Andi és eredeti KAPTÁR-ja a
fogadóteremben jött össze.
- Régen találkoztunk
így. - kezdte Andi
- tudjátok, a KAPTÁR nem kõbevésett,
örökéletû szervezet. Egy fajta feladathoz
megfelelõen összefogó tagokból áll. A
parlagfû-irtást befejeztük. Van még okunk
arra, hogy együtt dolgozzunk?
- Szerintem van, sõt most kell
igazán
KAPTÁR-ként mûködnünk. - mondta Zsófi.
- Ezt részletezd, légy
szíves! - kérte Andi.
-
Tudjátok, hogy Kata mamánál, akitõl a
cseresznyét kaptuk láttuk, hogy ezek a kapcsolatok a
KÖR-öket segíthetik, és
ott a ház felújítását gondoltuk
viszonzásnak. Én azt is megbeszéltem vele, hogy
összeírjuk, mi mikor érik, milyen munkák
vannak. Szeretnék veletek körbejárni,
és mindenhol közösen gondolkodni a tartós
kapcsolatról. Mit adhatnánk nekik,
mit kaphatnánk tõlük.
- Igazad van! Csináljuk! Nagyon
helyes!
- kiabálták a többiek.
- Jó! Hogy képzeled,
Zsófi?
-
5 telken voltunk. Kata mamától cserit
és borsót, Imre bácsiéknál
salátát, Hajni néninél
leveszöldséget, Rezsõ
bácsiéknál újhagymát kaptunk, Pista
bácsitól Laci kérésére vettünk
cseresznyét.
Mindenhol hívtak vissza minket. Holnap-holnapután,
szombaton, vasárnap
mindenhol kint lesznek. Ott is, ahol a gazdák még nem
nyugdíjasok. Ez legalább
15 újabb telek. A helyzet hasonló. Zöldséget,
gyümölcsöt termelnek, többet,
mint amennyit el tudnak fogyasztani, és örülnek, ha
valaki segít nekik leszedni
a termést. Ugyanakkor a házacskáik elhanyagoltak,
rozogák, és van egy csomó
rozsdásodó szerszámuk, amiket nincs
szívük kidobni. Egyszerûbb munkákat mi is
elvégezhetünk, a nagyobbakat a felnõttek a
szövetkezetbõl, vagy máshonnan a
lakóteleprõl. A termény-feleslegeket pedig a
KÖR-ök tudnák kiosztani azoknak,
akik nem tudják õket megvenni. Azt javaslom, hogy ma mindenki
csináljon
kérdéseket a betûje szerint, és holnaptól
tegyük fel õket, vagy nézzünk utána a
telkeken. Én, mint Árusító arra
vigyázok, hogy a telkesek érdekei ne
sérüljenek. A kérdésekre õk
válaszolnának.
- Akkor a KÖR-ök
mezõgazdasági
szakcsoportja leszünk? - kérdezte Andi.
- Miért ne? -
kérdezték többen is.
-
Rendben, az évzárón beszélek Ágival.
Most menjünk fel hozzánk. Meghívom a
kaptársakat ebédre. Zöldbabfõzelék lesz
fasírttal, és hamis túrógombóc. A
szobában megírhatjuk a kérdéseket is,
és
összeállíthatunk egy közös listát
is.
- Andi, van egy kérdésem! -
mondta
Pityu.
- Majd nálunk elmondod.
- Nem, ez nem olyan! Mi az a hamis
túrógombóc?
- Legyen most meglepetés. Ha
ízlett,
majd elmondom. Na indulás, éhes vagyok!
A hat gyerek ebéd után
lustán
hátradõlt.
- Hû de jóllaktam! - mondta Laci.
- Nagyon finom volt! - tette hozzá
Zsófi.
- A fõzelék egészen
más volt, mint
ahogy az anyukám csinálja. - mondta Karcsi.
- Tényleg, Szabó
néni! Hogy tetszett
csinálni a fõzeléket? - kérdezte Julcsi.
