2007. április 30.
Gothica 6.66 PeCsa
Másfél év után ismét Gothica. Nos, tanulságos volt.
Immáron sokadszorra, ismét jó öreg koncertrejáról cimboráimmal:
Csabival, Milánnal és Sapival, valamint néhány alkalmi kísérővel
indultunk Pest felé. Már a vonaton rájöttünk arra, hogy a
vagonok végében található baszottnagy piros kerék valójában egy
hajószimulátor része, amit akkor lehet használni, ha fél órát
áll a vonat egy állomáson - mint ahogy ezt Bicskén meg is tette
holmi vágányzár miatt...
Természetesen odafelé be kellett ugrani a Stadion Sörözőbe.
Milánnak itt mindenki országos cimborája, ezért legalább egy
sört meg kell inni mielőtt továbbindulunk. Érkezéskor közepes
tömeget láttam a bejáratnál, azt hittem ilyen kora délutáni
időpontban még sokkal kevesebben lesznek. Megcsodálhattuk a
külföldi fellépők buszait - ezeknek a beszámoló végén még fontos
szerepük lesz :)
Ki tudja, milyen marketingfogás miatt pont 3999 forint volt a
belépő, és miután nagylelkűen otthagytam azt az egy forintot
borravalónak, beléptünk. Milán és Sapi még elmentek sörözni, de
én már nem fértem a bőrőmbe, így is lett majdnem három óra mire
bejutottam az első általam érdekesnek tartott fellépő, az ALHANA
szabadtéri koncertjére. Végülis nem rossz ötlet, hogy a csajos
bandákat külön rakták, így legalább tesztelhették a szabadtéri
színpadon tűző napon az izzadásgátlójuk hatékonyságát, valamint
elvakult rajongóik áradó szeretetét, ahogy lassan melegedő
sörükkel próbálják elviselhetővé tenni a tűző nap okozta
kellemetlenségeket.
De a zenekarról. Bevallásuk szerint tündér-metalt játszanak, én
inkább valamiféle mesemetálnak mondanám :) Az biztos, hogy az
énekesnő a legteljesebb beleéléssel énekelt, és nagyjából
sikerült hozni a lemezükön hallható színvonalat, egyszóval
életem első Alhana bulija számomra jó volt és rövid. Kedves
oldalbordám, aki odahaza várta visszatérésemet, biztos örült
volna nekik.
Utánuk bepillogtam a DECADENCE műsorára a Backstage Pubba, ami
Pokol Bugyra néven vált ismertté. Nos, miután hajnal felé
belenéztem a férfi wc kagylójába, és egy kis híján peremig szart
alkotás nézett velem szembe vidáman rotyogva, lassan kezdtem
felfogni, miért is van ez az elnevezés. Visszatérve, sajnos nem
hagyott bennem ez a buli mély nyomokat.
A DAS SCHEIT viszont igen. Hát az valami borzalmas volt -
alapból nem szeretem az olyan muzsikát, amiben elektromos elemek
vannak, a germánok stílusától pedig egyenesen a hideg ráz.
Fanatikusok viszont jelentkezhetnek egy áradozó beszámolóval és
setlisttel, ezeknek ugyanis sajna híján vagyunk.
Utoljára 2005-ben láttam a GARDEN OF EDEN-t, akiket valószínűleg
minden dark-gothic rockrajongó ismer. Szerintem ez egy
hangulatzene-féleség, amit otthon nagyon szívesen hallgatok, ha
rámjön valami, de koncerteken ez ritkán fordul elő. Egy dolog
miatt vártam a fellépésüket (és most felszisszenhet minden
rajongó, hogy mekkora gyík vagyok): előző Gothicán eljátszották
a The 69 Eyes akkori slágerét, a Lost Boyst, és állítom sokkal
jobbak és hitelesebbek voltak mint az eredeti zenekar. Szerintem
valamikor később kellett volna fellépniük, amikor már mindenki
kellően a gótikus hangulat hatása alá kerül.
A HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA műsorába csak belepillogtam, nem ismerem
őket, de amit játszottak egy kis változatosságot hozott az
addigi fellépőkhöz képest, egész kellemes zenét hallottam, amit
legközelebb esküszöm figyelmesebben hallgatok majd. Közben a
szabadtéren már javában játszott az IDEAS, akik tavaly egy
remekül sikerült nagylemezzel rukkoltak elő Ébredés/Revival
címmel, amin egy új énekesnő, Kun Anita hallható. A hangja
nagyon tetszett, lehet egyszer érdemes lenne egy interjút is
készíteni velük, elvégre egy komoly múlttal és több lemezzel
rendelkező csapatról van szó. Közvetlenül utánuk lépett fel a
következő külföldi fellépő, az olasz MANDRAGORA SCREAM.
