Kikötő : Dokkok és a Raktár

[KáoszFöldje]

Határozottan két részre osztható eme hely, az egyik kulturált s az utazóközönség számára fenntartott, hol az illem és a képmutatás dívik.
A másik rész a ritmikus káosz hona, hordárok, matrózok és tengermilliónyi áru. No meg, ha éppen szeretnél valakit eltenni láb alól, itt biztos találsz valakit, aki szívesen megteszi ezt neked. Természetesen a legnagyobb diszkréció mellet, már ha bőségesen megjutalmazod.

[Airie Von Nandori]

*A Fekete Mamba hajójának vasmacskája tán csak pár perce engedte le eme helyen horgonyát, utasa már azonnal tudta, számtalan érdekes kalandba fog keveredni. A házak hivogatóan csalták szemeit, melyek a gazdaság és képmutatást tükrözték. Nem igazán tengerbarát, akkor is, ha most volt először s remélhetőleg utoljára, hogy hajóra kellett neki szállni. Tény, bár nem szenvedett tengeri betegségben, mégis enyhe sápadt bőrrel nézett szét szemeivel. Oldalán lógó pénzes batyujában vigan csilingeltek a pénzek, melyeket kártyajátékban nyert el a matrózoktól. Természetesen csalt, mint mindig, de ezt rajta kivül senkinek sem kell tudnia. Hatalmas mancsok dobogása jelezte, két idegen érkezett erre a bájos szigetre. Worgja lágyan megrázta magát, hogy bundájából kikerüljön a kellemetlen tengeri szag. Radoszka megpaskolta hű társát.*
- Nos barátom... Először szórakozunk egy kicsit, vagy munkának látunk?
*Kérdi tőle érdeklődve, miközben szemeivel a megannyi tevékenykedő személyeket nézi. Mély levegőt vesz, mire rájön, ez nem volt pont jó ötlet. A bűzölgő halak szaga, valamint a tenger sós illata és a város mocska teljesen kirázta. Lorkon ült most is, mint mindig. Egy hatalmas farkas, mely talán majdnem olyan nagy mint egy ló, mégis sokkal izmosabb. Rajta egy apró termetű hobbit. Igen fura látvány, főleg hogy a lányt szinte nem is látni a worg szőrétől, mégis úgy ül rajta, mint egy királynő a trónszéken. Sunyi mosolya arcán csak a tolvajoknak árulja el sejtelmesen, ő is csak egy kolléga. Int a kapitánynak, kinek tekintetéből látszik, talán örül is hogy végre megszabadult utasaitól. A matrózok felé csak egy bájosan megjátszott mosolyt vet, kik ideges, kellemetlen tekintettel néznek vissza rá. Elindulnak végig a mólón. Worgján meglátszik, enyhén zaklatott. Lehet az idegen hely, vagy a tenger nem tesz neki jót. De az is lehet, hogy mindkettő. Figyelmesen kémleli a házakat, az itt élő embereket, hobbitokat, elfeket, kik mindennapi dolgaikat teszik. A megannyi kereskedelmi hajó s azoknak tulajdonosai igencsak nagy mosolyt csalnak a lány arcára.*
- Egy forgalmas, gazdag... kereskedelmi város. Mily pompás, mily csodás! Kedves barátom, azt hiszem itt maradunk egy ideig. Igaz, pénzünk most van, de csak néhány napra. Szerzek még egy kicsit többet, majd utána kutatunk tovább. És ki tudja, lehet itt nagyobb szerencsével járunk. Na meg... itt még minket nem ismernek. Nem hiszem hogy Hrobon grófnak idáig elér a keze, hogy minket elkaphasson.
*Mondja kedves barátjának, ki igencsak felbátorodik ezektől a szavaktól. Halkan mordul fel, mivel csak azt jelzi, valóban a lányra biza, mit fognak csinálni. Nem haladnak gyorsan, hisz számukra az idegen város minden egyes zugát érdemes látni. Viszont mégsem sétálnak oly sokat, mikor a lány gyomra szól közbe. Igen, rég volt már hogy valami rendeset ettek és a hajón való étel... nos azt nem is lehet nagyon annak nevezni. Útjukba egy hajléktalan akad, ki szokás szerint egy kis alamizsnáért könyörög a járókelőktől. Radoszka igencsak sajnálja ezeket az alakokat, sosem lopott tőlük. Azért van annyi nevelése. Sőt. Az Idegen arra tanitotta, nincs jobb informátor mint egy koldus. Nekik mindenütt ott a szemük és fülük, akkor is, ha nem épp úgy néz ki. Megállnak előtte s pénzes batyujából elővesz egy aranytallért. Náluk sosem sajnálta ezt a nagy értékű pénzt. Tudta jól, egy aranytallérból akár 5-6 napra is elegendő élelmet lehet vásárolni egy egyszerű kis üzletben. Lehajol felé s átnyújtja neki.*
- Tessék kedves barátom. Használt ésszel és egészséggel. Mondd meg nekem kérlek cserébe, hol találok egy pofás szálláshelyet, melyben barátomat is elfogadják?
*Szólitja meg kedves és barátságos hangon a koldust. Arcára kivételesen őszinte mosoly ül ki, mely biztatja őt, nem kell félnie sem a worgtól, sem a hobbit lánytól.*

