó szemek elől.
Nem csendülnek kristálytollak hátamon, szárnyam még is van. Elvisz a magasba, mert könnyű vagyok és szertefoszlik, éjsötét tollazata, ha szűk helyre bújok.
Szikra vagyok! Nem, csak leszek, mikor kifakulok a világból és ez az adomány terhes, mert kapocs vagyok az erőfolyamhoz, az ősi elemekhez, mi hatalmat adhat másoknak és nekem pusztán védelmet, mely könnyen hull darabjaira, ha ostrom éri.

ELŐTÖRTÉNET:

FELSZERELÉS:  vékony éjszínű penge, két hosszú kés foglalatában és akad még néhány apróbb társa, olykor íj és hozzá vessző is.

EGYÉB MEGJEGYZÉS:
Szikra – a faj amely tökéletes átmenetet képez a démonok és szellemlelkűek között. A világot alkotó elemek forrásai mellet születtek és éltek, élnek a mai napig. Ezért hatalmuk van mind a nyolc elem felett, mivel azonban fizikai testtel nem rendelkeznek (akkorák, mint egy szentjánosbogár és nem is tűnnek többnek táncoló fénypontoknál), képtelenek használni.
Megszállással képesek testet szerezni maguknak, de ilyenkor túl gyengévé válnak, hogy hatalmukat teljes egészében használhassák (kisebb hívásokat/idézéseket végre tudnak hajtani, de jelentős „manipulálásra” már nem képesek).
Ennek hátrányai is vannak, ha túl sokáig maradnak egy testben visszavonhatatlanul egyé válnak vele. Haláluk után pedig vagy belekerülnek a lelkek körforgásába, vagy ismét szikrává válhatnak. Azonban míg eredeti mivoltukban csak, ha önként osztják meg hatalmukat lehet őket „birtokolni”, amint testre tesznek szert, vérük hordozójává válik a hatalomnak és így elorozható. Ez esetben halálukhoz is vezethet, míg ha önként teszik, túlélhetik, ehhez azonban szükség van arra, hogy a szövetségesük odafigyel rájuk. Mert könnyen kimerülhetnek.
Két féle szikra létezik, Fényszikra (világos színűek, általában fehérek), ők többen vannak, de sokkal gyengébbek, mint társaik az Éjszikrák (fényük általában kék, lila, fekete), őket ugyan is harcosoknak is lehet nevezni, ellenállóbak és kevésbé empatikusak, mint világos színű társaik.