Alsó Földek

[KáoszFöldje]

Itt szinte minden az ember keze nyomát viseli.

A földek, az erdők, mindent az ember alakított ki, vagy hagyott meg. Ez a termelők ősi hazája, tanyák és nagyobb-kisebb birtokok uralják a vidéket.
Falu vagy város nem igen található errefelé és a népek sem a vendégszeretetükről híresek, az itt élők valahogy magukban hordozzák azt, hogy az idegenektől jobb tartani. Persze akad kivétel.

[Aden Von Zaken]

*Zaken csak fogadta a lovat majd köszönetet mondott érte s nem tétovázott ahogy elmentek az őrök. Sokkal jobban érezte magát a szorító fájdalom is elmúlt mit addig érzett. Ahogy az őrség eltűnt nem is habozva ült frissen szerzett lovára majd indította azt útnak.
-Na tünjünk el innen minél gyorsabban.
*Majd indította meg a lovát kifelé a városból. S meglepődve talán de kellemesen vette hogy az őrség nem állta útját s ahogy bejött oly gyorsasággal távozhat a városból. Kényelmes galoppot vezényelt a lónak ki oly engedelmesen tette ezt hogy Zaken arcára egy kis mosoly költözött.
-Na végre abba maradt a gyalogtúra... Bár még el se kezdődött.
*Majd megindúlt egyenesen a vad földek felé. Majd a szellemre nézett ki talán a kőben volt.
-Köszönöm a segítséget. Amit a városban adtál. De most kellene még egy kis segítség most merre tovább?
*S a lovon űlve haladt előre a lány útbaigazítását várva.

[N Fat Neut]

Alkimista tekercs nyomában: Aden

Elurys a hívás hallatán előbújt és kényelmesen helyet is foglalt Zaken előtt, állt mutatóujjával megtámasztva, nagyokat pislogva. Gondolkodott, másik kezével egy hosszú tincsét kezdte el a csavargatni, nem igazán zavarta, hogy zötyög alatt a ló, nem is igen billegett, hiszen most is inkább fél szellemi mivoltában volt s lebegett Zaken ölében. Hümmögött is, aztán elmosolyodva a férfire nézett.

- Hát.. – Kezdett bele lelkesen. – Azt meg tudom mutatni, hogy merre kell menni, de. – Elfintorodva hunyta le a szemeit és fordította el a fejét, majd előre mutatott. – Az út messze nem rövid, egy karaván, ha nem történik semmi jelentős dolog, jó két- két és fél hónap alatt ér át a síkságon. Tudod, hogy ez mit jelet? Ugye? – Néz vissza Zakenre, aztán sóhajtva hozzáteszi. – Hogy ez a puszta rohadt nagy! Tisztára olyan, mintha egy gombostű fejét keresnénk a széna között. Viszont legalább választhatunk, mivel a Rotharon csak két helyen lehet átkelni,, még itt a város kikötőjétől kicsit északabbra és Kiries erdő elején.

Lábát lóbálva levedlette magáról a gondterhelt ábrázatot és újra mosolyogva nézett előre. Szerette az éjszakai utazásokat, viszont a rájuk bízott feladattal nem volt annyira kibékülve. Tényleg lehetetlennek tűnt megtalálni az alkimistát, de talán akkor járnak a legjobban, ha gázlónál megvárják, hogy fel e tűnik. Az viszont borzasztóan sok idő, arról nem is beszélve, hogy mi van, ha útközben meghalt, akkor aztán várhatnak, de ha nekiindulnak csak úgy a nagy semminek, lehet, hogy csak órák választják el őket tőle, még is elmennek egymás mellett. Valahogy az egésznek ugyan az a vége kezd lenni, egy nagyon mérges mágus, aki elég abszurd feladattal látta el őket. Ez Aden fejében is megfordulhat.

