Szabó Tibornak
hívnak. Már egész fiatal koromban nagy érdeklődést
mutattam az autók iránt. Megismertem az autók márkáját a
jelzésük alapján, nem csak a keleti típusokét, hanem a
nyugati autókét is. Ha megkérdezték tőlem, hogy ”Mi
leszel, ha nagy leszel?”, a válasz: autószerelő. Akkor
persze ez még nem volt tudatos. 6. osztályos koromban, a
nyári szünetben az egyik barátomnál voltam, akinek az
apukája maszekként autószereléssel foglalkozott. Ezen a
nyáron sok időt töltöttem a barátomnál, de főleg a
műhelyben lábatlankodtam. Erre az időszakra tehető, hogy
beleszerettem a benzingőz és az olaj illatába. Talán
ekkor tudatosodott bennem, hogy felnőttként
autójavítással szeretnék foglalkozni. Az elkövetkező
nyáron egyre több időt töltöttem a műhelyben és már
kisebb feladatokkal is megbíztak. Nagyon örültem, ha meg
tudtam oldani a rám bízott feladatot és nagy
sikerélménnyel töltött el. Eljött a pályaválasztás ideje
és beadtam a jelentkezésemet autószerelő, és
karosszérialakatos szakmákra. Akkortájt az autószerelő
szakma nagyon divatos volt. Túljelentkezés miatt nem is
sikerült felvételt nyernem autószerelőnek. Ezért maradt
a karosszérialakatos szakma. Akkor kissé lehangolt, hogy
nem a hőn áhított szakmát tanulhatom. De az első szakmai
hétvégén már teljesen másképp vélekedtem. Kiderült
számomra, hogy a lakatos munka sokkal összetettebb,
izgalmasabb, látványosabb és nagyobb szakmai kihívást
jelent számomra és az alkotási vágyamat is jobban
kielégíti. Ma már örülök, hogy így alakult. Az iskolás
évek alatt kezdett bennem körvonalazódni a gondolat,
hogy egyszer majd saját műhelyben vállalkozóként
dolgozzam. Ezért már az iskolás éveim alatt gyűjtöttem a
szerszámokat. A haverok motorjának bütyköléséből
származó jövedelmet mindig szerszámok vásárlásába
fektettem. Ezen időszakban névnapra, szülinapra,
karácsonyra mindig szerszámot kértem. Az alapvető
dolgaim így gyűltek össze.
1985-ben végeztem, mint karosszérialakatos. Ekkor már
tudatosan készültem arra, hogy független legyek. De
ennek feltétele 2 év szakmai gyakorlat és mestervizsga
volt. A szakmai gyakorlati idő megszerzéséhez
elhelyezkedtem a MICOP autó szervizében. Közben másfél
év kényszerpihenő katonai szolgálat.
1991-ben sikeres mestervizsgát tettem, 1992-ben
kiváltottam a vállalkozói igazolványt.
Azóta saját műhelyemben dolgozom és arra törekszem, hogy
minél jobb és korszerűbb eszközökkel és szerszámokkal
szereljem fel a munkahelyem. A 2008-as évben
átalakítottam és kibővítettem a műhelyt, így most 70 m².
Vásároltam bele egy ollós emelőt is, ami megkönnyíti a
munkavégzést. Ezáltal még pontosabb és precízebb munkát
tudok végezni. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert
azzal foglalkozhatom, ami egyben a hobbim is.
|