Pókbosszantás
Felállok a budiról, majd odafordulok a slozipapír
felé. Erre ez a benga dög néz velem
farkas,
akarom mondani pókszemet. Ráadásul neki sokkal több van mint nekem.
Pont a partvis nyele, és a fal közé sikerült megszőnie hálóját.
Épp a legszerencsétlenebb helyre, szemmagasságba.
Közelről nézve nem látszik veszélyesnek. No meg kicsi is, s így nem
tud bekapni.
Csakhogy én tudom, hogy az első adandó alkalommal mégis meg fogja próbálni!
A pók egy hasznos állat, hiszen megeszi az egyéb repkedő
jószágokat.
Bántani így nem bántom, csak addig hergelem, míg meg nem unja.
Napokig piszkáltam, ő meg ijesztgetésképpen rángatta a hálóját.
Végül megunta a folyamatos zargatást, s felköltözött a helyére, a mennyezetre.