- Hogy állsz a mágiával? – Kérdezi váratlanul. – Bár úgy hallottam a szellemtájolást emberek is meg tudják csinálni, csak éppen nem veszélytelen. De ha sikerül, akkor meglesz a kis alkimista fickó. – Lelkesedik fel és várja a választ a kardforgatótól, amiről eszébe is jut valami más. – Tényleg kéne neked egy név is, ha már elátkozott vagy és ilyen jól bánsz a kardokkal. Így minden mágus ismerni fog és híres leszel! – Elurys örül ennek a ténynek, talán Zaken nem fog annyira lelkendezni, hogy lesz egy név, amin ha szólítják kénytelen lesz megjelenni. Merőben más ez a világ, mint amiben eddig élt.

[Aden Von Zaken]

*Zaken a lányra néz kicsit elhúzza a száját ahogy a lány gondterhelt arccal néz rá. Nyugodtan végig hallgatja a lányt. Merre is indúljon. Talán a kikötő lenne a legcélszerübb de lehet hogy a fickó jobbnak vélte a karaván utat hisz az se velyételen de legalább biztosra megy ha ki is rabolják őket el nem fognak süllyedni annyi szent. Ha kalózok lövik ripityomra őket viszont megvan a veszélye annak hogy belehal. Zakennek a legértelemszerűbb a karaván lenne.
-Én a karavánra tenném le a voksom. Lehet hogy hosszabb az út de sokkal biztosabb, kevesebb az esély arra hogy meghalsz... Egy esetleges támadás esetén. És igen rohadt nagy...
*Zaken kezével végig simította az arcát majd szemeit az égre meresztette.
-Istenem csak találjam meg...
*Majd ismét a lány beszélt hozzá s kockázatos dolgokról beszélt egy ember számára. Zaken csak megmosolyogta a kockázat részét bár hamar komoran festett az arca ahogy a névről esett szó. Nem igazán preferálta ezt az ötletet hogy egy nevet kapjon egy szellemtől amit mindenki ismerni fog. Nem akarta hogy ismerjék mert az ismerettségnek ára van.
-Mágiával sehogy se állok... Csak idézni tudok de ezt se tudom miképpen csináálom de gyorsan tanulok... És a névvel kapcsolatban felejtsed el... Nem elég egy ember kutyája lenni még híres legyek hogy többen ugráltassanak... Amúgy is van nevem. Aden Von Zaken a kardok mestere. Ha nem is tőlem függ az ismertség akkor legalább a nevem maradjon meg... És most taníts meg arra a lélektájolás dologra mi kell hozzá mit tegyek? Hogyan csináljam?
*Zaken nem akart sokat pepecselni ezzel a problémával, hisz az idő sűrgette s szeretett volna már az út végén járni hisz hónapokról volt szó nem órákról. S felvetette az ötletet benne vajon Aravat mi a fenéért nem idéz neki egy teleportáló gömböt hogy oda vigye őket. Bár ez így túl egyszerű lenne nem de bár?

[N Fat Neut]

Alkimista tekercs nyomában: Aden

- Szellemtájolás! – Helyesbíti ki Adent Elurys. – A lélektájolás is létezik, de azt csak a legtisztább vérű idéző mágusok tudják csak elsajátítani, persze alacsonyabb rangúak is megpróbálkozhatnak vele, de biztos .. Oh, most jut eszembe, hogy te eddig egy másik világ része voltál! Na akkor majd felhomályosítalak. – Nagy mosoly terült el, a lány amúgy roppant csinos arcán, Zaken viszont érezhette, hogy ez nem röpke órácskába, netalán annak felébe fog telni, hanem sokkal, de sokkal több időt fog felölelni a „felhomályosítás”. Ugyan akkor, hasznára válhat, kicsit megismerheti ezt a világot.

