Bosszúálló Kapitányhoz c. fogadó

[Daren Shadhon]

~Furcsa figurák, de kit érdekel... Végre lesz pénzem megcsináltatni az új fegyvereimet~
Már látta maga előtt az új szerzeményeit, melynek tervrajzait és leírását néhány emberöltővel ezelőtt találta, csak senki nem volt képes megfizethető áron elkészíteni, de ennyiből a legjobb mesteremberhez mehet el. Gondolkodásából a cingár távozása zökkentette ki, aki láthatóan vesztett erejéből.
-Remélem azért túléli míg visszajövünk. Jobb szeretem ha a megbízom kihúzza fizetésig, de legalábbis a célpont haláláig.-
Mondja Fryznek, majd feláll, és még hozzáteszi.
-Hacsak nincs egyéb információja én indulnék is a saját lovamon, a hölgy még maradhat ha óhajt, ennél a résznél nem szükséges a jelenléte, valószínűleg útban is lenne.- A végén már lényegében Radoszkához beszél, célozva arra, hogy hagyja dolgozni, aztán majd ő is hagyja a lányt munkálkodni.
-Persze ha feltétlenül szeretné megvárhatom a kisasszonyt, de ha nincs hozzászokva a harchoz, és a vérhez nem ajánlom, hogy velem tartson, még annak ellenére sem, hogy a szőrgombóca megvédi.- Közben a lány elé tolja a ládát. -Úgy tisztességes ha ez nálad marad. Nagy lenne a kísértés, hogy meglépjek vele, ha nálam van a kulcs is.- Mosolyodik el. Na igen, bérgyilkos lévén mindenki aljasnak véli, de a "munkatársakkal" tisztességes minden esetben.
-Nos kisasszony mi a válasza?-
Kérdezi ismét udvariasan, mintha nemesi családból származna, és ennek megfelelő nevelést kapott.

[Airie Von Nandori]

Hosszas gondolkodás indult el piciny kis fejében. Nem igazán értette, hogy miért pont egy orvgyilkosra és egy tolvajra lenne szüksége, ha annyi pénzből lassan egy hadsereget is képes lenne összerakni, ami nyilván elég lenne az alkimista elfogására.
- Ez nagyon nem lesz olyan egyszerű... túl sokat fizet, első ránézésre oly egyszerű dologért... Nem kételkedem abban, hogy a sötét elf a sziget legjobb gyilkosa... De valami akkor is van az egész mögött...
Futottak le a gondolatok fejében, s aggodalma eléggé megnövekedett. Mindig is szerette a kalandokat, főleg a veszélyeseket. De ez akkor sem hagyta nyugodni. Összeráncolt homlokkal figyelte maga előtt a korsót, s csendben hallgatta őket még mindig. Viszont mikor a dobozka lekerült a gerendáról, nyomban felfigyelt rá. Érdeklődve nézegette. Apró ujjai szorgosan és finoman simultak rá, érzékelve minden kis apró mélyedését, már ha van a dobozkán. Tolvajhoz illő gondoskodással figyelte a legapróbb részletig. Nem látott rajta semmi különöset, legalább is elő látásra sosem látni rajta semmi érdekeset. Azon gondolkodott, ki e lehet nyitni kulcs nélkül is, vagy nem. De inkább úgy gondolta, nem fogja próbára tenni szerencséjét, hisz ha a kulcs nélkül is ki lehetne nyitni, már Fryz rég megtette volna, főleg hogy mágus. A mágusok sok csalfa dolgot ismernek. Nem csak illúziókkal bírnak, de tudnak zárakat is nyitni. Ő maga legalább is úgy hallotta. A dobozka kényelmesen fért el két kis kezében. Felnézett Shadhon-ra, mikor közölte vele, hogy majd csatlakozhat hozzá, ha elvégezte a feladat saját részét.
- Kedves sötét elf Uram, nagyon szívesen csatlakoznék én önhöz később is, hisz megszeretnék pihenni, de a dolgok úgy adódtak, hogy én a szigetet nem ismerem. Nem tudom milyen nagy, így inkább csatlakoznék már most önhöz. Talán csak egy félszerzet tolvaj vagyok, de van pár trükköm ami a segítségére lehet. Akkor is ha ön ezek szerint az egyik legjobb a szakmájában.
Mondja neki kedvesen, majd int Fryznek egy illedelmes mosollyal, mikor ő feláll és távozik. Tény, hogy több kérdése nincs a mágustól, sem az embereitől, mert ha nekifogna még kérdezősködni, ezzel nem hogy a drága időt pazarolná, de talán kérdőre vonná az egész feladatot és netán még a végén mást keresnének helyette.
- Nos, felőlem azonnal is indulhatunk.
Mondja neki egy kedves mosollyal. Apró batyuját kinyitja ölébe s elővesz egy inkább rongynak mondható anyagot. Belecsomagolja a maradék ételt, ami számára még talán egy-két napig elég is lenne. Az apró kulacsát pont bele tudta meríteni a maradék korsó sörbe. Megtöltötte és felhelyezte oldalára. Intette az egyik pincérnek, akinek kifizette a vacsorát és a korsó sört.
- Én majd társamon utazok. Van olyan gyors mint a ló.
Mondja neki, majd várja hogy indulhassanak.