Rekordhosszúságú átszerelés következett, aminek során Terry Horn
gitáros változatos hejjegéseket produkált, de végül sikerült
színpadra állniuk érdekes megjelenésű énekesnőjükkel, Morgan
Lacroix-val. Úgy látszik, hogy a dekoratív külsejű
basszusgitáros lányukat, Lenát otthonhagyták, ugyanis egy
számomra ismeretlen srác volt a brummogi. Ezt a bulit csak
részletekben láttam, mert ideoda szaladgáltam a nagyteremben
fellépő DYING WISH és az olaszok között, mivel egyikről sem
akartam lemaradni. Utóbbiak koncertje egyébként a nap egyik
fénypontja volt számomra. Dömötör Balázs hangját nagyon
szeretem, és sokoldalúságát ismét bizonyította, amikor egy
Depeche Mode feldolgozásban állt helyt. Viszonylag hosszú bulit
nyomhattak a nagyszínpadon, aminek során több régi tagot is
színpadra szólítottak, többek között a régi énekest és
billentyűst, akikkel olyan dalokat nyomtak el például, mint a
With Brush of Madness. Ha sikerül elintézni egy interjút velük,
biztosan lesz néhány kérdésem számukra.
Sokat vártam a MORTIIS-tól. Talán többet is mint kellett volna.
Jelenkori munkásságát nem ismerem, de két lemezét hallva (Keiser
Av En Dimensjon Ukjent és Crypt of the Wizard), valamint rövid
Emperoros szereplését ismerve egy ütős bulira számítottam.
Elkezdődött az intro, majd nem akart abbamaradni. Rá kellett
jöjjek, hogy egy alapra játszanak rá. Kb. 0.0007 sec alatt
hagytam el a környéket, mivel a Backstage Pubban végre kezdett
az est fénypontja, a CHRISTIAN EPIDEMIC!!!
Több változás is történt a zenekarban mostanában. Az
énekes-basszer Zsüli egyszer elment, majd visszajött, majd mégis
elment, így egy vadiúj felállás lépett fel. Gondolom nem én
voltam az egyetlen aki nagyon várta ezt a koncertet. Visszatért
az első lemezen basszerező Nagy László szolid megjelenéssel,
rövid hajjal, de ugyanolyan pincemély hörgéssel, mint amit az
Isteni Orgián lehet hallani. Az új énekes pedig Pósfai József
lett, akinek a hangja Hummel Barni állítása szerint nagyon
hasonlít Zsüliére. Erről mi is meggyőződhettünk, ugyanis a srác
valami iszonyatosan elementási erővel kezdett károgni, pontosan
úgy, ahogy nagyon sokan elvárták tőle abban a teremben. Nagyon
kitett magáért, látszott rajta, hogy neki is fontos ennek a
bulinak a sikere. Ugyan
hiányozni fog Zsüli a koncertekről, de hibátlan utódot sikerült
találniuk. A buli elején a korai Fájdalom koronája című szám
mellett néhány 2005-ös dalt kaptunk, majd előkerültek a régi
szerzemények, zárásként pedig a "sláger", az Újjászületett. A
legboldogabb nap az életemben az lesz, amikor hallhatom a
Silentiumot, valamint az Ördögi anyagot élőben, bár nem tudom
erre valaha is sor kerül-e.
A buli után a srácok is eleresztették magukat, később többüket
láttam nemszomjas állapotban, de meg is volt minden okuk az
ünneplésre :)
A teljesen megtelt és befülledt teremben Epidemicék után lépett
fel az AGREGATOR. A kő-rajongók természetesen végigénekelték az
összes nótát. Végig attól féltem, hogy Mikus számára a plafon
esetleg alacsonynak bizonyul, de szerencsére ez alaptalannak
bizonyult. Frontemberként nagyon tud valamit, és
énekesteljesítménye sem utolsó. A zenekar egyébként idén tíz
éves és ennek kapcsán nemrég egy interjút is készítettünk velük,
amit a megfelelő rovatban el tudtok olvasni, ha még nem tettétek
meg.
