- Tessék, Éva, Rozi,
fáradjatok be! -
nyitotta ki az iroda ajtaját az igazgató bácsi -
Foglaljatok helyet itt a
fotelokban!
- Szóval, Rozi a szakértõi
véleményedet
szeretném megkérdezni, kikbõl álljon a
KAPTÁR?
- Elõször én
kérdeznék valamit. Mi a
feladat?
- Azt mondtam, hogy "a következõ
évben minden osztályban változtatunk a
tanulási módszeren.".
- Igen, de elõtte azt, hogy "az
iskola diákjai döntöttek, a tanári kar is." -
mondta Rozi. - Tehát az
iskolán belül minden rendben. Nincs megoldandó
feladat.
- Köszönöm, tényleg
zseni vagy!
- Akkor mehetünk? - kérdezte
Éva néni.
- Dehogy, most derült ki
igazán, hogy
milyen nagy a feladat.
- Abból, amit én mondtam? -
csodálkozott Rozi.
- Igen! Azt mondtad, az iskolán
belül
minden rendben. De az iskolán kívül! Ott kezdõdnek a
bajok, és nem is tudjátok
elképzelni, hogy mekkorák. - fogta a fejét az
igazgató bácsi.
-
Azért van némi fogalmunk róla. -
mondta Éva néni. - Békéscsabán
beszélgettünk a Közoktatási Intézet
munkatársával. Õ figyelmeztetett rá, hogy milyen
veszélyes a hatalomnak, ha a
gyerekek ilyen nagy szabadságot, döntési jogot
kapnak.
- Hát ezt kellene megoldani. Hogy
ne
tiltsák be, hogy terjedhessen.
- Értem. - mondta Rozi
- Tényleg érted? -
kérdezte gyanakodva
Éva néni.
- Azt értem, hogy mit kell
kérdeznem,
ha össze akarjuk állítani a KAPTÁR-t - mondta Rozi.
- Akkor, halljuk a
kérdéseket! Ja,
valami innivalót adhatok? - kérdezte az igazgató
bácsi
- Köszönöm, nem
kérek. - mondta Éva
néni.
- Én egy kis hideg vizet
elfogadnék. -
volt Rozi válasza.
- Kristályvizet?
Kólát? Narancslét?
- Nem, csak tiszta csapvizet kérek.
A
gömbölyû buborékokat nem szeretem. Az édesek
meg nem oltják a szomjamat.
- Rendben, egy pohár hideg
csapvíz. -
az igazgató bácsi ezt úgy mondta, hogy közben
lenyomott egy gombot. - Az elsõ
kérdés?
- Ki az, aki tevékenykedik ebben az
ügyben?
- Nekem kell elfogadtatnom az
önkormányzattal és a minisztériummal
- Akkor igazgató bácsi a T.
Mi kell
ehhez az elfogadtatáshoz?
- Információ, kapcsolat.
Olyan ember,
aki tudja, hogy mit ír elõ a minisztérium, mit lehet ezen
belül csinálni.
- Nem lehetne Boldizsár, a
Közoktatási
Intézettõl? - kérdezte Éva néni.
- Szuper! - mondta Rozi - Ismerem,
nagyon rendes bácsi. Õ lesz a Keresgélõ, a K. Kellene egy
ötletember, akinek
mindenre van valami javaslata.
- Mit szólnál Józsi
bácsihoz? -
kérdezte Éva néni.
- A tornatanárhoz? -
csodálkozott Rozi
és az igazgató bácsi is. - Rozi itt a vized,
egészségedre.
- Dehogy is! Gábor Józsi
bácsihoz,
tudjátok, "Együtt jobbat!"
- Ez az! Ha a gyerekekbõl ki tudja
szedni a jó ötletet, magából is
sikerülni fog.
- tette hozzá Rozi miután letette az üres
poharat.
- Nem pedagógus, de gyerekekkel
foglalkozik. Õ lesz Szanazúgban
- Rendben, akkor az Alkotó is
megvan. -
bólintott az igazgató bácsi.
- Ki lesz a Pontosító? -
kérdezte Rozi
- Ki tudja, hogy mi mennyibe kerül egy ötletnél,
honnan lehet pénzt szerezni:?
- Magdi néni, a gazdasági
igazgatóhelyettesünk.
- Kell, aki eladja a megoldást,
és
tudja, hogy a vevõk mit akarnak, az Árusító. -
folytatja Rozi.
- Kik a vevõk? A tanárok, a
gyerekek, a
szülõk, a minisztérium? - sorolta Éva néni.
- Szerintem a minisztérium. -
mondta az
igazgató bácsi.
- Szerintem a tanárok, és
Éva néninek
kell nekik eladnia, ahogy megtette Békéscsabán is.
- válaszolta Rozi.
- Igazad van - fogadta el az
igazgató
bácsi.
- Már csak a Rendezõ van
hátra. mondta Rozi.
-
Én téged szeretnélek erre megkérni. -
vitatkozott az igazgató bácsi. - Te már
csináltál ilyet, és egész jól
sikerült.
- Akkor végeztünk? -
kérdezte Rozi -
Várnak a gyerekek.
- Megírok két felkérõ
levelet, Éva ugye
megadod a címeket.
- Ha mindenkinek jó, augusztus 9-et
javaslom az elsõ összejövetelnek. - nézte meg a
naptárját az igazgató bácsi -
Délután 2 órakor itt.
-
Józsi bácsival megbeszéljük
Szanazúgban. Ha nem jó neki, azonnal jelentkezünk.
- mondta Rozi.