ZALA MEGYE KASTÉLYAI
Alsórajk
Koller-kastély: Alsórajk község Zala megyében, a Zalai-dombság területén, a Principális-csatorna völgyében fekszik. A település központi részén, hatalmas fákból álló parkjában található az egykori Koller uradalmi kastély, amely 1870-ben épült. 620 m2 alapterületu, 14 helyiséget tartalmaz. Az épület alatt 140 nm-es boltíves pince húzódik . Teljes köru felújítást igényel . Parkosított, osfás 7500 nm telekterület öleli körbe a kúria épületet. A Koller család az utolsó földesura volt a falunak, a második világháborút követoen, az akkor még nívós kastélyba az állami gazdaság rendezkedett be. A rendszerváltás után 1990-tol az épület és a patinás park az önkormányzaté lett, ide költözött a polgármesteri hivatal, a könyvtár, s itt alakították ki a Strobl-hagyaték múzeumát is. 2007-ben a kastélyt, azért, hogy megmentsék az utókornak, külföldinek adták el, s azóta az értékes birtok gazdát gazdára cserélt, a mostani budapesti tulajdonosa is árulja. Mivel magánbirtok, az önkormányzat nem gondozza a parkot, erre kapacitása sincs. Az épület állaga egyre romlik, félo, hogy hamarosan menthetetlenné válik…
Balatongyörök
Festetics-kastély: A falu idegenforgalmi központjában, a villasoron áll a festői szépségű Kastély Üdülőszálló, amely 1931-ben épült, neobarokk stílusban. Építtetője Festetics (II.) Tasziló. Gondosan rendezett parkját és rózsakertjét évről évre megcsodálják az idelátogató vendégek.
Becsehely
Schmidt-kastély: Becsehely földesura 1830-tól 1860-ig Csúzy Pál volt, aki az 1848/49-es szabadságharcban jelentős szerepet vállalt Deák Ferenc oldalán. Halála után Kovács Sebestyén Miklós lett a falu kegyura. Az 1940-ben Becsehelyhez kapcsolt Pola pedig Schmidt Ottó és Kornél tulajdona volt. A közelmúltban renovált Schmidt-kastély jelenleg magánkézben van.
Bezeréd
Békássy-kastély: A kastélynak csak romjai láthatók. Bezerédj Elek, aki
részt vett az 1848-as szabadságharcban, annak elülte után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Európai műveltségű, irodalmat és tudományokat kedvelő ember volt, akire angliai útjai során tett mély hatást a gótika és a neogótika. Ezen stílus jegyében alakította át a zsennyei kastélyt, a bezerédi építése pedig az ő tervei szerint történt. Bezerédj az alkalmazandó részletformákat is meghatározta, valamint személyesen ellenőrizte az építkezés menetét is. A kastélyt eleinte vadász-, majd udvarházként használták. A birtok mellett létesült egy halastó is, amely ma is látható. Bezerédj Elek lánya, Emma békási Békássy Istvánnal kötött házasságot, így halála után a Békássy família tulajdonába került Zsennye és Bezeréd. Az 1935-ös gazdacímtár szerint a birtok tulajdonosa még ekkor is Békássy István volt, aki pedig még 1915-ben elesett a háborúban. A II. világháború után már 1945. szeptember 21-én megkezdodött a földosztás, de az ismétlődő panaszok miatt végül 1947 márciusáig elhúzódott. A kiosztott föld Békássy István tulajdona volt, birtokából előbb 319 kh-t, majd később újabb 156 kh-t osztottak ki. Békássyék ezután elmentek a faluból, az egyik fiú, Ádám ma Svédországban él, a másik, Péter pedig Badacsonyban. Az üresen maradt kastély egy részét már ekkor lerombolták, minden mozdíthatót elvittek belőle. Aligha meglepő módon később több környékbeli házban -szomszéd falvakban is -lehetett találni a kastélyból származó berendezési tárgyakat velencei tükörtől kezdve a domborműves kályháig. A megüresedett rezidenciába ekkor cselédek költöztek be, majd 1959 után a megalakuló Szabad Nép TSZ központja lett. A 70-es évektől kezdve a maradék épületet is bontani kezdték, mivel a falu csak mint építőanyagforrásra, és nem mint műemlékre tekintett rá. A halálos döfést a rendszerváltás után kapta, mikor üresen maradt. Ekkor több magánszemély tulajdona lett egymás után. Ma már szinte mindenki lemondott az épületről, amelynek csak néhány fala, és beomlott pincéje van meg, mélyen az erdőben a Bezerédtől 2 km-re lévő Külsőmajor mellett. Egyedül a sírkápolna maradt fenn épségben, ehhez az egykoron a birtokosok által telepített fasorral szegélyezett út vezet.
Bókaháza
Botka-kastély: Parkban, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, csonkakontyolt nyeregtetős épület, részben újabb tetőtér beépítéssel. K-i és Ny-i homlokzatán egy-egy, enyhén előrelépő rizalit. A szalagkeretes ablakokat a földszinten vízszintes, az emeleten íves szemöldökpárkány koronázza. A nyílástengelyeket a lábazattól az emeleti ablakok szemöldökpárkányig futó faltükrök kapcsolják egybe. Az épület Ny-i homlokzatán a kosáríves keretezésű, egyenes záradékú bejárati ajtót, két oszlopra támaszkodó, újonnan épített, vasrácsos mellvédű erkély hangsúlyozza. Kéttraktusos elrendezésű, részben csehsüveg boltozatos helyiségekkel, több helyen újabb álmennyezettel. Építtette késő barokk stílusban a Botka család 1787-ben. 2002-ben jelentősen felújítva. Parkjában, a kastélytól ÉNy-ra, téglalap alaprajzú gazdasági épület és Szűz Mária-szobor, állíttatta Botka Mihály 1909-ben.
Budafapuszta
Zichy-vadászkastély: 1924-ben a csodálatos természeti környezetben lévő dimbes-dombos, erdős tájon fekvő 
Budafapusztán a Zichy család intézőjének Beivel Istvánnak irányításával itt vadászkastély építésébe kezdtek, mely 1926-ra el is készült. A park nyugati oldalán álló vadászházat báró Zichy Iván építette, aki II. világháború előtt tulajdonosa volt a vadászháznak és környék erdei egy részének is. A kastély köré parkot és a völgyben kis tavat is építettek. A kastély körül Beivel megbízásából parkot ültettek, ahol kavicsos sétautakat, a völgyben pedig kis tavat alakítottak ki. A parkot 10-12 fő állandóan gondozta, idegenek nem látogathatták. A vadászkastélyt leginkább ősszel, szarvasvadászat idején használták. Ilyenkor a báró családtagjai, vendégei tartózkodtak itt. Az 1930-as évek elején a terület birtokosa, báró Rubidó Zichy Iván, adósságait törlesztendő, a vadászház környékén lévő szép bükkösöket, tölgyeseket letaroltatta. Ekkor alakultak ki nagyrészt sarj eredetű gyertyános és cseres rontott erdők. Budafapuszta a Zichy család birtokában volt egészen a 20. század elejéig, majd államosították. A II. világháború után a vadászház szolgálati lakásként, erdészeti irodaként funkcionált. 1987-ben teljesen felújításra került, ekkor nyerte el a jelenlegi formáját, azóta vadászházként üzemelteti a Zalaerdő Rt. Letenyei Erdészete. 1959-ben alakították ki a kertet, a Zichy család vadászkastélyának 46 hektáros parkja területén, arra építve; ahol 132 fenyő-, valamint 88 lomblevelű fa és cserjefaj látható, s völgyzárógátas tavak színesítik a növénykertet. A leglátványosabbak talán a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők.
Csapi
Niczky-kastély: A 19. sz. végén gróf Niczky Malvin trencsényi birtokos vadászkastélyt épített Csapin, illetve nevéhez köthető a szőlőművelés meghonosítása is. Az 1800-as években épült műemlék jellegű, helyi védettség alatt álló Niczky-kastély, jelenleg kollégiumként működik.
