Pesti napló - avagy egy szívműtét története

Ajánlom feleségemnek, és mindenkinek tanulságképpen, ha fontos, életét meghatározó döntést kell hoznia.

Előzmények - nyertünk három évet - 2003. nyarától ...
Feleségem aneurizma kutatásba kezd, mert jellegzetesen marphan szindrómás lévén szeretné elkerülni, hogy egy kórosan tágult ér pattanjon el valahol, mint az történt már sok fiatal sportoló esetében, akik a pályán estek össze, és maradtak ott - aortarepedés következtében. A kutatások eredménye pozitív: főaorta gyök és a hozzá illeszkedő billentyű jelentősen tágult, bármikor repedhet. A billentyűcsere és az aorta cseréje indokoltnak látszik, bár a tágulat még nem kritikus. Többszöri vizsgálatok eredményeinek összevetéséből kitűnik, hogy ahol a műtétet el akarták végezni, ott manipulálták a leleteket, mindenütt máshol jobb értékeket mutattak ki, mint ott. Ez teljes bizalomvesztéssel, és halogatással jár, mert nyilvánvalónak tűnik, hogy ott szikével gondolkodnak. De két idézet, ami ott hangzott el attól az orvostól, aki operálni akarta: - Majd el tetszik dönteni, mi a fontosabb, a pénz vagy az élete. - ez akkor hangzott el, amikor a halogatásra vonatkozó kérdésére kifejtettük, hogy nem villával hányjuk a pénzt a padláson. Ugyanis egy korábban műtött páciens elmondta, hogy benne bizony már egy autó ára van. ... - Jé, maga még él? Már azt hittem, alulról szagolja az ibolyát. - ez pedig egy kontroll napján történt a találkozáskor. Na, most akkor csoda, ha megrettentünk? Több év alatt nem történt romlás, még 2005. novemberben sem rosszabbak az eredmények, mint kezdetben.
2006. május
Egy rutinszerű vizsgálat kideríti, hogy fél év alatt romlott annyit, hogy innen kezdve ha nem is azonnali, de sürgős a műtét. Ez a vizsgálat nem ott történt, tehát hiteles volt. Ekkor elindult valami, hajsza az idővel, idegek háborúja, kétségek, és gyötrő bizonyosság, no, meg az orvosválasztás. Ember ne élje meg milyen, pedig tudom, megélik sokan. És ami történt ...
060722. Szo.
Pakolunk. Holnap reggel irány Pest, délután 3-kor bent kell lennünk a Szabolcs utcában. A hétfői időpont fix. Beszéltünk az altatóorvossal, és a műtétet végző professzorral.
060723. V.
Megérkeztünk, alig kibírható melegben, egy kis eső is elkapott út közben... Épp hogy időben beértünk a kórházba. Megtörténtek az előkészületek, holnap reggel műtét. A bent lévők jókat mondanak, feleségem szobatársát alig egy hete műtötték hasonló okból, már fenn jár. De találkoztunk olyan beteggel, akit szerdán műtöttek bipassal, és már jól van. Reménytkeltő. Egy nap, és többet tudunk.
060724. H.
Reggel katéterezés, eredmény negatív, ritka szép egészséges koszorúerek, azokhoz nem kell nyúlni. 8:30. A vizsgálat után irány a műtő. ... Itt órák teltek. Vagy évek? Ki tudja? ... 13:45. Túl vagyunk. Siker. Most édesdeden alszik, holnap hajnalban ébred. Várja az üzenet. Igen, arról, hogy az a sok baráti erő most a prof és teamja kezén áradt, kisugárzott, és azt tette, amit kellett, amit terveztek, amit reméltünk, amit reméltetek. Köszönöm barátaim a kitartást, a melegséget, az erőt, a bíztatást. Most ennyit. Örülök. Örüljetek ti is velem. Köszönöm!