[N Fat Neut]

Fryz nyomatékosan dől előre, a tapasztalt szem már fel is ismerheti, ahogy emberi ajkai viccsorba formálódnak. Messze nem tetszik neki az, amit Shadhontól hall, még hogy az ő ura egy ilyen kis semmiségbe belehaljon? Vérlázító, de uralkodik magán annyira, hogyha már eddig elkerülték a különösebben figyelemre méltó jelenetet, akkor éljen eme hagyománnyal. Némileg lehiggadtan dől hátra a székben.
- Ne aggódj! – Mordul fel. – Túlél ő még téged is elf. – Szinte köpi a szavakat, fölényesen, mintha olyasmikkel lenne tisztában, amivel a két asztalnál ülő nem és ez igaz is. Bizony hőseink nem egyszerű dologba keveredtek bele, de ha sikeresek bizony nagyon szép jövő áll előttük.

- Nincs. Akkor mindketten saját hátasaitokat használjátok. – Ezzel feláll az asztaltól és tesz is egy lépést, aztán még is megfordul. Elhúzza egy kicsit száját, ahogy Radoszkát látja pakolni, nem azért mert előrelátóan cselekszik, csak ő jobban szereti a friss húst, amiben még lüktet félig az élet. Az ám az igazi étek! – Ó, igen! Ha esetleg Shiratahoz lennétek közelebb, a Banya tanyában meg fogjátok találni Morgust, neki is átadhatjátok a tekercset és ugyan úgy megkapjátok a fizetséget. Igaz is! – Két erszényt húz elő mellénye rejtett zsebeiből. – Az ígért első részlet! És jó munkát! – Ezzel végleg a távozás útjára lép az ingerült alak is, ha két felbérelt körülnéz, akkor az óriásnak is hűlt helyét találják, ahogy a úri ficsúroknak is.

Visszaemlékezve. Ahogy Airie szemügyre vette a ládát, a valóban közönségesnek tűnt, semmi minta, csak a véső, amivel faragták ejtett rajta néhol göröngyöket. A zár még is igen kifinomultnak tűnik és az egész kis ládikó gyanúsan könnyű, mintha csak egy papírt tartana a kezében, de ha leteszik koppan, ha lejtik zörög, háborogva a bánásmód miatt. Kinyitni viszont kulcs nélkül nem lehet, lehet feszegetni, akár még karddal rávágni is, de egy karcolás, annyi sem esik rajta. Ez mind kitapasztalható és egyrészt megnyugtató, ha nem fogja semmi, akkor érheti bármi, nem esik baja.