Egervár
Széchenyi-Solymosi-várkastély: A településtől K-re, a Vasboldogasszony felé vezető út mellett álló, négy saroktornyos, négy és háromszintes szárnyakból álló épület. A kastély É-i oldalát a saroktornyok külső vonalában kerítésfal zárja le, melyben kapu nyílik. Az épületszárnyak nyeregtetősek, a saroktornyok manzárdtetősek. A D-i és Ny-i szárnyak udvari homlokzatain újonnan beüvegezett, árkádos folyosók húzódnak. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, az első és második szint részben boltozott. A mocsaras területen a 13. században épült favár helyén Egervári László horvát–szalvón–dalmát bán építtette a várat 1476–1490 között. Nádasdy Ferenc állíttatta helyre az 1540-es években. Mai formáját az 1560-as években nyerte, amikor Nádasdy Kristóf négy oldalról zárt, sarokbástyás, olasz rendszerű, reneszánsz várrá építtette. 1671-ben Széchényi György kalocsai érsek szerezte meg. 1712 körül Széchényi Zsigmond kastéllyá alakíttatta, az É-i szárnyat lebontatva, U alaprajzúvá téve az épületet, második emelettel bővíttette a megmaradó három szárnyat, valamint az udvari homlokzatok elé árkádos folyosót építtetett. A K-i szárnyban fia, Széchényi Ignác 1758-ban kápolnát építtetett. 1873-ban a Solymossy család birtokába került. Jelenleg szálloda.
Gutorfölde
Rádiháza: Bartha-kúria: A település a Bartha családé volt. Bartha László 1912-ben kezdte meg itt híres ménese kialakítását. Ez idő tájt épülhetett kúriája is, melyet később, 1988-ban szállodává alakítottak át.
Karmacs
Botka-kastély: A helyi birtokos Botka család a 19. század elején építtethette fel itteni kastélyát, amirol többet egyelore nem tudok, valószínuleg már nem áll.
Kehidakustány
Deák-kúria: Dombon, szabadon álló épületegyüttes. A Kúria u. felől, 
falazott kerítésfalakkal határolt út vezet a parkban álló egykori Deák-kúriához. Az épület L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület, az É-i szárny udvar felőli végén rizalittal, a K-i szárnyon középrizalittal. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, a K-i szárnyban csehsüveg boltozattal fedett helyiségek, az É-i szárnyban egy dongaboltozatos helyiség van, a többi síkmennyezetes. Részben 19. századi nyílászárók és berendezés. Az épület helyén a 16. század elején épült udvarház nyomai kerültek elő. Az É-i szárny boltozott része 17. századi. A kúriát az 1740-es években építtette ki a Hertelendy család. 1804-től a Deák család tulajdonában volt. 1854-től gróf Széchenyi Ödön, az 1870-es évektől a Baronyi, majd a század végén a Károlyi család birtokolta.1925-től kincstári tulajdonba került. 2003-ban helyreállítva. Az épület telkén: mezőgazdasági szakiskola épülete, 1925 után emelték. Mögötte L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület, 19. század közepe. Az egykori majorsági területen egy 20. század eleji malomépület áll. A kúria udvarán Deák Ferenc mellszobra, 1928. A kehidai védett terület a "haza bölcsének", Deák Ferencnek egykori kúriáját övező park. A földszintes, L alakú kúriát a Hertelendy család építtette a kehidai vár helyére 1770 körül, mely örökségként került a Deák család birtokába. Deák Ferenc látogatására a kor több híressége is megfordult itt, így Vörösmarty Mihály vagy a szomszédos Zalacsányból származó, 1849 októberében kivégzett Csányi László, a Szemere-féle forradalmi kabinet minisztere. A múlt századi szecessziós átalakítás ellenére az eredeti alakját megőrző épület falán emléktábla, előtte Zala György által készített szobor őrzi a megye méltán híres fiának, Deák Ferencnek emlékét. A parkban megtalálhatjuk a kor nagy emberének emlékkővel megjelölt pihenőhelyét. Az eredeti felirat így szólt: "Deák Ferenc kedvenc hűselője". Itt állt egy 2,35 m törzskerületű korai juharfa, melynek terebélyes (18 m-es átmérőjű) koronája alatt gyakran pihent Deák. Sajnos ezt az árnyadó, hatalmas korai juhart nem sikerült a pusztulástól megmenteni, de a park 6 m-es törzskerületű, villásan elágazó fekete nyárfája, nagyméretű lucfenyői, idős puszpángbokrai között járva - ha csak rövid időre is -, de óhatatlanul megérint bennünket a múlt hangulata. A park területén iskola működik, a kúria épületében múzeum kialakítása van folyamatban.
Kerecseny
Ungjakabfa: Kövess-kastély: Ungjakabfa major 1,5 km-re északra fekszik Kerecsenytől. Ma már csak a 18. században épült, jelenlegi állapotában romos kastélyépület található itt, az elvadult parkban, bármiféle melléképület nélkül. A báró kövessházai Kövess család építtette. Alapterülete 982 m², egyemeletes, téglalap alaprajzú épület. Jelenleg vevőre vár.
Keszthely
Festetics-kastély: Hazánk egyik legnagyobb és legreprezentatívabb kastélyát találjuk Keszthelyen. Ez a 4. legnagyobb, 101 helyiséggel bír. Építését Festetics Kristóf kezdte meg 1745-ben a Pethő-család korábbi udvarházának helyén, az épület környezetében barokk kertet hozva létre. A tájképi kert kialakítása - a barokk kert fokozatos átalakításával - a Georgikont (Európa egyik első gazdasági szakiskoláját) alapító Festetics György nevéhez fűződik. Az ő kezdeményezésére tartották évről-évre itt a "Helikon ünnepségeket" az irodalom támogatására. 1817-18-ban emlékfát ültetnek Kazinczynak, Csokonainak, Kisfaludy Sándornak és Berzsenyi Dánielnek. Ekkor épül meg a parkban a Mulatóház, az 
Oroszlános-kút és a Békás-tó, amelyben a teknőcöket nevelték a konyhára. A kastély és a kert újabb nagyszabású átalakítására 1883-87 között került sor Festetics Tasziló herceg megbízásából. Ekkor bővítették a mai méretűvé a kastélyt, a park területét pedig 72 kat. holdra növelték. A park átalakításának tervezője az angol E. H. Millner. Az ő tervei alapján épült meg a kastély előtti félkör alaprajzú területen, valamint a hajdani francia-barokk kert helyén a pleasure ground, nyírott sárgalombú tiszafáival és díszes szökőkútjaival, neobarokk kapuival. A II. világháború után a hatalmas tájképi kert területe jelentősen csökkent, a kastélytól távolabbi terület ma a Honvédséghez tartozik. Jelenleg a hajdani parkot forgalmas közút szeli ketté, egyes parkrészeket beépítettek. A kastélymúzeum körüli, ma is látogatható, gondozott rész azonban így is hazánk egyik legszebb kastélykertje. A múlt század elején épült a fenékpusztai majorság - Nagy Teodorik császár szülőhelyének romjai helyén - szép majorsági épületekkel, melynek ménese világhírű volt. Innen indították útjára az első balatoni hajót. Kikötőjében Szent Ilona szobra állt, amely ma Keszthelyen, a kastélyparkban látható. A keszthelyi kastélyból lovaglóút vezet Fenékpusztára, amelyet egyedülálló - védett - feketefenyő-sor szegélyez. Parkjában, szabadon álló, megközelítőleg U alaprajzú, az U külső szárnyainál egy-egy oldalszárnnyal bővített rendszerű, egy-és kétemeletes, manzárdtetős épület, tetőtér beépítéssel. A sarkokon rizalitok, poligonális sarokpavilonok emelkednek, manzárd vagy kupola jellegű lefedéssel. A megközelítőleg középtengelyben lévő háromemeletes torony hagymasisakos. A főszárny középrizalitján, törtíves keretezésben a Festetics család címere, az udvari, korsódíszes oromzaton, ugyancsak címerdísz, a ballusztereken egy-egy szoborral. Egy, illetve kéttraktusos, oldalfolyosós alaprajzi elrendezésű. A barokk eredetű szárnyban részben boltozott terek. Több történeti burkolatú és berendezésű tér: hangversenyterem, kápolna, könyvtár, lépcsőház. A kastély helyén a 15. század közepe táján a Gersi Pethők kúriája állt, itt volt a Szent Márton-plébániatemplom, melynek hajóját 1816-ban, tornyát 1880-ban bontották le. A kastély építését, a birtokot 1739-ben megszerző, gróf Festetics Kristóf kezdte el, 1745-ben. Az U alaprajzú épület terve 1755-ben készült (építész: Hofstädter Kristóf). 