060725. K.
Intenzív. Ma délután kétszer, déli egy órakor, és este 6 órakor voltam bent. Az öt óra alatti javulás megdöbbentett, ilyet még nem láttam. Jelentősen csökkent rekedtség, erőteljesebb hang, kisimultabb, természetes színű arc, már felkönyököl, ha a felpolcolás miatt lecsúszik, lábával tolja vissza magát, saját kézzel teszi fel és veszi le az oxigénmaszkot, feszesre fújja a tüdőedzésre adott gumikesztyűt, melegebb, mozgékonyabb kéz, jelentős hangulatjavulás. Lehet hogy öreg vagyok már, és régi tapasztalatok vannak még bennem, de ennyit nem öt óra alatt szoktak javulni, hanem minimum egy nap alatt. Holnap már vinni kell a szatyit a cuccokkal, a papucsot, meg a krumplipapit, joghurtot, mert délután irány a hotel osztály, vissza a kórterembe. Nem is baj, mert az intenzív iszonyú lehangoló, a hybernaculum hozzá képest kabaré. Azok az ütemesen piszmákoló légzőtubusok, meg a néha vészjóslóan csippantó monitorok... Brrrr.
060727. Cs.
Tegnap dréncsövek ki, irány a postoperatív osztály, ami a szabadságolások miatt egy folyosón van a hotel osztállyal. Egy éjjeli riadó után - mert 50 alá ment a pulzus - mától huzalozás ébrenlétkor megszűnt, lábra állt. Lehet, hogy csak nekem csoda? Kétszer megtette AZT a kis utat, közben egy trafó. Gyalog, mint a királyok. :-))) A kilógó szálak miatt leginkább sárkányeregetéshez hasonlított a művelet. :-))) Fárasztó volt, mint egy országjárás, de sikerült. Holnapra már több a terv. Mindig egyre több. Ez volt a harmadik nap az újjászületéstől számítva. Egyre jobb a remény, hogy több is lesz számolatlanul. Ma találkozhatott először - legalábbis emlékei szerint ... - Dr. Kayserrel, aki asszisztált. Neki is bedobta a poént: "ez volt második császármetszésem..." (Kayser= császár, és ő volt, aki vágta). Ült (a poén is). Ideje és illik ideírni a neveket, mert nélkülük nem ment volna: Prof. Tomcsányi operatőr, Dr. Kayser asszisztens, Dr. Nagy Eszter anaszteziológus. Nejem utóbbinak szóló szíves üzenete így szólt: "ha felébredek, hamarosan találkozunk, ha nem akkor is...". De ide kívánkozik Barni neve, az osztályon ekkor dolgozó egyetlen férfi ápolóé, aki a nővérekkel együtt kétnaponta váltásban éjjel nappal viselte gondját a lassan de biztosan felépülő betegeknek. És Eszter, a gyógytornász, akinek segítségével megtette az első lépéseket. Jegyezzétek e neveket, és vigyétek jó hírüket, megérdemlik, és nem csak én mondom.
060728. P.
Mától új hely: a tényleges hotelosztály. Műszerek, kábelek, csövek már nem kellenek. Már végigjárta a folyosót, csak azért nem ment le a lifttel az udvarra, mert az ápolók nem engedték. Már kezdi érezni az ízeket, azaz csak érezné, ha lenne az ételnek... No, sebaj, ki van tűzve a következő cél: szerdán irány Nagykőrös, a rehabilitáció. Mindig van valami kis apróság, amiért érdemes lépni. :-)))))))))))))
060729. Szo.
Ma történt meg az egyik legfontosabb, és nagyon várt lépés: lifttel ugyan, de lementünk az udvarra, a friss levegőre. Ahol majd egy hete nem volt, ahonnan még a belépéssel az ismeretlen kezdődött. Azt hiszem, sokat nem fogok már ide írni, az út már megnyílt, csak végig kell rajta menni.
060731. H.
A tegnapi látogatások feldobták. Ma délelőtt varratszedés, kontroll, de saját lábon ment minden vizsgálatra. Talán sok volt... nagyon elfáradt. Délután megijesztett. Az összes műtéttel kapcsolatos emléke kiesett és összezavarodott. Az orvosok szerint a fáradtság, az altatás, a nyugtató fájdalomcsillapítók,az erős fronthatások együttes hatása, és a menni akarás teszi. Arról nem beszélve, hogy a holdjárásra is érzékeny, és - mint kiderült - délutáni félálmában indult le az udvarra, kb. az újuló Hold delelése körüli időben. Onnan hívott fel, hogy nem tudja, hol van. Mire beértem, már a helyén volt, de teljesen zavart. A közvetlen emlékezete hiányos, csak asszociatíve emlékszik a múlt hét eseményeire. Tárgyakról eszébe jutnak a látogatók is, de csak rémlik..... :-((((((((((((((( Remélem, holnapra kialussza. Szerdán már menni kellene Nagykőrösre a rehabilitációra. Remélem, nem jön közbe semmi.