A fogadó azonban a távozás pillanatában kezd felbolydulni, a szerencsétlent, akit a késdobáláshoz hívtak, torkában pengével dől el. Amire mindenki felzúdul és a másikat kezdi el okolni, nem kell sok és a várva várt első ütés is elcsattan. Amit lassan számtalan követ, így Shadhon és Aria nem árt ha iparkodnak, így sem lesz egészen könnyű kijutniuk, ugyan is most hirtelenjében mindenki kötekedős hangulatába került. De az ajtó nyitva, a levegő odakint kellemesen hűvös és kevésbé érezni a bűzt, mintha valaki gondoskodott volna róla, hogy a város levegőjét kitakarítsa. Az istálló oldalában egy hetyke kis legény szökken fel, szolgálatkészen, néhány tallérért hozva a hátasokat.

[Daren Shadhon]

Előrehajol, akárcsak Fryz, de az ő arca inkább sunyi vigyort formál.
-Az kedves Fryz a következő megbízóim választásától függ.-
Kacsint rá a végén. Természetesen viccel, nem vállalná el az ügyet, csak ha jóval többet fizetnének, mint Harashel, ugyanis nem szereti elveszíteni a gazdag megbízókat akik még később használhatják a képességeit. A megkapott erszényt elkezdi méregetni, legalábbis súlyra, ami alátámasztja, hogy meg van a kellő mennyiségű pénz, vagy legalábbis hasonló mennyiségű.

Kicsit felvonja a szemöldökét, mikor az egyik részeg idióta eltalálta annak a torkát akit kirángattak, de hát Uruhanra miért nem futott el? A verekedés, mi ebből kerekedett jobban zavarta, hisz mikor elindult a kijárat felé, nem egyszer kellett elhajolnia egy repülő korsó, netán szék elől. Kivételesen nem akart részt venni benne, mivel dolga volt. Ennek ellenére kifejezetten örült, mikor az egyik, igencsak ittas állapotban lévő vendég őt szemelte ki ökölharcra, noha járni alig tudott. Még védekeznie se kellett, ugyanis a fickó valószínűleg négyet látott belőle, annyira mellé ütött, bár őt ez nem zavarta, megfogta az ingénél fogva és keresztülhajította a fogadón, egyenesen az ajtó irányába, megtisztítva az utat, mert hát mégis ki verekedne olyannal, aki csak így dobálja az ellenfelét. Volt értelme annyit edzeni. Kiérve figyelmen kívül hagyta az ifjoncot, el tudja hozni maga is a lovát, nem valami nemes ő, hogy mással végeztesse az ilyen dolgokat. Bár abban reménykedett, hogy Radoszka elküldi őt a szőrgolyóért, csak hogy nevethessen a gyerek arckifejezésén, mikor meglátja a hatalmas farkast, de kevés esélyt lát erre, úgyhogy inkább fejébe húzza a csuklyáját, és felül a lovára.

[Airie Von Nandori]

