Nos, hogy ezt a círdani kocsmát ki kiáltotta ki vendéglőnek, nem tudni, de megérdemelt volna egy okulárét.
A külsőre egész tetszetős, ám megkopott és kissé megroggyant házat rég építették, s meglehet, fénykorában tényleg nevéhez méltó volt, de mára ebből kevés maradt meg. Az, hogy szállást nyújt az utazóknak, igaz ugyan, de cseppet sem fényes hely. Emeletén számos kisebb-nagyobb, de egyaránt nem túl tiszta szoba foglal helyet, melyek egész becsületes árért vehetők igénybe. Még egész kellemes is lehet az igénytelenebbek számára, tengerre néző ablakaival, ahonnan látni a kikötőben a mozgást. Földszintje azonban- valljuk be- tisztességes, vidéki kocsma, faragatlan berendezéssel és hasonló vendégekkel, olcsó étellel-itallal, melynek minőségét jobb nem boncolgatni. Állapodjunk meg abban, hogy fogyasztható, bár nem minden esetben esztétikus menüvel szolgál, viszont hírek tekintetében elsőrangú hely. A környék összes pletykája megfordul itt, ahogy a legtöbb utazó is, s nem okoz nehézséget az információk begyűjtése, ha a tulajt vagy valamely törzsvendégét meghívjuk egy italra. A tulaj előszeretettel hajigálja ugyan ki modortalan vendégeit, de rettentő termetének ellenére egész elviselhető, beszédes ember, a neve egyébként Tom. Büszke az épületre, mely a környék egyetlenje, s konkurencia híján szépen hízik.
Szerző