1769–1770-ben a meghosszabbított szárnyak végére egy-egy derékszögű toldalékot építenek (építész: Hofstädter Kristóf), ekkor épült az orangerie is. 1799–1800-ban a kastélyt gróf Festetics György átalakíttatta (tervező: Rantz János György. Mesterek: lakatosmunkák: Dobrolán József; kőfaragó munkák: Zitterbarth József; könyvtári bútorok, berakásos padló: 1801, Kerbl János asztalos; kápolna és levéltár szobrászati és stukkó munkái: 1804, Martin Gigl zágrábi mester, szobrok: Augustin Rabatzi bécsi mester; egyéb stukkó munkák: Vathner Mátyás). Gróf Festetics Tasziló 1883-ban kezdte meg a kastély nagyszabású átalakítását (építészek: Viktor Rumpelmayer bécsi építész, 1884-ben bekövetkezett halála után Gustav Haas és Maximilian Paschkisch). A kastély É-i szárnyát lebontották, helyére új, tornyos középrésszel ellátott épület került, ekkor kapta a kastély egésze a manzárdtetőt. (Mesterek: Josef Probst bécsi szobrász; Köck Antal kőfaragó; kovácsoltvas kerítés és kapuk, 1887, Marton Lajos pozsonyi mester; kovácsoltvas kandeláberek, erkély- és lépcsőrácsok, 1887, Biró Antal műlakatos). 18. század végén készült el az első angolpark gróf Festetics György megbízásából. A kertet 1886-1889 között alakították át (H.E. Milner angol kertészmérnök). 1893-ban megszüntették a főhomlokzat előtt haladó utcát, és a kastély előtt íves területet alakítottak ki. A parkot magas kőkerítéssel vették körül, főkapu, 1889 (építész: Hencz Antal). A park területén további melléképületek, a most egészségházként működő egykori ispotály; az egykori cselédház téglalap alaprajzú, földszintes, K-i oldalról a kastély kőfala által határolt, nyeregtetős, síkfödémes épülete; valamint a mosóház. A kastélyparkot É-ról a lovarda téglalap alaprajzú, pavilonokkal tagolt tömegű, a középrizaliton egyemeletes, többi részén magasföldszintes, manzárdtetős, öntöttvas oszlopokra támaszkodó belső terű épületegyüttese zárja le. A park területén további elbontott épületek maradványai és katonai objektumok állnak, két 20. századi téglalap alaprajzú, kétszintes, lapos tetős épület. A parkban, a D-i épületszárnyhoz közel, Oroszlános-kút, 19. század eleje (Joseph Klieber) és egy Immaculata-szobor áll. Az É-i szárny Ny-i végében Szent Ilona-szobor található. A kastélykert homlokzatának középtengelyében gróf Festetics György bronzszobra áll.
Fenékpuszta: Festetics-kiskastély: Fenékpuszta gazdasági épületeit, s később a kiskastélyt 1820-ban kezdte el építtetni 
a Festetics család. Fénykorát az itt tartott és tenyésztett versenylovakból álló híres fenékpusztai ménesnek köszönhette. A kiskastély adott otthont Európa híres versenyistállói tulajdonosainak és vezetőinek, akik mind-mind a Festetics család vendégei voltak. A lótenyésztés egészen 1938-ig folyt az egykori birtokon. Keszthelytől 6 km-re D-re elterülő major, a 71-es út és a védett feketefenyő-sor között. A három udvar köré szervezett épületegyüttes a majorság K-i telekhatára mellett, É-D-i hossztengellyel helyezkedik el. A középső udvarban, a K-i telekhatárhoz legközelebb, a Festetics-kúria áll. Téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. K-i homlokzata előtt öt pillére támaszkodó emeletes középrizalit. A földszintjén nyitott kocsiáthajtó, fölötte öntöttvas korlátos erkély. Kéttraktusos alaprajzi elrendezésű, síkmennyezetes terek, a kocsiáthajtó csehsüveg boltozattal fedett. Az épülettel párhuzamosan, Ny felé helyezkedik el az egykori szekérszín, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épülete, amely jelenleg kéttraktusos alaprajzi elrendezésű, lakásoknak átalakítva. Ettől Ny-ra, párhuzamosan található az egykori ököristálló épülete. Földszintes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős, jelenleg kéttraktusos elrendezésű, lakásoknak átalakítva. A középső udvartól É-ra található egy földszintes, L alakú épület, amely az É-i udvart K-i és D-i irányban zárja le. Rövidebb É-D-i tengelyű szárnya, amely D-i irányban túlnyúlik a merőleges száron, az egykori borjúistálló, amely téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, oszlopos, portikuszos épület. A homlokzati portikuszból itt csak a négy, toszkán fejezetes oszlop áll, lezárás nélkül. Belső terében fatartókra támaszkodó fafödém. Az épület hosszabb, K-Ny-i tengelyű szárnya, az egykori cselédlakások épülete, amely földszintes, kontyolt nyeregtetős, kéttraktusos elrendezésű, síkmennyezetes terekkel. Ettől az épülettől É-ra, É-D-i tengellyel, az udvar közepén áll a gulyaistálló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épülete, középtengelyében két vízszintes záradékú bejárattal, homlokzatain falpilléres tagolással. A középső udvartól D-re található a megközelítőleg U alaprajzú, földszintes, nyeregtetős kancaistálló és csikóslakás.
Kisgörbő
Bezerédi-kúria: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, csonkakontyolt nyeregtetős épület. K-i homlokzata előtt, középtengelyben, két pillérre támaszkodó, újonnan épített portikusz, K-i homlokzatán három, kosáríves, mellvédes, újonnan beüvegezett nyílás. Ny-i homlokzata előtt kettő, ugyancsak pillérekre támaszkodó, nyeregtetős portikusz. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, részben átalakítva. Az egykori kocsiáthajtóban hevederekkel tagolt csehsüveg boltozat, a helyiségekben fiókos dongaboltozat. Erősen átalakítva. Épült a 18. század második felében. Parkja elpusztult.
Letenye
Andrássy-Szapáry-kastély: A kastélyt a Szapáry család építtette a 18. század közepén, amelyet 1820-ban klasszicista stílusban alakítottak át. Később az Andrássy család tulajdonába került épületet eklektikus stílusban építették át. A műemlék jellegű épület körül kialakított park körülbelül 5,6 hektár. A parkban látható az 1894-ben emelt Kossuth emlékoszlop és itt kapott helyet a városi könyvtár Makovecz Imre által tervezett 
impozáns épülete is. A park élőfa gyűjteménye jelentős, annak ellenére, hogy a II. világháború idején súlyos veszteséget szenvedett. Kiemelkedő értéke a kastély mögött elhelyezkedő 550 cm törzs körméretű és mintegy 30 m-es koronaátmérővel rendelkező, gigantikus méretű platánfa. Tőle nem messze a két terebélyes bokorrá nőtt tiszafa és az északkeleti részén elhelyezkedő szintén hatalmas méretű kocsányos tölgyek, az egykori park napjainkra megmaradt matuzsálem korú tanúfái. Megcsodálhatjuk a két közepes méretű, de szép virágdíszben pompázó trombitafát. Érdekessége a parknak a gyertyánlugas, mely az idejében végzett szakszerű nyesések elmaradása miatt sokat veszített eredeti szépségéből. A közel száz fajból álló lomb- és tűlevelű fa- és cserjegyűjteményben a tűlevelű fafajok közül előfordul a luc-, fekete-, jegenye- és duglaszfenyő, az oregoni ciprusok számos faja és az 1690-ban Japánban E. Kempfer holland orvos által felfedezett és a buddhisták előtt rendkívül nagy tekintélynek örvendő legősibb ma élő fafaj, a páfrányfenyő. A lombosfák közül a piramis tölgy, a tulipánfa, a kislevelű hárs, a mezei, az ezüst, a hegyi, a zöld és a tatárjuhar mellett a kevésbé ismert japánjuhar, a dió, a fekete dió, a magas kőris, a szomorúfűz, a vadgesztenye, a nyír, a szürke nyár, a zselnicemeggy, a cseresznye, a mirabolánszilva stb. fordul elő. A cserjék közül említést érdemelnek a magas díszítő értékű madárbirsfajok, a magnóliák, a nyári orgonák, a gyöngyvesszők, a hóbogyó, a labdarózsa, a kökény, az orgona, a mogyoró, a mogyorós hólyagfa, a mályvarózsa, az aranyribiszke stb. A park a község egyik kedvelt pihenőparkja, az épületek rendeltetése alapján Letenye kulturális központja is itt alakult ki. Település központjában, parkban, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület. D-i homlokzata előtt timpanonnal lezárt középrizalit, előtte oszloppárokra támaszkodó öntöttvas korlátos erkély. Az épület DK-i és DNy-i sarkához négyzetes alaprajzú, földszintes, lapos tetős toldalékok csatlakoznak, tetejükön falazott, sarkain vázadíszes mellvédű terasszal. A földszint kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, helyiségei csehsüveg boltozatosak. Az emeleten részben átalakított alaprajzi rendszer, síkmennyezetes terekkel. Az emeletre háromkarú, boltozott főlépcsőház vezet. Falkép: historizáló díszítőfestés maradványai az emeleten, 19. század vége. Építtette Szapáry Péter 1760-as években. 1830 körül házasság révén az Andrássy család birtokába került. Az épületet gróf Andrássy Károly klasszicista stílusban átalakíttatta. A 19. század második felében historizáló stílusban építették át. Jelenleg művelődési ház. Az egykori kastélyparkban: Kossuth emlékoszlop, 1894; a kastélytól ÉNy-ra, az utcavonalon, téglalap alaprajzú, földszintes, kontytetős melléképület; a kastélytól ÉK-re tizenkétszög alaprajzú könyvtárépület (1986).