Fejét azonnal felkapta, mikor kocsmai verekedés tört ki. Arcára azonnal egy sunyi mosoly ül, hisz ez csak annyit jelenhet, kifele menet még jobbíthat keresetén. Gyakran esett meg, hogy épp kocsmai verekedések közben zsebelt. Sőt, olyankor a legjobb. Főleg akkor, ha a tárasaság legnagyobb része már szinte nem is lát az alkohol mennyiségétől. Még jó hogy ő rajta az alkohol annyira nem hat, amit fajának köszönhet, hisz a hobbitok igencsak kényelmes, kocsmai és iszogatós nép. Bár másokhoz képest ő maga nem dohányzik. Sose jött rá a dohány ízére. Már látta hogy a magas sötét elf is látszólag talán csatlakozik a jónéphez, mikor az egyik pont nekiesik, hogy verekedjen. Kicsit meglepődik, hogy Shadhon oly könnyedén hajítja el a szerencsétlent, ezzel viszonylag megtisztítva magának az utat. Először csak páran, aztán egyre többen csatlakoztak a bunyóba. Shadhon már lassan tűnt is el szeme előtt. Kiáltott is utána, hogy várja meg, de egyre többen állták el útját, s a zaj is egyre nagyobb volt, minek köszönhetően nem hogy csak nem látta, de nem is halhatta a hobbit lányt. Csalódottan figyelte, ahogy egyre jobban kell ügyelnie arra, nehogy eltapossák a részeg böhöm verekedők. Lábak alatt bújt át, hirtelen, szinte akrobatikus fordulatokkal gurult végig hol az egyik hátán, hol az asztal alatt. Mindvégig ügyelt arra, hogy akinél csak lehetett, olykor belenyúljon zsebébe s kivegye annak csilingelő tartalmát. Hisz nem volt jobb, mikor a részeg emberek verekednek, s már annyira beleélik magukat, hogy nem veszik észre a kis tolvajt. Ahogy haladt kifele, sikeresen ellopott egy pénzeszsákot, amit egy részeg ember oldaláról szakított el, s másik kezének markában is volt némi pénz. Nem tudta hirtelen mennyi, hisz gyorsan kelet zsebelnie. Végre kiért a hideg estébe. A kellemes levegő megcsapta orrát, ő pedig elégedett mosollyal arcán dobálgatta a pénzeszsákot kezében. Ahogy haladt, markában a pénzt számolgatta. 8 arany... pompás. Útja azonnal az istállóba vezet, ahol csatlakozzon a sötét elfhez, hogy útnak induljanak.
- Pompás, kíváncsi vagyok mennyi van az erszényben... Hehe...
Vigyorog magának, majd felemeli fejét és elneveti magát. Lork mérgesen morgott az egyik szerencsétlen fiút sarokba szorította, ő pedig remegve és sápadt arccal könyörgött az égieknek, hogy még nincs felkészülve a halálra. Nyilván a szerencsétlen megpróbálta Lorkot befogni mint a lovakat. Lork szabad állat. Nem hátas. De hát ... na és a tény, hogy félelmetes, különleges hátas, ami ezen a szigeten ritka állat, sőt lehet nem is fordul elő még rájátszik az egészre.
- Ne félj, nem fog bántani. Ugye Lork?
Mondja nyugodtan a fiúnak, miközben a worgra sandít. Lork ahogy észreveszi kis társát, faképnél hagyva az istállós fiút odament Radoszkához. Kicsit megnyalta hatalmas nyelvével a lány arcát.
- Hoztam neked vacsorát, és egy érdekes hírt. A kedves sötét elf úrfival tartunk. Munkát kaptunk. Jó sok pénzért. Annyiért már talán egy kis házat is tudnánk venni.
Mondja halkan társának, hogy csak ő halhassa. Letörölte magáról a nyálát, majd levéve batyuját hátáról beletette a pénzt amit ellopott s kivette a maradék húst.
- Tessék. Most ennyivel kell beérned. Ne haragudj...
Mondja neki sajnálkozva, hisz tény, akkora hatalmas állatnak az a darab hús nem elég arra hogy jól lakjon. Sőt, csak fél fogára elég, de látszólag örül ennek is. Kinyitotta pofáját, mi tele van életveszélyes fogakkal. A lány könnyedén beledobta a húst és a worg már le is nyelte, talán egészben. Elégedett tekintettel mordult fel ismét, majd lefeküdt a földre. Radoszka felmászott hátára, s Lork felállt.
- Indulhatunk Shadhon uram?
Kérdezte tőle illedelmesen, de hangjában lehetett hallani, hogy kezd fáradni a lány. Lork még közel se volt a fáradságnak, de nagy valószínűséggel a lány el fog társán aludni.

Kaland:Az alkimista tekercs nyomában ->Kovácsoltvas kapu és falak