Elurys, hacsak nem fojtotta bele Zaken a szót még a leg elején, ugyan akkor szembesülnie kellet azzal, hogy a lány vérig sértve elvonult a kristályba és semmilyen módon sem lehet onnan előcsalogatni. Viszont, ha türelmesen hallgatott, megtudhatta, hogy a mágusok három nagy kasztja létezik, amik között csak kis átjárhatóság van. Legtöbben a bűbájosok vannak, akiknek tudása átlagos, de igen kiterjed, őket követik az elementalisták, akik élvezik valamely elem előnyeit, esetleg hátrányait. S a legkisebb vonalat képviselik az idézők, akiket a társadalom, a mágusoké is inkább kivet maga közül. Akik egy felmenőtől származnak, ki szövetségének egy bestiával köszönhette hatalmát. A legtisztább vérűek képesek a többi mágus fölé magasodni, Aravat viszont nem közéjük tartozik, noha benne is folyik a „nemes” vérből, de még neki is meg kell gondolnia, mire áldozza erejét, ebben a mágiában kissé megfogyatkozott világban.

Szót ejt, a démonokról, lefestve köztük és a sátánfattyak közötti különbséget, hiszen közük sincs egymáshoz, mivel a démonoké a legősibb faj. A szellemlelkűekről, akik ritkán mutatják meg magukat, rögtön a sziréneket hozva példaként. A négy nagyvárosról, Tamrea, Shirata, Nibelon, Tobaka, akik szövetségben vannak egymással, valamicskét kotyogott egy Névtelen városról és sokat, nagyon sokat mesélt Miranwaról a mágusok honáról. Aztán.

- Szóval a szellemtájolást majd megmutatom a gázlónál. Elfáradtam, kicsit lepihenek, úgyhogy csak haladj egyenesen, előbb utóbb a folyóhoz érünk, akkor pedig csak haladj annak mentén, a gázlót úgy sem fogod eltéveszteni, bár addigra én is összeszedem magam. Tudod, mi szellemek az éjszakát jobban szeretjük. – Már jócskán világosodott, az egész éjszaka elröppent, megtömve temérdek információval. De így, a vége felé már látszott a szellemen, hogy kifogy erejéből, nem pedig a szuszból, levegőre nincs szüksége, mivel egyre inkább áttetszővé kezdett válni. Aztán el is tűnt, újra élénkre festve a kristályt, ezzel jelezve ott van.

Az új nap viszont nem tartogat Zaken számára semmi újat, madarat is alig lát nem hogy embert, vagy valami arra emlékeztetőt. A folyó hamar az útjába áll és így nagyon az irányt sem kell szemmel tartania, ha tud, hát a nyeregben pihenhet, ám új hátasának is szüksége lesz majd rá. Hosszú, nagyon hosszú áll még előttük, amire nem árt testileg és lelkileg is felkészülni, mert Aden most már tudja, a mágus nem fogja küldözgetni, hiszen akkor maga is elvégezhetné a munkát.

A napok telnek, egy-kettő, négy-hat, jó két hetébe kerül Zakennek, mire eléri a gázlót, ám rámosolygott a szerencse, ha vadászott, mindig fogott valamit, ha pihent a baglyokon kívül más nem zavarta meg nyugalmát. Szinte túl szép volt, hogy igaz legyen! Elurys készséggel felelt majdnem minden kérdésére, mulatatta, de csak éjjelente rövid időkre, nappal szinte alig lehetett előcsalni és akkor valahogy messze nem hasonlított arra a sziporkázó egyéniségre, akit éjjelente mutatott. Szürke volt és komor, nem kevésbé utálatos. De vissza a gázlóhoz, szekerek tolongtak, nagy volt a felfordulás, sokan szörnyülködtek, mások hitetlenkedve kérdeztek vissza, vagy ámulva bámultak. Kevés figyelmet fordítva az érkező lovasra, aki így pontosan láthatta, hogy a rév nincs itt, de a túlparton sem, de hogy valamit megtudjon, most kérdezősködnie kell.