Magyarszerdahely
Újnéppuszta: Ébenspanger-kastély: Az 1800-as évek közepén Ébenspanger Lipót földbirtokos újnéppusztai birtokán kastélyt épített, és mintaszeru mezogazdasági tevékenységet folytatott. A háború során megrongált, kifosztott kastélyépület 1947-ben került a Népjóléti Minisztérium kezelésébe „Járási Szeretetház” néven. Az épület mai jellegét a század eleje óta orzi. A szociális otthon 1950-ben kezdte meg muködését 30 férohellyel. Lakói idos, magára hagyott, tehetetlen emberek voltak. 1959-ben 70 férohelyre bovített – mai megnevezéssel pszichiátriai betegek – otthonává vált. Az épületben egy szociális otthon muködik, nem látogatható! A falutól kb 1 km-re K-re, Újnéppusztán áll.
Mihályfa
Új Forintos-kúria: Kontyolt nyeregtetős épület, amelyhez Ny-felől szabálytalan alaprajzú, D-felől téglalap alaprajzú toldalékok kapcsolódnak. A Ny-i oldalán nyíló bejáratát két, féloszlopra támaszkodó portikusz kereteli. É-i homlokzatának oromfalán évszám: 1836. Az É-i épületrész egy csehsüveg boltozatos helyiségét kivéve, síkfödémes terek, átépített alaprajzi rendszer. A régi Forintos-kúria birtokosa, Forintos Károly, 1791-ben kezdte meg az újabb Forintos-kúria építését. Az épületet 1836-ban átépítették. Ekkor falazhatták be a Ny-i homlokzat barokk eredetű kosáríves tornácát. Az 1960-as években végzett átépítéskor nyílászáróit kicserélték. Az épület udvarában két, téglalap alaprajzú, nyereg-, illetve kontyolt nyeregtetős majorsági épület.
Régi Forintos-kúria: Az r. k. plébániatemplomtól Ny-ra, szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. É-i homlokzatán historizáló vakolat-architektúra, timpanonos előcsarnok maradványával. D-i és Ny-i homlokzatain kosáríves, oszlopos, mellvédes tornác, részben beüvegezve, illetve befalazva. Egytraktusos alaprajzi elrendezésű, a helyiségekben teknőboltozat, a folyosón fiókos dongaboltozat. A Ny-i épületrészben stukkódíszes, teknőboltozatos díszterem, a D-i épületrészben átalakított szabadkéményes konyha. Nyílászárók, vasalatok, 18–19. század, padlástérben szétbontott klasszicista kályha. A 18. század közepén Forintos Ádám építtette. A 19. és 20. század első felében többször átalakítva. Historizáló homlokzata is ebből az időből való. 1931–1988 között r. k. plébániaház volt.
Misefa
Fábiánics-kastély: A kastélyt a 19. században Fábiánics Ignác királyi főtanácsos és főjegyző építtette. Az épület klasszicista pompáját Bosnyák Géza az Első Magyar Takarékpénztár egyik alapítója teljesítette ki. A II. világháborút követően az építmény pincéjének nagyobb részét, első emeletét elbontották, majd raktár és irodabázisként használta egy környékbeli vállalat. Romjaiból a jelenlegi tulajdonos házaspár építette újjá a kúriát. Az épület egyetlen része amely nem igényelt teljes rekonstrukciót csehsüveg boltozatú pincéje, amely ma csoportok fogadására alkalmas étterem látványkonyhával, régi magyar és nemzetközi ételkülönlegességekkel, vadspecialitásokkal, az ország legjobb boraival. Konferenciaterme, kandallóval díszített könyvtárterme és télikertje, teraszhelyiségei kitunően alkalmasak baráti összejövetelek, családi rendezvények, továbbképzések megszervezésére és lebonyolítására. A kastély dísze a környezetébe telepített több mint kétszáz éves ősparknak, amely különböző rendezvények különlegességeként megfelelő hátteret biztosít, ezzel is színesítve a programot.
Nagykanizsa
Krausz-kastély (Kiskastély): 1874-ben Krausz Mária nyaraló lakóházaként készült, eklektikus stílusú épület. A köztudatban az 1941-1952 közötti tulajdonosa után Lázár-villaként él. Az épület földszintes, széles, három részre tagolódó homlokzattal. A két oldalsó, pavilonszerű rész kicsit előreugrik, a középen lévő bejárathoz bábos korlátú lépcsősor vezet fel. E kissé alacsonyabb középső részt három nagyméretű, íves nyílás töri át, középen a bejárattal, míg a felül háromszögletű timpanonnal záródó szélsőket három-három, erőteljes szemöldökpárkánnyal koronázott, felül egyenes ablak tagolja. Külső részletformái klasszicizálóak, belsejének kialakítása funkciójának megfelelően történt. Felújítása után 1997-től a Hevesi Sándor Művelődési Központ részlegeként működött galériaként, 2014-től – szerepét megtartva – a Thúry György Múzeumhoz tartozik.
Batthyány-kastély: Zártsorú beépítésben álló, L alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős saroképület. D-i, utcai homlokzatán két szegmentíves kapu. Ny-i, utcai homlokzatának szélső tengelyében félköríves, konzollal alátámasztott zárterkély. A D-i, utcai szárny udvari homlokzatát timpanonos középrizalit tagolja, a középrizalittól Ny-ra, és a Ny-i szárnyon a földszinten és az emeleten újonnan beüvegezett szegmentíves árkádsor. A földszinti és emeleti helyiségek csehsüveg- és dongaboltozatosak. Lépcsőháza húzott karú, íves. A múzeumudvar É-i részén áll az ún. Török-kút. Építtette báró Grasics Jakab 1705-1712 között. A 18. század közepétől a Batthyány család kanizsai uradalmának tiszttartói háza volt. 1968-tól a Thury György Múzeum működik az épületben. Egykor az épülethez tartozott az uradalmi istálló és magtár is
Palin: Somogyi-kastély: A Lazsnaki-kastélytól talán két kilométerre, északra egy másik kastély található. Az úgynevezett Somogyi-kastély. A rendelkezésre álló adatok szerint az Inkeyek hajdani uradalmából jött létre a Somogyi-birtok, amely az évek során maga is tovább aprózódott. Egy része a két világháború között már Rubint Károly mérnök tulajdonában volt, aki a nagykanizsai vasút fűtőházának volt a vezetője. Somogyiék tulajdonában maradt a másik rész, amelynek központja az Alkotmány út 60. alatt ma is álló kastély volt. 1891 tájékán építtették Sallér Lajossal akkor, amikor a birtok szomszédos, északi részében kialakíttatták a méntelepet. A kastély - úgy tudjuk - egy budapesti személy birtokába került jó pár éve, valamivel a rendszerváltás után. Hosszú évek óta már semmilyen mozgás nincs ott, az épület környékén életjeleket nem tapasztalhat a kíváncsiskodó. A területet ugyan bekerítették, de a kastély melletti asztalos műhelynél megmutatták a bejutás egyetlen módját az udvarra. A kastély minden ajtaja zárva, és az ablakokat ráccsal védik az illetéktelen behatolóktól. Az udvar elhanyagolt, a vakolat egyre több helyen hiányzik a falakról. A pince, amely az egész kastély alatt végighúzódik, valamilyen oknál fogva nagyrészt be van falazva. Nem tudni, van-e célja, elképzelése az épület tulajdonosának arról, mit kezdjen múltunk e szép, de hamar elenyésző darabjával.
