27. fejezet
A
fontos háttér
-
Mi a gond? - robbant be Rozi lihegve a Balogh lakásba.
-
Gyere, ülj le! - mondta Pötyi apukája. -
Az elsõ KAPTÁR-t megcsináltam a
kiadóban. Az eredmény fergeteges. Egy
hét alatt majdnem 150 ezer forintot
kerestek, a bérükön felül.
Nemsokára beindítom az
árverést.
-
Ez jó! Mi a gond? - kérdezte Rozi.
-
Kilenc csoport tud alakulni, de van öt ember, akik kimaradnak.
-
Miért? Nem vállalják? Vagy rosszak?
-
Nem, nem! - szakította félbe Rozit Laci
bácsi. - Másról van szó.
Igen, õk
mások. A portás, a
takarító, a pénztáros, a
titkárnõ és a sofõr. Nagyon
rendesek, de
nem
tudnak könyvet kiadni.
Szükségünk van rájuk, de nem
férnek bele a KAPTÁR-rendszerbe.
Nélkülük nem
tudunk dolgozni, de nem tudom, hogy lehet õket is
KAPTÁR-osítani.
-
Mit csinálnak, ami fontos?
-
A portás igazítja el a
látogatóinkat. Minden
témáról tud, a megfelelõ emberhez
küldi a vendéget. Egyszerre 30-40 könyvvel
dolgozunk, ha nem csak az öt
részleghez kell küldeni a kintieket, hanem a
KAPTÁR-okhoz, 45 embernek kell
ismernie a munkáját, és, hogy hol van
éppen.
-
A takarító néni. Régi
bútordarab. A látogatóink
híres írók, vagy gazdag
könyvesek. Az épület
tisztasága, a rend
nélkülözhetetlen. Tudja, hol
takaríthat, mikor., mennyire szabad az asztalhoz
nyúlni. Néhány kolléga nagy
kupacot tart az asztalán, ha egy ujjal
hozzányúl valaki, többé nem
talál
semmit. Egyébként õk a legjobbak.
-
A pénztáros. Õ csinálja a
bérszámfejtést, intézi a
készpénz-kifizetéseket.
Honoráriumot, fizetést.
Bevásárol, postáz,
kézbesít.
-
A titkárnõ. Mindent õ tart számon. Idõpontokat,
programokat, partnereket.
Leveleket ír, nyilvántart,
fénymásol,
kezeli a telefont, a faxot. Ha vendég jön, fõzi a
kávét, stb.
-
A sofõr. Beszerez, viszi a kéziratokat a
nyomdákba, hozza a kész könyveket,
vagy viszi egyenesen a boltokba. Megkeresi és behozza a
szerzõket, ha sürgõs.
-
Értem.
-
mondta Rozi. - Akkor õk a
fontos háttér. Tényleg nem a -
nálunk - szokásos ügy. Megvan! A
Békási
Szövetkezet. Apuék. Õk is
különbözõ munkákat
csinálnak és kiegészítik
egymást.
Igaz, hogy nem egy irodaházban, hanem egy egész
lakótelepen.
-
Azt gondolod, hogy szövetkezetet kellene
csinálniuk? - csodálkozott Laci bácsi.
-
Nem egészen. Apuék pénzért
vállalnak bárkinek munkát. A fontos
háttérnek
háttérnek kell maradnia, mert fontos. Nem
jó, ha máshol vállalnak
munkát, mert
a kiadónál kellenek. De az fontos lenne, hogy
egyszerû bérmunkásság helyett
jobban a kiadóhoz legyenek kötve. Kié
most a kiadó?
-
Az enyém. De most gondoltam, hogy, ha továbbra is
ilyen sikeres lesz a kaptár,
felajánlom nekik, hogy
társuljanak be a cégbe. Ha így
megtáltosodnak, több könyvet adhatunk ki,
ahhoz
több költség is kell. Ezért
így lehetne az alaptõkét is növelni.
-
Hát ezt kellene a fontos háttérrel is
csinálni. - mondta Rozi. - Bevenni õket
is társnak. Akkor ami a kiadónak jó,
az nekik is jó, tehát
szívesebben
és jobban dolgoznak.
-
És akkor át kellene alakulni
szövetkezetté?
-
Ezt nem tõlem kellene megkérdezni, hanem Erzsi
nénitõl. Õ mindent tud a
szövetkezet témáról.
Én egyet tudok mellette mondani, hogy azt hiszem, a
szövetkezet lenne a leginkább passzoló
forma a KAPTÁR-munkához.
-
Igen, ebben igazad van. Háttér Kiadó
Szövetkezet. Hm. Egész jól hangzik.