060801. K.
Már rájöttünk. Az a kurva Xanax. Csesszék meg. Attól meg lehet hülyülni, amíg adják. EZ EGY DROG. Leállíttattuk. Utána néztem, és azt mondtuk: nem! De rájöttünk még pár kiváltó tényezőre. - Az elmúlt napokban - újhold utáni napok lévén - délután delelt a Hold, ő pedig érzékeny a Hold delelése körüli időszakokban. - Vízöntő jegy, rák asszcendens. - A front. Tegnap már érzékelhető volt a következő időszakot megelőző igen erős fronthatás, ami egészséges emberre is hat, nemhogy a keringési rendszeri betegségekkel terhelt emberekre. - Az elmúlt hetek izgalma. - A leküzdhetetlen forróság. - Még sohasem használt semmilyen erős hatású vegyszert, mindig természetgyógyászati módszerekkel - gyógynövények, homeopátia, stb. - gyógyította magát. - Végül, de nem utolsó sorban egy szerzett képesség arra, hogy a fájdalmak hatására, azok leküzdése érdekében szinte automatikusan szedálja magát. Ezek együttes hatása csak alap a drog drasztikus hatásához.
060802. Sze.
A mai nap utazással telt. Én haza, feleségem meg a mentővel Nagykőrösre az utókezelésre. Hát, pechünk, hogy pont most ütött be valami az OMSz körül. Este 9 körül érkezett meg hullafáradtan, csak késő délután akadt kocsi. Akkor is csak millió kitérővel. Én csak azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani: azért, mert most a vízfejet eltávolítják egy szervezetből, nem biztos, hogy ildomos életekkel játszani, és sztrájkolgatni. Egy szívbillentyű beültetés után pont ez kell egy embernek. Emlékszem, hogy pedagógusként a millió ok közül egyetlen egy miatt "sztrájkoltunk", ami abból állt, hogy órát nem tartottunk, de a gyerekekre egész nap felügyeltünk. Csak megsúgom, hogy sokunknak ez rosszabb volt, mint ha éppenséggel órát kellett volna tartani. Ez kb. annyira volt kicseszés az akkori illetékesekkel, mint a szódással, ha seggbe rúgjuk a lovát. De ha neadjisten el se mentünk volna dolgozni, jöttek volna a kedves szülők, hogy nincs felügyelet a gyerekre. Pedig életet sem kockáztattunk volna. Tessék mondani, a veszélyeztetés okán én hova szaladjak? A kirúgott vízfejhez? És ha nagyobb baj történik? Ki ad vissza egy életet? De látni kellett volna a felvételi pultnál a nővér arcát, amikor felháborodottan vonta kérdőre a mentősöket, hogyan tehették ezt egy frissen operált beteggel.
060803. Cs.
Az első látogatás Nagykőrösön. Már ismerős hely, kellemes környezet, csend, kulturált, tiszta, tágas szobák. Egy baj van még. Egy visszatérő álom. Makacsul kísértő, félelmetes álom. Még nem tudjuk, melyik élmény ragadt bent, de az alap élmény a magány, a mozgásképtelenség, a sötét és a fájdalom. Talán ez ellen volt blokk, védelem a hétfőn érzékelt amnézia. Természetes védelem. De az álom csak jön, csak jön. És mindig ugyanaz. Ismétlődő álmok vége a megvilágosodás. De jó-e most, ha beugrik az élmény?
060805. V.
Nyugalom, pihenés. Meghozza lassacskán az eredményt.
060811. P.
Ma kapott egy hét végi kimenőt, végre itthon együtt tölthetünk pár napot. Régen vártunk már erre. Hétfőn reggel kell visszamennie.
060813. V.
Igen, az itthonlét sokat jelent mindkettőnknek. Nekem meghozta a mosolyt, a végre felhőtlen mosolyt, feleségemnek a nyugalmat, az otthon melegét, a hosszú idők óta sikertelen végigaludt éjszakát, találkozást a rég nem látott ismerősökkel.
060814. H.
Ma visszamentünk, már nem sok van hátra, a kúra hamarosan végetér.
060818. P.
Egy hét bennlét után ismét itthon.
060821. H.
Vége! Négy hetesen végre itthon!