Pókbosszantás

Felállok a budiról, majd odafordulok a slozipapír felé. Erre ez a benga dög néz velem
farkas, akarom mondani pókszemet. Ráadásul neki sokkal több van mint nekem.
Pont a partvis nyele, és a fal közé sikerült megszőnie hálóját.
Épp a legszerencsétlenebb helyre, szemmagasságba.

Közelről nézve nem látszik veszélyesnek. No meg kicsi is, s így nem tud bekapni.
Csakhogy én tudom, hogy az első adandó alkalommal mégis meg fogja próbálni!

A pók egy hasznos állat, hiszen megeszi az egyéb repkedő jószágokat.
Bántani így nem bántom, csak addig hergelem, míg meg nem unja.
Napokig piszkáltam, ő meg ijesztgetésképpen rángatta a hálóját.

Végül megunta a folyamatos zargatást, s felköltözött a helyére, a mennyezetre.