[Aden Von Zaken]

*Zaken körbetekintett a tájon miközben a lány beszédét hallgatta. Kicsit elmosolyodott azon ahogy éppen kijavítják mi mást tehetett volna.
-Ahogy mondod egy másik világ. S itt annyi minden más mint ott...-Vett egy mélyebb levegőt majd folytatta- Hallgatlak mond el mit tudni érdemes.
*Zaken csendesen hallgatta a lányt s közben menetet indított lovának. Addig se álljanak ott tétlenűl hisz időben nem állnak a legjobban. Szorítja őket s spórolni kell vele. Zaken csendesen hallgatta míg a városokhoz nem ért majd kis mosoly jelent meg arcán. Majd ahogy a lány befejezte mondandóját megszólalt.
-Tamarea... A vizek istennője volt hozzá már szerencsém régebben.-Majd jelent meg mellette egy kard.- Ő a tanúm rá igaz Karmazsin?
*Mosolyodott el majd a kard helyet foglalt magának Zaken oldalán.
-Oly rég volt az már mikor véremmel pecsételtem neki eskümet...
*Majd a lányra figyelt ki a gázlóhoz ígérte neki az okítást. Csak bólintott egyet. Az éjjel gyorsan elszállt s már pirkadni látszott. A nap ragyogón jött fel vörössé festve az eget. Szép látvány tárúlt Zaken elé. S bár nem mondta de kissé örűlt annak hogy az eddig csacsogó lány is visszaköltözött a kőbe. S ismét magányában maradhatott. Majd egy ősi dalt kezdett dúdolni. Majd halk énekbe váltott át.
-Ki kalóz az rabol s foszt. Semmitől se félve... Zúg a tenger alatta s semmi jót nem remélve...
*Majd ez így ment órákon keresztűl míg a ló nem kezd fáradni. Léptei lassabbak hangosan fujtat levegőért. Lám eljön a szilaj paripa ideje is mikor meg kell állni s pihenni egy darabon. Bár ez nem is oly meglepő hisz már szinte este van. Zaken leszáll engedelmes társáról majd végig húzza kezét az oldalán. Épp megérintve azt hajol közelebb a lóhoz majd súgja oda neki.
-Megszolgáltad a pihenést hát tegyük azt.
*A ló hálásan rázta fejét majd lefeküdt azon a szent helyen ahol volt. Zaken mellette foglal helyet majd Karmazsint húzza ki oldalán lógó tartóból.
- Eredj Drágám hozz valami ennivalót.
*A kard e szavakat hallva szinte őnálló életre kelt s az éjj sötétjébe veszett. Zaken valamicske fa után nézett miből tüzet lehetett csihólni. S perceken belűl már lángok terítették be a fát. S nem sok idő volt míg kardja is hazatért egy madárral. Mit keresztűl döfve hozott gazdájának. Zaken nem sokat tétovázott megfosztotta majd sütésnek engedte.
-Elurys- Szólt eddig néma társához- Hány nap vár még rám szerinted? Mit bátyád szolgálatában kell letöltenem?
*Majd a madár is elkészülget félig nyers de Zakent ez nem érdekli örül hogy egy napi út után ehet valamit. Még a lány válaszát várta meg mire csak egyet biccentett. Majd mentek a napok mindegyik sórban ehhez hasonlóan majd a hatodik nap után végre odaértek. A folyó oly hosszúnak tűnt azt hitte már sose ér végére.
-Elurys megérkeztünk... Ahogy beesteledik megtanítod a Szellemtájolást! Addig körbeérdeklődök merre kelhetünk át.
*Majd Zaken leszállt a lóról könnyítve annak terhét e hosszú út után. S gyalog vezetve azt ment a tömeg közepe felé.

[N Fat Neut]

Halk hümmögés érkezett a semmiből, vagy is a kristályból, de most nem követte a szokásosnak nevezhető, igen, már annak nevezhető jelenség. Az a laza, alig homályos, füstszerű halmaz, mi később kiöntötte a lány alakját. Úgy látszik, most nem volt kedve előjönni, vagy oka volt rá hogy nem tette. Még kétszer-háromszor lehetett felőle hallani az a lágy mormogást.