[Daren Shadhon]

*A kikötőben sétálgat, feltérképezve a frissen érkezőket, hátha talál köztük valakit, akinek szüksége van a szolgálataira, természetesen a megfelelő összegért persze. Ahogy halad a hajók mellett, hirtelen megcsapja az orrát valami furcsa szag, ami inkább már bűz számára. Még soha nem érzett ilyet, így rögtön el is indul a szag irányába, ami a Fekete Mamba nevezetű hajóhoz viszi, ahonnan meg is pillantja a szag forrását, egy túlfejlett farkashoz hasonlító kreatúrát, a hátán egy félszerzettel.  Egy ideig gondolkodik, hogy vajon ki adja ki kettejük közül ezt a bűzt, de rájön, hogy a furcsa hátas árasztja.*
~Vajon honnan szalajtotta ezt farkasszerűséget? Muszáj megtudnom.~
*Pörög le a fejében szinte azonnal, hogy összekaparja a meglepetéstől leesett állát, majd elindul a páros felé. Mikor közelebb ér, hallja, hogy szállást keres, ahol még el is fogadják azt a furcsa izét amin lovagol.  Mikor odalép a félszerzet mellé, a koldus ijedt arcot vágva gyorsan el is fordul, majd sietős léptekkel távozik. Nemhiába, elég ijesztő tud lenni egy sötét elf, ha csúnyán néz, majdhogynem el is ejti azt az egy aranyat amit kapott.*
-Én tudok egy megfelelő fogadót kis hölgy.- Mondja a legudvariasabb hangon amit képes kipréselni magából egy ilyen apró méretű lénynek. -Ott elfogadják a szőrgombócát ha eleget fizet érte.- *Int a fejével a hátasra.* -Nincs messze innen örömmel megmutatom azzal az egy feltétellel, ha elárulja mi is ez a lény.- *Tér rá a tárgyra mosolyogva.* -Áll az alku?-

[Airie Von Nandori]

