A Pesti napló folytatása - nem kevesebb tanulsággal
A nyári események után úgy éreztük, szépen alakulnak a dolgok, sikerült a műtét, túl vagyunk a kritikus hónapokon, feleségem felépült, nagy baj már nem lehet.
***
December második felében megbizonyosodtunk, hogy jöhetnek még meglepetések, lehetnek még rejtett aknák.
Időközben ugyan felmerült, hogy a műtéten okulva nem ártana a nyaki, és koponya területen is átnézni az erek állapotát, mert ahogy a főaortán lehetett aneurizma - kóros mértékű értágulat -, ugyanúgy lehet a fej bármely területén, garatban, agyi területen, és más helyeken. Akkor ez látókörön kívül maradt. Látni fogjuk, hogy nem lehet ezzel sem tovább várni, az intő jeleket megkaptuk.
***
Hogy az olvasó képben legyen:
- alapbetegség: érfalgyengeség, aneurizmára való hajlam
- kockázat: a műbillentyű miatt élete végéig Syncumar (véralvadásgátló) használata
- ellenjavallat: óvakodni kell a vérnyomás mindennemű kiugrásától
***
december 16.
délután enyhe orrvérzés, kis tamponálással, az egyébként normálnál hosszabb idő alatt ugyan, de eláll a vérzés
december 17.
délelőtt enyhe, délután lüktető, garatba spriccelő, artériás vérzés
mentők, azonnal Cegléd, sürgősségi
ellátás: ecsetelés, majd tamponálás Tonogénnel, pontosabban kézbe adott tonogénes vattacsomó, hogy tegye fel magának (!), mindez kétórás várakozás, és egy szintén magára hagyott csonttöréses beteg mellett
a szakorvos hosszas unszolás után volt hajlandó bemenni és "ellátni"
diagnózis: ércsonk gyanú (!)
mindezek ellenére felügyelet helyett mindennemű szállítási lehetőség nélkül magára hagyva kiadják, mondván: "adunk mentőszállítási levelet, de mentő itt nincs, Nagykőrösről meg már nem jön, hisz beteget már nem fogadunk"
a hazautazásról inkább nem beszélnék
éjfél után fél egykor ismét vérzés
ügyelet Nagykőrös - ott kiderül, a Tonogén emeli a vérnyomást, nem kaphat (!!)
ajánlat: menjen át Kecskemétre a Megyeibe, de ne mondja, hogy máshol is volt, hanem azt, hogy ott történt (!!!)
hazamegyünk
ülve alvás
december 18.
délelőtt újabb rémálom
háziorvos tehetetlen, úgy kell kérni telefonon (!!): írjon beutalót - kétesélyesre, egyet Pestre a Szabolcsba, ahol műtötték, egyet Kecskemétre
a beutalót munkahelyemre küldi
beutalóval délután irány Pest
ott elégetik a tágult, repedt artériát
javallat: két-három óra pihenés után, ha nincs újabb vérzés, hazamehetünk
hazajöttünk - de minek?
éjfél után megint
mentők
szerencsére kézben a másik beutaló, Kecskeméten fogadják - de kiderül: bent kell maradni, hiszen akut életveszély (!!!!!!), akár el is vérezhet(ett volna (!!!!)
nesze neked orvosi felelősség!
ezt eddig miért nem tudták?
nem ismerik a Snycumart?
végre normális, szakszerű ellátás
december 19.
délelőtt kis endoszkópos műtét, eszméletlen mennyiségű tampon, újabb vérzés miatt még több tamponozás
lassú felépülés, napok múlva egyre több remény, hogy ünnepekre itthon lehet
december 23.
délelőtt zárójelentés kész, még főorvosnak látni kell, ha minden rendben, irány haza
úgy tűnik, rendben: hazajöhet
***
Dióhéjban ennyi a kanosszajárásról, és bizony megint egy tapasztalat.
Öröm az ürömben: szerencse, hogy nem valahol bent, koponyán belü történt a vérzés.
Életveszélyes tapasztalat.
Mondhatunk bármit az egészségügy rákfenéiről. A felelősség akkor is az első kellene hogy legyen.
Múlhat pénzen egy élet? Vagy több élet? Mert aligha egyedi az eset. Talán nincs kétség afelől,
hogy ha választhatnánk, melyik kórház maradjon meg, és legyen bázis a régióban, nem nehéz dönteni Cegléd és Kecskemét között.
Nem ez az egyetlen ilyen referencia mindkét helyről.