Az őrlő death buli után a nagyszínpadhoz mentem a DALRIADA
bulijára. Hát mit mondjak: rövid és szar hangosítású volt. Nem a
tagokon múlt, ők beleadtak mindent, de a csúszás miatt nem
játszhatták el szokásos műsorukat. Mivel ez elvileg a Kikelet
lemezbemutató bulija volt, ezért több nótát is kaptunk az új
lemezről. Ficzek Andrásnak köszönhetően itt a pontos setlist:
Vérző ima
Galamb
Búcsúzó
Téli ének
Néma harangok
Szentföld
Tűzhozó
Walesi bárdok - Ötszáz máglya
Védj meg láng 1. rész
Amit kifogásolnék, az Binder Laura színpadi mozgása, sajnos
kimerül az egy helyben headbangelésben. Elhiszem, hogy a tiszta
éneklés érdekében nem lehet ugrálni, de nekem úgy tűnt (és nem
csak most hanem korábban is) mintha unná az egészet. Na majd
Rockmaraton többet játszanak remélem...
Majd' három év után lépett újra színpadra a NEVERGREEN... Bob
Macura és Matlári Miklós félretették az ellentéteket és két új
taggal ismét színpadra léptek a Gothicán. Ugyan 2005-ben volt
egy pár perces Amok + Green Division együttműködés, de az azért
mégsem igazi Nevergreen. De most...
Eleinte nem úgy tűnt mintha erejük teljében lennének. Valami baj
volt a billentyűscuccal, az emeletes szinti egyik fele le is
csúszott, két szám közötti szünetben ki kellett vinni. Úgy
láttam Matlári ideges is volt amiatt, hogy a nagy visszatérést
egy ilyen közjáték rontja. Az új gitáros, valamilyen Miroslav,
sajnos nem tudtam megjegyezni a pontos nevét, valami eszméletlen
nagy állat. Olyan szólókat tekert, hogy csak néztem. A
hangzással sem volt semmi gond. Milánnal megállapítottuk, hogy
ilyen jót a PeCsában még nem hallottunk, a februári Hammerfall
nem szólt így. A keverőpult mögé álltunk és onnan hallgatóztunk,
a technikusok nagyon kitettek magukért az alkalom emlékére.
A koncerttel egyidőben jelentették be, hogy készül az új
Nevergreen lemez Erős, mint a halál címmel. A zenekar az idén
többször is megindul, többek között a május 26-i Egri
Rockfesztiválon is fellépnek, ahol minden valószínűség szerint a
Karcolatból is ott lesz valaki, hogy beszámoljon.
A végén újra nyergelte a lovát a barbár, majd a halottaiból
feltámadt Nevergreen levonult a színpadról. Megpróbálok szerezni
egy pontos setlistet, az enyém ugyanis sajnos elég hézagos.
Számunkra a TESSTIMONY koncertjével zárult az este. Kb. fél
3-kor kezdtek, de kirobbanó formában, határtalan agresszióval és
Tóth Balázs dühödt hörgésével. Végigfutotta az egész színpadot,
miközben több méternyi mikrofonzsinórt tekert a karjára. A
közönséggel végig tartotta a kapcsolatot ("...kicsit pörögjetek,
a kurva anyátokat!"), mondott egy-két vicceset ("egy feldolgozás
jön az Ossiantól, Acélcock címmel"), valamint észrevette, hogy
többen vagyunk, noha az új lemezük még nem jelent meg. A végén
megköszönte, hogy eljöttünk és hogy ők is eljöttek. Szóval nem
volt unalmas koncert. Egy nótára a Sin of Kainos Cathar is
színpadra lépett, bár elég nagy kilengése volt, azért olyan
erővel tolta végig azt a három percet, hogy Balázs meg is
jegyezte a végén, nem érdemes vele "duettet énekelni". Szóval
egy arcbamászós black metal buli volt, pontosan ilyenre
számítottam.
Vegyes volt az idei Gothica felhozatala, mélypontok váltakoztak
katarzissal, a külföldiek közül egyik sem volt kiemelkedő,
hiányzott egy két évvel ezelőtti Haggard-szintű produkció, de a
magyarok közül néhányan igencsak kitettek magukért. Igazán
kíváncsi lennék, hogy idén ősszel ismét lesz-e ilyesmi, vagy
ezentúl ráállnak a másfél éves periódusokra. Mindenesetre még
meg kell gondolnom, hogy a következőre is elmegyek-e.
Sonny fotói
Szilvi fotói
Csabi beszámolója
|
|