-
Egyrészt, ez friss bab volt, az
egészen más, mint a konzerv, amihez
hozzászoktatok. - magyarázta Andi anyukája
- Másrészt alápirítottam hagymát,
mint a pörköltnél és
megpirospaprikáztam. És
a végén berántottam. A fasírtban van
pirospaprika, vörös- és fokhagyma is, és
tejbeáztatott zsömlye.
- Már Anditól
kérdeztem, hogy készült a
túrógombóc? - kérdezett Pityu.
-
Ez családi hagyományos recept. A
nagymamám takarékos gazdasz- szony volt.
Háború idején még az összement tejet
is
felhasználta. Abból csinált tejbegrízt,
és azután jött rá a pirított
zsemlyemorzsa. A sima porcukor helyett most cimetet szórtam
rá, ahogy Piritól
hallottuk, ami fahéjjal kevert porcukor. Tegnap összement
egy zacskós literes
tej. Szerencsére nem Mehemed-tej volt.
- Mit jelent, hogy Mehemed-tej? Ilyen
márkát nem láttam. - mondta Zsófi.
- A most kapható
márkák többsége sajnos
ilyen. De ti is ismeritek a versi- két! Még az
óvodában tanultátok. Na, ki
emlékszik rá?
- Én csak arra emlékszem,
hogy
"Volt egy török, Mehemed". - mondta Karcsi.
- "Sosem látott tehenet" -
emlékezett vissza Julcsi.
- Ez az! Ezek a mai tejek sem
láttak
soha tehenet. - ismerte fel a kapcsolatot Andi - De miért nem?
-
Az eredeti tehéntejbõl sokminden
készül. A zsírjából vaj, a
fölébõl tejszín, tejfel, megsavanyítva
gombával
kefír, tejsavbaktériummal joghurt, a savanyú
tejbõl túró, érlelve sajt. A
többségébõl tejpor. A dobozos tejek pedig
tejporból. Így nem kell sietni a
feldolgozással, mert évekig eláll. -
magyarázta meg Szabó néni.
- Hát, ez gusztustalan. Milyen
lehet az
igazi tehéntej? Egyszer szívesen
megkóstolnám. - mondta vágyakozva Julcsi.
- Még én sem ittam. De
talán Dobozon
nektek sikerül. Elõre irigykedem. - mondta sóhajtva
Szabó néni.
- Gyerünk be a szobámba, ma
még sok
dolgunk van. - szólt Andi.
- Köszönjük szépen
az ebédet és a
szóbeli desszertet. - mondták a gyerekek Szabó
néninek.
- Nagy ötletem van! - mondta Andi
már a
szobában, miután az utolsó gyerek után
becsukta az ajtót. - Tudjátok, hogy a mi
táborozásunkat a suli fizeti, mint tanulmányi
kirándulást. Annyi pénzünk van,
mint a pelyva. Kicsik vagyunk, a szüleink félve engednek el
a táborba.
- Ezeket tudjuk, de mi az ötlet? -
türelmetlenkedett Pityu.
- Nem jöttél még
rá? - kérdezte Karcsi
- Zseniális! Meghívjuk a szülõket nyaralni!
- Halkabban! Ne
üvöltözzetek! -
suttogta Andi - Tudjátok, hogy ez nem ilyen egyszerû!
- Hát igen. - gondolkodott el
Karcsi, a
Pontosító - Van-e szabadságuk, lesz-e
szállásuk, kedvük?
-
Ezt elõterjesztjük az osztálynak
délután, az évzárón. Utána
kell úgyis még találkoznunk elutazás elõtt.
A
szálláslehetõséget megkérdezzük
Boriéktól. - sorolta Andi a teendõket - Most
felteszek egy papírt ide a szekrényre, és
kezdjük a kérdéseket!
A KAPTÁR munkához
látott, röpködtek a kérdések. Andinak kétszer kellett újabb papírt feltennie.