Palin: Lazsnaki-kastély: A jelenleg is létező kastély területén korábban a szomszédos már lebontott vendégfogadó kiegészítő épülete és kertje volt. A házat utóbb a zsandárok (az 1850-től létező csendőrséget a kiegyezésig így emlegette a köznyelv) használták kaszárnyaként. Szerepüket akkor a pandúrok (megyei csendbiztosok, perzekutorok) vették át. Az épület eredetileg "vadászlak" (ez valószínűleg az erdész házát jelentette) volt. Az 1870-es évek elején a város 70 fő számára katonai laktanyának bérelte. A kert mögött hajdan téglavető működött. A város létesítette, miután 1838-ban a város és az uradalom (maga is működtetett egy téglavetőt) közötti a téglavetés jogáról folyó per megegyezéssel zárult. A Lazsnaki-kastélyt éveken át hiába árulta az önkormányzat. A kastély egy "szinte" teljesen lezárt területen van, aránylag még egészben áll, szerkezetileg ép, nagyon nem ázik, nem rohad, ami hibák vannak, azok még javíthatók lennének. Ezt is, mint minden elhagyott kastélyt már feltörték, mozdítható dolog már nem található belül. Állítólag árulják, különböző ingatlanhirdetési oldalakon megtalálható. Remélhetőleg lesz gazdája nemsokára.
Palin: Inkey-kastély: Pallini Inkey János (1674-1742) építtette az 1720-as években. A kor szokása szerint alacsony falakkal, magas tetőzettel készült. Inkey János Zala, Somogy és Vas alispánja volt. Kastélya így a három megye vezetőinek, befolyásos embereinek találkahelye volt a megyeházák megépültéig. Kápolnájáról 1816-ban azt jegyezték fel, hogy a kastélyhoz csatlakozóan egy kis dombra épült; 1746-ban emeltette Szent József pátriárka tiszteletére Inkey János fia, Boldizsár. Tornya nem volt, 14 kg-os harangját a falra erősítették. Az 1778-as kánoni vizsgálat egy oltár és egy 25 fontos harang létéről tesz említést. Orgonája nem volt a kerítéssel körülvett kápolnának. 1906-ban még létezett, az első világháború előtt a helybéliek is ide jártak istentiszteletre. A 18. század második felében már szép angolpark övezte a kastélyt. Hatalmas fák, mesterséges tavak és szigetek, nimfák szobrai ejtették ámulatba a látogatókat. A kastélyt a 19. század elején Inkey N. János (1780-1840) bővíttette, 1999-ben átalakítva felújították, ma ez az általános iskola.
Nagyrécse
Inkey-kastély: A kastély valószínűleg a 19. sz. első felében épült, klasszicista stílusban. A park különlegessége az 5,2 m kerületű himalájai cédrus és a 670 cm törzsű mamutfenyő. De a tujákkal szegélyezett parkban található még tulipánfa, vasfa, sima- és erdeifenyő is. A parkot Metzl Kamill urasági erdőgondnok telepítette. Az ő nevéhez fűződik a közeli - közigazgatásilag Csurgónagymartonhoz tartozó, de az iharosi erdészet kezelésében lévő - Ágneslaki Arborétum, valamint az iharosi Inkey-kastély parkjának tervezése és kialakítása. A kastély ma művelődési ház.
Nova
Olga-major: Battyhány-kastély: Egykor a Batthyányak vadászkastélya volt, ma vadászház, 16 főt tud elszállásolni. Parkban, szabadon álló, L alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület. A két szárny találkozásánál lévő, toronyszerűen kialakított részen nyílik a bejárat. Középső épületrészben két szintet átfogó, gerendafödémes díszterem. Az épületben gazdag trófeagyűjtemény található. Épült 1937-1938-ban. Gróf Batthyány Zsigmond, 1939-ben Nován elhunyt felsőházi tag birtoka volt. Az épületeket nagyrészt újjáépítették, nyílászáróit az eredeti mintájára újragyártották. A parkban: téglalap alaprajzú, nyeregtetős istállóépület.
Pacsa
Kollár-Hertelendy-kastély: Hertelendy Józsefné kastélya Pacsán 13 szobás volt, a beépített légköbméter 776. A 19. század közepén építtette a helyi földbirtokos Kollár család. Az államosítás után valamikor, talán az 50-es években bontották le.
Pölöske
Teleki-kúria: Az útról is látszó kastélyt 1931-32-ben építették. A kastély körül gondozott parkot alakítottak ki, ennek tartozéka volt a fürdőmedence és a teniszpálya. Az épületet 1945-ben a háborús események idején részben felgyújtották, részben lerombolták. Később az erdőgazdaság, majd a Fajtakísérleti Intézet felújította. Az egykor szebb időket megélt park egzótáinak többségét saját kedvtelésére a volt tulajdonos, gróf Teleki Béla, Zala megye egykori főispánja ültettette Az épület környezete díszpark, erdőszerű foltokkal, számos őshonos és egzóta fával, díszcserjével. E parkrész dísze a földig ágas, kissé kúpos koronájú mamutfenyő. Szép fejlődésű még a kolorádói és a spanyol jegenyefenyő is. Ezen a részen erdei-, fekete-, luc és vörösfenyők, bükk, vérbükk, tulipánfa, kocsánytalan tölgy, hegyi juhar, rezgő nyár, cseresznye, fekete dió, török mogyoró, a kerítés mellett hársak találhatók. A park keleti részén egykor gondozott sétautakkal feltárt fás-ligetes erdő díszlett. Ebből csak az erdő maradt meg, bár a sétautak nyomvonalai még kivehetők, de már senki sem sétál erre. A fák alatt megbúvó lágyszárú növényfajok közül az erdei cikláment, a kis télizöldet és a borostyánt kell megemlíteni.
Pölöskefő
Pálffy-kúria: Jelenleg többfunkciós faluház. A falu közepén található a volt Pálffy-kúria szépen felújított épülete, a parkban több száz éves platánfákkal.
Dusnok: Csertán-kúria: 1966-tól szociális otthonként működik a klasszicista kúria.
Pusztaederics
Hári-kastély: Hári Kálmán kisbirtokos egykori kúriája volt, ma szociális központ működik benne.
Pusztaszentlászló
Válickapuszta: Püspöky-kastély: Település szélén, domboldalon elterülő parkban, szabadon álló, téglalap alaprajzú, szintváltós, kontyolt nyeregtetős épület. K-i oldalon alagsor és földszint, Ny-i oldalon földszint. K-i homlokzatának középtengelyében nyeregtetővel fedett, fűrészelt díszű, deszka oromzatú terasz. A villától ÉK-re egyhajós, polikrom téglaarchitektúrával díszített homlokzatú, Ny-i homlokzati tornyos kápolna (hrsz. 240/4) áll. A főút 
mások oldalán a villától D-re, majorsági épületegyüttes (hrsz. 239/1). Épült 1870-ben. A Valicka pusztai temetőben van Püspöky Grácián síremléke, a villa falán emléktáblája.
A település szélén, kanyarban, domboldalban szabadon álló alagsor + 1 szintes, cserépfedéses, kontyolt nyeregtetős, főhomlokzatán fedett teraszos épület.
