Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
2026. február 23. - 03:50:42
Főoldal Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció
Hírek:
Hírek

Az oldal nem fogad több új játékost, ezért az érdeklődőktől elnézést kérünk.

Mythosra vezető link újra élő!
http://mythos.hungarianforum.com/

Awat'Awanor ~ Sárkányok kora  |  Arwat'Awanor - a kalandorok birodalma  |  :: erdőhát - északi birodalom ::  |  :: Tamrea - a Vizek városa  |  Téma: Kovácsoltvas kapu és falak « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kovácsoltvas kapu és falak  (Megtekintve 184 alkalommal)
KáoszFöldje
:: karbantartó ::
Adminisztrátor
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 166


az Út mely nem visz sehová?


Profil megtekintése
« Dátum: 2011. március 25. - 15:50:39 »

Míves munka, a kapu és a belé kapaszkodó vasfal.

Mára már titok, hogy mágusok és törpök munkájának gyümölcse az, az áttörhetetlen fal és kapu, ami körbe veszi a várost. Igaz, hogy a vasminták mögé sövényt ültettek és később falat is emeltek, de azok fele annyira sem védenek.
A kapun is változtattak, amiből mára már csak kettőn lehet be és kilépni, mindkettőnél őrök faggatják az áthaladni kívánót céljáról.
Igen a változás, gondos munkával, hirabe kövekkel díszítették a minták levél és virág alakzatait. ezzel is megkeserítve a mágikus, vagy természetfeletti hatalommal bírók életét.

Akad még másik három kapu, de azon csak is áruforgalmat bonyolítanak. A búzában, vagy liszteszsákok között elbújni viszont nem ajánlott, mert az őrök habozás nélkül döfik kardjuk az áruba.
Naplózva
N Fat Neut
Adminisztrátor
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 85


a mindenséggel játszó


Profil megtekintése WWW
« Válasz #1 Dátum: 2011. július 27. - 08:41:51 »

A kölyök rémülten rogyott az istálló falának tövébe, riadt kiáltása tüdejében rekedt. Így csendben indulhattatok meg, tudván nyugodalmas lesz az út. Az első része mindenképpen, későre jár és csak a széles utcákon állnak a mécseseket sajkáló oszlopok, gyér fényt szórva a köves útra. A házak ablakai sötéten merednek az utcákra, olykor fel felhangzik egy-egy eb csaholása, hogy megérzik az éjjel motoszkálókat. Macskák árnyai is feltűnnek, ahogy a sikátorok mélyére lopóznak megszerezni az éji vacsorát. Csak a fehér torony az, mely tisztán kivehető, tanácsosok és a király lakhelye, ahol maga Tamrea istennő is gyakorta megfordul. Talán most is itt van, hiszen a legmagasabb torony, legfelső szintjén az ablakokból kellemes fény árad.

Nincs gondotok arra, hogy el e tévedtek. Mert a legkritikusabb pontnál pont elétek kanyarodik egy szekér, amit követ egy második és harmadik is. Kénytelenek vagytok kivárni, míg mind a hat be nem fordul, az utolsó kocsisa barátságosan int is felétek. A karaván, amely a legtávolabbi földre igyekszik, de mintha késésben lennének? Nem kell vele foglalkoznotok, hiszen utatok amúgy is ketté válik majd a Hamvas erdőnél. De ki aknázhatjátok a lehetőséget. Hiszen a kapuban őrök állnak és távolról is hallatszik, hogy jó ha az élő fába nem akarnak belekötni. Shadhon, sötéthez szokott szemed elárulhatja, hogy az istenek most ellenetek vannak, mivel a Fehér rózsa lovagjai állnak őrt. S mint olyan, természetes utálatot táplál minden iránt, ami nem ember.

