Rothar és partja

[KáoszFöldje]

A kék szalag, ami az erdőségeknél természetes határt húz Erdőhát és Vadföld között.

A folyó nem minden szakasza tűnik hajózhatónak, pedig az elképzeléseket is felülmúlóan mély. A rátermett és ügyes hajósok azonban elboldogulnak rajta, hiszen Shirata nem messze fekszik a folyótól, így kitűnő kereskedelmi lehetőséget biztosít.
Mind e mellet, folyása nem túl erős, de gyengének sem lehetne nevezni.

[Snyder]

-De kapitány ez őrültség! Felhajózni a Rotharon egy ekkora hajóval? Egy kis vitorlással még rendben, de egy ilyen merülésű hajóval öngyilkosság.- Hallatszik az ordibálás egy hajóról a Thallemel-tenger és a Rothar folyó találkozásánál.
-Ugyan már Dan!- Hangzik a válasz egy a kormányt fél kézzel tartó embertől, míg a másik kezében egy üveget látni. -Még csak kétszer húztam meg a rumosüveget!- Vág vissza az éppen a vitorlát rögzítő úriembernek.
-De a kapitány úr ezzel a kettővel ki is ürítette az üveget!- Győzködi az elsőtiszt, hátha sikerül józan belátásra bírnia, noha fél liter rum után ez nem lesz egyszerű. A kijelentés után a becsiccsentett kapitány szeme elé emeli az üveget, konstatálva a tényt, hogy üres.
-Jéé! Tényleg üres.- Mondja, s ezzel a lendülettel nagy ívben a háta mögé hajítja, kis híján eltalálva az egyik matrózt, majd végül egy csobbanással a tengerben landol az üveg.
-Na uraim feszesre azokat a vitorlákat és mutassuk meg a népnek hogy kell hajózni.- Kiáltja el magát és egy éles balkanyarral a folyó felé veszi az irányt, s még egyszer elkiáltja magát
-Ja és Daniel! Kérem cserélje ki ezt az otromba koponyát arra a szép tamreai zászlóra, amit attól a kereskedőhajótól kértünk kölcsön. Nem hiszem hogy szeretnénk magunkra vonni a Shirata-i őrszemek figyelmét.- Biccent az öregre.

Szerencséjükre hátszelet fogtak ki, ami hasznos, főleg ha árral szemben akarnak hajókázni. Hála ennek könnyedén haladtak, ami meglepte a legénység egy részét, míg a másikat nem, hisz bíztak a kapitányukban, hogy nem öleti meg őket, vagy legalábbis nem így. Elvégre már most is az ellenségeik, a drága rózsák elől menekültek. Könnyedén lerázták őket, mivel nem a legmasszívabb, de aighanem legfürgébb hajó Arwat'Avanor vizein, s még azon túl is.
-Na fiúk kapaszkodni! Éles bal kanyar következik. Akinek kedve van hozzáköthet magát valamelyik ágyúhoz, netán az árbóchoz, úgy talán nem esik el.- Ordított a félig alvó bagázsnak. -Aztán még mielőtt megérkezünk csillogjon a fedélzet!- Tette hozzá, mikor körbenézve realizálódott benne, hogy elég mocskos a drágasága, de valahogy senki se akart mozdulni. -Gyerünk lusta csürhe nem érünk rá egész nap! Legalább szép legyen a hajó, mikor kikötünk, azt kell higgyék, hogy a Tamreai Kereskedői Kamara hajója ez, nem valami szedett-vetett kalóznépé. Kapjátok össze magatokat, vagy repültök a hajó alá!- Fenyegetőzött a végén, ami megtette a hatását, négyen neki is láttak a fedélzet felsuvickolásának, míg néhányan a hajó oldalának láttak neki. Nem volt egy kellemes meló az utóbbi de valakinek ezt is el kellett végeznie, és a kocka eldöntötte már a listát. Néhány órán belül végeztek is, és a tamreai lobogó is a helyére került a végén.
-Na mégis jók vagytok valamire a fosztogatáson kívül. Jól van fiúk csapoljátok meg azt a hordót is ami a raktárajtó mellett van. Ma este mulatunk egy jót!- Utolsó mondatára nagy éljenzés tört ki a hajón és hozták is a hordót. Mire a rum elfogyott már besötétedett, és a legénység nagy része aludt, kivéve Danvers kapitányt és a kormányost, aki jelenleg Daniel volt, ugyanis nem volt hajlandó mást odaengedni, de Sny-t nem is kellett nagyon győzködni, noha pár adag rum után elvonult a kabinjába térképeket nézegetni, és tervezgetni a jövőt.