Mivel az épület dombon áll, a főhomlokzata előtti, alagsor feletti teraszhoz magas lépcső vezet, míg a hátsó homlokzata földszintes. A teraszt faoszlopokon álló nyeregtető fedi, nyitott oromzatában áttört, fűrészelt díszítés. A homlokzat 3+1+3 tengelyes, szalageretes állótéglány alakú ablakok, egyszeru szemöldökpárkánnyal, középen kétszárnyú ajtó nyílik. Az alagsor bal oldalán ajtó nyílik, itt presszó működik.É-i homlokzata két tengelyben álló téglány és kis alakú szellőzőablakot mutat.
K-i homlokzata 7 tengelyben a főhomlokzaton látott ablakokat, két ajtót illetve egy lőrésszerű ablakot mutat.
NY-i homlokzaton két ablak. Ma magánkézben van. Püspöky Gácián arról nevezetes, hogy
a tavaszi hadjárat talán legszebb pillanatát okozta, Buda 1849. május 21-ai visszafoglalásakor. Ekkor a zalai 47. honvéd zászlóalj zászlótartója, Püspöky Grácián felérve a mai fehérvári rondella közelében elsoként tűzte ki a szűzmáriás lobogót a vár ormára. Azonban verekedős, túlkölekező jelleme miatt hamar komoly adósságokat halmozott fel. Apja halála után, annak birtokait testvéreivel eladják, de hősünk adósságaitól így sem szabadulnak meg. Sőt az eladósodást meg sem sikerül állítani, hiszen megmaradt birtoka keveset jövedelmezett, hivatalt pedig képzettség híján nem vállalhatott. Ezáltal minden készpénzét felélte, majd maradék birtokait is eladta. A teljes elszegényedéstől Csány László mentette meg, akinek közbenjárására minden különösebb érdem és jogi végzettség nélkül a megye táblabírájává nevezte ki gróf Batthyány Imre főispán, amit azonban a megmaradt iratok szerint nem igazán szolgált meg. A szabadságharc kitörésekor társaitól eltérően nem csatlakozik a nemzetőrökhöz, s a honvédseregbe is csak Buda ostroma előtt három nappal lép be. A hősies zászlóbontáson túl tetteinek nyoma nem marad sem a magyar, sem a császári iratokban. 1852-ig a Monarchiát járja, majd visszatért Zalába és megházasodik, és feleségével, Dőry Máriával, annak családjának birtokán, Válickapusztán telepednek le. Ezért is tűnik bizonyosnak, hogy a kúriát a Dőryek építtették. Az eladósodás azonban itt is utoléri. 1861 március 6-án, éppen egy 525 forintos adósság behajtási kísérlete során halt meg váratlanul.
Oszterhueber-kúria: 1833-ban Oszterhueber József, Deák Ferenc sógora építtette. Berendezéséhez a haza bölcse is hozzájárult, aki az 1850-60-as években rendszeresen itt töltötte a nyarakat. Ide jártak hozzá mindazok a politikusok, Andrássy Gyulával az élen, akik a kiegyezés elokészítésén fáradoztak. A kúriát a 19.század végén az örökös, Tarányi Ferenc átépíttette, 1903-ban a felújított épületben vendégeskedett Eötvös Károly író. Az 1950-es években már bolt és kocsma muködött benne, de még orizte régi formáját. Késobb díszeit, pártázatos oromzatát elbontották, s a felismerhetetlenségig átépítették. A közelmúltban azokat a régi gesztenyefákat (vagy utódaikat?) is kivágták udvaráról, melyek alatt Deák Ferenc a maga faragta kerti padon oly szívesen üldögélt és anekdotázott mindig népes hallgatóságának.
Resznek
Tauber-kastély: Szabadon álló, L alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős kastély, K-i homlokzatán háromszög oromfallal lezárt középrizalittal. A K-i szárny kéttraktusos elrendezésű, az É-i egytraktusos, helyiségei részben tükörboltozatosak, részben síkfödémesek. Épült 1770 körül. Felújítva. A kastélytól Ny-ra: szabadon álló, téglalap alaprajzú, négyszintes, nyeregtetős magtár áll, középpillér-sorra támaszkodó csehsüveg boltozatos belső terekkel.
Rigyác
Inkey-Benyovszky-kastély: Jelenleg gyermekotthon. Legjelentősebb földesura az 1879-es közigazgatási tájékoztató szerint Inkey Kálmán volt, aki 1875-76-ban fényűző kastélyt építtetett, mely ma is a község éke. A 19. század végén a Benyovszky családé lett. Még 1935-ben is 1300 kat. holdat birtokolt a gyönyörű kastélyt uraló Benyovszky család.
Salomvár
Kurta major: Eitner-kúria: A kúria a falutól közel 1 km-re keletre, egykori elvadult parkjában áll, egy modern vadászpanzió 
szomszédságában. Az egykori park fáinak többsége már nem létezik. Amelyek állnak még, azokat körbeveszi a bozót, tüskés indái áthatolhatatlanok. A kastély tornáca fölött megroggyant a tető, az épület alatt húzódó pincék ajtónélküliek, boltozataik viszont még épek. A kastély falai szilárdak, tetőzete is bírja még. Az egykori uradalomról, az emberekben szunnyadó emlékeken kívül is sok minden ismert. Eredetileg Salomvár neves szülöttének, Csutor Imre földbirtokosnak a földjei voltak erre, aki 1865-től előbb Zala megye főjegyzője, majd másodalispánja, s végül alispánja lett. Rá hárult a kiegyezés után a modern polgári közigazgatás kereteit megteremtő törvényhatósági és községi törvény végrehajtása. Ekkor változott meg a megye járási beosztása, megalakultak a községi képviselőtestületek, s az ő hivatali működése idején tették kötelezővé a községi szülésznők alkalmazását. A Csutor birtokot megöröklő Eitner családé volt a kurta-majori kastély, amit, ha akarna sem tudna megóvni az önkormányzat, mert az ingatlan ismeretlenek tulajdonában van, ők viszont nem tesznek érte semmit. A kastély második világháború előtti tulajdonosa Eitner Sándor 1930-ban meghalt, a kétezer holdas gazdaságon és az egyéb vagyonon, mint például az egerszegi téglagyár, a három fia megosztozott. Közülük ketten országgyűlési képviselők is voltak a háború végéig. Az Eitner fiúk a második világháború után elhagyták az országot, 1945-ben 28 cseléd család maradt ura nélkül Kurta-majorban. Az alsó tagozatos gyermekek számára az üresen maradt kastélyban 1946-ban iskolát nyitottak. Miután a volt cselédek közül sokan a faluba költöztek, 1952-ben megszűnt az iskola. A majort a téesz működtette, majd a rendszerváltást követően ez is magánbirtok lett, a kastély azonban nem volt része ennek a magánosításnak. A látszólag jól működő kurta-majori gazdaság mellett, az enyészet lett úrrá az egykor oly mutatós úri otthonon. Kár érte! Nem csak egy eltűnt kor, ma még megmenthetőnk tűnő épülete és parkja fölött lesz lassan visszafordíthatatlanul úrrá az enyészet, ha nem történik érte valamilyen összefogás, hanem a hozzá kötődő emlékek is örökre elvesznek.
Söjtör
Festetics-kastély: A Festetics család 1820 körül klasszicista stílusban épült kastélya, ma általános iskolaként működik. Útkereszteződésben, saroktelken, É-D-i tengellyel szabadon álló, kétszintes, köztéprizalitos, cserépfedéses, kontyolt nyeregtetős épület. NY-i (fő)homlokzata 4+5+4 tengelyes, két szintjét osztópárkány választja el egymástól. Középrizalitja földszintjén hat dór oszlop síkmennyezetes emeleti részt tart, melynek homlokzatán hat ion oszlop látható befalazva. Az emeleti rész eredetileg valószínűleg nyitott volt. A tömeget timpanon zárja. Az ablakok szalagkeretes állótéglány alakúak, a portikuszon szélesebbek. É-i homlokzata emeleti szintjén két elfalazott ablakot látunk, földszint ablaktalan. A főhomlokzat övpárkánya erre a falra befordul, de mintegy fél méter után abbamarad. NY-i homlokzat 12 tengelye szabálytalan ablakkiosztást mutat. Első két tengelyében az ablakok elfalazva állnak, a többi tengelyben szalagkeretes, állótéglány ablakok nyílnak. Osztópárkány nincs. A beépített tetőtér 8 tetőablakkal nyitja meg a tetősíkot. D-i homlokzaton három tengelyben szalagkeretes, állótéglány ablakok. Az osztópárkány a falra befordul, de abbamarad.