- Fed fel az arcod! - Utasít az első, aki meg is lát. Miközben egy másik Airie, a hátasodat veszi szemügyre. Sosem látott még ilyen állatot, int is a háta mögött állóknak. A kitörés megfontolandó, íjpuskák merednek a sötétből minden átlépőre, a szekereket is kíséri néhány lovas. Egy rossz lépés és bizony súlyos sebeket lehet szerezni.
- Mi dolgotok volt a városban? – Érkezik a következő kérdés Shadhonnak címezve, de hobbit társnője sem marad kérdések nélkül.
- Hajóval érkeztél? Máskor kösd össze a jószágod pofáját. – Veti oda, borzadva a városőrök hanyagságán. Mivel Lorkot igen veszélyesnek ítéli meg, a mai este viszont nem a túlkapások ideje. Hiszen maga az istennő van a városban!
Naplózva

"Van egy férfi, ki neveket ír sorba. Eldönti, hogy kinek élet, kinek halál a jussa. Nem mindenkinek ugyanaz a sorsa."
Johnny Cash
Daren Shadhon
Sötétrengeteg gyermeke
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36



Profil megtekintése
« Válasz #2 Dátum: 2011. július 27. - 10:26:54 »

Kinevette a gyereket aki Lorknál próbálkozott. Nem nagyon értette mi járhatott a fejében, bár az őröknek igazat adott, tényleg össze kéne kötözni a szőrgolyó pofázmányát. Kelletlenül vette tudomásul, hogy ezúttal nincs sok választása, túl sok íjász vette őket célba, s ha ő még fedezékbe is tudna húzódni, Radoszka nem biztos, és később még szüksége lehet rá. Jobb kezével lelökte csuklyáját, majd a biztonság kedvéért a fent említett karja megpihent egyik kardja markolatán.
-Kereskedő vagyok. Nemrégiben adtam el az árukészletem, és most indulnék a következőért, ha nem bánják. A hölgy a segédem, igen, messziről érkezett keletről, és remek érzéke van a kereskedéshez, de ráfér még az okítás, ugye ezt vállaltam el én, továbbá főként hátasának hála még meg is tud védeni az ilyen hosszú utakon, ha szükséges. Nos igen, én magam is megpróbáltam összekötni a száját. Nem sokon múlt, hogy felszabdaljon a hatalmas karmaival, személy szerint azért óvakodok tőle, de amíg a hölgy vele van nyugodt, és engedelmeskedik minden parancsra. Ugye kisasszony?-
Mondja a lehető legudvariasabb hangon, amit képes volt kipréselni magából. Nem szerette a Fehér Rózsákat, legalábbis azt amelyik képes volt járni. Mondandója végeztével körbenézett, hogy feltérképezze esetleges ellenfeleit.
-Bár azt még megköszönnénk, ha az urak nem céloznának ránk a fegyvereikkel.-
Néz rá az őrre, mintha félne tőlük. Had érezzék magukat biztonságban, ilyenkor kisebb eséllyel kötözködnek tovább.
-Szóval ha megengedik folytatnám az utamat, hisz mint tudja az idő pénz, és egy kereskedő esetében ez kiváltképp igaz.-
Mosolyodik el kedvesen.

Naplózva

Laa shay'a waqi'un moutlaq bale kouloun moumkine
Semmi sem abszolút valóság, de minden lehetséges.
Airie Von Nandori
Félszerzet
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 43



Profil megtekintése
« Válasz #3 Dátum: 2011. július 27. - 12:30:27 »