*Lork halkan mordul fel, szinte már bosszúsan, mikor orrába csap egy idegen szag. Tény, hogy számára ezekből most valójában sok van, de a megérzés hogy talán kellemetlen személy árassza sosem tévedt benne. Azonnal a sötét elf felé fordítja hatalmas fejét s éles fogait, melyek felérnek nagyságukban egy hobbitnak faló rövid kardal, rávicsorítja. A lány még mindig a koldussal van elfoglalva, s mikor ijedtében szinte leejti pénzét, még buta kis fejével azt hiszi, Lork vicsorgásától ijedt meg.*
- Nem kell aggódnia, nem bántja...
*Folytatná még tovább, de a koldus csak sarkon fordulva távozik. Megsimogatja farkasának hátát, de már talán jön is háta mögül a válasz, ki lehet valójában az oka annak, hogy a koldus ily gyorsan eliszkolt s valójában kire is vicsorog oly morcosan Lork. Enyhén lepődik meg, mikor már le is van szólítva egy kedves hanggal, melynek egy sötét elf a tulajdonosa. Lork alatta izgatottan mocorog meg, jelezve társának, nem lenne jó leállni vele nem hogy paktálni, de még beszélgetni sem. Bár tény, a farkas senkit sem kedvel maga körül a lányon kívül, elvégre durva, ork nevelést kapott. Radoszka arcán viszont egy bájos mosoly ül ki, mikor végignéz az idegen férfin. Egy bájos, megjátszott mosoly. Sosem kedves senkivel maga körül, ha csak nem koldus vagy kisgyerekről van szó.*
- Oh, kellemes napot kedves idegen. Ahogy elnézem kiismeri a várost és annak lakosait. Igazán örülnék egy pofás kis fogadónak ahol szállást, vacsorát és egy jópofa sört kapok mellé. Na és persze... kedves barátomról sem szabad megfeledkeznem.
*Megsimogatja hátasát barátságosan. Igazán úgy viselkedik rajta mint egy úri dáma. Sunyi mosollyal örvendezteti meg a sötét elfet.*
- Kérem mutassa az utat és ha úgy látom igazán jó hely, elárulom önnek hogyan akadtam össze kedves barátommal. De van itt még valami... Engem úgy neveltek, tudja... idegenekkel nem szabad beszélgetnem.
*Ajkai szélesebb vigyorra húzódnak jelezve, valóban jól esne neki tudni a sötét elf nevét.*

[Daren Shadhon]

Felhúzza szemöldökét a lény fogai láttán. ~Ez szőrcsomó fenyegetni akar engem?~ Mosolyodik el magában.
-Oh hol is hagytam a modorom. A nevem Shadhon.- Mutatkozik be. -A Bosszúálló kapitányhoz nevű fogadó nincs messze, ott bárki megszállhat és nem nagyon zaklatják a hivatalos szervek, ha érti mire gondolok.- Kacsint rá a nőre. No igen nem hülye, benne van már egy ideje a szakmájában, felismeri a tolvajokat is,  és ugyanúgy a megjátszott érzelmeket is, legalábbis egy részét, mert azért nem figyeli annyit a népeket, pedig hasznos lenne, könnyebb lenne kiismerni az áldozatait, meg mindenki mást is. Másik előnye annak, hogy ha kinyírják a törzsvendégek megkóstolhatja az ő vérét is. Így belegondolva még nem is kóstolta soha félszerzetnek a vérét.
-Bár előre mondom a szőrcsimbók szállásáért szép pénzt fog kérni a gazda, de ez az egyetlen hely ahol megtűrik, feltéve hogy nem zabálja fel a lovakat. De elnézve téged meg fogod oldani valahogy.- Teszi hozzá a szakmájára célozva.

[Airie Von Nandori]

*Megjátszott mosolya most egy enyhe pillanatra valójában őszintére változik. Vagy csak ilyen nagyon jól megtudja magát játszani? Lork enyhén megnyugszik mikor érzi, társa teljesen nyugodt, de azért mégiscsak résen marad, hátha... Idegen városban sosem tudni.*
- Örvendek a szerencsének, Shadon. Az én nevem Reyla. Messzi földről érkeztünk. Remélem az aranytallérokat bármilyen sejtelmes fogadóban örömmel fogadják.
*Mondja neki enyhén felkuncogva. Viszont mikor Reyla néven mutatkozik be, Lork alatta egy kicsit prüszköl. Talán nevetés, akart lenni vagy légy mászott az orrába, ezt csak ő maga tudja. Erre kicsit a lány felfigyelt és azonnal reagált is.*
- Oh, bocsánat... nem feledkeztem meg rólad sem, ne aggódj. Az ő neve Groch. Eléggé békés természetű, de nem kedveli ha piszkálják. Ugye kedvesem?
*Mondja a hátasnak kedvesen, miközben ujjait bundájába fúrja, hogy megvakargassa hátát.*
- Vezess minket a fogadóba!
*Megpaskolja kedvencét, jelezve hogy kövesse majd a sötét elfet.*