Surd
Zichy-kastély: A 19. század közepén építtette az Inkey család klasszicista stílusban. 1856-tól ez a falu is a Zichy grófok birtoka lett. 2000-ben a millenniumi ünnepségen a parkot Zichy-parkká nyilvánította Képviselő-testület. Sajnos a kastélyt lebontották, 1973-ban művelődési házat építettek a helyére, csak a park maradt meg, amely nem mindennapi látvány. 100 éves, öreg platánfasor vezet a régi parkhoz. Található itt ezüst juhar, gyönyörű piramistölgy, több törzsű tiszafa, normann fenyők, erdei fenyők, kúszófenyők, mellettük öreg berkenyefa. A japánbirs és az aranyvessző tavasszal színessé, vidámmá varázsolja a környéket. A parkban valamikor a gróf idejében kútház állt. A falu lakói úttörőszobává alakították, de régi alakját, színezését és az érdekes ablakait meghagyták.
Szécsisziget
Szapáry-Andrássy-kastély: A 18. században a Szapáry család a vár egy részének a felhasználásával építtette fel az U alakú kastélyt. Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. A kastély földesúri székhely, egyben lakóhely, gazdasági és birtokigazgatási központ volt. A mai épület északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny, s északkeleti oldalához magtár csatlakozik. A kastélyt 1933-ban az Andrássyak tataroztatták. 1945 után a földműves-szövetkezet, a termékforgalmi tanács, majd a község tulajdonába került. Később egy időre magántulajdon, majd egy tűzeset után a kastély ismét az önkormányzaté lett.
Szentkozmadombja
Dervalics-kastély: Elég az utcáról egy pillantást vetni rá, a málló vakolat is jelzi, hogy a valaha szebb napokat látott épületben már évek óta nincs élet. Csúfítja a falu központját és a múló idő csak ront az állapotán. Az önkormányzat egyelőre egy ígéret beváltására vár. A szentkozmadombjai uradalmi kastély alapos szemügyre vétele után nem kérdéses, a külső falon díszelgő márványtábla van a legjobb állapotban. Ez árulkodik róla, hogy az egyházasbükki Dervarics - egyes iratok szerint Dervalics - János, illetve neje, Tivolt Vilma építtette még 1888-ban. A 19. sz. közepén még hintón érkezhettek ide egykoron a látogatók. A hajdani építtető, Dervarics János ménessel büszkélkedhetett. Pincéje boltozatos.
Szepetnek
Batthyány-kastély: Az 1844-től itt birtokos gróf Batthyány család építtette klasszicizáló stílusban a 19. sz. végén. Alapterülete 365 m2, az épület földszintjén 3 szoba, konyha, wc, közlekedo és lépcsoház található. Az emeleten 3 szoba, nappali panorámás terasszal, közlekedo, wc, fürdoszobának elokészített helyiség, lépcsoház vannak. Az épület alatt nagy boltíves tágas pince van. A fal DK-i szélén található.
Tótszerdahely
Fedák Sári-kúria: Az ünnepelt színésznő, a beregszászi születésű Fedák Sári 1904-ben birtokot vásárolt itt, melyre kastélyt is építtetett, ahol a színházi évadok után pihent és gazdálkodni is próbált, innen ered „agrárius primadonna” elnevezése. Az 588 m2 alapterületű, "L" alakú épület földszintes, részben pincézett, nyeregtetővel borított. Az épület éveken keresztül közcélokat szolgált, hiszen volt általános iskola, múzeum, könyvtár, sőt még varroda is. Az évek múlásával állaga erősen romlani kezdett, szinte használhatatlanná vált. A volt Fedák-kúria 2007-es, külső és belső felújításával egy a térséget kiszolgáló, egyben a község egyik legjelentősebb építészeti értékét megjelenítő centrum jött létre, mely alkalmas rendezvények, konferenciák, képzések, szemináriumok rendezésére.
Zalaapáti
Szentkirályi-kúria: A község főutcáján (Jókai utca) Zalacsány irányába haladva egy tiszafasövénnyel övezett parkhoz érünk. A körülbelül 5 ha védett park egykor a kisnemesi Szentkirályi-család birtokát képezte. A park központi épülete az 1796-ban késő barokk stílusban épített kúria. Az egyemeletes, boltozott földszinti helyiségekkel készült műemlék jellegű épület az elmúlt évtizedekben az ország egyetlen méhészeti szakiskolájának adott otthont. A szakiskola 1990-ben megszűnt, az épület és környezete gondozatlanná vált. A parkot a múlt század elején létesítették, erre utal elsősorban a kúria környékén előforduló több idős növény. Kiemelkedő értékei között szerepelnek nagyméretű tiszafák, az út felőli tiszafasövény, a 19 m magas, 460 cm törzs körméretű óriás tuja, a páfrányfenyő, az idős szivarfák, a japánakácok, a vénic szil, a vérbükk, a vadgesztenyék. A növények zöme azonban nem kétszáz éves. Nagy valószínűséggel az 1920-as években telepítettek sok növényt. A községben érdemes megtekinteni az 1774-1781 között barokk stílusban épített bencés templomot.
Zalacsány
Batthyány-kastély: Település főútvonala mellett, bekerített parkban, szabadon álló, U alaprajzú, több irányú toldalékkal bővített, jellemzően egyemeletes kastély. A főépület kontyolt nyeregtetős, a közép- és oldalrizalitok manzárdtetősek. Főbejárata a K-i homlokzat tengelyében, a Batthyány család címerével díszített, háromszögű timpanonnal koronázott, rizalitban. Ny-i és D-i homlokzatát a legutóbbi átalakításakor készült újabb bővítmények tagolják. A háborúban megrongálódott épület alaprajzi rendszere, enteriőrjei jelentősen átalakultak. A korábbi, 18. század végi épületet, amelyben Csány László kormánybiztos született, 1913-ban építtette át a Batthyány család barokk és szecessziós jegyeket ötvöző stílusban (építész: Wassermann Samu). 1997-ben átalakítva, ekkor épültek Ny-i és D-i homlokzatának bővítményei. Jelenleg szálloda. Az épülettől távolabb: DNy felé, újabb épületek. A parkot a múlt század végén létesítették tulajdonosai. A II. világháború viszontagságai és a gyakori tulajdonosváltás megviselte növényállományát, amelyből kiemelkedő egy 5 m törzskerületű mamutfenyő. Mindenképpen említést érdemel egy idős vérbükk, a magnóliák, a trombitafa, a japánakác, a bálványfa, a ma már nem nyírt puszpángbokrok. Új, elsősorban örökzöldekkel végzett telepítések is láthatók A park csak a tulajdonosok engedélyével látogatható.
Tersánszky-kúria: Kis klasszicista épület, nem foglalkozunk vele bővebben.
Zalaegerszeg
Hűvös-Erdődy-kastély: Település Ny-i részén, dombon, szabadon álló, téglalap alaprajzú, szintváltós, K-i oldalán kétszintes, Ny-i oldalán háromszintes csonkakontyolt nyeregtetős épület, újabb tetőtér beépítéssel. D-i végéhez alacsonyabb pártázattal lezárt, bástyajellegű toldalék csatlakozik. Az É-i homlokzaton emeletre vezető faerkély, a D-i homlokzat földszintjén falazott mellvédes terasz. Földszinti helyiségei L-alakú folyosóról nyílnak, részben boltozottak. Az emelet és a tetőtér középfolyosós elrendezésű, síkmennyezetes helyiségekkel, nagyrészt átalakítva. Az Erdődy család építette 1750 körül, később a Hűvös család birtokolta. A 19. század végén átalakították, ekkor épült a bástyaszerű toldalék. 1945 után iskola működött benne. 1990-ben felújították. A Nyolc Boldogság katolikus közösség használatában van. A kastélytól ÉNy-ra: kereszt alaprajzú magtár, épült a 18. század második felében.
Zalaegerszeg-Andráshida
Viosz-kúria: A Viosz kúria avagy Marton kúria egykor a Zala megyei nemesi származású nemesvitai Viosz család tulajdona volt, amely Andráshidán, Zala megyében található. 