[Snyder]

A Sötét Éjszaka utáni századik év második havának tizennegyedik napja

Sikerült elszökni a Rózsák bérencei elől, legalábbis remélem. Szerencsére a Mamba nem szenvedett súlyos sérüléseket, amik meg voltak apróbb sérülések azt kijavítottuk, összességében sikeresnek minősíthetem a portyát. Nemcsak a kereskedő némi ellátmányát sikerült megszereznünk, hanem a zászló, és a szállítólevelük is a birtokunkba jutott, miszerint a Shiratát ellátó kikötővárosban kell felvennünk a "szállítmányunkat". Többségük számunkra haszontalan holmi, selymek meg női ruhák. Sebaj szép pénzt fizetnek majd értük bárhol, és nem csak a feketepiacon, hála a levélnek, amit sikerült meghamisítani immár a mi hajónk nevére, hála Troxnak. Két nap múlva elérjük a kikötőt, ahol felpakoljuk az árut, és az ellátmányt amit a papír ígért mellé, ételt, vizet, és két hordó rumot is, amik pótolják a legutóbbi este elmulatozott piát.

Letette a tollat, helyette az üveget vette a kezébe amit még a mulatságról mentett ki.
-Nincs is ennél jobb.- Törli meg a száját. -Na hol is tartottam?-

Jelenleg a Rothar folyón haladunk felfele, körülbelül félúton. Reméljük az üldözőink nem tudták meg, hogy eredetileg hova tartott a hajó, amit megtámadtunk, különben csapdába esünk ezen a szűk kanyargós folyón. Bár az újdonsült fegyvereknek hála vízi ütközetben nem tudnak fölénk kerekedni, közelharcban lehetnek gondjaink, de bízok a legénységben, eddig sosem okoztak csalódást és nem most fogják elkezdeni.
                                                                                           Snyder Danvers, a Fekete Mamba kapitánya

Ezzel befejezte az írást, s visszatette a helyére a fehér sastollat, majd miután megszáradt a tinta a könyvet, pontosabban a naplót is becsukta. Megszokott volt a hajón a napló vezetése a kapitány által, aminek köszönhetően nem egy számukra ismeretlen kalózkikötő vált ismertté. Eltette a könyvet az egyik zárható fiókba, majd bezárta és eltette a kulcsot a nyakába. Mielőtt még kilépett volna elfújta a gyertyát, nehogy eldőljön és megint kigyulladjon. Odakint csendes volt az idő, és tiszta az égbolt, így a hold meg a lámpásaik elég fényt nyújtottak ahhoz, hogy éjszaka is haladhassanak, noha lassabban.

[Snyder]

-Nnngh- Nyög fel a függőágyában fekve. -Ki gyújtotta fel a hajót?- Kérdezi az épp jelenlévő senkitől, majd szép lassan kinyitogatta a szemeit. -Ja hogy ez a nap... Kéne használnom ezt az istenverte függönyt.- Kászálódik kifele a függőágyból, persze sikertelenül és egy hatalmas puffanással a földön landol, kis híján a rumosüvegen.
-Jééééé! Rum. - Kijelentéssel egybekötve még a földön fekve meg is húzza. Aztán megint megpróbálná, de nem talál benne egy cseppet sem. -Hová tűnt rum?- Kérdezte, majd felállt, hogy megkeresse, vagy még maga se tudja miért, de rájött hogy hova tűnt az alkohol, hisz elkezdett kicsit imbolyogni. -Áhh... Mostmár tudom.- Mosolyodik el, majd kisomfordál a kabinból, szemügyre véve haladásukat. Örömmel konstatálta, hogy már látótávolságon belül van mind a kis kikötői falu, mind Shirata.
~Remek, még ebédidő előtt kikötünk, és elkezdhetik a berakodást a munkások, addig elmehetünk kajálni, meg szórakozni.~

Másfél óra múlva már a parton is voltak, és épp a papírokat intézték. Nem kicsit ferde szemmel néztek rájuk, de hallottak az újonnan kelt kalóztámadásokról, és elhitték, hogy tamrea kénytelen volt zsoldosokat felbérelni, és a papírokat is hitelesnek találták.
~A marhák.~ Nevette ki őket magában, majd rájuk hagyta, hogy pakolják fel a rakományt, s majd holnap reggel visszaindulnak Tamreába. Vagy majd épp ahova kedvük szottyan, bár ezt nem kötötte az ügyintézők orrára.
-Na fiúk amint végeztetek a pakolással indulhatunk a városba kicsit élvezni a napot. Aki akar maradhat, de nem kötelező, vannak itt akik vigyáznak a hajóra.- Közölte az embereivel, akiknek nem kellett kétszer mondani, néhányan rohantak a hatalmas városkapu felé, amit már innen is látni lehetett.