A sötét baljós város utcái hívogatóan csalogatták a lányt, főleg a tudat, hogy ilyen késő este már szinte mindenki alszik, minek jele az is, hogy már nagyon kevés ablakban világítottak a gyertyák. Fáradt szemei lassan csukódtak le, de még vett magán olyannyira erőt, hogy ébren tartsa magát. Lork bundája kényelmes és biztonságos melegséget nyújtott neki, mi csak jobban rájátszott fáradságára, hisz nincs jobb a puha, meleg fekhelynél. Orrát lassan elhagyta a kikötő bűzös szaga, meg a tenger sós illata, mely keveréke kellemetlenül hatott a lány lelkivilágára. Soha többet nem fog hajóra lépni... Tengerkék szemei szinte világítottak a sötétben. Ahogy nézelődött, megfigyelte a hatalmas tornyot, mely szinte pompásan világított a magasba. Érdekesnek vélte s már kérdezte is volna Shadhon-t, hogy miféle torony tündököl ott, mikor megérezte maga alatt worgjának nyugtalanságát. Tény, hogy nem látott olyan jól a sötétben mint az elf, mégis kivette a katonákat a kapuban. Sőt, mikor megálltak, az íjak rájuk szegeződtek. Nyugtalanság ült ki arcára, mit a sötétben nem lehetett oly gyorsan kivenni. Gyűlölte a katonákat. Mikor be kellett mutatkozni, Shadhonra bízta  dolgot. Oly tekintettel nézett rá, minta a katonák fontos ügyben tartanák őket fel. Arca elkenődött s kicsit fontoskodó vonásokat öltött magára, de meghagyta az illedelmes hölgy viselkedését. Kihúzta magát egy kicsit Lork hátán, mikor a sötét elf társa elmesélte nekik, hogy kereskedők, ő maga pedig a segéde. Viszont mikor hátasa került sorba, enyhén felkuncogott.
- Nyugodalmas estét kívánok kedves katonák.
Köszöntötte őket, mikor az egyik felé fordult, hogy tőle is kapjon választ kilétéről.
- A nevem Airie Nandori. Amint Uram épp említette, kereskedők vagyunk. Legalább is én az szeretnék lenni. Kérem, engedjenek minket tovább utunkra, hisz sietőben vagyunk. Mi farkasomat illeti, nem hinném, hogy maguk egy mágikus lényt valami módon felszeretnének bosszantani azzal, hogy megpróbálják egyszerű állatként befogni. Mint ahogy azt tudni illik, szabad lelkű és valóban nem bánt senkit, ha csak valaki nem ad rá jó okot. Hisz kinek kard van az oldalán, veszélyes lehet, de másrészt nem kell mindjárt rossz indulatú legyen. Jól nevelt a farkas, ettől igazán nem kell aggódni.
Magyarázta a katonának nyugodt hangnemben s olykor kezével még gesztikulált is lágyan, mint ahogy azt a jól nevelt , illedelmes hölgyek szokták, mikor a férfiaknak szeretnének magyarázni. Viselkedése egyáltalán nem nyomulós, sőt, barátságos. Arcán bájos mosolya sok férfit képes elkáprázni, főleg ha beszéd közben tengerkék szemeivel a katona szemébe néz. Csak remélheti, hogy eme betanult, mégis természetesnek tűnő viselkedés meggyőzi őket. Ami Lorkot illeti, nem mordult fel az egyik katonára sem, de látni lehetett rajta, enyhén zaklatotnak s nyugtalannak érzi magát, de ez érhető, senki sem szereti ha tucatnyi nyílpuska mered rá, várva a legapróbb alkalmat arra, hogy támadjanak.
- Kérem kedves Uram... szólítsa vissza katonáit. Hisz nem vagyunk mi bűnözők, hogy megannyi nyílpuska irányuljon ránk. El kell ismernie, önnek sem esne jól, ha elmegy egy városba üzleti ügyek miatt, s úgy bánnak önnel, mintha ellenség lenne.
Mondja neki s beveti a női kérlelő hangját is, melynek már igazán kevesen lennének képesek nemet mondani...
Naplózva
N Fat Neut
Adminisztrátor
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 85


a mindenséggel játszó


Profil megtekintése WWW
« Válasz #4 Dátum: 2011. július 28. - 07:26:28 »

- Kereskedők, mi? – Valamiért nem tetszik ez a verzió a katonának, pedig nagyon hiteles, még el is hinné, ha nem két nem emberi lényről lenne szó és talán még akkor is tovább kételkedne, hiszen ott vannak a mágusok. Odasúg valamit a mellette álló őrnek, aki sebtében az őrtoronyhoz szalad és el is tűnik annak sötétbe vesző nyílásában. Majd az eddig beszélő őr visszafordul s csupán kezével inti türelemre a jó kereskedő urat és segédjét, miközben egy lapra felkerült minden elhangzó név. Utána néznek, hát persze, hogy utána. Már így is gyűlnek a nevek és mellé a gaztettek, vagy éppen a szent cselekedetek, hiszen a Rózsák rendje is megalkuvó és bár tagadják a mágiát, előszeretettel kiaknázza. De erről a köz és a kívülállók vajmi keveset, vagy inkább csak egy átkozott mágus terjesztésének fogják fel.