Manapság társasház. Eredetileg a nemesnépi Marton család tulajdona. A 19. század elején nemesnépi Marton György (1730-1795), táblabíró, zalalövői főszolgabíró, feleségével, boczföldi Visy Annával (1743-1817) együtt költözött át Nemesnépről Andráshidára, ahol birtokosok lettek. Gyermekük, ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843), táblabíró, a zalalövői járás alszolgabírája, örökölte meg a birtokot és a családi kúriát, majd nejétől, söjtöri Patay Rozáliától (1779-1845) gyermeke, Marton József lett az andráshidai jószág örököse.
Nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, alszolgabíró volt a kúria utolsó Marton férfi családbeli tulajdonosa; nejétől, verbói Szluha Rozáliától (1816-1883) egyetlen leánya és örököse, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) viszont az utolsó Marton családbeli tulajdonosa. Marton Zsófia két ízben ment férjhez: először nemesvitai Viosz Lajosnak (1836-1869), majd halála után a férje legjobb barátjának, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), boldogfai közbirtokosnak lett a felesége, akit később Zala vármegye számvevőjének is megválasztottak. Marton Zsófia születésétől fogva az andráshidai kúriában élt, az első és második házasságából származó gyermekei szintén ott születtek és nevelkedtek fel.
Végrendeletében nemesnépi Marton Zsófia eldöntötte az andráshidai Marton kúria sorsát: legidősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918) nagykanizsai főszolgabíróra hagyta, a három boldogfai Farkas fiú és egy leánygyermeke örökségét pedig pénzben fizette ki. Ekkor vált Viosz kúriává az andráshidai épület, amely egészen 1945-ig a nemesvitai Viosz család kezében maradt; ekkor ifjabb nemesvitai Viosz Ferencet (1904-1969) családjával együtt kitelepítették és a kúriát államosították. Az udvarház egy közel 400 m2 alapterületű egyszintes épület, amely a nagyobb nemesi kúriák kategóriájába sorolható. Később társasház lett belőle. Ma üresen áll, vevőre vár.
Zalakomár
Ormándpuszta: Somssich-kastély: A kastély Zala és Somogy megye határán Zalakomárból Somogysimonyiba vezető úttól néhány száz méterre található. A gyertyánból, vöröstölgyből, nyírből, akácból, erdeifenyőből álló pihenőerdőn keresztül vezető kanyargós úton jutunk be a gróf Somssich Antal által 1902-1906 között felépíttetett kastély parkjába. A kastélyban ma szociális otthon működik. Sajátos módon ötvöződik itt a természetes erdőállományból visszamaradt faállomány az ültetettekkel. A park jellegzetessége, hogy a gyertyánokat többkarú gyertyatartóhoz hasonló formában nyesték. Az út mellett nyírt gyertyánsövény maradványait fedezhetjük fel. A kastély környezetében elsősorban örökzöldeket ültettek, lucok, hamisciprusok, egy mamutfenyő és nyírt puszpáng sövény látható. Ezek között megbújik egy magnólia és egy szolid sárgászöld virágú, jellegzetes levelű tulipánfa. Hatalmas méreteinél fogva mindenképpen említést érdemel az épület délnyugati sarkán álló idős kislevelű hárs, és az északi oldalán terpeszkedő 410 cm törzskerületű csertölgy. A jellegzetesen zöld zsalugáteres épület keleti oldalán örökzöldek övezte fürdőmedence, lejjebb játszótér és sétautak találhatók. Ezeket 230 cm-es törzskerületű 90 éves lucok, szürke nyárak, erdeifenyők és egy kocsányos tölgy árnyalja. A park keleti oldalát gyertyánfasor zárja le, északról luc, erdeifenyő és más lombos fafajok díszlenek, szinte átmenetet jelentenek a kerítés túloldalán tenyésző erdőállományhoz. A park csak az intézmény vezetőjének előzetes engedélyével látogatható.
Zalamerenye
Káptalani kúria: A Kis-Balaton térségének közelében lévő Zala megyei kúriát az 1790-es évek végén építették (más forrás szerint 1897-ben). A veszprémi káptalani intézőé volt. A csendes falucskát dimbes-dombos erdőség veszi körül, melynek tetejéről látni a Badacsonyt. A kúria 4 szobája és tágas nappalija szép, dongaboltozatos építésű. Alapterülete 180 m2, a hozzá tartozó terület 4 hektár. Az udvarban két istálló (nagyobbik 240 m2), és fúrt kút található. A kúriát nyaralóként használják, de ennek ellenére felújítást igényel.
Zalaszentgrót
Batthyány-kastély: A ma is fennálló kastélyt az egykori vár helyén 1787-ben építtette Batthyány Ferenc gróf copf stílusban az egykori vár helyén. A Zala folyó völgyében, a Zala folyó és holtága által körülölelt szigeten, parkban álló, U alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős kastély. A kastély oldalszárnyainak végén egy-egy félkör alaprajzú, kétemeletes torony. 
A főszárny D-i homlokzatán lévő középrizalit timpanonos, manzárdtetős. Főpárkányán disztichonban írt kronosztikon, előtte kocsiáthajtós terasz. É-i homlokzatának középrizalitján a Károlyi család címere. Az É-i szárny homlokzatán a kastély középkori periódusának feltárt építészeti részletei. A földszint és az emelet egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, a folyosó csehsüveg boltozatos. A középrizalitban elhelyezett kétkarú lépcső vezet az emeleti, holkerpárkányos díszterembe. Kőkeretes ajtók, nyílászárók, vasalatok, kandalló és egyéb tartozékok, 19. század vége. Falképek: a díszteremben, barokk falkép töredék, az oldalfalakon két monokróm festésű, mitológiai jelenetet ábrázoló medalion. Az uradalom 1654-ben került Batthyány (I.) Ádám tulajdonába. A ma álló kastélyt Batthyány (II.) Ádám építtette, a Szentgróti és Berekszói Hagymási család 13. században épült várának felhasználásával, a homlokzaton lévő kronosztikon szerint 1787-ben. A 19. század végén a Károlyi család birtokába került kastélyt ismét átépítették, ekkor épült a kocsiáthajtós terasz. A szép épületet 200 éves park veszi körül. A park növényzetéből méreteikkel kiemelkednek az U alaprajzú, nemrégen felújított kastély keleti oldala előtt álló hatalmas platánok. A lombfák közül különlegességek a sárga levelű hegyi juhar változatok és a kocsányos tölgynek egy szintén sárga levelű változata. A lombhullatók közül megtalálhatjuk itt a magas kőrist, a kislevelű hársat, a mezei szilt, a vadgesztenyét, a piros virágú vadgesztenyét, a szivarfát, a japánakácot, a gledícsiát, a diót, a mezei juhart, a zöld juhart, az ezüst juhart, a nyírt, a gyertyánt, a mézgás égert. Téli időszakban is zöldell a luc-, erdei-, fekete-, sima- és ezüstfenyő. Előfordul még a tiszafa, az oregoni hamis ciprusok, tuják és a lombját lehullató páfrányfenyő. Cserjék közül a vérmogyoró, a cseresznyeszilva, áljázmin, aranyfa, nagyvirágú liliom, puszpáng fordul elő. A kastélyban ma nevelőotthon működik, így a park környezete viszonylag rendezett. A park északi részén elhelyezett színpad, medencék, melléképületek zavarják a kastély és a park összhangját. Jelenleg ált. iskola és diákotthon.
Kiskastély: A Batthyány-kastélytól K-re, szabadon álló, L alaprajzú, egyemeletes, csonkakontyolt nyeregtetős épület. A D-i szárny Ny felőli harmadik tengelyében nyílik a kosáríves hevederekkel tagolt, csehsüveg boltozatos kocsiáthajtó. A K-i szárny, udvari homlokzatát a földszinten és az emeleten kosáríves árkádok tagolják. A földszinti teremsor csehsüveg boltozatos. Az épület É-i részén falépcső vezet a lakások kialakítása miatt átépített emeletre. Épült a 18. században. 1985-ben helyreállítva.
Zalavég
Mikosd-kastély: A kastély a Vas megyei Mikosszéplak és a Zala megyei Zalavég falvak között helyezkedik el, és mindkét település magáénak tartja. A kastélyról a részletes leírást lásd Vas megyénél, ill. közvetlenül innen érhető el: Mikosd-kastély.