- Tudod. – Kezdett bele, egészen halkan. – Amíg az átok rajtad van, addig értékes lény vagy. Meséltem .. az idézők félelmetes hatalma, hogy bárkit megidézhetnek, így téged is. A bátyám egészen addig fog használni, amíg hasznára vagy, aztán …- Kínos csend következik, de Elurys hangján lehetett érezni, hogy ő ugyan bármit megtenne a testvéréért, de ugyan akkor ott döngicsélt tiszta hangjában a szomorúság. Aztán … talán eléri, hogy bármi eddig megszerzett tudást elfelejtse, vagy egy újabb átokkal, vagy az életének kioltásával. A lány tudja, tisztában van vele, hogy családja nem azok közé tartozik, akiket maguk az idézők is örömmel fogadnának, csak fattyak. Azaz, Ő már csak volt, de a testvére.

- Nem tőlem származik az ötlet. – Hűvösen cseng hangja, pont úgy, mikor először találkoztak. – Köss vele alkut, vedd a szavát, hogy egy bizonyos ideig szolgálod, sértetlen elenged és elfeledi neved, nem kényszerít szolgálásra. Legyenek feltételeid, elképzeléseid, hiszen most még urad és egy ilyen egyességet nehéz, ha nem lehetetlen lesz tőle kieszközölni. – Tapasztalat csengett a szavak mögött, de többet nem mond a szellemlány. Nem akarja kedvét szegni Adennek, mert többen buktak bele a próbálkozásba, mint hogy sikerrel jártak volna. A lehetőséget viszont feltárta, minden más Zakenen múlik, elvégre az ő életéről van szó.

Ásítás hangja vész el a megannyi hang között, Aden érezheti is, hogy a mellényzsebében nyugvó kristály egészen fagyossá válik. Elurys e képen, egészen diszkréten jelzi, hogy ellenére volt, hogy ilyen korán felverték pihenéséből, ugyan is a szellemek nem igazán álmodnak, hagyományos értelemben aludni sem tudnak. De van, és szükségük is van olyan időszakra, amikor pihenniük kell, feltöltődni, hogy fizikai formát öltsenek, vagy tárgyakat mozgassanak és hasonlók.

- Pezse-Persze! De addig megtennéd, hogy békén hagysz! – Mogorva, mint ahogy az a nappali órákban lenni szokott. Egy-két tekintet azonban váratlanul Adenre vetül, az egyszerű emberek nem érzik és nem is igen hallják a szellemeket, míg azok másként nem akarják. Ebből következik, hogy akik felé fordultak, nem egyszerű emberek, viszont többet, mágus, alakváltó, esetleg démon, nem lehet róluk megállapítani. S mivel Elurys is csak pár szót szólt, azok is inkább tovább kíváncsiskodtak.

Ahogy Zaken halad az emberek között, egyre többször hallja a „Rettenetes!”, „Démon”, „Szerencsétlenek!” szavakat, de valahogy az egész történet, nem akar kerek egésszé állni. Az előrejutással nincs is nagy gondja, mivel az emberek, mintha megéreznék, hogy van félnivalójuk tőle, elhúzódnak. Az igazság viszont nem ilyen mitikus, mivel szimplán csak kinézik maguk közül, ahogy azt egy elzárt faluban is teszik az ott élők az idegen vándorokkal. Lassan, nem csak a történtekről beszélgetnek hanem Adenről is, kézenfekvően lovasként nevezve meg őt, találgatva, hogy talán a balesetet, merényletett jött kinyomozni.

Valaki felkiált, mire sűrű dallamos szavú bocsánatkérések érkeznek, s a következő pillanatba már Zakennek koccan háttal, egy nála jó két fejjel alacsonyabb, vékony kis személy. A vörös hajú kölyök rögvest megfordul és folytatja a bocsánatkérések áradatát, csak most már nem az előbb méltatlankodónak szólnak, hanem Adennek. Viszont itt a lehetőség, hogy kérdezősködjön, megtudva a pusmogások igaz tartalmát, mert sejtheti, bárkihez is fordul, azok inkább hazudnak, csak hogy ne kelljen hosszasan társalogni személyével. Viszont a még mindig bocsánatkérő szavakat rebegő fiúnak az előbbi óvatlansága miatt illik válaszolnia.