- Jó uram és Hölgyem! Bizonyára megérthetik, hogy oly sok veszély leselkedik egy olyan gazdag városra, mint Tamrea. Hiszen a Sötét Éjszaka előtt is, ezt akarták bevenni először. Így botorság lenne megbízni miden jóravaló kereskedően és angyalarcú segédjében. – Szólt, de hangján nehéz lett volna eligazodni, a mesteri és érzékeny fülek, viszont világosan kihallhatták belőle a gúnyt és tiszteletlenséget. Bizony, ez az ember, ha a torkát metszik át, akkor sem fog tiszteletteljesen viselkedni egy nem emberrel, hiszen az emberek uralják ezt a világot. – Egy kis türelmet még!

A percek telnek, lassan azaz érzet támadhat, hogy majd fél órája rostokoltok a kapuban, a karaván szekereit sem látni már egy jó ideje és az, hogy távol járnak, azt az is bizonyítja, hogy teljesen megszűnt a recsegés és nyikorgás. Csak a tenger, a szél és a közeli mezők suttogása maradt meg, amikbe beszédfoszlányok kerültek. De jó jel, hogy a mellvéden kevesebb lett az íjász és nem csak veletek zsörtölődnek a katonák. Érkezett még egy elf hölgy két kísérőével, a két férfi ugyan Shadhon irányába csak egy alig biccentéssel köszöntek, hiszen testvér, még ha távoli is. Ám a lovon ülő szép hölgy, több tisztelettel adózott. Ám hiába tiszta arcuk és még tisztább szándékaik, ők is maradni kényszerültek.

A sötét sikátorban, azonban valami megmoccan, de még inkább valaki. Oldalra köp, tiszta szívből gyűlöl minden embert és most ugyan nem látszik, de parancsért esedezik, mélyen magában szólítva egy nevet. S ahogy az tört hangon megérkezik, felpattannak szeme, amikben igazi tűz gyúl, ha bárki eltekint a közeli sikátorba, csak két fényesen, aranyszínben égő szempár lát. Aztán elkezdődik…
A parányi utcát alkotó falak port köpve megadják magukat, ahogy közébük egy hatalmas test préselődik, vaskos szárnyak és gyilkos karmok tépik fel, földig rombolva a két házat. Sárkány, hatalmas és szája nyílik, a katonák rettenve hátrálnak, de tűz helyett valami bődületes hang szakad fel torkából. Miben minden ház ablaka belereccsen, aztán szárnyra kap.

- Menyjenek! – Ordít a katona, a kapu felé mutatva, és már rohan is kivont karddal, a nyilak is elröppennek. A tüzet, ami mindezt elemésztette, viszont nem kéne megvárni. Most már sima az út, noha a város kapuja közelében lévő házak lángokban állnak és messzire elhallatszik a vörös üvöltése, elmúlt a veszély. Legalább is idekint! Az erdei elfek háromfős csapata, azonban rögtön másfelé vette az irányt, véletlen se kelljen a sötételfel közösködniük.

következő reag mehet- szabadon választott: Királyfok vagy Hamvaserdő
Kaland:Az alkimista tekercs nyomában ->Hamvaserdő
« Utoljára szerkesztve: 2012. január 05. - 10:25:28 írta N Fat Neut » Naplózva

"Van egy férfi, ki neveket ír sorba. Eldönti, hogy kinek élet, kinek halál a jussa. Nem mindenkinek ugyanaz a sorsa."
Johnny Cash
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
Awat'Awanor ~ Sárkányok kora  |  Arwat'Awanor - a kalandorok birodalma  |  :: erdőhát - északi birodalom ::  |  :: Tamrea - a Vizek városa  |  Téma: Kovácsoltvas kapu és falak « előző következő »
Ugrás:  


Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát

SMF theme © Káosz Földje
A MySQL adatbázis használatával A PHP programnyelven íródott Powered by SMF 1.1.11 | SMF © 2006-2009, Simple Machines LLC Szabványos XHTML 1.0! Szabványos CSS!